Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-23 / 96. szám, szombat

4 UJSZ0 1955. április 23. Lenin tanításához híven ezentúl még határozottabban erősítjük pártunk és népünk megbonthatatlan egységét felvirágzását, erejének és hatalmának gyarapodását. Ezt akkor érjük el, ha megszilárdítjuk pártunkban a fegyelmet és arra törekszünk, hogy pártunk életében következetesen betartsuk a pártalapszabályzat alapelveit. Ez megköveteli, hogy növeljük a párttagok osztályöntudatát, forradalmi odaadását, meg nem alkuvó elvhűségét, áldozatkészségét és hősiességét. Ezt akkor érjük el, ha tovább szilárdítjuk a kollektivitás lenini elvét a párt és szerveinek munkájában. Ez megköveteli, hogy minél több aktív pártmunkást vonjunk be a pártvezetésbe és tömörítsünk a párt szervei köré és biztosítsuk, hogy minden párttag hozzájárul ahhoz az óriási alkotó és szervezőmunkához, amelyet pártunk végez a szocializmus építésében. Ezt akkor érjük el, ha sorainkban tovább fejlesztjük a bírálatot és önbírálatot és ezáltal növeljük minden párttag felelősségtudatát a rábízott munkáért. Ez megköveteli a szervező, különösen pedig az ellenőrző munka fokozását, szükségessé teszi, hogy sokkal határozottabban lépjünk fel a fogyatékosságokkal szemben, sokkal nyíltabbak és őszintébbek legyünk, ha beszámolunk a kerület, a járás és az egyes helységek helyzetéről. Végül az elénk tűzött feladatot akkor teljesítjük, ha szemünk fényeként őrködünk pártunk egysége fölött. Lenin arra tanított, hogy mindenki, aki akárcsak egy pillanatra is gyöngíti a párt egységét, az ellenség segítőtársa lesz és közvetlenül a burzsoáziát támogatja. Ez tehát megköveteli, hogy könyörtelenül harcoljunk mindenki ellen, aki meg akarná kerülni pártunk lenini elveit, aki nem akarná magát alávetni a párt határozatainak és aki a párt iránti odaadást egyes személyek iránti odaadással kívánná helyettesíteni. Történelmi feladatát csak olyan párt teljesítheti, amely szilárdan áll a lenini tanítás elvein, s a dolgozók egységére, a munkások és parasztok megbonthatatlan szövetségére, valamint a proletár nemzetköziség elveire támaszkodik. * * Lenin _ lángeszű, tudományosan megalapozott tervvel vértezte fel a pártot a szocialista társadalom felépítésére a Szovjetunióban. Ez a terv felvetette az ország szocialista iparosításának kérdését, a mezőgazdaság szövetkezeti alapon történő szocialista átalakítását, a kulturális forradalom végrehajtását és végül a Szovjetunió minden szempontból történő megerősítését. A mi viszonyainkban is ezek a legidőszerűbb és legfőbb feladatok a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszakban. Pártunk hangsúlyozta és továbbra is hangsúlyozza, hogy a nehézipar fejlesztése a szocializmus anyagi bázisa, az egész népgazdaság alapja. Sem a mezőgazdaság, sem a közszükségleti cikkeket gyártó Ipar nem fejlődhetnék és nem elégíthetné ki az ország egyre növekvő fogyasztási igényeit fejlett nehézipar nélkül. Ennek az elvnek az elméleti indokolását nehézség nélkül megtaláljuk a marxizmusleninizmus klasszikusainál. „Minél jobban fejlődik a technika — írja Lenin — annál inkább kiszorul a kétkézi munka, amelyet számos, egyre bonyolultabb szerkezetű gép helyettesít; az ország egész termelésében egyre fontosabb helyet foglalnak el a gépek és a gyártásukhoz szükséges tárgyak." Erre az elvre támaszkodva szövegezte meg Lenin azt a törvényt, amelyet a „termelőeszközök gyors fejlődése törvényének" nevezett. „Csakis akkor, ha az országot villamosítottuk, — mondta Lenin, — ha az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés számára megteremtettük a korszerű nehézipar technikai bázisát, csakis akkor győztünk véglegesen." A szovjetek országa, tántoríthatatlanul betartva ezt az elvet, elérte, hogy nehézipara jelenleg mintegy 30-szorta többet termel, mint a forradalom előtti Oroszországban. Csehszlovákiában a termelőeszközöket