Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-23 / 96. szám, szombat

/ 1955. 'április 23. IIISZO A szocializmus és a demokrácia erői hatalmasabbak, mint az imperialista támadók erői Ny. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a szovjet kormányküldöttség vezetője beszédének bevezetőjében a Szovjetunió Legfelső Szovjetje elnökségének, a Szovjetunió minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében üdvözölte a testvér lengyel népet a barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés megkötésének 10. évfordulója alkalmából. Ez a szerződés minden időkre megszilárdította a szovjet és a lengyel nép megbonthatatlan barátságát, amelynek mély történelmi gyökerei vannak. A népi Lengyelország fejlődésének elmúlt tíz esztendeje megmutatta, mily óriási sikereket érhet el az a nép, amely megszabadult a tőkés rend gyűlölt béklyóitól és elindult a szocializmus építésének útján — hangsúlyozta Ny . Sz. Hruscsov. — A lengve! nép. a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével harcokban és győzelmekben gazdag dicső utat tett meg és országát valóban szabad, független népköztársasággá alakította. A leninizmus megvilágítja a győztes harc útját A Lengyel Népköztársaság ma hatalmas, szüntelenül fejlődő iparral rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy sikeresen fejlessze mezőgazdáságát, könnyűiparét, a lengyel gazdasági élet minden ágazatát, szüntelenül emelje a dolgozók életszínvonalát. A lengyel nép e sikereket azzal érte el, hogy életét Marx, Engels, Lenin és Sztálin győzhetetlen tanításának alapján építi. Sok európai és ázsiai ország nemzetei, amelyek a marxizmus-leninizmus tudományos elméletét követik, megdöntötték a kizsákmányolók uralmát, kezükbe vették a hatalmat és biztosan haladnak előre a szocializmus építésének útján. A marxizmus-leninizmus zászlaja alatt száz és százmillió ember harcol az egész világon. A haladó emberiség e napokban ünnepli a lángeszű forradalmár és a marxizmus teoretikusa, az egész világ dolgozói nagy vezére és tanítója, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 85. évfordulóját. A leninizmus megvilágítja a dolgozók győztes szabadságharcának útját. Lenül eszméi, amelyek utat találtak a tömegekhez, hatalmas erővé váltak és szocialista alapokon alakítják át a társadalmat. A nagy Lenin arra tanított bennünket, hogy az imperialisták állandóan új meg új kísérletet tesznek majd arra, hogy megakadályozzák előrehaladásunkat. Mélységesen hitt a szocializmust építő nemzetek legyőzhetetlen alkotó erőiben. Az imperialisták minden kísérlete, amellyel meghiúsítani igyekeznek a szocializmus győztes fejlődését, kudarcra van ítélve, mivel, mint Lenin mondta, „nem gondolkodhatik helyesen az, aki a pusztulás felé halad." Mint Lenin előre látta, az imperialista világ a második világháborúban újabb súlyos veszteségeket szenvedett. Sok európai és ázsiai ország népe megdöntötte és tönkreverte országában a kapitalizmust és határozottan megindult a szocialista fejlődés útján. Szüntelenül nő a béketábor ereje A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság és a többi népi demokratikus ország nemzetei a béke, a demokrácia és a szocializmus hatalmas táborában tömörülnek, amely több mint 900 millió embert számlál — az egész emberiségnek több, mint egyharmadát. E tábor országai között új, azelőtt ismeretlen kapcsolatok jöttek létre, amelyek a célkitűzések és érdekek azonosságán, az egyenjogúság „ és a testvéri barátság elvein alapulnak. E tábor minden országa abból az őszinte kívánságból indul ki, hogy kölcsönösen . támogassák egymást az új élet építésének minden szakaszán. Ez országok mindegyike valóban szabad és független állam, amely politikájában nemzetének létfontosságú érdekeit érvényesíti. Ebben felismerhetjük Lenin nagy eszméinek megtestesülését a szabad és egyenjogú nemzetek barátságáról, felismerhetjük az internacionalizmus elveinek diadalát. Ilyen kapcsolatok fűzik egymáshoz a Lengyel Népköztársaságot és a Szovjetuniót. Az elmúlt tíz esztendő eredményei teljes egészében igazolták azt a szerződésben kifejezett meggyőződésüket, hogy a szovjet és a lengyel nép barátsága és szoros együttműködése hozzájárul mindkét ország sikeres gazdasági fejlődéséhez. A Szovjetunió és a népi Lengyelország, valaímint a többi népi demokratikus állam közti gazdasági kapcsolatok évről évre bővülnek és mindkét ország nemzetei számára gyümölcsözők. Ez hozzájárul a népgazdaság fejlődési ütemének meggyorsításához. Ny. Sz. Hruscsovnak, az SZKP KB első titkárának, a szovjet küldöttség vezetőjének reskedni az egyenjogúság alapján. Az |T i ľ I ľ il.ven kereskedelem hozzáiárul a nembesiede a szoviet—lengyel sz

