Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-21 / 94. szám, csütörtök

6 111S zo 1955. április 21. Harmadszor voltunk az idén a prá­gai kongresszusi palotában. Örökké feledhetetlen marad számunkra az a pillanat, amikor a februári CS1SZ­kongresszus lelkes hangulatiban a francia lányok képviselője azt kiál­totta a hivatalos tribünről az egész világnak: Szeressük egymást, éljen a szeretet! Nem mosódhat el soha az a kép sem, amikor az EFSZ-ek kül­dötteinek nagy, országos találkozóján kitüntették a 207 legjobb szövetke­zetest. Zápotocký, Široký elvtársak hosszasan elbeszélgettek velük, bölcs útmutatással szolgáltak a jövő tenni­valóihoz és maguk is meghallgatták a kitüntetetteket. Éppen ez a veze­tés legjobb módszere: tanítani, de egyszersmind állandóan tanulni is azoktól, akik életük és harcuk során a gyakorlatban jól bevált tapasztala­tokat gyűjtöttek össze. Ez a mód­szer biztosítja leginkább az elmé­let és gyakorlat nélkülözhetetlen egységét. Élményekben gazdag volt a CSISZ és az EFSZ-ek idei kong­resszusa. A Csehszlovákiai Békevédők III. kongresszusa ezen az incselkedő , áp­rilisi vasárnapon mégis egészen más. Más összetételben és ezért erejében is. Míg a CSISZ-kongresszus minde­nekelőtt az ifjúságé, az EFSZ-kong­resszus a szövetkezeteseké, a fa­lusiaké volt, a békevédők kongresz­szusa — mindenkié! Részt vettek rajta ipari munkások, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok, értel­miségiek, tudósok, művészek, műsza­kiak, katonák, biztonsági testületek tagjai, férfiak, nők, anyák, apák, öre­gek, fiatalok, csehek, szlováko^, ma­gyarok, ukránok, lengyelek, németek, városiak, falusiak színes népvisele­teikben, az egyházak papjai és érde­mes sportolók. Jelen volt több euró­pai állam, köztük a Szovjetunió bé­kebizottságának küldöttsége. Képvi­seltette magát mindenki, aki a Béke­Világtanácsnak az atomháborús előké­születek elleni felhívását aláirta, munkájával megpecsételte. Képvisel­tette magát ezerötszáz választott kül­dött és számos vendég révén az a közel kilenc és fél millió csehszlovák polgár, aki határozott hangon kö­veteli a világ minden békeszerető em­berével együtt, hogy minden ország­ban semmisítsék meg az atomfegy­verkészleteket és haladéktalanul szün­tessék be az atomfegyver gyártását. Ez a világos, mindenki számára ért­hető követelmény még a közönyösök nagy részét is mozgósította, erkölcsi egységbe fonta és újból, mint már annyiszor, érvényesült Arany János, a nagy realista költő tételének igaz­Igazságunk mellett itt van erőnk is! sága, amit Vojtina Ars Poeticája cí­mű tanítókölteményében hirdet: Csakhogy nem ami rész szerint igaz, Olyan kell, mi egészben s mindig az ... Ezt az erkölcsi egységet fejezte ki a kongresszusi jelszó: „Szilárd akarat­tal megvédjük a békét, a világ népei­vel való egységben harcba hazánk biztonságáért, népünk boldogságáért!" „Szilárd akarattal megvédjük a bé­két" — kormányunknak e program­pontja valóban polgáraink egységes kívánságán alapul. De a békét nem­csak magunknak kívánjuk. A közös ellenség elleni közös harcban kell a népek egységét létrehozni. Békemoz­galmunk közvetlen célja hazánk biz­tonságáról és lakosságunk jólétéről való gondoskodás. Könnnyűszerrel, vagy ingyen azonban semmihez sem jutunk. Mindenért meg kell dolgoz­ni. Ezért szólít a jelsző harcba „ha­zánk biztonságáért, népünk boldogsá­gáért!" A kongresszus a részvevők ünnepi hangulatában letárgyalta, milyen mun­kát végeztek a csehszlovákiai béke­védők, hogyan harcoltak az atomhábo­rú, Nyugat-Németország újrafelfegy­verzése ellen és a tartós béke meg­őrzéséért, megszilárdításáért. A főbe­számoló befejeztével egymás után álltak fel népünk küldöttei és tettek hitet a béke, a boldogító termelő­munka mellett, nemcsak