Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-26 / 98. szám, kedd

148 II

J

S2

0 1955. április 24. Jelentés a Központi Revíziós Bizottság tevékenységéről H-j-K-t-K

—

i A Szlovákia Kommunista Pártja Központ! Revíziós Bizottsága tevékenységéről szóló jelentésben J. Hojč alvtárs, a bizottság elnöke többi között ezeket mondotta: „Szlovákia Kommunista Pártjának gazdálkodása évről évre kedvezőbb eredményeket mutat fel. A pénzeszközöket sokkal célszerűbben használja fel, s ezzel lehetővé teszi mind szélesebb mértékben kifejleszteni a politikai tevékenységet és jobban teljesíteni a feladatokat. Habár jelentős eredményeket értünk el, a helyzet még nem olyan, hogy teljes elégedettségre jogosítana fel minket. A párt választott szervei ugyan foglalkoznak a gazdálkodás eredményeivel, a tagsági nyilvántartás rendjével és általában az adminisztrációs helyzettel, sőt komoly intézkedéseket is foganatosítanak, mégis a megállapított hiányokat nem küszöbölik ki eléggé gyorsan, nem fordítanak kellő figyelmet az elfogadott határozatok, valamint a magasabb pártszervek határozatai és a párt alapszabályzata teljesítésének ellenőrzésére. Az SZLKP Központi Revíziós Bizottságának tevékenységét az elmúlt választási időszakban t kerületi revíziós bizottságokkal való gyakori személyes kapcsolat jellemezte. Az SZLKP kerületi revíziós bizottságaival kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy rendszeresen teljesítették feladataikat. Munkájuk fogyatékossága az volt, hogy az SZLKP járási revíziós bizottságait nem tudták aktivizálni és úgy irányítani, hogy azok is teljesítsék a párt alapszabályzatából és a revíziós bizottságok ténykedésére vonatkozó irányelvekből eredő feladataikat. És ígv az elmúlt időszakban is a revíziós, ténykedés leggyengébb láncszemét a járás' revíziós bizottságok képezik. Az SZLKP járási revíziós bizottságai hiányos munkájáért felelősek a párt járási szervei is. Keveset törődtek a kerületi revíziós bizottságok munkájával, sőt megtörtént néhány esetben az is, hogy nem tárgyalták meg a járási revíziós bizottságok kezdeményező javaslatait, ami gyengítette ezek működését. A járási revíziós bizottságok munkájának további akadálya volt az a tény, hogy a magasabb pártszervek figyelmeztetése ellenére nem fordítottak kellő figyelmet e bizottságok kádereinek kiválasztására. A pártbevételek legnagyobb forrása továbbra is a tagsági járulék. 1954-ben e járulékok összege lényegesen túlhaladta az előző években befolyt összegeket, ami a fizetési fegyelem szilárdulását jelenti. A tagdíjjárulék fizetése és a bélyegek szétosztása terén a legnagyobb hiányosságokat a falusi pártszervezetekben észlelhetjük, ahol sok esetben az az irányzat uralkodik, hogy egyenlő összegben fizessék a tagsági járulékot. Hasonló igyekezet nyilvánul meg néhány üzemi pártszervezetben is a vasutaknál, ahol ezt a helytelen elj'lr i.st még a taggyűléseken is jóváhagyták. Az SZLKP alapszervezeteinek többségében rendszeresen átveszik a tagsági bélyegeket, amihez hozzájárult e bélyegek elosztásának új formája a pártcsoportok vezetői közvetítésével. Azonban még mindig vannak olyan alapszervezetek, amelyek rendszertelenül veszik át a tagsági bélyegeket Vasárnap, április 24-én az SZLKP kongresszusának tiszteletére a szövetkezeti tagok és egyénileg gazdalkodó parasztok százai mentek ki a földekre és a mezőkre a besztercebányai kerületben. hogy