Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-26 / 98. szám, kedd

4 UJSZ® 1955. április 26. Előre új győzelmek felé a szocializmus építésében szlovákiai falvak élete. Kétségtelen, hogy a dolgozó parasztság hasonlítha­tatlanul jobban él, mint bármikor az­előtt, a tőkések uralma Idején. Sokáig tartana felsorolni mindazokat a vív­mányokat, amelyeket dolgozó paraszt­ságunk elért népi demokratikus rend­szerünkben. Megváltozott a népi de­mokratikus rendben a parasztság po­litikai és gazdasági helyzete a tőkés rendszerhez képest, amely kíméletlenül kizsákmányolta és nyomorba döntötte. Hála a népi demokratikus rendnek, megváltozott a mezőgazdasági terme­lés módja is. A szlovákiai falvakban rohamos léptekkel halad előre a gépe­sítés, amely megkönnyíti a parasztok munkáját és lényegesen hozzájárul a mezőgazdasági termelés színvonalának emeléséhez. A háború előtti 30-as évekhez képest Szlovákiában a trakto­rok száma 721 százalékkal emelkedem. A gép- és traktorállomásokra egyre több olyan gép érkezik, amelyet azelőtt falun nem ismertek. 1952-ben Szlová­kiában 171 gabonakombájn volt. Két esztendő múltán, 1954-ben számuk 634-re emelkedett. A falu új életéről tanúskodik az a tény, hogy már több, mint 1420 szlo­vákiai községben a kis- és középpa­rasztok az újmódszerü közös gazdál­kodás mellett döntöttek és magasabb típusú egységes földművesszövetkeze­teket alakítottak. A szlovákiai fold­művesszövetkezetek közel 720 ezer hektár termőterületen gazdálkodnak és a szövetkezetekben közel 92 ezer parasztgazdaság tömörül kereken 108 ezer taggal. Minden szlovákiai kerület­ben tucatszámra akadnak olyan szövet­kezetek, amelyeknek gazdálkodási eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy a szocialista szövetkezeti nagy­termelés a jólét széles távlatait nyitja meg a parasztok előtt. Több, mint 200 szlovákiai szövetkezet tavaly 16 koro­nánál nagyobb összegben állapította meg a munkaegység értékét és nem számít ritkaságnak az olyan szövet­kezet sem, amelyben a munkaegyseg 25 vagy akár 30 koronát is ér. Mindezek ellenére azonban tény az is, hogy mezőgazdasági téren éppen Szlovákiában küzdünk mindeddig a leg­komolyabb nehézségekkel. Arra sem hivatkozhatunk, hogy itt nehezebbek lennének a feltételek. Éppen ellenke­zőleg, Szlovákiában valóban nagy lehe­tőségek vannak arra, hogy fejlesszük a szövetkezeteket és fellendítsük a szövetkezeti termelést. Az a tény, hogy ezeket a lehetőségeket mind ez idtig nem tudtuk kihasználni, nem valami jó bizonyítványt állít ki a falusi, járási és kerületi pártszervek kommunistáinak, á'lami és gazdasági szerveinknek, kü­lönösen pedig nemzeti bizottságaink­nak és ezek földmüvelésügyi osztá­lyainak munkájáról. Két komoly kérdésről van szó, elv­társak, amelyek szorosan összeiügg­ntk egymással. Arról, hogy lényege­sen növeljük egész mezőgazdasági termelésünket és ugyanakkor tovább haladjunk előre az egységes földrnű­vesszövetkezetek építésének útján. A mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében teljesen ki kell használnunk minden rendelkezésünkre álló eszközi es lehetőséget, mozgósítanunk kell minden termelési tartalékot a még egyénileg gazdálkodó kis- és közép­parasztok gazdaságaiban is és terme­lőmunkájukhoz meg kell adnunk