Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-03 / 80. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. április 3. vasárnap 30 fillér VIII. évfolyam 80. szám Örök dicsőség a szovjet hősöknek, akik életüket áldozták Bratislava felszabadításáért! Kiszönet az élet nevében Mások a mi ünnepeink, mint a múltban voltak. Közvetlenebbek, fénnyel telibbek, a múltat mélyeb­ben és intőbben elénk idézők, a jelent melegebben és meghitteb­ben sugárzók és jelentőségükben, értelmükben is mások. Holnap, április 4-én is ilyen ün­nephez érünk. Tíz esztendeie lesz cppen, hogv Hitler embertelen bű­nökkel terhelt rablóhaderejét a dicsőséges vörös hadsereg kiűzte Bratislavából. A Fehér Kárpátok erdeiben és a Morva folyó völ­gyében még dúltak a harcok, de Szlovákia fővárosának népe e na­pon már felszabadult a kettős iga, a nácizmus és itteni csatlósai­nak. a szlovák fasisztáknak igája alól. Az emberiség történelmének gigászi küzdelmében a vöröskqto­nák lebírhatatlan pörölycsapásai alatt sorra omlottak össze a fa­sizmus védőbástyái és sorra sza­badultak fel hazánk falvai és vá­rosai, hogy sokat megpróbáltatott, sokat szenvedett népei a nagy ál­dozatok. titáni küzdelmek árán el­nyert szabadság fényeiben elkezd­hessék új életüket. Nagy ünnepünk, Bratislava fel­szabadulása tizedik évfordulójá­nak előestéjén fővárosunk és egész hazánk dolgozó népe a hála érzésével gondol a szovjet földre és dicsőséges hadseregére, amely meghozta' életünk sorsának leg­döntőbb fordulatát, szélesre tárta előttünk a társadalmi felemelke­dés, a haladás és a boldog élet ka­puját. Felszabadult városunk né­pe mélységesen átérzi, mit hozott neki a szovjet föld fiainak önfel­áldozó hősi harca és fogadalmat tesz. hogy ma, amikor sötét erők építő életünk kiharcolt vívmá­nyait. szabad jelenünk és boldog holnapunk fényeit és örömeit is­mét fenyegetik, azt a szeretetet és barátságot, amely a nagy Szovjet­unióhoz fűzi, még jobban elmélyí­ti. A város feletti halmon, a Slavi­non ama szovjet hősöknek csont­jai porladnak, akik vérüket hullat­ták és életüket adták ezért a föl­dért. a mi alkotó munkánk békéjé­ért, apáink borútlan nyugalmáért, gyermekeink mosolyáért. Ismeret­len és irdatlan távoli föld szülte őket, már nem ragadhatjuk meg hálatelt szívvel erős tenyerüket, már nem simogathatja meg őket tekintetünk, mégsem, ismeretlenek és idegenek nekünk, hősi holtuk­ban a testvéreink lettek és jól esik tudni, hogy örök álmukat itt alusszák közelünkben, a város fe­letti halmon, a szerető kezektől ápolt, virággal elborított gyepta­karó alatt. Ezek a drága halottak eleven kapocsként összekötnek minket a nagy szovjet földdel és hősi népével, amely megingatha­tatlanul megy előre a rombolást, jogtiprást, önkényt és kizsákmá­nyolást nem ismerő új életnek előttünk is megnyitott széles és szabad ország útján. Az emlékező szív mélyen érzi. hogv szabad életünk nem született áldozatok nélkül, némán fejet hajt a virággal, koszorúkkal elborított hantok előtt és a költő szavával kérdi, vajon ki küldte, kolhoz, gyár. vagy bánya. meqhalni az idegen tájra, hogy űzze holtan is a barbárt, ki napunk letépte, ki tüzet dobott a vetésbe s kiitta kútjaink!" És hogy miért küldte távoli hazája, a napfényes Krim vagy a ködös