Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-21 / 94. szám, csütörtök

1955. április 21. UIS Zö 7 \ y\emzeíközi zenei /eszíioál Fővárosunk rendkívüli igyekezettel ké^ül felszabadulásunk tizedik, jubi­\í évének megünneplésére. Körül­ti itő gondossággal és finom művé­szi érzékkel készítik elő és szervezik az idén a X. Nemzetközi zenei feszti­vált is, ami Prágai Tavasz néven tölt be jelentős kultúrhivatást a haladó szellemű világ zeneművelő és zene­kedvelő köreiben. A Prágai Tavasz a csehszlovák népi demokrácia szülötte és az elmúlt rövid pár év alatt olyan népszerűségre, sőt megbecsülésre tett szert, hogy máris értékes művészeti hagyománnyá fejlődött. Ez a tény a rendező bizottságot nemes célkitűzé­seiben erkölcsileg arra kötelezi, hogy évről évre fokozza igényességét a mű­sorra tűzött zeneszámokkal és a sze­replő művészekkel szemben. Mindez a követelmény az eddiginél még sokkal fokozottabb mértékben nyilvánul meg az idén, amikor kormányunk módot nyújt a személyes részvételre külföldi zenekedvelőknek is. A Turista nem­zeti vállalat ugyanis 12 európai or­szágból rendez külföldi kultúrintézmé­nyek bevonásával társasutazásokat Prágába a zenei fesztivál tartamára. Különleges jelentőséget nyer a küszö­bön álló Prágai Tavasz azáltal, hogy a klasszikusok és az egész világ nagy komponistáinak alkotásai mellett ko­runk hazai zeneszerzőinek reprezenta­tív müvei is bemutatásra kerülnek. A látogatóknak így módjuk lesz az új, mai cseh és szlovák zenével megis­m rkedniök. A Prágai Tavaszt 1955. május 12. és június 3-a között rendezik. Több mint három héten át hangzanak majd fel Prága hangversenytermeiben híres művészek tolmácsolásában a legkivá­lóbb zeneszerzők opuszai. A gazdag ünnepi műsor magvát Smetana, Dvo­ŕák, Fibich, Suk, Janáček művei al­kotják és Foerster, Novák, Ostrčil szerzeményei egészítik ki. A világ­klasszikusok közül Bach, Beethoven, Csajkovszkij, Chopin, Debussy, Berlioz és mások szerepelnek. Sosztakovics, Prokofjev, Rachmaninov, Bartók, Ko­dály, Ravel Szymanovszki, Sztravin­szkij legjelentősebb művei mellett az utolsó tíz szabad év hazai alkotásai közül Jeremiás, Moyzes, Dobiaš, Seidi, Kardoš, fiidký, Suchoň, Kapr, Pauer, Irta:Jó Sándor Krejči legjobb szerzeményeit is mű­sorra tűzték. A zeneművek előadására a legkivá­lóbb csehszlovák és külföldi előadó­művészeket kérték fel. Már az előze­tes értesítésben szereplő szólisták is biztosítják a hangversenysorozat ma­gas színvonalát. Ugyanez a megálla­pítás méltán vonatkozik a fényesmúltú zenekarokra is, amelyek oroszlánrészét képezik a műsornak. Gyönyörködhe­tünk majd a leningrádi filharmónia, a kínai népi együttes, a budapesti szim­fonikusok, a lipcsei Gewandhausor­chester és nyugatnémet Stross kama­razenekar kimagasló művészetében. E pompás zenekarokat a legjobb hazai és külföldi karmesterek fogják ve­zényelni. Számíthatunk a leningrádi Mravinszkij, Erich Kleiber, a német Ramin, az olasz Mario Rossi, a fran­cia André Cluytens és Ferencsik Já­nos vendégfellépésével. Persze a ka­mara- és vokális zenét is a legjobb művészi együttesek előadásában él­vezhetjük. A programon szerepelnek a Smetana, Ondriček, Janáček kvartet­tek, a Cseh szonett és a Cseh ének­együttes. A Szovjetunió, mint mindig, most is legjelentősebb művészeit kül­di vendégszereplésre. Az idén olyan fiatal szovjet művészek is érkeznek, akiknek ez lesz első külföldi