maguk, de falujuk, városuk, járásuk, kerületük nevében. A békés együttműködés je­gyében szólaltak fel a külföldi ven­dégek is. A kongresszus kitűzte a bé­kevédők új feladatait, új vezetőséget választott és megállapította annak a küldöttségnek az összetételét, amely Helsinkiben fogja képviselni a cseh­szlovák békevédőket a Béke-Világta­nács ottani nagy összejövetelén. A békemozgalom eddig elért nagy eredményei fényesen igazolják, hogy a béke ügye erős kezekben van, hogy a béketábor ereje egyre nő, hogy hí­veinek száma a másik oldalon is ál­landóan növekszik, hogy a napnál fé­nyesebben bizonyítjuk a két különbö­ző rendszer békés együttélésének le­hetőségét egy egész történelmi idő­szakra és főleg, hogy a béke meg­védhető. Mégis: további magyaráz itra, meggyőző, népnevelő munkára nagyon nagy szükség van, mert vannak nég olyanok, akik csak formálisan írták alá a felhívást és nem érzik át telje­sen annak belső tartalmát. Bár a bé­keszavazás nagy munkasikerek je­gyében zajlott le és az agitációs pá­rok alaposan megmagyarázták a sza­vazás nagy jelentőségét, bár népünk példás egyöntetűséggel állt ki a béke védelmére, mégis előfordult, hogy de­rék, becsületes emberek azt mondtak, mit ér az én aláírásom, mit ér az én állásfoglalásom? Ezt a kishitűséyet, ami régi életük megmaradt csökevé­nyeinek megnyilatkozása, türelmesen, de mielőbb fel kell számolnunk. Mind­nyájan felelősek vagyunk az ilyen kis­hitűek téves életszemléletéért. Hiszen, ők is tudnak a nácik, a nyilasok, a gárdisták barbár cselekedeteiről, a ha­lál-táborok borzalmairól, emberek és gyermekek kínzásáról és meggyilko­lásáról, városok, falvak, értékek el­pusztításáról Mi készteti hát óket a hitetlenségre, miért nem szolgá­lunk a megcáfolhatatlan bizonyítékok ezreivel a jelenből, ha vannak, akik szívesen feledik a múltat? A közömbösökhöz kell most újra és újra eljutnunk ebben a tíz év előtti történelmi napokra emlékeztető idő­szakban és az ő közönyük ellen kell felvenni a harcot. Hisz ők is boldog­ságban akarnak élni. Ők is velünk tartanak, előttük kell egyszer s min­denkorra megvilágítanunk, hogy a gyilkosok nem pusztultak el, most is szomjaznak szeretteink és a magunk vérére. Gúnyosan nevetnek, kárörven­deznek, ha közönyt, nemtörődömséget észlelnek portáinkon. Nálunk, közvet­len körünkben már nem nyújtják ki véres lakomára vad karmaikat. De legyünk éberek: ne húnyjuk be sze­münket, mert itt vannak a közeiben. Ha nem fogunk dorongot, ha nem állunk ki gyermekeink védelmére, ránk rohannak. Nem hagyhatunk rést a gyilkosok számára. Ne engedjük, hogy' a közönyösök eltereljék a ?zót, ha békéről beszélünk. Ne legytnek újsütetű Pató Pálok a népi demok­ratikus hazában, amikor a francia munkás, az olasz parasztasszony, a német ifjú, az osztrák tudós, az an­gol kispolgár, mind-mind a béke mel­lett tör lándzsát nyomasztó háborús élményekkel terhelten. Egyszerű sza­vakkal elmondható, hogy a Wehr­macht csizmája elleni harc összekap­csolódik most az amerikai atomőrület, a háború kiagyalói elleni küzdelemmel. És hogy az ember, a család, a munka érdekeiért folytatott állhatatos har­cunkhoz a történelem első békés atomerőműve szolgáltatja az áramot, megérti ezt még a legcsökönyösebb ember is. Megérti, milyen szörnyű a háború, megérti, milyen gyönyörű a béke. Napról napra látja, hogy a kom­munisták vezette munkásosztály, a szervezett dolgozók ereje a fennálló burzsoá rend cselekvőképességére is nagy befolyással van. Mi ez, ha nem a népi békeerők elismerése, amely megrettenti a burzsoázia képviselőit? Minden egyes ember magában is sokat számit. De nálunk, a szabad világban elmúltak már azok az idők, amikor az egyes megtérteket, Gorkij Pelageja Nyilovnáját, Capek Anyját és Karinthy Ferenc