Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-27 / 99. szám, szerda

2 Hl SZO 1955. április 27 A szövetkezet élni fog, mert abban van a jövő Megalakulásának ötéves jubileumát ünnepelheti már ide s tova a szalóci szövetkezet. Ott voltam a kezdet kezdetén, azon a borongós őszi estén, amikor csaknem hajnalba nyúlt a vita, a beszélgttés fonala: „Aztán bírjuk majd erővel ilyen kevesen? Ki lesz az elnök? Ki ért ilyen nagy gazdaság vezetéséhez? Hogyan is lesz az állatokkal? És először istállót kell építeni!" flyen, s ehhez hasonló fontolgatások között nagysokára aztán mégiscsak határoztak s meatették az első lépéseket a szövetkezeti gazdálkodás felé. De nem gondolja senki, hogy azon az estén végleg eldőlt a szövetkezet sorsa, s minden úgy, ahogy kell, ment a maga útján. Sok-sok küszködés, meg nem értés, siker, sikertelenség és harc közepett

e teltek a napok a szövetkezetben. Hogy jobban megismerjük a szalóci szövetkezet életét, forgassuk csak vissza az idő kerekét. J ól indultak. Az első két év eredményei és sikerei már-már azt a látszatot keltették, hogy nagyon erős lábakon áll a szövetkezet. Mi tagadás, jól dolgoztak, s jó híre volt a szövetkezetnek az egész környéken. De a látszat csak. Az embereken, a tagságon az eredmények láttán, valahogy a megelégedettség lett úrrá. A vezetőség is úgy gondolkozott, hogy nincs itt már különösebb vezető munkára szükség, megy itt minden magától. Ezután kevesebbet törődött a szervezéssel, az emberek neveléséve' Ez odavezetett, hogy mindenki előtt csak egy cél volt: pusztán a munka. Hisz nem is kívánhatna jobbat, nemesebbet senki sem a parasztembertől, a szövetkezeti tagoktól, mint becsületes jó munkát, s azt, hogy a tagok minél többet tegyenek a közösség érdekében. Ez így helyes is volna, de nem így történt a szalóci szövetkezetben a későbbi esztendők folyamán. A nevelés hiánya miatt a tagság jórésze csak egyet látott, a czövetkezeti gondolatban: a maga javát. Sok munkaegységet szerezni, vagy helyes vagy helytelen úton, a szó szoros értelmében követelni a zárszámadás után a munkaegységekre járó összeg másik felét, ez járt a fejükben, de nem gondoltak arra, hogyan áll a szövetkezet gazdasági helyzete. Van-e miből fedezni a munkaegységek árát? Azután, amikor már annyira fejlődtek a dolgok, hogy a rossz munkafegyelem folytán nem teljesítették a termelési és beadási tervet. megingott bizalmuk- a szövetkezeti gazdálkodásban, az embereket az egymás elleni harag emésztette, majd a megbánás, „jobb volna a régi szerint dolgozni" gondolat szállta meg a tagokat. Ne higgyük ám, hogy csak a hanyagok gondolkoztak így! Azok, akik még egyéni gazda korukban is rosszgazda hírében álltak, inkább hallgattak. Úgy vélték, valahogy csak eltelik az esztendő, s ha kevesebbet is dolgoznak, akkor is megkapják c munkaegységre járó jutalmat... Ki tudja, az ember belső érzései kifürkészhetetlenek, egyesek hogyan csapták be a szövetkezet vezetőségét és az egész tagságot. Hisz a munkacsoportok hiányában csoportvezetők sem valtak, s talán az isten se tudná megmondani, hogy fedezte-e a ledolgozott munka mennyisége és minősége a könyvelőnek, avagy az agronómusnak, illetve az elnöknek bemondott munkaegységek számát. Sokan úgy vélekedtek. jut is, marad is, nincs ok az aggodalomra. Pedig volt. Ügy, ahogy azt az egyik napon Csunyocska László, akinek sógora a lekenyei szövetkezetben dolgozik, megmondta: Látjátok, Lekenyén sokkal később kezdték, mégis milyen jól mennek a dolgok, egy fillér adósság sincs. De ott úgy van, ha jól dolgoztak egész esztendőben, s teljesítették a 1 vet, akkor az évvégi zárszámadáskor a lehetőségekhez mérten minden egyes tag megkapja megérdemelt jutalmát ... Nálunk azonban