Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-07 / 83. szám, csütörtök

1955. április 7. mszo 5 Szombaton a családi tanács úgy döntött, hogy vasárnap délután az állatkertbe megyünk. Ettől kezdve negyedóránként kérdezgette a lányom, hogy tényleg és hogy egész biztosan megyünk-e. A válasz rendszerint ugyanaz volt, ha szép idő lesz, igen. De nem azért ötéves egy gyerek, hogy ilyen egyszerű válaszokba belenyugodjon. És mi lesz. ha nem lesz szép Idő? És ha nem lesz szép idő, miért nem lesz szép idő? és ha be van borulva, de nem esik, az szép idő-e, vagy csúnya? Okulásul a jövőre el is határoztuk, hogy legifjabb tagunkat többé nem vonjuk be a családi tanács vasárnap délutánra vonatkozó programjainak megbeszéléseibe és csak indulás előtt közöljük vele megmásíthatatlan elhatározásunkat. De mit tesz az időjárás kiszámíthatalansága? Vasárnap egész délelőtt olyan áprilisi komédiát produkált az égbolt, hogy az állandóan változó idő és a legjobban érdekelt személy türelmetlensége miatt, mérgünkben majd kibújtunk a bőrünkből. Ügy látszik azonban, még az időjárás sem tudott ellenállni a rengeteg prágai gyerek hő óhajának és megkegyelmezett a hasonló sorsú szülőknek, úgyhogy elindulhattunk. Az állatkertbe vivő villamos a szokott vasárnap délutáni képet nyújtotta. Nagy csomó gyerek, szülők, a boldog mama, aki a gyerekkocsival is feljutott. (Tudni kell ugyanis, hogy a prágai villamosok pótkocsijainak peronján gyermekkocsit is szabad vinni, de vasárnap délután ez olyannyira szerencse dolga, mint annakidején a telitalálat volt a Staskában.) A gyerekek, hogy kinézhessenek az ablakon, fel akarnak térdelni, a szülök dühösek ezért és a kalauz tölti be a mumus szerepét. A végállomáson megindul a roham az autóbusz felé, persze feleslegesen, mert olyan sűrűn jár, hogy nem érdemes tolakodni. De hát ez már benne van a fővárosi ember vérében és minden bizonnyal öröklődik. Ami persze nem csoda, hiszen a bölcs szülők gyermekeik társaságában folytatják e nemes harcoti Megérkezünk Trójába, megvesszük a belépőjegyeket. Most már akadály nélkül hozzáfoghatnánk az állatkert megtekintéséhez, ha nem alakulna ki vita a körül, hol kezdjük. A gyerek ugyanis a majmoknál akarja kezdeni, mi viszont ellenpártiak vagyunk, mert tudjuk, hogy onnan aztán egész délután egy tapodtat sem jutnánk tovább. Utóvégre bennünket ugyanúgy érdekel az állatkert, mint csemeténa z állaíkertb evi Irta: Kis Éva ket. Kölcsönös megegyezés után az elefántoknál kötünk ki. Dunya és Petyo elképzelhetetlen gyorsasággal togyasszák a bátrabb gyer&kek tenyeréről a különböző csemegéket. ' Hosszú ormányuk, mint a darú, úgy szállítja az almát, kekszet, kenyeret és mindent, amit az ujjongó gyerekek adnak, kz elefánt szomszédságában csekély 24 métermázsás víziló lubickol. Zuzannának hívják a kicsikét. A fókáktól nincs elragadtatva a lányom, de egy kisfiúnak nagyon tetszik a bajsza. Roppant férfiasnak tartja és általános nevetés közepette kijelenti, hogy ő is ilyet fog növeszteni, ha nagy lesz. A sündisznó körül nagy vita támad. A gyerekek nem értik meg, hogy nőhet egy állaton tüske, hiszen az növény. Miután a szülők közül senki sem tud kellő magyarázattal szolgálni, egy ravasz apa, úgy menti meg a helyzetet, hogy a sündisznó szomszédságában lévő lajhárra hívja föl kisfiának figyelmét, miközben erkölcsi prédikációba kezd a lustaság visszataszító voltáról. Nagy a csoportosulás a jegesmedvék és barnamedvék körül. Szegény jegesmedve fel-alá rohangál a mesterséges kősziklán és elég barátságtalanul méregeti bámulóit. A bamamedve sokkal méltóságteljesebb. Nyugodtari heverészik, látszik rajta, hogy egykönnyen nem hozzák ki a sodrából, A