Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-26 / 98. szám, kedd

1955. április 26. U J SZO 3 Előre űj győzelmek felé a szocializmus építésében (Folytatás az 1. oldalról.) ket, akiket aztán átküldenek a hatá­rokon azzal a feladattal, hogy sza­botázscselekményeket kövessenek el, gyújtogassanak és gyilkoljanak. Vé­delmükbe veszik a közönséges gyil­kosokat és bűnözőket. Ennek legutób­bi példája határőrségünk egyik tag­jának meggyilkolása. Nagyban gyárt­ják a« elvetemült hazugságokat, ame­lyeket nyugat-európai rádióállomásaik harsognak felénk, vagy léggömbökre 6/erelt röpcédulák formájában dobnak le országunk területén. Ezek az ö módszereik. Nem más ez, mint új­kori kalózkodás, amely az ú. n. ame­rikai erőpolitikára támaszkodik. Egyet azonban nem cáfolhatnak meg. Az atombombák, a dollárok, fegyverek csörtetése — mindez bizo­nyos hatalmat jelent, de a legfon­tosabb tényező hiányzik. Ez a ténye­ző. amely végeredményben dönt a vi­lág ügyeinek rendezéséről, a nép, a világ dolgozóinak százmilliói, azzal a győzhetetlen erejükkel, amely fölött senki sem arathat diadalt Ezt ne fe­ledje el egyetlen agresszor, egyetlen támadó sem. Az új világégés kirob­bantása nem pusztítaná el a civilizá­ciót, nem vetne véget a haladásnak, nem döntené romba a milliók vágyait és érdekeit. Ellenkezőleg, az elvete­mült kizsákmányoló tőkésrend lenne az, amely porrá és hamuvá válna. A béke, hazánknak és népének biz­tonsága érdekében küzdünk a hábo­rús akciók és imperialista elkövetőik ellen. Ezzel eleget teszünk a kapita­lista országok népével szemben fenn­álló nemzetközi kötelességünknek is. Minden erőnkből támogatjuk a Szov­jetunió folytatta következetes békepo­litikát, amely egyre nagyobb vissz­hangra és egyre teljesebb támogatás­ra talál az egész világ dolgozóinál. A Szovjetunió békepolitikáját az a világos irányvonal jellemzi, hogy elő- | segítse az országok kölcsönös együtt­működését. Ez a politika abból indul k'\ hogy meg lehet őrizni a békét és el lehet érni, hogy a különféle társa­dalmi rendszerű országok is békében és nyugalomban éljenek egymás mel­lett A szovjet békepolitikának jelentős bi­zonyítéka az osztrák kormányküldött­séggel Moszkvában folytatott tanács­kozás. Azokat a kedvező eredménye­ket, amelyeket az osztrák népnek e ta­Fő feladatunk továbbra is az, hogy folytassuk hazánk szocialista építé­sét. Ez megköveteli, hogy még sok­kal gyorsabban és következetesebben váltsuk valóra pártunk X. kongresz­szusának határozatait, a kongresszus kitűzte világos irányvonalat, amely biztosan vezet bennünket abban a törekvésünkben, hogy hazánkat a szo­cializmus virágzó országává építsük. Arról van szó, hogy szívósan küzd­jünk a párt X. kongresszusa irány­vonalának megvalósításáért minden szakaszon, törekvésünket az ipar, el­sősorban a nehézipar és a nyers­anyagalap további fejlesztésére össz­pontosítsuk, lényegesen és minél előbb növeljük a mezőgazdasági termelést és egész gazdasági életünk fellendü­lésének útján haladjunk előre. Az elmúlt Időszakban tagadhatatla­nul nagy sikereket értünk el. Az öt­éves terv eredményei lehetővé tet­ték, hogy sikeresen haladjunk tovább előre a nép anyagi és kulturális szín­vonala emelésének útján. 