Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-03 / 80. szám, vasárnap

4 lllSZCf 1955. április 3. Enyingen nincsen semmi érdekes Ruffy Péter E nying nagyközség a Balatonhoz kö­zei, a Dunántúl szívében. Még so­ha nem jártam ott. Az újságíró pedig keresztül-kasul ismerje meg hazáját. Egy csendes héten elhatároztam, hogy oda­utazom. Budapesten a Földmüvelésügyi Minisz­tériumban, mielőtt elutaztam oolna, azt j kérdezték: — Minek mész Enyingre? Nincsen ott semmi érdekes. Enyingen a Béke-termelőszövetkezet el­nöke ezzel fogadott: — Kár volt idefáradnia. Enyingen min­den csendes. A szövetkezeti pék, akivel ezután be­széltem, a vidéki emberek bölcs nyugal­mával legyintett. Esemény? Nincs. Reg­gel megérkezik a posta, este az autóbusz. Enyingen nem történik soha semmi. A vidék körzeti orvosa azt ajánlotta: — Legjobban teszi, ha visszafordul. De én konok ember vagyok és hiszek abban, hogy mindenütt, az élet minden j pillanatában történik valami rendkívüli és megragadó. Nem hiszem, hogy Enying ki-\ vétel volna. Elhatároztam, hogy kiutazom Kustyán­tanyára, amely még az enyingi termelő­szövetkezet. földjéhez tartozik. A második világháború befejezése előtt Enyinq körül minden föld Csekonics Sán­dor gróf nagybirtokos, királyi pohárnok' tulajdona volt. Enyinqen százhatvanezer, Dél-Maqyarországon egymillió hatszázezer, ár. Aki Enyingen vagy környékén élt. mind a nagybirtokon dolgozott. A háború\ befejezése előtt Csekonics grófé volt ter­mészetesen a Kustyán-tanya is. Ködös, sötét este este érkeztem a ta­nyára. A gépkocsivezető velem együtt ki­szállt az autóból és ketten indultunk meg a cuppogó sárban a tanyai házak felé. Néha egy-egy mérges kutya vakkantott: arcunkra ritkás, kisszemü eső hullott. Az első portán, ahová be akartam nyit­ni, villanyfény égett. Már a kilincsen volt a kezem, mikor a gépkocsivezető megérin­tette a vállamat: — Várj csak. Hallgasd ... A z ablak úgy kétujjnyira nyitva volt. A párkányon muskátli állt, mö­götte öreg paraszt ült egy könyv előtt. A könyv az asztalon feküdt, kinyit­va. Kötése hosszú és keskeny formájáról, egy régi kiadás jellegzetes alakjáról nem x>olt nehéz kitalálni, hogy Ady Endre, a századelő nagy magyar költőjének össze­gyűjtött versei fekszenek előtte. Az asztal mellett búboskemence fehér­lett, amelynek padkáján iskoláslány ült fényes és kerek szemekkel. Az öreg, aki szemmelláthatóan a nagy­apa volt, akadozva, meg-megállva a kis­lány iskolai leckéjét olvasta fel: „Koldus, rossz álmú zsellér ébred, Lompos, bús kutya csahol. Az egész táj vad fájdalom, S a gróf mulat valahol." Ez a négy sor „A grófi szérűn" című híres költeményből való, amelyet még az első világháború előtt írt Ady Endre. Az öreg, miután felolvasta, a gyerekre néz, megkérdezi: — Érted? Megkérdezi még egyszer: — Erted? A tízéves formájú leányka hallgat. Az öreg felpattan, s mérgében majd hogy az asztalra nem üt: — Mari, te! Hát ezért járatlak iskolá­ba? Mit nem értesz? Mozdulatlanul állunk az ablak előtt. — Én nem tudom, mi az a.. . zsellér, meg az a... gróf — tör fel a kétségbe­esett sírás a kislányból. Az eső csak suhog, suhog. ... Enyingen valóban nem történik so­ha semmi? SZABAD MAGYARORSZÁG A Magyar Népköztársaság egyik új lüsikesége az inotal November 7. erőmű. 