Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-03 / 80. szám, vasárnap

Éljen Bratislava felszabadításának 10. évfordulója A szabad Bratislava építésének tíz esztendeje! lék szem jo ró/ írta: FRANTIŠEK ČÁP, a Bratislavai Központi Nemzeti Bizottság elnöke „A 2. ukrán front csapatai ma, április 4-én rohammal elfoglalták Bratislava fontos ipari és közlekedési qócpontot, Szlovákia fővárosát és a német védelem dunamenti erős támaszpontját. A qyözelem emlékére javaslom, hogy azokat a kötelékeket, és egységeket, amelyek leginkább kitűntek a Bratislava városáért vívott harcokban, a „Bratislavai" névvel és rendjelekkel tüntessék ki. Ma, 1945. április 4-én este 10 órakor országunk fővárosa, Moszkva a haza nevében 224 ágyú 20 tüzérségi sortüzével tiszteleg a 2. ukrán front győztes seregeinek, amelyek elfoglalták Bratislava városát ..." (J. V. Sztálin főparancsnoknak Malinovszki marsallhoz intézett napiparancsából.) Tíz esztendő választ el attól a naptól, amelynek estéjén Moszkva egét tarka rakéták fénye pásztázta és a Szovjetunió fővárosa ágyúk harsogó sortüzével hirdette meg az országnak és az egész világnak Bratislava felszabadítását. A sztálingrádi és moszkvai, leningrádi és szevasztopoli győztes harcokban megacélozódott, hős szovjet hadsereg, amely valóra váltotta a lángeszű sztálini haditudományt és taktikát, merész előretöréssel a fasiszta seregek hátába került és felszabadította Bratislavát, még mielőtt a fasiszta bandák elvégezhették volna a pusztító erőszak munkáját. Bratislava lakosai élénken emlékeznek Budapest szomorú sorsára, ahol üszkös romok vádolták némán a fasiszta hordák állati kegyetlenségét. A fasiszta főparancsnokság Bratislava térségében vonta össze utolsó tartalékait, itt tömörítette nehéz fegyvereit. A várost teljes pusztulás fenyegette. De a szovjet hadsereg a harcikocsik rohamával, amelyet jól szervezett sikeres együttműködésben támogatott a többi fegyvernem, a légierő, a dunai flottilla, a tüzérség és a gyalogság, tönkre zúzta és szétszórta az ellenséges hadosztályokat. Röviden ez Bratislava felszabadulásának története. Városunk dolgozó népe sohasem felejti, hogy a szovjet katona hozta meg neki élete árán a szabadságot, hogy a hatalmas Szovjetunió testvéri seregei tették lehetővé, hogy városunkban és egész hazánkban új, boldog életet építsünk. Történelmünk folyamán először vette a nép kezébe a hatalmat és megmutatta, hogy jobban tudja kormányozni az országot, mint a kapitalisták. A felszabadulás utat nyitott népünk hatalmas alkotóerejének, szabaddá tette előtte a politikai, gazdasági és kulturális fejlődés útját, azt az utat, amely a szocializmus felépítéséhez vezet hazánkban. Minél több esztendő telik el 1945. április 4., városunk történetének e dicső napja óta. annál inkább megértjük, hogy csak a szovjet hadsereg győzelmének, a munkásosztály diadalának, a cseh munkásosztály testvéri segítségének, a Szovjetunió önzetlen támogatásának és hazánk valamennyi dolgozója lelkes és szorgos munkájának köszönhetjük, hogy városunkban nincs többé munkanélküli, nmcs többé koldus és nyomorult. nincsenek többé nagybirtokosok. gyárosok, gazdag kupecek, nincsenek élősdik és naplopók, hanem Bratislava a dolgozók városa lett, akiknek élete napról napra jobb és gazdagabb lesz. Dolgozóink jól tudják, hogy nem hátrálhatunk, a mi utunk csak előre vezet. Előre vezet azért, mert országunkban és városunkban is minden időkre a dolgozó nép lett az úr, az a nép, amelyet Csehszlovákia , Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya vezet. Ez egyben legbiztosabb kezességünk, hogy a bratislavai dolgozók életszínvonala is szüntelenül emelkedni fog. Tíz esztendő egy város életében rövid idő. De az elmúlt tíz esztendőnek Bratislava történetében nem volt még párja. Ez a tíz év többet jelentett számunkra, mint a múlt egész történelmi korszakai. Ez alatt az idő alatt, a nép kormánya