a kedvező időjárás minden órájának kihasználásával biztosítsák a magas hektárhozamok feltételeit A nemzeti műszak különösen a füleki járásban volt sikeres, ahol 410 hektár legelőt és mezőt hoztak rendbe. A zólyomi járásban több mint 420 és nem a tagok száma szerint, a taggyűléseken nem ellenőrzik a tagsági igazolványokat, s ennek következménye az, hogy néhány párttag hónapokig, sőt egy vagy két évig is adós marad tagsági járulékával. Mi a helyzet az SZLKP kerületi és járási bizottságában, valamint az alapszervezeteknek pénztári ügyvezetésében? A kerületeken és járásokon az elmúlt időszakban e téren nagy javulást értek el. Az alapszervezetek többségében, amelyben az elmúlt év során a revíziós bizottságok mélyrehatóan megvizsgálták a pénztári ügyvezetést, nincs lényegesebb hiba. Azonban még mindig vannak olyan alapszervezetek, amelyek nem vezetnek pénztári könyveket és nem tudják megfelelően iratokkal igazolni az egyes bevételeket és kiadásokat. A CSKP Központi Bizottsága 1953ban hozott irányelvei értelmében az új tag- és tagjelölti nyilvántartás bevezetése óta megállapíthatjuk, hogy ez a módszer összhangban áll a párt érdekeivel, mivel áttekintést nyújt a pártszervezetek növekvéséről és öszszetételéről. A nyilvántartásról szóló útmutatás egyik fő elve az, hogy egy párttag sem léphet át egyik szervezetből a másikba anélkül, hogy személyesen ne látogatna el az SZLKP járási bizottságnak vezető titkárához, akinek kötelessége fogadni a párt minden tagját és tagjelöltjét, beszélni vele elmenetelének, illetve jövetelének okairól. A nyilvántartási útmutatások betartáséban mutatkozó következetlenség nem teszi lehetővé, hogy az SZLKP járási bizottságainak titkárai és szervei figyelemmel kísérhessék és szabályozhassák a pártszervezetek minőségi és mennyiségi összetételét, nem járul hozzá a pártfegyelem szilárdításához és általában a pártmunka színvonalának növeléséhez, sőt azt lehet mondani, hogy nem akadályozza meg még a párttól idegen és ellenséges elemek behatolását a párttagság soraiba sem. Szükséges, hogy a járási vezetőtitkárok, a párt járási és kerületi bizottságaí"több figyelmet és gondoskodást fordítsanak a tagok és tagjelöltek nyilvántartására, következetesen betartsák a nyilvántartás elveit és ezt a szakaszt politikailag fejlett és lelkiismeretes dolgozókra bízzák. Amikor a tagság nyilvántartásában lévő rendetlenségekről beszélünk, felemlítek még egy tényt, amely kapcsolatban áll a pártadminisztrációval. Ez a dolgozók leveleinek intézése. Annak ellenére, hogy az apparátus dolgozói nagyobb figyelmet fordítanak az adminisztrációra és a dolgozók leveleire, mint a múltban, mégis még hiányosságok merülnek fel főként a dolgozók leveleinek elintézésében, mert a leveleket elkésve válaszolják meg. A dolgozók leveleivel való munka még nem vált minden pártmunkás mindennapi tevékenységének részévé, nem látnak a levelek mögött élő embereket, akik a pártnál keresnek segítséget, elfeledkeznek tehát arról, hogy a levelezés egyik eszköze a párt kapcsolatának a tömegekkel, hogy következetes kiaknázásuk és rugalmas elintézésük megszilárdítja a dolgozó tömegek bizalmát a párt és vezető szervei iránt. szövetkezeti tag és egyénileg gazdálkodó paraszt vett részt, akik többek között 90 hektár tavaszi árpát vetettek el földjeiken. Az ipolysági járásban különösen a demandicei szövetkezeti tagok tűntek ki munkájukkal. Urbán