mindegy, akár futja, akár nem, nyakló nélkül osztogatjuk a pénzt, és így adósságba keveredünk, igaza van Csúnyácska Lászlónak. fa miatt aztán az elmúlt évben már egyre jobban feszült a húr a szövetkezetben. Addig legalábbis a szövetkezet magva, a becsületes tagok között megvolt a megértés, az egyetértés. Akkor keletkezett aztán a kavarodás, amikor jó egypáran bejelentették, hogy kilépnek. Ehhez hozzájárultak olyan dolgok, amelyeket a jól dolgozó tagok sem tűrhettek tovább: a munkaegységek elherdálása. Az is helytelen volt, hogy a szövetkezet elnöke egyszemélyben a helyi nemzeti bizottság elnöke is volt. Később a választások után sem változott a helyzet, mert a szövetkezet vezetősége és a helyi nemzeti bizottság úgyszólván „farkasszemet" néztek egymással. — És mindehhez hozzájárult a volt elnöknek nem minden esetben helyes magatartása, viselkedése. György Imre, a volt elnök nem rossz ember, s jó kommunistának ismerték. Már azért sem szabad elítélni őt, mivel négy éven át kevés támogatással, de mégis csak megtudta menteni azt a szövetkezetet, amelyben az utóbbi időben már sok szomszéd, rokon fordított hátat egymásnak azzal, hogy most már nincs közös: munka, ha te mégy balra, én megyek jobbra a magam módján ... Természetes, ezzel nem akarjuk azt bizonyítani, hogy György Imre nem hibás. Mert megtörtént a baj, mégpedig akkor, amikor György Imre elnök kedvezményt kapott az államtól egy családi ház felépítésére. Hogy tisztán lássuk a dolgokat, a kedvezményt a szövetkezet kapta egy állami segítséggel felépítendő családi típusházra. Nehéz volna megmagyarázni, hogy a házat miért éppen György Imrének ítélte oda a vezetőség. A faluban úgy mondják azért, mert ő volt akkor az elnök, hát' „minden szentnek maga felé hajlik a keze" alapján jutott hozzá. Osváth Lajos pénztáros úgy vélekedik, hogy a vezetőségi tagok aláírták a határozatot, miszerint a nevezett kedvezmény György Imrét illeti. Zsúdel Béni az új elnök, aki annak idején tagja volt a veztőségnek, azt mondja, hogy 3 nem tudott a dologról. Most már mindegy, tudott-e vagy nem. Hisz nem az a fontos, hogy kié lett a házépítési engedély. A kavarodás, a civakodás a helyi nemzeti bizottság titkára szerint ott kezdődött, hogy György Imre, a volt elnök a szövetkezetnek kiutalt épületfából használt fel bizonyos mennyiséget a házépítéshez. Most az a kérdés, milyen úton? Ha kölcsönkérte a szövetkezettől, nincs és nem is lehet ok vádaskodásra, hacsak úgy „elvitte" az már baj. Nagy baj, mégpedig azért, mert egy elnöknek, egy kommunistának jó példát kell mutatni a tagságnak. Ezenkívül még más is bántotta a jól dolgozó tagok önérzetét. Az, hogy többen nem munkaegységek szerint, hanem órabérre kapják a jutalmat. Jutalmat? Hát lehet azt jutalomnak nevezni? Nem! Hisz többekkel való beszélgetésem alapján megtudtam, hogy akik rendszeresen eljárnak dolgozni a szövetkezetbe, azok tíz koronás előlegfizetés mellett alig kapnak 400—500 koronát havonta, míg azok, akik órabérre vagy havi fizetésre dolgoznak, 1000 koronát, sőt a szövetkezet juhásza 1400 koronát kap havonta. Jellemző erre a szövetkezet alapszabályzatát meghazudtoló fizetési rendszerre Osváth pénztáros megjegyzése is, miszerint az elmúlt esztendő augusztus havában 15 000 koronát fizettek ki az órabéreseknek, s csak 11000 koronát kaptak azok, akik munkaegységre dolgoznak. Na, ezt már a tagok is megsokallták. Úgy látták helyesnek, ha új vezetőséget választanak. Zsudel Béni lett az új elnök, új vezetőségi és ellenőrző bizottsági tagokat is választottak. Az idén sokban javült már a helyzet, de a harc még nem állt meg. A reakció, meg a külákok tovább izgattak, s azt mondták az új elnökre, „az egyik eb, a másik kutya". A