Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-22 / 95. szám, péntek

2 UISZ0 1955. április 22. Lenin zászlaja alatt előre a szocializmusért (Folytatás az 1. oldalról.) rája idején. Rámutatott arra, hogy a proletariátus diktatúrája a proletariátus és a nem proletár kizsákmányolt osztályok tömegei közötti osztályszövetség különleges formája. Leninnek ez a tétele arra késztet bennünket, hogy népi demokratikus rendünk alapjaként szilárdítsuk és védelmezzük a munkások és parasztok szövetségét, következetesen valóra váltsuk a Nemzeti Front politikáját, a városi és falusi dolgozók megbonthatatlan tömbjének politikáját. Lenin igen élesen elítélt minden olyan megnyilatkozást, amely megzavarná a munkásság és a parasztság szövetségét. amely fennhéjázást mutatna a parasztsággal szemben és amely adminisztratív és bürokratikus intézkedésekkel akarná szabályozni a parasztsághoz fűződő viszonyunkat. Rámutatott a parasztok ingadozására, akik egyfelől dolgozó emberek, másfelől azonban magántulajdonosok, ugyanakkor azonban hangsúlyozta a középparaszthoz fűződő szövetség, a vele létesítendő megegyezés politikájának teljes realitását. Lenin hármas jelszava: megegyezni a középparaszttal, a szegényparasztságra támaszkodni és szüntelenül harcolni a kulák ellen, nálunk is a falusi pártmunka alapvető irányelve és az is marad. A megegyezés azt jelenti, hogy támogatnunk kel! a kis- és középparasztot termelő feladatainak teljesítésében, minden úton-módon kezére kell járnunk, hogy becsülettel eleget tehessen az állam iránti kötelességeinek. A leninizmus elméletben és gyakorlatban megoldotta azt a kérdést, hogy a kistermelők számos tömegeit a szocialista nagytermelés útjára vezessük. Ennek legelfogadhatóbb és legelőnyösebb formája a paraszti termelőszövetkezetek. A szovjet kolhozmozgalom története és a gyakorlatban elért eredményeink kimeríthetetlenül gazdag okulások forrását jelentik számunkra a szocialista falu építésében és pártunk fő irányvonalának végrehajtásában. Lenin rámutatott arra, hogy a proletariátus diktatúrája a demokrácia legfejlettebb típusa az osztálytársadalomban, amely kifejezésre juttatja a kizsákmányolt többség érdekeit. Ezzel szemben a polgári demokrácia a kizsákmányoló kisebbség érdekeit képviseli. A proletárdemokrácia nem szorítkozik csupán a dolgozók jogainak hirdetésére, hanem e jogokat minden eszközzel biztosítja is. De ezen túlmenően a proletariátus diktatúrájának az az értelme, hogy a legszélesebb mértékben felkeltse a dolgozó tömegek aktivitását, bevonja őket a gazdasági építőmunkába és az állam igazgatásába. E szempontból Lenin a szovjeteket tekintette a proletariátus diktatúrája legalkalmasabb formájának. A legnehezebb és legbonyolultabb helyzetekben Lenin közvetlenül a tömegekhez fordult, amelyeket megfosztott bilincseitől a felszabadulás és alkotó munkára ösztönzött a szovjet rendszer, mert hitt kimeríthetetlen képességeikben. „Erőnk legfőbb forrása — állapította meg Lenin — a munkások öntudata és hősiessége, és lehetetlen, hogy a dolgozó parasztok ne rokonszenveznének velük és ne támogatnák őket. Győzelmeinknek az az oka, hogy pártunk és a szovjet hatalom közvetlenül a dolgozó tömegekhez fordul, ramutat minden nehézségre és minden előttünk álló feladatra, meg tudja magyarázni a tömegeknek, miért kell egyszer erre, máskor pedig arra a munkára összpontosítani a szovjetek minden erejét, képes felkelteni a tömegek energiáját, hősiességét, lelkesedését és forradalmi feszült igyekezetüket a legfontosabb feladatra összpontosítani." (V. Lenin művei, 30. kötet, 118. oldal, oroszul.) A leninizmus arra tanít