ne­kik minden támogatást. De ugyan­akkor nem szabad szem elől tévesz­tenünk, hogy a mezőgazdasági terme­lfcs valóban tartós és lényeges fej­lesztését széleskörűen csakis a szo­cialista szövetkezeti nagytermelés biz­tosíthatja. Falusi munkánkban tehát ezt az irányt kel! követnünk, szilár­dítanunk és fejlesztenünk kell a meglévő szövetkezeteket és új szö­vetkezeteket kell alakítanunk. Van rá lehetőségünk, elvtársak, hogy egész mezőgazdasági termelésünket rövid időn belül lényegesen növeljük? Igen, ehhez megvan minden előfel­tételünk. A mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében az a legfőbb feladat, hogy kihasználjunk minden rendelkezésünkre álló termőföldet és gondoskodjunk a hektárhozamok szüntelen növeléséről, gazdálkodásunk belterjességének fokozásáról. Bár az idei tavaszi munkákban meg kell küzdenünk a kedvezőtlen időjárással, mégis minél jobban meg kell mű­velnünk minden talpalatnyi földet, hogy biztosítsuk a nagy terméshoza­mokat. Az. egész mezőgazdaság, termelés­ben a földművelésre kell fordítanunk a legnagyobb figyelmet. Különösen Szlovákia déli részein van meg min­den előfeltétele annak, hogy szünte­lenül fokozzuk a hektárhozamokat. Ugyanakkor egy pillanatra sem sza­bad felednünk, hogy a növénytermesz' tésben fontos helyet foglal el a ta­karmányalap, amelytől > közvetlenű 1 függ az állattenyésztési termelés fej­lődése. Az idén Szlovákiában több mint 100 ezer hektárt vetünk be kukoricával Erre az értékes növényre különösen Szlovákiában nagy figyelmet kell for­dítani. A bratislavai, nyitrai és besz­tercebányái kerületben eszményi fel­tételek biztosítják a szemeskukorica ,ió termését éš a termesztő igen rit­kán csalatkozik számításaiban. A ku­korica sokoldalúan és teljes egészében felhasználható, sokkal nagyobb a hsszna, mint a többi takarmányga­bonáé, amelyek hozama nemcsak sok­kal kisebb, hanem gyakran bizony­talan is. Fontolóra kell vennünk eze­ket a körülményeket és tovább kel! terjesztenünk Dél-Szlovékiában a kukorica-termesztést, hisz itt bizto­sítják a legkedvezőbb feltételek a jó terméshozamokat. A szlovákiai kerületekben a rétek és legelők jelentős tartalékokat biztosí­tanak a takarmanyalap bővítésére. Sajnos azonban, ezeket a nagy lehe­tőségeket igen hiányosan használjuk ki és még mindig extenzíven gaz­dálkodunk a rétekkel és a legelőkkel. Tavaly a réteken a száraz takarmány hektárhozama alig érte el a 21 má­zsát, a legelőkön pedig csak kb. 10 mázsát. Ha csak 200 ezer hektárnyi réten 10 mázsával növelnénk a hek­Járhozamokat, annyi takarmányt nyernénk, hogy elég lenne 66 ezer fejőstehénnek. A háború előtti évekhez képest a szlovákiai kerületekben jelentősen megnőtt a gazdasági állatállomány. Az állatállomány összességében meg­felelne a tervelőirányzatnak, de az áilatok java része háztáji gazdasá­gokban és törpegazdaságokban talál­ható és ugyanakkor távolról sem használjuk ki azokat a nagy lehe­tőségeket, amelyeket a szlovákiai ke­rületek adottságai biztosítanak az ál­lattenyésztés fejlesztésében. Ezen az állapoton változtatni kell. A mezőgazdasági termelés tartós és lényeges fejlesztésének útja ter­mészetesen a szocialista nagytermelés útja, a földművesszövetkezetek kiépi tésének, új szövetkezetek alakításá­nak, a falvak