Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-19 / 92. szám, kedd

2 III szo 1955. április 19. Nyilvános bírósági tárgyalás Losoncon az államvagyon szétlopkodói ügyében A besztercebányai kerületi bíróság pénteken, április 15-én a losonci helyi nemzeti bizottság épületében tartott nyilvános tárgyaláson ítéletet hozott a nemzeti vagyon szétlopkodói felett, akik az ipolyi téglagyárban csaló bűntetteikkel nagy mennyiségű téglagyári termékkel való üzérkedést tettek lehetővé és így népgazdaságunknak nagy károkat és veszteségeket okoztak. A tárgyaláson megdönthetelenül bebizonyult, hogy Martin Kepeňa, az ipolyi téglagyár szállítási osztályának vezetője, Ján Sabo, a brezničkai 1. és 2. számú Poltár-üzem vezetője, Desider Kminiak, az ipolyi téglagyár vállalatigazgatóságának könyvelője, Štefan Benedik, a zólyomi mezőgazdasági építőüzem vezetője, visszaéltek hivatalos jogaikkal, durván túllépték jogkörük határait és a közéleti tényezők kötelessége megsértésének éš a nemzeti vagyon szétlopásának bűnét követték el. 1953-ban, de különösen 1954ben 2 403 380 darab égetett téglát, 638 380 darab cserepet és 6094 formatéglát herdáltak el, ami olyan nagy mennyiségű építőanyag, hogy belőle 240 lakásegységet lehetett volna felépíteni és 1400 lakásegységet betetőzni. Bűncselekményeiket Ján Novák feketézővel együttműködve követték el. Martin Kepeňa, mint az ipolyi téglagyár vállalati igazgatósága szállítási osztályának vezetője azzal követte el a nemzeti tulajdon szétlopásának bűnét, hogy jogtalanul adott el építkezési anyagot, téglát, cserepet és tarajcserepet. A vevőktől személyesen vette át a pénzt, rendesen kiskereskedelmi arakban, holott az eladott anyagot nagykereskedelmi árakban számlázta és a különbséget, több esetben pedig az egész felvett összeget magának tartotta meg. Az eladást oly időben végezte, amikor a vállalat nem teljesítette a termelési és a szállítási tervet és később ezért 200 000 korona bírságot kellett fizetnie. Az eladásokat vesztegetési pénzért tette, a számlákon nemlétező egyéneket, jogi személyeket tüntetett fel, akik valójában nem vásároltak, vagy pedig egyáltalán nem állított ki számlát Ezzel elképzelhetetlen zavart okozott a vállalat számlázásában. Körülbelül 30 000 cserepet és tarajcserepet adott el Ján Novák, pinci (losonci j.) lakosnak, egy 21-szeresen büntetett bűnözőnek, kávéházi hazárdjátékosnak. Ez az öreg élősködő Kepeňával való kapcsolatából annyi hasznot húzott, hogy két évig a losonci vendéglőkben dorbézolhatott állandó foglalkozás nélkül. Ján Sabo, mint a brezničkai üzem vezetője 1953 szeptemberétől 1954 júniusáig kiutalási engedélyek nélkül árusította a téglagyár termékeit. Az eladásoknál a számlákat az állami nagykereskedelmi árak szerint állította ki, a pénzt kiskereskedelmi árakban vette át és a többezer korona összeget maga számára tartotta meg. Az állami tulajdon szétlopkodói szigorú, de igazságos büntetésben részesültek. Martin Kepeňát 15, Ján Sabót 6, Desider Kminiákot 7, Štefan Benediket 3, Ján Novákot 8 évi szabadságvesztésre ítélték. Minden vádlottnál kimondták összes vagyonuk elkobzását, a polgári jogok elvesztését és 5— 15 ezer koronáig terjedő pénzbüntetést. A nyilvános tárgyaláson jelenlevő polgárok százai érdeklődéssel figyelték a tárgyalás lefolyását és megelégedéssel fogadták az Ítéletet a bűnözők felett, akik bűnös tevékenységükkel nagymennyiségű építőanyaggal károsították meg népgazdaságunkat. Jól szervezett versennyel az elmaradás pótlásáért Kacsmarik nagy feladatot fC irályhelmecre ráborult az éj homálya. A város mély álmát alussza. Csak a traktorállomás főagronómusának a házából szűrődik ki fény. Perc perc után, félóra