Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-26 / 98. szám, kedd

1955. ápnilis 24. UJSZ0 149 Véget ért az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezlete Az ázsiai—afrikai országok bandungi konferenciája április 24-én jávai időszámítás szerint 18.30 órakor véget ért. A konferencia záróülését Szasztroamidzsozso, Indonéz miniszterelnök nyitotta meg. A konferencia titkársága közölte, hogy a konferencia sok üdvözlő táviratot kapott, közöttük a Mongol

1* Népköztársaság nagy népgyűiése elnökétől és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságtól. Az iilés elnöke ezután megkérte Ruszlán Abdulganit, a bandungi konferencia főtitkárát, hogy olvassa fel a konferencia közös határozati javaslatit, hogy a gyűlés jóváhagyhassa. A konferencia a határozati javaslatot hosszantartó taps és lelkesedés közepette egyhangúlag jóváhagyta. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke, a Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője záróbeszédében kljelentette a következőket: „Tisztelt elnök úr, tisztelt küldöttek! Konferenciánk eredményes volt. Elsősorban a kínai küldöttség nevében szeretnék köszönetet mondani a* öt colombói államnak ezen konferencia megszervezésében kifejtett kezdeményezéséért, továbbá vendéglátóinknak, az Indonéz Köztársaság elnökének, népének és kormányának forró vendégszeretetükért, konferenciánk elnökének, az indonéz miniszterelnöknek kifejtett munkájáért, az összes küldöttségeknek az együttműködéséért, a konferencia főtitkárságának és a konferencia munkájában részt vett egész saemélyzetnek, értékes segítségéért. A konferencia eredménye az ázsiai és afrikai országok közötti megértés megerősítésében rejlik és azokban az egyezményekben, amelyeket az egyes Az ázsiai és afrikai országok konferenciája politikai albizottságának határozati javaslata Az „United Press" sajtóügynökség bandungi tudósítójának közlése szerint az ázsiai és afrikai országok konferenciájának politikai albizottsága határozati javaslatot fogadott el, amely felszólítást tartalmaz az általános leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyver gyártásénak, a vele való kísérleteknek és felhasználásának teljes betiltásóra. A rezolúcló többek között így hangzik: „Az ázsiai és afrikai országok konferenciája a fennálló nemzetközi feszültséggel és az egész emberiséget fenyegető háborús veszéllyel kapcsolatban, figyelmezteti az összes országokat azokra a szörnyű következményekre, amelyeket ez a háború okozna. A konferencia azon az állásponton van, hogy a leszerelés, az atom- és hidrogénfegyver gyártásának, a vele való kísérleteknek és felhasználásának betiltása teljesen elkerülhetetlen, ha azt akarjuk, hogy az emberiség és a civilizáció

1 megszabaduljon a teljes kiirtástól való félelemtől. A konferencia azon az állásponton vén, hogy a konferencián képviselt ázsiai és afrikai országoknak az emberiséggel és a civilizációval szemben kötelességük kijelenteni, hogy támogatják e fegyvernemek betiltását és kötelességük felhívni azon országokat, amelyeket ez a betiltás elsősorban érint, valamint a világ közvéleményét, hogy ezt a betiltást váltsák valóra és gyors, valamint határozott, széleskörű mozgalmat indítsanak az atom- és hidrogénfegyver gyártásának teljes betiltására. A konferencia "felhívja az öszszes érdekelt hatalmakat, hogy egyezzenek meg e fegyverekkel való kísérletek beszüntetésében. A konferencia kijelenti, hogy az általános leszerelés a béke megőrzése érdekében nagyon fontos és felhívja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy tegyen további lépéseket a fegyveres erők és a fegyverzet általános csökkentésére. A konferencia kijelenti, hogy elkerülhetetlenül szükséges betiltani az összes tömegpusztító fegyverek gyártását, a velük való kísérleteket és felhasználásukat és e tilalom felett hatásos nemzetközi ellenőrzést biztosítani. Három napig tartott Lipcsében az európai munkásértekezíet „Egységgel biztosítjuk a dolgozók jólétét és a békét" jelszó jegyében április 22-én kezdődött Lipcsében az európai munkásértekezlet. 