1954-ben is további jó eredményeket értünk el. Emelkedett a villamosenergia terme­lése, a szénfejtés, a kulcsiparágak termelése. Gazdaságunk fellendülésének és dol­gozóink életszínvonala emelkedésének jelentős bizonysága az élelmiszerek és elsősorban a közszükségleti ipar­cikkek árainak immár negyedik le­szállítása, amelyet a pénzreform óta eltelt aránylag rövid idő — két esz­tendő — alatt hajtottunk végre. A négy árleszállítás együttesen 12 mil­liárd korona megtakarítást jelent, eny­nyivel vásárolhatnak többet dolgozó­ink. A közszükségleti cikkek árának leszállítása mellett emeltük a mező­gazdasági termékek begyűjtési és fel­vásárlási árait is, ami évente 2 mil­liárd 300 millió koronát hozott a pa­rasztoknak. Mint pártunk X. kongresszusa meg­állapította, fő feladatunk az, hogy kö­vetkezetesen és folyamatosan teljesít­sük a nehéz- és kulcsipar feladatait. nácskozás hozott, az osztrák nép for­rón és nagy lelkesedéssel fogadta és messzemenő hatással lesznek nemcsak az egész európai fejlődésre, hanem a csehszlovák-osztrák kapcsolatok ala­kulására is. A béke ügyéhez jelentős mértékben hozzájárul az ázsiai és afrikai országok jelenlegi bandungi értekezlete, amely­nek összehívása a Kínai Népköztársa­ság és az Indiai Köztársaság tárgyalá­sainak eredménye volt. Ez a két ország képviseli a legnépesebb világrész, Ázsia lakosságának túlnyomó többsé­gét. A Szovjetunióvezette hatalmas vi­lágbéke-tábor olyan erő, amelynek győztes békeharcos zászlai alatt az egész világon milliók sorakoznak fel. Ez azonban semmi esetre sem jelen­ti azt, hogy a legkisebb mértékben is csökkenthetjük igyekezetünket és a békéért folytatott harcunkat. Éppen ellenkezőleg. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának tanácskozásai és az a fel­hívás, amelyet az egyes országok par­lamentjeihez intézett, továbbá Molo­tov elvtárs nyilatkozata a Legfelső Tanács említett ülésén, jelzik azt az irányt, amelyet békeharcos törekvé­seinkben követnünk kell. Keményen és elszántan kell harcolnunk a leg­agresszívabb imperialista körök szán­dékai ellen, hogy meghiúsítsuk, lelep­lezzük és szétzúzzuk őket. A jelenlegi időszakban ez a legfőbb feladat, amely hozzájárul a béke megőrzéséhez. A béke ügyét lényegesen erősítette a nyolc európai országnak az európai kollektív biztonság kérdéséről megtar­tott moszkvai értekezlete, amelyet tavaly decemberben tartottak meg, s amelyen részt vett a Kínai Népköztár­saság képviselője is. A moszkvai érte­kezlet megmutatta az európai béke megőrzésének útját és hangsúlyozta, hogy a párizsi egyezmények és Nyu­gat-Németország újrafelfegyverzése új | háború veszélyét rejtik magukban, ami a nemzetközi helyzet kiéleződésére vezet. A moszkvai értekezlet megálla­pításai helyeseknek bizonyulnak. A Szovjetunió és a népi demokratikus or­szágok nem nézhetik tétlenül Nyugat­Németország újrafelfegyverzését és megtesznek minden szükséges intézke­dést biztonságuk érdekében. Békét akarunk és a béke megőrzé­séért nem csökkenő erővel harcolunk tovább. De ugyanakkor egy pillanatra sem feledkezünk meg védelmünk meg­A nehézipar termelésének, a szénfej­tésnek, a villanyáramtérmelésnek, a termelőeszközök, acél és vas terme­lésének szüntelen növelése, a nyers­anyagalap bővítése nélkül nehezen ha­ladhatnánk előre népgazdaságunk bár­mely szakaszán. A párt ezért első­rendű figyelmet fordított és fordít a kulcsiparágak fejlesztésére. Valóban páratlan és hatalmas Szlo­vákia ipari termelésének növekedése. 