bennünket, hogy a történelem formálója és alkotója a dolgozó tömegek. Ezért a leninizmus arra kötelez bennünket, hogy harcoljunk a bürokrácia ellen, az egyéni kultusz ellen, minden ellen, ami fékezi a tömegek kezdeményezőképességének és aktivitásának kibontakozását, hogy minden eszközzel támogassuk e fejlődést akár a nemzeti bizottságok munkájában, akár a termelésben, akár a tömegszervezetekben. V. Lenin kitűzte az ország gazdasági építésének fő elveit a szocialista iparosítás alapján, amely a szocializmus építésének múlhatatlan előfeltétele. Még nem hallgattak el a fegyverek az intervenciós- és polgárháború frontjain, amikor Lenin a párt és az egész szovjet nép figyelmét a szocialista országépítés gazdasági terveinek végrehajtására irányította. Lenin a szovjetek VIII. oroszországi kongresszusán az egész népgazdaság helyreállításának és a korszerű technika színvonalára való emelésének tervét a párt második programjának nevezte. Ugyanebben a beszédében mondta a következő világtörténelmi jelentőségű szavakat: „A kommunizmus — ez a szovjethatalom, plusz az egész ország villamosítása ... Csak akkor győzünk végleg, ha az egész ország villamosítva lesz, ha a korszerű nagyipar műszaki alapján építjük fel iparunkat, mezőgazdaságunkat és közlekedésügyünket." (V. Lenin művei, 31. kötet, 455—456. oldal, oroszul.) A szovjet nép az SZKP vezetésével végrehajtotta az ország szocialista iparosítását és öt ötéves terve során hazáját a világ iparilag és műszakilag legfejlettebb államává, a villany, az acél és az atomenergia országává tette. A nehézipar elsődleges fejlesztése a legfejlettebb technika alapján az előfeltétele annak, hogy felvirágozzék az ipari és mezőgazdasági termelés valamennyi ágazata és szüntelenül emelkedjék a nép életszínvonala. A marxizmus-leninizmus alapvető tétele, amely rámutat a termelőeszközök termelésének elsődleges fejlesztésére és amely a Szovjetunió szocialista és kommunista országépítése sodrán teljes mértékben beigazolódott, száz százalékosan érvényes a népi demokratikus államok fejlődésében is. Hazánkban e tétel alkalmazásával biztosítjuk gazdasági életünk teljes függetlenségét a kapitalista nyugattól, népi demokratikus köztársaságunk védelmi képességét, a mezőgazdaságunk számára szükséges gépeket, építőiparunk, könnyű- és élelmiszeriparunk zavartalan fejlődését, a termelés és a foglalkoztatottság növekedését, és ezzel egyidejűleg a lakosság társadalmi és személyes fogyasztásának növekedését. Hazánk gazdasági felvirágzásával karöltve emelkedik népünk műveltsége is, fejlődik a tudomány és a művészet, megváltozik országunk képe és az emberek élete, köztársaságunk új szocialista nemzeteinek élete. A Lenin által továbbfejlesztett marxizmuš alapján oldják meg az új világ nemzetei azokat a kérdéseket, amelyek évezredeken át terhelték az emberiséget. A marxizmus-leninizmus nemcsak azt mutatja meg a proletariátusnak, hogyan szüntetheti meg minden időkre az embernek ember által való kizsákmányolását, hanem megmutatja a nemzetiségi elnyomás és gyűlölködés megszüntetésének útját, megmutatja, hogyan szüntessük meg a háborúkat, az emberiség évezredes átkát. A leninizmus nem elégszik meg csupán azzal, hogy a kommunizmus világméretű és elkerülhetetlen győzelme után megszűnik a háború minden oka. V. I. Lenin már fennállásának első napjaiban a Szovjetek Köztársaságának jelszavává tette a békéért folytatott harcot. A Szovjetunió a nemzetközi helyzet minden alakulásában hű maradt e jelszóhoz, amely ma is jellemzi külpolitikáját. A második világháború a világimperializmus meggyöngülésével és a szocializmus óriási