fculákfecsegés azonban üres fülekre talált. Azok ugyan, akik mégis kiléptek, most minden erejükkel szeretnék bebizonyítani igazukat, hogy jobban tudnak termelni, mint a szövetkezet. A többi kilépni szándékozó nem hallgatott a reakcióra, hanem a párt, a kommunisták meggyőző szavára. Gondolkozni kezdtek, fontolóra vették: vajon jót teszünk-e azzal, ha kilépünk? Szégyent hozunk saját magunkra, meg a falura is. Mert, hogy első években jó híre volt c szalóci szövetkezetnek nemcsak a járásban és a környéken, hanem az egész országban. ahhoz nem fér kétség. Azután olyan szavak is elhangzottak az esti beszélgetéseken, nem szabad engedni, hogy egyesek tönkretegyék ezt a szövetkezetet, amelyet négyesztendei erős munkával mégiscsak a fejlődés útjára vittünk. Hányszor lehetett hallani azokat, a szavakat is, jól terem a szalóci határ, sok a legelő, a rét, csak mindenkinek össze kell fogni, s rövidesen olyan virágzó szövetkezet lehet Szalócon, hogy messze vidékről csodájára járnak ... így beszélgetett erről György János is, aki szintén megbánta már szándékát, hogy otthagyja a szövetkezetet. Most, hogy látja a dolgok állását, s azt, hogy a szövetkezetben egyre jobb a munkafegyelem, a tagok közti megértés, elfutja a harag, ha valaki úgy beszél a szövetkezetről, nincs annak jövője, nem lesz Szalócon jó szövetkezet. Ha már nem bírja hallgatni, mérgesen szól közbe: „De az istenit, ennek a határnak meg kell adni mindent ahhoz, hogy emberségesen éljünk, gyarapodjunk, meglegyen mindenünk. Persze mindenkinek meg kell fogni a munka végét" Ilyenkor aztán követője is akad ... Zsúdel István már nem fiatal, hetven év felé jár. De igen sokat tesz a szövetkezetért. Ű az ezermestere a szövetkezetnek. A traktorokat, ekéket, boronákat, de még a szecskavágókat is megjavítja. (Csak olyankor méraelődik. ha nem- kap alkatrészeket a szecskaváQókhoz, vagy a traktorokhoz.) Mert úgy szereti ám a szövetkezet gépeit, mintha sajátjai volnának. De mindenben rendszerető. Különösen haraaszik, ha valamelyik traktoros elhanyagolja a gépét. Ne adj isten iluenkor szeme elé kerülni. Leszedi az illetőről méo a keresztvizet is. De igaza van! A minap is az egyik traktoros olyan elhanyagolt gépet vitt hozzá javítani, hogy az már kész botrány. El is kapta öt úgy istenioazában, és amint ő mondta, nem ártana az ilyen traktorosnak megvonni a fizetését, s ráadásul, mint rossz gyereket jól elnáspángolni. „A szövetkezet gépeire úgy kell vigyázni, mint az emberne': a szeme világára" — szokta mondani. S ezt a véleményét kétszeresen osztja azzal, hogy a szövetkezetért és a szövetkezet jövőjéért kész mindent megtenni. — Ha kilép a gyengéje, nem sajnáliuk. De a szövetkezet élni fog, mert abban van a jövő. És ha mégis esztelenül cselekednének az emberek, én már csak akkor hagyom itt a szövetkezetet, ha „elmegyek", de máskülönben. ha csak maoamra maradnék is. hü leszek a szövetkezethez. Hü leszek azért, mert Szalócon lesz még jó szövetkezet! Mi is azt mondjuk, s azt mondják mindazok, akik megváltoztatták szándékukat és bennmaradtak a szövetkezetben. Csak még annyit füzünk hozzá, hogy ezentúl a vezetőségnek jobban hozzá kell látnia az irányításhoz. állandó növénui és állattenyésztési csoportokat kell szerveznie és a tagokat a ledolgozott munkaegységek arányában kell jutalmaznia. Ha majd jól .egszervezik a munkát, a jövőben nem fordulhat elő olyan eset. mint ottlétemkor is ... Ijőrincz Zoltán traktoros szántani indült. Az ekéhez kezelő kellett volna. Szívesen ment volna bárki, de senki sem tudott arról, hogy Lőrincz Zoltán szantani akar. A helyi nemzeti bizottsáQ titkára P ozmán László arra hivatkozott, hogy éjjel esett az eső no meo ez a húsvét előtti szombat, olyan