Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-15 / 63. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava. 1955. március 15. kedd 30 fillér VIII. évfolyam, 63. szám MEZŐGAZDASÁGUNK ÉLETÉBŐL ntinniiwiiiKiiir • 'i >u iiiiniiiiiiiiiigntitttiiiiiiiiininmunniHiuiuiHiiiniiHmininiiiiiii iiiiiini^ii'i^iiiiiiiiiiiiiutiiiiiiiiiiiiiiiiMiniiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiniitiiiiiiiMini^ i iinltiiiiini,! A sért, mert a párt így kívánja | Argyálán Júlia, a korompai | MEZ konstruktőrje az üzemi klub I egyik sarokasztalánál mélyen be­| lemerül az újságba. Sokáig nézte 3 a sorokat, míg végre felnézett. 1 Kolléganője kíváncsian nézett rá. = — Belefáradtál. Játsszunk egy 1 sakkpaitit. — Mnst ne. Inkább beszélges­3 sünk. | — Beszélgessünk? — nézett rá | csodálkozva a koUéganôje. Miről I akarsfí most beszélgetni? — nézett 1 Jucira kissé huncutul. | Juci elkomolyodott. — Komoly | dologról szeretnék veled beszélni. | Olvasod az újságot rendszeresen? 3 — Mikor hogy — válaszolta a I másik. | Argyalán Juci lassan felemelte | az újságot és anélkül, hogy bele­si nézett volna, így szólt: 3 — Elhatároztam, hogy elmegyek z a ' királyhelmeci gépállomásra dol­| gozni. Nagy szükség van mos(í a | mezőgazdaságban a szakemberekre. | Ez áll itt az újságban. Tudod, itt 3 a sorok mögött látom a traktoro­1 kat, a gépeket, melyek után min­i dig vágytam. A párt pedig most | azt kívánja, hogy a mezőgazdaság­| ban úi szakemberek helyezkedje­3 nek el. | — És te elmennél oda? — nézett | rá a kolléganője. — Nem jobb itt | a tiszta irodában? Ott pedig olajos, | piszkos leszel a gépektől. Mert tu­3 dod, a traktorosok ... 3 Ezt a beszélgetést Argyalán Jú­1 lia a múlt év decemberében foly­| tatta egyik kolléganőjével. Elha­| tározását közölte az üzem vezető­| ségével is. Nem is gördítettek 3 akadályt az útjába. Február ele­1 jén belépett a traktorállomásra. Az alig húszéves Argyalán Ju­ci mint géptechnikus dolgozik most a királyhelmeci traktorállomáson. Iskoláit Magyarországon végezte, majd később Kassán folytatta ta­nulmányait. Ott érettségizett a fel­sőipariskolában. Ahogy az előb­biekből tudjuk, az iskola befejezé­se után Korompán kezdett dol­gozni, mint konstruktőr. Ma már a traktorállomáson találjuk. Karcsú testén jól fest a kék munkaruha. Ott sürgölődik a traktorosok kö­zött, örül, ha segít valamiben ne­kik, És azok a traktorosok ... nem is olyan rassz fiúk Igaz, kezdet­ben kíváncsian néztek a szoknyát viselő géptechnikusra, de hamar megbarátkoztak, mert Argyalán Juci remekül ért a gépekhez. Még az „öreg" traktorosok is megcso­dálják sok esetben a tudását. Cso­dálatraméltó szákértelemmel tud­ja leellenőrizni a kijavított trak- | torokat, még a legkomplikáltabb 1 alkatrészekben előforduló hibák ki- š javításánál is értékes tanácsokat = tud adni. | — Nagyon, de nagyon meg va- 3 gyok elégedve munkakörömmel — 1 mondja a fiatal géptechnikusnö. I — Most érzem igazán, mennyire I •obhan tetszik nekem ez a munka- 1 kör. Az iskola padjaiban szerzet: | tapasztalataimat itt a traktorállo- § máson az olajoskezű, vidám trakto- 3 rosok között tudom igazán értéke- ­síteni. Amikor mint CsISz-tag el- | határoztam, hogy követem a kom- f munista párt hívó szavát, nem EÄ — láttam tisztán, mennyire itt van í cz én helyem. Géptechnikusnak I tanultam és előbbi munkahelyemen | gépet nem is láttam. Amikor is- | fcoííiba jártam és tanultam, már š akkor az járt az eszemben, hogy 3 olyan