szövetkezetesítése útján. A fóldművesszövetkezetek építé­siben Szlovákiában csakúgy, mint egész köztársaságunkban az utóbbi időkben megtorpantunk, sót helyen­ként nemcsak, hogy egy helyen to­pogunk, hanem az is előfordul, hogy visszafelé haladunk. Márpedig ezt, elvtársak nem türnetjük tovább. Ezon az állapoton változtatni kell. El kell érnünk a kedvező fordulatot és a fölművesszövetkezetek építésében előre kell haladnunk, ki kell szélesí­tenünk a meglévő szövetkezeteket és újakat kell alapítanunk. A parasztokat leginkább szemlél­tető példával nyerhetjük meg a szö­vetkezetnek, ha olyan példákat tá­runk eléjük, anwlyek kézzelfoghatók és szemmel láthatók. A jól gazdálkodó szövetkezetek, amelyek gazdasági eredményeikkel bizonyítják, hogy kö­zös munkával hasonlíthatatlanul jobb eredmények érhetők ei. mint az apró földeken való pepecseléssel, további parasztokra gyakorolhatnak és gyako­rolnak is vonzóerőt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a párt és az állam szervei karba­tett kézzel várják, hogy a jó szövet­kezetek példájukkal hassanak a kis­ŕs középparasztokra. Sajnos, egyelőre még sok elvtárs ilyen helytelen ál­láspontra helyezkedik, ennek aztán számos kerületben az az eredménye, hogy megtorpan a szövetkezeti moz­galom fejlődése. Sohasem szabad szem elől tévesz­tenünk, hogy a szocializmus építése harcot jelent. Tömegpolitikai mun­kánkban tehát arra kell törekednünk, hogy meggyőzzük a parasztokat és fáradhatatlanul kell dolgoznunk kö­rükben. A parasztok meggyőzésével egyidejűleg le kell leplezni a kulákok bajkeverését és ki kell küszöbölnünk politikai és gazdasági befolyásukat. De még távolról sem állapíthatjuk meg minden szövetkezetről, hogy jól gazdálkodik. Szlovákiában még mindig sok olyan szövetkezet akad. amely komolyan el­marad a cseh országrészek földmű­vesszüvetkezetei mögött. Ezt az álla­potot semmiképpen és semmivel sem mentegethetjük, nem is magyarázhat­juk. Az összes szövetkezetek közül a cseh országrészben 13 százalék nem érte el a 8 koronás munkaegységet. Szlovákiában azonban az ilyen szövet­kezetek arányszáma teljes 36 száza­lék. A cseh országrészekben a szö­vetkezetek 39 százalékában 16 koro­nánál nagyobb értékű a munkicgység, Szlovákiában az ilyen szövetkezetek arányszáma csupán 15 százalék. Ez a kedvezőtlen helyzet nem írható semmi más rovására, csakis annak, hogy pártunk, a kommunisták és el­sősorban a földművelési szervekben működő párttagok nem végeznek kie­légítő munkát. Hogy ez így van, azt a zsolnai kerület példája mutatja, amely egyben arra is okulás, hogy igenis, elérhetjük, hogy minden szö­vetkezet jól gazdálkodjék. Ebben a kerületben a legkevesebb a lemaradó szövetkezet. Ez azért van így, mert a párt kerületi, járási bizottságai és alapszervezetei nagy gondot fordíta­nak a szövetkezetek munkájára, har­colnak azért, hogy teljesítsék Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának határozatait. Négy, véleményem szerint legko­molyabb hiányosságra szeretném fel­hívni figyelmüket, amelyek fékezik a szövetkezetek további fejlődését és amelyeknek megszüntetéséről ezért a kommunistáknak gondoskodniuk kell. Az első az a körülmény, hogy sok szövetkezetben nem veszik komolyan a szövetkezet alapszabályzatát, hogy a