Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-07 / 83. szám, csütörtök

4 UJSZ0 1955. április 7, A zöld takarmány etetésének fontossága a sertésnevelésben és hizlalásban írta: Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus, a bratislavai Bioveta igazgatója A szímőiek is bevezetik az új módszereket * t 53 : i? * « A szövetkezet tagjai élen járnak a tavaszi .munkákban. A szövetkezeti tagok maguk akarnak meggyőződni róla, hogy az új haladó agrotechnikai mód­szerek alkalmazása milyen eredményt hoz. Ezért a burgonyát két hektáron négyzetes-fészkes módon ültetik, öt hektáron pedig előcsíráztatott burgonyát ültetnek. Képünkön az egyik munkacsoport tagjait látjuk a burgonya váloga­tása és osztályozása közben. A? ógyallai traktorállomás megelőzte versenytársát JJ j élet pezseg azóta az ógyaHai gépállomáson, amióta Rusznyák Fe­renc elvtárs vette kezébe az irányí­tást. Az új igazgató leleményessége, segítő akarata, tudása, jó szervező képessége a gépállomás minden te­rületén megmutatkozik, \emcsak a műhelyekben megy jobban a munka, de a brigádközpontokban is. Erről ta­núskodik a legújabb jelentés is, amely szerint a gépállomás tavaszi munka­tervét 37,8 százalékra teljesítette és jóval megelőzte versenytársát, a ko­máromi gépállomást. A tavaszi mun­kákban elért szép eredménnyel az ógyallai gépállomás a nyitrai kerü­let legjobb gépállomásai közé küzdöt­te fel magát. A brigádközpontok közül a komá­mmszentpéteri, ógyallai, hetényi e.> az ímelyi traktorosbrigád jár az élen. Ezek a brigádközpontok már több mint 50 százalékra teljesítették a ta­rasui munkák tervét. .'1 traktorosok közül Jankó József DT 54-ss gépével egy műszak alatt 30 hektárt simítózott és boronált meg, Krádek Kálmán, a marcellházi brigád­ból pedig 100 liter üzemanyagot ta­karított meg. Jakulács Imre Zetor í5-ös gépével ugyancsak jól dolgozik. Xost már a száz százalékos tervtelje­útesnél tart. A 2 ógyallai gépállomás alaposan felkészült a kukorica négyzetes veté­sere. E célból 23 vetőgépet készítet­tek elő. Az elmúlt vasárnap egy két­hektáros területen próbavetést vé­geztek. A gépek beváltak és az idén sok száz hektáron kerül a kukorica vetőmagm négyzetesen a földbe az ógyallai járásban. F. K. Küfyofttikai je$y\etek Az élő szervezet a külső kör­nyezetével szoros kapcsolatban van, sőt a szervezet és az azt kö­rülvevő környezet elválaszthatat­lan egységet képez. Sertéseink ősei egész életüket a szabad ter­mészetben töltötték, s csak amióta az ember háziállatává váltak, szok­tak el a természetes rideg élettől. Sertéseink életfolyamatát mind az etetés, mint az istállózás terén túl­ságosan megváltoztattuk. Annyira mentünk, hogy szervezetük elké­nyesedett és ezáltal csökkent a hideg és meleghez való alkalmaz­kodóképességük is, ami abban nyilvánult meg, hogy könnyen megfáznak és megbetegszenek. Az időjárás viszontagságaival szemben csak akkor válhatnak ed­zetté, ha ismét természetes tartás­sal a szabadon való tartózkodáshoz szoktatjuk szervezetüket. A környezet, az állatot tekintve, kétféle: külső és belső. Ezen cik­kemben a külső környezettel fo­gok foglalkozni. A külső környezet fő alkotói a levegő, napsütés, eső és az ezekkel kapcsolatos hideg és meleg. Ha ezek a külső tényezők kedvezőek, már magában jelentősen fokozzák a sertés jó közérzetét és az ezzel együtt járó étvágy érzetet. A ser­tés szereti a napsütést, kivéve a tikkadt forró nyári napokat. A napfény hatására bőrében fokozó­dik az anyagcsere, ami szintén serkenti étvágyát. A gyors hőváltozás, például a szél, eső utáni gyors lehűlés káros, mert csökkenti a bőrön keresztül a párolgást. A legrosszabbul tűri a sertés a nedves hideget, mert a nedves levegő jó hővezető és sok hőt von el a szervezettől. Éppen ezért edzeni kell az állatokat, hogy a bőr erei a szükségeshez mérten összehúzódhassanak és kitágulhas­sanak s így a test egyforma hő­mérsékletét megtarthassák. Meleg időben a test hősugárzása csekély. Ilyenkor az állat