Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-15 / 63. szám, kedd

1955. március 15. UJSZO 3 Tizennyolc ország elfogadta az ázsiai-afrikai országok konferenciájára szóló meghívást Ruslan Abdulganl, az ázsiai-afrikai konferencia titkárságának vezetője a Djakartban megtartott sajtókonferen­cián közölte, hogy 25 meghívott or­Nagy-Britannia Kommunista Pártjának nyilatkozata a Laöour­pártban előáHottheiyzetről Nagy-Britannia Kommunista Pártja nyilatkozatot tett közzé azzal a hely­zettel kapcsolatban, amely a Labour­pártban támadt Bevan képviselőnek a munkáspártból való kizárásával. A kommunista párt hyilatkozata meg­világítja a Labour-párt tagjainak, mi a célja ennek a 'épésnek és megmu­tatja nekik, hogy harcolni kell ez el­len a határozat ellen. A nyilatkozat a többek között ezeket mondja: „A Labour-párt tagjai és a szak­szervezetek tagjai között nagy tilta­kozómozgalom indult Nyugat-Német­ország felfegyverzése és a hidrogén­bomba ellen és a Labour-párt parla­menti csoportjának tagjai közül is sokan a választók kérésére e politi­ka ellen nyilatkoztak. Ezek a képvi­selők a Labour-párt többségének ál­láspontját képviselik. A nyilatkozat kiemeli, hogy a Labur-pártnak har­colni kell ezekért a követelésekért, hogy a konzervatív kormány az álta­lános választásokon vereséget szen­vedjen. szágból már 18 elfogadta a konferen­ciára való meghívást Az országok a következők: Thaiföld, Líbia, Libéria, Kínai Népköztársaság, Afganisztán, Abesszínia, Vietnami De­mokratikus Köztársaság, Irak, Egyip­tom, Szudán, Szíria, Szaudi-Arábia, Jemen, Nepál, Japán, Laosz, Kam­bodzsa és Dél-Vietnam. Abdulgani közölte, hogy Higgins, a Középafrikai Föderáció kormányának elnöke közölte Sastroamidjojo indonéz miniszterelnökkel, hogy a föderáció nem vesz részt a konferencián. Az európai munkáskonferenciát április 22-ére hívták össze Lipcsébe Március 12-én és 13-án a berlini Kari Liekknecht-üzemben összejöttek Fran­ciaország, Nyugat-Németország, a Né­met Demokratikus Köztársaság, Olasz­ország, a Lengyel Népköztársaság és Csehszlovákia dolgozóinak képviselői, hogy megtárgyalják a francia szak­szervezet javaslatát a párizsi egyez­mények ellen összehívandó európai munkáskonferenciára vonatkozólag. A berlini gyűlésen a dolgozók képviselői üdvözölték a francia szakszervezetek kezdeményezését és egyhangúlag el-, fogadták a lipcsei szakszervezetek ja­vaslatát, hogy április 22-re Lipcsébe A Béke-Világtanács elnökségének ülése A Béke-Világtanács elnöksége a kö­vetkező nyilatkozatof tette: Bécsben megkezdődött a Béke-Vi­lágtanács elnökségének ülése. Az ülés programján a következő kérdések sze­repelnek: Az atomháború előkészületei elleni világméretű mozgalom kiszéle­sítése; a békeerők vezetőinek világ­nagygyűlése ez év május 22-től 29-ig Helsinkiben. Az elnökségi ülésen a vezetőség kö­vetkező tagjai és meghívott személyek vettek részt: John Bernal fizikus (Nagy-Britannia), a Béke-Világtanács alelnöke, Eugénia Cotton (Franciaor­szág), a Béke-Világtanács alelnöknője, Arthur Lundguis (Svédország) író, a Béke-Világtanács alelnöke, Gabriel d'Arboussier (Közép-Afrika) ügyvéd, a Béke-Világtanács alelnöke, D. Kosam­bi (India) tanár, Francia Bosc (Francia­ország) lelkész, Ilja Erenburg (Szov­jetunió) író, Nicolas Guillén (Kuba) költő, Csaj Tin-kaj (Kína) képviselő, Walter Friedrich (NDK), a Német Tu­dományos Akadémia elnöke, Wilhelm Elfes (Német Szövetségi Köztársaság), az egységért, a békéért és a szabad­ságért harcolók szövetségének elnöke, Anna Seghers (NDK) költőnő, Ragnar Vorbeck, (Norvégia) lelkész, Kinkadzsu Szaiondzsi (Japán) volt szenátor, a „Nisi Nippon Szinbun" című lap ki­adója, Nobou Kusano (Japán) egyetemi tanár, Leon Kruczkowski (Lengyelor­szág), a Lengyel írók Szövetségének elnöke. hívják össze az európai munkáskon­ferenciát. A konferencia előkészítésé­vel megbíztak egy nemzetközi szerve­zési bizottságot és elhatározták, hogy felhívják az európai dolgozók összes szakszervezeteit, hogy a párizsi egyez­mények elleni munkáskonferencián ve­gyenek részt. Rákosi Mátyás elvtársnak, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elsőlitkárának beszéde a budapesti pártaktíván A magyar újságok híreket közöltek a március 11-én lezajlott budapesti párt­aktíváról. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága plenáris ülésé­nek határozatáról Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja budapesti vá­rosi bizottságának első titkára szá­molt be. A vitában felszólalt Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára. A Köz­ponti Vezetőség határozatai tovább viszik mindazt — mondotta Rákosi elvtárs, amit 10 év alatt a párt alko­tott. Tovább fejlesztik elsősorban az 1653. júniusi határozatot és a III. kongresszus határozatait. Azokat a határozatokat, amelyeket mi 1953-ban és tavaly a kongresszu­son elfogadtunk, nem mindenütt haj­tották végre helyesen, nem egyszer eltorzultak. Ezeket a hibákat most helyrehozzuk. Kijavítjuk az iparosítás és mindenekelőtt a nehézipar lebe­csüléséből eredő hibákat. Országunkban — folytatta Rákosi NÉHÁNY SORBAN A KAIRÓI RÁDIÓ szerint, Salahuddin Selduki, Afganisztán egyiptomi köve­te kijelentette, hogy „országa nem vehet részt a török-iraiki paktumban, mivel ez függetlenségének és önálló­ságának megsértését jelentené, nem beszélve arról, hogy ezzel elromlana a viszony a baráti országokkal." AZ ASSOCIATED PRESS hírügynök­ség washingtoni tudósítója azt írja, hogy az Egyesült Államok fegyver­tartalékokat halmoznak fel, hogy gyorsan megkezdhessék Nyugat-Né­metországban a hadsereg, a légierő és a tengerészet felfegyverzését. Jól tájékozott hivatalos személyek rámu­tattak arra, hogy katonai felszerelé­sek találhatók az USA keleti kikötői­ben ugyanúgy, mint Franciaország és Nyugat-Németország raktáraiban. PALERMO, Messzina, Katánia és Porto Empedoclo szicíliai kikötők al­kalmazottai március 11-én 24 órás szolidaritási sztrájkot kezdtek a gé­nuai kikötő műhelyeinek munkásai mellett, akik már 50 napja harcolnak gazdasági és szakszervezeti jogaik vé­delméért. AZ UNITED PRESS hírügynökség jelentése szerint az USA hat államá­ban: Cancas, Missouri, Arcansas, Texas, Colorádó és Wioming államok­ban március 11-én homokviharok vol­tak. Az uragán (homokfelhő) 6000 méter magasságot is elért. Colorádó államban az uragán elpusztította a téli gabonaneműeket. A „TAN" című lap jól tájékozott körökből szerzett értesülések szerint jelenti, hogy Dulles, az USA állam­titkára májusban Törökországba érke­zik, hogy itt tanácskozzon Mendeles török miniszterelnökkel és Köprülü külügyminiszterrel „a középkelet védelmi rendszerének" megalakításá­ról. Újságíró körökben igen nagy fi­gyelmet keltett, hogy Dulles tö­rökországi útjáról szóló hírt mindjárt azután hozták nyilvánosságra, ami­kor közölték, hogy