alatt nagy munkát végeztünk a város építésében. Csak úgy, mint egész Szlovákia. Bratislava is a rohamos fejlődés, a gazdasági, társadalmi és kulturális felvirágzás napjait éli. Az ötéves terv Bratislava képét is megváltoztatta. Örvendetes szabad népünk munkájának mérlege. Bratislava aránylag kis városból negyedmilliós nagyvárossá fejlődött. Az ú.j üzemek, a régi gyárak kibővítése új munkaalkalmakat teremtettek. Az elmúlt esztendők során a foglalkoztatottság 65 627 munkalehetőséggel gyarapodott. , Minden eszközzel növeljük a a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát. Városunk tervbevett kiépítése és átépítése sikeresen oldja meg az égető lakáskérdést. A kiterjedt építkezések, amelyek mérete a háborúelőtti évi átlaghoz képest megháromszorozódott, biztosítja, hogy javulás áll be a lakáshelyzetben is. A felszabadulás óta 5299 új lakásegységet építettünk, 1739 lakásegységet tataroztunk. Az idén — terveink szerint további 1818 lakásegységet készítünk el és adunk át dolgozóinknak. Az újonnan épült lakóházak megváltoztatták városunk képét, új települések, uitcák, tömbök keletkeztek: a Steiner és a Kertész utcán, a Malinovský utcán, a Februári Győzelem utcáján, az 500 lakás telepen, a Párička utcán, Széplakon. (Karsňany), Trnávkán és egyebütt. Ezer meg ezer dolgozó család lakik már új, korszerű, szép lakásban. Megszépült a város. Az új Bratislavában lépten-nyomon találkozunk népünk lelkes alkotó munkájának örvendetes eredményeivel. De a város nemcsak külsőleg változik, alapjában átalakult az emberek élete is. És ez a legfontosabb. Nemcsak emelkedett a foglalkoztatottság, hanem lényegesen megnőttek a munkások és más dolgozók reálbérei és fizetései is. Ez természetesen kifejezésre jut a fokozott árufogyasztásban és a lakosság magasabb kulturális színvonalában is. A kenyérfogyasztás például i 954-ben 11 százalékkal nőtt 1948hoz képest, a süteményfogyasztás 57 százalékkal. A hús és hústermékek fogyasztása 1954-ben 11 százalékkal volt nagyobb, mint 1952ben, a zsírfogyasztás 122 százalékkal. Jelentősen emelkedett a többi közszükségleti cikk és ipari gyártmány fogyasztása is. De nemcsak a lakosok személyes fogyasztása emelkedett, hanem a társadalmi fogyasztás is. Nagymértékben megnőtt az egészségügyi intézmények száma. Ma legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy gondját viseljük a dolgozó embernek. Különösen az anya- és csecsemőgondozás fejlődött. A csecsemőotthonok, óvodák és napközi otthonok kiterjedt hálózata lehetővé teszi, hogy asszonyaink bekapcsolódjanak a ^szocialista országépítésbe. Nagyszerű fejlődést tapasztalhatunk iskolaügyünk szakaszán is. Ez nemcsak a lakosság számbéli gyarapodásának következménye, hanem elsősorban pártunk és kormányunk céltudatos törekvésének eredménye, hogy rendszeresen növelje a nagyképzettségű dolgozók számát életünk minden szakaszán. A felszabadulás óta épültek fel ú.j, nagyszerű iskolaépületeink a Kulíška utcán, Szépiákon, Emmyházán, stb. Rohamosan fejlődnek főiskoláink és szakiskoláink is. 1938-ban Bratiislavában csak egy főiskola volt 2194 hallgatóval, ma számuk hatra emelkedett és 10 021 a hallgatók száma. 1945-ben csak 2 ipariskolánk volt összesen 28 osztállyal és 970 tanulóval, az idei iskolaévben 4 ipariskolánk működik 74 osztállyal és 2472 tanulóval. Hasonló gyors fejlődés tapasztalható a pedagógiai, művészeti, egészségügyi és más iskolák szakaszán is. Különösen örvendetes Bratislava kulturális életének fejlődése. Az új V. I. Lenin-múzeum, a Szlovák Nemzeti Képtár, a Szlovák Filharmónia megalakulása, három külföldön -is ismertnevű művészegyüttes. a Szlovák Népi Művészegyüttes, a Lúčnica és a Katonai Művészegyüttes munkája, új színházak. a mozik számának rohamos emelkedése, a népkönyvtárak hálózatának kiépítése, a kulturális emlékek gondozása, gazdag népnevelő és kulturális munkánk, a népi művészegyüttesek rohamos fejlődéco világosan mutatják, hogy városunkban a kultúra ma már az egész lakosság .