Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-22 / 95. szám, péntek

1955. április 17. ti j %m 3 TANULVA EMLÉKEZZÜNK LENINRE Leninre emlékezni, életművének és egyéniségének világtörténelmi jelentőségét tudatosítani és ünnepelni annyit jelent ma, mint tanulni a tudományos eszme és forradalmi tett eme nagyszerű képviselőjétől, lemérni vele a magunk mindennapi cselekedeteit-és indítékait, azok igazávátétele céljából. Mi a halhatatlan Lenin egyéniségében és élete művében, amit minden halandónak úgy kell tudnia, hogy az „testévé és vérévé" vált legyen és így természetes rugója legyen cselekedeteinek. Tudnunk kell mindenekelőtt, hogy Lenin a marxizmus tudományos elméletének és forradalmi gyakorlatának továbbfejlesztője. A munkásság osztályharcának a kapitalizmus új, imperialista és monopolista korszakában szerzett tapasztalataival való gazdagítása, elmélyítése és magasabb fejlődési fokra emelése, azaz a leninizmusnak. tehát az imperializmus és proletárforradalmak korszaka marxizmusának a megteremtője. Mit jelent ez? Azt, hogy a világ munkásságának marxizmust valló vezérei között a II. Internacionálé uralmának korában egyedül Lenin értette meg, hogy a marxizmus elmélete és gyakorlata nem merev kész dogma. hanem élő, az élettel együtt változó, tartalomban fejlődő és íormában gazdagodó tudományos megismerés, forradalmi gyakorlat teremtő egysége. Lenin volt e korszak egyetlen igazi marxistája, aki nem egyszerűsítette le a marxizmust, mint azt a szociáldemokrácia többi ideológusai és vezérei sorba tették „csak ökonómiai tanítássá" vagy „csak politikai mozgalommá", hanem a marxizmust mint sokoldalú, sok összetevőből álló szerves egységet fogta fel, melynek egy részét sem szabad elhanyagolni az egész eltorzításának veszélye nélkül. A szociáldemokrata, engedelemmel szólva, — ideológusok egyöntetű fecsegésével szemben, amellyel azt állították, hogy a marxizmusnak nincs saját világnézete és tudományos módszere s ezért azokat a burzsoázia elméleti fegyvertárából kell kölcsönöznie — Lenin bebizonyította és győzelemre vitte az igazságot, hogy a marxizmusnak igenis van saját osztályjelleggel bíró, magasabbrendű tudományos értékkel bíró világnézete, gondolkodási és cselekvési módszere, logikája és ismeret elmélete, melyek nélkül nem marxizmus a marxizmus. A marxizmus-leninizmus ezen éltető lelke, világnézete és módszere a dialektikus materializmus. Amíg a szociáldemokraták a dialektikus materializmus világnézetét és módszerét, logikáját kiküszöbölték a marxizmusból s helyette Kant, Hegel, Mach és hasonló idealista filozófusoknak spekulációival mételyezték meg azt, addig Lenin a dialektikus materializmus világnézetének és módszerének segítségével folytatta a kapitalista gazdaság és társadalom s benne a munkásság osztályharcának tanulmányozását ott, ahol Marx és Engels abbahagyták. A marxizmushoz való szociáldemokrata és lenini viszonv közti sorsdöntő különbség jelentkezett a következményekben. A szociáldemokrata „ideológusok" látván a XIX. század végén és a XX. század első éveiben keletkezni a kartelleket, trösztöket s hasonló monopolista kapitalista szervezeteket, a dialektika ismeretének hiánya és a kanti filozófia alkalmazása okozta bárgyúságukban azt hitték és hirdették, hogy a monopóliumokban a termelőeszközök kapitalista magántulajdona szűnik meg, s a kapitalizmus ilymódon fokozatosan és folyamatosan átnő a szocializmusba. „Nincs tehát szükség forradalomra, — hirdették a munkásság felé — Marx tévedett. Osztályharcra sincs szükség, mert a burzsoáziával meg lehet és meg kell tudni egyezni, ezért nem osztályharcpolitikát kell folytatni, hanem az osztály béke politikáját, nem forradalomra kell a munkásságot nevelni és szervezni, hanem a burzsoáziával való békés együttműködésre". Ilyen „elmélettel", ilyen teljesen meghamisított ..marxizmussal" vezettetve és lepleződve jutott el a