Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-17 / 65. szám, csütörtök

4 UJSZO 1955. márcus 17. Vissza keli utasítani a párizsi egyezményeket lemet. Azon a napon, amikor Francia­ország Nyugat-Németország felfegy­verzésének támogatójaként lép fel el­veszti presztízsét, mint nagyhatalom". Etienn Nouveau, a háború volt résztvevői francia szövetségének al­elnöke, amely szövetség 3 millió ta­got egyesít magában, a megjelentek­nek a varsói találkozóról beszélt Meg­említette a szovjet képviselők által előterjesztett javaslatokat amelynek célja a német probléma békés megol­dása és kijelentette­„Azok a javaslatok, amelyeket itt előterjesztettek a békéhez vezetnek és olyan meggyőzőek voltak, hogy a sajtó, amely Nyugat-Németország felfegyverzése mellett van, eltitkolta azokat a közvélemény elől... Figyelmeztetni akarok arra, hogy vagy ellenállunk az Egyesült álla­mok nyomásának, amely Franciaorszá­got arra akarja kényszeríteni, hogy elfogadja a párizsi egyezményeket, vagy pedig Nyugat-Európának a né­met militarizmus fogja a törvényeket diktálni. Meg kell őriznünk szövetsé­günket a Szovjetunióval, melyre szük­ségünk van biztonságunk biztosításá­ra. A demokratikus sajtó március 15­én közölte Emánuel d'Astier de la Vigeri-nek, a nemzetgyűlés képvise­lőjének, a francia békevédök vezető­sége tagjának nyilatkozatát, aki rá­mutatott arra, hogy most minden or­szágban szélesedik a Nyugat-Német­ország újrafelfegyverzése és az atomfegyver elleni tiltakozó mozga­lom. Egyre többen hagyják el Nyugat-Németországot Március első hetében Nyugat-Né­metországból ^Halberstadt kerületbe (Német Demokratikus Köztársaság) 17 lakos települt át, akik azért hagyták el a bonni államot, mivel nem akar­tak Adenauer zsoldoshadseregében szolgálni. Dietrich Schmidt 23 éves nyomdász Hamburgból az NDK-ba ér­kezéskor kijelentette: „Senki sem kér­dezett bennünke.t, akarunk-e fegyvert fogni. Mit védjünk? A börtönöket, vagy a munkatáborokat, vagy a par­kokban levo padokat, amelyeken a .-•yugatnémet munkanélkülieknek éj­szakázniok kell? Az NDK népi kama­rája határozata lehetőséget nyújtott a nyugatnémet ifjúságnak az életre Hamburgban egy és fél évig hiába ke­restem munkát — folytatta — most két napja vagyok Halberstadtban és máris dolgozom." HÍREK ÄZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS NAGY ORSZÁGÁBÓL A szovjet tudósok megismerkednek a tengerek és óceánok titkaival Nemrégiben tért vissza csendes­óceáni útjáról a „Győzelem" nevű szovjet tudományos kísérleti hajó. A szovjet tudósok megismerkednek a tengerek és óceánok titkos világá­val. Rendelkezésükre áll 10 hajó, ame­lyek segítségével tanulmányozzak a tengerek hidrológiai és hidromecha­nikai rendszerét, a tengerfenék dom­borzatát és földtani összetételét. Meg­ismerkednek a tenger világának éle­tével. A legnagyobb szovjet kísérleti hajó a „Győzelem ' Ez az ásíó tudomá­nyos intézet, amelyet gazdagon fsl­s7ereltaáÉ hazai gyártmányú technikai felszerPSssel, lehetővé teszi, hogy tanulmányozzák az óceánok legna­gyobb mélységeit is. A „Győzelem" 11 laboratóriumában a legkülönfélébb kísérleteket végzik és az észlelt ada­tokat azonnal feldolgozzák. A „Győzelem" személyzete már hosszú évek óta tanulmanyozza a Kurii-kamcsatkai katlanok mélységeit, amelyek a Csendss-óceán legmélyebb részei. Megállapít tták, hogy a mély­ség itt nem 8512 métert ér el, mint azt gyanították, hanem 10 382 mé­tert. Felfedeztek ezeikívü! olyan ten­geralatti hegyláncokat, amelyek ma­gasságban versenyezhetnek a Kauká­zussal. 