Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-15 / 89. szám, péntek

4 UISZ0 1955. április 15. Á csangkajseki ügynökök újabb gaztettei Tegnap jelentettük, hogy az „United Press" hírügynökség szingapúri közleménye szerint egy Const-?llation mintájú indiai utasszállító repülőgép április 11-én Honkongból Dzsakartáí>a menet a délkínai tenger felett, Avak-partjainak közelében (ÉszakBorr.eo) lezuhant. Az Oj Kína hírügynökség ismerteti a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának közleményét. — Ez a sajnálatos baleset korántsem közönséges repülőszerencsétlenség, hanem szándékos gyilkosság, amelyet az Egyesült Államok és Csangkajsek titkos ügynökei terveltek ki és hajtottak végre — állapítja meg 3 közlemény. Ez a cselekedet az amerikai imperialisták és a Csangkajsekbanda titkos ügynökeinek komoly nemzetközi provokációja, amely arra irányult, hogy meggyilkolják a kínai küldöttség tagjait: Csou En-lajjal, ez államtanács elnökével az élén, hogy ezzel még jobban fokozzák a nemzetközi feszültséget és meghiúsítsák a konferencia munkáját. A kínai népet ez a gaztett mélyen felháborította. A közvélemény megállapítja: Súlyos felelősség terheli az angol kormányt és a honkongi hatóságokat azért, hogy ez a baleset megtörtént és követeli a baleset körülményeinek pontos kivizsgálását, a bűnösök szigorú megbüntetését. Hiteles iorrások szerint az amerikai imperialisták és Csangkajsek tervei az ázsiai és afrikai országok konferenciájával és a kínai küldöttséggel kapcsolatban még sokkal szélesebbkörübbek és komolyabbak. Az amerikai és csangkajseki ügynökök Indonéziában sokoldalú tevékenységet fejtettek ki, hogy előkészítsék a konferencia munkájának aláaknázását és a Csou En-laj vezette kínai küldöttség meggyilkolását. Fenyegetni akarják az ázsiai és afrikai országok konferenciáját támogató államokat és el akarják távolítani az indonéz kormányt. Az indonéz sajtó híreiből kitűnik, hogy az amerikai és csangkajseki ügynökök minduntalan behatolnak Indonéziába, ahol zavart keltenek és bomlasztó tevékenységet fejtenek ki. A sajtó rámutat arra, hogy az amerikai agresszorok és a Csangkajsekklikk, akik megszállták Tajvant, nemcsak komolyan veszélyeztetik egész Ázsia biztonságát, hanem veszélyeztetik az összes ázsiai országok barátságát és együttműködését is. Az indiai sajtóiroda jelentése szerint Nehru indiai miniszterelnök mély sajnálatát és részvétét fejezte ki a kínai kormánynak és a repülőszerencsétlenség áldozatai hozzátartozóinak. Nehru a Kínai Népköztársaság kormányához intézett levelében rámutat arra, hogy „a katasztrófánál néhány nagyon különös körülmény játszódott közre". Tíz perccel azelőtt, hogy a repülőgép a tengerbe zuhant volna, megkaptuk a repülőgép szokásos jelentését. Röviddel azután valószínűleg valami történt. Mindezt gondosan ki kell nyomozni." Nehru sajnálatát fejezte ki afölött, hogy a repülőszerencsétlenség áldozatai között voltak a kínai küldöttség tagjai, akikkel Bandungban akartak találkozni. Sajnálatraméltó az is, hogy életét vesztette az egyik legjobb indiai pilóta. Dzsagzsivan Ram, indiai közlekedésügyi miniszter, Csou En-lajhoz intézett levelében a katasztrófa fölött érzett mély gyászának adott kifejezést. Azt írta, minden lehetőt megtesz arra, hogy megtalálják és megmentsék azokat, akik életben maradtak. Az indiai kormány Delhiben április 12-én este kiadott nyilakozatában bejelentette, hogy a repülőszerencsétlenség okát nyomozzák. Franciaországban