Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-27 / 99. szám, szerda

1 1955. április 27

, U J SZ

O 3_ A még gazdagabb és még boldogabb Szlovákiáért az egységes népi demokratikus Csehszlovákiában I/.'íí« č: s i./. K c -i R/n i. ' Viliam Široký elvtárs beszéde az SZLIÍP kongresszusán Elvtársak! Kongresszusunk elé terjesztették Szlovákia termelőerői rohamos fellendülésének, gazdasága és kultúrája hatalmas arányú felvirágzásának felemelő mérlegét. Szlovákia dolgozó népének jelentős része van köztársaságunk szocialista országépítésében. A szocialista országépítés szlovákiai eredményei egyben nemzetiségi politikánk sikerét és győzelmét is jelentik. A kongresszus tanácskozásai nemzeteink megbonthatatlan és egyre elmélyülő^ testvéri barátságának jegyében folynak. A csehek és szlovákok testvéri egysége, a köztársaság valamennyi nemzetiségének baráti együttélése népi demokratikus államunk erejének és egységének szilárd pillére. Mindez arról tanúskodik, hogy pártunk sikeresen oldotta meg a szlovák kérdést. A szlovák kérdés megoldása, a csehek és szlovákok, valamint a többi nemzetiség testvéri egyenjogú együttélésének biztosítása közös államunkban kétségtelenül népi demokratikus rendünk legnagyobb vívmányainak egyike. Történelmileg szerfölött fontos tény, hogy a szlovák nemzet csak a kommunista párt vezetésével érte el nemzeti szabadságát és nemzeti élete felvirágoztatásának teljes lehetőségét, hogy a mi pártunk zúzta szét nemcsak a kapitalista kizsákmányolás bilincseit, hanem a nemzetiségi elnyomás béklyóit is és a szlovák nemzetnek történelme során első ízben biztosította a szabad nemzet minden ismérvét. Helyénvaló, ha föltesszük a kérdést: mi tette lehetővé pártunknak, hogy teljesítse népünk évszázados vágyait a szabad élet jogára, mi tette lehetővé száméra, hogy ily sikeresen tetőzze be azt a művet, amelyért nemzetünk legjobb fiai küzdöttek. Ez azáltal vált lehetővé, hogy pártunk politikájában a marxista-leninista elméletet, Marx, Engels, Lenin és Sztálin halhatatlan tanítását követte. Pártunk a közös ellenséggel, a cseh és szlovák burzsoáziával vívott kemény harcokban kovácsolta és acélozta a cseh és a szlovák munkásosztálynak, Csehszlovákia egész dolgozó népének egységét és összetartását. Következetesen a szlovák nemzet önrendelkezésének elvéből indult ka és harcolt az úgynevezett egységes csehszlovák nemzet imperialista ideológiája ellen. Ugyanakkor leleplezte a fasiszta néppárti szeparatista árulók nemzetellenes, népellenes csürhéjét és a többi nacionalista csoportot, ameJyek a nacionalizmus leple alatt a szlovák nemzetet a német imperializmus és fasizmus hálójába kergették. Miután a hitlerista Németország szétzúzta és megszállta a Csehszlovák Köztársaságot, pártunk hősi harcor vívott a Csehszlovák Köztársaság helyreállításáért és ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Köztársaság csakis a csehek és szlovákok együttes és szabad elhatározásából, a két nemzet egyenjogú és testvén együttélésének alapján állítható helyre. Az államalkotó jellegével dicsekvő cseh burzsoázia politikája egyenesen élesztette a szlovák szeparatizmust és a köztársaság felbomlására vezetett, a német fasiszta megszállás elleni nemzeti felszabadító harc élén álló kommunista párt politikája azonban megteremtette a Csehszlovák Köztársaság helyreállításának biztos alapját. A szlovák nép harca, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben érte e,l tetőpontját, küzdelme a Csehszlovák Köztársaság felszabadításáért nemcsak azt igazolta, hogy a szlovák nép széles tömegei a Csehszlovák Köztársaságot természetes államalakulatuknak tartják, amely teljesen biztosítja nemzeti életük felvirágzását, hanem egyben tanúságot tett arról a hitükről és meggyőződésükről is, hogy a felszabadult köztársaságban teljesen tiszteletben tartják majd a szlovákok nemzeti jogait. Pártunk helyes