erződés 10. évfordulóján megtartott ünnepi gyűlésen zete

k egymáshoz közeledéséhez, köi— csönös megértéséhez. =" Április 20-án Varsóban ünnepi gyűlést tartottak a Len| gyelország és a Szovjetunió között kötött barátsági, köl= csönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési | egyezmény aláírásának 10. évfordulója alkalmából. Az š ülésen részt vettek Boleszlav Bierut, a Lengyel EgyesUlt | Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Közi ponti Bizottság politikai irodájának tagjaival, az állami tanács tagjai, élükön A. Zawadszkival, az Államtanács eljí nőkével, a Lengyel Népköztársaság kormányának tagjai, \ a többi politikai párt, közéleti szervezetek képviselői, a \ hadsereg magasrangú képviselői, élenjáró dolgozók, tudó? sok, írók és művészek. = Az ünnepi gyűlésen részt vett továbbá a szovjet kormány küldöttsége, Ny. Sz. Hruscsov, az SZKP első tit- 1 kárának vezetésével. , Az Amerikai Egyesült Államok a | sajtót, a rádiót, a propaganda minden . | eszközét a háborús hisztéria keltéséA gyűlést A. Zawadzki, az Allamtanacs elnöke nyitotta = nek szolgálatába állítja, ugyanakkor meg. Majd Boleszlaw Bierut, a Lengyel Egyesült Munkás- § a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság part Kozpontl Bizottsaganak elsó titkara emelkedett szó- ? és a néD

Í demokratikus országok polasra es beszédeben rámutatott a lengyel-szovjet szerző- lakáját agresszív politikának minősídes oriasi történelmi jelentosegere a lengyel nep szem- ; pontjából. | Mindenki előtt világos, hogy az Majd az egybegyűltek lelkes ünneplése közben Ny. Sz. " USA imperialistái és csatlósai azért Hruscsov tartotta meg beszédét. | beszélnek a Szovjetunió és a deAz ünnepi gyűlés befejező részében lengyel és szovjet = mokratikus orszáook állítólagos aghiűvészek léptek fel. | ressziójáról és hajthatatlanságáról, = hogy országaik közvéleménye előtt (7(niiiBiiBiiBiiBiiBiiiiFStifliiiTiviiiiifliiBtiBiMiiifliiBiiBiifliiBiiBiiM(ivii^ivuHiiBiiBiiBiiSfiifi.iiifiviiBiifliiijiviiviiiLiiiiBiifliiiTiMiiBiiitiKtiHiiiiii nii®innBiiBiiBMBii>iiBiiBimiBji®inmii>inmininiiBHBHBjiBiiBiiBii>iiBriBii igazolják az imperialisták új háborús előkészületeit. Mindezt jelentős mértékben elősegítette a szocialista világpiac létrejötte. ami nagy jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy biztosítjuk a népi demokratikus országok gazdasági függetlenségét a kapitalista monopóliumoktól. Lengyelország és a Szovjetunió között eg>re gazdagabban kifejlődnek a kulturális kapcsolatok is, amelyek kölcsönösen gyarapítják nemzeteink kulturális életét. Hatalmas bástya a német imperializmus ellenében Az országaink között megkötött barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződésnek óriási nemzetközi jelentősége van. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság szövetsége és barátsága, valamennyi népi demokratikus ország szövetsége és barátsága hatalmas bástya a német imperializmus ellenében. Ugyanerre a célra törekednek azok a hasonló szerződések is, amelyeket a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok kötöttek egymással. E szerződések különös jelentősége abban áll, hogy nem irányulnak más nemzetek ellen, a német nép ellen sem, hanem céljuk szilárd védelmi rendszer megteremtése a nemet imperializmussal szemben. A történelem tanulságai azt mutatják, hogy Európa békéje és biztonsága elsősorban a német imperializmus megfékezésétől függ, amely az utóbbi évtizedekben nem egyszer robbantott ki véres háborúkat, fenyegette