sikerre! folyik a békealáírás Franciaország agész területért gyorsan terjed az aláírási mozgalom a Béke-Világtanács felhívására, az atomfegyver betiltásáért, amelyet a francia békeszerető erők nemzeti gyűlésének Drancyban április 3-án hozott határozata alapján kezdtek meg. Az elsők között írták alá a felhívást Fréderíc Joliot-Curie tudós, Louis Aragon író, Emánuel d'Astier de la Vigeria volt miniszter, Pierre Coty képviselő és volt miniszter, Eugénia Cotton Sztálin-díjas, Marcel Prenant természettudományi tanár, Pablo Picasso festőművész és mások. Brazíliában megkezdődött az aláírási akció Brazília egész területén megkezdték az aláírási mozgalmat a Béke-Világtanács bécsi felhívására. Megkezdték a békevédők nemzeti gyűlésének aktív előkészületeit. A gyűlést májusban tartják meg. Brazília minden kerületében szervezési bizottságokat alakítanak és helyi összejöveteleket szerveznek. Dél-Vietnamban tovább folyik a harc A párizsi sajtó a szaigoni helyzetet nagyon faszültnek itéli. Április 12én este lejárt a nyolcnapi fegyverszünet, amit a Ngo Dinh Dien kormánya és a felekezeti szekták vezetői kötöttek Collins amerikai tábornok és Ely indokínai-francia biztos nyomására. A „Francé Tireur" című lap rámutat arra, hogy a fegyverszünet ideje alatt nem sikerült a Ngo Dinh Diem kormánya és a szekták közötti ellentéteket kiküszöbölni, de még csak kapcsolatokat sem sikerült teremteni közöttük. A „pihenés idejét" Párizsban újra a tuniszi kérdésről tárgyalnak Párizsban felújították a francia-tuniszi tárgyalásokat Tunisz „belső autonómiájának" bevezetéséről. Április 12-én a küldöttségek háromórás ülést tartottak, amelyen részt vett Edgár Faure francia miniszterelnök és Tahar ben Ammae tuniszi miniszterelnök. A „Francé Presse" sajtóügynökség közlése szerint a konvenciót és a megoldatlan kérdéseket vitatták meg. mindkét fél arra használta fel, hogy fegyveres erőit előkészítse a további harcra. A lap szerült Ngo Dinh Diem Szaigonban húsz zászlóaljjal rendelkezik, amelyet két tankezred és néhány tüzérségi üteg támogat. A Szaigonban összpontosított felekezeti csapatok száma nyolcezer. A sajtó közlése szerint Bao Daj felhívta a harcoló feleket, Hogy a fegyverszünetet április 20-ig hosszabbítsák meg. A „Liberation" című lap szerint néhány ezer szaigoni lakos elhagyta a várost és nyugodtabb kerületekbe távozott. Üjabb katonai támaszpontokat építenek Ny ugat-Nétnetországban Az ADN hírügynökség közlése szerint több mint 400 munkás e héten megkezdi az Essen—Mülheim repülőtér átépítésének munkálatait, amely az úgynevezett „Északatlanti tömb" A négerek súlyos helyzete Kéniában Az „United Press" sajtóügynökség közű, hogy Bury, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének képviselője a kéniai szakszervezetnél a? amerikai sajtóban élesen kritizálja a kéniai bennszülött lakosság munkaviszonyait. Rámutat arra, hogy a 40 ezer fehér telepes Kéniában a legjobb földterületekkel rendelkezik és a csaknem 5 millió bennszülött néger tengődi'' és csak a bennszülötteknek fenntartott területet művelheti. A bennszülöttek bére elképesztően alacsony, a legmagasabb havi kereset gyakran csak 7 dollárt tesz ki. Az angol gyarmatosítók könyörtelenül elnyomják a kéniai hazafiak mozgalmát. A Reuter-ügynökség rendszeres jelentéseket közöl az angol katonaságnak a Mau Mau hazafias szervezet elleni operációiról. Erskine tábornok az északafrikai angol erők főparancsnoka április 12-én jelentette, hogy a rendkívüli állapot