politikája azonban önmagában rnég nem volt elég a szabadság kiharcolásához. A szlovákok nemzeti vágyai csak azért valósulhattak meg, mert pártunk a győztes SzovjeíliTiiôra, a nemzetek szabadságának hatalmas és győzhetetlen védőpajzsára támaszkodott, hisz csakis a Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy önálló és független államként helyreállíthattuk a Csehszlovák Köztársaságot. Pártunk a nemzeti kérdés lenini-sztálini megoldásának szellemében nem elégedett meg csupán a politikai egyenjogúság biztosításával. A CSKP 1949. évi IX. kongresszusa megállapította, hegy a szlovák kérdés továbbra is fennáll Szlovákia gazdasági és kulturális visszamaradottságának formájában, mint a magyarországi feudál-burzsoá rendszer évszázados nemzeti' elnyomásának és a cseh imperialista burzsoázia kizsákmányoló politikájának gyászos öröksége és feladatul tűzte ki, hogy ezt a visszamaradottságot minél előbb megszüntessük, gyors ütemben végrehajtsuk Szlovákia szocialista iparositáaát és Szlovákiát a cseh országrészek színvonalára emeljük. Senki sem tagadhatja, elvtársak, hogy ezt a feladatot is sikerrel teljesítjük. Vajon azt jelenti ez, elvtársak, hegy a szlovák kérdés már a múlté, hogy ma már csupán történelmi emlékként foglalkozunk vele? Nem. Azok a kérdések, amelyekről megemlékeztem, szerfölött időszerű jelentőségűek, mivel pártunk előtt igen komoly és fontos feladat áll — megvédeni azt, amit kiharcoltunk, szüntelen és nem csökkenő figyelmet fordítani nemzeteink testvériségének és barátságának megszilárdítására és elmélyítésére. E feladat elválaszthatatlan harcunktól, amelyet a békéért, hazánk szocialista építésének teljesítéséért folytatunk. Egy pillanatra se feledjük, hogy az imperializmus a nemzetek — köztük a szlovák nemzet — szabadságának esküdt ellensége'*' volt és marad, és amilyen mértékben erősödik és gyarapodik a világ béketábora, ugyanolyan mértékben fokozódnak és vállnak egyre alattomosabbakká az imperialisták cselszövései szabadságunk ellen. Ne feledjük, hogy hazánk elleni támadó terveikben nem kis szerepet játszanak azok a kísérletek, amelyekkel megbontani igyekeznek a csehek és szlovákok egységét. Az imperialisták nem lépnek fel nyíltan programjukkal, amelynek lényege nemzeteink leigázása. Szlovákia esetében a történelem szemétdombjáról kikaparták az ún. szlovák állam csődbe jutott és mocskos jelszavát. Világos, hogy az amerikai imperialisták ugyanolyan keveset törődnek a szlovák államisággal, mint a német nácik, amikor a néppárti fasiszta árulók aktív támogatásával Szlovákiát hűbéres tartományukká tették. Nemzeti előítéletekkel üzérkednek, amelyek szívós életűek és igyekeznek megbontani nemzeteink egységét és testvéri barátságát. Ugyanazoknak az árulóknak a szolgálataival élnek, akik még nemrég a Führerre esküdtek és most amerikai dollárokért csahos szájjal az amerikai monopolisták nótáját fújják. Ha látjuk az imperialista erők cselszövényeit nemzeteink testvéri egysége ellen, akkor megértjük az SZLKP előző kongresszusainak történelmi fontosságát és jelentőségét, amelyek végleg szétzúzták a szlovák burzsoánacionalisták pártunkba befurakodott csoportját, a háborúra vágyó imperialista erők e veszélyes támaszát. Kétségtelen, hogy az imperialisták és csatlósaik gyászos kísérletei úgy mint eddig, a jövőben is hajótörést szenvednek nemzeteink megbonthatatlan egységén, amelyet az együttesen ontott vér pecsételt meg és a szocializmus építésében végzett együttes munka erősít. A szlovák nép bőséges tapasztalatokat szerzett a fasiszta néppárti renegátokkal és más burzsoá nacionalistákkal kapcsolatban, jól emlékszik, micsoda gyalázatos rabságba döntötte az u. n. szlovák állam és nem felejtette el e tapasztalatokat. Nem felejtette el a Hermann Göring-müveket, sem Kremničkát, a tucatnyi elpusztított és porráégett fa'iut, a sok ezer és tízezer halálrakínzott és meggyilkolt