félóra után telik, múlik. Éjfél már rég elmúlt és Kacsmarik József még mindig éberen olvas. Talán nem is gondol arra, hány óra. Gondolatait egy dologra összpontosítja, tekintete végigszántja a magyar szakkönyvet a mezőgazdasági gépekről. Később szeme már lassabban, fáradtabban siklik végig a szlovák szakkönyv lapjain, majd egy félóra múlva remegő kézzel az orosz és német szakkönyvet lapozgatja. Már nem olvas. A szöveget már nem tudja felfogni. A kép elegendő ahhoz, hogy megértse, mit akar a szerző mondani. Azonban hiába keresgél, hiába lapozgat. Kérdéseire nem kap választ. Kelletlenül csóválja a fejét. Hajaj, ha olyan agregát volna, amelyik a kukoricát pontosan fészektávolságra vetné, mondjuk elektromágneses elvek szerint. Kacsmarikot nap nap után hasonló gondolatok foglalkoztatják. S az agregát napról-napra pontosabb alakot ölt. Először a fejében, azután a valóságban. Közvetlenül a haszontalan limlomból született meg az új típusú gép. Amikor tavaly a Latorcán és a Bodrogon úszott a hólé le a szomszédos járásba, Magyarországra, s a szövetkezetesek hozzá akartak látni a kukoricavetéshez, Kacsmarik agronómus agregátja már régen készen volt. A bélyi szövetkezetben próbálták ki először. Perbenyíken és Nagykövesden bizalommal fogadták az új gépet, az új vetési módszert. A főagronómus találmánya azon a tavaszon 22 hektáron vándorolt végig és már nyáron meglátszott, hogy jó munkát végzett. A kukorica gyönyörű, világ csudája és a hektárhozam 48 mázsa lett. Kacsmarik gépét azonban, akárcsak a másik agregátot, amelyet azelőtt készített, még ekkor sem használták szélesebb körben. — Kitűnő újítójavaslat, — bológattak elismerően mindnyájan a fejükkel. A földművelésügyi minisztérium Kacsmariknak kétezer koronát utalt ki a találmányért, s ezzel az ügy be is fejeződött. Mintha az új géppel szemben minden kötelességüknek eleget tettek volna. Azonkívül, hogy a királyhelmeci GTÁ a télen 11 darab Kacsmarik-féle agregátot készített a tavaszi munkákhoz, amelyekkel a járás kukoricavetésének 60 százalékát fészkesen vetik el, semmi olyan nem történt, ami a gép iránti nagyobb érdeklődést tanúsította volna. A fészkes ültetéshez minden GTÁ úgy készíti elő az agregátokat, ahogy legjobbnak tartja. Több GTÁ konstrukciós nehézségekkel küzd, amelyeket a 28 éves királyhelmeci agronómus már rég megoldott. A fiatal agronómusra, aki nemrég tért vissza Holičról az egyéves iskolából, a szövetkezetesek csakhamar felfigyeltek. Olyan emberre találtak benne, aki nemcsak türelmesen meghallgatja.őket, de gondolkozni, tanácsot adni is tud. És a szövetkezetesek egyre gyakrabban jártak el hozzá. Az egyik ezt, a másik azt akarta tudni. Leginkább azonban egy dolog érdekelte őket. — Mi mindent tercelhetnénk földjeinken — mondogatták a nagygéresi „Győztes Október" szövetkezetesei, ha megadnánk a földnek mindazt, amire szüksége van. A járás földterületének kilenctizedrésze mészben szegény. Meszezni kellene, de megtehetik-e? Egyszer nem küldik a meszet, máskor meg olyankor küldik amikor már késő. — A legutóbbi négy esztendő alatt — mondotta Kacsmariknak Cigányi szövetkezeti agronómus — egyszer sem kaptunk annyi meszet, amennyire szükségünk lett volna. — Elképzelheted milyen kár származik ebből! Azokon a táblákon, amelyeket meszeztünk 25 százalékkal nagyobb a terméshozam. Ez pedig a termés egynegyed része. agronomus tűzött maga elé Kacsmarik fejében már ennél a beszélgetésnél megvillant egy gondolat. Egyszerű gondolat, mely állandóan nyugtalanította, főleg amikor Zemplénben utazgatott Ladmócon keresztül. Ott újból eszébe juttatta a gondolatot a Csipkés-hegy, a dolomit mészkő, mely szinte kínálta azt, ami éppen hiányzott. Jegyszer