27 országból gyűltek össze Lipcsébe a munkások, bányászok, acélöntők, építő-, közlekedési és kikötőmunkások, valamint a szakszervezetek dolgozói, hogy kiálljanak ' az örömteli holnapért folyó harc mellett. A csehszlovák dolgozókat 37 tagú küldöttség képviselte. Az értekezletet az előkészítő bizottság képviselője, René Gamelin francia szakszervezeti vezető nyitotta meg. A küldöttek megválasztották az értekezlet elnökségét, amelyben képviselve van valamennyi részvevő ország. Majd jóváhagyták az értekezlet programját. Az európai munkásértekezlet célja, hogy megtárgyalja az európai dolgozók és szakszervezeti tagok közös harcát a német militarizmus felélesztése, az atomháború előkészítése ellen, valamint a munka és életfeltételek védelmét, a jólétért vívott harcot, a kollektív biztonságot, a nemzetek közötti barátságot és a békét. A német militarizmus felélesztésével járó veszélyről és az európai dolgozók összefogásáról bevezető beszámolót mondott egy nyugatnémet munkás, a keresztény demokrata unió tagjaA lipcsei kongresszus második napján, április 23-án 1200 küldött jelenlétében Szilveszter Polednik csehszlovák küldött tartott beszédet Alain Le Léap, a francia általános szakszervezeti szövetség főtitkára az amerikai imperialistáknak az úgynevezett északatlanti egyezmény keretében őrült háborús tervéről beszélt. Hosszantartó hatalmas tapsviharral üdvözölték a küldöttek Ivan Goroskin szovjet szakszervezeti küldött beszédét, aki a többi között rámutatott arra, hogy a párizsi katonai egyezmény kezde"rénvezői hogyan próbálják elködösíteni támadó jellegű terveiket a nyugati világ védőiméről szóló hazug frázisokkal. Az európai munkás értekezlet tiszteletére a lipcsei Marx téren 23;in délután több mint százezer munkás részvételével nagyszabású tüntetést rendeztek. Április 24-én az európai dolgozók és szakszervezetek küldöttei folytatták tanácskozásaikat. . Délelőtt vita folyt arról, hogy szilárdítsák*' meg Európa dolgozóinak egységes frontját, hogyan üssék ki a fegyvert azok kezéből, akik az emberiséget veszélybe akarnák sodorni, hogyan biztosítsák a békét és hogyan küzdjenek a boldogabb jövőért. V. Blazsenov, moszkvai mozdonyvezető kifejezte meggyőződését hogy a háborús gyújtogatok nyomorúságos kísérletei megtörnek az összes államok dolgozóinak sziklaszilérd egységén. A délutáni órákban a küldöttek az értekezlet két okmányáról szavaztak — a lipcsei felhívásról, amelyet a szakszervezetekhez és Európa dolgozó aszszonyaihoz és férfiaihoz és a szakszervezeti világszövetséghez, a szabad szakszervezetek nemzetközi szövetségéhez intéznek, valamint a keresztény szakszervezetek nemzetközi szövetségéhez intézendő nyílt levélről. A két okmányra vonatkozó javaslatot a küldöttek egyhangúlag elfogadták. Az európai dolgozók és szakszervezetek lipcsei értekezlete az Internacionálé eléneklésével végződött. Az USA állami departementjának nyilatkozata Csou En-laj javaslatáról Az USA állami departementja Csou En-laj javaslatéva) kapcsolatban hivatalos nyilatkozatot adott ki, amit Eisenhower elnök jóváhagyott. A nyilatkozat arról szól, hogy az USA ragaszkodni fog a nemzeti Kína (a csangkajseki Kínát érti alatta) mint egyenjogú fél részvételéhez a Tajvan szigetéről szóló bármilyen tárgyaláfontos kérdésekben kötöttünk. Ezek az eredmények nagy segítségünkre lesznek közös feladatunk teljesítésében, a gyarmatosítás elleni harcban, a világbéke biztosításáért és a közöttünk folyó baráti együttműködés további fejlesztéséért indított