Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-03 / 80. szám, vasárnap

2 BJJSZO 1955. április 3. Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) pek kettészakítása és egymás ellen uszítása. Éppen ellenkezőleg, őszinte érdekünk a nemzetközi kapcsolatok rendezése, a nemzetek közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok elmélyítése az egyenlőség alapján, az állami szuverenitás megsértése nélkül. Ezért teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió békés külpolitikáját és a Béke-Világtanács, mint a világ békemozgalma képviselőjének törekvéseit. Béketörekvéseink, amelyek jelentős tényezők az agresszorok háborús terveinek meghiúsításában, nem jelentik azt, hogy elhanyagoljuk, vagy elfeledjük hazánk védelmi képessége biztosításának kérdését. Jól tudjuk, hogy „a békét meg lehet őrizni, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartanak mellette". Jól tudjuk azonban azt is, hogy kötelesek vagyunk népünk számára megteremteni munkatörekvéseinek, hazánk biztonságának és védelmi képességének, tehát önállóságának és szabadságának is minden feltételét. Nem feledkezhetünk meg semmiről, ami gyengíthetné hazánk védelmi képességét. Ezért is egyértelműen üdvözöljük a béketábor országainak együttműködésére irányuló feltételek megteremtésének lehetőségeit, védelmi képességük és biztonságuk biztosítására az esetre, ha ratifikálják és életbeléptetik a párizsi egyezményeket és ezzel megnyitják a támadó fasiszta német hadsereg újraalakításának útját. Hála Csehszlovákia Kommunista Pártja okos és körültekintő politikájának. felszabadult hazánkban tíz év alatt eddig még nem tapasztalt mértékben kifejlesztettük ipari termelésünket. Ezzel megteremtettük népgazdaságunk további ágai, elsősorban mezőgazdaságunk fejlesztésének feltételeit. Éppen a napokban történt meg a negyedik árleszállítás, ami békés építő politikánk sikereiről tanúskodik. Hála e sikeres gazdasági fejlődésnek, megteremtettük népi demokratikus hadseregünk tökéletes anyagi és technikai felszerelésének feltételeit. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy semmilyen támadó nem érhet bennünket felkészületlenül, hogy készek vagyunk megvédeni népi demokratikus rendszerünk vívmányait. Szilárdan hiszünk azonban a béke megőrzésének lehetőségében és erre fogunk továbbra is törekedni. Ezért békemozgalmunkat állandóan fokozzuk és dolgozóinkat a békeharcra toborozzuk. Ezt bizonyítja aláírási akciónk eredménye is, ezt bizonyítja az, hogy a Béke-Világtanács felhívásának millió aláírása mögött dolgozóink, mestereink, technikusaink, szövetkezeti tagjaink, kis- és középparasztjaink, tudományos és kulturális dolgozóink, férfiaink és asszonyaink milliói állanak, akik munkafeladataik becsületes teljesítésére törekednek, harcolnak a nehézségekkel, az akadályokkal és eltávolítják azokat. Ezek a milliók mindennapi munkájukkal béketörekvéseiknek konkrét és valóságos tartalmat adnak, biztosítják népünk élet- és kulturális színvonalának szakadatlan emelését és ezzel népi demokratikus köztársasagunk ereiének, hatalmának megerősödését és népeink erkölcsi, politikai egységének megszilárdítását. „Építsd a hazát, erősíted a békét!" Ez a' jelszó, melyet Gottwald elvtárs, elhúnyt elnökünk hagyott ránk, mindjobban érvényesül hazánk és a nép életében. Ennek bizonysága tízéves építésünk sikeres mérlege a szabad