Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)
1955-03-17 / 65. szám, csütörtök
1 1955. március 17. ül SZ0 A királyhelmeci tizenegyéves iskolában Mintha most akarná magát kitombolni a tél, amikor helyét át kellene adnia a szép tavaszi napoknak — úgy süvít végig a Bodrog közi síkon a csípős hideg szél, magával sodorva a felkavart friss havat. Megkönnyebbülve szállunk ki autónkból a perbenyiki kastély udvarán, s már csak mint kellemetlen kalandra, gondolunk vissza a sok hólapátolásra és autótologatásra, amelynek árán idejutottunk. Az ország legkeletibb részén működő magyar tannyelvű tizenegyéves középiskolában vagyunk: névszerint a királyhelmeciben, viszont a három felsőbb osztály a perbenyiki kastélyban van elhelyezve. Itt van az internátus is. Tolvaj tanító elvtárs, internátusi nevelő fogad bennünket. Most nem nekünk kell súlyt fektetnünk a felmelegedésre sem, ami előfeltétele a közvetlen beszélgetésnek, hanem ő gondoskodik még átfázott testünk fizikai felmelegítéséről is. A meleg szobában párolgó tea mellett bizalmasan indul meg a beszélgetés. Tolvaj elvtárs a tanítóképzőt a híres sárospataki főiskola tanítóképző intézetében végezte. Most a pedagógiai főiskola harmadik évfolyamát végzi mint távhallgató. Szereti foglalkozását, komolyan érdekli a pedagógia. Mint tanítónak, s mint internátusi nevelőnek bőven van alkalma arra is, hogy gyakorlati pedagógiai kérdésekkel foglalkozzék. Megismerkedünk a tanítói kar többi tagjaival is. Kövendy elvtársnak már megvan a képesítése másodfokra. A többiek is mind távhallgatók, szorgalmasan vizsgázgatnak. Mint működő tanítóknak, mindnyájuknak módjuk van arra, hogy az elméleti ismereteket rögtön kiegészítsék gyakorlati ismeretekkel is. Megnézzük az osztálytermeket. Délután is vannak bennük tanulók. Tanulnak. Ilyenkor a tantermek helyettesitik a tanulószobákat, amelyek az internátusból még hiányoznak. Az egyik teremből élénk zsivaly hallatszik ki. — Arany-estre készülünk és a műsort próbáljuk — magyarázza mosolyogva Mikolai Teri harmadikos tanuló. A tanulmányi eredményekről érdeklődöm. Tolvaj elvtárs a tanterem falára függesztett grafikonra mutat. — Itt vannak. Ez a tábla eléggé szemléltetően mutatja, milyen munkát végeztünk az első félévben. Minden tanúlónak fel van tüntetve az osztályteremben a tanulmányi eredménye. Így könnyen megállapíthattuk, hogy az osztályok közepesnél jobb átlagos eredménnyel zárták a félévet. Az oktatás nehézségeiről is szó esik. A legnagyobb baj az, hogy két, illetve három részre van szakadva az iskola. Királyhelmecen két helyen van az első nyolc osztály, ott van az igazgatói iroda is, a három felső osztály pedig Perbenyíken kapott helyet. 540 tanulója van a tizenegy évfolyamnak. 16 osztályuk és csak 13 osztálytermük van. így délután is tanítanak. Az iskola szétszakítottsága nagyon megnehezíti az egységes igazgatást és nevelést. Egyelőre azonban nem áll rendelkezésre olyan épület, ahol az egész iskolát elhelyezhetnék. Két év múlva, 1957-ben azonban Királyhelmec újjáépítése nagy tervében már megkezdik egy húszosztályos új iskola építését is. így megvan a remény arra, hogy pár éven belül egy fedél alá kerül az iskola. Húsz tanerő működik jelenleg itt. Nagy szükségük lenne még két vegytan-biológia és egy