küzdelmünkben. Konferenciánk jelentős mértékben teljesítette az ázsiai és afrikai nemzer tek, sőt az egész világ várakozását. A mi konferenciánk elismerte azt a tényt is, hogy sokféleképp ítéljük meg a problémákat és sok kérdésben eltérők a nézeteink. Részben megtárgyaltuk ezeket az eltérő nézeteket is. Azonban az eltérő eljárás és különféle nézetek nem akadályoztak meg minket abban, hogy közös egyezményt érhessünk el. Eredményt értünk el a gyarmatosítás elleni küzdelemben, a világbéke biztosításában, a politikaigazdasági és kulturális együttműködés ben, mert mi, az ázsiai és afrikai országok lakói közös sorsban osztozunk és vágyaink is hasonlók. Ezért ismételten szeretnénk kijelenteni, hogy a kínai nép teljes mértékben rokonszenvez az algíri, marokkói és tuniszi lakosság harcával az önrendelkezésért és a függetlenségért, az arabok harcával Palesztinában az emberi jogokért és az indonéz nép küzdelmével az indonéz szuverenitás megújításáért, Nyugat-Irjánban, valamint Ázsia és Afrika összes népeinek a nemzeti függetlenségért és szabadságért vívott igaz harcával, amelyek a gyarmatosítás megdöntésére törekszenek. Rá akarok mutatni arra, hogy a világbéke és együttműködés megteremtéséről szóló határozati javaslat, amit konferenciánk elfogadott, megkönnyíti a nemzetközi feszültség enyhülését a Távol-Keleten. Nézetünk szerint az indokínai béke felújításáról szóló egyezményt a résztvevő feleknek kellene biztosítaniok. Az érdekelt feleknek törekedniök kellene Korea békés tárgyalások útján való gyors egyesítésére. Kínának és az USA-nak meg kellene kezdeni annak a kérdésnek megtárgyalását, hogyan lehetne megoldani a tajvani térségben uralkolkodó feszültség enyhülését és kiküszöbölését. Ennek azonban még távolról sem volna szabad befolyással lennie a kínai nép azon igazságos követelésére, hogy Tajvant felszabadítsák. Végül remélem, hogy ezután az ázsiai és afrikai országok közötti kapcsolatok és a népek közötti baráti viszony állandósul. Az összes küldötteknek egészséget és kellemes visszautazást kívánok. Kotelavela ceyloni miniszterelnök mesterkedései a bandungi értekezlet aláaknázc sára Az Uj Kína hírügynökség külön tudósítója írja: Kotelavela ceyloni miniszterelnök sajtóértekezleten fejtette ki álláspontját a tajvani helyzetről. A ceyloni miniszterelnök teljes tájékozatlanságot árult el, amikor azt állította, hogy Tajvan népe faji jellemvonásaiban és nyelvében annyira különbözik a kínaiaktól, „mint az angolok a franciáktól". A tények eltorzítésa alapján Kotelavela amellett szállt síkra, hogy Tajvant külön kell választani Kínától, és „független allammá" kell tenni. Javasolta a sziget nemzetközi gyámság alá helyezését. A ceyloni miniszterelnök ismételten „kétségeit és aggályait fejezte ki sajtóértekezletén a békés együttéléssel kapcsolatban. Lelkiismeretlenül rágalmazta a Szovjetuniót, Kínát és a népi demokráciákat, noha ezeknek az országoknak egyike sem fenyegette soha Ceylon létét. A különféle országok kommunista mozgalmöit úgy próbélta feltüntetni, mint amelyek összeegyeztethetetlenek a népek békés együttélésével. Kotelavela azt mondotta, az együttélés alapfeltétele, hogy minden ország tetszése szerint, szabadon választhassa meg kormányát és ne legyen alávetve semmiféle külső befolyásnak. Ugyanakkor azonban azt követelte, hogy Kína „nyilvánosan szólítsa fel feloszlásra a helyi kommunista csoportokat egész Ázsiában és Afrikában". Bandungban általános gyanakvással fogadták a ceyloni miniszterelnök sajtóértekezletét. Megjegyezték ugyanis, hogy Kotelavela hirtelen elhagyta a küldöttségek vezetőjének zárt ülését és az ülés háta mögött sajtóértekezletet hívott össze. A Szovjetunió külügyi bizottságai jóváhagyták a Szovjetunió és Irán közötti szerződéseket Április 23-án zajlott le