tajga világa, arra a mi mai egész- életünk felel: a zúgó trak­torok, új gyáraink százai és a pi­ros tetőkkel virító új házak ezrei az áldott hazai tájban. Felel gaz­dag és sokrétű életünk, amely a Slavin körül és mindenütt szerte az országban, szövetkezeteink földjein, a bányákban, a laborató­riumokban, a színházak és iskolák falain belül úi tartalmat és új ér­telmet kapott. És a hűség és hála érzésével fordul az emlékező szív a párt fe­lé, amely az illegalitásnak tenger­nyi áldozatot követelő éveiben sziklaszilárd erőként kitartott, hi­tet adott, buzdított és küzdelem­ben megacélozódot.t híveivel meg­szervezte az ellenállást, vezetett és irányított és egyengette sza­badságunk útját. Ez az erő készí­tette elő és vezette a nemzeti-fel­szabadító harcunkat, ez az erő égette a szívekbe a hitet, hogy csak az a nép érdemli meg sza­badságát. amely fegyvert ragadni, harcolni és életét adni kész érte. Bratislava felszabadulásának nagy ünnepén ezért a hála és hű­ség érzésével gondol dolgozó né­pünk nemzeti és szociális szabad­ságunk építő erejére. Csehszlová­kia Kommunista Pártjára, amely vezetőivel és harcosainak ezreivel ott állt a titáni küzdelem élén és a Szovjetuniótól kapott szabadsá­gunk hajnalhasadásáért szállt ál­dozatos harcba. Amikor a Slavinon lerakjuk ke­gyeletes megemlékezésünk koszo­rúit, óhatatlanul fordul gondola­tunk a párt katonáinak és vér­tanúinak hősi alakjai felé is. akik a nehéz múltban munkájukkal, mintaszerű életükkel példát mu­tattak. hogyan kell a köz jólétéért fáradó embernek tudását, alkotó erejét a nép szolgálatába állítani. Az igazi hazafias érzés gyújtói voltak ők, a proletár nezmetközi­ség nemes gondolatának hirdetői­ként nevelték ifjúságunkat és ha­láluk pillanatáig kitartottak a harcban, amely népeink felszaba­dulásáért, a burzsoá nacionaliz­mus, sovinizmus és fajelmélet mételye ellen folyt. Az új élet felvirradásáért foly­tatott harcban ezrek kezéből hul­lott ki a fegyver, alig néhány hét­tel Bratislava felszabadulása előtt a fasizmusra felesküdött Tiso­rendszer kormánya kiadta a Ges­taponak a párt elfogott, börtönben sínylődő legjobbjait. Melkbe, a nácik gyűjtőtáborába hurcolták őket a közelgő vörös hadsereg előtt és az úton nagy részük egy barbár repülőtámadás áldozatául esett. Pártunk fáradhatatlan, példás és áldozatkész tagjai és funkcionáriu­sai voltak, akik utolsó lehelletükig a munkásosztály, a dolgozó nép boldogulásáért és győzelméért küz­döttek. Mai szabad, örömteli életünk maghintői voltak és életük felál­dozása. vérük hullása munkára, őrségállásra és éberségre int. A szovjet hősök és pártunk katonái­nak kiomló vére érő televénybe hullt, a szabadság virága hajtott ki belőle. Az a feladatunk és kö­telességünk. hogy szabad életün­ket lelkes és öntudatos munkánk erősítse, hogy dolgos kezünk és elménk újabb és újabb győzelmek felé segítsen minket. Ez a tennivalónk itt a munka frontján, a jólét megteremtésé­nek széles küzdőterén és ez a ten­nivaló a béke hatalmas arcvona­lán. melyben tíz esztendővel ez­előtt felszabadított városunk mini erős. lebírhatatlan bástya vigyáz­za munkás jelenünk vívmányait és békés holnapunk reménvségeit. 