félünnep, azért nincs ember Eddig még helyén volna a dolog. De ott a bökkenő, hogy a traktoros sem az elnökkel, sem a könyvelővel, sem az agronómussal (az agronómus beteg) nem tudott értekezni, hogy ki jönne segítségére. Ha van csoportvezető, mindezt elintézhették volna röviden, nem kellett volna a traktorosnak házról-házra járnia, míg talál valakit. Ha történetesen Zsúdel István bácsi, az ezermester nincs kéznél, hát félnap is kereshetett volna segítőtársat a traktoros Ezen kell és lehet is segíteni, hisz az új vezetőség megválasztása után valóságos munkalázba esett a szövetkezet tagsága, csak szervezni, irányítani kell őket és már előre megbízni munkafeladatokkal. Ma már mindenkinek az a gondolata: a szalóci szövetkezet szerezze vissza régi jó hírnevét és ebben az esztendőben or szág-világ előtt bizonyítsa be, hogy a parasztság a jövőjét nem az egyéni, hanem csakis a közös nagyüzemi gazIffi-^^-ban lelheti meg. MÉRY fERENC A szepsi traktorosok tavasza Sok függ most traktorosaink jó munkájától. A tavaszi munkálatok gyors és eredményes elvégzésében döntő szerepe van a gépek munkájának. A járás traktorbrigádjainak központjaiban lázas munka folyik, hogy a traktoregységek operatív terveit, melyeket hetenként állítanak össze a brigádállomásokon, teljesítsék. Ezek az operatív-tervek pontosan előírják külön-külön minden traktoros munkáját, hogy melyik dűlőn, mikor és mit kell elvégezni. A rendelkezésre álló rövid időt alaposan kihasználják a szepsi traktorosok. Kötelezettséget vállaltak, hogy éjt, napot eggyé téve dolgoznak, s a járás szövetkezeteinek és egyéni gazdáinak a szerződésekben tett ígéretüknek eleget tesznek. Minden traktorhoz két traktoros van beosztva, hogy a két műszakot így is biztosítsák. Gépi üzemzavar nem fogja a terv teljesítését hátráltatni — mondják a szepsi traktorosok. Ilyesmi nem is fordult eddig elő, s ha mégis előfordul, a hibát azonnal, még aznap kijavítják. A szepsi traktorállomás 35 új szakemberrel indult neki az idei évnek, Nagy részük a környék üzemeiből jött ide, mint Privigyi elvtárs, a kassai Szovjet Hadsereggépgyár volt dolgozója, aki jelenleg a főmérnöki teendőket végzi az üzemben. Üj ember Sjavko technikus is, és sokan mások, akik az építészetben, a normázásban s a gépeknek a haladó munkamódszereknek megfelelő átalakításán dolgoznak. A szepsi traktorosok általánosították az agregátok használatát, 12 agregátot, 10 simítót saját maguk készítettek el. A négyzetes-fészkes ültetéshez is készítettek agregátokat, hetet a burgonyaültetéshez, nyolcat a kukoricavetéshez. A szepsi traktorosok munkáját politikai és szakmai felkészültség előzte meg. 28 traktoros vett részt szaktanfolyamon, s tervszerűen folyt a politikai, technikai és agrotechnikai továbbképzés az üzemi munkaiskolán is. Már az eddigi tapasztalatokból is megállapítható, — ahogyan arról Kozmán János elvtárstól értesültünk —, hogy a tanulásnak már most mutatkoznak a jó eredményei. A jó munkában elól jár Juhász Gyula, akinek szakismerete a traktorok és kombájnok javításában közismert. A traktorállomás legjobb kombájn-mechanikusa Stupák János, míg a lánctalpas traktorok mestere Nechman Rudolf. Azt mondják munkatársai, nem létezik nála olyasmi, ami megoldhatatlan. A traktorállomások a múltban nem sok segítséget nyújtottak az egyénileg gazdálkodóknak. Nem végezték el azt a politikai feladatukat, hogy a mezőgazdasági termelés gyarapítása érdekében a kisés középparasztokat meggyőzték volna a gépek nagy segítségének jelentőségéről. Most más a helyzet a szepsi járásban. Minden faluban traktorok állanak az egyéni gazdák rendelkezésére, s a velük kötött szerződések alapján 1070 hektáron jól haladnak a tavaszi munkákkal. A