gyártó ipar gyorsabban fejlődik a könnyűiparnál és országunk hatalmas és fejlett iparral, elsősorban gépiparral rendelkező országgá vált. Gépiparunk — hála pártunk gondoskodásának — az első ötéves terv végén három és félszerte többet termelt, mint a háború előtt. A szocializmus építésének időszakában azonban egy további feladat is előtérbe került, melyről Lenin ezeket mondja: „Minden szocialista forradalomban, ha már a proletariátus kiharcolta a hatalmat... elkerülhetetlenül előtérbe kerül az az alapvető feladat, hogy a kapitalizmusnál magasabbrendű társadalmi rendet hozzanak létre, vagyis: növeljék a munka termelékenységét és ezzel kapcsolatban (s e célból) tökéletesítsék a munkaszervezést." A munkatermelékenység növelésének további feltételeiként Lenin rámutat arra, hogy emelni kell a- lakosság tömegeinek műveltségi és kulturális színvonalát, fokozni a dolgozó nép munkafegyelmét, meg kell tanítani derekasan, értelmesen dolgozni, meg kell javítani a munka szervezését. További feltételként hangsúlyozza, hogy helyesen kell megoldani a dolgozók anyagi érdekeltségének kérdését munkájuk eredményéiben. Ahhoz, hogy áttérjünk a kommunizmusra, az évek hosszú sorának kell eltelnie — írta Lenin —, s ebben az átmeneti időszakban a gazdaságot „nem közvetlenül a lelkesedésre, hanem a nagy forradalom keltette lelkesedés segítségével, a személyes érdekeltségre és érdeklődésre, az önálló elszámolás rendszerére kell építeni..." Népgazdaságunk fejlesztésében mi is elsősorban ezeket a szempontokat követjük és pártunk arra törekszik, hogy minél érthetőbb formában propagálja őket a dolgozók körében. Lenin rendkívül fontosnak tartja, hogy propagáljuk a szocialista állam gazdálkodásának kérdéseit. A kapitalizmusban a termelés nyilvántartása és a termékek elosztása az egyes kapitalisták „magánügye" volt. A szovjetek kormánya alatt, hangsúlyozza Lenin, ez többé nem magánügy, hanem igen fontos állami ügy, és az egész közvéleményt az eredményes gazdálkodás szolgálatába kell állítani. Lám, Lenin műveit tanulmányozva, milyen értékes útmutatásokat nyerünk ahhoz, hogy eredményes termelési és gazdasági propagandát folytassunk. A proletariátus diktatúrájának rendszerében igen fontos a munkások és a dolgozó parasztok szövetségének kérdése, amelyet Lenin műveiben igen részletesen megvilágított elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt. Lenin igen nehéz, azonban feltétlenül megvalósítható feladatot látott abban, hogy a parasztság sokmilliós tömegeit végleg a munkásosztály szövetségeséül nyerjük meg. „Az államhatalmat kezében tartó munkásosztály, — hangsúlyozza, — csakis akkor állítja valóban és tartósan a maga oldalára a sokmilliós paraszti tömegeket, ha a gyakorlatban sikerül bebizonyítania a parasztoknak a föld közös, kollektív, szövetkezeti megművelésének előnyeit és ha a szövetkezeti társasgazdálkodás révén képes támogatást nyújtani a parasztoknak." Lenin elképzelhetetlennek tartotta, hogy a paraszti gazdálkodást sürgető módon, kívülről vagy felülről jövő paranccsal vagy beavatkozással formálják át. Azt hangsúlyozta, hogy a parasztokra elsősorban jó példával kell hatni, mivel a parasztok nagyon is gyakorlati emberek és túlságosan összeforrottak a régimódi mezőgazdálkodással, semhogy csupán tanácsok és könyvből olvasott irányelvek alapján lennének hajlandók jelentősebb változásokra. Lenin határozottan elutasította az olyan ötleteket, hogy mondjuk a középparaszttal szemben ugyanúgy járjunk el, mint a burzsoáziával szemben. „Mindenekelőtt azt a tényt kell szem előtt tartanunk, hogy a dolog lényegéhez mérten e téren mit sem érünk el erőszakos módszerekkel. Az előttünk álló gazdasági feladat egész más jellegű. Itt nem látunk olyan csúcsot, olyan tetőzetet, amelyet lebonthatnánk és az alapot, az egész épületet meghagyhatnánk. A városokban a tetőzetet a kapitalisták jelentették, de falun ilyesmi