1954-ben az ötéves terv első évéhez képest Szlovákia ipari termelése 147,5 százalékkal emelkedett, a háború előt ; ti 1937 színvonalához viszonyítva pe­dig összesen 368 százalékot ért el. Szép Szlovákiánk elmaradt agráror­szágból fejlett iparral rendelkező országgá vált és egyre inkább meg­közelíti az iparilag fejlett cseh or­szágrészek színvonalát. Népi demokratikus köztársaságunk tíz esztendeje alatt új, hatalmas üze­mek és egyéb létesítmények épültek itt fel, új gépeket, motorokat, hajó­kat gyártanak és mindez vitathatat­lanul bizonyítja a szlovák munkás­osztály növekvő fejlettségét, amely a cseh munkások és műszaki dolgozók testvéri támogatásával rohamosan el­sajátítja a eseti országrészek ipari munkásságának tudását és sokeszten­dős tapasztalatait. A háború előtti 1937. évben Szlo­vákiában egy lakosra például csak 122,2 kilowattóra villamosenergia ju­tott. 1954-ben a fejenkénti terme­lés 503 kilowattóra volt, vagyis 425 százalékkal több. Csupán a gépiparban Szlovákia területén 15 új korszerű üzem épült fel, további üzemeket pe­dig korszerűsítettek. A vegyiipar ter­melése 1954-ben 246,5 százalékkal múlta felül az 1948-as színvonalat. Nagyszerű eredmények ezek, amelye­ket a szlovákiai ipar fejlesztésében elértünk. Azt mutatják, hogy helyes irányban haladunk előre, hogy valóban határtalan lehetőségek állnak rendel­kezésünkre egész államunknak az ipa­ri termelés fejlesztésére. erősítéséről. Jól tudjuk, hogy a békét akkor tarthatjuk fenn, a háborús gyúj­togatok terveit akkor hiúsítjuk meg, ha erősek leszünk. Közismert tény, hogy a támadóval mindig köny­nyebb megállapodni, ha jól felkészült, szilárdan elszánt néppel találja 'magát szemben, amely minden erejéből kész megvédeni függetlenségét, szabadsá­gát és vívmányait. Politikánk irányvonala helyes. Né­pünk elszántsága szilárd. Dolgozó né­pünk kész ebben az ünnepi évben, amikor tizedszer emlékezünk meg népi demokratikus államunk megalakulásá­ról és országunknak a szovjet hadse­reg által való felszabadításáról, minden erejéből tovább szilárdítani népi de­mokratikus államrendünket, erősíteni országunk védelmi képességét és a szocializmus új győzelmeire, a béke biztosítására törekedni. Erőnk, biztonságunk és szabadságunk kezessége az a szilárd szövetség, amely felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz, valamint a szocializmus és a demokrá­cia táborának valamennyi országához fűz bennünket. Erőnk országunk gaz­dasági hatalmában rejlik, amelynek alapja a szüntelenül fejlődő nehézipar. Erőnk alapja ' munkásosztályunk ön­t.udatossága és fejlettsége, szilárd osz­tályegysége, a nemzetközi osztályösz­szetartás fejlett tudata és lángoló szo­cialista hazafisága. Erőnk kulcsa a csehek és szlovákok testvéri, meg­bonthatatlan együttélése, népi demok­ratikus államunk rendíthetetlen szi­lárdsága, amelynek alapja a munkás­osztály és a dolgozó parasztság szö­vetsége. Erőnk egész népünk büszke hazafias érzelmeiben rejlik, amelyet áthatnak a szocialista eszmék és a szülőföld szeretete. Erőnk biztosítéka az a tény, hogy városaink és falvaink dolgozó népe szilárd egységbe tömörül a Nemzeti Frontba Csehszlovákia Kom­munista Pártjának vezetésével, amely szüntelenül és alkotó módon merít