Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-16 / 90. szám, szombat

84 III szo 1955. április 19. A vállalaton belüli önálló elszámolás bevezetésével az egyenletes és gazdaságos tervteljesítésért Lenm-napok Bratsslaváhan A bratislavai V. I. Lenin-Múzeum jól felkészült a „Lenini-napokra", amelyeken a Szovjetunió népével együtt megemlékezünk a világ első szocialista államának megalkotójá­ról, V. I. Leninről. Április 14-én a múzeum helyisé­geiben könyvkiállítást rendeztek V. I. Lenin könyveiből, amelyeket 1921—1938-as években adtak ki nálunk. Az oroszul, csehül, szlová­kul, magyarul és németül írt köny­vek azt bizonyítják, hogy az orosz marxisták forradalmi eszméi a munkásmozgalom vezetőit nálunk is arra ösztönözték, hogy köves­sék példájukat. A múzeum célja, hogy megismer­tesse Vlagyimir Iljics Lenin életét és műveit a látogatókkal és hogy rávilágítson Lenin jellemvonásaira és igazi helyére a történelemben. A „Lenin-napok" alatt a múzeum megszervezi Bratislava ifjúságának és dolgozóinak manifesztációs láto­gatását Marx és Engels müve foly­tatója születésének 85. évfordulója alkalmából. A kiállított tárgyakon kívül a lá­togatók rendelkezésére áll a könyv­tár, V. I. Lenin müveivel és a klubhelyiség, amelyben filmeket vetítenek Lenin életéről és élet­müvéről. A látogatók itt gramofon­lemezről hallgathatják V. I. Lenin beszédét, amelyet 1919-ben a Kom­munista Internacionálé megalakítá­sakor mondott, valamint a vörös hadsereghez intézett beszédét, Prága főváros központi nemzeti bizottságának ülése A X. pártkongresszusnak a népgaz­daság fejlesztését szolgáló 1955. évi állami terv kidolgozásához kiadott irányelvei hangsúlyozzák, hogy minden népgazdasági ágban feltétlenül a ma­ximális gazdaságosság elérésére kell törekednünk, valamint arra, hogy a gazdaságosság rendszerének szilárdí­tása alapvető módszerré váljon az ál­lami terv feladatainak teljesítésénél. A nagyfokú gazdaságosság legfőbb for­rása a népgazdaság fejlesztésének és alapfeltétele a dolgozók anyagi és kul­turális színvonala emelésének. Az irányelvek megmutatják a kitűzött feladatok teljesítésének módjait is. Ezeknek a módoknak egyike az ön­álló elszámolás következetes beveze­tése az üzemekben. Ezért minden pártszervnek és szervezetnek harci feladata, az üzemekben dolgozó min­den kommunistának elsőrendű felada­ta, hogy az üzemrészlegekben, műhe­lyekben, a munkaszakaszokon és az egyes dolgozóknál is bevezessék az önálló elszámolást. Ha azt akarjuk, hogy az üzem sikeresen teljesítse a tervet, nem nélkülözheti a jó munkamegszerve­zést. És az önköltség alakulásának jó ellenőrzési rendszerét, a helyes mű­szaki-gazdasági normákat, továbbá az olyan tervezést és a műhelyek, vala­mint az egyes részlegek munkaered­ményeinek olyan nyilvántartását, amely nemcsak a tervteljesítés eredményeit tünteti fel, hanem azt is, milyen mér­tékben aknázzák ki minden műhely­ben és minden munkahelyen az ösz­szes tartalékokat. És ezek az előfel­tételei a vállalaton belüli önálló el­számolás teljesmérvű érvényesítésé­nek is. Ahol nincsenek kidolgozva a műszaki-gazdasági normák, ahol fo­gyatékos a tervezés és a nyilvántar­tás, ott nem lehet igazában szó arroi, hogy az önálló elszámolás alapján irá­nyítsuk a termelést. Azokban az üze­mekben, ahol úgy képzelik az önálló elszámolás bevezetését, hogy csak újabb kimutatásokat szerkesztenek „az önálló elszámolás mutatói" cím­mel, a többi pedig a régi mederben marad, ott csak feleslegesen terhelik az adminisztratívát. Azok a gazdasági vezetők, akik az üzemben uralkodó ál­lapotok elemzése alapján meghatáro­zott és alaposan megfontolt eljárás nélkül fognak hozzá az önálló elszá­molás bevezetéséhez, azok csak egy­szeri kampányt látnak benne, s nem értik, hogy az önálló elszámolás rend­szeres és céltudatos harcot jelent a termelés jobb megszervezéséért és irányításáért. Az önálló