Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-17 / 65. szám, csütörtök

4 UJSZO 1955. márcus 17. Vissza keli utasítani a párizsi egyezményeket lemet. Azon a napon, amikor Franciaország Nyugat-Németország felfegyverzésének támogatójaként lép fel elveszti presztízsét, mint nagyhatalom". Etienn Nouveau, a háború volt résztvevői francia szövetségének alelnöke, amely szövetség 3 millió tagot egyesít magában, a megjelenteknek a varsói találkozóról beszélt Megemlítette a szovjet képviselők által előterjesztett javaslatokat amelynek célja a német probléma békés megoldása és kijelentette„Azok a javaslatok, amelyeket itt előterjesztettek a békéhez vezetnek és olyan meggyőzőek voltak, hogy a sajtó, amely Nyugat-Németország felfegyverzése mellett van, eltitkolta azokat a közvélemény elől... Figyelmeztetni akarok arra, hogy vagy ellenállunk az Egyesült államok nyomásának, amely Franciaországot arra akarja kényszeríteni, hogy elfogadja a párizsi egyezményeket, vagy pedig Nyugat-Európának a német militarizmus fogja a törvényeket diktálni. Meg kell őriznünk szövetségünket a Szovjetunióval, melyre szükségünk van biztonságunk biztosítására. A demokratikus sajtó március 15én közölte Emánuel d'Astier de la Vigeri-nek, a nemzetgyűlés képviselőjének, a francia békevédök vezetősége tagjának nyilatkozatát, aki rámutatott arra, hogy most minden országban szélesedik a Nyugat-Németország újrafelfegyverzése és az atomfegyver elleni tiltakozó mozgalom. Egyre többen hagyják el Nyugat-Németországot Március első hetében Nyugat-Németországból ^Halberstadt kerületbe (Német Demokratikus Köztársaság) 17 lakos települt át, akik azért hagyták el a bonni államot, mivel nem akartak Adenauer zsoldoshadseregében szolgálni. Dietrich Schmidt 23 éves nyomdász Hamburgból az NDK-ba érkezéskor kijelentette: „Senki sem kérdezett bennünke.t, akarunk-e fegyvert fogni. Mit védjünk? A börtönöket, vagy a munkatáborokat, vagy a parkokban levo padokat, amelyeken a .-•yugatnémet munkanélkülieknek éjszakázniok kell? Az NDK népi kamarája határozata lehetőséget nyújtott a nyugatnémet ifjúságnak az életre Hamburgban egy és fél évig hiába kerestem munkát — folytatta — most két napja vagyok Halberstadtban és máris dolgozom." HÍREK ÄZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS NAGY ORSZÁGÁBÓL A szovjet tudósok megismerkednek a tengerek és óceánok titkaival Nemrégiben tért vissza csendesóceáni útjáról a „Győzelem" nevű szovjet tudományos kísérleti hajó. A szovjet tudósok megismerkednek a tengerek és óceánok titkos világával. Rendelkezésükre áll 10 hajó, amelyek segítségével tanulmányozzak a tengerek hidrológiai és hidromechanikai rendszerét, a tengerfenék domborzatát és földtani összetételét. Megismerkednek a tenger világának életével. A legnagyobb szovjet kísérleti hajó a „Győzelem ' Ez az ásíó tudományos intézet, amelyet gazdagon fsls7ereltaáÉ hazai gyártmányú technikai felszerPSssel, lehetővé teszi, hogy tanulmányozzák az óceánok legnagyobb mélységeit is. A „Győzelem" 11 laboratóriumában a legkülönfélébb kísérleteket végzik és az észlelt adatokat azonnal feldolgozzák. A „Győzelem" személyzete már hosszú évek óta tanulmanyozza a Kurii-kamcsatkai katlanok mélységeit, amelyek a Csendss-óceán legmélyebb részei. Megállapít tták, hogy a mélység itt nem 8512 métert ér el, mint azt gyanították, hanem 10 382 métert. Felfedeztek ezeikívü! olyan tengeralatti hegyláncokat, amelyek magasságban versenyezhetnek a Kaukázussal. 