az európai országok nemzeti függetlenségét és keserves szenvedéseket okozott a népeknek. Ezért a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság és a többi európai népi demokratikus ország megtesz mindent, hogy elejét vegye a német agresszió megismétlődésének. A Szovjetunió, Lengyelország és más kelet-európai demokratikus országok között megkötött szerződések új államközi kapcsolatok rendszerét teremtik meg Európában, a szabad, szuverén, békeszerető államok közötti kapcsolatok olyan rendszerét, amely Európa szilárd és tartós békéjének biztosítását szolgálja. E cél elérésére törekszik a Német Demokratikus Köztársaság is, amely az egységes, független, demokratikus és békeszerető Németország megteremtéséért folytatott harc fontos tényezője. Az európai biztonság szempontjából nagyjelentőségű a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatainak javulása, ami az utóbbi időben következett be. A Szovjetunió nemzetei mindig baráti érzelmeket tápláltak Jugoszlávia népei iránt. Meg vagyunk győződve arról, hogy országaink kapcsolatai a kölcsönösség alapján tovább javulnak és szilárdulnak. Ugyanakkor javuló tendenciát mutatnak Jugoszlávia és Lengyelország, Jugoszlávia és a Kínai Népköztársaság, valamint Jugoszlávia és más országok kölcsönös kapcsolatai is. Az imperialista reakció erői az agresszió politikáját követik, lázas fegyverkezési hajszát folytatnak és különféle tömböket igyekeznek összetákolni a békeszerető államok ellen. Ezekkel az erőkkel szembe kell állítani a békeszerető tábor országainak egyesült erőit, amelyek a munkásosztály és a parasztság győzelme következtében jöttek létre. E tábor szilárdságának és rendíthetetlenségének biztosítéka, hogy az említett országokat vezető pártok következetesen és tántoríthatatlanul követik a marxizmus-leninizmus elveit. A béke és a nemzetek biztonsága megszilárdításának politikáiéval szemben áll az imperialista államok politikája. amelvek Nvuqat-Németországban fel akariák támasztani a militarizmust. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai semmibe veszik népeik kívánságait és sárba tiporják a nemzetközi megállapodásokat. Sietnek minél előbb megszervezni a nyugat-németországi hadsereget, hogy zsoldoscsapatként használják fel új kalandos hadjáratukban a Szovjetunió, Lengyelország és más országok ellen. A párizsi egyezmények ratifikálását azzal érték el, hogy a nemzetközi kapcsolatok történetében példátlanul álló fenyegetéseket és zsarolást alkalmaztak. Az ily gyalázatos módon elfogadtatott párizsi egyezmények nem nyugszanak szilárd alapokon, mivel a nemzetek akarata ellenére hagyták jóvá őket. Az európai országok nemzetei látják, milyen veszélyt jelent rájuk a felújított nyugat-németországi hadsereg, amelyet mindenfajta korszerű fegyverrel, atomfegyverekkel is felszerelnek, hitlerista tábornokok parancsnoksága alá állítanak és semmiképpen sem korlátoznak akcióiban. Tekintettel a párizsi egyezményekben rejlő veszélyre, a moszkvai értekezleten résztvevő nyolc európai ország elhatározta, hogy intézkedéseket foganatosít a maga biztonsága érdekében, barátsági, együttműködési és kölcsönös segénynyújtási szerződés megkötését készíti elő és közös katonai parancsnokságot alakít. A demokratikus országok kormányai nem tehetnek mást az adott helyzetben, amikor a német militarizmus ismét lábrakap. Ha nem így járnának el, az megengedhetetlen könnyelműséget jelentene. Mi nem akarjuk, hogy bármi is felkészületlenül érjen bennünket és szüntelenül szilárdítani fogjuk békeszerető táborunk erejét és hatalmát. A Szovjetunió békeszerető külpolitikája A Szovjetunió határozott javaslatot tett arra, hogy Európában teremtsék meg a kollektív biztonság rendszerét, valamennyi európai állam részvételével, tekintet nélkül társadalmi rendszerük különbözőségére és az USA részvételével. Ezt azonban nem sikerült elérni, mivel az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei megakadályozták az európai együttműködés megvalósulását. A Szovjetunió kormánya békeszerető külpolitikát folytat, amely a szocialista és a kapitalista rend