elszámolás be­vezetésének meg kell nyerni a dolgo­zókat és kezdeményezésükre kell tá­maszkodni. Azok a gazdasági dolgozók, akik nem így cselekszenek, büntetés­reméltóan lejáratják az önálló elszá­molást a dolgozók szemében. Ez a ve­szély különösen ma forog fenn, ami­kor tömegesen kezdik bevezetni a vál­lalaton belüli önálló elszámolást. De vajon ez azt jelenti-e, hogy a vállalaton belüli önálló elszámolást csak akkor lehet bevezetni, ha mar megteremtették számára az összes előfeltételeket? Nem, nem azt jelenti. Ellenkezőleg, a vállalaton belüli önál­ló elszámolás egyenesen megköveteli a munkaszervezésben felmerülő fogya­tékosságok kiküszöbölését, a munka­helyek folyamatos anyagellátását, a műszaki-gazdasági normák pontosab­bá tételét, az operatív tervezést és nyilvántartást. Ezért nem kell várni a vállalaton belüli önálló elszámolás be­vezetésével, amíg létrejönnek számára az összes feltételek. Sok üzemrészlegen és műhelyben, ahol csak néhány mutató alapján kezdték bevezetni a vállalaton belüli önálló elszámolást, vagy ahol a mun­kások a személyes megtakarítási szám­lák alapján dolgoznak, az egyes dol­gozók és egész kollektívák is saját ér­dekükben arra törekszenek, hogy megteremtsék a többi feltételeket, azaz olyan szervezési intézkedéseket hajtsanak végre, amelyek biztosítják a rendes és zavartalan termelést. Eb­ben rejlik a vállalaton belüli önálló elszámolás nagy jelentősége. A vállalaton belüli önálló elszámolás bevezetésének ezért nem szabad né­hány egyén gondjaira bízott egyszerű adminisztratív üggyé válnia. Minél szé­lesebbkörüen vesznek részt a dolgo­zók tömegei bevezetésében és további szilárdításában, annál biztosabb a si­ker. A pártszervezetek feladata, hogy az üzem összes belső tartalékainak széleskörű kiaknázására és az önálló elszámolás szilárdítására mozgósítsa­nak. Döntő szerepet kell játszania a pártszervezetek politikai tömegmun­kájának, amelyet úgy kell irányítania, hogy az üzem minden dolgozóját mé­lyen áthassa az a tudat, hogy takaré­koskodnunk kell, meg kell becsülni a nemzeti jövedelem minden koronáját, minden fillérjét. Meg kell mutatni a dolgozóknak a „csekélységek" érté­két. A tapasztalatok arra vallanak, hogy sok üzemi dolgozó még mindig nem értette meg, hogy a nagy dolgok apróságokból állnak és tűrik az anya­gok, szerszámok, kenőanyagok és más segédeszközök pazarlását. Még mindig akadnak olyan gazda­sági dolgozók, akik bármily áron tel­jesíteni akarják az állami tervet. A „bármibe kerül is" jelszó nem a mi jelszavunk. Éppen ezért a kommunis­táknak az elsők között kell lenniük, akik segítenek a vállalat minden rész­legében bevezetni az önálló elszámo­lást. Elsősorban arra kell törekedniük, hogy idejében és rendszeresen telje­sítsék az állami tervet, de úgy, hogy ez minél kevesebb emberi erőbe, anyagba és eszközbe kerüljön. A vállalaton belüli önálló elszámolás bevezetésének hatékonysága nemcsak a széles munkástömegek részvételétől függ, a szervezésben és a megvalósí­tásban, hanem attól is, milyen mér­tékben vonjuk bele a mérnököket, technikusokat és mestereket az önál­ló elszámolás megszervezésébe. A vál­lalaton belüli önálló elszámolás foko­zott követelményeket »ró a termelési technológia megszervezésére és rend­szeres javítására. Ezen a téren első­sorban a mérnöki-műszaki kádereknek kell döntő szerepet játszaniuk. Az önálló elszámolást mint a szocia­lista gazdaság vállalatainak leghala­dóbb igazgatási módszerét, el sem lehet képzelni a tudománnyal és a leg­korszerűbb technika dolgozóival való szoros és alkotó együttműködés nél­kül. Éppen ez a kapcsolat vezet a ter­melés olcsóbbátevéséhez és a magas­fokú munkatermelékenység eléréséhez. A tudományos és műszaki dolgozók­kal való alkotó együttműködést állan­dósítani kell. Ezért pártszervezeteink­nek a lehető legnagyobb figyelmet kell szentelniük annak, hogy propa­gálják a