Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-19 / 92. szám, kedd

1955. április 17. ti j %m 3 K. Vorosilov távirata az konferenciája A Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, K. Vorosilov táv­iratot küldött az ázsiai és afrikai or­szágok Bandungban ülésező konfe­renciájának. A távirat így szól: „üdvözlöm a konferencia részvevőit, az ázsiai és afrikai országok képvise­ázsiai és afrikai országok elnökségének lőit, akik ma kezdik munkájukat Ban­dungban. Teljes szívemből kívánom a konfe­renciának, hogy munkája gyümölcsöző legyen és megoldja"" azokat a nemes feladatokat, amelyekkel foglalkozni S. Rasidov távirata az ázsiai és afrikai országok konferenciája elnökségének ' Saraf Rasidov, az Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke az alábbi szövegű táviratot küldte az ázsiai és afrikai országok Bandungban ülésező konferenciájának: „Az üzbég Szocialista Szovjet Köz­társaság Legfelső Tanácsa Elnöksége az üzbég nép nevében köszönti az ázsiai és afrikai országok képviselőit, akik Bandungban konferenciára gyűl­tek össze. Meggyőződésünk, hogy a konferencia határozatai hozzájárulnak az ázsiai és afrikai országok közötti baráti együttműködés fejlesztéséhez, a sza­badság megszilárdításához és a népek nemzeti függetlenségéhez, valamint a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a világbéke megszilárdításához. Kívánjuk a konferenciának, hogy munkája gyümölcsöző legyen és si­kerrel oldja meg azokat a kérdése­ket, amelyekkel foglalkozni akar." Sajtóvisszhangok a Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozatára LONDON. A Szovjetunió kül­ügyminisztériumának nyilatkozata a Közel- és Közép-Kelet biztonságával kapcsolatban Londonban azt eredmé­nyezte, hogy bdzcxnyos körök arról beszélnek, hogy ennek a nyilatkozat­nak nagy hatása lehet a gyarmati or­szágok körében. A Reuter jelentése szerint a nyug­talanságot az a tény okozta, hogy a nyilatkozat éppen az ázsiai és afrikai országok bandungi konferenciájának előestéjén látott napvilágot. A nyilat­kozat támogatja azokat az arab álla­mokat, melyek határozottan szembe­szállnak a török—iraki és a török— pakisztáni egyezménnyel. P A R I Z S. A párizsi lapok vasár­napi számukban az első oldalon fel­tűnő helyen közlik a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának nyilatkozatát. A lípok rámutatnak arra, hogy a Szov­jetunió szükségesnek tartja ezt a kér­dést az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében megvitatni, ha a Közel- és Közép-Kelet országaira továbbra is olyan nyomást gyakorolnak, mint nap­jainkban. A „Francé Presse" hírügynökség kommentárjában megállapítja, hogy a Szovjetunió nyilatkozata arról tanús­kodik, hogy a Szovjetunió a világnak e részére is nagy figyelmet fordít. A hírügynökség feltételezi, hogy a ban­dungi konferencia részvevői is szíve­sen fogadják a Szovjetunió nyilatko­zatát. NEW-YORK. A „New-Yorik Ti­mes", a „New-York Herald Tribúne", és a „New-York Journal American" ir, beszámolt a Szovjetunió külügymi­nisztériumának nyilatkozatáról. A la­pok itt is kiemelik a nyilatkozat ama részét, amely arról beszél, hogy a fe­szültség fokozásával az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjesztik a Közel- és Közép-Kelet kérdését. Az állami département, mint általában, most is „propagandánaik" bélyegezte a nyilatkozatot. Változások a lengyei kormányban A Lengyel Népköztársaság államta­nácsa, a Minisztertanács elnökének javaslatára kinevezte a Miniszterta­nács alelnökévé Franciszka Jozwiaka­Witoldát, az állami ellenőrzés minisz­terét. Helyébe pedig Romana Zamb­rowskát bízták meg, az állami ellen­őrzés minisztériumának vezetésével. Megállapodtak a bandungi konferencia tárgysorozatában A hírszolgálati irodák tudósítói be­számolnak arról, hogy