10 000 méteres mélységben eddig sok ismeretlen élőlényt találtak. Ez ellentétben áll azzal a feltevéssel, hogy az óceán maximális mélységeiben nincs élet. A fény segítségével, amellyel a tudományos dolgozók éjjel tanulmányozták a mélységeket, megállapították, hogy délkeletre a Kurili-szigeÚjfajta szovjet személyautók A moszkvai autógyártóüzemek kollektíva új kisméretű személyautókat szerkesztett Az új autó gyorsabb, biztosabb és szebb, mint a gyárban eddig készített „Moszkvics" gyártmányú autó- A 402-es modell négyüléses, fémkarosszériás és sokkal tökéletesebb motorral van ellátva, mint a „Moszkovics". Annak ellenére, hogy az autó motorja még egyszer olyan erős mint a „Moszkvics"-é, sokkal gazdaságosabb, 100 km-en csupán 8 liter benzint fogyaszt. A csapóülés ággyá alakítható át. Az új autó gyártását 1956 első negyedében kezdik meg. tektől igen sok gazdaságilag értékos és fontos hal van. A tenger mélységeiben úszkálnak az úgynevezett mélyvízi „világító" halak, amelyek testük alsó részén mindkét oldalon különleges világító szerveket viselnek, amelyek zöla, piros és kék fényt bocsátanak ki. Az expedíció tagjai megismertek néhány száz mélyvízi hí lat. A „Győzelem" kísérleti hajó és egyéb hajók kutatási eredményeinek nagy tudományos és nemzetgazdasági jelentősége van. Lehetővé teszik többek között a tengeri áramlatok térképének megrajzolását és igen sok tengeri terület óceánográfiai adatainak megállapítását, a mé'ységek térképének pontosabbá tételét és gazdaságilag fontos halak gyülekezése helyének és időszakának /megállapítását. A „Don Quijote" magjelenésének 350. évfordulója A kazáni egyetem tudományos könyvtárában könyv- és illusztrációkiállítás nyílt meg Miguel de Cervantes „Don Quijote" című világhírű könyve kiadásának 350. évfordulója tiszteletére. A kiállításon bemutatják a z orosz és más szovjet népek nyelvein megjelent kiadásokat, de fellelhetők itt külföldi kiadások is. Gorkij, Bielinszkij, Dobroljubova és az orosz irodalom más képviselőineK idézetei úgy nyilatkoznak a „Don Quijote" című könyvről, mint a világirodalom egyik legjobb müvéről. A légiszállítás a leggyorsabb közlekedési mód a Szovjetunióban A légiszállítás a Szovjetunió országaiban a leggyorsabb, a legbiztonságosabb közlekedési mód lett. A légivonalak teljes hossza eléri a 175 ezer kilométert, ami négyszer több, mint a földgömb kerülete az egyenlitőnél. A Balti-tengertől a Kurili-szigetekig,. az Északi-sarktól Afganisztánig húzódnak a szovjet légiközlekedés vonalai. Legfontosabb légicsomópont a Szovjetunióban Moszkva. A vnukovszki repülőtér, amely a legnagyobb a szovjet fővárosban és az egész Szovjetunióban, naponta igen nagyszámú utas szállítását biztosítja. Erről a repülőtérről minden három-négy percben indulnak repülőgépek és érkeznek is oda. Természetes, hogy olyan nagy ország számára, mint a Szovjetunió, a biztos és gyors légiközlekedésnek igen nagy jelentősége van. így például Moszkvából Habarovszkba az út gyorsvonaton 201 óráig tart, a repülőgép pedig ugyanezt a távolságot 27 óra és 20 perc alatt teszi meg. A Szovjetunió légiközlekedése évről évre fejlődik. így nemrégiben kezdődött el a Moszkva—Magadan (Jakutskon keresztül) a Moszkva—Murmanszk, a Moszkva—Barnaul, a Leningrád— Cseljabinszk vonalak légiközlekedése. Ugyancsak megkezdődött a szövetségi köztársaságok fővárosai között, az ipari központok között, a déli fürdőkerületek között a közvetlen légi összeköttetés. Térképgyűjteményt adnak ki a Szovjetunióban