két anyamedve éppen kicsinyeit szoptatja, öt kis medve született a a múlt hónapban, halljuk a nagy újságot. Gondozójuk Jozef Král, aki már 21 éve a prágai állatkert alkalmazottja, nyugodtan közeledik az egyébként mindenkire féltékeny anyamedvéhez. — Szép, de nehéz mesterség a mienk, — mondja. Minden új jövevénynek nagyon örülünk és igyekszünk őket felnevelni ami nem a legkönnyebb feladat az állatoknak szokatlan éghajlat és életkörülmények között. Az egyik legjobban megcsodált állat a 3 és fél méter magas zsiráf. Még fiatal, csak kétéves. Ha felnő, az öt métert is eléri. Karcsú teste, vékony, de izmos lábai, büszke nyaka és fejtartása igazán ritkaszép látvány. A struccmadarak is igen érdekesek. Hosszú nyakukat ki-kidugják az elég magas kerítésen. Egy óriási teknősbéka mozdulatlanul ül ketrecében. Néhány kitartó látogató majd egy órája figyeli, de amint mondják, még egy szoborral is felvenné a versenyt. A kengurúnál ismét kényelmetlen kér1 déseket tesznek fel az ifjú látogatók. Miért hívják erszénynek azt, ahol a kicsinyeit hordja és miért hordja ott a kicsinyeket. Miért ugrál olyan furcsán és miért rövidebbek a mellső lábai mint a hátsók. Miután kedves lányom szintén a bősz kérdezőkhöz csatlakozott, elhatároztam, hogy a következő alkalommal, mielőtt kimennénk az állatkertbe, részletesen áttanulmányozok egy állattani könyvet és felvértezem magam az összes lehető és lehetetlen kérdéssel szemben. Kint a kertben peckesen lépkednek a festői színekben pompázó, ékes tollazatú pávák. Bár néhányszor elismételtük a „szebb a páva, mint a pulyka" varázsigét, nem hajlandók megmutatni gyönyörű ruházatukat. A ragadozóknál nem sokat időzünk A tigris és oroszlán nem nyerték meg kislányunk legmagasabb tetszését. Sürgősen a majmokhoz kellett mennünk. Gyaniink a legteljesebb mértékben beigazolódott, mert a záróra is ott talált még bennünket a ketrec előtt. A kis és nagyobb majmok, koromfeketék és kék pofájúak, csimpánzok és gorillák tündéri kedvesen játszadoztak, bolondoztak, verekedtek ugráltak, diót rágcsáltak, kergetőztek. Mint színészek a színpadon, úgy lesték az elismerést a nézők szemében. Persze köztük is voltak rosszkedvűek, amelyeknek nem volt éppen mókázni való kedvük, de a többség kitűnően beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Mint ahogy már említettem, a záróra, jobban mondva a majmok óriási sikere következtében, nem jutott időnk a továbbiak megtekintésére, igaz, ettől függetlenül is nehéz egy délután több. mint 1500 állatot megnézni, mert ennyivel büszkélkedik a prágai állatkert. Ezenkívül az átmeneti vendégek igen gyakoriak. Mikor ott voltunk például, egész karaván púpostevével találkoztunk. A messze turkméni sztyeppékról érkeztek és a napokban folytatják útjukat Dél-Amerika felé. A prágai állatkertnek ugyanis egyik igen fontos feladata, hogy a keletről nyugatra és viszont küldött állatoknak ideiglenes otthont nyújt. A sikeres vasárnapi kirándulásról kissé fáradtan, de jókedvűen tértünk haza. Saját tapasztalataim alapján azt ajánlom mindenkinek, aki családjával utazik Prágába, el ne mulassza megnézni az állatkertet, mert ennél nagyobb örömöt nem szerezhet gyermekeinek és — ne tagadjuk — magának is ... Az ötszáz éves cseh üveg E