10 000 méteres mélységben eddig sok ismeretlen élőlényt találtak. Ez ellentétben áll azzal a feltevéssel, hogy az óceán maximális mélységei­ben nincs élet. A fény segítségével, amellyel a tu­dományos dolgozók éjjel tanulmá­nyozták a mélységeket, megállapítot­ták, hogy délkeletre a Kurili-szige­Újfajta szovjet személy­autók A moszkvai autógyártóüzemek kol­lektíva új kisméretű személyautó­kat szerkesztett Az új autó gyor­sabb, biztosabb és szebb, mint a gyárban eddig készített „Moszkvics" gyártmányú autó- A 402-es modell négyüléses, fémkarosszériás és sok­kal tökéletesebb motorral van ellátva, mint a „Moszkovics". Annak ellenére, hogy az autó motorja még egyszer olyan erős mint a „Moszkvics"-é, sokkal gazdaságosabb, 100 km-en csu­pán 8 liter benzint fogyaszt. A csapó­ülés ággyá alakítható át. Az új autó gyártását 1956 első negyedében kez­dik meg. tektől igen sok gazdaságilag értékos és fontos hal van. A tenger mélysé­geiben úszkálnak az úgynevezett mélyvízi „világító" halak, amelyek testük alsó részén mindkét oldalon különleges világító szerveket viselnek, amelyek zöla, piros és kék fényt bo­csátanak ki. Az expedíció tagjai megismertek néhány száz mélyvízi hí lat. A „Győzelem" kísérleti hajó és egyéb hajók kutatási eredményeinek nagy tudományos és nemzetgazdasági jelentősége van. Lehetővé teszik többek között a tengeri áramlatok térképének megrajzolását és igen sok tengeri terület óceánográfiai adatai­nak megállapítását, a mé'ységek tér­képének pontosabbá tételét és gaz­daságilag fontos halak gyülekezése helyének és időszakának /megállapí­tását. A „Don Quijote" magjelenésének 350. évfordulója A kazáni egyetem tudományos könyvtárában könyv- és illusztráció­kiállítás nyílt meg Miguel de Cervan­tes „Don Quijote" című világhírű könyve kiadásának 350. évfordulója tiszteletére. A kiállításon bemutatják a z orosz és más szovjet népek nyel­vein megjelent kiadásokat, de fellel­hetők itt külföldi kiadások is. Gorkij, Bielinszkij, Dobroljubova és az orosz irodalom más képviselőineK idézetei úgy nyilatkoznak a „Don Quijote" című könyvről, mint a vi­lágirodalom egyik legjobb müvéről. A légiszállítás a leggyorsabb közlekedési mód a Szovjetunióban A légiszállítás a Szovjetunió or­szágaiban a leggyorsabb, a legbizton­ságosabb közlekedési mód lett. A lé­givonalak teljes hossza eléri a 175 ezer kilométert, ami négyszer több, mint a földgömb kerülete az egyen­litőnél. A Balti-tengertől a Kurili-szi­getekig,. az Északi-sarktól Afganisz­tánig húzódnak a szovjet légiközle­kedés vonalai. Legfontosabb légicsomópont a Szov­jetunióban Moszkva. A vnukovszki re­pülőtér, amely a legnagyobb a szov­jet fővárosban és az egész Szovjet­unióban, naponta igen nagyszámú utas szállítását biztosítja. Erről a repülőtérről minden három-négy perc­ben indulnak repülőgépek és érkez­nek is oda. Természetes, hogy olyan nagy or­szág számára, mint a Szovjetunió, a biztos és gyors légiközlekedésnek igen nagy jelentősége van. így például Moszkvából Habarovszkba az út gyors­vonaton 201 óráig tart, a repülőgép pedig ugyanezt a távolságot 27 óra és 20 perc alatt teszi meg. A Szovjetunió légiközlekedése év­ről évre fejlődik. így nemrégiben kez­dődött el a Moszkva—Magadan (Ja­kutskon keresztül) a Moszkva—Mur­manszk, a Moszkva—Barnaul, a Lenin­grád— Cseljabinszk vonalak légiközleke­dése. Ugyancsak megkezdődött a szö­vetségi köztársaságok fővárosai kö­zött, az ipari központok között, a dé­li fürdőkerületek között a közvetlen légi összeköttetés. Térképgyűjteményt