szociáldemokrácia a burzsoázia őrző ebeinek szégyenletes harmincadjára. Ezzel ellentétben Lenin a dialektikus materializmus világnézetének és tudományos módszerének segítségével konkrét vizsgálat alá vette a kapitalizmusnak azt a szakaszát, amelyben Marx és Engels már nem éltek és amelyet már nem vizsgáltak. Lenin ezen tudományos vizsgálódásának eredményeképpen kimutatta, hogy a munkásosztály a kapitalizmus fejlődésének új szakaszával áll szemközt, amely a régitől abban különbözik, hogy kivénhedt, az élverothadás állapotába jutott és élősdivé vált. Lenin feltárta a kapitalizmus összes alapellentmondásainak és fejlődési törvényszerűségeinek jelenlétét az új fejlődési szakaszban, s azonkívül felfedezte sajátságos új ellentmondásait és törvényszerűségeit is. Lenin leleplezte a munkásság előtt a monopolista imperializmus kapitalizmusát, s bebizonyította közeli pusztulásának elkerülhetetlenségét. Aki Lenin híve akar tehát lenni, aki Lenint tisztelni és követni akarja, annak elsősorban ezt a világnézetet és megismerési módszert kell tőle megtanulnia s vele a mai konkrét valóságot kell igyekeznie teljesen megismerni. Vizsgáljuk meg önbírálólag magunkat, megtettük-e ezt a kötelességünket. Az elpolgáriasodott szociáldemokrata ideológusok és politikusok a burzsoáziától kölcsönzött világnézetük és gondolkodási módszerük következtében kiforgatták valójából nemcsak a marxizmus filozófiai és gazdasági lényegét, hanem politikai tartalmát is. A történelem folyamatának konkrét vizsgálata alapján Marx és Engels kimutatták, hogy a munkásosztály történelmi feladata abban van, hogy forradalommal szerezze meg a politikai hatalmat, alkossa meg saját politikai hatalmának államát: a proletárdiktatúrát. A proletárdiktatúra megteremtését Marx és Engels a proletariátus legfontosabb feladatának tartották. A szociáldemokrata vezérek fejében és gyakorlatában a marxizmus ezen döntő jelentőségű tanítása a parlamentáris demokrácia, tehát a burzsoá-demokrácia dicsőítésévé fajult. Lenin elmélyítette, az osztályharc új tapasztalataival gazdagította és továbbfejlesztette Marx tanítását a proletárdiktatúráról. A szovjetekben már az első oroszországi forradalomban felfedezte a proletárdiktatúra államának legtökéletesebb formáját, s tudományosan megjövendölte, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet minden országban lényege és tartalma szerint proletárdiktatúra lesz, ellenben formája szerint nem kell mindenütt szovjeteknek lenniük. Lenin továbbá kimutatta, hogy a monopolista kapitalizmus viszonyai között a proletárdiktatúra hordozója, történelmi alapja a proletariátus és szövetségesei (a dolgozó parasztság elsősorban), amely osztályszövetségben a proletariátusé a vezető szerep. Különös erővel tárta fel Lenin elvtárs a proletárdiktatúra dialektikáját, amikor bebizonyította, hogy az egyúttal a demokrácia legmagasabbrendű típusa is. Lenin felfedezte a kapitalizmus egyenlőtlen és ugrásszerűen történő fejlődésének objektív törvényszerűségét, amely szerint a szocializmus teljes felépítése egy olyan országban, amely imperialista államokkal van körülvéve, nemcsak lehetséges, de elkerülhetetlen is. Ebből kifolyólag konkréten kijelölte a proletárdiktatúra feladatait a szocializmus építésében és a gazdasági politika útjait, módjait és eszközeit, melyek segítségével az egész népgazdaságot a szocializmusba vezeti egy ország keretén belül is. Különösen döntőielentőségű volt azon objektív törvényszerűségek felfedezése, amelyeket kihasználva, a dolgozó parasztságot lelkes szocializmust építő osztállyá lehetett nevelni. Vizsgáljuk meg önbírálólag magunkat, hogv így értelmezzük-e és viszonyulunk-e a mi konkrét helyzetünkben a mi proletárdiktatúránkhoz, népi demokráciánkhoz és ebben a szellemben munkálkodtunk-e a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének kiépítésén? Marx és Engels tanulmányozták koruk elnyomott