férfit, asszonyt és gyermeket. A szlovák nép nem felejtett és nem felejt. Ismeri nehezen kiharcolt nemzeti jogainak és szabadságának értékét, megismerte a szocialista országépítés óriási vívmányait, a maga szemével látja nemzeti kultúrájának soha nem tapasztalt felvirágzását és tántoríthatatlanul áll szerétett csehszlovák hazája szabadságának és függetlenségének őrségén. A lángoló csehszlovák hazafiság érzelme mélyen gyökerezik népünk szívében. Ez a nép soha senkinek sem engedi meg, hogy megzavarja testvéri egységét a cseh néppel egy közös államban. Nemzetiségi politikánk történelmi sikerei azonban semmi esetre sem gyöngíthetik azt a törekvésünket, hogy szüntelenül mélyítsük és erősítsük nemzeteink testvéri barátságát, kifejlesszük együttműködésünket a gazdasági és kulturális országépítés minden szakaszán és harcoljunk a burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásai ellen. A népünk gondolkodásában bekövetkezett óriási változások, amelyek konkrétan tükrözik a szlovák nemzetnek szocialista nemzetté való alakulását, kulturális nevelőmunkánk jelentős pozitívumának számítanak, de semmi esetre sem leplezhetik azt a tényt, hogy különösen a szlovák értelmiség és hivatalnokok egy részében még elevenek a nemzeti előítéletek, amelyek átszivárognak más rétegekbe is, befolyásolják kulturális életünket és hogy ezek ellen az előítéletek ellen szüntelen és kitartó ideológiai harcot kell folytatnunk. S ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy e fontos szakaszon még mindig jelentős gyöngéink vannak. Agitáciőnk és propagandánk nem eléggé hatásos, meggyőző, nem veszi figyelembe népünk egyre növekvő igényeit. Ez egyaránt vonatkozik a sajtóra, az előadásos propagandára és a gyakorlati kultúrmuuka számos szakaszára is. Altalános frázisok puffogtatása, unalmas, szürke cikkek és előadások gyöngítik agitációnk és propagandánk hatását. Sok kultúrmunkásunk nem érzi és nem ismeri fel, mekkora felelősség nehezedik rájuk, mily fontos fegyvere az emberek szocialista nevelésének az irodalmi és művészeti alkotás. A mai kor azt követeli, hogy ideológiai fronton ne gyöngítsük, hanem ellenkezőleg, erősítsük harcunkat. Szlovákiában különösen szem előtt kell tartanunk, hogy az ideológiai munka bárminő gyöngítése erősíti a nemzeti előítéleteket. Rendszeresebben és mélyrehatóbban, konkrétabban kell foglalkoznunk a mai kor nagy és időszerű ideológiai problémáival, azokkal a kérdésekkel, amelyek embereinket foglalkoztatják. El kell érnünk, hogy a csehek és szlovákok testvéri barátságának és együvétartozásának érzése, a csehszlovák hazafiság, valamint a Szovjetunió iránti hűség és szeretet érzelme állampolgáraink szocialista és hazafias öntudatának lényeges alkotórésze legyen. Nem szándékszom foglalkozni az irodalmi és művészeti alkotómunka kérdéseivel, amelyekről ma sok vita folyik. De fel kell hívnunk oly sikeresen és dúsan fejlődő kulturális életünk képviselőinek figyelmét arra, hogy szüntelenül tartsák szem előtt munkájuk nagy társadalmi jelentőségét és hathatósabban támogassák a pártot szocialista országépítésünk nagy ideológiai problémáinak megoldásában. Pártunknak nagy figyelmet kell fordítani arra is, hogy biztosítsa testvéri és baráti együttműködésünket magyar és ukrán polgártársainkkal, valamint e nemzetiségi csoportok sokoldalú gazdasági és kulturális fejlődését. Nemzetiségi politikánk az új szocialista termelési viszonyok alapján valósulhatott meg és fejlődhetett sikeresen. Ezt a gondolatot kifejezően fogalmazza meg a Szovjetunió Kommunista Pártja 1921 márciusában megtartott X. kongresszusának határozata, amely megállapítja: „A magántulajdon elkerülhetetlenül éket ver az emberek közé, nemzetiségi gyűlöletet szít és fokozza a nemzetiségi elnyomást, a kollektív tulajdon és munka azonban ugyanakkor elkerülhetetlenül közelebb hozza egymáshoz az embereket, elfojtja a nemzetiségi