9 495 226 csehszlovák pdgár írta alá a Béke-Világtanács atomháború előkészítése elleni felhívását A Békevédök csehszlovákiai bizott­sága és a Nemzeti Front Központi Bizottsága szombaton, április 2-án a következő zárójelentést adta ki a Béke-Világtanács atomháborúellenes bécsi felhívásának aláírási kampányá­ról: 1955. február 28-tól március 27-ig zajlott le Csehszlovákiában a Béke­Világtanács atomháború elleni felhí­vásának aláírási kampánya. Hazánkban az aláírási kampány a világkampány oszthatatlan része volt, amelyben az összes ország békeszerető embereinek százmilliói foglaltak állást az atom­fegyverek megsemmisítése és gyár­tásuk azonnali beszüntetése mellett. A kampány folyamán dolgozóinkat megismertettük a jelenlegi nemzet­közi helyzettel és békeharcunk legkö­zelebbi feladataival. Különösen arra a veszélyre világítottunk rá, arnely a nemzetközi agresszív körök vezetőinek ama igyekezetéből fakad, hogy atom­háborút robbantsanak ki és atomfegy­verekkel lássák el a Nyugat-Német­országban felújított hitleri Wehr­machtot. Emellett világosan rámutat­tunk az atomháború elleni harc ösz­szefüggésére a londoni és a párizsi egyezmények elleni harccal és Nyu­gat-Németország újrafelfegyverzésé­vel. Az aláírási kampány az üzemekben és más munkahelyeken, az iskolák­ban — kezdve a harmadfokúaktól — a háztartásokban, városokban és fal­vakban folyt. Nagy munkát végeztek az agitátorok és a Nemzeti Front agitkettőseinek tízezrei. A Béke-Világtanács azon követel­ményével való egyetértésének, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyvereket és azonnal szün­tessék meg azok gyártását, 9 495 226 polgárunk adott kifejezést. Az aláírások száma, amely meggyő­zően bizonyítja népünk akaratát, hogy megőrzi a békét, nem egyedüli ered­ménye a kampánynak. Az aláírásokat az egyéni és kollektív építő kötele­zettségvállalások tízezrei kísérik, amelyek értéke sok millió koronát tesz ki. Ez azt mutatja, hogy polgá­raink aláírásukkal önzetlen hazafias elszántságukat mutatták meg, amely­lyel tevékenyen vesznek részt abban, hogy a nemzetek megsemmisítsék az atomháborúra való előkészületek ter­veit. Á köztársasági elnök fogadta a békevédők csehszlovákiai bizottságának küldöttségét Szombaton, április 2-án Antonín Zápotocký köztársasági elnök a cseh­szlovák kormárjy és a Nemzeti Front képviselőinek jelenlétében fogadta a békevédők csehszlovák bizottságának küldöttségét, amely jelentést tett a j Béke-Világtanács atomháború ellenes felhívása áláiiási kampányának lefo­lyásáról. A küldöttség fogadásánál jelen volt Viliam Široký miniszterelnök, dr. Ja­romír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese, Václav Kopecký, a minisz­terelnök helyettese, Otokár Siműnek miniszter, az Állami Tervhivatal el­nöke, dr. h. c. Josef Plojhar egészség­ügyminiszter, dr. Emánuel Šlechta épí­tésügyi miniszter, František Zupka, a Szakszervezetek Központi Tanácsának ügyvezető alelnöke, Miloslav Vecker, a CSISZ KB elnöke és Ladislava Kleň­hova-Besserová, a Nemzeti Front KB titkára. A békevédők csehszlovákiai bizott­ságának küldöttségében volt Qusta Fučíková, a békevédők csehszlovákiai bizottságának alelnöke, Ján Mukarov­ský akadémikus, a Béke-Világtanács elnökségének tagja, dr. h. c. Alexan­der Horák, a Béke-Világtanács tagja s a békevédők szlovákiai bizottságá­nak