nemzeteinek helyzetét és szabadságmozgalmait. A szociáldemokraták a nemzetiségi kérdésben teljesen a burzsoázia ideológiájának és politikájának befolyása alá kerültek. Arra nevelték a munkásságot, hogy a „nemzet ügyének" a proletár számára épp oly szentnek kell lennie, mint a burzsoázia számára, mert a nemzeti egybetartozás a legmagasabbrendű érdek, amelynek az osztályérdeket is alá kell rendelni. A dolgozó népet a burzsoáziának kiszolgáltató ezen szociáldemokrata „elmélettel" ellentétben Lenin továbbfejlesztette a marxizmust a nemzeti kérdésben is. Először is feltárta a nacionalizmus ideológiájának és öntudatának burzsoá osztálylényegét, amellyel szemben a proletariátusnak a munkásság nemzetközi szolidaritását kell ápolnia. Míg Marx és Engels korában a nemzetiségi kérdés csupán Európa néhány elnyomott nemzetére korlátozódott, addig az imperialista kapitalizmus korában kiterjeszkedett és felölelte a gyarmati népek mozgalmát is. Lenin az itt keletkezőben lévő nemzetek mozgalmában imperialistaellenes, azt gyengítő és ezért progresszív erőt látott, amely a szocialista forradalmi mozgalom kiegészítője. Ügy, amiként a dolgozó parasztság s általában a dolgozó osztályok belső szövetségesei a munkásosztálynak, a gyarmati népek külső szövetségesei. A nemzeti kérdés elméletének elmélyülése s a gyarmati és proletár forradalmak feltételeinek tanulmányozása az imperializmus korában a marxizmus forradalomról szóló tanításának elmélyítéséhez vezették Lenint. Lenin bebizonyította, hogy az imperializmus korában végbemenő nemzeti, tehát burzsoá- demokrata jellegű forradalmakban is a munkásosztálynak kell a vezetőszerepet játszania. Egyrészt azért, mert az imperializmus korabeli burzsoázia fél a proletariátustól s ezért igyekszik a forradalmat kikerülni, vagy megegyezni az elnyomó hatalommal, másrészt meg azért, mert a proletariátus annyira öntudatos, hogy nem hajlandó a burzsoázia érdekeiért harcolni, hanem a forradalmat saját osztályérdekei érvényesülésére használja fel. A történelem ugyanis azt tanítja, hogy a múlt burzsoá demokrata forradalmaiban a holland, angol, francia burzsoá forradalmakban a munkásság volt a forradalom rohamcsapata, ő harcolt és vérzett s a győzelem után a burzsoázia szedte le a tejfelt, a munkásságot kisemmizve. Ezért tanította Lenin a munkásságot arra, hogy a forradalom kitörése után legfőbb gondja az legyen, hogy a burzsoá demokrata forradalmat továbbfejlessze szocialista forradalommá. Ez a megismerés tette lehetővé 1917-ben az Októberi Szocialista Forradalom győzelmét. Az Októberi Forradalom hatása alatt fórra • dalmilag megmozdult munkásság volt az a döntő erő, amely a mi új hazánk, Csehszlovákia megszületését 1918-ban lehetővé tette. Mivel azonban a csehszlovákiai munkásság akkor még nem ismerte Lenin tanítását a burzsoá-demokrata forradalom átnövéséről a szocialista forradalomba és nem is volt még akkor kommunista pártja, amely vezette volna harcát, az eredmény az lett, hogy a burzsoázia kaparin totta kezébe a hatalmat. Viszont 1945-től éppen Lenin ezen tanítása vezette Gottwald elvtársat és a pártot a burzsoáziával folytatott harcában, s ennek köszönhető, hogy nem ismétlődött meg a burzsoázia 1920. évi győzelme. A népi köztársaság jellegéért, azért, hogy burzsoá demokrata, avagy prole tárdiktatúra lényegű legyen itt a hatalom — az ezért folyó osztályharc 1948 februárjában a munkás ság és a dolgozó parasztság szövetségének győzelmével végződött. Vizsgáljuk meg önbírálólag ma gunkat, hogy a nemzetiségi kérdésben kivetettüke magunkból azokat a gondolatokat és érzelmeket, amelyeket a burzsoázia és szociáldemokrácia oltott belénk, hogy szolgálóivá legyünk? Mert a burzsoánacionalizmus ideológiáj ának és értelemvilágának megtagadása és elvetése nélkül, s annak szocialista hazafisággal való helyettesítése nélkül nem lehet Lenint őszintén ünnepelni és követni. Marx és Engels