adnak ki a Szovjetunióban a földrajzi felfedezésekről és kutatásokról Neves szovjet tudósok geográfu­sok, térképrajzolók és történészek szerkesztik a Szovjetunióban a föld­rajzi felfedezések és kutatások tör­ténetének atlaszát. Az atlasz 200 térképet tartalmaz, amelyeken a föld­rajzi felfedezések és kutatások egész történetét feljegyzik az őskortól egészen napjainkig. Az ókorról szólók részben megmu­tatják a kínai és indiai kultúra be­folyását a földrajzi tudomány fejlő­désére. Nagy fontosságot tulajdoní­tanak a középkor földtani felfedezí­sei helyes magyarázatának. Az at­iasz kiemeli a keleti nemzetek szere­pét ezekben a felfedezésekben. A XIX. századból származó adatok meg­ismertetik az olvasóval a nagy orosz kutatók felfedezéseit az Antarktisz felfedezését és további kutatásokat Közép-Ázsiában. Az atlasz ezenkívül tartalmazza a Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Foriadalom óta 1955-ig végzett földrajzi kutatáso­kat is. Kiifyofitíkai jegyietek Március 14-én Párizsban népgyű­lést rendeztek, amelyen beszédet mondtak azok a delegátusok, akik részt vettek a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni varsói találkozón Felszólalásaikban kifejtették annak szükségességét, hogy azonnal tárgya­lásokat. kell kezdeni Németország egyesítéséről békés és demokratikus alapokon. „A franciáknak meg kell érteniük hogy a Kelettel lehet tárgyalni" jelen­tette ki a küldöttek egyike, Debu­Bridel, a köztársasági tan.lcs tagja. „Ennek újabb bizonyítéka volt a var­sói konferencia." Debu-Bridel rámu­tatott arra, hogy a Szovjetunió népei és Lengyelország minden erejüket a békés építőmunkának szentelik, majd így folytatta: „Nyugat-Németország felfegyverzését csak a mi részvéte­lünkkel lehet megvalósítani,' ami en­gem illet, én visszautasítom részvéte­Amerikai újság siránkozik Adenauer bizonytalan helyzete miatt Március 12-én a „Nation" című lap bonni tudósítójának cikkét közölte, aki megállapítja, hogy a bonni szö­vetségi parlament határozata a pári­zsi egyezmények ratifikálásáról nern erősítette meg a bonni kormány hely­zetét, hanem éppen ellenkezőleg, meg jobban kiélezte. A cikk szerzője ezt a körülményt Németország számára „tragikusnak" minősiti. Hatalmas ellentét Keletkezett a szö­vetségi parlament többsége és a Szö­vetségi Köztársaság népe között. A kancellár és a párizsi egyezmények elleni kampány olyan hatalmas népi mozgalommá lett, amelyet Németor­szág nem ismert 1930 óta, amikor Hitler uralomra jutott. Nincs kétség afelől — írja a tudósító —, hogy ez a mozgalom, amely Nyűg it-Németoi ­szág ipari központjában bontakozott ki, fenyegeti a párizsi egyezményeket Atomkísérletek az USA-ban Az amerikai sajtó jelentései sze­rint február 18-tól március 12-ig Las-Vegas közelében (Nevada állam) egy különleges lőtéren atomkisérlete­ket hajtottak végre. Az újságok azt írják, hogy különböző erejű öt rob­banásról van szó. Egy bombát repü­lőgépről és a többit egy külön erre a célra épült 90 méteres toronyból dobták le. A nemzetközi politika homlokteré­. ben továbbra is a párizsi háborús szerződések végleges ratifikálásának ügye áll. Az elkövetkező napokban dől el, sikerül-e Adonauer kormányának az USA aktív segítségével, kulisszák mögötti tár­gyalások útján elérni, hogy a Bundes­rat (a nyugat-német Szövetségi Ta­nács) jóváhagyja a párizsi egyezmé­nyeket, melyeknek megvalósítása nem­csak Európa, de a világ békéjét is sú­lyosan veszélyeztetné. Lényegében ha­sonló feladat előtt áll Edgár Faure kormánya is. A francia