1945. április 4-én a dicsősé­ges szovjet hadsereg önfeláldo­zó hősi harcok árán megtisztí­totta Magyarországot az utolsó német fasiszta csapatoktól és magyar csatlósaiktól. Ezzel Ma­gyarország visszanyerte nemzeti függetlenségét, amelyért a tö­rökverő Hunyadi János, az oszt­rák elnyomás ellen fegyvert fo­gó Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos lobogója alatt a magyar nép legjobbjai küzdöttek, amely­ről a nagy magyar forradalmár költő, Petőfi Sándor álmodott. Magyarország a szörnyű im­perialista háború következmé­nyeképpen romokban hevert, a nemzeti vagyonnak közel a fe­le elpusztult, csaknem fél millió emberáldozat sokáig be nem gyógyuló sebeket okozott né­pünk szívében. Mindez azon­ban nem fosztotta meg né­pünket a jobb jövőbe vetett reményétől. Volt olyan erő, amely egyesíteni tudta a nem­zet hazafias erőit, lelkesíteni tudta a dolgozó tömegeket az új\szebb élet megteremtéséért vívott harcra. Ez az erő a mun­kásosztály volt, amely a vele szövetséges parasztság és a néphez hű értelmiség támogatá­sával, a Magyar Kommunista Párt vezetésével kivívta Ma­gyarországon a nép hatalmát, a népi demokráciát. A felszabadító Szovjetunió nemcsak az új élet lehetőségét teremtette meg, hanem önzet­len baráti segítséget is nyújtott népgazdaságunk megerősödésé­hez. Szovjet élelmiszerszállitmá­nyok mentették meg városain­kat az éhínségtől, szovjet ko­hó-koksz-, vasérc-, gyapot­szállítmányok tették lehetővé tönkrement iparunk termelésé­nek megindulását. Azóta sincs olyan eredmény országunkban, amelyben ne lenne szerepe a Szovjetunió állandó segítségé­nek. A Szovjetunió és a testvéri népi demokráciák segítségére támaszkodva a munkások és műszakiak erőfeszítései nyomán nőtt naggyá a magyar ipar. A korszerű nehézipar olyan ha­talmas létesítményekkel gazda­godott. mint a Sztálin Vasmű, a Lenin Kohászati Művek, a ka­zincbarcikai Vegyi Kombinát, az inotai „November 7" Erőmű. A nehézipar tette lehetővé a köny­nyűipar korszerű gyárakkal va­ló bővítését. A gyárak bővítése során 65 új gyár létesült. így vált hazánk túlnyomórészt me­zőgazdasági országból ipari or­szággá,- ahol az ipari termelés 1954-ben három és félszeresé­re emelkedett 1938-hoz viszo­nyítva. A nagyarányú iparosítással bekövetkezett változások nyo­mán az utóbbi években a nép­gazdaság egyes termelési ágai­nak viszonyában 1 átmeneti aránytalanságok állottak elő an­nak következtében, hogy a ne­hézipar gyorsütemű fejlődéséhez képest a fogyasztási cikkeket •gvártó ipar lassabban gyarapo­dott. A népgazdaság helyes ará­nyainak kialakítása, a fogyasz­tási cikkeket és ipari nyersanya­gokat termelő mezőgazdaság fejlődésének meggyorsítása ér­dekében a Magyar Dolgozók Pártja 1953. júniusában mesz­iszemenő programot dolgozott írta: MÁNYIK PÁL, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja ki, aminek alapján a népi de­mokrácia kormányzata széles­körű intézkedéseket hajtott végre. A megerősödött nehéz­ipar segítségével sikerült is nagymértékben fokozni a fo­gyasztási cikkek termelését és ezzel jórészben helyreállítani az ipari termelés helyes ará­nyait. Nagyjelentőségű volt a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének 1955. már­ciusi határozata, mely elhárítot­ta az 1953. júniusi ülésén, va­lamint a III. Pártkongresszuson hozott határozatok végrehajtá­sának útjában álló akadályokat. A Központi Vezetőség megjelöl­te a szocializmus felépítésének érdekében megvalósítandó to­vábbi feladatokat elsősorban a nehézipar fejlesztésének, va­lamint a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének vonalán. Felhívására egész dolgozó né­pünk újult erővel lát munkához, amit fényesen bizonyít a felsza­badulás 10. évfordulójának tisz­teletére kibontakozott munka­verseny. Mélyreható fejlődés ment végbe az ország mezőgazdasá­gában is. A nagybirtok-rendszer felszámolásával teljesült a pa­rasztság régi, forró vágya: a Magyar Kommunista Párt kez­deményezése és kemény harcai eredményeképpen megvalósult a földreform. Az állam továbbra is támogatásban részesítette a földhoz-juttatottakat. Kiépült a gépállomások hálózata, megin­dult a küzdelem a magyar pa­rasztság réme, az aszály ellen. Megkezdődött az Alföld vízsze­gény térségeit öntözővízzel ellá­tó Keleti Főcsatorna