március 16-án Ankarába érkezik Eden, hogy itt tár­gyaljon Nagy-Britanniának a török­iraki paktumhoz való csatlakozásáról. A LEGUTÓBBI hírek azt bizonyít­ják, hogy Latin-Amerikában romlik a gazdasági helyzet. A rosszabbodás oka egyrészt áz, hogy csökkent a ki­vitel az Egyesült Államokba, másrészt az, hogy a belföldi piacokait elárasz­tották az USA áruival. A sajtó meg­állapítja, hogy például Mexikóban nagymennyiségű eladatlan áru, legin­kább cukor és kávé hever, amelyet az USA nem vesz meg és amelyet Mexikó nem tud eladni más piacon, mivel kötelezve van az USA-val szem­ben. A NEW YORK TIMES című lap tu­dósítója, Sulzberger Saigonból kelte­zett jelentésében elismeri, hogy az USA beavatkozik Dél-Vietnam ügyei­be. „Nem titok, hogy tevékenyen részt vesz majdnem mindenben" — írja Sulzberger és hozzáteszi, hogy Collins, a Dél-Vietnamba küldött ame­rikai megbízott azt az utasítást kap­ta, hogy „csináljon rendet Dél-Viet­namban." A tizenhét francia szocialista képviselő kizárásának ügye A Francia Szocialista Párt február elején tartott rendkívüli kongresszu­sán határozatot hozott, amely ki­mondja: „Amennyiben a nemzetgyű­lésben a párizsi egyezmények ellen szavazott 17 képviselő egy hónapon belül nem vállal kötelezettséget a „pártfegyelem" betartására, kizárják őket a pártból." Churchilli látomások Albion népe még ma is világosan emlékszik arra a szemfényvesztő be­szédre, amelyet mint egy prédikátor, lázban forgó szemekkel hol rekedten, hol dühös, csattogó hangon kiáltott világgá néhány esztendeje Churchill. — És teljesült isten akarata, — szajkózta, mint megszállott, hírhedtté vált fultonl beszédében. — A válasz­tott nép, az Egyesült Államok, Anglia és Kanada hatalmasságainak kezében már ott van a nagy titok, a győze­delmeskedő fegyver. Soha senki e sár­tekén nem hajthatta pihenésre oly nyugodtan fejét, mint a mai emberi­ség, amikor abban a megnyugtató tudatban lehet, hogy elsősorban az Egyesült Államok rendelkezik e fegy­vergyártáshoz szükséges ismeretekkel és nyersanyagokkal;" Az atomlovagok Amerikában és Angliában csámcsogva ízlelgették, mé­ricskélték az elhangzott szónoki re­mekmű minden ízét, súlyát. A gúnyos mosoly ott ficánkolt sötét képükön. Sajtójukban és a rádióban a hírverés minden eszközét felhasználva ismétel­gették a churchilli intelmet és figyel­meztetést: „És isten akarata telje­sült." Egy szép napon az ájtatos, de egy­ben harcias fultoni prófétai > szólam úgy pukkant széjjel, akár a szappan­buborék. A meghirdetett amerikai atommonopolt porba sújtotta a való­ság, a haladó erők összefogása, de el­sősorban a.szovjet tudomány. A beszéd óta jó egynéhány esztendő pergett le, s azóta az erők viszonya is jelentősen megváltozott. Az Egyesült Államok, Anglia és Kanada úgyneve­zett hatalmasságai megrettenve lát­ják,- hogy az az erő, amelyről azt hit­ték, hogy kizárólagossági jogot sze­reztek rá, korántsem mondható egye­dül az övéknek, hogy az atom- és hidro­génfegyverekkel kapcsolatos ismerete­ik messze a szovjet tudósok sikerei mögött kullognak. Hatalmuk, amelyet az egész világra ki akarnak terjeszte­ni, napról napra csorbul, mert a ter­mészetes fejlődés törvényei maguk alá gyűrik a kapitalista világ hatalma­sait. Az elnyomott népek milliói meg­indultak, hogy lerázzák a kizsákmá­nyolók, a rabszolgatartók bilincseit, s összefogva a felszabadult népek népes táborával megteremtsék azt a világot, amely