kormányelnöknek nem kis főfájást okoz, milyen magatartást ta­núsít majd a köztársasági tanács, ahol előreláthatólag igen kemény lesz a harc, főleg a Saar-egyezménnyel kap­csolatban. Pinay külügyminiszter igyekszik a parlament tagjait és a köztársasági tanácsot megnyugtatni, hogy az angol és amerikai politika nem változott meg a Saar-kérdésben, de még a jobboldali politikusok között is növekszik azoknak a száma, akik vajmi kevéssé bíznak az USA és Ang­lia szavatolásában s attól tartanak, hogy Adenauer nem ok nélkül tette nyilatkozatát... Mint ismeretes, Adenauer azzal pró­bálta ellenzékét leszerelni, hogy sem az amerikaiak, sem az angolok nem állnak kl a Saar-egyezményért s így ezt csak ideiglenes megoldás­nak kell tekinteni. Ennek ellenére sem sikerült a Saar-kérdésben meg­nyilatkozó ellenállást megtörnie. Mint a Szociáldemokrata Párt, a Sza­bad Demokrata Párt és az össznémet­ügyi blokk tárgyalásai mutatják, a végleges ratifikálás útja Bonnban sem ígérkezik simának. Míg Nyugat-Németországban az el­lenzék, — ha ugyan nem is azonos okoknál fogva — azon van, hogy a német lakosságú Saar-vidék kikerül­jön az európai gyámkodásból és visz­szacsatoltassék az anyaországhoz, ad­dig a Faure-kormány ellenzéke attól tart, hogy az újrafelfegyverzett Nyu­gat-Németország a lehető legnagyobb mértékben veszélyeztetné Franciaor­szág saarvidéki gazdasági érdekeit, ha az USA és Anglia nem állnák útját a nyugat-német imperialisták terjesz­kedésének. Ennek az aggodalomnak adott kifejezést a degaullista Ven­droux képviselő által a parlament kül­ügyi bizottságában felvetett javaslat, amely felszólítja az Egyesült Államo­kat és Nagy-Britanniát, hogy cáfolja meg Adenauernek a Saar-vidékkel kap­csolatos kijelentéseit. Jellemző, hogy a javaslat sürgőssége mellett 20 bi­zottsági tag, ellene pedig 11 szavazott, míg 6-an tartózkodtak a szavazástól. Ámbár a javaslat sürgősségét a két­harmadnyi többség híján biztosítani nem lehetett, egyrészt e javaslatnak, másrészt Lecanuet MRP-képviselőnö indítványának hatása alatt, „kompro­misszumképpen" a külügyi bizottság leszögezte: „A nemzetgyűlés külügyi bizottságát nyugtalanítják egy kül­földi parlament szónoki emelvényéről nemrég elhangzott nyilatkozatok, ezért szükségesnek tartja, hogy a francia kormány a lehető leghamarabb megszerezze a szövetséges kormá­nyoktól a Saar-vidékre vonatkozó ré­gebbi kötelezettségek megerősítését." Joggal mutat rá tehát a „l'Huma­nité" című lap arra, hogy még néhárn hónappal azelőtt a nemzetgyűlés küi ügyi bizottsága minden fenntartás nél­kül helyeselte a párizsi szerződéseket. „De azóta Adenauernek a szövetségi gyűlésben elhangzott kijelentései kiélezték a francia és német kapitalisták ellen­tétét. Ez és a francia népnek a ra­tifikálással szemben tanúsított szi­lárd magatartása megváltoztatta a külügyi bizottság hangulatát" írja a l'Humanité. ' Bármennyire is igyekszik Eisenho­wer legutóbbi üzenetében az Egyesült Államok őrangyali szerepét kidombo­rítani és elhitetni, hogy Nyugat-Né­metország szilaj militaristái a Nyugat­európai Union belül is féken tartha­tók, a német és francia nép, ugyanúgy ahogyan a többi békeszerető népek is tudják, hogy ez csak merő illúzió. A francia-német barátság és együttmű­ködés, valamint Európa békéjének alapvető feltétele: a párizsi egyezmé­nyek hatálytalanítása s az egységes, demokratikus békeszerető Nérjlet­ország megteremtése. Ez a felismerés egyre jobban tör utat az angol munkáspárt soraiban is. ahol a jobboldali vezetőség kizárással