hazában, amelynek felszabadítási évfordulóját a legközelebbi napokban ünnepeljük. Ez a forrása népünk békemozgalma hatalmas erejének és azon elhatározásának, hogy tovább halad hazánk szocialista építésének győzelmes útján és szilárdítani fogja a világbékét a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, a népi demokráciák országaival és a kapitalista országok becsületes békeharcosainak millióival való szilárd és baráti szövetségben. Ebben a szellemben én is szívesen bizonyítom aláírásommal népünk azon törekvéseivel való együttérzésemet, hogy békében akar élni, meg akarja akadályozni az új háború kitörését és biztosítani akarja népi demokratikus köztársaságunk örömteljes és boldog jövőjének építését. A szovjet nagykövet elutazott Bratislavából N. P. Firjubin, a Szovjetunió csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki Bratislavának a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának ünnepségei alkalmából kétnapos látogatást tett Szlovákia fővárosában, szombaton, április 2-án a délutáni órákban Kassára utazott, ahol részt vesz a kassai kormányprogram kihirdetése 10. évfordulójának ünnepségein. A kedves vendégektől Bratislavából való távozása előtt Rudolf Sfcrechaj, az SZLKP KB politikai irodájának tagja, a Megbízottak Testületének elnöke búcsúzott el. A búcsúzásnál jelent volt Pavol Majling, az SZLKP irodájának tagja, megbízott, a Szlovák Tervhivatal elnöke és V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai főkonzula. Új csehszlovák nagykövet Nagy-Britanniában Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Köztársaság elnöke dr. Jiri Hajeket rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki Nagy-Britanniában. A köztársaság elnöke egyidejűleg visszahívta Jozef Ullrichot, az eddigi nagykövetet és más funkcióval bízta meg. Befejezték a tavaszi árpa vetését A nagymegyeri járásban a tavaszi árpa vetését március végén befejezték. A bevetett terület 4 297 hektár, Ebből 3 562 a szövetkezetekre, a többi az egyénileg gazdálkodókra esik. A zab vetése is teljes iramban folyik. A tervezett mák vetését ugyancsak befejezték. Több községben megkezdték a napraforgó, cukor- és takarmányrépa vetését. Az emiitett munkákból a gépállomás a következőképp vette ki részét. A vetést 2 467 hektáron végezte el, ebből 105 hektárt keresztsorosan, a többit sürűsorosan. A simítást 5 251 hektáron, a fogasolást 6451 hektáron fejezte be. A traktorosok 50 százaléka éjjeli műszakban dolgozott. A gépállomáson tavaly a gépkiesés a tavaszi munkáknál 14—16 százalék között váltakozott. Ez idén ez a szám 4 százalékra csökkent. A gépállomás ezt az eredményt úgy érte el, hogy a gépek karbantartására minden brigád nagy gondot fordított. Minden traktoros 80 órai munka után elvégzi gépén a rendszeres karbantartást. Angyal Vilmos műhelyvezető hangsúlyozta, hogy a gépállomás idei munkáját az segítette elő. hogy télen háronmhónapos traktoros tanfolyamot rendezett az összes traktorosok számára. Arra a kérdésre, hogy mit szól a szakemberek fizetésemeléséhez, a következőket válaszolta: — Munkámat eddig is igyekeztem jól elvégezni, mert tudtam, hogy a mi államunk a dolgozók állama. De őszintén megmondom, örömmel és büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy pártunk és kormányunk kitüntetéssel gondol ránk). Ez a tény engem, és valamennyi szakembert arra serkent, hogy még