tanítójának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag tapasztalataiból. íme ezek győzhetetlen erőnk és biz­tonságunk hatalmas kezesei, amelyek­re támaszkodva tovább erősítjük köz­társaságunk védelmi képességét és merészen építjük ragyogó szocialista holnapunkat, amely immár nem a tá­voli jövő ígérete, hanem ellenkezőleg népünk áldozatos munkája nyomán napról napra közelebbi valóság. Az elért sikerek azonban semmi esetre sem vezethetnek önelégültség­re. Egész népgazdaságunkban még sok a hiány, amelyek az egész ipar gyor­sabb fejlesztésének és az ipari ter­melés növelésének útjában állnak. így például a szénfejtés tervét ta­valy országos méretben teljesítettük és túlteljesítettük. De ha a szlovákiai eredményeket vizsgáljuk, megállapít­juk, hogy a szlovákiai bányák 9 szá­zalékkal maradtak el a szénfejtés ter­vének teljesítésétől. E téren az idén sem tapasztalható javulás. Más fontos iparágakban is, gép­gyártásban, kohászatban, vegyiiparban stb. számos fogyatékossággal találko­zunk, amelyek megszüntetéséért rend­szeresen és kitartóan harcolnunk kell Egész Szlovákiában fontos szerepet játszik a földtani kutatás, nyersanyag­és tüzelőaiiyagalapunk további bővíté­se. Szlovákia igen gazdag számos fon­tos nyersanyagban. A földtani kuta­tás lemaradása, aminek szintén tanúi vagyunk, nagy károkat okoz egész gazdasági életünknek, valamint Szlo­vákia még gyorsabb ütemű iparosí­tásának, amelyet jelentősen elősegíte­nek az egyelőre a szlovákiai föld mé­hében rejlő nyersanyagokat bányászó és feldolgozó új üzemek építése. A nyersanyagalap fejlesztésére jelentős anyagi összegeket fordítunk. Ezekkel az összegekkel jól kell gazdálkodni és szüntelenül ügyelni kell arra, hogy kellő eredményeket hozzanak. Felül­vizsgálatlan adatok alapján nem le­het építkezni. Sehol sem adhatunk he­lyet ama különféle nézeteknek, ame­lyek helyi érdekeket igyekeznek elő­térbe helyezni. Ellenkezőleg, nyers­anyagalapunk lehetőségeit tervszerűen kell kihasználnunk egész gazdaságunk fejlesztésére. A Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatunk fokozatos kiütésével és fejlődésével Szlovákia egyre fontosabb helyet foglal el közlekedésünkben is. Hisz egész Szlovákián keresztül halad legfőbb közlekedési vonalunk, amely összeköti köztársaságunkat a Szovjet­unióval. Szlovákiában közlekedési téren fs sok nehézséggel és hiánnyal találko­zunk, amelyek természetesen az üze­mekben is éreztetik hatásukat, ahová késéssel érkeznek meg a szükséges nyersanyagok, gépek és jelentősen és indokolatlanul késedelmes a dol­gozókat szállító személyforgalom is. Nem harcolnak kielégítően közlekedé­sünk folyamatosságáért, a kocsiforga­lom meggyorsításáért, tüzelőanyag­megtakarításért stb. A legkomolyabb fogyatékosságok legfontosabb közlekedési csomópon­tunkon, Čierna n. Tisou tapasztalhatók. Már óriási összegeket fordítottunk eme vasúti csomópont kiépítésére. En­nek ellenére a Szovjetunióból érkezett szállítmányok átrakodását csak a leg­nagyobb erőfeszítéssel képesek elvé­gezni, nem használnak ki minden Čiernán rendelkezésünkre álló gépesí­tési eszközt és a szovjet vagonok nem egyszer vesztegelni kénytelenek az ál­lomáson. Ez bizony nem valami ked­vező bizonyítvány munkánkról. Szlovákiában fontos feladat jut az építőiparnak. Az építészet azonban Szlo­vákiában és végeredményben egész