gépekkel- bánhatok majd, I amelyek járnak, amelyek termel- | nek, s amelyeket szeretni és gon- § dozni lehet. | A fiatál géptechnikus apja ter- § mészetét örökölte. Nemcsak Király- = helmecen, de még a környéken is jj ismerik az öreg Argyalán bácsit. | Igaz, a villanyszerelés mesterségét f tanulta meg, de azért a benzin- | motorok javításánál sem vallott ; szégyent, am':g a traktorállomáson | dolgozott. Ő már kiöregedett a | munkában, de helyére állt a lánya. | — Alig várom már, hogy kita- | vaszodjék — mondja mosolyogva 3 a lány. — Várom, hogy mehesiek § a földekre és gépeink munkája f nyomán új élet teremjen a szö- | vetkezetek ezerholdas tábláin. | SZARKA ISTVÁN 1 tiiiniiiaiiini wiiuiľii iiiiHini' ii[iiniiii!iaHi iiniuiiiiHiiiiniii niHiiiifliiiiiriniiiinfiiiiiiiiiiiliiiiiiniHitiiiiiriiiiiiirtiiiiíiiiiiiii latiiiiiiiiiiiiiinini:!! m i ImIí.b i i i i miniiiiiiiitii Szocialista munka­versennyel köszöntik hazánk felszabadításának 10. évfordulóját A királyhelmeci mezőgazdasági épí­tövállalat hatáskörébe az építés terén három járás tartozik: a királyhelmeci, a kassai és a gálszécsi. Ezekben a já­rásokban az üzem dolgozói a szövet­kezetek, állami birtokok részére istál­lókat, magtárakat, családi házakat, ser­tésólakat építenek és munkájukkal nagyban hozzájárulnak a szocialista mezőgazdasági nagytermelés fellendí­téséhez. Tízperces gyűléseiken az üzem dolgozói legtöbbet arról beszélnek, hogyan leheť jobban megszervezni a munkát és különösen a párttagok in­dítványára megszervezték a szocialista munkaversenyt. Nagy lelkesedéssel fo­gadták el a szepsi testvérüzem dolgo­zóinak versenyfelhívását és biztosak abban, hogy a versenyben nem fognak lemaradni. Suszter Imre, az üzemi pártszervezet elnöke és Takács Fe­renc üzemvezető gyakran szoktak tár­gyalni ezekről a kérdésekről, mert bi­zony sok feladat előtt állanak, amelye­ket sikeresen akarnak elvégezni. így pl. Fejšzésen, Kereszttúron, Bodrog­szögön családi házakat építenek a szö­vetkezeti tagok részére, ugyancsak Fejszésen borjú- és sertésistállót. Ra­don egy sertésistállót 400 sertés ré­szére és egy csikóistállót, Kalsán te­hénistáliót, magtárt és még sok egyéb gazdasági épületet a gálszécsi és kas­sai járásokban. Mindezt a munkát 1955. október 31-ig kell a terv szerint befe­jezni. Nemrég azonban az üzem dolgo­zói hazánk felszabadulásának 10. év­A? első levél Engedelmet kérek, hogy so­raimmal zavarom Önöket. Már há­rom éve olvasója vagyok az Üj Szónak és látom, hogy az ország minden részéből írnak a földműve­sek, a munkások. Már több eset­ben fogtam papírt és ceruzát a ke­zembe magam is, de csak most elő­ször került rá a sor, hogy próbál­jak valamit írni a mi falunkról. Én egyszerű szövetkezeti tag vagyok, de szeretnék gyakrabban hírt adni falunk életéről, munká­járól az U j Szón keresztül. Nagy ünnepre készülnek ha­zánk dolgozói. Hazánk felszabadu­lásáriak 10. évfordulójára. A mi községünk lakosai is nagy lelkese­déssel készülnek erre a nagy nap­ra. Ügy a szövetkezeti tagok, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok kötelezettségvállalások tételével fe­jezik ki hálájukat pártunk iránt azért, hogy most boldogan élhet­nek, építhetik falujukat, hazájukat. Községünkben február 28-ig 224 egyéni kötelezettségvállalás szüle­tett meg. A vállalt kötelezettségek pénzértéke 85 509 Kčs. Kiemelkedő kötelezettségvállalást tett Keszeg András 3 hektáros egyénileg gaz­dálkodó paraszt. ígéretet tett, hogy terven felül 200 