János, Jáné János és Tuhárský József munkacsoportja a szövetkezeti földeken több mint 350 órát dolgozott le vasárnap. Az SZLKP kongresszusát azzal üdvözölték, hogy EFSZ-ükben befejezték a mezők és legelők rendbehozását. Az Alekszandrov-együttes Csehszlovákiában Vasárnap, április 24-én a reggeli órákban Csehszlovákiába érkezett a Vörös Hadsereg Vörös Zászlajának A'ekszandrov dal- és táncegyüttese. A csernői határállomáson Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának képviseletében Dénes Ferenc, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Megbízottak Testülete és a CsehszlovákSzovjet Barátsági Szövetség képviseletében Jozef Gajdošík helyi gazdasági megbízott, a csehszlovák népi demokratikus hadsereg képviseletéten František Bureš altábornagy, a kassai kerület képviseletében Vojtech Gajcár, az SZLKP kassai kerületi bizottsága irodájának tagja fogadták a vendégeket. * * * Hétfőn, április 25-én a délelőtti órákban Michal Chudík, a kassai kerületi nemzeti bizottság elnöke fogadta az Alekszandrov-együttes küldöttségét, amelyet Borisz Alekszandrovics Alekszandrov, az együttes művészeti vezetője és fökarmestere az OSZSZSZK Sztálin-díjas nemzeti művésze vezetett. A baráti beszélgetésen részt vett Dénes Ferenc, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Tibor Bohdanovský, az SZLKP kassai kerületi bizottságának vezető titkára és František Mihočik, a kassai városi nemzet: bizottság alelnöke. Ján Mazurral ott álltunk, ahol a Velká Bíteš-i országút az első brnói utcák felé kanyarodik. — Budapest jutott eszünkbe akkor. A hosszú hónapokig tartó ostrom, a félelem és a szorongás órái, s azt vártuk, vajon Brnó nem változik-e romhalmazzá, kősivataggá. De ez nem történt meg... Az emberek boldogan fellélegeztek. Nos, hallgass meg egy kis visszaemlékezést 1945. április végére ... , Mazur elbeszélése alapján írtam meg ezt a történetet a hitleri uralom utolsó napjairól, vagy inkább a szabad Brnó első napjairól. 1945. áprilisát írták akkor. A várost a légitámadások sora érte. A gyárakban nem dolgoztak. Mindenki örült, aki odahagyhatta Brnót. Akinek nem volt gépkocsija, néhány darab ruhával, ágyneművel, egy kevés burgonyával, liszttel, parányi zsiradékkal és minden értékesnek és szükségesnek gondolt dologgal púpozottan megrakott kis kocsit húzott maga után. Az országúton a hitleristák is menekültek. Elszállították a kórházakból a lábatlan, kezetlen vagy fagyott testű katonákat. Vitték a rablott holmikat, a gobelineket, a képeket, az ezüstöt, ruhákat és szőnyegeket. A szirénák már nem is szóltak, nem tudtak idejében figyelmeztetni a légiveszélyre. A varost futózáporként söpörték végig a bombák. Égett Židenice, Královo Pole, Žabovŕesky s, a többi városrész, utca. A náci uralom utolsó brnói napjai a borzalom napjai voltak azok számára, akik a házak pincéjében rejtőztek. Brnó fölött a háború vihara tombolt. Fütyültek a bombarepeszek, a háztömbökön nagy sebek nyíltak, égtek és összeomlottak az épületek. A hitleristák a város központja felé vonultak. Az utcákon csendesen, mint a tolvajok, páncélöklökkel a kezükben lopakodtak a visszavonuló nácik. Itt-ott behúzódtak a házak átjáróiba és célt kerestek. Az olomouci utca elejét két Tigris harckocsi védte. Körülbelül egy órán át működtek a zsidó-temető körül, majd lassan hátrahúzódtak a belváros utcái felé. Nem kerültek messze. Az elsőt tankelhárító gránát lobbantotta lángra, s nem sokkal odébb hasonló sorsa lett a másiknak is. A szovjet hadsereg egységei ekkor már felszabadították Brno külvárosait. Modricében és Brnenske Ivanovicében fövid csete-paté után megjelentek a íszovjet katonák, majd később felszabadították Heršpicét és Komárovot. Másnap, április 26-án Brno minden VASÄRNAP, április 24-én, ama nap 25. évfordulója alkalmából, amikor a kapita)