államunkban ls gyöngéink egyike. Csak tavaly Szlovákiában az építészeti meg­bízotti hivatal vállalatai több mint 4000 lakásegységgel maradtak adósai a dolgozóknak. Ugyanakkor Szlovákiában építőipa­runk jelentős tartalékokkal rendelke­zik, amelyek kihasználatlanok marad­nak. A cseh országrészekben például a 138 téglagyárból már csak 43 végez idénymunkát. Szlovákiában a tégla­gyárak száma 67, de közülük 48 csak a nyári évadban dolgozik és télen szünetelteti a termelést. Hogy ez mi­lyen eredményekre vezet, abból a tényből látható, hogy tavaly Szlová­kiában 31 millió téglával keveseb­bet gyártottak, amiből több mint 3800 lakásegységet lehetett volna felépíte­ni. Megállapíthatjuk, hogy Szlovákia építőiparának állapota nem felel meg a Szlovákia Iparosítása támasztatta feladatok nagyságának. Ez gazdasá­gunk egyik leggyöngébb láncszeme és számos negatív kísérő jelenséget mu­tathat fel, amelyek fékezik az építő­ipar fejlődését. Ez elsősorban az épí­tészeti szervek gyönge irányító mun­kája, az építkezések nagy költségei, tervszerűtlenségek, anyagpazarlás és egyéb zavaró jelenségek, mint pl. a sok fekete-építkezés. Mindezeknek a hiányoknak, amelye­ket tapasztalhatunk, egy közös gyö­kerük és egy közös megoldásuk ván. Elsősorban arról van szó, hogy se­hol egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől a munkatermelékenység rendszeres növelésének elsőrendű je­lentőségét. Az elmúlt hónapokban á munkatermelékenység alakulása egy­általában nem kielégítő. Márpedig a munkatermelékenység a legfőbb elő­feltételé annak, hogy gyarapltsuk ter­melésünket, egyre több űj értéket hozzunk létre, sikeresen teljesítsük terveinket, csökkentsük az önköltsé­geket. De nem a munkások nagyobb fizi­kai erőfeszítése árán akarjuk bizto­sítani, hogy növekedjék a munka ter­melékenysége és hogy rövidebb idő A szlovákiai pártmunka egyik fő feladata az iparban az, hogy fokoz­zuk az állami, gazdasági és pártszer­vek irányító feladatait. Másodszor, nagyobb figyelmet kell fordítani a munkásosztály és a mű­szaki értelmiség politikai és szakmai nevelésére. Harmadszor, a munkásosztály sorai­ban meg kell szilárdítani a termelés gyarapításáért való felelősség érzetét és növelni kell a munkásosztályhoz való tartozásból fakadó büszkeséget Negyedszer, a pártszervezetek ve­zetésével és a szakszervezetek tevé­keny munkájával harcolni kell minden negatív jelenség ellen, amely zavarja a termelést. Ilyen a munkaerőhullám­zás, selejtképződés, a munkafegyelem megsértése, rendetlenség, rossz mun­kaszervezés. Végül ötödször, rendszeres politikai és szervező munkával tömegalapon ki kell fejleszteni a munkatermelékeny­alatt és kisebb költséggel több ter­méket állítsunk elő. A munkaterme­lékenységet annak alapján kell nö­velnünk, hogy széleskörűen alkalmaz­zak a korszerű technikát, megjavít­juk a munkaszervezést, s terjesztjük a termelésben az újítók haladó mun­kamódszereit. Ez egész népgazdasá­gunk fejlődésének fő irányvonala, amelytől a nép életszínvonalának szün­telen emelkedése függ. Csak a nagyobb munkatermelékenység teheti gazda­gabbá társadalmunkat. Csakis a munkatermelékenység alakulása sze­rint és az egész gazdaság szüntelen fejlődése alapján gyarapodnak az ál­lam bevételei. Ezt az igazságot, ezt az egyedüli helyes elvet már nem egy­szer hangsúlyoztuk. Sajnos, mind