nagyobb gondot fordítsunk a fiatalok szakképzésére. Tudásunkat minél sikeresebben át kell adnunk a fiataloknak. Csak így teljesíthetjük kitűzött feladatainkat. Beke József traktorosbrigádvezető azt mondja, hogy az árcsökkentés komoly feladatokat hárít a traktorosokra, mert ők képezik a közvetlen kapcsolatot az ipar és a mezőgazdaság között. A traktorosok azok, akik jó minőségű munkájukkal hozzájárulhatnak a mezőgazdaság fejlődéséhez, a terméshozam növeléséhez. Hangsúlyozta, hogy a traktorosok a feladatukat teljesíteni fogják, mert tanúja ainnak, hogy 1949 óta milyen fejlődésen mentek keresztül társai. Kiss Béla patasi traktoristát az árcsökkentés arra serkentette, hogy az éjjeli műszakban 32 hektáron végezze el a simítást és a kultiválást. A vetési munkálatok során a nagymegyeri gépállomás még a következő munkákat végezte el: a tárcsázást 90, a hengerlést 27, a szántást 272, a kultiválást 545, a műtrágya szétszórását pedig 886 hektár területen fejezte be. Ismét előbbre haladtunk... CSÚNYA, LUCSKOS ŐSZ VOLT, csak a szívünkben parázslott valami boldogító érzés. Felszabadultunk. Az ágyuk, a katyusák még a Bodrogparton puhították a menekülő ellenséget, egyesek a német ,, csodafegyverről" suttogtak, de az emberek szeméből már eltűnt a zavaros félelem, a bizonytalanság, a rettegés. Egyik ködös délután valaki kopogott az ajtónkon Kisiettebi. Egy fülig sáros szovjet katona állt előttem. Kézzel, lábbal beszélgettünk, de értettük egymást. Mosdótálat kért. A tornácon alaposan megmosakodott, kikefélködzött. Mikor bejött, akkor vettem csak észre, hogy milyen fiatal. Nem volt valami délceg legény. Vézna, vékony fiú volt és hosszú arcában valami vad vonás, ami nem illett viselkedéséhez, mozdulataihoz, hangjához. Olyan otthonosan mozgott kis konyhánkban, mintha évek óta ismerné minden zugát. Néha mondott valamit oroszul, amiből csak sejtettük, hogy mit jelenthet, de úgy látszik nem is igen várt választ. Én félrehúzódtam, bicskámmal valamit faragcsáltam. Csak ritkán pislantottam a jövevényre, aki nem igen törődött velem, csak néha emelte rám szigorú szemét. Leült a tűzhely mellé a kisszékre, kenyérzsákjából húskonzervet húzott- elő és a sparhelt meleg lapjára állította. Kockaalakú fekete cipót készített ki hozzá. Anyám bekaparta egy lábasba a .doboz tartalmát és melegedni tette. A kiskonyha csakhamar megtelt ínycsiklandozó gulyásszaggal. Hosszú hetek óta szinét sem láttuk a húsnak. Kenyerünk sem volt, a liszt is fogytán. Krumplileves, bableves járta akkor,, vasonsült kenyérlángos nap nap után. Nem tudtam levenni szemem a rotyogó gulyásról. Csak néztem a sűrű lében mozgolódó óriási húsdarabokat s nem győztem nyelni. Nagyanyám nem is állhatta meg szó nélkül, haragosan korholt: — Ne kíváncsiskodj már ... Szegény katona, ki tudja, hogy mikor lakot' jól. ADÓSSÁG ÜGY LÁTSZIK, A FIATAL katona megsejtette, mit mond nagyanyó, mert jókedvűen lekapta a lábast, az asztalra tette és meginvitált gulyásra. Előbb húzódoztam, de nem sokáig bírtam ellenállni a csábításnak és bátortalanul odatelepedtem az asztalhoz, barna katonakenyeréből, nagy silábot kanyarítottam és falatozni kezdtem. A lábas gyorsan ürült. Boldogan lestem anyámra, meg nagyanyára, észre sem vettem, hogy szemük villámokat szór és nem tudtam megérteni, hogy miért akarnak elcsalni az asztaltól. A hadnagy alig evett, nagy barna szemével csak bámult