Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-15 / 63. szám, kedd

4 (IISZ0 1955. március 15. Anglia és az USÁ kormánya nyomást gyakorol a francia kormányra A Szlovák Szakszervezeti Tanács alakuló ülése A „Paris Presse Intransigeant" című lap a Nagy-Britannia és az USA részéről megnyilvánuló nyomásról ír, amelyet a francia kormányra gyakorolnak, hogy minden késedelem nélkül biztosítsa a párizsi egyezmények tényleges ratifikálását. Az újság azt írja, hogy Churchill levelét, amelyet Mendes-France januárban kapott és amely, éles és durva kitételeket tartalmazott Franciaországgal szemben, a kormány kénytelen volt a legnagyobb titokban tartani. Ismeretes, hogy erről a levélről első ízben Pinay tett említést a Köztársasági Tanács külügyi bizottságának ülésén, amikor a Tanácsot meg akarta félemlíteni Franciaország „izolációjának" kilátásával. Mint az újság a továbbiakban írja, Churchill levele nem az egyetlen bizonyítéka a Franciaországra gyakorolt nyomásnak. Eisenhower, Dulles, és Eden is levelet küldtek a francia kormánynak, amelyben megjegyzik, A „Pravda" március 12-1 száma „Szemleíró" aláírással az alábbi cikket közli „Tito elnök beszédéhez" címmel: Tito elnök a jugoszláv nemzetgyűlés március 7-i ülésén tartott beszámolójában érintette Jugoszlávia és a Szovjetunió jelenlegi viszonyát. Hangsúlyozta, hogy jelentős előrehaladás tapasztalható a szovjet—jugoszláv viszony rendezésében. Mint ismeretes, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi ülésszaka már tett említést arról, hogyan értek el sikereket e fontos területen. Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint Jugoszlávia és a népi demokratikus országok közötti viszony javulását megelégedéssel fogadta minden békeszerető nép, közöttük a Szovjetunió és Jugoszlávia népe is. Kétségtelen, hogy az ilyen rendezés összhangban áll a béke érdekeivel. Figyelmet érdemel, hogy Tito elnök a fegyverkezési hajsza ellen foglalt állást. A Szovjetunió, mint ismeretes, közvetlenül a második világháború befejezése óta állhatatosan és következetesen harcol a fegyverkezési hajsza ellen és konkrét javaslatokat tesz ebben a kérdésben. A szovjet emberek ezért kedvezően fogadták Tito elnöknek ' azt a kijelentését, amelyben elítéli a fegyverkezési hajszát. Jugoszlávia és a Szovjetunió viszonyának kérdését érintve azonban Tito elnök azt mondotta, hogy a szocialista tábor országaiban a kapcsolatoknak ezt a rendezését a következőképpen igyekszenek magyarázni: „Bár Jugoszlávia továbbra is megmaradt annak, amivel vádolták, most mégis bizonyos mértékben felismerte tévedéseit és igyekszik megjavulni." A jugoszláv elnök elutasította az ilyen „magyarázatokat", mivel azok „nem felelnek meg a valóságnak." Viszont nem mondta meg és aligha mondhatta volna meg — személy szerint ki és hol fejtegetett ilyen különös „magyarázatokat." Minden esetre megjegyezhetünk annyit, hogy a Szovjetunióban eszeágában sem volt senkinek ilyesmit mondani. A jugoszláv elnök viszont a továbbiakban kijelentette, hogy V. M. Molotovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakán Jugoszláviáról tett megállapításai „bizonyos vonatkozásban egybehangzóak ezekkel a véleménynyilvánításokkal". Itt már tisztázni kell a valóságot. Mint mondott V. M. Molotov a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán a valóságban Jugoszláviáról? V. M. Molotov beszámolójában a következőket mondotta: „Mint látható, Jugoszlávia az utóbbi években bizonyos mértékben eltért attól az állásponttól. amelyre a második világháború befejezését követő első években helyezkedett, és ez természetszerűleg teljesen Jugoszlávia belügye." Hírügynökségi jelentések szerint Nagpurban szombaton merényletet kíséreltek meg a repülőtérről nyitott autóban a városba utazó