nincs. Ha erőszakosan járnánk el, az azt jelentenné, hogy az egész művet romlásba taszítjuk. Hosszas nevelőmunkára van szükség", mivel, amint Lenin a továbbiakban megállapítja, a parasztot bizonyos előítéletek a kapitalisták felé terelik, de egészséges ítélőképessége egyre inkább a munkásosztályhoz fűződő szövetség felé irányítja. Lenin az agrárkérdés és a parasztság felülmúlhatatlan ismerőjeként sokat foglalkozott a parasztkérdés megoldásával a szocializmus építése során. E gondolatok gazdag kincstára kimeríthetetlen és a Szovjetunióban a kollektivizálás során szerzett tapasztalatokkal együtt a népi demokratikus országok kommunista pártjait segíti abban, hogy megtalálják a parasztkérdés megoldásának helyes lenini irányvonalát és elkerüljék a nagyobb hibákat. Lenin sok figyelmet fordított a szovjet állam megerősítésére, különösen az állami és gazdasági apparátus kérdéseire. Elsősorban az állami apparátus munkájának megjavítását hangsúlyozta és harcot hirdetett a bürokrácia ellen. Pellengére állította a fontos kérdések elintézésében tapasztalható huza-vonát, amit gyakran a tárgyi ismeretek hiánya okozott. Abnormális jelenségnek minősítette, hogy az állami vagy gazdasági szervek folyó ügyeit is a párt politikai irodája elé terjesztették. A mi munkánkban időszerű Lenin álláspontja a kollektív vezetés elvével kapcsolatban is. Ezt az elvet helyesnek tartja, de ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az elv minden eltúlzása, kiforgatása szükségszerűen huza-vonára és felelőtlenségre vezet. Minden, olyan törekvés, amely a kollektív szerveket olyan fórummá zülleszti, ahol csak fölösleges szószátyárkodás és szónoklás folyik, súlyos baj és viszszaélés, amellyel feltétlenül le kell számolni. A helyes eljárás az, hogy a felmerült kérdéseket minél gyorsabban megvitassák, megadják a szükséges tájékoztatásokat és pontos gyakorlati javaslatokat. Kollektíven csupán a legfontosabb kérdéseket kell megvitatni és eldöntésük után a határozat gyakorlati végrehajtásáért egy embert kell felelőssé tenni. Lenin hasonlóan rámutatott az állami és gazdasági apparátus egyéb visszáságaira is, amelyek nem egyszer előfordulnak a mi hivatalos szerveink munkájában is. Az állami és gazdasági apparátus munkája legfőbb elvének azt tartotta, hogy helyesen válogassák meg az embereket és ellenőrizzék a kitűzött feladatok teljesítését. „Ellenőrizni az embereket és ellenőrizni a feladatok tényleges teljesítését — ebben és még egyszer hangsúlyozom, ebben áll egész munkánk, egész politikánk kulcsa." * » • Lenin tanítása legyőzhetetlen, mert abból indul ki, hogy a történelemben a döntő szerepet a néptömegek játszák, ők a történelem igazi alkotói. Lenin minden tételbe foglalt elvéből, minden gondolatából a nép alkotó erejébe, a dolgozók forradalmi energiájába vetett mélységes hit árad. Ezért tulajdonított oly óriási jelentőséget a munkásmozgalomban a szocialista öntudatnak és a tömegek forradalmi erejének, amelyek szerinte a társadalom forradalmi átalakítása sikerének előfeltételei. A néptömegek történelmi szerepének lenini értelmezésétől elválaszthatatlan az a Lenin által minden szempontból és messzemenően indokolt tétel, hogy a haladó eszmék óriási szerepet játszanak a társadalom fokozatos fejlődésében és tevékenyen hatnak a társadalom anyagi életének alakulására. Lám, mily óriási különbség: egyfelől az opportunisták levitézlett ösztönösségi elmélete, a kapitalizmus állítólagos önmagától bekövetkező, gépies pusztulásáról szóló tétele és másfelől a néptömegek döntő történelmi feladatának győztes eszméje, a burzsoázia és a kapitalizmus vereségének reális koncepciója. A tömegek alkotó kezdeményezése azonban csakis a szocialista rendszerben fejlődhetik ki teljesen, amely önálló történelmi alkotó munkára teszi képessé az egyszerű dolgozó embereket — a nép széles tömegeit. Az új rend erejének fő forrása „a