hónapban nyílt meg s április 25-ig tart az ötszázéves cseh üveg gyártásának fejlődését bemutató kiállítás, melyet a prágai Iparművészeti Múzeum, a Kultúraügyi Megbízotti Hivatallal és a bratislavai múzeummal karöltve rendezett. A régi Városháza első emeletének négy termét töltik meg a kiállított tárgyak. A cseh üveg évszázadokon át vezetőszerepet töltött be az üvegiparban világviszonylatban is. Legméltóbb versenytársát, a velencei üveget is legyőzte. A kiállítás rendezői a történelmi fejlődés szerint csoportosították az egyes korok legjellegzetesebb darabjait. A lépcsőházban a belépőt a legrégibb emlékek fényképei fogadják, melyek berakásos templomablakokat, üvegfestményeket ábrázolnak. Az első terem XVI. és XVII. századbeli emelékei még távol állnak a XVIII. és XIX. század csodálatos darabjaitól. A festett vázák, kissé ormótlan tartők és kancsók mai értékét elsősorban régiségük határozza meg, a fújt üvegek meglepően könnyedén színezettek. Több térkép tájékoztat az egyes korok üveghutáinak elhelyezéséről, cseh, orosz, angol, francia és német nyelvű feliratokkal. II. Rudolf udvarában készült 1600 után az első metszett kristályüveg, mely a híres velencei üveget kiszorította az első helyről a világpiacon. Kezdetben velencei és nürnbergi mintákat utánoztak a szorgalmas cseh mesterek, de hamarosan kialakult az önálló, sajátos forma. E kor vázái a barokk stílus jegyeit viselik magukon, a díszítő elemek marással készített, erőteljes emberalakok. Találunk közöttük városok látképeit ábrázoló poharakat is. A porcelán feltalálása és az angliai csiszolt ólomüveg megingatta a cseh üveg világjelentőségét. A XIX. század azonban forradalmat jelentett az üveggyártásban is. Ekkor kezdődik a réteges üveg divatja, amelyen a kristályos díszítést az üveg színtelen vagy másszínű falát átfogó külső rétegből köszörülik. A kifogyhatatlan technikai és alaki újítás, a fejlődő szakiskolák, továbbá művelt vállalkozók, lehetővé tették, hogy a cseh üveg ismét megszerezze elsőségét a világpiacon; ezt tartja is a mai napigA szebbnél szebb fehér kristályok között meg kell említenünk G. Schmoranz 1880-ban készült arany-bordó színezésű keleti ornamentikával díszített remekműveit. Az utolsó teremben a legújabb készítményeket találjuk. A dísztárgyak mellett a közhasználati tárgyak legszebb darabjait állították ki. A különféle poharak, kancsók, tálak, készletek sokaságában találunk egy KG. monogramos poharat, Klement Gottwald készletéből. Gyönyörűek a Karlové Varyban készült vékony, magastalpú, aranyszegélyű poharak is. Kitűnik a többi közül egy csavart üveglapból formált, hattyút mintázó gyertyatartó, valamint Erika Helierová vázája, egyszerű pitypang, zsurló- és füszáldíszeivel. Az iparművészeti iskola újvonalú vázái és edényei az egyszerűség és a szépség hármas követelményének tesznek eleget. Mennyi szépség, mennyi törékeny kincs! Mennyi munka kellett ezekhez a csodálatos, álomszerű tárgyak elkészítéséhez, hogy az utókor visszafojtott lélekzettel tudjon gyönyörködni az eredményben! Zupkó Judit. Ipolyviski helyszíni közvetítés Még most is a bratislavai rádió múlt vasárnapi küldésének hatása alatt állok. Családommal együtt a leadókés"zülékhez tapasztott füllel hallgattam az ipolyviski helyszíni közvetítést és amikor a teljes óráig tartó „rádiófilm" véget ért, feleségem őszinte sajnálkozással jegyezte meg: kár. Magam is sajnáltam, hogy véget ért az ízes, szellemes, hol komoly gondolatokat keltő, hol mosolyt fakasztó, névelő és mulattató óra, amely annyira lekötött, oly élvezetes volt, mint valami sikerült tarka est és amely után úgy éreztem, hogy hitben és a szebb jövőbe vetett reménységben gazdagabb lettem. Ehhez a „rádiófilm"-hez csak gratulálni lehet. Maga a közvetítés elnevezése nem túlzás, mert szinte a hallgató lelki szeme előtt pereg le ennek a haladó szellemű ipolymenti falucskának múltja, jelene, sőt a jövője is. Mesteri kézzel kiválasztott pillanatfelvételek teljesen hű képét adták a falunak és nem volt a közvetítésben egyetlen hamis hang sem. Ezt teljes joggal merem állítani, mert