bemutat­kozásuk. Kína, az európai népi demok­ratikus országok, Franciaország, Anglia, Argentína, Olaszország, Auszt­ria, Nyugat-Németország és Svájc leg­jobbjaikkal vesznek részt a fesztivá­lon. A külföldi művészek közül a szov­jet Leonid Kogan, az angol Alfredo Campoli, a svájci Blaise Calame, a. bol­gár Vaskó Abadzsijev (hegedű), a Chopin-verseny győztese, a lengyel Adam Harasiewicz, a román Katz, a magyar Cziffra György, a francia Dar­ré (zongora), a francia Tortelier (cselló), a szovjet Msztiszlav Rostro­povics (gordonka), a szovjet Maszle­niková, Ognivcev, az osztrák Vilma Lipp (ének), a francia Rampala (fuvo­la) csillogtatják meg tudásuk minden fényét a prágai hangversenydobogó­kon. Nagy várakozás előzi meg azt a hangversenyt, amelyen tömegdalokat, kórusműveket és kisebb kantátákat fog előadni a Csehszlovák Rádió ének­kara Jirí Pinkas vezényletével. Ezek szólnak leginkább a dolgozók legszé­lesebb tömegeihez, hisz a szocialista hazaszeretet érzése csendül ki belő­lük, erőt mutatnak és derűs jövőbe­látást sugároznak ki magukból. A Prágai Tavaszt Smetana halálának 71. évfordulóján, május 12-én nyit­ják meg. A nyitó hangversenyen ha­gyományszerűen, íratlan törvény alap­ján a Cseh Filharmónia Šejna vezény­letével Smetana „Hazám" örökbecsű szimfonikus költeményét adja elő. Ugyanaz nap a Nemzeti Színházban a csak egész kivételes ünnepi alkal­makkor játszott Libuša opera lesz műsoron. A Prágai Tavasz alkalmából a Nemzeti Színház előadja azt a négy operát (Eladott mennyaszony, Dalibor, Rusalka (Sellő), Jeji pastorkyňa (Je­nufa), amelyekkel a közeljövőben a Szovjetunióban fog vendégszerepelni. A hivatalos műsor 36 hangverseny­nyel számít. Ezenkívül lesznek külön kivánsághangversenyek. Több prágai színház is bekapcsolódik műsorával a Prágai Tavaszba és az eddigi szoká­sokhoz híven a vendégművészek el­látogatnak Bratislavába és több más kerületi városba. A legjelentősebb hangversenyeket a televízió is köz­vetíteni fogja. Az eddig évről évre visszatérő jegy­mizériák, magyarán mondva jegyüzér­kedések kiküszöbölése és az egyenle­tesebb látogatottság érdekében a Prá­gai Tavasz titkársága idén előfizetési rendszert léptetett életbe. Az egyes hangversenyeiklusokra kedvezményes áron bérleteket lehet vásárolni. A bér­let különösen csoportos elővétel szem­pontjából előnyös és biztosítja a je­gyeket azokra a hangversenyekre is, amelyekre eddig csak a legnagyobb nehézségek árán lehetett bejutni. A fesztivált fiatal gordonkaművészek nemzetközi versenye előzi meg. Jö­vőre nemzetközi hegedűversenyt, 1957-re nemzetközi zongoraversenyt terveznek Prágában. Csajkovszkij valamikor arról álmo­dozott, bár csak eljutna zenéje a nép Qózílel cAttila miíékczde Müve eleven emlékezés, de idézni őt kevés, kevés, követni kell és hinni benne, szelleme: fénykút, omló forrás, a tegnap nagy sommája, tükre, öröme, búja, vert szerelme. A költő él. Érctrombitája harsog , és sorba állít harcot és kudarcot, hogy felvonuljon mind, mind, ami volt, s mozdul, kapar szívében a bánat, hull fejére mennykő és gyalázat, fáj gerince, ám de nem hajol. Mert tiszta ö, mint hóba mártott fennsík, s ha szól, a nyelve zengő áradás. Botor erőszak ellen hadakozva csatába küldi verse táborát. A meghajszoltak igazságát védőn lázít, tanít a „város peremén", a proletárok sorsába fogózva országot emel vert szívén. Ifjúsága: átok és sivárság, pöröl vele, halálig