megerősödésével végződött. Azóta tíz esztendő telt el és e tíz esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy a béke megvédhető és fenntartható, ha a népek a maguk kezébe veszik és mindvégig védelmezni fogják a béke ügyét. Ez a tétel, amelyet elsőízben J. V. Sztálin, Lenin művének folytatója mondott ki, nemcsak az egész világ munkásmozgalmának jelszava lett, hanem egyre nagyobb mértékben magukévá teszik a becsületes, békeszerető emberek tömegei, akik reménykedéssel és hittel tekintenek a Szovjetunióra, a győztes leninizmus első országára. A nemzeti kérdés lenini megoldása — amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik alapvető okmányában is kifejezésre jutott — óriási hatással volt a nemzetek szabadságmozgalmára és hatalmas nemzeti felszabadító harcra lelkesítette a leginkább elnyomott gyarmati népeket. Nincs többé olyan erő, amely feltartóztathatná az imperializmus gyarmati rendszerének összeomlását. Népi demokratikus köztársaságunkban a nemzetiségi kérdést a leninizmus alapján oldottuk meg, biztosítottuk a nemzetek nemcsak alaki, hanem tényleges egyenjogúságát, aminek eredménye mindenekelőtt Szlovákia nagyarányú iparosítása. A lenini nemzetiségi politika elveinek megszilárdítása, a múlt csökevényei, különösen a burzsoánacionalizmus elleni harc biztosítja Szlovákia további sokoldalú nemzeti felvirágzását, köztársaságunk szilárdságát és erejét. Kimeríthetetlen a marxizmus-leninizmus kincstára, amely pártunknak és népünknek is legyőzhetetlen fegyvert ad kezébe a szocializmusért vívott harcban. Lenin gazdagította a marxizmust a pártról, a proletariátus vezetőjéről szóló kimerítő tanítással. Lenin alapította, acélozta meg és nevelte a Szovjetunió Kommunista Pártját, valamennyi kommunista és munkáspárt példaképét. Az SZKP tapasztalatainak elsajátítása, a szovjet példakép egyre inkább való megközelítése — ez a népi demokratikus országok fejlődésének törvénye, ez biztosítja pártunk acélos erejét ís, amint azt Gottwald elvtárs ismételten hangsúlyozta. Lenin születésének évfordulóján ül össze Szlovákia fővárosában kongreszszusára Szlovákia Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártjának harci osztaga. Az SZLKP kongresszusa is a leninizmus eszméit viszi diadalra. A leninizmus fénye ragyogja be azokat a nagy sikereket, amelyeket pártunk ért el az évszázados ftyomor és elmaradottság átkaitól sújtott Szlovákiát virágzó országgá változtatva. A leninizmus zászlaja alatt gyűlnek ma egybe az SZLKP kongresszusának küldöttei, hogy megoldják azokat a szép és felelős feladatokat, amelyek Szlovákia további országépítésének szempontjából a CSKP X. kongresszusának határozataiból következnek. E zászló alatt, amely az emberi történelem legsúlyosabb harcaiban is diadalmasan lobogott, Szlovákia kommunistái is győzhetetlenek lesznek harcukban. A bratislavai V. I. Lenin-múzeum, a marxizmus-leninizmus iskolája fejlődik színművészelünk írta: Teren Iván, a bratislavai Nemzeti Színház igazgatója Hogyan fejezhetné ki pártunk-kongresszusának küldötte jobban érzéseit, mint azzal, hogy örül és boldog, hogy egyike azoknak, akik jelen lehetnek a kongresszuson s közvetlenül részt vehet a további irányelvek meghatározásában, amelyek mint a CSKP X. kongresszusának határozatai a dolgozó népünk előtt álló feladatok teljesítésében segítséget nyújtanak. A kongresszus dolgozóinknak, a szocializmus építésében eddig elért eredményeinek mérlege lesz és értékeli az ország építésében és a világbékéért folyó harcban elért sikereket is. Bízom benne, hogy a kongresszus bírálólag rámutat arra a munkakörre is, amelyben magam is