elnöke, Václav Bouček, a Béke­Világtanács tagja, dr. Miroslav Novák, a tékevédők csehszlovákiai bizottsága elnökségének tagja, Václav Lorenc a békevédők csehszlovákiai bizottságá­nak központi titkára, Miloš Jakeš, a CSISZ KB titkára és Marié Rejnová, a Horný Počernice-i EFSZ tagja. A békevédök csehszlovákiai bizott­ságának küldöttsége nevében Jan Mu­kaŕovský akadémikus beszélt. A beszédre Antonín Zápotocký köz­társasági elnök válaszolt. A köztársaság elnöke, a kormány és a Nemzeti Front jelenítő képvi­selői ebből az alkalomból aláírták a Béke-Világtanács felhívását. Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszéde Elvtársnők és elvtársak, tisztelt ba­rátaim! Köszönöm jelentésteket a Béke­Világtanács atomháborúellenes felhí­vása aláírási kampányának lefolyásá­ról. Ezen akció eredményei nálunk, a Csehszlovák Köztársaságban vilá­gosan és minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy cseh és szlovák né­pünk békét akar -és ellene van min­den, a nemzetközi feszültség fokozá­sára és új háború kirobbantására irá­nyuló törekvésnek. Szocialista rendszerünk nem enge­di meg az embernek ember által való kizsákmányolását, eltávolította az élősködőket, akik mások szerencsét­lenségéből származó önző haszonszer­zésre törekedtek. Nálunk nincsenek háborús szállítók, tőzsdések és spe­kulánsok, akik új háborút csinálhat­nának. Ezért háborús uszító sincs ha­zánkban. Ezért békeszerető, dolgozó és mindenki közös jólétének megte­remtésére igyekvő népünk egyértel­műen a háború ellen foglal állást. Egy célra — dolgozóink életszínvo­nalának és kulturális színvonalának emelése biztosítására — irányítva egész figyelmünket, nincsenek és nem lehetnek semmiféle hódító céljaink, vagy agresszív törekvéseink, nincse­nek és nem is lehet érdekünk a né­CFolytatás a 2. oldalon.) | (JeLkeĹt a nafi | A városban még a csontlidérc baktatott, germán csizma alatt döngött a kövezet, s a poklok sötét légiója oltogatta az életet. Vicsorogták és akasztottak, tombolt a gyáva csőcselék, ártatlanok vérében mosta a rablósereg — szennyesét. S felgyúlt a nap, a tündöklő nap, megrendültek a párás hegyek. A távolból tízezer ágyú hajnali lángokat vetett. Hömpölyögve indult rohamra a piros-csillagos sereg, hogy elhozza a szabadságot, a boldogságot, életet. És felsuhantak a vörös zászlók a füstös gyárak, házak tetejére, sereglettek a dolgozók a legigazibb hajna). ünnepére. Tavaszi virágcsokor hullott a győztes harcosok elébe, boldogságában könnyezett a dunaparti város népe. Április 4, sohasem felejtünk, virágos ágat hajt az emlék, dicsőség néktek, szovjet katonák, ti voltatok a hősiesség! Ti voltatok az izzó vasököl, mi szétzúzta a sötétséget, a tengerekig kergetve a véreskezű söpredéket. Béke katonái: élők, holtak, titeket köszönt városunk népe és hull és hull a sok virág a hősök csendes sírhelyére. És száll a hála, száll felétek népünk szívéből mindörökre, hisz ti hoztátok el a tavaszt, a múlt bilincsét összetörve. Dénes György iai!SiiaiiaFi*rrarirtTBTiBnaiianaiiai<Bii»rfsiisimtfaiia<;*TT«;<aiiciiatiaiTai'atiBiraiiBnii>*iiaiiaiiaiiBr;aiiB!iBMaiiBFiaM«iiaiiBiii>Finaii iBiraii(iiB:!aM(igsi!aii(iiBi[airB!iaitan>iiBsi«tii!iaNaiiiiia:tBiiii!BirBiiaiiii!aii7n

Next

/
Thumbnails
Contents