néhány évig az Ipoly mellett éltem és ismerem a Szalatnya-HídvégLonto háromszöget, amelybe tartozik Ipolyvisk is. Ismerem ennek a vidéknek becsületes, józan, dolgos népét, gondolkozásmódját, szokásait, ismerem a lelkét. Innen á Tátra aljából a 'ultúrJiirck A komáromi Magyar Területi Színház együttese március 31-én, Komárom felszabadításának 10. évfordulója alkalmából felújította és színrehozta K. Szimonov „Az orosz kérdés" című darabját. A darab egy amerikai újságíróról szól, aki könyvet ír a Szovjetunióról, s kenyéradói akarata ellenére sem hajlandó a legaljasabb módon megrágalmazni a szovjetek országát és népét, hanem a színtiszta igazságot írja meg: a szovjet nép nem akar háborút. így elveszti állását, lakását, feleségét, de nem veszti el a jobb Amerikába, Lincoln és Roosewelt Amerikájába vetett hitét, s elhatározza, hogy új életet kezd. A darabnak komoly, időszerű mondanivalója, valamint a színészek jó játéka nagyban hozzájárult a Komárom felszabadulásának 10. évfordulója ö'kalmáből tartott ünnepségek színvonalának emeléséhez. J. I. Az élelmiszeripar pezinoki V. főigazgatóságának dolgozói 600 részvevő előtt kutúrversenyt rendeztek a közelmúltban. A versenyen 14 üzem kultúrcsoportja vett részt. Főként szlovák és magyar népdalok, valamiint népi táncok voltak a műsor számai. Nagy sikert arattak a detvai és szepességi szlovák népi táncok, valamint a Dunostrov nemzeti vállalat előadta magyar népdalok és népi táncok. Nagy tetszés fogadta Piver Irén fellépését, aki magyar népdalokat, valamint Erika Görnerová fellépését, aki haladó szellemű kínai, koreai és francia dalokat énekelt. K. A. rádió egy teljes órára átröppent az „Ipo" völgyébe és lélekben ott éltem az „emmijeim" között. Láttam a komoly, tömzsi szövetkezeti elnököt, az öntudatos sertésgondozót, a „szamárszoknyás" lányokat és asszonyokat, a falu énekkarát, a kiszehajtást, az öreg Varga Jancsit, amint hamiskás szemmel rágyújt a legénykori nótára, láttam a szlovákiai magyar falut. Lehet, hogy már a szamárszoknya kiment a divatból, de harminc esztendővel ezelőtt még ezzel a vastag posztóból készült alsószoknyával javított a vonalain az ipolymenti fehérszemély. A szakemberek érdeme a helyszíni közvetítés összeállítása, ízléses bokrétábakötése, maga a tartalom viszont a viskiek érdeme. Gazdag vadászterületet választott ki a rádió lesipuskása. Igazán nem tudom, hogy a rádiófilm melyik részletét ragadjam ki és bontsam ízekre, mert a villámgyorsan pergő apró részletek mindegyike gyöngyszem volt, igazgyöngy, melynek csillogásában lelkesedést, önbizalmat, munkakedvet, hazaszeretetet, egészséges népi humort, jövőbe vetett hitet, kultúraszeretetet és annyi emberi szépséget láttunk, hogy szinte beleszédültünk. A rádió munkatársainak érdeme az, hogy nem közeledtek a néphez hamis, vállveregetö uram-bátyámozással és az ő érdemük az is, hogy oly ízesen hozták elénk, a szebb jövendő felé öntudatosan menetelő ipolymenti falucska életét. A helyszíni közvetítés nélkülözte a közhelyeket, nem vont le általános érvényű szabályokat, nem jelentette ki harsongva: „íme, itt a példa, a csalhatatlan recept, ezt kövessétek!" Nem, ők csak feltárták a haladó falut, megcsillogtatták mélységesen szép kincseit, a szabály levonását a hallgatóra hagyták és ezt nagyon okosan tették. Az ipolyviskiek bizonyosan visszafojtott lélegzettel hallgatták a vasárnapi adást és maguk csodálkoztak azon leginkább, hát ilyenek vagyunk mi? A rádió eléjük tartotta a kristálytükröt: „Nézzétek meg magatokat!" A viskisk büszkén néztek ebbe a tükörbe és bizonyosan eltökélték magukban, hogy esztendő múltán, ha erre vetődik véletlenül a rádió vágókocsija, még