Nehru indiai miniszterelnök ellen. A merénylő motorkerékpárral igyekezett megközelíteni Nehru kocsiját és késsel akart rátámadni az indiai miniszterelnökre. hogy Nagy-Britannia és az USA nem hajlandó további kudarcokat elszenvedni Nyugat-Németország újrafelfegyverzése programjának teljesítése dolgában. Elhalasztották a párizsi egyezmények tárgyalását az USA szenátusában Az Associated Press hírügynökség washingtoni tudósítójának jelentése szerint George, a külügyek szenátusi bizottságának elnöke kijelentette, hogy az Eisenhower-kormány félkérte az USA szenátusát, hogy halassza el a Nyugat-Németország felfegyverzésére vonatkozó egyezmény megtárgyalását március végéig. Azt állítják — írja a tudósító —, hoy az Eiseráiower-kormány ezt az óvintézkedést a Franciaország és Németország között a Saar-kérdésben felmerült ellentétek miatt tette. Mint ismeretes, 1948-ban fordulat történt Jugoszlávia fejlődésében. Jugoszláv vezető személyiségek számos alkalommal kijelentették, hogy 1948 után Jugoszlávia új fejlődési útra tért át. Edvard Kardelj például nem is olyan régen, a Norvég Munkáspárt aktíva ülésén mondott beszámolójában — amely a Borba újévi számában olvasható — igyekezett részletekbemenöen kimutatni, hogy két szakasz van Jugoszlávia fejlődésében; az első szakasz az 1948-ig terjedő időszakot foglalja magában, második szakaszként pedig Kardelj ugyanúgy, mint Jugoszlávia más vezetői is, az 1948 utáni időszakot jelöli meg. A két korszakkal kapcsolatban ugyanezt a gondolatot fejezte ki Tito elnök 1954. november 21-én, Kopárban elmondott beszédében, amelyben kijelentette, hogy „Jugoszlávia nem tér el 1948-ban megkezdett külpolitikai irányvonalától." Mi mást jelenthetnek jugoszláv vezető személyiségeknek e kijelentései, ha nem annak a ténynek megerősítését, hogy „Jugoszlávia az utóbbi években bizonyos mértékben eltért attól az állásponttól, amelyre a második világháború befejezését követő első években helyezkedett?" Tito elnök szükségesnek tartotta beszámolójában felvetni a Szovjetunió és a Jugoszlávia közötti viszony őszinteségének kérdését. Egyik vagy másik állam politikájának őszinteségét azonban tényekből, azokból a konkrét intézkedésekből kell megítélni, amelyek valóban normális kapcsolatokat biztosítanak az államok között. De mit bizonyít Tito elnök beszéde, tartalmaz-e ez a beszéd a jugoszláv—szovjet viszonyok további javítására irányuló gyakorlati javaslatokat? A tények azt mutatják, hogy sajnos, ez a beszámoló ilyen javaslatokat nem tartalmaz. Tito elnök ehelyett visszatér a múlthoz. Ügy döntött, hogy emlékezteti a jugoszláv közvéleményt azokra a vádakra, amelyek a múltban érték Jugoszlávia kormányát. De visszaemlékezve a múltra, egyetlen szóval sem tett említést a Szovjetunióval szemben táplált ellenséges érzület konkrét és igen sokféle jugoszláviai megnyilvánulásáról. Ilyen álláspontra helyezkedve, Tito elnök szavai szerint valóban „megrekedhetünk a rendezésben a félúton és újabb kételkedést ébreszthetünk a népben." Tito elnöknek az a tétele tehát, hogy az egyik fél „eltitkolja a tényeket saját népe elől", nem felel meg a valóságnak. Ez a helyzet a történelmi tények terén. De nem ez a legfontosabb. Mindazoknak, akik nem hátrafelé, hanem előre tekintenek, mindazoknak, akik valóban szilárd és baráti kapcsoA merénylőt a rendőrök őrizetbe vették. Nehru az eset után sajtóértekezletet tartott, amelyen kijelentette, hogy „jelentéktelen Incidensről van szó", és azt „egy lelki egyensúlyát vesztett egyén tettének" minősítette. A párizsi egyezményeket vissza kell utasítani Mint az ADN hírügynökség jelenti, Neu-Kölnben (Berlin amerikai övezete) tartották meg a Német Szociáldemokrata Párt berlini szervezetének konferenciáját. Igen sok szónok, aki a konferencián