Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-22 / 95. szám, péntek

Bratislava, 1955. április 22. péntek 30 fillér VIII. évfolyam 95. szám SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai egyesüljetek! Nyolcvanöt esztendővel ezelőtt született a Volga-parti Szimbirszk (ma Uljanovszk) városában Vlagyimir Iljics Lenin. A cári Oroszország akkoriban még a rövid ideje törvényesen megszüntetett jobbágyság állapotában tespedt; a mi országainkban első lépéseit tette a munkásmozgalom; Párizs az első proletárfor-adalom küszöbén állt, amelyet a burzsoázia porosz támogatással két hónap alatt vérbe fojtott. Ma a földkerekség egyharmadán győzelmét ünnepli a proletárforradalom: a Szovjetunió és példáját követve fél Európa és fél Ázsia már az emberiség történetének új útjára lépett, az egész dolgozó nép boldogságának és szabadságának útjára. Hallatlan méreteket ölt a tömegek szabadságmozgalma, a gyarmatokon, a félgyarmati országokban és magukban a kapitalista államokban is az imperializmus véres uralma ellen. Marx és Engels életéhen a szocializmus megszűnt utópia lenni. Ma már nem csupán tudomány, hanem életes, gyakorlati tény, valóság. Évszázadunk e beláthatatlan változásai Lenin nevéhez és művéhez fűződnek — a leninizmus győztes eszméihez. Az orosz bolsevikok, akiknek kezébe Lenin lángelméje legyőzhetetlen fegyvert adott, Oroszország proletariátusát és kizsákmányolt tömegeit győzelemre vezették'a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, felépítették a Szovjetunióban a szocialista társadalmat. A leninizmus alapjain épült fel a világ első szocialista állama, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amely már megkezdte a kommunista társadalom építését. Lenin számos művében rámutatott a bolsevizmus nemzetközi jellegére és jelentőségére. Igazát a történelem bizonyította be. A bolsevikok 1917-ben aratott győzelme teljes ideológiai csődbe döntötte az opportunizmust, új erőt öntött az egész világon a nemzetközi munkásmozgalomba. A magunk története példázza a legjobban e tény messzeható jelentőségét. Hisz Csehszlovákia megalakulásának idején, az első világháború után, miután a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lángjától feltüzelt dolgozó tömegek vérük árán kiharcolták köztársaságunkat, az úgynevezett szocialista pártok vezéreinek árulása odáig fajult, hogy ők maguk segítettek vérbefojtani a munkásmozgalmat. De munkásmozgalmunk nem maradt vezető híján. A győztes leninizmus alapjain megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely az 1921— 29-es években keresztülment a bolsevizálás folyamatán és a munkásosztály a dolgozó tömegek igaz vezére lett a felszabadulásukért vívott harcban. A CSKP felépítése újtípusú forradalmi pártként, a párt forradalmi stratégiája és taktikája a tömegek mozgósításában a tőke elleni harcra, megalkuvást nem ismerő irányvonala a köztársaság megvédésére a fasiszta támadással szemben az országra nehezedő fokozott veszély idején, a munkásosztály vezető szerepének biztosítása a második világháború alatt vívott hősi nemzeti felszabadító harcban, a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnövése, miután a szovjet hadsereg felszabadította -hazánkat — mindez a leninizmus gyaKorlati alkalmazását jelenti csehszlovákiai viszonyainkban. A leninizmus, ez a pótolhatatlan elméleti fegyver és a Szovjetunió szociálisig *""-=7ágépítésónek gyakorlati tapasztalatai jelentik azt az iránytűt, amely ma is mutatja utunkat a szocial'zmushoz. Pártunk ezért tulajdonít oly nagy jelentőséget a leninizmus tanulmányozásának, mivel csakis ez biztosíthat afelől, hogy >a pártmunkások, az állami és gazdasági apparátus dolgozói, valamint a széles tömegek helycsen és mélyrehatóan megértik a párt és a kormány határozatait és nem követnek el durva hibákat végrehajtásuk során. A leninizmus legfőbb tétele a proletariátus diktatúrájáról szóló tanítás. Ez alapvető jelentőségű számunkra is, hisz teljes mértékben érvényesek Lenin szavai: ,,A kapitalizmusból a kommunizmusba vezető átmenet szükségszerűig a politikai formák nagy gazdagságát és sókféleségét hozza létre, de mindnyájuknak elkerülhetetlenül egy a lényege: a proletariátus diktatúrája". (Válogatott művek II. kötet 165. oldal szlovákul.) „A proletariátus diktatúrája — hangsúlyozza Lenin — ha ezt a latin tudományos, történetfilo^ófiai kifejezést egyszerű nyelvre fordítjuk át, azt jelenti: csak egy bizonyos osztály, elsősorban a városi és általában gyári, ipari munkások képesek vezetni a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét a tőke igájának lerázásáért vívott harcban, a tőke uralmának tulajdonképpeni megdöntésében, a győzelem megtartásáért és biztosításáért folytatott küzdelemben, az új szocialista társadalmi rend felépítésében, az osztályok teljes megszüntetéséért folytatott harcban ... A proletariátus, miután már kiharcolta a politikai hatalmat, nem szakítja meg az osztályharcot, hanem tovább folytatja az osztályok teljes megszüléséig, természetesen más körülmények között, más formában és más eszközökkel." (Válogatott művek, 11. kötet 511—512. oldal szlovákul.) Lenin különösen nagy súlyt helyezett arra, hogyan vezesse a munkásosztály a többi dolgozó tömeget, különösen a parasztság tömegeit, nemcsak a cárizmus és a kapitalizmus elleni harcban, hanem a szocializmus építésében is a proletariátus diktatú(Folytatás a ? oldalon.>