számtan-fizika szakos tanítóra. A nevelési porblémákat a pedagógiai zony kevés. Egy tanulóra havi fél kiló esik. — Ha nerr. segít a perbenyiki EFSz, nem tudom, hogyan húztuk volna át a januárt — mondta Jetš elvtárs. — És mennyit t kaptak februárban? — kérdezzük tőle. Számol. — összesen ötvenegy kilót. Kétszáztíz helyett. Megkérdezzük a járási nemzeti bizottság illetékeseit, mi az oka az internátus ilyen, rossz húsellátásának? Nagyon meglepődnének, ha nekik is csupán fél kiló hús jutna havonta az asztalukra. Búcsúzáskor még egy tekintetet vetünk a régi kastélyra. A korhadt iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiüfiiinii i laiiaiiaiiaiiiiiiniitii i :i i laniüi aiiBiiaiiB!:aMaiiaiiBMaiiana:iai;aiiBiiB ai:a:ni!Bľr i i :ani j Q2i(/ig,CLt, dai&L I tanács ülésein vitatják meg. Erre haif (.zsindely bizony már itt-ott lekívánko- ? vonta egyszej- kerül sor. Nálunk nagyon jól bevált intézmény a pedagógiai tanács — mondja Tolvaj elvtárs. — Mi már ezt régen létrehoztuk, mielőtt még utasítást kaptunk volna rá. A tanulók nevelésében sokat segít az internátus is. 72 felsőosztályos tanuló lakik benne. — Üj rendet vezettünk be az internátusban — újságolják a fiúk. — Sítanfolyamon voltunk a Tátrában és nagyon tetszett nekünk az ottani katonás rend. Most már itthon is úgy élünk. Sípszó jelzi az ébresztőt, tanulási időt, este pedig parancskiadässal zárják a napot. Tisztasági verseny folyik a szobák közt. Egy bizottság minden reggel pontozza a szobákat. Februárban Terifajová szobája nyerte az első díjat: egy szép tortát. Ebben a szlovák tizenegyéves iskola tanulói laknak. Ugyanis ebben az épületben van a szlovák tizenegyéves iskola is, s az internátus is közös. A két tanítói kar a legnagyobb megértésben dolgozik együtt, s a tanulók is elválaszthatatlan barátságban élnek. A tisztasági verseny második díja szintén egy torta volt. Ezt Tamás Sándor szobája lakói, a magyar tizenegyéves iskola tanulói nyerték. Sajnos, az internátusi szobák most inkább kórházi termekhez hasonlítanak. A tanulókat különös járvány sorolja végig. Betegszoba nincs az internátusban, nem jutott rá helyiség. így a betegek — a tanulók kb 30%-ka — ott fekszenek a többiekkel egy szobában. Bár a kastély az iskolaügy rendelkezésére van bocsátva, mégsem az iskolaügy rendelkezik vele teljesen: egy részét még mindig az állami birtok, használja. Ajánlatos lenne, ha a járási nemzeti bizottság ezt a kérdést minél hamarább, de legkésőbb szeptemberig megoldaná, mert a tanulók száma szaporodni fog, és nélkülözhetetlenek lesznek a helyiségek. Jetš elvtárs, az internátus igazgatója a húsellátásra panaszkodik. Kétszáztíz kilogramm hús van előirányozva az internátusnak egy hónapra. S mennyit kaptak ebből januárban? Csupán harminckilenc kilót. Hetvenkét fejlődésben lévő tanulónak ez biTanulságos történet a nevelésről (Folytatás a 6. oldalról) — Kitűnő. Tehát mától kezdve nem fogsz lódítani. Dusannak visszaadod a bábut, a fiókodban rendet teremtesz, a nagynénitől bocsánatot kérsz, hogy megint eldugtad a szemüvegét, vacsora előtt kezet mosol. Felháborodva tekintett rám. — Ez nem volt ott. Azt mondtad csak, hogy dolgos, büszke ... — És becsületes. Ez azt jelenti, hogy igazat kell mondani, visszaadni a bábut, bocsánatot kérni... — Hm — gondolkozott el. Azt hiszem a dolog meghaladta erejét. Rámnézett, de azonnal kitért tekintetem elől. — A kezem megmosom kétszer — jelentette ki. de bocsánatot nem kérek. — Az nem lenne becsületes dolog — mondtam csendesen. — Háromszor — súgta. — Az arcom is, a térdem is ... Hajthatatlan maradtam. Nem értette meg, hogy nem hatott rám ennyi áldozat! Rövid ideig fontolgatta még a dolgot. Lassan lecsúszott a székről, és az utó felé indult. — sHova, hova? — kérdeztem. — Sürgős dolgom van — mondta komoran. Egyszerre nagyon sietett. — Majd csak tavasszal nevelem magam — mondta, és eltűnt. Nemsokára megjött a feleségem. Mint aki nagy munkát fejezett be, említettem meg neki: — Neveltem egy kicsit a fiad ... — Vettem észre, mondta, — mikor bementem hozzá, rámkiáltott: — Későn jössz anyu, a fenébe is!! Vacsora közben feleségem megjegyezte néha: — Levesevés közben nem iszunk vizet. És ne szedj elsőnek a tálból, várd meq. míg a felnőttek szednek. Hányszor mondtam, hogy ne csámcsogj ! Itt hozzám fordult: — Borzasztó! Ez a gyerek úgy nő fel, mint a vadember! Senki sem foglalkozik vele... Minden nekem marad ... Fiamra néztem. Ö is rámpillantott és azt hiszem nem tévedtem, ha a szemében rövid, talán önkénytelen, de mégis észrevehető fiúi szolidaritás felvillanását láttam. Fordította: Hegedűs József zik róla. Papp tanfelügyelő elvtárs is éppen ezért szemléli most az épületet. Abban a reményben búcsúztunk a tanítói kartól és a tanulóktól, hogy problémáik az illetékesek segítségéve) rövidesen megoldódnak és ők pedig arra fognak törekedni, hogy a jövőben még eredményesebb munkát végezzenek. Jakab István Mihály Örzse táncólt, hajolt, benne csoda madár dalolt, csicsergett a kontya alatt, nyelve alatt, szíve alatt, mint a fecske eresz alatt. Csoda madár dalolt benne, bíztogatta szerelemre, bíztogatta, csalogatta,: — Gyere Örzse a patakra, gyere este harangszóra pataknál a kaszálóra.— Kérdi tőle édesanyja: — Örzse lányom, mi lel téged, hova is van mehetnéked...? — — Megyek anyám a patakra, megyek este harangszóra, pataknál a kaszálóra. — — Miért lányom a patakra, miért este harangszóra', miért éppen kaszálóra ...? — Édesanyám, kontyom alatt, nyelvem alatt, szivem alatt csoda madár lakik bennem, Fejő István szeret engem. — Alkonyodott, esteledett, bogár szállt a füvek felett. Mihály Örzse kiballagott, Fejő István várt reá ott. Minden este várja, várja, Mihály Örzse lesz a párja. Jó, hogy összeházasodnak, jó dolguk a házasoknak, fölépülnek jövő nyárra, beköltöznek az új házba. Jó, hogy összeházasodtak, jó dolguk a házasoknak. Beköltöztek, egybekeltek, gyermekük lett gyerekeknek, s a nagyanyó ringat, dalol, nóta száll a nyelve alól, anyamadár nyelve alól. . BÁBI TIBOR a • i i • • i i a B B: i B B a B '8IISI:a B BI:B a ;B B B a j a: a :B;;B a i a ľia. a a a l iBiaiaili Iliidül Móricz Zsigmond: „BETYÁR" Móricz Zsigmond „Betyár" című társadalmi regénye nemrég jelent meg a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó kiadásában. A magyar társadalom fejlődését a harmincas évekíben mélyreható fasizálódás jellemzi. A kapitalista világválság hullámai még jobban kiélezték a megoldatlan kérdéseket. Móricz érdeklődése az úri világ halálraítéltségét leleplező nagy regényeinek megírása után egyre inkább