Zoltánját ünnepe 1 tük. Ma a tömegekre építünk. Igazságunk mellett a tömegekben van az erőnk. Ezért vesszük hát fel merészen és bátran a harcot az ellen a tévhit el­len, mitha a háború valamiféle elke­rülhetetlen szükségesség volna. A há­ború nem természeti csapás. A hábo­rút emberek készítik elő és éppen ezért az emberek arra is képesek, hogy megakadályozzák. Tőlünk függ, hogy ezt az elvet mielőbb általános érvényűvé tegyük. Ezt kell most . tudatosítani a legszélesebb rétegek­ben. Ez az, amit szembe kell szegez­ni azokkal az elvetemült bitangokkal, akifc — a közönyösökké] ellentétben — háborús hisztéria terjesztésével próbálnak megfelelő légkört terem­teni őrült terveik kivitelezéséhez. Ezért időszerű napjainkban a kérdés: A békéért harcolsz, vagy a béke ellen ? Erre politikai és világnézeti különb­ségre való tekintet nélkül mindenki­nek válaszolnia kell. A békevédök III. országos kongresz­szusa igen jelentós politikai esemény­nek bizonyult. Megmutatta: terjed, mély gyökereket ereszt köztársasá­gunkban az újfajta hazafiasság érzése. Ez a hazafiasság: a felszabadult, az ország gazdájává lett, /munkájának eredményeire joggal büszke nép ön­tudatos érzése. Ez az új hazafiasság < lválaszthatatlan a népünkben egyre e. ősödő internacionalizmustól. Felejt­hetetlenek azok a pillanatok, amikor a kongresszus béketábor vezető­erejét. népünk felszabadítóját, békénk és függetlenségünk legszilárdabb biz­tosítékát, a nagy Szovjetuniót ünne­pelte. Közismert tény, hogy bizton­ságunkat és vívmányainkat csak a Szovjetunió oldalán, a béketáborban felzárkózva védhetjük meg, hogy sor­sunk elválaszthatatlanul összeforrott a szabad országok sorsával és hogy a jó emberek mindenütt, az egész vi­lágon a mi békénkért is küzdenek, ezért hát nekünk is szent kötelezett­ségeink vannak irántuk. Hatalmas béketüntetés viharzott a nagy terem falai között. Elhallatszott nemcsak hazánk legkisebb, legtávolabbi falujába, de oda is, ahol Dulles pár­názott ajtók mögé húzódott, csakhogy ne hallja a békeszerető népek szavát. Milliók elszánt akarata, lelkesedése, percekig zúgó tapsa, harcos kiáltások készülnek győzelemre vinni a bécsi követelést hazánkban is. Népünk békevágya óriási és egyre növekvő erő. Ez sarkallja különösen most, közvetlenül a felszabadulási ünnepségek előtt, újabb, magasabb termelési eredményekre a városok és falvak dolgozóit. A béke vágya él m'ndnyájunk szívében, ez acélozza mog izmainkat és ez lendít előre új sikerek felé. A békemozgalom köte­lessége, hogy ezt az erőt még tovább fejlessze hazánk építése érdekében. A béke védelme: a politikai fő feladat. De a béke védelme ugyanakkor poli­tikai kiindulópont is, amelyet minden egyes becsületes ember megért és amely éppen ezért mindenkit mozgó­sít A békemozgalom az az erő, amely az őszinte békevágyon túl jóformán mindenkit bevonhat az előttünk ál­ló gyakorlati feladatok megoldásába, A békemozgalom lehetőséget nyújt arra, hogy a falusi dolgozók azgn rétegeit, főleg nőket, akik eddig tá­vol álltak, vagy közömbösek voltak a politikával szemben, bekapcsolják ha­zánk életének pezsgő vérkeringésébe. Ezt fejezte ki felszólalásában a 18 gyermekes Katarina Ďurišová, az Olomouc-kerületbeli václavovi EFSZ tagja. A békemozgalom, mint a po­litikai öntudatraébresztés fontos esz­köze, óriási segítséget nyújthat. Csehszlovákia népe megnyilatkozott a béke mellett. További munkánkban új szakaszhoz értünk. A hazatért kül­döttek lelkiismeretesen számoljanak be társaiknak a kongresszusról. Is­mertessék a kongresszus határozatát és buzdítsák a tömegeket a határo­zat végrehajtására. A legfontosabb termelési kérdéseket, a tavaszi mun­kák meggyorsításának ügyét kapcsol­ják össze a békéért vívott harccal. Magyarázzák el újra és