tiporja, szeretetre szomjazó szerelmét sötét lombú koszorúba fonja. De végtelenbe árad kínja, vádja, „qz utca és a föld fia" kiált, tanulságul a késő nemzedéknek, elménkbe vési termő igazát. József Attila, lelkünk ihletője, testvér-tanítónk, igazság kovácsa, müveddel telten íme, emlékezünk reád, a véres költő-katonára. Szívünkben izzó tornyot emel versed, hogy onnan nézzünk látón szerteszét, s mint fénylő zászlót, lobogtassuk egyre a szabad ember végtelen hitét. DÉNES GYÖRGY. széles tömegeihez. Muzsikáját akkor csak a hangversenytermek előkelő kö­zönsége élvezte. A zene iránti szere­tet a népben igen mélyen gyökerezik. Ma már a komoly, nehéz zenét való­ban milliók hallgatják. Nagy szerepe van ebben a rádiónak. Népünk leg­szélesebb tömegei naponta merítenek szépséget, szórakozást, üdülést, erőt, a rádiói zenei programjából. Amit Csaj­kovszkij életében, nem ért meg, az a mai szerzőknek már egészen termé­szetes. Lakosságunk, új hangverseny­közönségünk nagy kulturális felemel­kedését bizonyítja az az óriási érdek­lődés, amely a Prágai Tavasz iránt megnyilvánul. A zenekultúra legjobb művelőinek prágai találkozója valóban világraszóló kultúreseménynek Ígérke­zik. Huszonhárom napig Prága lesz a zenei élet világ központja. A muzsi­kusok nagy sorakozója, a nemzetek közötti elevenebb kultúrkapcsolatok gyarapítását mozdítja elő. Nagyban hozzájárul a népek közötti kölcsönös megértés, a művészet iránti szeretet nemes gondolatának megszilárdításá­hoz. lista állam korszakát. Ebben, e telje­sen új alapban rejlik a kassai program tulajdonképpeni és legfőbb jelentősége. Ez árad felénk megszövegezéséből, szavaiból, formájából is. Nyoma sincs benne a hasonló jellegű burzsoá meg­nyilatkozások dagályosságának. Amazok a terjengő szavakkal tartalmuk igaz­talanságát, hamisságát leplezik. De er­re a kassai programnak szüksége sem volt, és nem is akart ilyetén eszközök­kel hatni. Minden szónak megvan a maga tárgyi jelentősége benne. Ebből a szempontból igen nagy jelentőségű volt már az a puszta tény is, hogy a kormány, amely immár a köztársaság területének felszabadult részén kezébe vette népünk vezetését, első székhe­lyén az egész cseh és szlovák nép elé terjesztette programját, amely szerint irányítani kívánta az új, a szovjet had­sereg által lépésről lépésre felszabadí­tott Csehszlovákia sorsát. Már ez ön­magában azt mutatta, hogy e kormány nemcsak nézeteiben, hanem a néphez fűződő kapcsolataiban is lényegesen különbözik elődjeitől. íme, ezt akar­juk, ezeket a feladatokat tűzzük ma­gunk elé — állapította meg teljes nyíltsággal a kassai program. És to­vább: nemcsak valami bizarr ötlet kap­csán tűztük ki magunk elé céljainkat. Célkitűzéseinket és megvalósításukat a nép akarata szabja meg, amely kife­jezésre jutott a megszállás idején, és munkánk során okulunk népünk szo­morú és néha örömteli tapasztalataiból, amelyeket e nehéz időkben szerzett. Népünk azelőtt sem nézett vakon a világba. Csehek és szlovákok érezték és jól tudták, ki a barátjuk és ki az ellenségük. Az orosz nemzet iránti szeretet évszázadokon át mélyen gyö­kerezett népünkben és eljutott orszá­gunk legtávolabbi részeibe is. Hisz csakis ezáltal őrizte meg népünk nem­zetiségét, itt a szlávság távoli őrhe­lyén, körülvéve a bennünket elnyelni kész idegen világtól. Az 1938. évi ese­mények több, mint elégségesen meg­mutatták népünk e beállítottságának