ügye lett és többé nem egy maroknyi gazdag tőkés kiváltsága. mint a közelmúltban. Megszépült, felvirágzott és gyarapodott városunk ez alatt a tíz esztendő alatt. Mindenféle kisebbnagyobb parkok zöldje, üde gyepszőnyegek, fasorok, virágágyak és emlékművek gyönyörködtetik szemünket. És tovább gyarapodik, új gyárakkal és üzemekkel, új lakótelepekkel, új gyermekjátszóterekkel, új kultúrparkkal, ú.j kulturális és testnevelési létesítményekkel. Bratislava lakosai a maguk szemével látják szocialista hazánk és városunk építésének örvendetes eredményeit. Ezért a cseh és a magyar dolgozókkal testvéri együttműködésben lelkesülten teljesítik munkafeladataikat, bekapcsolódnak a szocialista munkaversenybe, újabb kötelezettségeket vállalnak ós lelkesülten vesznek részt a város szépítésének és rendezésének munkájában a nagy hazafias munkaverseny keretében, amelyhez a kormány nagyarányú pénzügyi támogatást biztosított Bratislava városának. Bratislava dolgozói tudják, hogy e munkájukkal járulnak hozzá a legjobban a szocialista Bratislava felépítéséhez, hogy e munkájukkal a leghathatósabban segítik elő hazánk védelmi képességének fokozását és ezzel a béke megszilárdítását. Városunk felszabadulásának évfordulóján szeretettel gondolunk Magyarország dolgozóira, akiket — csakúgy, mint bennünket — e napon szabadítottak meg a hős szovjet katonák a kizsákmányolástól és a kizsákmányolóktól és akik velünk vállvetve építik boldog jövőlüket és küzdenek a béke, a nemzetközi együttműködés nagy egységéért. Ennek az együttműködésnek a keretében egyre jobban elmélyül és megszilárdul Magyarország és Csehszlovákia népeinek barátsága, amely egyre erősbödő gazdasági és kulturális együttmunkálkodásunkban nyilvánul meg. Barátságunkat erősíti és szilárdítja közös szeretetünk és hálánk a Szovjetunió, felszabadítónk iránt és az a rendíthetetlen akaratunk, amellyel közös célkitűzéseink elérésére törekszünk. Emlékszem jól. Tíz éve már .. > Köröskörül vörösen fénylett a hegyektől foltos láthatár. Menekültünk két sovány éhes tinóval, nyítt a rossz szekér s belénkvájta fagyfogát a tél. Szekér után ballagott anyám, ángyom fogta a tinók láncát. Hátunk mögött már a vad halál járta kegyetlen, véres táncát. Anyám szemében könnyek égtek, mikor falunkra visszanézett. Nem tudtuk jaj, merre visz az út! Ügy éreztük, nincs többé re meny! Szél hintázott száraz koszorút az útmenti kereszt tetején. Hamuszín arccal jött az alkony — tizenkét éves voltam akkor. Gyermeklelkemben felsírt a vágy, néztem szótlan a csillagokra. Hiányzott jaj, az otthoni ágymelege és a füstös konyha sok csorba, öreg edénye, a hunyorgó lámpa fénye. Csak a félelem ült a számon, hozzám szegődött, mint az árnyék. Távol volt minden jó barátom. Emlékszem jól, hisz ma is fáj még, ha rágondolok arra az estre — szívem akkor a Békét keroste. Ozsvald Árpád JflinAw, (& Ltäz... Tavaszidö van megint, a réten kigyúltak a boglárka sárga csillagai, az erdőben a nedves rügyektől csillogó ágak alatt fehéren és kéken mosolyog a pápics meg a májvirág és bojtosán csilingeli az (bresztőt a kankalin. De reggelenként még hártyás jéggel csillan a víz és a nap se tűz még olyan forrón, mint akk

nr ... — Emlékszel, Vaszil? Micsoda tavasz volt akkor, tíz esztendeje már! A nap nyári tüzet gyújtott az áprilisi égen és amikor találkoztunk, kipirult arccal törülted a hc/mlokod és kissé méltatlankodva dörmögted: Micsoda hőség! Akárcsak nálunk, az Amu-Darja partján! Mialatt jöttem föl a dombra, amely az emlékedet őrzi és veled együtt ezernyi bajtársadét, megint magqm előtt láttalak, Vaszil, kezedben á furcsa, dobos fegyverrel. Láttam szemedet, acélos villogása a tengerszem tükrének szelíd kékjébe lágyult, amikor otthonodról beszéltél nekem, a földről, amelyet a pusztákról hódítottatok el, az iskoláról, amely