a Kremlben M. A. Szuszlov képviselő elnökletévei a szövetségi tanács külügyi bizottságának és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának közös gyűlése. A gyűlésen megtérgyalték a Szovjetunió és Irán között a határ- és pénzügyi kérdések rendezéséről szóló egyezményt, amelyet 1954. december 2-án írtak alá Teheránban és amelyet jóváhagyás végett a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elé terjesztenek. Ezt a kérdést azután továbbították megtárgyalás végett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának külügyi bizottsága elé. A Szovjetunió és Irán között megkötött egyezményről V. M. Molotov képviselő, a Szovjetunió külügyminisztere számolt be. A megbeszélésen részt vettek a Szövetségi Tanács külügyi bizottságainak és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának tagjai. M. I. Alijev, az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság külügyminisztere azt mondotta, hogy a Szovjetunió alkotmányának 18. cikkelye alapján az Azerbajdzsáni SZSZK Legfelső tanácsénak elnöksége felhatalmazást nyert, hogy beleegyezését adja a szovjet-iráni egyezményből eredő területi változásokba. Hozzátette, hogy bár az államhatárok megváltozása az Azerbajdzsáni SZSZK területe egy részének Iránhoz való csatolását jelenti, a Szovjetunió és Irán közötti jó szomszédi viszony megszilárdítása érdekében az Azerbajdzsáni SZSZK Legfelső Tanácsának elnöksége támogatja ezen egyezmény ratifikálásáról szóló javaslatot. Tudjuk, hogy nem minden iráni lakos becsüli meg a Szovjetunióval való jó kapcsolatokat és hogy vannak ott olyan erők, amelyek a nép érdekeivel elllentétben nem kívánják ezeket a kapcsolatokat. Ezek az erők, amelyeket az USA, Nagy-Britannia, tákolgatnak össze Közel- és KözépKeleten. Iránt a Szovjetunióval szemben elleséges tömbökbe való részvétéi veszélyes útjéra akarják téríteni. Alijev hangsúlyozta, hogy nem engedhető meg, hogy Irán, amelyet kötelezettség fúz a Szovjetunióhoz, belépjen az ilyen tömbökbe és azt mondotta, hogy a szovjet-iráni egyezmény hozzájárul a Szovjetunió és Irán közötti jó szomszédi viszony megszilárdításához. B. Ovezov (Turkmén SZSZK), a Nemzetiségi Tanács külügyi bitottségának tagja kijelentette, hogy a Turkmén SZSZK beleegyezik a területi változásokba, amelyeket a szovjet-iréni egyezmény meghatároz. Ovezov hozzáfűzte, hogy ezek a változások végérvényesen megoldják Firjuza kérw dését, amely hosszú ideig ellentétekre adott okot a Szovjetunió és Irén között. Most ezt a kérdést kölcsönösen előnyös feltételek mellett megoldót* ték; Irén Firjuzát elismeri a Szov« jetunió területének oszthatatlan részéül és ezért az egyezmény alapján megfelelő kárpótlásban részesül. N. SZ. Patolicsev (Fehérorosi SZSZK), a Szovjetunió külpolitikai bizottságának tagja kijelentette, hogy a szovjet-iráni egyezmény követendő például szolgálhat a nagyhatalmaknak, hogyan oldják meg a kisebb országokkal való kapcsolataik fontos kérdését tárgyalás útján az egyenjogúság és a kölcsönös érdekele tiszteletben tartása alapján Nem hagyhatjuk a/onban fiSyelmen kívül azokr.t a tényeket, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes idegen hatalmak Iránt a Szüvjetunift elleni katonai-politikai csoportosulásokba akarják bevonni. Ismeretes az is, hogy Iránban vannak olyan magas tisztségeket betöltő egyének, akik azt akarnák, hogy Irán a Szovjetunió iránti egyezményes kötelezettségei ellenére olyan agresszív tömbökbe lépjen be, amelyeket az USA és NagyBritannia alakítanak meg Közel-* és Közép-Keléten. Patolicsev azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Irán kormánya és népe meggondolt lesz tk nem engedi meg, hogy Irént a kalandok veszélyes útjára tereljék. M. A. Szuszlov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa szövetségi