a földrajzi felfedezésekről és kutatásokról Neves szovjet tudósok geográfusok, térképrajzolók és történészek szerkesztik a Szovjetunióban a földrajzi felfedezések és kutatások történetének atlaszát. Az atlasz 200 térképet tartalmaz, amelyeken a földrajzi felfedezések és kutatások egész történetét feljegyzik az őskortól egészen napjainkig. Az ókorról szólók részben megmutatják a kínai és indiai kultúra befolyását a földrajzi tudomány fejlődésére. Nagy fontosságot tulajdonítanak a középkor földtani felfedezísei helyes magyarázatának. Az atiasz kiemeli a keleti nemzetek szerepét ezekben a felfedezésekben. A XIX. századból származó adatok megismertetik az olvasóval a nagy orosz kutatók felfedezéseit az Antarktisz felfedezését és további kutatásokat Közép-Ázsiában. Az atlasz ezenkívül tartalmazza a Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Foriadalom óta 1955-ig végzett földrajzi kutatásokat is. Kiifyofitíkai jegyietek Március 14-én Párizsban népgyűlést rendeztek, amelyen beszédet mondtak azok a delegátusok, akik részt vettek a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni varsói találkozón Felszólalásaikban kifejtették annak szükségességét, hogy azonnal tárgyalásokat. kell kezdeni Németország egyesítéséről békés és demokratikus alapokon. „A franciáknak meg kell érteniük hogy a Kelettel lehet tárgyalni" jelentette ki a küldöttek egyike, DebuBridel, a köztársasági tan.lcs tagja. „Ennek újabb bizonyítéka volt a varsói konferencia." Debu-Bridel rámutatott arra, hogy a Szovjetunió népei és Lengyelország minden erejüket a békés építőmunkának szentelik, majd így folytatta: „Nyugat-Németország felfegyverzését csak a mi részvételünkkel lehet megvalósítani,' ami engem illet, én visszautasítom részvéteAmerikai újság siránkozik Adenauer bizonytalan helyzete miatt Március 12-én a „Nation" című lap bonni tudósítójának cikkét közölte, aki megállapítja, hogy a bonni szövetségi parlament határozata a párizsi egyezmények ratifikálásáról nern erősítette meg a bonni kormány helyzetét, hanem éppen ellenkezőleg, meg jobban kiélezte. A cikk szerzője ezt a körülményt Németország számára „tragikusnak" minősiti. Hatalmas ellentét Keletkezett a szövetségi parlament többsége és a Szövetségi Köztársaság népe között. A kancellár és a párizsi egyezmények elleni kampány olyan hatalmas népi mozgalommá lett, amelyet Németország nem ismert 1930 óta, amikor Hitler uralomra jutott. Nincs kétség afelől — írja a tudósító —, hogy ez a mozgalom, amely Nyűg it-Németoi szág ipari központjában bontakozott ki, fenyegeti a párizsi egyezményeket Atomkísérletek az USA-ban Az amerikai sajtó jelentései szerint február 18-tól március 12-ig Las-Vegas közelében (Nevada állam) egy különleges lőtéren atomkisérleteket hajtottak végre. Az újságok azt írják, hogy különböző erejű öt robbanásról van szó. Egy bombát repülőgépről és a többit egy külön erre a célra épült 90 méteres toronyból dobták le. A nemzetközi politika homlokteré. ben továbbra is a párizsi háborús szerződések végleges ratifikálásának ügye áll. Az elkövetkező napokban dől el, sikerül-e Adonauer kormányának az USA aktív segítségével, kulisszák mögötti tárgyalások útján elérni, hogy a Bundesrat (a nyugat-német Szövetségi Tanács) jóváhagyja a párizsi egyezményeket, melyeknek megvalósítása nemcsak Európa, de a világ békéjét is súlyosan veszélyeztetné. Lényegében hasonló feladat előtt áll Edgár Faure kormánya is. A francia kormányelnöknek nem kis