felszólalt, a párizsi egyezmények elleni parlamenten kívüli aktív harc és Németország újraegyesítése mellett foglalt állást. Kifejtették, nemcsak az szükséges, hogy kényszerítsék a szövetségi parlamentet, hogy tárgyaljon a német kérdésről, hanem széles nemzeti mozgalmat kell szervezni ezen kérdések támogatására. Az „Elektrokohle" nemzeti vállalat berlini klubjában március 12-é.n munkáskonferenciát tartotttak, amelyen megjelentek a Tiergarten berlini negyed üzemeinek képviselői (angol övezet) és Lichtenberg (demokratikus övezet) dolgozói is. A konferencia részvevői egyhangúlag a párizsi egyezmények ellen, összberlini ankét szervezése mellett foglaltak állást. latokat akarnak Jugoszlávia és a Szovjetunió között, fontos továbbfejleszteniök a kapcsolatok rendezése terén elért eredményeket és biztosítaniok az egykori ellenséges érzület kiküszöbölését. A Szovjetunió, amint erre az utóbbi években már többször rámutattak, határozottan amellett foglal állást, hogy teljesen szüntessék meg az ellenségeskedést, és a kapcsolatokat építsék ki a barátság és a kölcsönös megbecsülés szellemében. A Szovjetunió és Jugoszlávia viszonya rendezésének a béke megszilárdítása vonalán és a nemzeti függetlenség elveinek betartása vonalán tett erőfeszítések összehangolásának alapján kell nyugodnia. Akkor nem reked meg a dolog félúton, hanem sikeresen halad előre. Az utóbbi években mind a Szovjetunió képviselőinek, mind Jugoszlávia vezetőinek nyilatkozatai több ízben utaltak arra, hogy mindkét államnak érdekei fűződnek kapcsolataik rendezéséhez. Jugoszlávia és a Szovjetunió viszonyának rendezése kétségkívül népeink érdekeit, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának ügyét szolgálja. Ennek kapcsán azonban szem előtt kell tartani, hogy e viszony rendezése nem kizárólag a Szovjetuniótól, hanem nem csekélyebb mértékben Jugoszláviától is függ. A Szovjetuniónak, mint ez köztudomású, szilárdan az az álláspontja, hogy minden államnak joga van tetszés szerinti bel- és külpolitikai irányvonalat követni. A Szovjetunióban senki nem szándékozik a szovjet—jugoszláv viszony rendezése terén elért sikereket azzal „magyarázni", hogy a jugoszláv vezetők most „felismerték tévedéseiket" vagy pedig „igyekszenek megjavulni". Egy dolog elvitathatatlan: a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti ellenségeskedés megnyilvánulásai csak a két állam és a két nép ellenségeinek, a béke ellenségeinek előnyösek, az ellenségeskedés megszüntetése, és a kapcsolatok megjavítása pedig a Balkán és egész Európa békéjének megszilárdítását szolgálja. Különösen fontos és nagyjelentőségű a Szovjetunió és Jugoszlávia erőfeszítéseinek összehangolása a béke és a nemzetközi biztonság biztosításában. Nézetünk szerint mindenekelőtt erre kell irányulnia annak az „aktív együttélésnek", amelyről Tito elnök beszélt. Ebben a vonatkozásban óriási kiaknázatlan munkaterület van. A szovjet—jugoszláv kapcsolatok fejlődése összhangban áll a béke megszilárdításának érdekeivel. A szovjet emberek egy percig sem kételkednek ebben. Világosan és egyértelműen kifejezésre jutott ez a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán: „A Szovjetunió fejleszteni törekszik a szovjet —jugoszláv kapcsolatokat gazdasági, politikai és kulturális téren. Egyúttal az erőfeszítések lehetséges összeegyeztetésére törekszik az összes népek szempontjából olyan döntő ügyben, mint a béke és a nemzetközi biztonság biztosítása. Meggyőződésünk: a szovjet—jugoszláv viszony fejlődésének pozitív iránya összhangban áll mind a Szovjetunió, mind Jugoszlávia népeinek érdekeivel." A szlovákiai össz-szakszervezeti konferencia befejezése után a Szlovák Szakszervezeti Tanács alakuló gyűlésre ült össze. A Szlovák Szakszervezeti Tanács plenáris ülése