kevesebb takarmányt kíván, hideg időben viszont az állat testhőmérsékleté­nek fenntartása érdekében több E napokban Delhi felé fordul a világ béketáborának, különösen pe­dig Ázsia népeinek figyelme. Delhi­ben ülésezik ugyanis 18 ázsiai ország békeköveteinek parlamentje. Köztük olyan kiválóságok mint Nyikolaj Tyihonov, Kou- Mo zso, Pak Den Aj, Hja Erenburg. Az értekezlet napirend­je számos kérdést ölel fel. Tanács­kozni fognak az atom- és a tömeg­pusztító fegyverek eltiltásának szük­ségességéről, az atomerőnek békés célokra való felhasználásáról, a Kínai Népköztársaság ama elvitathatatlan jogáról, hogy méltó helyet foglaljon el az ENSZ-ben, és szőnyegre kerül Ko­rea békés egyesítésének ügye. A ta­nácskozás természetesen mélyreható­an foglalkozik majd a gyarmatosítás kérdésével, az ázsiai országok bel­ügyeibe való idegen beavatkozással is. Ezenkívül megvitatják, milyen ve­szélyekkel jár Ázsia népeire nézve a háborús katonai paktumokban való részvétel és az idegen katonai tá­maszpontok létesítése. Végül és nem utolsó sorban felvetődik majd az ázsiai országok közti diplomáciai kapcsolatok normalizálásának, és a kereskedelmi kapcsolatok fejleszté­sének ügye. Joggal írja a NEW AGE című lap, hogy az értekezlet történelmi jelen­tőségű és fontos lépés az ázsiai or­szágok kölcsönös megegyezésének út­ján. Ázsia népei bizakodással és re­ménységgel telve várták e békeérte­kezletet, ahol a Szovjetunió, a Kínai Népköztár­saság, India, Japán, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Burma stb. legjobb békeharcosai utat és niódott mutatnak a szabad, függet­len nemzeti lét biztosítására, a né­pek közötti békés, alkotó együtt­működés megteremtésérc és a há­borús gyújtogatok cselszövéseinek meghiúsítására. delhi értekezlet sohasem lehetett tápanyagot használ fel, mint a meleg környezetben, s ennek kö­vetkeztében vagy többet eszik, vagy kisebb súlygyarapodásra tesz szert. A hideg, meleg és éles szél szélsőséges behatásaitól, a gyors hőmérsékleti ingadozások ellen meg kell védenünk a sertéseket, mert ez a védelem nélkülözhetet­len a sikeres sertésnevelésnél és hizlalásnál. A jó istállónak télen aránylag melegnek és nyáron hű­vösnek kell lennie. Legveszedelmesebb a magas pá­ratartalom. Ha ugyanis sok a pára, akkor az a hideg falakon, plafonon lecsapódik, onnan lecsepeg az ál­latra és az átnedvesedett bőrű ál­lat sokkal könnyebben fázik meg. A jó közérzet, valamint az egész­ség csak megfelelő környezetben őrizhető meg. E kettő pedig leg­fontosabb előfeltétele a jó étvágy biztosításának. Tehát a lehető leg­kedvezőbb külső környezetet kell számukra megteremtenünk, azaz megfelelő kifutót, jól épített, jól gondozott, tiszta, s a külső körül­ményekhez mindig alkalmazkodó­an szellőztethető istállót kell biz­tosítanunk. A sertések legősibb takarmánya a legelőfű volt. Valamikor minden sertés zöldtakarmánnyal táplálko­zott. Minél intenzívebbé vált a sertés nevelés, annál inkább csök­kent a legeltetés és növekedett az állat istállózása. Ezzel az átalaku­lással egyre kevesebb zöldtakar­mányhoz jutott a sertés. Téves alapon ezen takarmányok fehérje­és keményítőtartalmára helyezték a fő súlyt. Nem vették tekintetbe azt, hogy a friss zöld takarmány a fehérjéken és keményítő anyago­kon kívül igen fontos és a szerve­zet részére nélkülözhetetlen vita­minokat és sóféléket tartalmaz. Az újabb kutatások alapján egyre fo­kozódik a zöldtakarmányoík jelen­tősége. Lucernában, salátafélékben és a csalánban eddig még ismeretlen, de fontos hatóanyagfeleslegeket fedeztek fel. Pár évvel ezelőtt a zöld növények növekedését, ser­volna időszerűbb, mint éppen ma, mi- I kor az amerikai imperialisták és szö- I vetségeseik kétségbeesett erőfeszíté­seket tesznek, hogy visszafordítsák a történelem kerekét. Csak nemrégiben zajlott le Bangkokban a SEATO néven ismert délkelet-ázsiai háborús tömb értekezlete. Ez a tanácskozás — a nyugati imperialisták közti el­lentétek következtében — igen