szepsi traktorosok kötelezettségvállalásai nagy segítséget nyújtanak a feladatok elvégzésében. Vállalták 50 hektáron a répa sarabolását, a burgonya és kukorica négyzes-fészkes ültetését a szántóterületek 40%-án, s a költségeknek hektáronként két és fél százalékkal való csökkentését. Az agrotechnikai szolgálatban, a gépek karbantartásában, az állattenyésztési termelésben, a munkaszervezésben, a káderek nevelésében vállalt kötelezettségek mind megannyi értékes hozzájárulás mezőgazdaságunk fejlesztéséhez. A szepsi traktorosok nemes feladatok elvégzésére tettek ígéretet, s a vállalt kötelezettségek betartása ad tartalmat napi munkaprogramjuknak. Mészáros Gyula. Felismerték a% új módszerek nagy jelentőségét A csilizradványi szövetkezetben a legutóbbi vezetőségi gyűlésen elhatározták, hogy a szövetkezeti gazdaság minden munkaágazatában bevezetik a pótjutalmazást. A tervfeladatok túllépése esetén nemcsak a csoportok tagjait, de a csoportvezetőket és a vezetőcég többi tagját is pótjutalomban részesítik. Ez az elhatározás nagy visszhangra talált a szövetkezeti tagok körében és napról napra jobb munkára serkenti a csilizradványiakat. Két évvel ezelőtt még rossz volt a munkafegyelem. Most azonban szorgalmasan dolgozik a tagság. Szinte rá sem lehet ismerni a csilizradványiakra. A taggyűlésekre pontosan eljárnak, javaslatokat tesznek, hogy állandóan javítsák gazdálkodásukat. Már a múlt évi eredmények is szépek voltak. A rizstermelésben 42 mázsás átlagtermés elérésével szlovákiai viszonylatban a második helyre kerültek. Cukorrépából ugyancsak szép termést takarítottak be. Hektáronként elérték a 380 métermázsát. Kukoricából pedig 50 mázsás termésátlagot értek el. Az idén még szebb terméseredmények elérésén fáradoznak. Idejében elvetették a tavaszi gabonaneműeket. A kapásnövények jelentős részét négyzetes-fészkesen ültetik. 16 hektáron ezzel a módszerrel ültetik a burgonyát. Kukoricát 30 hektáron vetnek négyzetesen. Két évvel ezelőtt még a csilizradványiak is idegenkedtek az új munkamódszerek alkalmazásától. — Nem lehet azokat nálunk alkalmazni, no meg úgysem segítenek azok a terméshozam növelésében — mondogatták a régihez szokott emberek. Ilyen véleménnyel fogadták az újat, a haladót, a hasznosabbat. De nem mindenki gondolkodott így. Akadtak a tagok között olyanok is, akik mégiscsak megpróbálkoztak az új munkamódszerekkel. Saját maguk ismerték fel jelentőségüket! Amint mondják: csupán a keresztes sűrűsoros vetési eljárás 2—3 mázsával növeli a terméshozamot hektáronként. Nem is vetnek most már másképpen, csak kereszt- vagy sűrűsorosan. A négyzetes-fészkes ültetési módszer előnyeiről is meggyőződtek. Most már ezt is alkalmazzák. , De nemcsak a növénytermelésben dolgoznak haladó munkamódszerekkel a csilizradványiak. Az állattenyésztésben Malinyina és Surikov módszerét szorgalmazzák. S sz eredmények kézzelfoghatók! Az első negyedévben 7407 liter tejet, 8098 tojást és 3235 kg marhahúst adtak terven felül a közellátásnak. Hogy helyesen értékeljük azt a fejlődést, amit a csilizradványiak az elmúlt évek során elértek, azt is meg kell mondanunk, sokat segített rajtuk a Bratislavai Építövállalat. amely védnökséget vállalt a szövetkezet fölött. Mind politikai, mind szakmai téren hathatós segítséget nyújtottak nekik. A sürgős munkák közepette brigádmunkával segítettek. Szakembereik a szövetkezet sertés és marhaistállóiba beszerelték a vízvezetéket is. Az Építóvállalat munkásai és vezetői szívesen segítettek a falunak. Tudták, hogy segítségük elmélyíti a munkás-paraszt szövetséget és hozzájárul a szövetkezeti tagok munkájának eredményessé tételéhez, a X. pártkongresszus kitűzte feladatok teljesítéséhez. Farkas Kálmán