balra tolódik. írásai a nép sorsáért való aggódás jegyét viselik magukon. Fokozódott érdeklődéssel figyeli az esemenyek menetét és keresi a kilátástalan jelenből a kiutat. A „Betyár"-t 1936-ban írta s a Pesti Napló közölte folytatásokban. Ebben kísérelte meg Móricz, hogy egy alakba sűrítse bele a parasztság panaszait, vágyait. Igyekezett megteremteni egy olyan népi hőst, akinek alakján keresztül feleietet adhat a parasztság évszázados kérdéseire. A regény esemenyei ugyan a milleniumi években játszódnak le, de mondanivalója Móricz korának szól. Megcáfolhatatlan vádirat ez — a parasztság rettenetes nyomorának legendája. A szegénynek joga van lopni, mert az urak is lopnak — ezt mondja a regénynek csaknem minden lapja, ezt veti a grófi család szemére a betyár. Nagyon gyenge érv erre a grófné válasza: azok a törvényt hajtják végre. Valóban a törvényt hajtották végre, azt a törvényt, mely az úri Magyarországnak törvénye volt ezer évig, amikor „a szegénynek semmiféle módja, lehetősége" nem volt arra, „hogy kimászszon abbul az utálatos szegénységbül." Móricz meglátja a parasztság proletarizálódását s hangot is ad a regényben ennek a folyamatnak, mikor a betyár megjegyzi mert egyre több a szegény ... ", de nem látji meg, hogy ezen a szegénységen cSak egy eljövendő forradalom segíthet. A regény hőse Avar Jani, betyár néven Szörnyű Jóska. A zsellérség, a kiuzsározott falusi szegénység életének leírása ez a regény; jajkiáltása a kisemmizett em»bereknek. Éhezés, koplalás, fűtetlen szóba — ez volt a magyar félproletárság reménytelen helyzete. Hiába küldi haza Avar Jani a tízkoronásokat, családja épp úgy éhezik, mint azelőtt. Az évszázados éhséget nem lehet tízkoronásokkal megszüntetni. Kivándorolni — csupán ezt látták akkor egyedüli reménységnek, megváltásnak ebből a pokolból. Erre gondolt Avar Jani is. Móricz sem tudta tehát megoldani ezt a problémát. A parasztság évszázados álma azóta már valóra vált. Szabómihály András. Fővárosunk lakosságának igen sokféle lehetőség áll rendelkezésére, hogy szórakozzék és művelődjék. A színházakban örökbecsű klasszikus és érdekes időszerű darabok vannak műsoron. Kitűnő belföldi és külföldi filmek között válogathat a közönség. A magasszínvonalú hangversenyek a zenekedvelőket vonzzák.- A kiállítások, ismeretterjesztő előadások is nagyon közkedveltek. oCevieszmhaz Irta: Kis Éva elégíti. A világhírű operák, a legjobb zenekarok, karmesterek, előadóművészek hangversenyei, az irodalmi-zenei matinék mindig telt házat biztosítaA város központjában, a Vencel-tér n ak. egyik mellékutcájában van Prága legkisebb színháza, a Zeneszinház. 1^9 őszén nyílt meg és azóta kedvelt Wlálkozóhelye fiataloknak, idősebbeknek egyaránt. A Zeneszínház műsorának összeállítása változatos. Gramofonlemezekről közvetítik a zenét. Sokan azt mondhatják, van otthon is gramofonjuk, minek ezért színházba menni. Ez csak beszámolót Chopin legismertebb nokturnói, etűdjei, mazurkái, keringő! váltogatják. Az emberek behúnyt szemmel élvezik az örökszép muzsikát. Más a hangulat, mint otthon, ha kinyitjuk a rádiót, vagy a gramofont. Az élőszóval és képekkel kiegészített, minden zavaró zörejtől mentes reprodukció, a hangulatnak megfelelően megvilágított színpad, a mélységes, szinte hallható