szövetkezetben „mind a négy lábá­ra" sántikál a munkaszervezés, dur­ván megsértik a végzett munka meny­nyisége és minősége szerinti igazsá­gos díjazás elvét, nem egyszer szót­lanul tűrik a szövetkezeti vagyon megdéz§málását, ami természetesen csak arra vezethet, hogy az egész szövetkezet visszamarad fejlődésében. Fontos feladat jut osztályrészül gép- és traktorállomásainknak. A gép­állomások munkája kifejezésre juttat­ja azt a támogatást, amelyet álla­munk nyújt a mezőgazdaságnak és ezért hivatottak nagyobb mértékben elősegíteni a mezőgazdasági termelést és megmutatni a parasztoknak a he­lyes utat, hogy az előrehaladás csak­is a szövetkezeti nagytermelés alap­ján lehetséges. A mezőgazdaság gépe­sítésének fejlődése a feltétele annak, hogy fellendítsük falvainkon a szövet­kezeti mozgalmat. Ez gyakorlatilag kipróbált és bevált lenini elv, amelyet következetesen alkalmaznunk kell. A gépállomás és dolgozoi hivatottak cél­tudatos politikai munkát kifejteni fal­vainkon és a parasztokat szüntelenül a gazdálkodás közös formái felé ve­zetni és nevelni. Ahhoz, hogy következetesen érvé­nyesítsük a falvakon pártunk politi­kájának helyes alapelveit, szüntelenül szilárdítanunk és erősítenünk kell a munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság megbonthatatlan szövetségét. A munkás-paraszt szövetség egész népi demokratikus államunk rendíthetetlen alapja, Nemzeti Frontunknak, a váro­si és falusi dolgozó nép tömbjének alappillére és annak biztosítéka, hogy országunkban felépítjük a szocializ­must'. Ezért szent kötelességünk mindent megtenni, hogy falvainkat szocialista falvakká alakítsuk át. Ennek érdeké­ben kell szilárdítanunk a munkások és a parasztok szövetségét, mégpedig elsősorban a szövetkezetek erősíté­sének, kibővítésének és alapításának útján. Ugyanakkor azonban támogat­nunk kell a még egyénileg gazdál­kodó kis- és középparasztokat Is. gondoskodnunk kell róluk, meg kell győznünk őket arról, hogy a munkás­osztály természetes szövetségesük. Munkásosztályunk államunk veze­tő erejeként hivatott arra, hogy e téren határozott munkát végezzenek. Az üzemi dolgozók támogassák rend­szeresen e nagy feladat teljesítését. A mezőgazdaság fejlesztésének el­választhatatlan része az is, hogy A ; statisztikai adatok szerint a szlo­vákiai szövetkezetek 88 százalékában állandó munkacsoportokat alakítottak Ezek a csoportok azonban sokhelyütt csak papíroson léteznek. Gyakran nem látják el őket a szükséges termelő eszközökkel, -nem szabják meg fele­lősségüket a termelési feladatok tel­jesítéséért. Mindezek a komoly fo­gyatékosságok, amelyek a szövetke­zetek alapszabályzatának be nem tar­tásából következnek, együttvéve arra vezetnek, hogy a tagság elégedetlen, nem érdeke a mezőgazdasági .termelés fejlesztése és gyakran a szövetkezet ügyeivel sem törődik. Ezekkel az alap­vető fogyatékosságokkal karöltve, amelyekkel még mindig sok szövet­kezetünkben találkozhatunk, járnak további hibák és bajok is. A másik komoly jelenség, amely el­fordítja a szövetkezeti tagokat a kö­zös gazdálkodástól, az a körülmény, hogy aránytalanul nagykiterjedésű a háztáji gazdálkodás, és nagy az ott tartott állatállomány Ez elsősorban a lemaradó szövetkezetekben tapasztal­ható. A kommunisták csak kevés