Bandungba megérkezett az ázsiai és az afrikai országok konferenciáján részvevő 29 ország küldöttsége. Április 17-én, vasárnap Szasztroa­midjoja indonéz miniszterelnöknél jöt­tek össze a küldöttségek vezetői. A tudósítók jelentése szerint megegyez­tek abban, hogy a konferencia, amely a világbéke megszilárdítását és az ázsiai és afrikai országok együttmű­ködésének feladatát tűzte ki célul, az alábbi főbb kérdéseket fogja megtár­gyalni: Gazdasági együttműködés, kul­turális együttműködés, az emberi jo­gok és az önrendelkezési jog, gyar­mati rendszer és a fajelmélet, az atomenergia békés felhasználása, az ENSZ-tagság, a békés együttélés alap­elvei. Ezenkívül vasárnap gyűlést tartottak a bandungi konferenciát összehívó In­dia, Indonézia, Burma, Ceylon és Pa­kisztán miniszterelnökei, A kínai kül­döttség vezetője Csou En Laj, Nehru indiai miniszterelnökkel tanácskozott. Szíria népe nem ijed meg a török provokációktól Ä&é^íssaŕ'i- -ŽŠL- - % A török kormány erős katonai egységeket vezényel a szíriai határra, hogy ezzel próbálja megfélemlíteni Szíria kormányát és rábírni arra, hogy csat­lakozzék a török—iraki egyezményhez. Szíria népe elítéli ezeket az alávaló módszereket és kitart álláspontja mellett, hogy nem csatlakozik egyetlen katonai paktumhoz sem. Képünkön a török motorizált tüzérség útban a szíriai határ felé. i Külföldi lapok a szovjet—osztrák tárgyalásokról BÉCS. A bécsi lapok az első ol­dalon közölték a szovjet—osztrák tárgyalások anyagát. A lapok arról is megemlékeztek, hogy Figl osztrák külügyminiszter április 16-án a há­rom nyugati hatalom ausztriai főbiz­tosait tájékoztatta a moszkvai tár­gyalások eredményeiről. A lapok be­számolnak arról is, hogy az osztrák kormány és a parlament e héten meg­vitatja a moszkvai tárgyalások ered­ményeit. A „Wiener Zeitung" című minim 11111111111111 hihihi Az 1906-os idő­szak emlékei közül különösen elevenen él bennem az, amikor Vlagyimir Iljics a stockholmi kongresszusról tért Vissza. Egy időre megszakította út­ját Hankoban. Itt írta meg a kade­tokról szóló cikkét. Az én feladatom akkoriban až volt, hogy a kongresszus küldötteit kül­földre, vagy vissza irányítsam Orosz­országba. Sok délvidéki elvtárs jött hozzám, különösen Kaukázuson tú­liak, akik külföldre mentek fegyvert Vásárolni. A Kaukázuson túlról jött és külföld­re igyekvő elvtársak között volt egy grúz, aki elmesélte nekem, mit csi­náltak a kadetok Tifliszben. Ügy gondoltam, hogy ez az anyag jó lesz Vlagyimir Iljicsnek a cikkéhez és el­küldtem a grúz elvtársat Leninhez. De nem mondtam meg, hogy kihez küldöm. Az elvtárs nemsokára visz­szajött és így szólt: — Miért nem mondtad meg, hogy Leninhez küldesz? — Ha megtudtad volna, hogy Le­ninhez mégy — feleltem —, nekiáll­tál volna beszámolót készíteni, ahe­lyett, hogy egyszerűen és világosan mindent elmesélj neki... Eszembe jut az 1906. évi párt­konferencia is, amit először Pétervá­rott a Zagorodnyij-proszpekten, az­tán Terojikiban tartottunk. A terojiki üléseken bolsevikok, mensevikek is felszólaltak. Jól emlékszem Fjodor Dan beszédére, aki olyan leereszke­dő hangon fordult hallgatóihoz, mint valami öreg cári tábornok a katonái­hoz. Utána szólalt fel Vlagyimir Il­jics. Világosan, meggyőzően beszélt. Felszólalása után mindenfelől körül­vették az elvtársak. Lenin nemcsak vezetőnk volt, ha­EMLEKEK LENINRŐL Lenin, az agitátor írta: J. D. Sztaszova — írásbeli nem legjobb barátunk is. Minden ba­junkkal, kétségünkkel, minden kér­déssel hozzá fordulhatunk — nem­csak politikai, hanem személyi kér­désekkel is. 1906-ban zajlottak le az Állami Duma választásai. A pétervári bi­zottság és a Központi Bizottság egy­ségesen működött. A Vitte-féle duma bojkottálásáért agitáltunk. Nálam volt az agitátorok névsora, amelyen Vlagyimir Iljics