bevezetése óta 1952 októberétől a Mau Mau szervezet 8362 tagját ölték meg. A Reuter-ügynökség április 6-i közlése szerint a kéniai börtönökben és gyújtőtáborokban több mint 80 ezer néger sínylődik. keretében további légierőtámaszponttá válik Nyugat-Németországban. Az amerikaiak nemrég azt követelték az esseni kormánytól, hogy további 18 733 hektárnyi területet adjon át a katonai parancsnokság számára, repülőterek és katonai építmények létesítésére. A nyugatnémet lakosságot, amely a megszálló hatalmak részéről állandó terrornak és erőszaknak van kitéve, a föld törvénytelen kisajátításával megfosztják szerény jövedelmének utolsó lehetőségeitől is. Szíria tovább haliad a megkezdett úton Beiruti hír szerint az utóbbi napokban Szíria Néppártjában komoiy ellentétek merültek fel a török-iraki egyezménnyel kapcsolatban. A párt vezetőségének egy része az angolemerikai nyomás és a török provokációk hatására állást foglalt Szíria semlegességének felülvizsgálása mellett. A párt vezetőségének egy része követelte a nyugati hatalmakhoz való közeledés gondolatát. Amint a „Telegraf" című libanoni lap damaszkuszi tudósítója írja, a Néppártban felmerült ellentéteket kiküszöbölték és a párt elhatározta Assali kormánya politikájűnak támogatását, amely Színának a török-iraki egyezményben való részvétele ellen foglalt állást. A japán—kínai kereskedelmi kapcsolatok fellendítéséért A „Mainicsi" tokiói lap közlése szerint a japán kereskedelmi küldöttség látogatása a Kínai Népköztársaságban fokozta a japán kereskedelmi körök érdeklődését a Kínai Népköztársasággal való kereskedelem fellendítése Több mint kétszáz dortmundi nyomdászt elbocsátottak Az elmúlt napokban Dortmundban elbocsátottak több mint kétszáz nyomdai munkást akik a „Német nyomdász szakszervezet" tagjai voltak. Az elbocsátás a vállalkozók rendeletére történt, amikor a sokszorosítók szövetsége sztrájkra hívta fel összes tagjait Jzért, mert a vállalkozók viszszautasították azon új egyezmények megkötését, amelyek a szabadságolásokat és a munkanélküli-segélyeket szabályozták. iránt. A lap a többi között ezt írja: „Egyes nagy kereskedelmi társaságok, amelyek az USA hatása alatt állanak, ingadoznak; a kis és közepes társaságok azonban arra törekszenek, hogy kapcsolatokat teremtsenek a Kínai Népköztársaság kereskedelmi képviselőivel." A „Jomiuri" című lap közlése szerint a kereskedelmi társaságok tagjai Tokióban gyűlést tartottak, amelyén határozati javaslatot fogadtak el. A határozati javaslatot a miniszterelnöknek és a parlament két háza elnökeinek adják át. A' határozati javaslat a japán-kínai kereskedelem kapcsolatainak és fellendítésének rendszeresítését ajánlja. A Szovjetunió Minisztertanácsa a békepolitika következetes védelmében új nagy horderejű lépésre szánta el magát. Javasolta, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége vitassa meg az 1942. évi angol—szovjet és az 1944. évi francia—szovjet szerződés felmondását. Erre a lépésre az adott okot, hogy Anglia és Franciaország kormánya — vállalt kötelezettsége ellenére .