szebbek lesznek mint most. Ez a közvetítés öntudatosabbá tette a viskieket, és — lekötelezve őket. Mi pedig együtt örültünk a viskiekkel. Nem egy falusi hallgató bizonyosan elhatározta magában, hogy „de a kiskésit neki, hát majd mi is megmutatjuk", a városi pedig az?al a megnyugtató érzéssel hallgatta a leadást, hogy hiszen nincsen semmi baj, mert a falu megtalálja a helyes irányt, rrftnt Ipolyvisk és férfiasan rálép a helyes útra, amely biztósítja mindnyájunk szebb holnapját, terítettebb asztalát és gyermekeink gondtalanabb jövőjét. Egyszer arról beszélgettünk a bratislavai rádió magyar szerkesztőségének tagjaival, hogy a magyar adásokat hogyan lehetne népszerűsíteni. Akkor azt mondtam: „Keressetek szoros kapcsolatot a néppel!" Hogyan? így, ahogy az elmúlt vasárnap csináltátok! Kónya József AVA Vasárnap a korádéiutáni órákban hagyta el autónk Kassát, Idejében akartunk megérkezni a szepsi irodalmi délutánra. A földekről már eltűnt a hótakaró. A távoli hegyek szürkészöld színe mögött csak a kojsói havasok hólepte gerince ragyog ezüstösen a napsütésben. A falvak békés, nyugodt hangulata fogad Makrancon, Szepsiben. A járás székhelyének külső képe nagyot változott az utóbbi időben. Épül-szépül Szepsi. A szepsiek ezen a vasárnapon is hazafias műszakban dolgoztak községük szépítésén. Könyvet szerető lelkes emberek vettek részt az irodalmi délutánon, hogy Egri Viktor államdíjas írót lássák, üdvözöljék, beszélgessenek vele, elmondják véleményüket „Márton elindult" című regényéről, s további munkássága iránt érdeklődjenek. Az irodalmi vitadélutánt a Csemadok helyi csoportja rendezte a Művelődés Házának szépen berendezett nagy olvasótermében. Benkő elvtárs bevezető előadása után egymást követték a hozzászólások. A regény mondanivalója minden olvasóban sok gondolatot keltett. Idősebbek és fiatalabbak idézték életük mozzanatait, elindulásukat, küzdelmüket, mába érkezésüket. Grósz és Ivankó elvtársak az első világháborúba sodort népek egyszerű fiairól, a kaszárnyák fojtott, forradalommal telített légköréről, a haladó szelleműek üldöztetéséről beszéltek. Fecsó Pál fiatal költő magát látja Márton elindulásában. „Ez a Márton én vagyok, én is átalakultam, mi mindnyájan átalakultunk, mindnyájan Mártonok lettünk. Elérkezünk ugyanoda, ahova Márton érkezik el." Gažovsky elvtárs, a járási pártbizotság titkára arról beszélt, milyen nagy segítséget nyújt építőmunkánkban a könyv, a jó színdarab. Sorra felvetődtek az irodalmi feladatok időszerű kér dései, a színházak haladó szellemű színművei, a mai problémákat érintő művek születésének nehézségei, a fiatal irótábor fejlődésének kérdései. Az elmúlt napokban Nagykapos, Királyhelmec és Szepsi irodalomkedvelői meghívásának tett eleget Egri Viktor, amikor ellátogatott Kelet-szlovákiába. A Csemadok hasznos munkát végzett, hogy elősegítette az olvasók találkozását az iróval az irodalmi viták megrendezésével. Az irodalmi vitadélután méltó folytatása volt Szepsiben Egri Viktor államdíjas író „Közös út" című színművének előadása. A darabot éveken keresztül több színpadon láttuk, hivatásos és műkedvelő kultúrcsoportok előadásában. Hogy a négy esztendővel ezelőtt megírt darabnak még ma is van mondanivalója, azt a szepsi előadás lelkes közönsége bizonyítja legjobban. Feszült érdeklődés, gyakran felzúgó lelkes taps kísérte a Csemadok színjátszóinak szép előadását. A „Közös út" című színdarab most a járás falvaiba indul, hogy elvégezze küldetését: előrevigye az egységes földművesszövetkezetek munkáját, fellendítse a mezőgazdasági termelést, leleplezze a reakció sötét munkáját és a burzsoá nacionalista kártevők kísérleteit. Mészáros Gyula.