főfájást okoz, milyen magatartást tanúsít majd a köztársasági tanács, ahol előreláthatólag igen kemény lesz a harc, főleg a Saar-egyezménnyel kapcsolatban. Pinay külügyminiszter igyekszik a parlament tagjait és a köztársasági tanácsot megnyugtatni, hogy az angol és amerikai politika nem változott meg a Saar-kérdésben, de még a jobboldali politikusok között is növekszik azoknak a száma, akik vajmi kevéssé bíznak az USA és Anglia szavatolásában s attól tartanak, hogy Adenauer nem ok nélkül tette nyilatkozatát... Mint ismeretes, Adenauer azzal próbálta ellenzékét leszerelni, hogy sem az amerikaiak, sem az angolok nem állnak kl a Saar-egyezményért s így ezt csak ideiglenes megoldásnak kell tekinteni. Ennek ellenére sem sikerült a Saar-kérdésben megnyilatkozó ellenállást megtörnie. Mint a Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokrata Párt és az össznémetügyi blokk tárgyalásai mutatják, a végleges ratifikálás útja Bonnban sem ígérkezik simának. Míg Nyugat-Németországban az ellenzék, — ha ugyan nem is azonos okoknál fogva — azon van, hogy a német lakosságú Saar-vidék kikerüljön az európai gyámkodásból és viszszacsatoltassék az anyaországhoz, addig a Faure-kormány ellenzéke attól tart, hogy az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország a lehető legnagyobb mértékben veszélyeztetné Franciaország saarvidéki gazdasági érdekeit, ha az USA és Anglia nem állnák útját a nyugat-német imperialisták terjeszkedésének. Ennek az aggodalomnak adott kifejezést a degaullista Vendroux képviselő által a parlament külügyi bizottságában felvetett javaslat, amely felszólítja az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, hogy cáfolja meg Adenauernek a Saar-vidékkel kapcsolatos kijelentéseit. Jellemző, hogy a javaslat sürgőssége mellett 20 bizottsági tag, ellene pedig 11 szavazott, míg 6-an tartózkodtak a szavazástól. Ámbár a javaslat sürgősségét a kétharmadnyi többség híján biztosítani nem lehetett, egyrészt e javaslatnak, másrészt Lecanuet MRP-képviselőnö indítványának hatása alatt, „kompromisszumképpen" a külügyi bizottság leszögezte: „A nemzetgyűlés külügyi bizottságát nyugtalanítják egy külföldi parlament szónoki emelvényéről nemrég elhangzott nyilatkozatok, ezért szükségesnek tartja, hogy a francia kormány a lehető leghamarabb megszerezze a szövetséges kormányoktól a Saar-vidékre vonatkozó régebbi kötelezettségek megerősítését." Joggal mutat rá tehát a „l'Humanité" című lap arra, hogy még néhárn hónappal azelőtt a nemzetgyűlés küi ügyi bizottsága minden fenntartás nélkül helyeselte a párizsi szerződéseket. „De azóta Adenauernek a szövetségi gyűlésben elhangzott kijelentései kiélezték a francia és német kapitalisták ellentétét. Ez és a francia népnek a ratifikálással szemben tanúsított szilárd magatartása megváltoztatta a külügyi bizottság hangulatát" írja a l'Humanité. ' Bármennyire is igyekszik Eisenhower legutóbbi üzenetében az Egyesült Államok őrangyali szerepét kidomborítani és elhitetni, hogy Nyugat-Németország szilaj militaristái a Nyugateurópai Union belül is féken tarthatók, a német és francia nép, ugyanúgy ahogyan a többi békeszerető népek is tudják, hogy ez csak merő illúzió. A francia-német barátság és együttműködés, valamint Európa békéjének alapvető feltétele: a párizsi egyezmények hatálytalanítása s az egységes, demokratikus békeszerető Nérjletország megteremtése. Ez a felismerés egyre jobban tör utat az angol munkáspárt soraiban is. ahol a jobboldali