rám, csak nézett és egy-két falat után azt mondta, hogy ő már jóllakott, a többi az enyém. Közben barnára cserzett arcába, mély meleg szemébe néztem és nyomát sem találtam már benne a durva, rideg vonásoknak. Szép egyforma fogai kivillantak arcából, amikor mosolygott és szemével huncutul bíztatott, hogy egyek csak. Jó vastag karéjt szegett a cipóból és odatámasztotta a lábas oldalához. Mire kitöröltem mind egy cseppig a gulyást, már jóbarátok ixžtunk. Megmutattam neki minden vagyonomatnéhány könyvet, egy bélyegalbumot és képgyűjteményemet. Kiválasztottam szülőfalum. három legszebb képét és örök barátságunk emlékéül Szergej Szvetiov hadnagynak ajándékoztam. Mikor elment megígérte, hogy másnap is eljön. ESTE A MOZIBAN szovjet katonai együttes lépett fel. Én is ott akartam lenni. Útközben néhány pajtásommal találkoztam és elcsellengtünk az iskola körül. Belestünk az ablakokon, a pihenő, tisztálkodó, fegyvertisztogató katonákra. Ahogy bekukkantok egy terembe, a sarokban Szergejt pillantom meg. Egy ládán üldögélt és szalonnát falatozott kenyérrel. Látszott rajta, hogy nagyon ízlik az egyszerű étel. Nekitámaszkodtam a fáinak és tizennégyesztendős eszemmel lassan megértettem, miért. lakott nálunk olyan hamar jól Szvetov hadnagy és miért pillantott rám olyan csillogó szemmel. Sokáig néztem, ahogy bicskájával levág egy falat szalonnát kenyérrel és jóízűen eszi. Ügy tűnt, mintha mosolyogna közben• Elszomorodtam és szégyéltem mago.m. MÁR RÉG PEREG A MŰSOR, mire odaérek, Vidám orosz táncok, dalok követik egymást. Meg sem várom a végét, rosszkedvűen hazaballagok. M"srmp nagyanyának kiöntöttem szívem bánatát. De ő nem lepődött meg, csak szótlanul hallgatott, mintha ő mindezt tudná, értené, mintha ő is megleste volna Szergejt az iskolában. • — Ne búsulj, no, — markolt bele bozontos üstökömbe jóságos keze — ma mi vendégeljük meg azt a katonát. Levágjuk a kendermagost, akit magnak .hagytunk, — teszi hozzá szomorúan — majd csak kerül tyúkocska. Ott sürgölődök, segédkezek délig a konyhában és amikor a nagy rózsás tálban asztalra kerül a finom párolgó tyúkleves, mint a szél rohanok az iskolába Szergejért. Dobogó szívvel lesek be egyik ablakon. Üres. A másik szobában sem maradt más, csak szalma. A bejárathoz repülök, felrántom az ajtót és akkor beleiitközök egy tagbaszakadt útrakész katonába. — Kgye lejtyenant Szergej Szvetiov? — szegezem neki a kérdést. Csodálkozó tekintettel néz rám, és jókedvűen azt válaszolja, hogy Berlinbe ment. Hitetlenkedve nézek rá, de a katona csak mosolyog bajusza alatt és maga előtt tuszkolva kifelé meg is erősíti: — bizony öcskös, Berlinig meg sem áll tovariš Szvetiov. LEHANGOLTAN, SZOMORÜAN fordulok vissza. Nem örülök már a rég áhított tyúklevesnek és nincs is kedvem hazamenni. Minek is. Most aztán mikor adhatom vissza Szergej Szvetiov barátomnak azt a vendéglátást, azt a kitűnő, csudás ízű gulyást? Szűcs Béla ! Harmadik napja kaptuk népi l demokráciánk legújabb ajándékát, i a közszükségleti cikkek negyedik l árleszállítását. „Még a legnagyobb |újdonságnak újszerűségét is megí öli az idő" — tartja a régi közmonidás, azonban lehet-e az időnek l olyan múlása, amely az egész nép i örömteli szívdobbanását el tudná i homályosítani? Nem, ott él, parázsIlik ez az öröm a szívek mélyén és | a pillantások sugárzásában, s ott is f fog az maradni még nagyon-na\gyon sokáig, hogy