dolgozom, az új kultúra, művészet, konkréten a színművészet felépítésén. E téren éppen a legutóbbi években — pártunk segítségével — szinte hihetetlen fejlődést, haladást értünk el, amilyent még a legnagyobb optimisták sem vártak a kisszámú színészek, színházi dolgozók köréből, akik 35 évvel ezelőtt a bratislavai Nemzeti Színház, a szlovák hivatalos színművészet bölcsőjénél állottak. Tudom, hogy a kongresszus főképpen a legfontosabb kérdésekkel, az ország és gazdasági életünk szocialista építésével fog foglalkozni. Természetesen ezek a kérdések és problémák is érdekelnek, mert csak a problémák összességének ismeretével arathatunk sikereket munkánkban, a kultúrélet továbbfejlesztésében. Alig egy év telt el a bratislavai Lenin-múzeum ünnepélyes megnyitása óta. Ezen idő alatt Szlovákia dolgozóinak tízezrei tekintették meg a múzeumot, tanulmányozták gazdag anyagát, merítettek a marxizmus-leninizmus szemléltető iskolájából. A múzeum hat termében több ezer különféle dokumentum van kiállítva, melyek Leninnek, a világproletariátus vezérének életéről és munkásságáról beszélnek. A múzeumnak állandóan nagyszámú szemlélője van. A látogatók nagyrésze ifjak, munkások, falusi dolgozók és diákok. Vannak, akik először ismerkednek meg Lenin életével és műveivel, viszont vannak, akik csak kiegészítik ismereteiket. A múzeum különösen április második felében, a „Lenin-napoknak" külénös figyelmet iml élénk. A múzeum vezetősége a „Lenin-napokra" különös figyelmet szentelt és méltóan felkészült rájuk. Az egyik teremben könykiállítást találunk Lenin műveiből, melyeket az 1921—28-as években adtak ki nálunk aieh, szlovák, magyar és német nyelven. A kiadványok ýťénken visszatükrözik a Nagy Októberi Forradalom hatását Csehszlovákia dolgozóira, kik a kommunista párt vezetésével lelkesen követték Lenin és az orosz bolsevikok példáját. A „Lenin-napokat" ünnepélyessé teszik a Lenin életével és harcos forradalmi tevékenységével foglalkozó filmek, amelyeket nagy érdeklődés mellett a múzeum klubhelyiségében vetítik. A múzeum látogatói azonkívül hallhatják Lenin egyes történelmi jelentőségű beszédeit gramofon lemezről. Többek között a Kommunista Internacionálé első ülésén mondott beszédét, valamint lelkesítő szavait 1919-ből, melyeket a harcba induló vörös katonákhoz intézett. Az egyik Jöldszinti helyiségben a múzeum dolgozója, Sevec elvtársnő tart előadást a pártszervezetek elnökei részére, a múzeum feladatairól^ a pártoktatással kapcsolatban. Előadásában hangsúlyozza a múzeum látogatásának fontos szerepét a Szovjetunió Kommunista Pártja történetét tanulmányozó körök számára. A jelenlevők, mintegy ötven-hatvanan, figyelemmel kísérik az előadást és ennek befejeztével megtárgyalják a módját, hogyan vonják be a párt alapszervezeteinek tanulóköreit a Lenin-múzeum gazdag anyagának tanulmányozásába. E szemleitető alőadások rendkívül megkönnyítik a SZKP története anyagának átvételét. * * * Az első teremben vagyunk. Egy diákcsoport nagy figyelemmel kí"éri az előadót: „Vlagyimir Iljics egy falusi tanító hat gyermekének egyike volt" és pálcájával rámutat Iljics családi csoportképére. „Itt az üveg alatt vannak Iljics iskolai bizonyítványai; amint látjátok, Vlagyimir Iljics nagyon jó tanuló volt. Az érettségin mint legjobb tanuló, aranyérmet kapott." A 17 éves Lenint látjuk tovább, • amint az édesanyját vigasztalja. Ugyanis abban az időben végezték ki bátyját, aki részt vett a II. Sándor cár elleni merényletben. Lenin akkor elhatározta, hogy más utat választ, mint bátyja. A szervezett dolgozó tömegek forradalmi útját választja. A kazáni egyetemen a diákok forradalmi mozgalmának vezetője lesz és élénken résztvesz a munkástanulókörök szervezésében. A második teremben képek, dokumentumok és domborművek hűen szemléltetik Lenin élénk tevékenységét a marxista körökben. Forradalmi munkásságáért az egyetemről kizárják. 