e* ideig nem mindenütt alkalmazzák kel­lő mértékben. A munkatermelékenység növekedé­sével számolnak azonban gazdasági terveink, amelyeket munkásaink ma­gukévá tesznek és kitartóan kell har­colnunk azért, hogy a munkaterme­lékenység rendszeres emelkedése alapján felvirágozzék egész népgaz­daságunk. A dolgozókat úgy kell vezetnünk, s úgy kell nevelnünk, hogy öntudatos viszonyuk fejlődjék a munkához, nagy­fokú felelősséget érezzenek a nemzet! tulajdonért és lelkesülten harcoljanak közös ügyünkért. A pártszervezetek­nek nagyfokú felelősséget kell érez­niük a termelési feladatok teljesítésé­ért, következetesen érvényesíteniük kell a pártalapszabályzat rendelkezé­seit a vállalati vezetőség munkája el­lenőrzésének jogáról, szem előtt kel! tartanluk, hogy a párt és a nép előtt felelősek a feladatok teljesítéséért. Az idén ünnepeljük hazánknak a szgrvjet hadsereg által való felszabadí­tása tizedik évfordulóját. E fontos év­forduló tiszteletére szocialista mun­kaverseny indul és további országépí­tő kötelezettségeket vállalnak. Ez a legfontosabb út, amelyen haladnunk kell. A szocialista munkaverseny tö­meges fejlesztésével kell törekednünk a munkatermelékenység szüntelen nö­velésére. A legnagyobb kitartással kell támogatnunk, és megszerveznünk a széles dolgozó törhegek alkotó kezde­ményezésének és lendületének érvé­nyesülését és harcba kell vezetnünk őket merész célkitűzéseink teljesíté­séért, a tervfeladatok sikeres telje­sítéséért, pártunk X. kongresszusa irányelveinek valóra váltásáért. Az utóbbi időkben örvendetesen ta­pasztaljuk, hogy egyes dolgozók, kol­lektívák és egész üzemek kötelezett­séget vállalnak a termelés növelésére és minőségének megjavítására. Ez di­cséretre méltó jelenség. De nem sza­bad felednünk, elvtársak, hogy a köte­lezettségvállalás magában véve nem elég. Nem arró! van szó, hogy egyes munkacsoportok kötelezettséget vál­laljanak és teljesítsék vállalásaikat. Arról van szó, hogy az egyik kollek­tíva a másikkal versenyezzen, hogy a munkaverseny alapján egész termelé­sünk színvonala emelkedjék. Ezért a legszélesebb, valóban tömegalapokon kell megszerveznünk a nemes, szo­cialista munkaversenyt. Ez pedig nem sikerülhet, ha csupán egyes kötele­zettségvállalásokra szorítkozunk. Szlovákia iparának nagyszerű fejlő­dése érthetően sok nehézséget hoz magával és számos megoldandó prob­léma merül fel. ség szüntelen fokozását szolgáló szőj cialista munkaversenyt. Szlovákia Kommunista Pártjának, a párt minden szervének és szervezeté­nek kötelessége, hogy tántoríthatatla­nul haladjon előre a szlovákiai dol­gozók élén és minden erejéből arra törekedjék, hogy egész gazdaságunk rohamos ütemben fejlődjék tovább, hogy tovább fokozódjék Szlovákia ipa­rosítása. Ez évi terveink teljesítésétől függ, hogy sikerre! kezdjük meg a második csehszlovák ötéves tervet. Pártunk Központi Bizottsága meg van győződve róla, hogy a szlovákiai kommunisták sikerrel teljesítik fel­adatukat. Ha a kommunisták, a párt minden szerve és szervezet" fokoz­zák erőfeszítéseiket, akkor kétség­telen, hogy teljesítjük a szlovákiai ipar előtt álló nagy feladatokat. * * * Elvtársak! Megváltozott és állandóan változik a A szocializmus építése — a béke hatalmas támasza Szlovákia Kommunista Pártjának fő feladatai

Next

/
Thumbnails
Contents