nyo­morúságos eredménnyel végződött ugyan, de annál élesebb fényt vetett a gyarmatosítókra, akik a leggalá­dabb összeesküvéstől sem rettennek vissza, hogy vérbefojtsák a nemzeti függetlenségre törekvő népek szabad­ságharcát. Az amerikai imperialisták egy ideig még igyekeztek azt a látszatot kel­teni, mintha nem azonosítanák ma­gukat teljesen az angol és francia gyarmatosítók módszereivel, hogy így könnyebben behatolhassanak Ázsiába, de a tajvani és koreai intervenció után a leghalványabb reménységük sem lehetett az ámítás sikerére. Az ázsiai nemzeti-felszabadító mozgalmak rémülettel töltik el Washingtont, amely tisztában van azzal, hogy tak­tikázással Ázsiában már eljátszotta kisded játékait. Ezért a nyílt, brutá­lis erőszak útjára lépve, a SEATO keretében a tagállamok közös hadere­jét igyekszik megszervezni, melyben persze a vezetőszerepet önmagának kívánja biztosítani. Angliának és Fran­ciaországnak a legkisebb kifogása sincs Ázsia népeinek leigázása ellen, de nem akarnak olyan háborús kalandokba sod­ródni, melyek az Egyesült Államok imperialistáinak céljait követik, szó­val nem mutatkoznak hajlandónak, hogy az USA kormányköreinek szabad kezet adjanak. így hát kútba esett a kentő hatását, főleg a vitamintar­talommal magyarázták, de már tudjuk, ehhez más anyagok jelen­léte is hozzájárul. Gyakorlati kapcsolatokból tud­juk, hogy a friss zöldtakarmány növekedést serkentő hatása sokkal erősebb, mint a szárítotté. A sertés legjobb és legolcsóbb zöldtakarmánya a lucerna és a fehér here, de csak akkor, ha még fiatal és nem fás. Ezek nemcsak azért a legjobbak, mert viszonyla­gosan igen sok fehérjét tartalmaz­nak, hanem főképpen azért, mert ez a fehérje kiegészíti a többi ta­karmányfélék nem teljes biológiai értékű fehérjét és így az állat az egész takarmánykeverékből több fehérjét tud felépíteni, mintha lu­cerna nélkül kellene a táplálékot értékesítenie. Ezenkívül a lucerna mésztartal­ma is nagy. A fiatal lucerna köny­nyen emészthető, a sertés szereti, mert ízletes és az emésztését is elősegíti. Éppen ezért nagy jelentőségű a szovjet kutatók által kidolgozott és most már nálunk is egyre szé­lesebb körben elterjedt mód, mely szerint a sertésnek a hizlalás ideje alatt is adagolunk zöldtakarmányt. Ez azonban csak akkor eredmé­nyes, ha az állat friss, zsenge nö­vényt kap. A zöldtakarmányok víztartalma igen magas, keményítőértékük vi­szont a koncentrált takarmányhoz képest alacsony. Ezért ha az álla­tok gyors fejlődését akarjuk biz­tosítani. csak bizonyos mennyisé­gű zöld'takarmányt szabad etet­nünk, fiatal hízónak többet, idő­sebbnek kevesebbet. A hizlalás vé­gén csökkentsük az adagot annyira, amennyire éppen az étvágy serkentésére és bizonyos vitaminok juttatásához szükséges. Fiatal korban rendkívül előnyö­sen hat a zöldtakarmány etetése, mert jól kifejleszti a sertés gyo­mor. és bélrendszerét és így ké­pessé teszi arra, hogy nagyobb ta­karmánymennyiségeket is jól meg tudjon emészteni. tervezett közös parancsnokság esz­méje és csak az úgynevezett SEATO­TANÁCS létesítésében sikerült meg­állapodniuk, amely tárgyalhat, java­solhat, de egyebet aztán nem tehet. Anglia határozottan ellenezte, hogy Tajvan és Dél-Korea bevonassék a SEATO-ba, Franciaország pedig ko­moly fenntartásokkal él Dél-Vietnam, Patet Lao és Kambodzsa bevonása te­kintetében, minthogy ez a genfi egyez­mény súlyos megsértését jelentené s igen nagy bonyodalmakkal járna. Az ázsiai országoknak nyújtandó segítség kérdése, melynek révén Washington adósait bele akarja kényszeríteni ka­tonai tömbjébe, ismételten kidombo­rította az imperialista nagyhatalmak közti viszálykodásokat. Eden a „gaz­dasági segítség" elosztására olyan megoldást követelt, amely elsősorban az angol érdekszférákat erősítette vol­na. így aztán a „Figaro" című pári­zsi lap — amely különben híven szol­gálja a Wallstreet-ot, kénytelen meg­állapítani, hogy a bangkoki értekezlet alapjában véve kudarcot vallott. Dullesék egyszerűen „felforgató tevékenységnek" bélyegzik Ázsia országaink nemzeti felszabadító mozgalmát, ami ellen — úgy kép­zelik — csak egyetlen ellenszer létezik: Pentagon páncélökle. Washington, mint Dél-Vietnam ese­te is mutatja, rendületlenül halad a provokációk, az agresszív politika út­ján. Erre vall egyébként az is, hogy Bangkokba a guatemalai véres puccs szervezőjét, Peuiyfoyt nevezte ki nagykövetnek, ami önmagában is a legnagyobb éberségre int. így hát a delhi kezdeményezések megvalósítása, nevezetesen a békesze­rető ázsiai nemzetek összefogása ma szükségesebb, mint valaha. Másrészt az USA monopolistái pia­caik és nyersanyagforrásaik kiterjesz­tésének érdekében magukra az úgy­nevezett. „anyaországokra" is mind nagyobb nyomást gyakorolnak, s egy­re inkább félgyarmati sorsra juttat­ják őket. Legjobban mutatja ezt Olaszország helyzete. Alighogy Scelba miniszter­elnöknek sikerült a párizsi egyezmé­nyek ratifikálását a szenátusban ke­resztülhajszolni, máris készítette pod­gyászát Washingtonba, hogy ott ren­dezze a függő ügyeket, elsősorban Olaszország újonnan felfedezett kő­olajforrásainak és naftaiparának sor­sát. Tudnivaló, hogy az USA már ellen­őrzi Olaszország előbb feltárt olajfor­rásainak 98 százalékát, naftaiparának pedig 70 százalékát. Most a Trust Gulf Oil és a Standard Oil nevű tár­saságok az új kőolaj-lelőhelyekre is rá akarják tenni kezüket. Ezek a for­rások, melyeket a Po-völgyben, az Abruzzokban és Szicíliában fedeztek fel, a hírek szerint Irán kőolajforrá­sainak bőségével vetekednek. Szóval hatalmas zsákmányról van szó... Az amerikai propaganda-gépezet már ont­ja is a magyarázatokat, miért van az amerikai „segítségre" szükség. Olasz­országnak nincsenek meg a kiaknázás­hoz szükséges gépei, nincsenek szak­emberei, no meg a kiaknázáshoz szük­séges tőkével sem rendelkezik — sajnálkoznak a monopolisták — s ezért szerintük, az olasz kormány nem tehet egyebet, minthogy bérbeadja a fekete arany kitermelését. Közben bölcsen hallgatnak arról, hogy Olasz­ország évente több milliárd líráért kénytelen naftát behozni s hogyha ehelyett a- kőolajtelepek kiaknázásába és a nafta feldolgozásába fektetné a tőkéket, lényegesen fellendíthetné Olaszországot. A Scelba miniszterelnök washingtoni tárgyalásairól kiadott záró közlemény mit sem árul el a kőolaj-kérdés ügyé­ben, amelyre vonatkozólag a római parlament kommunista és szocialista képviselői biztosítékot követeltek Scelba elutazása előtt. A kommüniké hangsúlyozza az atlanti szövetségben tömörült európai államok gazdasági és politikai összefogásának szükségét, de minden konkrétumtól tartózkodik. A hírek szerint több kérdésben súlyos ellentétek merültek fel a tárgyalás­kor, így a Földközi-tenger, a balkáni szövetség, a Távol-Kelet és az atom­energia tekintetében is, viszont a je­lentések szeriíit éppen a kőolaj kiak­názása kérdésében mutatott megér­tést Scelba, akinek Washington koncként állító­lag 70 millft dollár hitelt kínált. Ez volna tehát az ára a kőolaj-koncesz­sziónak, Olaszország függetlensége további megnyirbálásának. Az „amerikai szövetségért" szinte felmérhetetlen áldozatokat hoz Olasz­ország népe. 1948-tól 1951-ig 3,9 mil­liárd lírát emésztettek fel a fegyver­kezés költségei. Olaszország teljesen amerikai katonai ellenőrzés alá került. Hogy mi az amerikai behatolás által ''okozott kizsákmányolás következmé­nye, azt élesen megvilágítja néhány adat. Olaszország 11 és fél millió la. kosságának több mint harmada soha­sem eszik húst és túlnyomó része vagy egyáltalán, vagy alig fogyaszthat cukrot. Ilyen körülmények közt a töme­gek elégedetlensége egyre nő, a kommunista és a baloldali szocia­listák által hirdetett összefogás politikájának népszerűsége mind na­gyobb visszhangra lel. Az olasz nép érzületéről, növekvő po­litikai érzékenységéről mi sem tanús­kodhatok jobban, mint az, hogy a kommunista párt a legutóbbi 3 hó­napban 100 000 új harcossal gyara­pította sorait. S. I. »

Next

/
Thumbnails
Contents