műszaki értelmiség között a termelés irányításának önálló elszá­molási módszereit. Az önálló elszá­molás szerinti gazdálkodással kapcso­latban ugyanis felmerül az a feladat, hogy naponta csökkenteni kell a ter­melés költségeit. Ezt pedig nem lehet elérni a legjobb technikusok segítsége nélkül. j Ebben az irányban kell az alapszer­vezeteknek folytatniuk a politikai tö­megmunkát, a meggyőző agitálást és az önálló elszámolásnak mindenki szá­mára érthető népszerűsítését. A tö­megmunkában arra kell törekednünk, hogy minden dolgozó közvetlenül ér­dekelt legyen a termelés eredményei­ben. Ahol ez megvan, ott a munkások, mesterek, műszaki dolgozók, tervezők és a többi dolgozók maguk tesznek javaslatokat a fennálló fogyatékossá­gok kiküszöbölésére és igyekeznek felszámolni a hiányosságokat. A dolgo­zók jobban ellenőrzik indítványaik megvalósítását. Véget kell vetnünk az önálló elszá­molás propagálásában előforduló hi­báknak, vagyis annak, hogy nem ma­gyaráztuk meg kellően a hozrascsot kérdéseit. Ha a párt és CSISZ-funkcionáriusok jól akarják végezni a propaganda- és agitációs munkát és meg akarják ma­gyarázni a dolgozóknak az önálló el­számolás kérdéseit, akkor elsősorban maguknak kell a lehető legalaposabban megismerkedniük e módszer alapelvei­vel. Az önálló elszámolásról tartott tanfolyamon részt kell venniük a gaz­dasági vezetőknek és a mérnöki-mű­szaki kádereknek is. Több előadást, megbeszélést kell majd tartani, cik­keket írni az üzemi újságba, tanfolya­mokat szervezni az üzemi munkais­kolában stb. Az önálló elszámolás sikeres beve­zetésének az a titka, hogy be tudjuk bizonyítani az embereknek, hogy érde­keik egyeznek a köz-/az egész nép­gazdaság érdekeivel. Ha többet és ol­csóbban fogunk termelni, akkor gyor­sabban erősítjük országunk termelési alapját, fokozzuk hazánk védelmi ké­pességét, s emellett több közszükség­leti cikket bocsáthatunk a piac ren­delkezésére. Ha helyesen megmagya­rázzuk a dolgozó tömegeknek az ön­álló elszámolás elveit, akkor nem fog­ják ezt a módszert csupán bonyolult adminisztratív eljárásnak tartani. Jól lehet bizonyos szervezési-technikai, adminisztratív és könyvelési intézke­désekre feltétlenül szükség van. A vállalaton belüli önálló elszá­molás bevezetésénél, rendszeres el­mélyítésénél és szilárdításánál jelen­tős segítséget nyújtanak a személyes megtakarítási számlák, amelyek tu­lajdonképpen kisebb méretű, önálló elszámolást jelentenek — az egyes dolgozók, vagy kisebb csoportok önálló elszámolásét. A személyes megtakarí­tási számlák, amelyeket a dolgozók saját kezdeményezésükből nyitnak meg, egyik módját képezik a vállalaton belüli elszámolás bevezetésének. E számlák megnyitása után a dolgozók felismerik mekkora jelentősége van a legcsekélyebb nyersanyag, segédanyag mennyiségének is, az elpazarolt ener­giának, kárbaveszett időnek, stb. Ke­resni kezdik a fogyatékosságok kikü­szöbölésének útját, ezzel jelentősen hozzájárulnak a munka megszervezé­sében, a tervezésben felmerülő nehéz­ségek és akadályok elhárításához, a fogyasztási normákban észlelhető hiá­nyosságok felszámolásához, aminek nagy jelentősége van az egész műhely vagy munkarészleg szempontjából. A személyes megtakarítási számlák növekvő száma elősegíti a normázás, tervezés és nyilvántartás megjavítását és hatással van a termelés alapvető pontjain folyó munka tervszerű irá­nyításának tartalmára és módszerei­re is. Ebből következik milyen fon­tos feladat vár a mesterekre, terve­zőkre, a műhelyek gazdászaira, a könyvelökre, a bérelszámoló és mun­kaosztályok dolgozóira, s végered­ményben a műszaki dolgozókra is a személyes megtakarítási számlák beve­zetésénél. Ha a mesterek, részlegve­zetők, könyvelők, és tervezők nem tá­mogatják a munkások kezdeményezé­sét, ha a személyes számlákon nem jegyzik fel rendszeresen a szükséges adatokat, ha nem vetik alá tartalmukat alapos és