— aláírta a párizsi egyezményeket. Ezek az egyezmények tudvalevőleg Nyugat-Németország újrafelfegyverzését és a Szovjetunió ellen irányuló katonai csoportosulásokba való bevonását eredményezik, így tehát a Szovjetunió szövetségesei, Anglia és Franciaország a német militarizmus szövetségeseivé válnak. A szovjet kormány nem egyszer figyelmeztette a szerződő feleket, hogy a német militarizmus feltámasztására irányuló párizsi egyezmények semmiképpen sem egyeztethetők össze azokkal a szerződésekkel, melyeket ők 1942-ben, illetve 1944-ben a Szovjetunióval kötöttek. Igen nyomatékosan domborította ki a szovjet kormány e tényt azokban a jegyzékekben is, melyeket tavaly december 16án, illetve december 20-án Franciaország és Anglia kormányához intézett. Ugyanakkor nem kevesebb mint 3 előző jegyzékre is hivatkozott, amelyek világosan leszögezik, hogy a párizsi egyezmények kifejezetten ellenkeznek a már említett 1942. és 1944. évi — 20 évi időtartamra kötött — együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződések betűjével és szellemével. A szovjet kormány ugyancsak megállapította, hogy a párizsi egyezmények ratifikációja értéktelenné teszi az idézett szerződéseket, melyek nem szolgálhatják célkitűzéseiket. Ennélfogva a december 16-i és 20-i szovjet jegyzék világosan megmondja, hogy a párizsi egyezmények ratifikációja után nem marad más hátra, mint az, hogy a szovjet kormány az Angliával és Franciaországgal kötött szerződés hatálytalanítását a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége elé terjeszsze. E lépés keresztülhúzza azon nyugati körök szűk látókörű számításait, amelyek a Szovjetunióval kötött szerződéseket csak a közvélemény megtévesztését szolgáló eszköznek tekintik és azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha e szerződések összeegyeztethetők volnának a párizsi háborús egyezményekkel. A párizsi egyezmények ratifikációja mind Anglia, mind Franciaország legszélesebb néprétegeiben a legmélyebb visszatetszést keltette. Ami a francia népet illeti, felfogását találóan jellemzik Maurice Thoreznak, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának szavai, aki leszögezte, hogy „a francia—szovjet szövetség a franciák számára a biztonság és a béke nélkülözhetetlen tényezője." A Szovjetunió népe éppenúgy, ahogyan a világ összes többi békeszerető népei is, a legnagyobb megértéssel fogadja a szovjet kormány intézkedését, amely meghiúsítja az imperialisták agressziós köreinek kétkulacsos, fondorlatos politikáját. A szovjet kormány határozott magatartása komoly nyugtalanságot keltett a burzsoá sajtó világában. A nyugati lapokat élénken foglalkoztatja a Szovjetunióval fennálló francia és angol szerződés hatálytalanításának lehetősége. Egyes újságok nem tartják meglepőnek a bekövetkezett fordulatot, más polgári lapok még mindig álszenteskednek. Szerintük nem forog fenn ellentét a párizsi egyezmények és a német militarizmus elleni szerződések közt... A „New York Times" levelezője viszont nem titkolja, hogy a nyugati hatalmakat nem is annyira a szerződések hatálytalanításának következményei nyugtalanítják, mint inkább a szovjet kormány határozatának az érdekelt országok népeire való hatása... A világ béketáborának igazi felfogását helyesen tükrözi az „Unitá", amely röviden és velősen megállapítja, hogy „a szerződéseket azért kötik meg, hogy betartsák", majd pedig hozzá tűzi: „A Szovjetunió nem ért egyet azzal, hogy a szerződések jelentéktelen papircafatokká váljanak." A reális békepolitika célkitűzéseit szolgálják a szovjet kormánynak Raab osztrák kancellárral folytatott moszkvai tárgyalásai is, melyek az ausztriai államszerződés megkötésére irányulnak. Az osztrák államszerződés ügyének megoldása már egy évtizede vajúdik. A szovjet kormány ismételt erőfeszítéseit, így a tavalyi berlini tárgyalásokat is, meddőségre kárhoztatták. A nyugati