;sta köztársaság burzsoá kormánya a prágai proletár ifjúság közé lövetett, pionírok és CSISZ-tagok ezrei jöttek össze a prágai kerületből Radotínba nagyszabású manifesztációra. SZOMBATON, április 23-án az eperjesi kerületben tovább folytatták a városok és falvak csinosítását. A^ beérkezett jelentések szerint a járásokban 95 345 brigádos dolgozott 5306 fogattal, 273 tehergépkocsival és traktorral. A brigádosok 671180 órát dolgoztak. A NAPOKBAN Prágába érkezett a magyar pedagógiai küldöttség, amelyet Rajnai Rudolf, az Iskolaügyi Minisztérium titkárságának vezetője vezet. A magyar vendégek 14 napos itt-tartózkodásuk alatt iskolaügyünk felépítését tanulmányozzák. A SZLOVÄK KÖLTÖK tiszteletüket fejezték ki Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa iránt. Vasárnap, április 24-én a bratislavai régi városháza tükörtermében ünnepi estet rendeztek a jelenlegi szlovák költészetről. utcáján ádáz harc folyt. A Masná utcán egy fiatal náci katona támolygott holtrészegen, nyakán véres zsebkendővel. Puskájára támaszkodott, s így ment visszafelé a romházak törmelékén át. A fal mentén német katonák, kis csoportja futott, egyenruhájuk csupa föld és por, szemükben félelem. Az utolsó gépfegyvertöltényszalagot húzott maga után. Majd két SS-katona tűnt el a ház bejárójában. Az utolsók voltak. Üjra kitámolyogtak az utcára. Ez volt az utolsó napjuk. Csend állott be. Majd halkan, de mindig erősödően ismeretlen dübörgést hozott- a szél. Harckocsik. Oldalukon nagy csillagok, tornyaikon az orosz ábécé fehér festékkel rajzolt betűi, s rajtuk nehéz kézzel írt egy szó: Sztálin. A mieink! A torkot vad öröm szorítja össze. Megjöttek a mieink ...! Az, ami következett, nehezen mondható el — mondja egy pillanatnyi hallgatás után Mazur. — Öröm, kézszorítások, ölelések. — Nos, most bizonyára megkérdezed tőlem, hogy az azóta eltelt tíz év alatt mi változott meg nálunk Brnóban, — mondotta Mazur társának. — Igen ... Most újra elbeszélése alapján szóljunk néhány szót az építés éveiről, a tíz szabad, békés brnói évről, Mondjuk, elmegyünk Mazurral dr. Vavrik brnói orvoshoz és feltesszük neki a kérdést: — Az egészségügyi gondoskodás terén mi történt? ... Ránkmosolyog. — Tömören mondva — igen sok. Az egészségügy fejlődését, az egészségügyi intézmények és berendezések nagyméretű építése tette lehetővé. Ezt sohasem engedhette volna meg magának a tőkés köztársaság. Csak hallgassák meg. Vyškovban 360 ággyal rendelkező ötosztályos korszerű kórház épült. Brnóban van a köztársaság legmodernebb gyermekkórháza. Sok járás nagyszerűen felszerelt egészségügyi központtal rendelkezik. A szülőanyák 78 százalékának nyújtottak segítséget az egészségügyi intézmények a szülések több mint háromnegyedénél. 