megfelelő ellenőrzésnek, ha a személyes számlák eredményeit nem használják fel a haladó tapasztalatok népszerűsítésére, akkor ezek a szám­lák elvesztik jelentőségüket és a dol­gozók megszűnnek irántuk érdeklőd­ni. A személyes megtakarítási szám­lák megnyitása csak egy lépés a vál­lalaton belüli önálló elszámolás beve­zetéséhez. A személyes megtakarítási számláknak csak akkor lehet tartós sikerük, ha utánuk vagy velük egyide­jűleg bevezetik a műhelyben és az üzemrészlegben a vállalaton belüli önálló elszámolást. Számos üzemünk­ben, ahol bevezették ugyan a szemé­lyes megtakarítási számlákat, de nem teremtették meg egyúttal a vállalaton belüli elszámolás feltételeit is, az üzemrészlegekben és a műhelyekben azt tapasztalták, hogy csökken az ér­deklődés a személyes számlák iránt, számuk nem emelkedik, gazdasági eredményeik pedig nem domborodnak ki. Ezekből a tapasztalatokból kell ki­indulniok a pártszervezeteknek, a szakszervezeteknek, az önálló elszá­molás magyarázatánál és üzemeinkben való bevezetésénél. A személyes megtakarítási szám­lák a könnyűiparban terjedtek el a legjobban, ahol 1954. végéig több mint 20 000 ilyen számlát nyitottak meg. A személyes számlák által a dolgo­zók nemcsak arra kötelezik magukat, hogy teljesítik és túllépik a kitűzött feladatokat, hanem arra is, hogy a lehető legkisebb költséggel teljesítik őket. Öntudatos munkásaink ezáltal gondos gazdákká, a nemzeti vagyon őreivé és a szocialista tulajdon vé­delmezőivé válnak. Számos üzemünk annak köszön­heti jó eredményeit, hogy az önálló elszámolás elveihez igazodik, szerin­tük dolgozik és céltudatosan bevezeti és érvényesíti ezeket az elveket a vál­lalat részlegeiben. Ez elsősorban ott sikerül, ahol a vállalaton belüli önál­ló elszámolás bevezetését megbeszélik az emberekkel, ahol a pártszervezet minden erőit mozgósítja a politikai tömegmunka fejlesztésére, ahol meg­magyarázzák a dolgozóknak a válla­laton belüli önálló elszámolás lénye­gét és jelentőségét. (Részletek a „Pártélet" 6. számának cikkéből.) Pénteken, április 15-én folyt le a központi nemzeti bizottság V. ülése, amelyen jóváhagyták fővárosunk 1955. évi fejlesztési tervének költségvetését és kiosztották Prága város díjait. Az ülésen jelen volt Zdenék Fierlin­ger, a nemzetgyűlés elnöke, dr. Ján Bartuška tanár, igazságügyminiszter, dr. Emánuel Šlechta tanár, építészeti miniszter, a nemzetgyűlés képviselői és más vendégek. Az ülést Jozef Hu­Az I. Országos Spartakiád idején nagy feladat vár közlekedési dolgozó­inkra. A milliós városban megbízha­tóan és biztonságosan kell a közleke­dést irányítani, amellett több százezer részvevőt és nézőt kell a strahovi sta­dionra kiszállítani. A spartakiád fő napjain 1 858 000 Utassal számolnak. A közlekedést 3 vonalon bonyolítják le. Az egyes vonalakon közlekedő szállí­tóeszközöket különböző színekkel je­lölik meg. A részvevők és nézők 19 villamosvonalon, három trolejbuszvo­nalon és egy autóbuszvonalon juthat­nak el a stadionhoz. Prága minden körzetéből átszállás nélkül lehet majd eljutni a stadionhoz. A nyitrai kerületben, Egerszegen, Garamkelecsényen, Alekšincén, Te­kovský-Hrádokon és Csatán megva­lósították a falusi filmtavasz első részét. A falvakban „Barátom, Fá­bián", a „Falu a hegyek közt", „A (Folytatás az 1. oldalról.) mint két tojás és amelyeket azután minden alapszervezetnek megküldenek. Jobb volna — és néhány járási bi­zottság tapasztalata is ezt mutatja — a járási bizottság ülésén csak egy vagy két kérdést megtárgyalni, ame­lyek a járásban abban az időben fon­tosak. Például a slezská ostravai já­rási bizottság ülésén a Sztahanov­bánya és a Peter Bezruč-bánya hely­zetét megoldották. Alapos átvizsgálás után a járási bizottság plénumámak és más bányák kommunista gazdasági dolgozóinak segítségével az elvtársak alaposan elbírálták e bányák helyze­tét. A járási bizottság tárgyalásainak