aztán megállította motorkerékpárját a hegy lábánál. Vizsgálódva nézegette a felhasználatlan kincset, letört egy-egy darab mészkövet innen is, onnan is és a mintát gondosan kendőjébe csomagolta. Decemberben felküdte Bratislavába az ötkilós csomagot. Otthon is maradt a mészkőből, kísérletezett vele. Sósavat csepegtetett rá. Föléhajolt, halk sustorgást hallott. — Jónak kellene lennie — állapította meg magában. A kassai mezőgazdasági iskolában is igazolták azt, amit az agronómus várt. De az egészre a hitelesség pecsétjét a bratislavai központi ellenőrző és kutatóintézet tette rá. A mészkő minta 47.12 százalék égetett meszet tartalmazott. — Hisz ilyen mennyiségű mészsavat az a mészkő is alig tartalmaz, amit a járásba küldenek, — lelkendezett a főagronómus és képzeletében már teljes működésben látta a mészkőbányát. Ha a járás szövetkezeteinek minden savanyú talaját meszezni akarnánk, tízezer vagon mészkőre lenne szükségünk. Most pedig kéznél lesz a mészkő. Kacsmarik lankadatlan lelkesedéssel, amely a GTÁ Igazgatóját és a beavatottakat is magával ragadta, kezdett hozzá terve megvalósításához. Ócska hengert, kőzúzót és más egyebet kerített, ami a mészkő töréséhez és őrléséhez szükséges. Nem volt olyan akadály, amit a főagronómus le ne gyűrt volna. Szaladgált, szervezett és számolt is. Kalkulációjának józan számadatai mindenkit meggyőztek. Az agronómus ceruzája nyomán örvendetes számadatok kerültek napvilágra. Az egyik oldalon 9.30 korona jelentős összeg, amit egy mázsa eddig importált mészkőért kellett fizetni. Ehhez még hozzá kellett számítani a szállítási költségeket is, amely a távolságtól függött. Ha Gombaszögről, vagy Pelsőcről szállították a mészkövet, ez az összeg nem nagyon emelkedett, de ha Ausztriából jött a mészkő, mint például tavaly Nagygéresre, bizony jócskán felszökkent. fCacsmarík számolt és végül is 7,45 koronára jött ki a hazai mészkő ára. Igaz, hogy ez még csak előzetes kalkuláció, lehet hogy mázsánként 50 fillérrel több vagy kevesebb lesz. De ebben a 7.45 koronában benne van már nemcsak a mészkő ára, hanem a szállítási s a szétszórási költség is, mert az egész munkát májusban a királyhelmeci GTÁ talajjavító brigádja végzi majd el, a szövetkezeteseknek hozzá sem kell nyúlniok a mészhez. A bánya naponta kb. 500 mázsa mészport termel ki. Ez annyit jelent, hogy tavasszal a brigád 800 hektár földet és az év végéig 3000 hektárt meszesít meg. Kacsmarik József főagronómus így tervezi: Hét év alatt a járás egész szántóterületét meszezni fogják. Ha ezzel végeznek, megkezdődik a második menet: azt a részt meszezik, ahol hét évvel ezelőtt kezdték. Kacsmarik agronómus most már nyugodt. Tudja, mit jelent a mész a járás mészben szegény talajának, tudja mennyire várják a szövetkezetesek, mennyire emelkedik majd a hektárhozam, az egész mezőgazdasági termelés a járásban. A Csipkés-hegy mészkövének története elüt az agregát történetétől, mert itt az ügy jő kezekben volt, akik lelkesedtek érte, nem úgy mint az agregátnál, ahol a dolgot bürokraták vették kézbe. A talaj meszezése olyan gyümölcsöt hajt, amilyenre a dolgozók asztalának szüksége van. Kacsmarik József, a szerény agronómus ilyen feladatot tűzött maga elé. Jano Vrábel, Kassa, (a Rudé Právo 1955. április 12-i számából.) — H I R E K—

i A BRATISLAVAI kerületben felszaszabadulásunk óta 3248 kilométer hosszúságú autóbusz-útvonalat létesítettek. A legutóbbit április 16-án nyitották meg a Piešťany—Veľké Kostolany—