viszályokat és megszünteti a nemzetiségi elnyomást ... A sovinizmus és a nemzetek közötti torzsalkodás elkerülhetetlen és megszüntethetetlen mindaddig, míg a nagyhatalmi nemzetek nacionalista előítéletekkel terhelt parasztsága és középrétegei a burzsoáziával haladnak együtt és viszont, a nemzetiségi béke és nemzeti szabadság biztosítottnak tekinthető, ha a parasztság a proletariátussal tart, vagyis ha biztosított a proletariátus diktatúrája." Csupán az így megteremtett új gazdasági bázis alapján biztosíthattuk Szlovákia rohamos gazdasági és kulturális fellendülését az elmúlt tíz esztendőben, és ez a fejlődés jogosan tölt el bennünket büszke öntudattal. Semmi esetre sem tekinthetjük tehát véletlennek, hogy Szlovákia a burzsoá rendszerek idején nem volt képes megszabadulni gazdasági és kulturális visszamaradottságától és csak a felszabadult népi demokratikus köztársaságban indult el — és ezt ismételten hangsúlyozom — történelme során először a gazdasági és kulturális fellendülés útján. Gazdaságpolitikánk alapvető vonása Szlovákiában a meggyorsított szocialista iparosítás. Szlovákia Szocialista iparosítása, amely a cseh országrészek fejlett gazdaságára, a fejlett cseh technika és a cseh munkásosztály kiadós támogatására, Szlovákia dolgozó népének rendszeresen gyarapodó alkotó erőire támaszkodik, a legfontosabb tényezők egyike lett abban a törekvésünkben, hogy megszilárdítsuk nemzeteink barátságát és egységét, és jelentős mértékben hozzájárul egész népgazdaságunk fejlesztéséhez, köztársaságunk gazdasági és politikai erejének és egységének megszilárdításához. A gazdasági együttmöködés és kölcsönös segélynyújtás, amely oly szembetűnően megkülönbözteti népi demokratikus rendünket a könyörtelen konkurrencia harc által jellemzett burzsoá korszaktól, nem fejlődött ki és nem fejlődik önmagától. E téren is — mégpedig különösen erősen — megnyilvánultak a nacionalista előítéletek, helyi és regionális érdekek, amelyek nem tartják tiszteletben az országos szempontokat. Abban a harcban, amelyet ez előítéletek ellen a csehszlovákiai gazdaság egységének álláspontjáról folytatunk, elmélyül a szocializmus építését szolgáló baráti együttműködésünk, megszilárdul államunk gazdasági és politikai egysége. Igen fontos, hogy pártunk Szlovákiában nagy figyelmet fordítson a népgazdaságunk egyes szakaszain szükséges baráti együttműködés fejlesztésére, hogy elősegítse ennek az együttműködésnek minden szempontból való elmélyítését és megszilárdítását. Elvtársak! Örülünk az elért sikereknek, de ugyanakkor előre nézünk, kutatjuk a CSKP X. kongresszusa kitűzte kérdések megoldását. A kongresszus tanácskozása helyesen éppen ezekre a kérdésekre összpontosul. Felszólalásomban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Szlovákia rohamos gazdasági és kulturális fejlődésének két oldala van és az elvtársak nem ritkán csupán a dolgok egyik oldalát látják. Az elvtársak megelégedéssel — és tegyük hozzá, jogos megelégedéssel, — állapítják meg, hogy Szlovákia rohamos gazdasági és kulturális fejlődése pártunk politikájának jelentős sikere és győzelme. Nem látják azonban, vagy nem ismerik fel eléggé világosan, hogy a termelőerők rohamos fejlődése új és bonyolult kérdéseket vet fel, politikai, közgazdasági és műszaki problémákat, hogy egyre nagyobb követelményeket támaszt a káderekkel, az irányító szervekkel, pártunkkal szemben és kellően fel kell készülnünk e feladatok megoldására. Sok elvtársunk még mindig nem ismerte fel, hogy ez a kérdés Szlovákiában sokkal élesebben és sürgetőbben merül fel, mint a cseh országrészekben. Ügy vélem, hogy Szlovákia további gazdasági és kulturális fejlődésének, Szlovákia további szocialista iparosításának és mezőgazdasága fejlesztéséhek igen fontos problémájáról van szó. Nem habozok kimondani, hogy az új feladatok megoldására képes káderek tüzetesebb és rendszeresebb