alig épült fel, máris ott Icellett hagynod, s az emberekről, akiknek nyelvén az „én" neyn jelent többet, mint a „mi." A jövőről beszéltél nekem, Vaszil és bizalmat, hitet öntöttéi belém, amikor szavad hirtelen robbanás harsogta túl és aknaszilánktépte zubbonyodat pirosra festette a vér. És hallom az utolsó szavad: „Ne félj, minden jó lesz ..." Amikor most megálltam a kis virágos ágy' előtt, amelynek fejében márványtáblára a te nevedet írták, egy pirosnyakkendős kisfiú surrant mellém és frjss ibolyacsokrot tett a többi virághoz. Jóskának hívják, tíz esztendős, akkor született, amikor ti gyújtottátok nálunk -a tavasz tüzét. A virágokat is ő ültette, ö öntözi napról napra. Bizony Vaszil, múlik az idő. Hamarosan az én fiam. is pirosnyakkendőt kap és talán akkor níajd ő ťesz-vesz itt körüled, ő jön fel majd kora reggelenként erre a lankás halomra és a márványtábla írását betűzve arra gondol majd, ki is voltál, honnan jöttél. Csak ezt nem tudja rólad. De azt tudja, és ez a legfontosabb, hogy embernyi, igaz ember voltál. Iskolásgyerek már a fiam, Vaszil, és rajta meg a kis húgán látom beteljesedni a szaval. Elnézem őket, és a magam fiatal éveire gondol&k. Mert igaz, az emlékezés. a múló évek bársonya megszépít mindent, de mi már kisgyerek korunkban sok keserűséget megismertünk, amiről az én gyermekeim nem is tudhatnak. Tudod, miből sütötte anyám a húsvéti kalácsot? Dióra nem tellett, s az mégsem lehetett volna, hogy ünnepre a gyerekek — én és a két húgom — dióskalács nélkül maradjanak. Volt a városban egy nagy bolt, idegen emberé, akinek sok-sok más városban volt hasonló boltja. Ott tisztított diót is árusítottak, hogy akinek sok a pénze, még a dió törésével se bajlódjék. De nemcsak a belét adták el, hanem a héját is, mert tisztítás közben itt-ott benne maradt valami a beléből. Ebből a dióhéjból lúsárolt egy nagy táskával anyám, fillérekért adták, hisz csak vékonypénzű emberek vették. Mi meg egy hónapon át esténként vizsgálgattuk a dió héját, az örömtől felsikoltottunk, ha egy szemernyi bélre bukkantunk, így készültünk az ünnepre, így lett meg az ünnepi kalács. Látod Vaszil, ilyen volt a mi gyermekkorunk, az élet java helyett csak a kemény héja jutott nekünk, abból kellett kikeresnünk a parányi öröm-morzsákat. •És most hadd mondom el neked, milyen is az én gyermekeim élete, azokban az években, amelyben látásra, megismerésre tágul a szemük. Este elalvás előtt mesélni szoktam a két gyermeknek, igaz meséket, bohókás-vidám történeteket és csodás históriákat. A minap a szegény ember történetét mondtam el nekik, akit gazdag bátyja mindenből kiforgatott és végül semmije sem maradt, elment koldulni. Ahogy ezt a szót kimondtam, magamon éreztem a két gyerek értetlen, kérdő pillantását. Nézek rájuk és egyszerre szólal meg mind a kettő: „Papa, mi az, hogy koldulni?"- Elsőre bizony nem tudtam, hogyan magyarázzam meg nekik. Hisz olyasmiről kérdeznek, ami az ö életükben még plvétve sem fordult elő, olyasmiről, ami elképzelhetetlen számukra. Csak a második, sürgető kérdésre próbáltam megértetni velük, hogy a szeqényembernek semmije sem maradt már, egy falat kenyere sem, így hát elment azokhoz kéregetni, akiknek volt. A fiam egy darabig hallgatta, pióbálta elképzelni, milyen is lehet az, ha valakinek nincs kenyere, aztán csodálkozástól tágranyitotta nefelejcskék szemét és megkérdezte: „És miért nem ment dolgozni a szegényember?" Úgy ám Vaszil, a fiam nem tudja már, mi az a koldidás és nem bírja elképzelni, hogy valamikor dolgozni se lehetett és ezer meg ezer ember akadt, akitől az élet megtagadta a munka örömét. Ezt jöttem el megköszönni neked, Vaszil! A fiamnak ezt a tudatlanságát, amely abból a magból sarjadt, melyet ti ültettetek el ezelőtt tíz esztendővel. A te szavaddal köszönöm: „Minden jó lesz, minden még jobb lesz." Fölöttünk igenlőn bólogatnák a Tátra küldöttei, a havasi fenyők. Tóth Tibor y