Pečenady útvonalon. Az új autóbuszvonal 25 kilométer hosszú. AZ ÉV ELEJE ÓTA Szlovákiában 190 új CSSZBSZ szervezet alakult. Januárban, februárban, márciusban és április első napjaiban 7570 dolgozó jelentkezett a bratislavai kerületben a CSSZBSZ soraiba. Ehhez a szép eredményhez hozzájárultak a bratislavai Béke-üzem dolgozói is, akik becsületesen teljesítették kötelezettségvállalásukat és Bratislava felszabadításának 10. évfordulójáig 500 új tagot szerveztek be a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségbe. A KASSAI kerületben április 15-ig 338 népi orosz nyelvtanfolyamon fejezték be sikeresen a tanítást. A nyelvtanfolyamokat 5836 hallgató végezte el jó eredménnyel. A legjobb eredményeket Kassán érték el, ahoJ 68 népi orosz nyelvtanfolyamon 7130 hallgató végzett. A DOLNÉ HÄMRE-I Sandrik-üzemben felszabadulásunk 10. évfordulójának tiszteletére a megtakarított rozsdamentes anyagból 12 000 darab különféle evőeszközt készítenek. A megtakarított anyagiból kávéskanalak, citrornprések és más eszközök készülnék. Az üzemben a normán felüli tartalékokat 635 000 koronával csökkentették eddig. A felszabadulás évfordulójára a Sandrik dolgozói a prágai Družba-szállót komplett evőeszközkészlettel látják el. IDŐJÁRÁS A nap folyamán változó felhőzet, helyenként, főleg az északi hegyvidéken havazás. A hideg idő tovább tart. A napi hőmérséklet változatlan. Az erős északi szél később enyhül. A gömörhorkai cellulózeüzem dolgozói az ez évi terv teljesítését elég nehéz körülmények között kezdték. A januári, februári kemény téli időjárás nagyban akadályozta a munkát, nem tudták teljesíteni a tervet. Márciusban sikerült első ízben elérni, illetve 0,8 százalékkal túlteljesíteni a 100 százalékot. Április első felében azonban megint csak lemaradtak az üzemben a terv teljesítésével. Ha az év eleji 10 százalékos elmaradás okait vizsgáljuk, bizonyos mértékben elfogadható a tél okozta nehézségekre való hivatkozás, amely megnehezítette a dolgozók munkáját. A fagyos fa feldolgozása a főzőház teherbíróképességét is nagyon próbára tette. Ez azonban csak egyik oka a lemaradásnak. A lemaradás másik, mondhatnók fő oka az üzem gépi berendezésének gyakori üzemzavara, amely az első negyedév folyamán az egyes berendezések sok műszakra menő késését idézte elő. A gyakori üzemzavarokat és az ezáltal beállott kiesést elsősorban a karbantartórészleg lakatosainak az eddiginél lelkiismeretesebb, körültekintőbb, szorgalmasabb munkája szüntetheti meg. Nemcsak a már meglévő hiba gyors eltávolításával, hanem a berendezés jobb karbantartásával és a gondosabb ellenőrzés révén a hibák megelőzésével. Mindehhez természetesen a gépek mellett dolgozó minden munkás segítsége szükséges, akiknek legelemibb kötelességük gondosan óvni a gépet, betartani az előírásokat és azonnal jelenteni a gépek működésében észlelhető rendellenességet is. Az üzem dolgozói, akik az elmúlt évben minden nehézségen felülkerekedve becsülettel helytálltak feladataik teljesítésében, most, hazánk felszabadulásának jubileumi évében nem akarnak az utolsók között lenni. A tervteljesítésben beállott lemaradást a lehető legrövidebb idő alatt ki akarják egyenlíteni. A felszabadulás tiszteletére kötelezettséget vállaltak erre és a gömörhorkai dolgozók adott szavukért még mindig helytálltak. Ígéretük teljesítésében hűséges segítőtársakra találtak a zsolnai testvérüzem dolgozóiban, akik célül tűzték ki, hogy minden tőlük telhető segítséget megadnak a gömörhorkaiaknak. Az elmúlt hetekben is, amikor üzemzavar miatt le kellett állítani az egyik főzőkazánt, Zsolnáról 12-tagú szerelőbrigád érkezett az üzembe Tomašlik elvtárs vezetésével a kazán gyors megjavítására. A gömörhorkai magyar dolgozók a szlovák elvtársaktól a kazánjavítás új módszerét sajátították el az üzemben tartózkodásuk napjaiban. Az üzem vezetőségének, legfőképpen pedig az üzemi bizottságnak sokkal