helyességét, amennyiben az még egy­általában bizonyításra szorul. Még Franciaország is, amely iránt nálunk — főleg az értelmiség körében — a legnagyobb rokonszenv nyilvánult meg, a sorsunk szempontjából döntő pilla­natban nemcsak magunkra hagyott bennünket, hanem készségesen jóvá­hagyta pusztulásunkat. Ugyanakkor a Szovjetunió, az orosz és más hozzánk oly közeli népek országa még Genfben is síkraszállt mellettünk akkor is, ami­kor saját burzsoá kormányunk sem tartotta helyesnek, hogy védelmezze népünk és államunk ügyét. És később a Szovjetunió mérhetetlen áldozatai, szeretete és őszinte törekvése, hogy megszabadítson bennünket a hitlerista nácik karmaiból, félreérthetetlenül megmutatta, merre forduljunk, kire támaszkodjunk. A kassai program, az új Csehszlovákia chartája egyik alap­vető pontjában állapítja meg: minden időkre kitartunk a testvér Szovjet­unió és népe mellett. Az elmúlt nehéz esztendők tapaszta­latai még valami mást is megmutat­tak: ha azt akarjuk, hogy utunk bel­politikailag is jő, megbízható és ered­ményes legyen, úgy a felszabadult Csehszlovákiát gazdaságilag és társa­dalmilag is új, jobb alapokon kell fel­építenünk, mint a régi Csehszlovákia volt. Hisz éppen a kapitalista rendszer tette országunkat a nagykapitalisták és imperialisták játékszerévé, akik egyrészt tőkebefektetéseik révén le­fölözték országunk gazdagságát, ugyan­akkor azonban készek voltak áruba bocsátani Csehszlovákiát, az ország lé­tét is, ha ez valóban, vagy csupán lát­szólag előnyösnek mutatkozott. Hogy úgy mondjam, számlájukat Csehszlová­kiával fizettették ki. Ezt szemléltetően mutatta meg München, az 1938-as évi események, amelyek a történelem leg­nagyobb gyalázatosságainak egyikét jelentik. Népünk azonban már régóta annyira érett, hogy nehezen viselte el, ha érezte, hogy más, őt kizsákmányoló társadalmi rétegek érdekében használ­ják ki. Ez a folyamat a huszitamozga­lommal kezdődött, évszázados paraszt­lázadásokkal folytatódott és az újkor­ban széleskörű munkásmozgalomban jutott kifejezésre, amely egyesítette dolgozó népünk széles rétegeit. Amikor aztán létrejött az új, szocialista állam, amely rohamosan és szerencsésen emelte a nép életszínvonalát, amint azt a Szovjetunió példája tanúsította és tanúsítja, elképzelhetetlen volt, hogy feltámasszák a régi kizsákmá­nyoló rendszerek minden átkát és nyo­morát, hisz lehetőség nyílt arra, hogy Csehszlovákiát új, jobb alapokon épít­sük fel, összhangban népünk évszáza­dos vágyaival és törekvéseivel. A kas­sai kormányprogram második sarkala­tos pontja, mondhatnánk pillére tehát a következőkben foglalható össze: az új Csehszlovákia a dolgozók állama, szocialista állam lesz. Minden további ebből a két alap­vető tételből következik. Az új Cseh­szlovákiában nem volt többé helyük azoknak, akik a döntő pillanatban ugyanúgy készek voltak elárulni álla­munkat és népét, amint hamis kül­földi szövetségesei elárulták. A meg­szállás idején nemcsak egyes sze­mélyek, hanem csoportok, politikai pártok és a lakosság egyes nemzeti­ségi rétegei egészükben is eléggé megmutatták, mennyire ellenséges ál­láspontot foglalnak el államunkkal szemben és hogy az új Csehszlovákia építősénél nem támaszkodhatunk rá­juk. Azokat viszont, akik hívek maradtak államunkhoz, annál forróbb szeretet­tel hívtuk munkára, hogy segítsenek felépíteni új, jobb életünket biztosító államunkat. A nemzeti