hatalmak nem mutatkoztak hajlandónak a szovjet javaslatokat őszinte és komoly mérlegelés tárgyává tenni. Csakis a szovjet kormány állhatatos, valóban Ausztria nemzeti függetlenségét és demokratikus, békés fejlődését szem előtt tartó politikájának tudható be, hogy Raab kancellárral megindulhattak a tárgyalások. A nyugati hatalmak egyáltalán nem lelkesedtek Raab moszkvai utazásáért. Sőt értésére adták, hogy ne jusson eszébe konkrét kötelezettségeket vállalni, főleg pedig ne számítson az Anschluss elleni garanciára. A nyugati nagyhatalmak sehogy sem akarják feladni az ausztriai pozíciókat, melyeknek stratégiai jelentőséget tulajdonítanak. Ausztria bevonása az Atlanti Szövetségbe veszélyeztetné az osztrák nép létérdekeit. Érthető tehát, hogy a Szovjetunió javaslata, amely arra irányul. hogy Ausztria valóban független legyen, semmiféle katonai szövetségre ne lépjen és az Anschluss (Ausztria bekebelezése) megakadályozását a nyugati nagyhatalmak garantálják, az osztrák nép zömének óhaját fejezi ki. Az ilyen alapon létrejövő államszerződés ugyanakkor azt is jelentené, hogy valamennyi nagyhatalom kivonná haderőit Ausztria területéről. A moszkvai tárgyalások sikere nagy mértékben az osztrák kormány további magatartásától függ, vagyis attól, milyen mértékben hat majd a kormány oda, hogy az osztrák nép függetlenségi törekvéseire és békevágyára támaszkodva, kiharcolja az államszerződés megvalósítására irányuló négyhatalmi értekezletet. A bandungi értekezlet Néhány nap választ el az ázsiai és afrikai államok bandungi értekezletétől, melyet Sastroamidjojo indonéziai miniszterelnök kezdeményezett, aki a colombói hatalmak (India, Indonézia, Burma, Pakisztán és Ceylon) tavaly áprilisban megtartott összejövetelén vetette fel ezt a gondolatot. Mint ismeretes, a colombói találkozó volt az első gyakorlati lépés az ázsiai államok egységének megteremtéséhez. Itt öltött először testet az ázsiai államok összefogásának gondolata, hogy megvédjék békéjüket és közös érdekeiket. Colombó üdvös hatása tagadhatatlanul megnyilvánult a híres genfi tanácskozásokon; azóta pedig még jobban megmutatkozott az ázsiai nemietek békeharcában. De mint számos jelenség igazolja, az imperializmus agresszív körei sem maradtak tétlenek. Gondoljunk csak a párizsi egyezményekre, a SEATO-ra, az USA és Csang Kaj-sek közti katonai szövetségre, a tajvani térségben elkövetett amerikai provokációkra, a genfi megegyezés ismételt megsértésére, a közel-keleti háborús szerződés összekovácsolására irányuló erőfeszítésekre s a nyugati nagyhatalmak azon elhatározására, hogy háború esetén készek bevetni az atom- és hidrogénbombát is, stb. A bandungi értekezletnek, melyen a colombói hatalmakon kívül 24 állam kormányférfiai vesznek majd részt, jelentősége szinte felmérhetetlen. Célkitűzéseit a következőkben foglalhatjuk össze: Mindenekelőtt fejleszteni kívánja az ázsiai és afrikai népek közti baráti és jószomszédi viszonyt, megvitatja az értekezleten részvevő államok társadalmi, gazdasági és kulturális problémáit, a nemzeti, -ítf^i és gyarmati kérdéseket, továbbá az ázsiai és afrikai népek békétörekvéseit. Az imperialisták nem kis aggodalommal nézik a bandungi értekezletet, melynek összhangját igyekeznek majd megzavartatni, de nem kétséges, hogy kísérletezésük csúfos kudarcot vall. Bandung — mint az ázsiai és afrikai népek szolidaritásának jelképe — biztató bizonysága annak, hogy az imperializmus történelmileg végső szakaszát éli. S J.