figyel­met fordítanak erre a megfontolandó jelenségre, a szövetkezeti tagok pedig ahelyett, hogy elsősorban a szövetke­zet ügyeivel törődnének és a háztáji­ban csak jövedelmük pótforrását lát­nák, a dolgokat éppen fordítva ítélik meg. A háztáji gazdálkodással törőd­nek elsősorban és a közösbe csak ak­kor mennek, ha idejük marad rá. A kommunisták pedig nem képesek megmagyarázni a parasztoknak, hogy csak a szövetkezetben végzett közös munka teszi lehetővé a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztését éa en­nek alapján a szövetkezeti tagok jö­vedelmének gyarapítását. ( A sok szövetkezetben tapasztalható fogyatékosságok harmadik, de semmi esetre sem utolsó oka az a tény, hogy mindenfelé kulákok furakodtak be a szövetkezetbe, a szövetkezeti tagság pedig mindmáig nem volt képes le­számolni velük és kitenni a szűrü­ket a szövetkezetből. Ha annak okát keressük, miért marad le a munká­ban ez, vagy az a szövetkezet, nem egyszer azt látjuk, hogy a bajok for­gondosan biztosítsuk a mezőgazdasági terménybegyűjtés feladatait. A nép életszínvonala emelkedésenek egyik előfeltétele az, hogy rendszeresen biztosítsuk a dolgozók élelmiszerellá­tását és gondoskodjunk az iparunk számára szükséges mezőgazdasági nyersanyagokról. Nem szabad megfe­ledkeznünk arról, hogy a mezőgazda­sági termények begyűjtését közvetle­nül a termelés határozza meg. Első­sorban az állami szervek, az egész mezőgazdasági igazgatás kötelessége, hogy gondosan ügyeljenek a mezőgaz­dasági termelés feladatainak teljesíté­sére, valamint a begyűjtési terv fo­lyamatos és példás teljesítésére is. yogy milyen a begyűjtési helyzet Szlovákiában, arra a legtalálóbban né­hány adattal világíthatunk rá. 1954­ben jelentősen leszállították a beadá­si normákat és ennek ellenére egyet­len alapvető mezőgazdasági termék­ben sem teljesítették száz százalékra a begyűjtést. Szlovákiában tavaly gabonabegyüj­tésben 88,3 százalékot, burgonyában 66 százalékot, cukorrépában nem egész 86 százalékot, vágómarhában 97,6 százalékot, sertésben 83,2 szá­zalékot, tejtfcn 62,3 százalékot, tojás­ban nem egészen 76 százalékot értek el. Ez év első hónapjaiban sem ta- j pasztaiható gyökeres fordulat. Az | A népi demokrácia uralomra jutása Csehszlovákiában, népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságunk megte­remtése országunkban véglegesen le­hetővé tette, hogy megoldjuk a két testvérnemzet, csehek és szlovákok kölcsönös viszonyának kérdését. Cseh­szlovákia Kommunista Pártja az or­szág vezető erejeként kitartóan hirdet­te és következetesen érvényesítette a marxista-leninista nemzetiségi politika helyes elveit. Megszüntettük a régi ka­pitalista rendszert, amelyben a nem­zeti egyenetlenség, kölcsönös torzsal­kodás és nemzetiségi gyűlölködés, rása a kulákok ellenséges aknamun­kájában keresendő. Hadd hozok fel ismét néhány számadatot. A szlová­kiai kerületek szövetkezeteiben ma több mint 1500 olyan személy van, akiknek gazdasága 15—20 hektáros volt, és több mint 550, 20 hektárnál nagyobb földdel rendelkezett birto­kos. Hát én bizony nem tenném tűzbe a kezemet ezekért a „szövetkezeti parasztokért." Igaz, nem lehet som­másan mérni, de hacsak az olyan birtokosokat tekintjük, akik valamikor 20 hektárnál több földet mondhattak magukénak, nem egynéhány, hanem több száz kulákka! van dolgunk, akik befurakodtak a szövetkezetbe. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tarta­nunk az ismert lenini elvet, hogy a szocialista falut csak akkor építhet­jük fel, ha szüntelen és engesztelhe­tetlen harcot folytatunk az utolsó ki­zsákmányoló és velünk szemben el­lenséges osztály — a kulákság ellen. Jelenleg az a feladatunk, hogy követ­kezetesen alkalmazzuk falvainkon a kulákság korlátozásának és kiszorítá­sának helyes elvét. Végül negyedszer. A meglévő szö­vetkezetek megszilárdulásának alap­vető kérdése a jó vezetés. A szövet­kezet központi alapja az elnök, tőle függ a szövetkezet egész munkája és gazdálkodása. Az elnök politikai és szakmai fejlettsége, szervező képessé­ge az egész szövetkezet sikeres mun­kájának feltétele. Ezért a pártszervek egyik fő feladata gondoskodni arról, hogy minden szövetkezet élén maga­biztos, határozott elnök álljon, aki kezeskedik a szövetkezet jó vezetésé­ről. Ugyanakkor ragaszkodnunk kell ahhoz is, hogy a szövetkezet minden alapvető kérdését a vezetőség és a taggyűlés vitassa meg és ezáltal be­vonják a tagságot a szövetkezeti gaz­dálkodásba. Elsősorban arról van szó elvtársak, hogy kifejlesszük a falusi pártmun­kát és úgy dolgozzunk, hogy szabad életünk e tizedik évében további je­lentós lépést tegyünk meg előrefelé a földművesszövetkezetek megszilárdítá­sában és fejlesztésében, mindenekelőtt új szövetkezetek alapításában. egyénileg gazdálkodó parasztok az eperjesi kerületben tehenenként és naponta 0,14 liter tejet, a kassai ke­rületben 0,24 litert adnak be. A ser­téshús begyűjtését Illetőleg az első negyedévben az egész ország terüle­tén nem teljesítették a tervet. A szlovákiai kerületek több, mint 5000 tonnával maradtak adósai közellétá­sunknak. A begyűjtés jó eredményeinek biz­tosítása elsősorban szükségessé te­szt, hogy törődjünk a termelés jó eredményeivel. Ugyanakkor azonban lelkiismeretesen és rendszeresen, he­lyes politikai munkával kell biztosíta­nunk a begyűjtést, ki kell irtanunk minden visszásságot, ami a begyűj­tés során előfordul, ugyanakkor azonban következetesen meg kell kö­vetelnünk, hogy teljesítsék a begyűj­tési feladatokat. Elvtársak! A mezőgazdaság terén pártunk előtt álló feladatok bonyolul­tak és ugyanakkor szerfölött sürgősek. Feltétlenül úgy kell dolgoznunk, hogy e eladatoknak sikerrel eleget te­gyünk. Fokoznunk kell erőfeszítése­inket és a leghatározottabban har­colnunk kell azért, hogy a mezőgaz­daság szakaszán az utolsó betűig tel­jesítsük a X. pártkongresszus hatá­rozatait. amelyet a burzsoázia szított, lehetővé tette a tőkés kizsákmányolóknak, hogy könnyűszerrel hatalmukban tartsák a dolgozó népet. Országunkban a teljes egyenjogúság alapján két nemzetünk, csehek és szlovákok vállvetve építik a szocializ­must. Nemzeteink testvéri barátságát nemcsak szavakkal hirdetjük, de száz­százalékosan alá is támasztjuk gazda­sági, szociális és kulturális egyenjogú­sággal. A cseh munkásosztály kiadós támogatásával megszűnik az egyes szlovákiai vidékek évszázados elmara­dottsága és Szlovákia a fejlődésében Szilárdítsuk a munkások és a parasztok szövetségét Gyarapítsuk köztársaságunk hatalmát és erejét t

Next

/
Thumbnails
Contents