bizottságok, mint a nép szervei, azt a szerepet kapták, hogy megalakulásuk után a nép akaratának hűséges hirdetői és végrehajtói legyenek. Üi hadsereget szerveztünk, hogy megvédelmezze az új Csehszlovákiát azokkal szemben, akik bármikor is veszélyeztetnék. Az új állam lényege ezáltal nemzeti és népi lett, hazafias alapokon felépülő; ez hatotta át kulturális munkánkat, egészségügyünket, nevelőmunkánkat, egyszóval mindazt, amire a küldeté­sének teljesítésére áhítozó nemzet­nek szüksége van. A csehek és a szlovákok együttélésének kérdését is az egyedül helyes alapon oldottuk meg. Nem úgy, hogy az egyik ural­kodjék a másik fölött, hanem úgy, hogy testvéri együttműködésre lép­jenek. Csakis ezen az alapon épít­hettük fel az új Csehszlovákiát, mint e két nemzet közös hazáját. Ez volt a kassai kormányprogram célja és értelme, amelyet 1954. április 5-én hirdettünk meg a Nemzeti, va­gyis Népfront kormányának első ülé­sén, Kassán. E program nem a pillanat vagy puszta ötlet szüleménye volt. A tör­ténelem szólalt meg benne. Ezért meg kell emlékeznünk arról az em­berről is, aki legtöbb munkáját és ide­jét fordította e program kidolgozá­sára. Klement Gottwald volt az, aki okulva nemzetünk történetéből és kö­rültekintően értékelve nemzeteink népi erőit, valóban olyan alapokmányt hozott létre, amelyen áll és ma is to­vább virágzik az új Csehszlovákia. Emellett említést érdemel, hogy azok, akik Londonból érkeztek és megszok­ták, hogy a miniszteri bársonyszék­ben régifajta kispolgár-politikát foly­tassanak, milyen keveset foglalkoztak o program kidolgozásával. így például rr.onsignore Šrámek, aki mégiscsak a londoni kprmány elnöke volt, igen keveset törődött azzal, milyen lesž a kormányprogram szövege. Mialatt a kormányprogram megszövegezéséről tárgyaltak és dolgoztak rajta, ö majd­nem állandóan beteg volt. De tüstént egészséges lett és elemében érezte magát, mint hal a vízben, mihelyt arról kezdtek tárgyalni, hogyan és ki­vel töltik be az egyes miniszteri tár­cákat. Még azt sem bánták sem ö. sem a vele hasonszőrűek, hogy a jö­vendő kormány tagjaiként aláírásuk­kal kell megerősíteniük, hogy egyet­értenek a programmal és támogatják azt. További eljárásuk egyébként vi­lágosan megmutatta, micsoda értékít tulajdonítottak, vagy jobban mondva, nem tulajdonítottak a kultúra és er köles ez állítólagos védelmezői aláírásuk­nak. Ezt egyébként 1948 februárja a kelleténél világosabban is" bebizonyí­totta. Ma már tisztán látjuk, hogy az ó programjuk kezdettől fogva a feb­ruári eseményekben betetőzött árulás volt. Ez azonban semmiképpen sem csökkenti, ellenkezőleg, még jobban hangsúlyozza a kassai program je­lentőségét. Ma, tíz esztendő múltán vi'ágosan látjuk, micsoda előnyt je­lentett számunkra, hogy már akkoriban • ilyen határozottan, a jövő távlatával szövegezhettük meg az új Csehszlo­vákia új alapelveit. Tíz esztendős tapogatódzástól menekültünk meg, amelyből mások manapság oly nehezen találják meg a kiutat. De végül ők is eljutnak a helyes útra. Bármerre né­zünk, látjuk, milyen helyesen válasz­tottuk meg utunkat új életünk, új állami létünk első pillanataiban. Ezért tiszteletünket fejezzük ki a kassai program iránt, tiszteletünket fejez­zük ki mindazoknak, akik dolgoztak tajta, s a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel emlékezünk meg legfőbb alkotójáról, Klement GottwaldróL

Next

/
Thumbnails
Contents