építése, megépült a TSszalöki Vízduz­zasztó. Az állami gazdálkodás, az ipar segítségére egyre szélesebb paraszti tömegekben váltotta ki azt a felismerést, hogy a dolgo­zó parasztok számára a felemel­kedés egyedüli helyes útja a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás, a termelőszövetkezet. A Szovjetunió élenjáró mezőgazda­ságának eredményei, a szovjet kolhozküldöttségfcik magyaror­szági látogatásai és a Szovjet­unióban járt magyar parasztde­legációk hatására megindult a termelőszövetkezeti mozgalom. Eredményeképpen ma az ország termőterületének egyötöd ré­szén a termelőszövetkezetek gazdálkodnak. A magyar kormány a legutób­bi esztendők során megnövelt beruházásokkal támogatta a mezőgazdaságot. Az elmúlt év­ben 4500 traktort, 371 kombájnt, 950 cséplőgépet és sok egyéb gépet kapott a mezőgazdaság a már működő gépek tízezrein felül. Nagy fejlődést tett meg az állattenyésztés: a sertésállo­mány egy év alatt 20 százalék­kal emelkedett és nagy mérték­ben emelkedett a Jó-, juh- és a baromfiállomány is. Mire jellemző az a tény, hogy a falu villamosítási programja keretében 1954-ben 600-nál több községben gyulladt ki a fény, hogy a mozilátogatók száma 18 és fél millióról közel száz­millióra emelkedett a múlthoz képest? Csak a népi demokra­tikus országokban lezajló kul­túrforradalom nyomán szület­hetnek ilyen eredmények, ahol a nép megdönti az uralkodó osztályok kulturális monopóliu­mát is. Az elmúlt évben 2750 könyv jelent meg. A vidék kul­turális életének týzhelyei, a kultúrotthonok száma 1954-ben 1951-hez képest másfélszeresé­re, 1883-ra emelkedett. A dolgozók egyre növekvő igényekkel fordulnak az új ma­gyar irodalom és művészet al­kotásai felé, amit a sajtóban ki­bontakozó viták is tükröznek. Példa nélküli a magyar kultú­ra történetében az a rendkívüli támogatás, melyben az állam a kultúra munkásait, az irodal­mat, a művészetet és a tudo­mányt részesíti. Nagy változáson ment keresz­tül a lakosság szociális és egészségügyi ellátottsága. A társadalombiztosításban része­sülök száma családtagjaikkal együtt 1954-ben a háború előt­tihez képest több mint kétsze­resére, közel 6 millióra emel­kedett. Ezek a nagyszerű változások csak olyan országban mohernek végbe, amelynek motorja, lelke, vezetőereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal. A magyar nép tudja, hogy ed­digi építőmunkájának eredmé­nyeit csak úgy képes megőriz­ni, továbbfejleszteni, ha béke van. A magyar nép ezért híven támogatja a magyar kormány külpolitikáját, a béke és a nem­zeti függetlenség megvédése, a világ többi népeivel való együtt­működés politikáját. A magyar nép aggodalommal és növekvő felháborodással látja a német agresszió újjáteremtésére irá­nyuló- imperialista törekvéseket. A közelmúltban lezajlott IV. magyar békekongresszus tanú­sítja, hogy a német katonai gé­pezet feltámasztása, s az atom­háború előkészítése elleni, egész Európára kiterjedő mozgalom­ban ott van a magyar nép el­szántsága és kiállása is. A felszabadulás óta eltelt tíz esztendő történelme arra taní­totta a magyar népet, hogy füg­getlensége megvédésének érde­kében a legbiztosabban mindig a Szovjetunió barátságára és se­gítségére támaszkodhat. • A Magyar Népköztársaság ál­landóan erősíti kapcsolatait a béketábor többi országával, a baráti népi demokratikus or­szágokkal. A magyar nép min­dennapi életében állandóan ta­pasztalja óriási előnyeit an­nak, hogy a Szovjetunió harcai nyomán alapvető változás állott be Európa e részének országai között, ahol az egymás ellen uszító imperialista politikát a testvéri népi demokráciák bará­ti kapcsolatai, gazdasági és kul­turális együttműködése váltot­ta fel. Nagyszerű példáit szolgáltat­ják ennek az új típusú együtt­működésnek a Csehszlovák Köz­társaság és a Magyar Népköz­társaság között megszilárdult baráti együttműködés évről év­(Folytatás a 6. oldalon.) Magyarország fejlődése a számok tükrében NÉPESSÉG — Az ország lakosainak száma 1954. december 31-én kb. 9 750 000 volt. A népesség száma annak ellenére, hogy a má­sodik világháború következtében 420 000-en elpusztultak, a születések számának növeke­dése és a halandóság csökkenése következ­tében 400 000-rel magasabb, mint az 1941. évi népszámláláskor volt. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS — ÜDÜLTE­TÉS — Családtagjaikkal együtt 1938-ban 2 800 000, 1954-ben 5 800 000 volt a bizto­sítottak száma. A szakszervezetek 1950-ben 152 300, 1954-ben pedig már 194 000 dolgozót részesítettek az ország legszebb vidékein ingyenes, illetve kedvezményes üdültetésben. TANULÓ ÉS TANERŐ LÉTSZÄM — 1938­ban 1 096 100, 1951/52-ben 1 205 200, 1954/55­ben 1207 500 az általános iskolai tanulók száma. Míg 1938-ban 26 017 volt, addig 1951/55-ben már 46149 az általános iskolai tanerők száma. KÖZÉPISKOLÁK — A középiskolai tanulók száma 1938-hoz képest megháromszorozó­dott. A munkás- és parasztszármazású tanu­lók aránya 4 százalékról 63 százalékra emel­kedett. 1938-ban 10 859, 1954-ben 26 479 tanuló tett sikeres érettségi vizsgát. EGYETEMEK ÉS FŐISKOLÁK — 1938-ban 11747, 1955-ben 47 454 az egyetemi és fő­iskolai hallgatók száma. A mérnökök szá­ma 16-szor, a mezőgazdáké közel hétszer több mint 1938-ban. KÖNYVNYOMTATÁS — A kiadott művek példányszáma 1938-ban 17 272 000, 1953-ban 51 078 600. SZÍNHAZAK ÉS FILMSZÍNHÁZAK — A színházi látogatók száma 1950-bsn 2 876 800, 1952-ben 5 959 500 és 1954-bsn 6 091 800 volt. Míg 1935-ben a Magyarországon mű­ködő 410 filmszínháznak 18 és fél millió nézője volt, addig az 1954-ben működő 2813 filmszínház már közel 100 millió nézőt vonzott. Kossuth-díjat kapott egy faragéművész R égi, híres juhásznemzetségből való a Kapoli-család Magyarországon. Az or­szág legdélibb vidékének nagybirtokain éltek, mindig távol a várostól, falutól. A ju­hászélet egyhangúságát apáról-fiúra szálló fa­ragással tették változatossá. Botok, dobozok faragása hírneves pásztormüvészetté formáló­dott ezen a vidéken, s ebben különösen az idő­sebb Kapoli Antal, majd később fia és tanít­ványa, ifjú Kapoli Antal bizonyult tehetséges­nek. Idős Kapoli Antal 1867-ben született, s 12 éves korától 63 éves koráig volt juhász. A magyar pásztorfaragás híres mestere a most 88 éves Kapoli Antal. Somogyhárságy névű kis faluban él. Otthona szinte iskolapél­dája a magyar népművészeknek, a falubeliek ta­nítójuknak, példaképüknek tekintik a barátsá­qos, öreg juhászembert. Művészetében — mi­vel legnehezebb életkörülményei között sem mondott le szenvedélyéről — egy egész élet tapasztalata elevenedik meg. Fiatal korában virág-lajtorjákat (földbe szúrható díszes virág­támasz), rokkafákat, hosszú pásztorfurulyákat faragott. Teremtő képzelete, ügyes keze kora hajnaltól a késő éjféli órákig alkotott. Amit, faragott, mind megvásárolták. így biztosítótű nagy családja mindennapi kenyerét. — És „Kapoli bácsira" lassan felfigyelt az egész ország. Faragásainak nagy becsülete tá­madt. Mindig újat és újat csinált: gyufatartó­kat, különféle kazettákat. Legértékesebb mun­káit szép, fehér ökörszarvból és csontból ké­szítette. Fafaragásainak egy része domborúan kiképzett díszítésű, reliefként megdolgozott munka. Szereti a figurákat, alkotásaiban gya­korta találkozunk a kutya, róka, ló, szarvas, vadász, juhász, betyár, nőalak, szekéren ülő pipázó férfi, két madár és viráginda elemeivel. Az egyes díszített felületek elválasztásánál palmetta, lánc és stilizált virágdíszítéseket al­kalmaz. Művészetét gazdag, mindig változó kompozíció jellemzi. Klinkó Márk i

Next

/
Thumbnails
Contents