1937-ben az asszonyoknak csak egyötöde szülhetett orvosi felügyelet mellett, éspedig többnyire a vagyonosabbak, akik tudták fizetni az egyes szanatóriumokban a zsíros honoráriumot. Vagy vegyük a csecsemőhalandóságot. A háború előtt ezer született gyermekből 200 halt meg És ma? Brnóban a csecsemőhalandóságot 0.9 A KOMÄROMI és a magyarországi komáromi vasútállomások dolgozói elhatározták a múlt év decemberében a barátság-hídjának felépítésa alkalmából, hogy versenyezni fognak a vasúti közlekedés legjobb eredményeinek eléréséért. A verseny első értékelése szombaton, április 23-án tör.tént meg Komáromban. Az értékelés szerint 1955, első negyedévében az első helyen a komáromi vasútállomás dolgozói vannak s így elsőnek nverték meg a vándorzfszlót. A KASSAI KERÜLETBEN a helyenkénti eső ellenére a gép- és traktorállomások, a szövetkezetek dolgozói és az egyénileg gazdálkodó parasztok részt vettek az SZLKP kongresszusának alkalmából rendezett vasárnapi műszakban, hogy meggyorsítsák a rossz időjárás miatt elkésett tavaszi munkák elvégzését. A trebišovi gépés traktorállomáson is a traktorosok több brigádközpontban dolgoztak. IDŐJÁRÁS Változó, túlnyomó részt kevés felhőzet, a legmagasabb nappali hőmérséklet, az alföldön 8—12 C fok, enyhe északi szél. százalékra csökkentettük. Nem örömteli eredmények ezek ...? Hagyjuk most el dr. Vavrikot. Jó volna, ha rendelkeznénk az új üzemekről és lakónegyedekről készült fényképekkel. De ha nincs is, ez sem baj. Fényképek helyett néhány számadat: Brnóban majdnem 4000 új lakást építettek. A Brno vidéki üzemekben a termelés 1948-hoz viszonyítva 140 százalékkal növekedett. Az iskolázásra a múlt évben 291 millió koronát fordítottak. S így lehetne felsorolni az emberi tevékenység bármely más területét. Mindenütt láthatjuk ennek a tíz évnek nagy eredményét. Ján Mazur meghívott minket egy Brno közelében lévő községbe, Rajhradicébe. 1951-től, amikor itt megalakult a szövetkezet, más élet kezdődött, mint Srnec nagybirtokos idejében. Egy év alatt 180 hektárról több mint 370-re emelkedett már a szövetkezet gazdasága. És most Václav Klasek, a szövetkezet zootechnikusa és baromfitenyésztője, már nem is igen emlékezik a nagybirtokon kocsisként eltöltött éveire. Most egy pár ló helyett tizenöt párról gondoskodik, a tehenek, borjak, az anyadisznók egész soráról. A szövetkezeti tagok baromfitelepet létesítettek 500 tyúk számára, felépítettek vagy tíz Stejman-féle bódét és átvették az állami gazdaság hizlaldájának egy részét... Kiléptek az emberek e tíz év alatt — És a távlatok? Csak szabad ember tűzhet maga elé olyan célokat, mint amilyeneket a brnói dolgozók tűznek ki. Tovább folytatják Brno kiépítését, fejleszteni fogják a hagyományokkal rendelkező gyapjúiparát, új konzerváló üzemeket építenek, biztosítják DélMorvaország földjének öntözését stb., stb. Sokáig folytathatnám a bátor feladatok felsorolását, amelyeken a brnói dolgozók munkálkodnak. — Hát ilyen az élet — mondja elbeszélése végén mosolyogva Jan Mazur. — Munka van elég, sohase mondv hatjuk, hogy már eleget tettünk. Arról pedig, hogy az itt megváltozott élet, kinek az érdeme — habár még sok mindennel nem vagyunk egészen megelégedve, hisz mi itt Dél-Morvaországban nem egyhamar vagyunk megelégedettek —, nem is kell sokat beszélnem. Igen. A brnói munkások s dolgozók sohasem feledkeznek el 1945 emlékezetes áprilisi napjairól, amikor a várost felszabadította a győzedelmes szovjet katona. Zdenék Paul Nemzeti műszak a besztercebányai kerületben tkiiiiiiiiiiiiiiif íiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiitiiiiiiit Cyozflmfs Mrcojc nvomdn , * —-rľľ— ^ 1945. április 26