munkások öntudatossága és hősiessége, akikkel rokonszenvezniük kell és akiket támogatniuk kell a dolgozó parasztoknak. Győzelmeink oka abban keresendő, hogy pártunk és a szovjet kormány mindig közvetlenül a dolgozó tömegekhez fordul és elébük tár minden nehézséget..." hangsúlyozza Lenin a pártszervezetekhez intézett körlevelében. Nem megszépíteni, nem eltitkolni a való helyzetet a tömegek előtt, másfelől rámutatni a reális útra, a forradalmi megoldásra — ez Lenin elve, amely még ma is meggyőző erővel hat mindenkire, aki elolvassa Lenin lángoló felhívásait az oroszországi proletariátushoz, a fiatal szovjet állam élet-halál harca a külföidi intervenció és a hazai ellenforradalom támadása legnehezebb napjaiban. Lenin rendíthetetlenül hitt a néptömegek erejében, forradalmi kezdeményezésében. Ugyanakkor azonban mélységesen megértette, hogy bár nehéz feladat kiragadni a hatalmat a burzsoázia kezéből, de még ennél is sokkal nehezebb feladat a tömegek szocialista szellemben való átnevelése. Komolyan figyelmeztette azokat, akik le akarták kicsinyelni e feladatot vagy át akartak siklani e „kellemetlen" kötelesség fölött. Hangsúlyozta, hogy a szocializmust nem „kiagyalt, megálmodott" vagy kommunista módon nevelt emberek segítségével építjük fel. Az efféle nézet kimondott utópia. „Át kell formálnunk a parasztok és kisiparosok millióinak, a segédhivatalnokok, hivatalnokok és polgári értelmiségiek százezreinek gondolkodását, mindnyájukat a proletárállam és a proletár vezetés alá kell vetnünk, meg kell szabadítanunk őket a burzsoá szokásoktól és hagyományoktól ..." Lenin ezt óriási feladatnak mondta, amelyet még az is bonyolultabbá tesz, hogy e történelmi folyamatban magának a proletariátusnak is nevelődnie, formálódnia kell. Emellett számolni kell azzal, hogy a polgári társadalom minden negatív tulajdonsága állandóan fel-feléled és a proletár szervezettség és fegyelem szüntelen, fáradhatatlan, hosszadalmas és elszánt harcával győzhetjük csak le fokozatosan ezt a rákfenét. A Lenin nevelte és a legnehezebb megpróbáltatásokban edzett párt, a bolsevikok hős pártja azonban ezt a feladatot is megoldotta. Az új szovjet társadalom, a hős munkásosztály, a derék kolhozparasztság és a néphez hű új szovjet értelmiség, a kommunisták és pártonkívüliek blokkjába tömörülve, szorosan zárva sorait a párt és a kormány köré, győztesen helytállt legnehezebb történelmi próbatételén, a Nagy Honvédő Háborúban és teljesítette történelmi küldetését, megmentette Európa nemzeteit a fasiszta rabság igájától és az egész világ békéjének biztosítéka lett. Betűről betűre beteljesednek tehát Lenin látnoki szavai, amelyeket még 1919 májusában írt meg „A nagy kezdeményezés" című cikkében. A kommunista szombatokat, mint a beteljesedő nagy átalakító és nevelő folyamat csíráját méltatva, megállapította: „Ez nyilván még csak a kezdet, de ez a kezdet szerfölött fontos. A fordulat kezdete ez, olyan fordulaté, amely nehezebb, lényegbevágóbb, mélyrehatóbb és fontosabb, mint a burzsoázia uralmának megdöntése, mivel általa a magunk nemtörődömségén, fegyelmezetlenségén és kispolgári önzésén győzedelmeskedünk, azokat a szokásokat küzdjük le, amelyeket a munkás és a paraszt az átkozott tőkés rendtől kapott örökbe. Ha majd ezt a győzelmet szilárdan biztosítottuk, akkor és csakis akkor születik meg az új társadalmi fegyelem, a szocialista fegyelem, akkor és csakis akkor válik lehetetlenné a viszszafejlődés a kapitalizmushoz és valóban legyőzhetetlenné a kommunizmus." * * * Lenin lelkesedéssel és biztosan előre látta, hogy maga a kapitalizmus, az imperializmus növekvő ellentétei tanítják meg harcolni és nevelik harcra a világ lakosságának többségét, amely majd lelkesülten bekapcsolódik a szabadságáért folytatott harcba. Lenin abban sem kételkedett, hogy a szocializmus végső győzelme teljesen és feltétlenül biztos. Ma az a helyzet, hogy