fenyegeti a balszárny élén álló Bevant, mivel szembehelyezkedik a Attlee-ék és Morrisonék külpoliti­kájával amely lényegében egy húron pendül Churchill koncepciójával. Mi sem volna tévesebb, mintha Bevan politikájában, következetes elvhűségű. mindvégig határozott állásfoglalást látnánk, de a békepolitika melletti hitvallása az atomfegvv rek betiltásá­ért való kardoskodása feltétlenül fi­gyelemre méltó. Kifejezésre jut benne a munkáspárt és szakszervezetek szá­mos tagjának magatartása, akik elíté­lik a jobboldali vezetőség hivatalos politikáját. E sorkatonák hangulatát tükrözi Ac­land munkáspárti képviselő felszóla­lása, aki bejelentette, hogy nem egyezvén a labouristák hivatalos po­litikájával, amely a hidrogénbomba gyártását és felhasználását támogatja, lemond mandátumáról. A különböző városokban megtartott munkáspárti és szakszervezeti gyű­lésekről befutott hírek arról tanús­kodnak, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása elleni harc Angliában is mindjobban fokozódik. Ha a baloldali ellenzék céltudatos, elvi alapon nyugvó irányítás alá kerül, vál­tozást vívhat ki a munkáspárt külpo­litikájában, amely eddig még az im­perialisfSk szekerét tolja. Az angol nép széles rétegei előtt mind nyilvánvalóbb, hogy a párizsi egyezményekben és egyéb támadó jel­legű tömbökben való részvétel, ma katonailag .gazdaságilag és politikailag az amerikai imperialisták érdekeit szolgálja, s noha Anglia finánctőkései is tetemesen gyarapítják nyereségei­ket, a fegyverkezés kiszívja a nép életerejét és kockára teszi jövőjét; ez elől pedig legkevésbé a hidrogénbomba gyártása oltalmazza meg, amely ezer­szer inkább bumerang, mint vért... Az angol imperializmus hanyatlását tehát éppen az USA uralkodó körei gyorsít­ják, melyek mind mohóbban törnek be Anglia „hagyományos vadászterü­leteire." Az Egyesült Államok közel- és közép-keleti politikája, melynek legújabb fejleményeképpen Irak betársulásával bővült, az USA védnöksége alatt álló török-pakisztá­ni szövetség, újabb lépést jelent a Szovjetunió és általában a béketábor országái ellen irányuló háborús töm­bök hálózatában. Anglia szívesen lát­ja ugyan a szovjetellenes blokkok fej­lesztését, de ugyanakkor tele félté­kenységgel szemléli szilaj szövetsége­sének féktelen terjeszkedését. Irán és Egyiptom példája önmagában is ele­gendő, hogy tisztában legyen azzal, mit jelent az USA közép-keleti tér­1 hódítása ... Ne feledjük el, hogy Irak még nem is oly régen „biztos" angol pozíciónak számított. Az amerikai im­perialisták azonban megtalálták a módját, hogy az angolbarát iraki kor­mány rokonszenvét maga felé fordítsa. „Irak csatlakozása a török-pakisz­táni szerződéshez ugyanakkor vészjel­ként hat az Arab Ligában tömörült többi államokra, melyek közül Egyiptom, Szíria és Szaud Arábia határozottan védekeznek az ellen, hogy közös frontot alkossanak az amerikai imperialistákkal. Kormá­nyaik ebbeli törekvését hathatósan támogatják az arab dolgozók, akik gazdag történelmi tapasztalataikból tudják, mennyi vérbe és nyomorú­ságba kerül az imperialisták által nyújtott „védelem és segítség". Ámbár az Arab Ligába tömörült or­szágok kormányainak magatartása nem egyöntetű és mi sem volna tévesebb mint e Ligát holmi gránitalapon nyug­vó blokknak tekinteni, a lassan, de feltartóztathatlanul kibontakozó nem­zeti felszabaduló mozgalmak jogosulttá teszik azt a reményt, hogy az USA imperialistái nem fogják tudni az el­nyomott arab népeket a béke tábor el­len felhasználni. S. J.

Next

/
Thumbnails
Contents