újra, hogy a munkahely, a termőföld, a lakóház, az iskola — a békéért vívott harc megannyi küzdőtere. A csehszlovák békevédök nagy mozgalma legyen mél­tó a köztársaságunk népének szívé­ben élő békevágyhoz. A Šumava, a Tátra, Csallóköz és Kelet-Szlovákia népének békevágya legyen erős kiál­lás, hatalmas cselekedet, amely dráua hazánkat a szabadság, a szocializmus és a béke legyőzhetetlen bástyájává emeli. Már nem kérjük, követeljük h békét, amely oszthatatlan, amelynek megőrzése legnagyobb harci győzel­münk és amelyet minden jószándékú ember meg is érdemel. SZILY IMRE ZDENÉK NEJE DLÝ: A korszakalkotó Kassai Kormányprogram Vasárnap délelőttönként, pontosan 10 óra 45 perckor rendszeresen megszólal a rádióban egy apásan meleq, mec/hitt hang. Aki először hali'/a, azt meglepi egyszerii közvetlensége, mintha tu­lajdonosa ott ülne vele egy szobában és egy küz­delmes nagy és szép élet élményeivel, leszűrt bölcsességével ajándékozná meg. Azok a tízezrek pedig, akik érdeklődéssel várják szavát, mindjárt első mondatánál felismerik: Nejedlý elvtárs beszél! Vajon miről tájékoztat ez az utolérhetetlen va­rázzsal, frisseséggel és okossággal csevegő nagy nevelő? Egyszer a cseh zenetitánról. Smetanáról, máskor a lanilók bölcséről. Komenskými, majd' a béke ügyéről, a sötétség rnlágának acsarkodá­sáról, mindig aktuális témákról beszél és mindig úgy, hogy a hallgató tisztábban látja szava meg­hallgatása után a napi tennivalókat és útbaiga­zítást kap egyúttal a holnapra is. A hang olykor-olykor öregesen megreszket — ne csodáljuk, hiszen egy hetvenhét esztendős idős ember szól hozzánk — mégis fiatalosnak érez­zük, ahogy életünk nagy eseményeit magyaráz­za, örömeinkről és bajainkról beszél és teendőin­ket, munkánk célját tisztázza. Ha nagy. gazdag és harccal teli életére gondolunk, akkor megért­jük hangja szenvedélyét és bölcsességét. Eqy sokat látott, sokat tapasztalt bölcs szól a rádió­ban a hallgatók tízezres tömegéhez, amely meg­tanulta tisztelni és szeretni ezt a qazdagéletü bölcs embert, aki oly szívesen osztja meg velünk tudását es tapasztalatait. Dolgozóinknak, akik nem ismerik a cseh nyel­vet és ezért nem hallgatják ezeket a vasárnapi küldéseket, allcalmuk lesz lapunk hasábmrol megismerni Európának egyik legnagyobb élő gondolkodóját és zeneértőjét. Zdenék Nejedlý akadémikus az első köztársaság idején tanára volt a prágai Károly-egyetemnek és nemcsak négykötetes Smetana monográfiájával, a cseh zeneköltökről írt műveivel tette ismertté a nevét, hanem azzal a ténnyel is, hogy megalkuvást­nem ismerő eréllyel harcolt a fasizmus és a há­ború réme ellen. Ez időben kampányt folytatott a spanyol köztársaság megvédéséért és előadásai­ban kifejtette a párt jelszavát: A harc Madridért — harc Prágáért! Haladó nézeteiért és tevékenységéért üldözték és a fasiszta megszállás idején emigrálni kény­szerült. Moszkvában folytatta nevelői tevékeny­ségét. Vezető munkatársa volt a Nagy Honvédő Háború éveiben a Szovjetunió Tudományos Aka­démia Történeti Tudományos Intézetének és ugyanakkor tevékenyen részt vett köztársasá­gunk népeinek felszabadító harcának megszer­vezésében. 1945-ben a Nemzeti Front kormányá­nak tagjaként, mint közoktatásügyi miniszter visszatért a felszabadult hazába és azóta minisz­teri, majd miniszterelnökhelyettesi és egyeb magas közjogi funkciókban, az iskola és oktatás­ügy, a közjó és a nép javán fárad. Ma ez a Lenin­renddel kétszer kitüntetett tudós és államférfi, a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetség elnöke. * Az Üi Szó a mai nappal olvasótáborának le­hetővé teszi, hogii magyarul megismerhesse Nejedlý elvtárs rádióbeszédei!. azokat a meleg­hangú és meghitt szavakat, amelyeket vasárna­ponként intéz hallgatóihoz. Ügy