Lenin neve is sze­repelt. Emlékszem, mennyire mérge­lődtek a tnensevikiek, mert nekik nem volt ilyen szónokuk Pétervá­rott. Ha titkos találkozóra hívtam Vla­gyimir Iljicset (illegálisan dolgoztunk ugyanis), hogy megmondjam neki, hol kell beszédet mondania, mindig eljött, sőt az sem fordult elő soha, hogy elkésett volna. Másnap mindig nagyon pontosan beszámolt: hányan voltak az előadásán, milyen kérdé­seket tettek fel, milyen hiányosságok vannak abban a szervezetben, ahova kiküldtük. Rendkívülfegyelmezett volt. Elmondok egy példát, bár ez később, 1918-ban történt, nem sokkal azután, hogy Vlagyimir Iljics Pétervárról Moszkvába utazott. Lenin a Kremlben lakott. A folyo­són, amely lakásához vezetett, a Kreml parancsnoka őrséget állított fel az Össz-szövetségi Központi Vég­rejhajtó Bizottság iskolájának hallga­tóiból. Közöttük sok fiatal volt, akik nem ismerték személyesen Vla­gyimir Iljicset. A parancsnok kiadta az utasítást: engedély nélkül senki sem léphet be Lenin lakásába! Vlagyimir Iljics egyszer a Népbiz­tosok Tanácsában berendezett dolgo­zószobájába ment, de állandó belé­pőjét otthon felejtette. Napközben szüksége volt valamire és haza akart menni. Az ügyeletes őrszem kérte a belépési engedélyt. Vlagyimir Iljics lakása ajtajára mutatott és azt mond­ta: — De hiszen ez az én lakásom! — Azt én nem tudhatom — felelt a fiatalember. Parancsom van, hogy senkit se engedjek be írásbeli enge­dély nélkül. Vlagyimir Iljics visszafordult, el­ment a parancsnokságra, belépőcédu­lát kért és úgy ment haza. Elérkezett az őrségváltás ideje. Az őrszem jelentést tett parancsno­kának a történtekről. A parancsnok megkérdezte: — Tudod ki az, akit nem enged­tél be? — Nem tudom! — Lenin, a Népbiztosok Tanácsának elnöke. A fiú a fejéhez kapott és elrohant Leninhez bocsánatot kérni. De Le­nin ezt mondta: '—? Nincs miért mentegetődznöd. A parancsnok rendelkezése, vagy utasí­tása törvény a Kreml területén. Hogy sérthetném meg én, a Népbiztosok Tanácsának elnöke ezt a törvényt? Én voltam a hibás és neked volt kormánylap örömmel tudatja a hírt, hogy közelebb jutott Ausztria az ön­állósághoz és a szabadsághoz. RÓMA. Csaknem valamennyi olasz burzsoá lap megjegyzéseket fűz szovjet—osztrák tárgyalásokhoz. A „Messagero" azt Írja, hogy Raab táv irata, amelyben az áll, hogy Ausztria visszanyerte a szabadságát „bizonyos mértékig túlzás". A lapnak ez a né­zete természetes, hisz attól tart, hogy Ausztria kiesik a nyugati hatalmak katonai terveiből. A „Popolo" című keresztény demokrata lap azt írja, hogy a szovjet—osztrák tárgyalások lehetővé tették a nemzetközi feszült­ség csökkenését. A „Corrierre della Sera" lelkesen kijelenti, hogy most már „nyitva az út az osztrák állam­szerződéshez." BELGRÁD. Minden jugoszláv lap optimista hangon ir a szovjet—osztrák tárgyalások eredményeiről. A „Borba' hírmagyarázatában ezt írja: „Kelle­mes hír érkezett Moszkvából. Ennek a hírnek nemcsak az osztrák nép örül, hanem minden nemzet és külö­nösen az európaiak. A szovjet—osztrák tárgyalások eredménye újabb reményt, optimizmust kelt az emberekben." A „Politika" című lap rámutat, hogy a moszkvai tárgyalások eredményeként Európa két nagy problémájából egyi­ket meg lphet oldani. NEW YORK. Az amerikai újságok továbbra is sokat foglalkoznak az osztrák kormányküldöttség moszkvai útjával. A „Washington Post and Ti­mes Herald" szerkesztőségi cikkében azt Írja, „hogy nem szabad akadályt gördíteni az elé, hogy a szovjet—oszt­rák közlemény a négy nagyhatalom megegyezésévé változzon és biztosít­sa Ausztriának a függetlenséget. A lap rámutat arra, hogy Washington minden késlekedése az osztrák kérdés­ben még inkább aláássa az Egyesült Államok vezető szerepét szövetségesei szemében. A „New York Herald Tribúne" ar­ról ir, hogy az