emléke újabb t országépítő küzdelmekre, újabb siI kerekre buzdítsa dolgozó népünket, i Idézzük hát továbbra is e napok | örömeit. f * * * | A Húrban tér 11. szám alatti ci\pőáruház előtt még szombaton is | óriási volt a tolongás. A csillogó. | hatalmas kirakatok előtt mosolyIgós képű, vidám emberek, persze j leginkább asszonyok és lányok f böngészgetik az apró topánokra hellyezett árcédulákat. — Hatvanhat {koronával csökkent a „birgeri" ára I— betűzi a számokat egy falusias t külsejű legény, — negyven korof nával meg a férfi sport félcipőé. 0 • — no, az asszonyoknak sem le1 het panaszuk — jegyzi meg egy l fejkendős nénike, hiszen ezt a imwikacipőt, ami az árleszállítás lelőtt még 65 koronába került, ma i már mindössze 40 koronáért, áruI sttják. És röpködnek a számok, 1 röpködnek a megelégedett moso4 lyok. Akad olyan cipő, amelynek Iára csak 4—5 koronával csökkent, ide akad olyan is, amelynek árát 2 88 koronával csökkentették. Mert \hát van itt választék bőven, minkderiki olyat vehet, amilyen leginI kább megfelel ízlésének, bugyel* lárisáwk. Hiszen magában csak a l Húrban téri cipőáruházban 4431 Í pár férficipőnek, 8579 pár női cif pőnek és 2118 gyermekcipőnek l szállították le az eladási árát! Az árleszállítást követő napokban igen nagy volt a tolongás a bratislavai bankokban is. Hosszú sorokban álltak az emberek, hogy a vásárlások fedezésére némi pénzmagot vegyenek ki a takarékba tett spórolt pénzekből. Egyik helyen lestem el a következő kedves kis esetet is. Egy nagybajuszos bácsi 1000 koronát vett ki a bankból. Amikor a pénztáros lelovasta a pultra a 10 darab százast, a bácsi hangosan utána számolta: 9, 10, 111 A pénztáros persze visszakérte a pénzt és újból megolvasta. Tíz darab százas volt. A bácsi ismét csak hangosan kezdte átszámolni: 1—2... 9, 10, 11! — Nem tizenegy ez, bátyám, csak tíz darab, szólt rá most már az öregre idegesen a pénztáros. — Márpedig tizenegy darab az, öcsém-uram — válaszolt huncutul kacsintva az öreg —, mert ma már annyit vásárolhatok rajta, mint a múlt héten 1100 koronáért. A Nyerges utca 2. szám alatt lévő textiláruház óriási kirakatai előtt szintén tízesével, húszasával állnak az emberek. Persze, nemcsák nézegetik a kirakatot, de sűrűn befordulnak az áruház belsejébe is. Már éppen én is beljebb akartam furakodni, amikor majdnem beleütköztem az éppen kifelé tartó újságírónő ismerősömbe. — Mit csinálsz te itt? — kérdezem rásandítva a hóna alatt szorongatott két jókora csomagra. — Riportot vettem fel — mutat a feje biccentésével az üzletre. — És ezek a csomagok? — firtatom csökönyösen. — Hát tudok én ellenállni? — válaszol a kis kartársnő — elköltöttem minden pénzemet, ami nálam volt. * * * ... És így megy ez mindenütt, bármerre is tévedjen az ember ezekben a napokban. A Nyerges utca 7. szám alatti bőröndösüzlet kirakatához éppen olyan színes papírplakát hívogatja az embert, mint a Posta utcai játéküzlethez, vagy a Békevédők utcájának élelmiszeráruházához. Árleszállítás, árleszállítás, böngészik a kék-zöld papírlapokat Bratislava polgárai, s mikor egy kis idő múltán újabb kirakatok előtt állnak meg, már az ő szemük villanásában is ott csillog az egész ország büszke öröme. És ahogy mennek, szemlélődnek a fényes kirakatok előtt, mind többször hallhatók a megelégedettség boldog sóhajai: Ismét előbbre haladtunk egy lépéssel...! Neumann János. N