minden dolgozó számára életet adó munkát és kenyeret, nyugodt pi­henést és építést szolgáló egyetemes békét ad. A fultoni beszédével Churchill meg­akarta félemlíteni, jámbor alattvalókká kényszeríteni az amerikai járomban sínylődő tömegeket. Hogy mit ért el, azt nemcsak mi, de a Nyugat népei is tudják. Ám ez év március 1-én Chur­chill újból megszólalt. Az igaztalan tomboló dühe és gyűlölete torzította el amúgy sem kellemes hangját, fer­geteges szitkokat szórt mindaz el­len, ami a földtekén a békés építést, az emberi jogokat és szabadságot jel­képezi. Középkori kereszteslovag pó­zában, egy láthatatlan pallossal fe­nyegetődzve, dörögte világgá újabb lá­tomását: atom- és hidrogénbombákat akar szórni városokra és falvakra, épülő, békés és virágzó országokra. Albion egyszerű fiaira a churchilli látomás azonban más hatást gyakorolt, mint azt a miniszterelnök szerette volna. Az angol nép nem dugja fejét — miként ez az atomlovag — strucc­ként a forró homokba. Az angol nép tisztában van azzal, hogy egy kirob­bantott háború elsősorban a szigetor­szágra jelent halálos veszedelmet, ha hazáját az agresszió ugródeszkájaként kiszolgáltatná az imperialistáknak. Az angol nép tudja, hogy csakis a béke­táborral való szoros együttmunkálko­dása biztosíthatná Anglia polgárainak békés jövőjét. (y-j) Ez a határidő a napokban letelt, de -— mint a Francé Observateur címú lap közli — a 17 képviselő közül egyetlenegy sem kívánt ilyen kötele­zettséget vállalni. Ezért Guy Moilet, a Francia Szocialista Párt főtitkára körlevelet intézett a párt megyei szervezeteihez, amelyben hangoztatja, hogy a 17 „fegyelmezetlen" szocia­lista képviselő „önmagát zárta Id a pártból." elvtárs — elhalványodott bizonyos tokig annak a tudata, hogy az or­szágnak a motorja, vezető ereje az ipari munkásság, élén a Kommunista Párttal. Csak ilyen feltételek mellett lehet megszilárdítani a munkás-pa­raszt szövetséget. Olyan munkás­paraszt szövetségre van szükség, ame­lyet az ipari munkásság vezet és amelynek célja a szocializmus épí­tése. Hasonlóan világos, félreérthetetlen vá­laszt adott a Központi Vezetőség ha­tározata a mezőgazdaság kérdésében. Változatlanul hirdetjük és helyesnek tartjuk, hogy minden erővel támo­gatni kell az egyénileg dolgozó pa­rasztokat, hogy a lehető legnagyobb termést érjék el. De ugyanakkor aláhúzzuk — mon­dotta Rákosi elvtárs —, hogy a dol­gozó parasztság számára a felemel­kedés egyedüli útja a szocialista nagyüzemi gazdaság, a termelőszö­vetkezet. Rákosi elvtárs beszédjének további részében a kritika és önkritika fej­lődésének szükségességéről beszélt a pártban, majd áttért a második öt­éves terv feladataira. Mi azt szeretnénk — mondotta —, hogy a második ötéves terv — tá­maszkodva az első ötéves terv iparo­sításának hatalmas eredményeire — ne csak arra nyújtson lehetőséget, hogy a magyar dolgozó nép életszín­vonalát megfelelően emeljük, ha­nem — ami nem kevésbé fontos — a nemzetközi viszonyoknak megfele­lően honvédelmünket Is megerősít­sük. A pártaktíva befejezésekor egy­hangúlag határozatot fogadott el, amely teljes egészében elfogadja a Magyar Dolgozók Pártja Közporti Bi­zottsága plenáris határozatait. Az USA így akar belopakodni Ázsiába AMERIKAI KATONA: Mi amerikaiak ahova betesszük a lábunkat, minde­nüvé szabadságot és demokráciát viszünk. (Kuikrinikszi rajza a moszkvai Pravdából.) t

Next

/
Thumbnails
Contents