a Kelet-, Közép- és Délkelet-Európa számos nemzete, amelyet a leninizmus eszméi és a Szovjetunió szocialista nemzetei által až állam, a gazdasági élet és kultúra fejlesztésében elért sikerek lelkesítenek, immár lerázta az imperializmus igáját. A szabadság, az egyenlőség, a nemzetek közti testvéri barátság eszméitől, a proletár nemzetköziség eszméjétől lelkesítve egyre inkább kibontakozik a függő és gyarmati országok népeinek nemzeti felszabadító mozgalma az imperializmus bástyái és az Amerikai Egyesült Államok világuralmi törekvései ellen. Egyre jobban kiéleződik az imperializmus gyarmati rendszerének válsága, elmélyítve a kapitalizmus általános válságát. A leninizmus halhatatlan eszméi hatalmas befolyással vannak a világtörténelem alakulására és az egész világ dolgozóit harcra lelkesítik a kapitalista elnyomás ellen, a békéért és a nemzetek barátságáért. Egyre közeledik a marxizmus-leninizmus nagy eszméinek végső győzelme, amely a szocializmus és a demokrácia alapján biztosítja a nemzetek önrendelkezési jogát, teljes egyenjogúságát és testvéri együttműködését. Az imperialista burzsoázia tombol és feijyegetődzik... Az „erőpolitika", a világ civilizációjának pusztulásával való fenyegetődzés — ezek azok a varázsigék, amelyekben még görcsösen reménykedik. De az imperialista burzsoázia a történelem törvényeivel fordul szembe. A pusztulásra ítélt osztályok ellenállásukkal fékezhetik ugyan a történelmi fejlődés menetét, de önmagukat kárhoztatják vereségre, ha szembeszegülnek a társadalmi fejlődés törvényeivel. „Az élet győzelemre viszi a maga igazát — mondja Lenin —, dühöngjön és tomboljon bár beszámíthatatlanul a burzsoázia, fenyegetőddzék és kövessen el ostobaságokat — ugyanazt teszi, mint minden olyan osztály, amelyet a történelem pusztulásra ítélt. A kommunistáknak tudniuk kell, hogy a jövő határozottan az övék és ezért a nagy forradalmi harc óriási lelkesedését a burzsoázia tomboló rohamainak legtárgyilagosabb és legjózanabb értékelésével lehet (és kell is) egybekapcsolni." És mi lesz a világ civilizációjával? „A világ civilizációja nem pusztul el — állapítják meg Lenin művének folytatói —, bármily súlyos károkat is okozna neki az új, agresszió, de elpusztul a korhadt kapitalista társadalmi rendszer és vérrel átitatott imperialista alapja, amely már túlélte magát és amelyet pusztulásra kárhoztat agresszív, a dolgozókat és az elnyomott nemzeteket kizsákmányoló jellege." Mi azonban a különféle társadalmi rendszerek együttélésének lenini elvét hirdetjük, mégpedig azért, hogy a nemzetek nyugalomban és békében éljenek. Az együttélés lenini elvét védelmezzük, mert biztosak vagyunk a szocializmus erejében, biztosak vagyunk utunk helyességében. . Ők azonban félnek a békétől és gyűlölik a békét. Ez a félelmük a valóságban azt jelenti, hogy rettegnek a történelem kérlelhetetlenségétől. De semmiféle háborús diplomácia sem segíthet rajtuk. Ma már, a múlttól eltérően, nem olyan könnyű megtéveszteni a néptömegeket. „A szovjethatalom forradalmi kézzel lerántotta a leplet a külpolitika titkairól." Ezért minden ország dolgozói bizalommal tekintenek a jövő elébe. Igaz ügyükért a leninizmus győztes tanítása lelkesíti őket harcra, az a tanítás, amelyet ragyogó optimista és nemes eszmék, a néptömegek alkotó erejébe vetett mélységes hit hatnak át. Marx, Engels, Lenin és Sztálin zászlaja alatt, a kommunista és munkáspártok vezetésével haladnak előre a nemzetek a béke és a szocializmus győzelme felé. Velük egy sorban menetel országunk népe is. A lenini eszmék kiolthatatlan tüze egyre világoszabban ragyogja be az egész világ népei előtt az élet útját. Nincs a világon erő, amely feltartóztathatná diadalmas előrehaladásukat. Éljen a bölcs, a leninizmushoz hü pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja! Éljen ragyogó példaképünk, Lenin dicső pártja — a Szovjetunió Kommunista Pártja!