1893-ban Pétervárra utazik, ahol komoly szervező munkát fejt ki. A következő dokumentumok azt ismertetik, hogyan egyesíti Lenin at összes marxista köröket egy egységes szervezetbe. „A petrográdi har. ci szövetrég a munkásosztály felszabadítására." A további anyag ismerteti Lenin találkozását Krupszkájávál, a petrográdi szervezet tagjával, aki később hű élet- és munkatársává válik és kíséri egész életén át. Ebben az időben jelentkezik a forradalmi harcok első vonalában Sztálin, a kaukázusi forradalmi munkások vezére. Számos fényképmásolat és irattári anyag mutatja be a Sztálin által szervezett illegális npomdát, amely több méterre a föld alatt volt elhelyezve. A hatóság megtévesztésére a nyomdához ügyesen álcázott titkos lejárat vezetett. A nyomozó hatóság évekig nem tudta a nyomda rejtekhelyét felfedezni. A következő képeknek „Véres vasárnap" a címük, hűen ábrázolják az 1905-ös forradalmi eseményeket. • » • A további termekben azt látjuk, hogyan szervezi és gyűjti Lenin és Sztálin az 1905-ös első forradalom leverése után a forradalmi erőket a végső összecsapásra. Művészi kivitelű makett mutatja be az orosz szociáldemokrata párt VI. konferenciáját, amelyet 1912-ben Prágában a Népházban tartottak meg. E konferencia nemcsak azért nagy jelentőségű, mert Lenin jelenlétében nálunk tartották meg, de főképpen azért, mert itt alakult meg az újtípusú párt, a bolsevikok kommunista pártja. A negyedik teremben a győzedelmes 1917-es Októberi Forradalom gondosan összegyűjtött dokumentumai sorakoznak. A hatalmat és sorsának irányítását a munkásosztály veszi kezébe. Az első ténykedése: teljesíteni a nép vágyát, földet, kenyeret és békét adni a népnek. A szocialista állam nem volt kedvére a külföldi kapitalistáknak. A kiállított anyag beszédesen mutatja a fiatal szovjet állam gigászi harcát a többszörös túlerőben levő intervenciós hadsereg, valamint Vrangel, Kolcsak és a többi banditák ellen a végső diadalig. Az imperialisták tovább sem nyugodtak. A fő ellenséget Leninben látták. Szavinkov terrorista csoportja a külföldi kapitalisták által pénzelve, merényletet követett el Lenin ellen. Lenin súlyosan megsebesült; a sebesülésből ugyan gyorsan felépült, egészsége azonban erősen meggyöngült. Az utolsó teremben Lenin életének vég.tö napjai vannak megörökítve, melyek tele voltak alkotó munkával. Áldásdús munkája 1924. január 21-én szakadt meg... Lenin halálát az imperialisták táborában ujjongva fogadták. Azt hitték, hogy Lenin nélkül elpusztul a proletárdiktatúra. Az ellenség durván elszámította magát. Nem számoltak azzal, hogy Lenin, pártjának kezébe adta a legyőzhetetlen fegyvert, a leninizmus tanait. A leninizmus diadalútján meghódította az emberiség millióit. A prágai Lenin-múzeum ünnepélyes megnyitása alkalmával Gottivald elvtárs a kővetkezőket mondta: „E múzeum megnyitása Lenin eseméi életképességének felmérhetetlen igazolása, új bizonyítéka a leninizmus győzelmes előrehaladásának az egész vüágon. Ez elsősorban örömteljes igazolása annak, hogy a szabad csehszlovák nép, mely 1945-ben felszabadult, történelmének új időszakát kezdte meg és teljesen követi Leninnek, mint legnagyobb tanítójának tanait." A bratislavai V. I. Lenin-múzeum Gottwald elvtárs szavainak szellemében teljesíti feladatát: „Legyen a V l. Lenin-múzeum népünk millióinak a kommunizmus iskolája." RÓJÁK DEZSŐ.