Vojtech Daubnert egyhangúlag a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnökévé választotta. A Szlovák Szakszervezeti Tanács elnökségi tagjaivá egyhangúlag megválasztották Gustáv Čech, Vladimír Durdík, Ján Hvizdák, dr. Emil Jagla, Michal KimCsehszlovákia Kommunista Pártja, rtak X. kongresszusa megmutatta gazdaságunk és kultúránk fejlődésének, köztársaságunk védelmi képessége szilárdításának és népünk életszínvonala további emelésének útját. A CsKP X. kongresszusának határozatai nagy feladatokat tűznek elénk a szocializmus építésében és a béke megőrzésében. Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk ma közvetlenül a III. összszakszervezeti kongresszus előtt áll, amelyen majd kiértékeljük, milyen részük van szakszervezeteinknek hazánk felépítésében. Ők szervezik üzemeink, intézeteink és hivatalaink dolgozóinak túlnyomó részét és öntudatos gazdálkodókká nevelik őket. Látnunk kell azonban azt is, hogy ipari termelésünk rohamos fejlődése megköveteli, hogy a szakszervezetek állandóan javítsák tevékenységüket, hogy a párt vezetésével forradalmi módon harcoljanak a szocializmus építésének eredményes befejezéséért. Az állami gazdasági tervből folyó feladataink egyenletes teljesítése minden munkahelyen szakszervezeti munkánk fő feladata. Mindig ebből a szempontból kell munkánkat értékelni. Minden szakszervezeti szervünk tevékenységiének fő problémája az, hogyan fejleszti dolgozóink érdeklődését a termelés iránt és az a feladata, hogy a terv egyenletes teljesítésére irányuló törekvéseket támogassa. Hromada elvtárs kyšovce-švábovcei bányász szépen kifejtette azt, hogyan harcolnak a bányászok alkotó kezdeményezésükkel a munkaversenyben a terv teljesítéséért. Az ő munkaközösségük tántoríthatatlan volt. A hazafias műszakok alatt 900 tonna ércet fejtettek ki terven felül. Más elvtársak is beszéltek itt eredményeikről. Hiba volna azonban nem meglátni, hogy e gyönyörű példákon kívül Szlovákia üzemeinek egész sora nem teljesíti feladatait. Valóban nem tehetnek semmit Szlovákia bányászbizottságai és üzemi tanácsai a szénbányákban, hogy a szénfejtés ne maradjon le? Megszokták talán már a kohó- és ércbányák szervei, hogy a szepességi, különösen a rudňani üzemek rendszeresen nem teljesítik az ércfejtés tervét? így van ez építőiparunknál is. Szövetségük megérdemelte a bírálatot azért, hogy alapszervezetei elégtelenül és erélytelenül harcolnak a beruházási építkezések lemaradása ellen, különösen a lakásépítésben. Sok küldött büszkén beszélt itt a hazánk felszabadításának 10. évfordulójára tett kötelezettségvállalásairól. Megmutatták az utat, hogyan kell a szocialista verseny fejlesztésével biztosítani a terv teljesítését, hogyan ke-ll megszervezni a dolgozók bekapcsolását és tevékeny részvételét ipari termelésünk fejlesztésében. Termelésünk fekélye munkahelyeink ki nem elégítő gazdaságossága, amely megdrágítja termelésünket és gátol dolgozóink életszínvonala emelése feltételeinek kialakításában. A szakszervezeti szervek feladata határozottan és következetesen harcolni az ilyen jelenségek ellen. Ezért fektetünk nagy súlyt a termelési értekezletek megszervezésére, amelyeken dolgozóink megbeszélik, hogyan biztosítsák a terv teljesítését. A szakszervezeti szervnek a dolgozók nevelésében kell látná fő feladatát, éreznie kell a felelősséget a dolgozóknak az üzemhez való viszonyáért és azért, hogyan értelmezik és teljesítik az állami nemzetgazdaGyönyörű hegyeinket, fürdőhelyeinket és üdülőközpontjaikat évente látogatják mezőgazdasági dolgozóink. Ez év első két hónapjában a MagasTátrában, Marianské Lázneban ésPrálík. Konc András, Pavol Matáš, Ondrej Meliška, Jozefína Peterková, Timotej skalický, Ján Šedivý, Alžbeta Zacharová, Ladislav Zajac, František Zupka és