békés együttélésének lenini elvein alapul. A nemzetközi politikában két út, két irányzat van: az egvik, amelyet a Szovjetunió és a népi demokratikus államok védelmeznek — a mind ez ideig megoldatlan kérdések békés megoldásának irányzata; a másik az imperialisták irányzata — lázas fegyverkezés és háborús előkészületek. Mindenki, akinek drága a béke, a két rendszer békés egvüttélését kívánja. Nem hunyunk szemet afölött, hogy a kapitalizmus és a szocializmus országai között ellentétek vannak. De ennek ellenére meg vagyunk győződve arról, hogy az együttélés elvének alapján biztosíthatjuk az országok és a népek békés kapcsolatait. A kapitalisták és kormányaik meg akarnák semmisíteni a szocialista tábort, De ez nem áll hatalmukban. A szocializmus tábora szüntelenül gyarapodik és erősödik, amint fejlődnie és erősödnie kell mindennek, ami fiatal, egészséges és haladó. Ma csak kevés olyan őrült akad, aki komolyan elhinné, hogy vissza lehet forgatni a történelmi fejlődés kerekét. A Szovjetunió a nemzetközi kapcsolatok terén fő feladatát abban látja. hogy enyhítse a nemzetközi feszültséget, megszilárdítsa és fejleszsze gazdasági kapcsolatait és együttműködését minden országgal, biztosítsa a szilárd és tartós békét. A Szovjetunió a még megoldatlan kérdések békés megoldására törekszik. Ennek egyik kifejező megnyilvánulása a nemrég Moszkvában, az osztrák államszerződés kérdésében lefolyt szovjet-osztrák tanácskozás. Ennek a tanácskozásnak nagy jelentősége van a nemzetközi feszültség enyhítésében és arról tanúskodik, hogy kölcsönös jóakarattal minden nem zetközi kérdést meg lehet és meg kell oldani békés úton. A világbéke biztosításához sokban hozzájárulnak Ázsia és Afrika népei. Hozzáfognak országaik legfontosabb külpolitikai kérdéseinek megoldásáhiz és egyre erélyesebben szállnak szembe a gyarmati elnyomással, a háborús előkészületek imperialista poli tikáiával és azzal, hogy a nemzeteket a gyarmati hatalmak eszközeként használják fel. E téren nagy jelentőségű esemény az ázsiai és afrikai or szágok értekezlete, amelyet e napokban tartanak meg Bandungban. Az imperialisták ellenségeskedést igyekeznek szítani a népek között, elsősorban a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi demokratikus ország iránt igyekeznek gyűlöletet ébreszteni a kapitalista országok né peiben. A tőkés országok, különösen az USA vezető képviselői cinikus nyíltsággal harsogják világgá terveiket, amelyek lényege egész városok, sőt államok elpusztítása és sok millió ember ha lomragyilkolása. Ez talán az imperialista államok uralkodó köreinek békés törekvéseiről tanúskodik' Az USA sok újsága és folyóirata szüntelenül handabandázik, háborús előkészületekről beszél és ugyanakkor az USA kormánya lefegyver zési minisztériumot létesít. Nem volna jobb, ha elfogadnák a Szovjetunió javaslatait az atom- és hidrogénfegyver használatának és gyár' tásának betiltásáról? Nem volna-e jobb. ha nem tömeg pusztító fegyverek gyártásában, hanem az atomenergia békés felhasználásában versenyeznének ? A Szovjetunió kormánya világosan állást foglalt a lázas fegyverkezés megszüntetésének kérdéseiben és ebben az egész haladó emberiség támogat bennünket. Az imperialisták bűnös mesterkedése! Az imperialisták értelmetlenségeket agyainak ki a „vasfüggönyről", amelyet állítólag a Szovjetunió von maga és a kapitalista világ közé. Lássuk csak. ki hozta létre tulajdonképpen ezt a függönyt. Az utóbbi években igen sok ember érkezett a Szovjetunióba az USA-ból. Nagy-Britanniából és más tőkés országokból. Volt köztük a burzsoázia sok képviselője is, eléggé reakciós gondolkodású emberek. akik távolról sem hirdetnek haladó nézeteket. De megengedték nekik. hogv meglátogassák a Szovjetuniót. Eljutottak mindenüvé és útjuk során sehol sem ütköztek akadályba — a burzsoá sajtó által untig hangoztatott ..vasfüggönybe". Mit tesznek ezzel szemben az amerikai uralkodó körök? Nem engedik be az USA-ba a békeszerető embereket, az emberi méltóságot megsértő követeléseket támasztanak azokkal a szovjet polgárokkal szemben, akiket látogatásra hívtak meg az Amerikai