tanácsa külügyi bizottságának elnöke rámutatott a szovjet-iráni egyezmény nagy jelentőségére a Szovjetunió és Irén közötti jó szomszédi kapcsolatok megszilárdítása szempontjából és hangsúlyozta, hogy ez az egyezmény mindkét fél számára előnyös. Megjegyezte azt is, hogy a képviselők hozzászólásai egyes nyugati hatalmak azon kísérleteiről, hogy Iránt a Szovjetunió elleni tömbökbe vorijék be, figyelmet érdemelnek és meggyőződését fejezte ki, hogy Irán józanul fogja mérlegeim a hasonló blokkokba való bekapcsolódéi veszélyes voltát. Befejezésül azt mondotta, hogy a szovjet-iréni egyezmény mindkét fél jóakarata mellett jelentősen hozzájárulhat Közel- és KözépKelet békéjének és biztonságénak megszilárdításához. A Szövetségi Tanács és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának külügyi bizottsága jóváhagyta a Szovjetunió és Irán között kötött, a határ- és pénzügyi kérdések megoldásáról szóló egyezményt és elhatározta, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsénak elnöksége elé terjesztik ratifikálás végett. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozata az osztrák hadifoglyok hazabocsátásáröl Julius Raab osztrák szövetségi kan" cellár K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének az osztrák kormányküldöttség fogadása alkalmából április 13-án étadta Korner Osztrák köztársasági elnök üzenetét, azzal a kéréssel, hogy azoknak az osztrákoknak, akik a Szovjetunióban a szovjet nép ellen a háború alatt elkövetett bűntettek miatt büntetésüket töltik, adjanak kegyelmet. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége az osztrák köztársaság elnökének ezt az üzenetét megtárgyalta. Az osztrák köztársaság felújításának tízéves évfordulójával kapcsolatban, amely felújítás azzal vált lehetővé, hogy a szovjet hadsereg Ausztriát felszabadította a hitleri járom alól és annak érdekében, hogy a szovjet és az osztrák nép között elősegítse a barátság és együttműködés további megszilárdítását, a Szovjetunió A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népgyűlésének nyilatkozata A koreai központi sajtóiroda közli, hogy Li Jen, a' Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népgyűlésének elnöke azon országok parlamentjeinek, amelyek a koreai kérdés békés elintézésében érdekeltek és azon országok parlamentjeinek, amelyek részt vettek a koreai háborúban, megküldte a Legfelső Nemzetgyűlés 9. ülésén jóváhagyott nyilatkozatát, amely a koreai kérdés békés elintézését javasolja. Legfelső Tanácsának Elnöksége beleegyezik abba, hogy 613 a Szovjetunióban büntetését töltő osztrák állampolgárt idő előtt hazabocsésson és lehetővé tegye visszatértüket Ausztriába. A felelős szovjet közegek 74 elítélt osztrák hadifogoly ügyében nem tart" ják lehetőnek a foglyok elbocsátását, tekintettel azon bűntettek nagyságára, amelyeket a Szovjetunió területén elkövettek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége ezért elhatározta, hogy ezeket a személyeket az osztrák kormány rendelkezésére bocsátja, mint háborús bűnösöket. További 39 osztrák polgárt, akiket az utóbbi időben szovjetunióellertes kémtevékenység miat ítéltek el, átadnak az osztrák hivataloknak a szovjet katonák Ausztriából való eltávozásával, egyidőben. A tuniszi autonómiáról szóló egyezmény aláírása A hét hónapja húzódó intenzív tanácskozások után Franciaország és Tunisz kormányküldöttségei április 22én éjjel aláírták a Tunisz úgynevezett belső "autonómiájáról szóló megegyezést. Az aláírt jegyzőkönyvből és a sajtó megjegyzéseiből kitűnik, hogy a Franciaország és Tunisz közötti tárgyalásokat távolról sem lehet még befejezetteknek minősíteni. Több kérdésben nem sikerült a tárgyaló feleknek egyezséget elérni és ezért a jegyzőkönyv szerint Párizsban május 30-án folytatják a tárgyalásokat.