Ignác Záčik elvtársakat. A Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöksége első gyűlésén a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkáraivá választotta Ondrej Meliška, Timotej Skalický Michal Kimlík és Gustáv Čech elvtársakat. sági tervet. A terv teljesítése az üzemekben, a munkahelyeken dől el. Ezért , olyan fontos, hogy szakszervezeteink ! tevékenysége az üzemekre irányuljon. Arról is szö volt, milyen gondot fordítottunk a kollektív szerződések i előkészítésére. Éppen olyan gondoskodással kell most harcolnunk minden kötelezettségvállalás teljesítéséért, mert csak így nő dolgozóink bizalma a kollektív szerződés és a szakszervezeti szervek iránt Most, a tavasz kez, detén szükséges lesz, hogy az egész Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom : különös figyelemmel legyen a X. kong, resszus irányelveire, és a CsKP KB februári ülésének a mezőgazdasági termelés emeléséről szóló határozataira. Tárgyalásaink megmutatták, hogy helyesen értelmezzük azt, hogy növényi és állattenyésztési termelésünk gyors fokozását csak a munkások és a parasztok szövetségének állandó szilárdításával érhetjük el. . A tavaszi munkák idején elsőrendű feladatunk, hogy részt vegyünk az eddig parlagon heverő földek megművelésében. Sok küldöttünk bejelentette a konferencián, hogy üzemeik ifjait a határmenti területekre küldik és hogy megnyertek több szakembert, akik átmennek a mezőgazdaságba és segítenek védnökségi traktorállomásaink és EFSzeinknek. Ez helyes: már most kell segíteni földműveseinknek és az állami gazdaságok, traktorállomások dolgozóinak. Szükséges, hogy minden szakszervezeti szerv állandóan javítsa a dolgozókról való gondoskodást, hogy gondoskodjék szociális és egészségügyi berendezésük színvonaláról, hogy támogassa a testnevelés és a sport sokoldalú fejlesztését. v Nálunk Szlovákiában még sok olyan üzem van, amelynek legtöbb dolgozója nem tagja a szakszervezetnek. Bányászaink szakszervezettsége csak 70,8 százalékot tesz ki, a vasúti dolgozók 69 százaléka, az állami gazdaságok és a gép- és traktorállomások dolgozóinak 61,7 százaléka, építőipari dolgozóink 64 százaléka tagja a szakszervezetnek. Néhány gépipari üzemünk és közigazgatási dolgozóink egy része is szakszervezeten kívüli. A mai konferencián hangsúlyoznunk kell, hogy a szakszervezet feladata, hogy minden dolgozót megnyerjen tagjának- így hathat a dolgozóra, nevelheti és megnyerheti a szocializmus építésében való tevékeny részvételre. A konferencia igazságos bírálatot gyakorolt a Szlovák Szakszervezeti Tanács, annak szervei, elnöksége és titkársága felett. Az újonnan megválasztott Szlovák Szakszervezeti Tanácstól elvárjuk, hogy felelősen megtárgyalja az összes bíráló megjegyzést és következtetéseket s tanulságot von le belőlük. Az új Szlovák Szakszervezeti Tanácstól elvárjuk, hogy a Szakszervezetek Központi Tanácsa határozatainak alapján biztosítja a szlovákiai szakszervezetek tevékenységének fejlesztését. Elvtársak! A szlovákiai Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat nagy kitüntetés érte azzal, hogy e konferencián megkapta Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának harci vörös zászlaját, amely arra kötelezi a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és Szlovákia Kommunista Pártja vezetésével még szorgalmasabban harcoljon gyönyörű hazánkban a szocializmus építésáér^ népünk boldogságáért. gában 1530 szövetkezeti tag és ma gángazdálkodó élvezi a téli üdülés örömeit, jutalmul a mezőgazdaságban végzett egész évi jó munkájukért. A moszkvai Pravda cikke Tito elnök beszédérő) Merényletet kíséreltek meg Nehru ellen Szlovákia 1530 földművese, szövetkezeti tagja üdül František Zupka elvtárs zárébeszéde a szlovákiai össz-szakszervezeti konferencián