Egvesült Államokba. A „vasfüggöny" tehát nem a Szovjetunióban található, hanem az Amerikai Egyesült Államokban hozták létre. Vegvük szemügyre például a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdését. Az Amerikai Egyesült Államok megtiltiák a tőlük függő országoknak. hogv szabad nemzetközi kereskedelmet folytassanak, különösen a demokratikus tábor országaival. Eladhatatlan árut akarnak a nyakunkba sózni, amelytől másképpen nem tudnának megszabadulni és ugyanakkor ellenértékképpen stratégiai nyersanyagokat akarnának értük. Érthető. hogy semmilyen állam, amelynek valamelyes önbecsülése van. nem fogadhat el ilyen uzsorás feltételeket. A mi elvünk a múltban és a jelenben változatlan: készek vagyunk keS propaqanda célja elsősorban az, hogv megindokolják a dolgozókra nehezedő egyre ňHbb adóterheket, amelyeket lázas fegyverkezésre fordítanak. búsá- nyereséget biztosítva a kapitalista monopóliumoknak. Az USA és más államok politikusai gyakran arról igyekeznek meggyőzni országuk népeit, hogv a szocialista tábor országaival nem lehet megállapodásra jutni, hogy csakis az „erő helyzetéből" lehet velük tárgyalni. Azt képzelik, hogv megfélemlítéssel és zsarolással elérhetik céljukat. De ezek a módszerek miránk nem hatnak többé. A béke és a biztonság szilárd bástyába Az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió sohasem ijedt meg és ma sem ijed meg a fenyegetésektől. A második világháború előtt sok rövidlátó nyugat-európai és amerikai politikus békeszerető politikánkat a gyöngeség megnyilvánulásának tartotta. A második világháborúban az egész világ meggyőződött a szocializmus országának erejéről és hatalmáról. Népünk ma még jobban bízik erejében, hisz azóta a Szovjetunió hatalma óriási arányokban megnőtt. Ne feledjük, hogy a háború óta a világ erőviszonyai alapjukban megváltoztak. A Kínai Népköztársaság nagyhatalom lett. Napról napra erősbödik a Lengyel Népköztársaság és a többi népi demokratikus órszág. A szocializmus és a demokrácia erői hatalmasabbak. mint az imperialista támadók erői. Ezt csak kalandorok nem veszik figyelembe. Kétségtelen, hogyha az imperialisták új világháborút robbantanak ki, akkor ez a háború az egész kapitalista világrendszer összeomlására vezet. A szocialista tábor országainak népei éber figyelemmel kísérik az imperialista agresszorok cselszövénveit, még szorosabbra fogják soraikat, megszilárdítják egységüket a békéért és a szocializmusért vívott harcban. Szüntelenül fejlesztik népgazdaságukat és különös figyelmet fordítanak a nehézipar fejlesztésére. Ez országaink szabadságának és függetlenségének megbízható kezessége. Mi. szovjet emberek a magunk tapasztalataiból tudjuk, hogy a nehézipar mindig az egész népgazdaság fejlődésének. az ország győzhetetlen védelmi képességének alapja volt és az is marad, hogy a nehézipar a könynyűipar és a mezőgazdaság felvirágzásának. a népiólét szüntelen gyarapodásának forrása. E szempontból mindig követtük és követiük a nagv Lenin tanítását, aki hangsúlyozta: „A gépi naqvipar és áthelyezése a mezőgazdaságba a szocializmus egyetlen gazdasági alapja, annak a sikeres harcnak az egyetlen alapja, amelyet az emberiségnek a kapitalizmus igája alól való felszabadításáért vívunk. • * * Ny. Sz. Hruscsov beszéde befejező részében rámutatott azokra a harcos hagyományokra. amelvek a múltból összefűzik a Szovjetunió népeit és a lengyel népet. Idézte Lenin harcostársának és tanítványának, Félix Dzerzsinszkirjak szavait, aki szocialista és szabad, a kapitalista hatalmaktól független Lengyelországról álmodozott, amely erejét a Szovjetunióhoz fűződő szövetségből meríti. Ez a szövetség ma valóra vált, a két ország kölcsönös együttműködése és támogatása a jövőben is egvre bővülni fog, mindkét nép javára. Hruscsov elvtárs beszéde végén éltette a szovjet és a lengyel néo megbonthatatlan barátságát, üdvözölte a lenqyel népi kormányt, a Lengyel Egvesült Munkáspártot és az egész lenovel népet. Hruscsov elvtárs felszólalását a jelenlévők lelkes tetszéssel fogadták és beszédét gvakran szakította félbe a hallgatóság viharos tapsa.