felfedezték a munkásosztály történelmi hivatását, amelyet a kapitalista társadalomban elfoglalt objektív helyzete határoz meg. Ennek a történelemadta hivatásnak a lényege az, hogy a munkásosztály kénytelen saját felszabadulásáért harcolni, de azt csak úgy érheti el, hogy megdönti a kapitalista társadalmi rendet és helyében olyat teremt, amelyik kizárja nemcsak a munkásosztály kizsákmányolását és elnyomását, hanem a többi dolgozó osztályokét is. Ezt a nagyszerű történelmi feladatot azonban a munkásosztály csupán ösztöneitől vezettetve és vezető élcsapat nélkül csak beláthatatlanul hosszú idő múltán és embertelen szenvedések és áldozatok árán tudná végrehajtani. Marx és Engels épp azért, hogy megkíméljék a világ munkásságát ezektől a szenvedésektől és áldozatoktól, azt tanították, hogy a harcoló munkásságnak feltétlenül szüksége van vezérkarra, politikai pártra. S a világ munkássága be is látta ezen tanítás helyességét és a szociáldemokrata pártban megteremtette magának ezt a szükséges vezérkart. A szociáldemokrata pártok azonban idővel elkispolgáriasodtak, ideológiájuk elposványosodott és így a burzsoázia ügynökeivé lettek a munkásosztály kebelében. Lenin folytatva Marx tanítását a politikai párt jelentőségéről, elmélyítette azt az imperializmus korszakában vívott osztályharc szükségleteinek megfelelően. Lenin pártja, a kommunista párt, a szociáldemokrata párthoz viszonyítva újtípusú párt, mert megszervezettsége, tagjainak öntudatossága, kötelességtudása és fegyelmezettsége, valamint ezen élcsapat viszonya a tömegekhez tényleg ezek vezérévé teszi, amely tovább, élesebben és világosabban látja a teendőket, mint a vezetettek, s tetteiben jó példát mutat nekik. A munkásosztálynak nem a párt az egyetlen szervezete. Ezenkívül vannak még szakszervezetei, szövetkezetei, kultúregyesületei, nemzeti bizottságai, de a lenini tanítás és gyakorlat szerint a párt a legmagasabbrendű szervezet köztük, amelynek az a feladata, hogy a többi szervezet munkáját összefogja és irányítsa. A párt a munkásosztály esze, szíve, akarata és erkölcse, amely a marxi-lenini elmélet segítségével tanítja és neveli a vezetett tömegeket, lelkesíti, mozgósítja, szervezi őket és ugyanakkor figyelmesen hallgatja a tömegek szavát és tanul tőlük. Lenin pártjával az élen, melynek útját a marxizmusleninizmus elmélete világította meg, az oroszországi, de az egész világ munkássága is legyőzhetetlenné és mindenhatóvá lett. Marx és Engels a szocializmus vágyálmából, utópiájából tudományt csinált. Ezt a tudományt a szociáldemokrata vezetők kiforgatták lényegéből. Lenin pedig elmélyítve a marxizmus tudományát, életes életté változtatta a földgömb egyhatodán. Lenin életműve, a Szovjetunió azóta a szocializmus virágzó földjévé és az emberiség szebb jelenének és jövőjének zálogává lett. Neki köszönheti a mi dolgozó népünk is felszabadulását a fasiszta kapitalizmus rabigájéból. Lenin eszméi ma a földkerekség leghatalmasabb anyagi arejévé lettek, mert százmilliós tömegeket hatnak át, mozgatnak a békéért folytatott harcokban. Vizsgáljuk meg önbírálólag magunkat, hogy milyen lelkesedéssel és bizalommal követjük Lenin pártját. Ki fog tűnni, hogy sok javítani valót fogunk ott találni, ha Lenin őszinte és igaz követői akarunk lenni. Szlovákiai méretben a párt most éppen ilyen bíráló önvizsgálatra készül. Ma ül össze az SZLKP kongresszusa, amely arra hivatott, hogy értékelje az eddig megtett utat, felfedje az objektív szükségszerűségeket és ezek alapján kijelölje a fejlődés további útját és ama feladatokat, amelyek megoldásával ismét közelebb jutunk a szocializmushoz a dolgozó nép anyagi és kulturális életének magasabb fokához. Lenint születésének 85. évfordulóján legleniniebben úgy tiszteljük, hogy minden erőnket azon feladatok megértésére és megoldására mozgósítjuk, amelyeket az SZLKP ma összeülő kongresszusa tűz elénk. Szántó László