eredményei segítettek a hiányosságok okának leleplezésében és egyszer­smind példát mutattak a többi alap­szervezetnek. Sok kérdés egyszerre történő meg­oldása odavezet, hogy a járási bizott­ság nem figyel az egyes üzemek, fal­vak, szövetkezetek különös helyeze­tére és hogy egyforma módon kezeli és egyforma követelmé­nyeket támaszt velük szemben. Az ilyen munka nem hozhatja meg a kí­vánt eredményt. A járási bizottság plénuménak még a legjobb tárgyalása és jó, ellenőriz­hető határozata is keveset érne, ha nem fejlődnék a további szervezési munka és pontjai elvégzésének na­ponkénti ellenőrzése. Éppen itt lép előtérbe a járási bizottság irodájának feladata. Az iroda kötelessége, hogy biztosítsa a plénum határozatainak teljesítését. Amint elfogadják a határozatot, a járási bizottság irodája dolgozza azt fel alaposan. És most következik a leg­nehezebb munka — biztosítani a ha­línsky, a főpolgármester első helyet­tese nyitotta meg, majd Adolf Svo­boda főpolgármester tartott beszédet Prága főváros központi nemzeti bizott­ságának költségvetéséről és az 1955. évi fejlesztési tervről. Rámutatott ar­ra hogy az 1955-ös évre kitűzött ter­vek összeállításában a CSKP X. kong­resszusának irányelvei vezették, ame­lyeket 1954. december 14-én a kor­mánynyilatkozat kibővített. A meggyorsított szállítás biztosítá­sa érdekében több intézkedést foga­natosítanak. A forgalmat telefon- és rövidhullámú állomások segítségével irányítják. Kijelölik a gyalogjárók út­ját, akiknek a smíchovi stadionon például külön utat építenek. A stadi­ontól visszafelé való utazáshoz 33 pénztárban vásárolhatók a jegyek. Több hangszórót szerelnek fel, 100 000 közlekedési térképet osztanak szét és minden felszállóhelyen tájékoztató be­rendezések lesznek. A gyakorlatozók kedvezményesen utazhatnak. Az ünnepi jelvény birto­kosai 3,50 koronáért vehetik meg a vonaljegyet, a gyakorlatozó ifjúság 30 fillérért utazhat. legjobb ember", „Ma este mindennek vége", „Frona", „A város végén" és rövid mezőgazdasági filmeket vetítet­tek. Az előadásokon több mint 4000 szövetkezeti tag és egyénileg gazdál­kodó földműves vett részt. tározat teljesítését. Ez nem történhet meg a járási pártbizottság tagjainak, a pártapparátus dolgozóinak, az alapszer­vezetek funkcionáriusainak, a nemzeti bizottságokban funkciót betöltő kom­munistáknak, a gazdasági szerveknek és a tömegszervezeteknek tevékeny rész­vétele nélkül. Éppen ezért az iroda gondoskodjék arról, hogy a párt széles aktívája megismerhesse a határozatot. Sok járási bizottság nem értékeli a széleskörű aktívák összehívásának je­lentőségét, amelyeken a funkcionáriu­sok legtöbbjét megismertetnék a ha­tározattal, hogy az elvtársak elé ter­jesszék megvitatás végett az időszerű problémákat, vagy tárgyaljanak velük a tervezett intézkedésekről. Az ilyen széleskörű aktívagyűléseken a funk­cionáriusoknak elég meggyőző érvet adhatunk az emberek közötti politikai munkájukhoz. A tapasztalt dolgozók áthelyezése a kerületből a járásba fontos feladat a párt jelenlegi feladatainak biztosításá­ban. Ezt eddig nem értették meg he­lyesen egyes kerületi bizottságok Szlovákia legtöbb kerületében, ahol a járási bizottságokat eddig még nem erősítették meg kellően. A párt járási bizottságainak nagyok a feladatai. Nem állnak azonban üres kezekkel, tapasztalat nélkül előttük. Ami a leg­értékesebb: hatalmas erővel rendel­keznek. Ha a járási bizottság munka­módszereiről beszélünk, azt akarjuk, hogy minden járási pártbizottság való­ban jó szervezővé váljék, hogy tevé­kenyen irányítsa az alapszervezeteket és a járás minden dolgozóját vezesse a párt X. kongresszusa irányelveinek teljesítésére. A munka jó módszerei elősegítik, hogy a legjobb eredménye­ket érhesse el e munkájával. SPARTA KIÄD-HÍREK Falusi filmtavasz a nyitrai kerületben A járási pártbizottságok munkamódszereiről

Next

/
Thumbnails
Contents