nagyobb gondot kell fordítani a munkaverseny helyes megszervezésére. Az üzemben folyó verseny eddig csak formális, nem mozgósít kellően a feladatok teljesítésére. A három műszak között folyó versenyt rendszeresen kiértékelik. Az üzemi tanács elnöke, Zahar elvtárs mutatta is a márciusi értékelést tartalmazó listát. Néhány nevet, néhány számadatot tartalmazott abban a sorrendben, ahogy az egyes műszakok teljesítették a tervet. Elsőnek Kerepesi László műszakja van feltüntetve 102,47 százszázalékos teljesítéssel, másodiknak Szabari András műszakja. Az egyes eredményekrő' bővebb felvilágosítást azonban az üzemi tanács elnöke sem tudott adni. Erről, úgy látszik, csak az értékelést végző műszaki dolgozó tud. Pedig a munkaverseny első gazdájának a szakszervezetnek kell lenni az üzemben. A verseny értékelését pedig az üzemi bizottság részvételével, a műhelyek dolgozóinak minél szélesebbkörű bevonásával kell megejteni. Az első negyedév végéig nagyon elmaradtak az üzem csomagolópapírgyártó részlegén is. A tervet csak 71 százalékra teljesítették. Az elmaradás oka nyersanyaghiány, nevezetesen a hulladékpapír hiánya. Az üzem vezetősége már régebben kéréssel fordult a besztercebányai kerület valamennyi járási nemzeti bizottságához, sőt a kassai kerület néhány járási nemzeti bizottságához is, hogy legyen segítségére a hulladékpapírgyűjtés megszervezésével a nyersanyagkérdés megoldásában. Sajnos, mindmáig még csak válaszra sem tartották érdemesnek egyetlen helyről sem e felhívást, nemhogy hulladékpapírt küldtek volna. Pedig egy kis jóakarattal minden bizonnyal valamennyi járásban könynyen meg lehetne találni a lehetőséget a hulladékpapírgyűjtés megszervezésére. A nemzeti bizottságok ezzel nagyban hozzájárulnának e kerület egyik üzeme bruttótervének teljesítéséhez és a napról napra növekvő papírszükséglet fedezéséhez. A Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusa előtti időszakban lényegesen aktívabbá vált az üzemi pártszervezet munkája. A pártbizottság gyűlésein rendszeresen foglalkoznak a termelés kérdésével. A pártbizottság az üzem vezetőségével szoros együttműködésben dolgozik. Jobb munkája megmutatkozik a párttagok tevékenységének aktívabbá válásában is. A kommunisták minden munkahelyen jó példával járnak elol a munkában és konkrétan rámutatnak a hiányosságokra. A gyűléseken is élénk viták folynak, a bírálat és önbírálat nem egy fontos kérdés megoldását segítette elő. A pártszervezetnek természetesen még tovább kell javítania munkáját, hogy sikeresen betölthesse küldetését az üzemben. A tömegszervezetek működésének aktívabbá tételére az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelniük. A szakszervezeti bizottságokban működő párttagok segítségével jobb munkára kell serkenteni e bizottságokat. Hiszen az első negyedévben a szakszervezeti bizottságok betervezett gyűléseinek felét sem tartották meg. A népnevelők politikai nevelése és irányítása is a pártbizottság előtt álló egyik fontos feladat. A pártszervezet tagjai jó példamutatással és rendszeres nevelőmunkával legtöbbet tehetnek a munkafegyelem megszilárdításában is. Nemcsak a pontos munkábajárásra és a munkaidő jó kihasználására gondolunk itt, hanem arra a gyakran megnyilvánuló jelenségre, hogy egyes munkások gyakran nem tartják magukra kötelezőnek a mesterek utasításait, a mestereknek nincs kellő tekintélyük. Ezen jelenségeket legtöbb esetben a mesterek saját maguk idézik elő, akik elnézik a hiányosságokat, liberálisak a munkafegyelem megszegőivel szemben. Ugyancsak a párttagoknak kell jó példával elóljárniuk a gépberendezés jobb gondozásában, hogy ezáltal hozzájáruljanak az üzemzavarok csökkentéséhez. Gál László.