vezetőség kizárással fenyegeti a balszárny élén álló Bevant, mivel szembehelyezkedik a Attlee-ék és Morrisonék külpolitikájával amely lényegében egy húron pendül Churchill koncepciójával. Mi sem volna tévesebb, mintha Bevan politikájában, következetes elvhűségű. mindvégig határozott állásfoglalást látnánk, de a békepolitika melletti hitvallása az atomfegvv rek betiltásáért való kardoskodása feltétlenül figyelemre méltó. Kifejezésre jut benne a munkáspárt és szakszervezetek számos tagjának magatartása, akik elítélik a jobboldali vezetőség hivatalos politikáját. E sorkatonák hangulatát tükrözi Acland munkáspárti képviselő felszólalása, aki bejelentette, hogy nem egyezvén a labouristák hivatalos politikájával, amely a hidrogénbomba gyártását és felhasználását támogatja, lemond mandátumáról. A különböző városokban megtartott munkáspárti és szakszervezeti gyűlésekről befutott hírek arról tanúskodnak, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása elleni harc Angliában is mindjobban fokozódik. Ha a baloldali ellenzék céltudatos, elvi alapon nyugvó irányítás alá kerül, változást vívhat ki a munkáspárt külpolitikájában, amely eddig még az imperialisfSk szekerét tolja. Az angol nép széles rétegei előtt mind nyilvánvalóbb, hogy a párizsi egyezményekben és egyéb támadó jellegű tömbökben való részvétel, ma katonailag .gazdaságilag és politikailag az amerikai imperialisták érdekeit szolgálja, s noha Anglia finánctőkései is tetemesen gyarapítják nyereségeiket, a fegyverkezés kiszívja a nép életerejét és kockára teszi jövőjét; ez elől pedig legkevésbé a hidrogénbomba gyártása oltalmazza meg, amely ezerszer inkább bumerang, mint vért... Az angol imperializmus hanyatlását tehát éppen az USA uralkodó körei gyorsítják, melyek mind mohóbban törnek be Anglia „hagyományos vadászterületeire." Az Egyesült Államok közel- és közép-keleti politikája, melynek legújabb fejleményeképpen Irak betársulásával bővült, az USA védnöksége alatt álló török-pakisztáni szövetség, újabb lépést jelent a Szovjetunió és általában a béketábor országái ellen irányuló háborús tömbök hálózatában. Anglia szívesen látja ugyan a szovjetellenes blokkok fejlesztését, de ugyanakkor tele féltékenységgel szemléli szilaj szövetségesének féktelen terjeszkedését. Irán és Egyiptom példája önmagában is elegendő, hogy tisztában legyen azzal, mit jelent az USA közép-keleti tér1 hódítása ... Ne feledjük el, hogy Irak még nem is oly régen „biztos" angol pozíciónak számított. Az amerikai imperialisták azonban megtalálták a módját, hogy az angolbarát iraki kormány rokonszenvét maga felé fordítsa. „Irak csatlakozása a török-pakisztáni szerződéshez ugyanakkor vészjelként hat az Arab Ligában tömörült többi államokra, melyek közül Egyiptom, Szíria és Szaud Arábia határozottan védekeznek az ellen, hogy közös frontot alkossanak az amerikai imperialistákkal. Kormányaik ebbeli törekvését hathatósan támogatják az arab dolgozók, akik gazdag történelmi tapasztalataikból tudják, mennyi vérbe és nyomorúságba kerül az imperialisták által nyújtott „védelem és segítség". Ámbár az Arab Ligába tömörült országok kormányainak magatartása nem egyöntetű és mi sem volna tévesebb mint e Ligát holmi gránitalapon nyugvó blokknak tekinteni, a lassan, de feltartóztathatlanul kibontakozó nemzeti felszabaduló mozgalmak jogosulttá teszik azt a reményt, hogy az USA imperialistái nem fogják tudni az elnyomott arab népeket a béke tábor ellen felhasználni. S. J.