csönd, majdnem tökéletesen érzékelteti Chopin világát, forró hazaszeretetét, viharos szerelmét, gyógyíthatatlan betegsége felett érzett elkeseredettségét, heroikus harcát életéért, aránylag fiatalkori halálának tragikumát. Az előadás végeztével halk léptekkel De menjünk végig a kis színházon és hallgassuk meg egyik műsorát. A nézőtér melletti kényelmes karosszékekkel és asztalokkal berendezett előcsarnok arról nevezetes, hogy aki dohányozni akar, vagy már csak állóhelyhez jutott, az a kitűnő hangszórók h a9yj a el a haflgatósag a termet, segítségével ugyanúgy élvezheti a Mi pedig felhasználjuk az alkalmat programot, mint bent a teremben. A és megtekintjük a technikai berendenézőtéren szintén puha karosszékek zést. A nézőtér mögötti kabinból rensSnek^rU^ÄS -akoznak egymás mellett. A lámpák des és mikrobarázdás gramoftmokkal, és olyan lemezei, amelyek a legkivá- kialszanak és halk gongütés jelzi az lóbb belföldi' és külföldi művészek, előadás kezdetét. Chopin, a lengyel világhírű nagyságok művészetét tol- géniusz születésének 145. évfordulómácsolják. A reprqdukált zenét, a ját ünnepli a kis színház. Felmegy a műsor beállítottsága szerint élőszó, bordó bársonyfüggöny és az alatta vetített kép, filmrészlet, tánc egészíti ki. Ma már Prágán kívül Bratislavának és Ostravának is van zeneszínháza. Kisebb városok üzemi klubjai, katonai alakulatok, nemzeti bizottságok népnevelésügyi szervei szintén lévő fehér gézfüggöny lila, kék, piros sárga megvilágítása hangulatosan festi alá az F-moll zongoraverseny II. tételének gyönyörű zenéjét. A közönség áhítatosan hallgatja a kitűnő reprodukciót. Az elhalkuló zene utolsó akkordgyakran kikölcsönzik a kész progra- jai közben Dagmar Sedláčková, a szinmokat, és előadás után ismét visszaküldik. 1954-ben például a prágai Zeneszínház 5000 összeállított műsorral segítette a különböző szervezeteket. A zeneszítiház létesítésének gondolata a prágai színházban járt számos ház szerződtetett színésznője, Liszt Ferenc Chopinről írt híres könyvéből olvas fel részleteket. Szavai közben a fiatal Chopinnek a fehér függönyre vetített képe jelenik még előttünk. Dagmar Sedláčkovát Josef Červinka, a rádió színésze váltja fel. Folytatja küldöttség látogatása nyomán külföld- Lisztnek Chopinről írt megkapó életre is eljutott. rajzát. A hallgatóság mély átérzéssel A Zeneszínház műsora a legkülónbó- figyeli a halhatatlan zeneszerző és zöbb ízlésű és igényű hallgatót is ki- zongoraművész sorsának alakulását. A magnetofonszalag-tárcsával, filmvetítőgéppel, diapozitív képek vetítésére szolgáló epidiaszkóppal irányítják az előadást. A technikai kabint vezeték köti össze a színpad mögött elhelyezett óriási hangszóróval, A hangszórót a közönség természetesen nem látja. Miután a hangot sokszorosan fel kell erősíteni, előfordulhat, hogy kissé torz lesz. Ezért az előadást közvetlenül a nézőtéren hangmérnök ellenőrzi és a mellette lévő kis műszerasztalról javítja a hang minőségét. Ezzel magyarázható, hogy még a sokszor játszott, régi lemezek is teljesen élvezhetők. A színház hatéves működésa alatt szerzett tapasztalatait és a közönségtől érkező elismerő leveleket arra használja fel, hogy az előadások minőségét, a műsorok összeállítását még színvonalasabbá, még tökéletesebbé tegye.