osztrák államszerződés „ügye nem áll rosszul" és a fellelke­sült osztrákok feltételezik, hogy a nyugati hatalmak is egyetértenek vele. „Ebben az esetben sikerül kijutni a zsákutcából, amely lehetetlenné tette az osztrák kérdés megoldását és egy­ben a világpolitika egyik jelentős problémáját oldja meg." Togliatti elvtárs beszéde az olasz politikai helyzetről Az Olasz Kommunista Párt Kč?7»on­ti Bizottsága e napokban ülést tartttt. Az ülésen Palmiro Togliatti, a párt főtitkára beszédében az olasz pojitikai helyzettel foglalkozott. Togliatti megállapította, hogy a je­lenlegi olasz helyzetre főként a zűr­zavar, a bizonytalanság és a politikai kuszáitság a jellemző. A kommunisták nak az a véleményük, hogy a keresz­tény demokrata párt uralkodó köreit az a szándék vezeti, hogy — bár más formában — elérjék azt, amit De Gasperinak a csaló választójogi tör­vénnyel nem sikerült elérnie, vagyis a keresztény demokrata párt tartós politikai monopóliumát. Togliatti megjelölte azokat a felada­tokat, amelyeket az Olasz Kommunista Pártnak a jelenlegi helyzetben meg kell oldania. Az alapvető feladat har­colni a keresztény demokrata párt po­litikai monopóliumának megtöréséért. Ma a kommunisták jelentik a fő erőt, a döntő tényezőt a tömegek harcában. A kommunisták tagkönyveinek meg­újítása során bebizonyosodott — kö­rülbelül 2100 000 tagkönyvet újítottak meg és 103 ezer új tagot vettek fel a pártba —, hogy a párt alapvető ereje érintetlen és fejlődik. A párt szilárdsága feltétele a munkás-, né­pi és demokratikus egységre épülő eredményes politikának, amelynek cél­ja az, hogy folyamatos politikai tevé­kenységgel megváltoztassa az olasz politika jelenlegi irányát. Változások a Német Demokratikus Köztársaság kormányában A Német Demokratikus Köztársaság kormányelnöksége mellett működő hírszolgálati iroda közlése szerint Ottó Grotewohl miniszterelnök felmen­tette Heinrich Rout gépipari minisz­tert funkciójából és megbízta a kül­és belkereskedelmi minisztérium ve­zetésével. A Minisztertanács elnöksé­gének határozata szerint az eddigi gépipari minisztériumot két részre osztották, nehézgépipari minisztérium­ra és általános gépipari minisztérium­ra. Erich Appel, a gépipari miniszter helyettese lett a nehézgépipari minisz­ter és az általános gépipari miniszté­rium vezetésével Helmuth Wunder­lichet, az eddigi gépipari minisztérium államtitkárát bízták meg. Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyilatkozata Ausztria Kommunista Pártjának Központi Bizottsága „A moszkvai szerződés végrehajtásáért, a szabad, demokratikus, független Ausztriáért" címmel nyilatkozatot adott ki, amely­ben a többi között ez áll: Az államszerződés előtt szabad az út. A szovjet kormány és az osztrák kormány megegyezése áldásos népünk­re és kedvező az európai békére. Ez nemcsak Ausztria számára jelent nagy sikert, hanem mindenki számára, aki a népek békés egymás mellett élé­séért küzd. A Központi Bizottság nyilatkozata hangoztatja: A harc tovább tart, mert még nincs államszerződésünk, nincs függetlenségünk, a nyugati hatalmak még nem adták meg beleegyezésüket. Továbbra is erélyesen követelni kell a négyhatalmi értekezlet haladéktalan egybehívását. Most minden attól függ, hogy a kormány szilárdan ragaszkod­jék ahhoz, amiben Moszkvában meg­állapodott és hogy népünk aktívan küzdjön. Az amerikaiak minden eszközzel támogat­ják Ngo Dinh Diemet Az „Associated Press" szajgoni tu­dósítójának jelentése szerint az Egye­sült Államok Ngo Dinh Diem dél-viet­nami miniszterelnök tudomására hoz­ta, hogy az Egyesült Államok min­denben támogatja és szó sem lehet leváltásáról. Eisenhower elnök személyes megbí­zottja Collins tábornok személyesen meglátogatta Ngo Dinh Diemet, hogy ezeket tudomására hozza. \

Next

/
Thumbnails
Contents