előkészítése és nevelése Szlovákia szocialista országépítésének jelenlegi szakaszán a legkomolyabb kérdések egyike. Ez elsősorban a magunk elé tűzött fő feladatok egyikére, a munkatermelékenység növelésének biztosítására vonatkozik. A munkatermelékenység gyors és szüntelen emelkedésének biztosítása alapvető gazdasági feladatunk, közgazdasági szükségszerűség, amelyet teljesítenünk kell, ha győztesen fel akarjuk építeni a szocializmust, ha tovább akarjuk szilárdítani köztársaságunk gazdasági erejét, biztosítani védelmi képességét és valóra váltani a lakosság életszínvonalának emelését. Szlovákia területén sok új ipari üzemet építettünk, a régi gyárakat korszerűsítettük és ennek következtében határozottan emelkedett a szlovákiai ipar műszaki színvonala. Szlovákia ipara ma nagyrészt korszerű, magas műszaki színvonalon álló gyárakból álL Különféle szervezési és más fogyatékosságok következtében azonban a szlovákiai iparnak ez a viszonylag magas műszaki színvonala nem jut kellően kifejezésre sem a munkatermelékenység színvonalában, sem növekedésének ütemében. Abban tehát, hogy tökéletesen elsajátítsuk és kihasználjuk a szlovákiai ipar műszaki felszerelését, a munkatermelékenység országos méretű növelésének igen fontos forrását kell látnunk. A munkatermelékenység növelése elsősorban a termelés korszerű megszervezését, továbbá fejlett műszaki szinvonalat és végül a tudomány és a technika legújabb vívmányainak alkalmazását jelenti a termelőmunkában. Szlovákiában kétségtelenül nem kevés olyan üzemünk van, amely semmiképpen sem marad el a cseh országrészek üzemei mögött, szüntelenül fejlődik, jó, sőt kitűnő káderekkel rendelkezik. Általában azonban nem lehetünk elégedettek üzemeink munkaszervezési és műszaki színvonalával. Vegyük tekintetbe például szénbányászatunkat, építőiparunkat, gépiparunkat és számos más iparágat. A munkatermelékenység növeléséhez nem elég a puszta jóakarat. Tudás kell hozzá, olyan emberek, akik képesek elsajátítani és előbbrevinni a technikát. Biztosítanunk kell, hogy népgazdaságunkban minden téren kihasználjuk a munkatermelékenység és a termelés növelésének valamennyi tartalékát. Ez azt jelenti, hogy a küszöbönálló második ötéves terv során is biztosítjuk a köztársaság népgazdaságának rohamos fejlődési iramát. Ezt kívánja országunkban a szocializmus végső győzelmének érdeke, a köztársaság védelmi képessége sokoldalú megszilárdításának érdeke, a lakosság anyagi és kulturális színvonala további emelésének érdeke. Különösen sürgető e kérdés a mezőgazdaságban. A X. kongresszus irányelvei a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről különösen nagy jelentőségűek Szlovákia szempontjából ahol a mezőgazdasági termelés színvonala a tőkés rend idején igen alacsony volt. Szlovákiában ezért még érezhetőbb a mezőgazdasági termelés lemaradása az ipari fejlődés mögött. A népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének követelménye szükségessé teszi, hogy az egyes ágazatokat, elsősorban az ipart és a mezőgazdaságot tervszerűen egyetlen szerves egészbe kapcsoljuk össze. „A szocialista társadalom — hangsúlyozza Sztálin elvtárs — az ipari és mezőgazdasági dolgozók termelési-fogyasztási szövetsége. Ha ebben a szövetségben az ipar nincs összhangban a nyersanyagokat és élelmiszereket termelő, az ipari termékeket felhasználó mezőgazdasággal, ha tehát az ipar és a mezőgazdaság nem alkot egységes nemzetgazdasági egészet, úgy abból sohasem lesz szocializmus." Hangsúlyozzuk, hogy a népgazdaság valamennyi ágazata fejlődésének alapja a termelőeszközöket gyártó nehézipar elsődleges fejlesztése. Ez azonban nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy kevesebb gondot fordítunk a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Ez súlyos tévedés lenne, és nem jelentene mást, mint a közgazdasági kérdések gépies értelmezését. (Folytatás a 4. oldalon.) <