hisszük, hogy a magyar dxilqozók nagy bará! iának szavait örömmel fwudja mindenki, aki látóköréi széle­síteni és szellemi életét gazdagítani törekszik. Elmúlt a húsvét, az ünnep napjai, amikor ismét üres frázisokat puffog­tattak a békéről. Ores frázisokat azért, mert olyanok harsogták világgá őket, akik magukban hordozzák a háború terhét — a kapitalizmus és az imperia­lizmus világának képviselői, akik szá­mára a háború múltban és jelenben „ultima ratio", az utolsó érv, mellyel igényeiket igyekeznek érvényre juttat­ni. Hol idegen területről van szó, hol idegen nemzetekről, de kivétel nélkül mindig az a céljuk, hogy csillapítsák éhségüket a zsákmány, a profit után. Mivel pedig ez az éhség a kapitalis­tákban, imperialistákban kielégíthetet-, len, a konc sohasem elég, így aztán a háborút e világban magától értetődő eszköznek tekintették és tekintik, a jog teljességének és jogosult eszköz­nek. Évenként egyszer azonban e világ magára öltötte a béke fehér tógáját, és a békéről szónokolt, de csakis szó­nokolt és éppen csak egyszer egy év­ben — húsvét szombatján, utána azon­ban az ünnepi tógát ismét levetette és folytatta politikáját, amely a nemze­tek közötti uszításból, ellenségeskedé­sek szításából és új meg új háborúk előkészítéséből tevődik össze. A kapi­talizmus és az imperializmus korszaka sohasem volt mentes a háború fenye­getésétől, amit e világ annál könnyeb­ben viselt el, mivel a háború borzalmai nem őt, hanem az egyszerű dolgozó népet sújtották. így volt ez és így vnn ma is a kapitalizmus és az imperializ­mus világában. Nem akarom felsorolni, hány és micsoda háború ment végbe abban az időben, amelyre magam em­lékszem, köztük két világháború, amely az egész emberiséget pusztította. Ma sem múlik el egy óra anélkül, hogy a világ valamelyik sarkában ne durrog­nának a puskák, ne dörögnének az ágyúk és más még pusztítóbb fegyve­rek, nem múlik el egy óra sem háború nélkül. Fegyverszünet? Az imperializ­mus még azt is a háború eszközévé tette. Koreában megkötötték a fegy­verszünetet, de ez nem jelentett mást, csupán annyit, hogy az imperialisták hadereje felszabadult az indokínai há­ború céljaira. És a béke? E szó az im­perialisták szájában lassanként való­ban csak üres szó lesz. Amerika nincs hadiállapotban a népi Kínával, a két állam között béke uralkodik, ez azon­ban semmiképpen sem akadályozza meg Amerikát abban, hogy napról napra közvetlenül vagy csangkajsekista zsoldosai útján támadásokat intézzen és vérrel öntözze a kínai vizeket. Nem árt, ha ezt emlékezetünkbe idézzük, ha kellőképpen értékelni akar­juk, mit jelentett számunkra, cseh­szlovákiai lakosok számára, jelenünk és jövőnk szempontjából a kassai kor­mányprogram, amelynek tizedik év­fordulójára emlékeztünk április hónap első napjaiban. És méltón emlékeztünk meg róla. A párt és a kormány küldöttsége, a köztársaság el­nökével élén Kassára utazott, hogy ott, a helyszínen emlékezzen meg e törté­nelmi eseményről és emlékét azon a helyen elevenítse fel, ahol e nagy mű létesült. Magam előtt látom ezt a ké­kes fedőlapú füzetkét, amelyet már Szlovákiában nyomtattak, még mielőtt megérkeztünk volna a szovjet hadse­reg felszabadította Prágába. A kis füzet címlapján ez áll: „A csehek és szlovákok Nemzeti Frontja kormány ­riak programja". Milyen egyszerű, szinte hihetetlenül egyszerű szemre ez a kis füzetke, de ugyanilyen egyszeiü és tiszta maradandó tartalma is. És mégis korszakalkotó volt ez a kassai program, amely új korszakot nyitott nemzeteink, a csehek és a szlovákok történetében. Nem a kapitalista leigá­zás korszakát, hanem a kizsákmányoló imperializmus béklyójából való szaba­dulás korszakát, a népi, a népet szol­gáló, a nép igazgatta újtípusú, szocia-

Next

/
Thumbnails
Contents