kg marhahúst, 100 kg rozsot és 20 tojást ad. Ezenfelül a falu szépítése érdekében 25 mun­kaórát dolgozik le. A kötelezettségvállalásokon kívül még arról is örömmel számolok be, hogy a Béke-Világtanács felhívá­sát nálunk mindenki aláírta. A mi fordulója tiszteletére kötelezettséget , , .. , , , ,, , , ,, , ... r . . „„ ua nepunk nem akar háborút, beke­nappa^ 'megrövidítik ^ ^ ^ ^ « főnket. Zelenák István, Perbenyiki- Máriási László, Marcellháza „Ha máshol jól bevált, nálunk is sikerülni fog" Az évzáró taggyűlés után a póda­tejedi szövetkezet tagjai elhatározták, hogy a jövőben sokkal jobban fognak gazdálkodni. Különösen az állatgon­dozók voltak elégedetlenek az eddigi eredményekkel. Ezek az eredmények nem is voltak valami kiemelkedők, mert az átlagos napi tejhozam 2,8 liter volt tehenenként. — Sokáig bizony nem szégyenkez­hetünk, mondogatták egymás között, mert másutt lassan már egy kecské­től is több tejet fejnek, mint mi egy tehéntől. Az állatgondozók azzal a gondolat­tal foglalkoztak, hogy jó volna a szövetkezetben bevezetni Malinyina fejési módszerét. Az említett mód­szerről tartott előadásokat feszült fi­gyelemmel hallgatták. Az előadás után az egyik szövetkezeti tag így szólt: „Nem rossz dolog". Társa fe­jezte be gondolatát: „Próbáljuk meg mi is". Benkovszky Lajos és Kalmár Mihály rövidesen 24 tehénnél vezették be a napi háromszori etetést. így aztán több lett a gondjuk és a dolguk is. De nem csüggedtek még akkor sem, amikor látták, hogy egyelőre nem ja­vul az eredmény. Társaik közül egye­sek gúnyos megjegyzésekkel kisérték munkájukat. Ök azonban azt válaszol­ták: „Ha máshol jól bevált, nálunk is sikerülni fog". Az első héten semmi eredmény nem mutatkozott és csak a következő héten kezdett emelkedni a tejhozam. Az eredmény fokozta munkakedvüket és most már a három­szori fejést is bevezették. A tejhozam fokozatosan növekedett. Most már 8,1 litert fejnek naponta. Pakos Pál, Dunaszerdahely Az ideológiai tisztánlátásért a földművespolitikában A határozatok csak akkor töltik be küldetésüket, ha teljes mélységükben megértjük őket és érvényesítjük a gyakorlati életben. Egy pártszerv, egy kommunista sem valósíhatja meg jó eredményekkel a párt politikáját, ha elméleti szempontból nem látja vi­lágosan a szocializmus építésének alapvető kérdéseit. Ezt igazolja a CsKP Központi Bizottságának a X. pártkongresszus határozatai teljesíté­sével kapcsolatos értékelése. A Köz­ponti Bizottság megállapította, hogy a mezőgazdasági termelés elmarada­sának oka elsősorban egynéhány ideo­lógiai kérdés értelmezésében meg­nyilvánuló zavar. Földművespolitikánk elvi jelentősé­gű elméleti kérdéseinek lebecsülése, valamint az ezzel kapcsolatos helyte­len nézetek akadályozták a párt funkcionáriusait és a mezőgazdasági igazgatás dolgozóit, hogy teljesítsék a mezőgazdasági termelés fellendíté­sének reális és megvalósítható irány­elveit. Ebből kiindulva elkerülhetetle­nül szükséges, hogy a pártszervek a CsKP és az SzlKP Központi Bizott­sága figyelmeztetése alapján a gya­korlati intézkedéseken kívül figyel­müket a földművespolitika szakaszán elsősorban az elméleti kérdésekre összpontosítsák. Szükséges, hogy el­sősorban a funkcionáriusok világosan lássák a parasztkérdésről szóló alap­vető marxi-lenini tételeket, állandó és élénk propagandát, valamint, hogy agitációt szervezzenek a dolgozók kö­rében. Melyek parasztpolitikánk központi elméleti kérdései 9 Elsősorban a munkásosztály szövet­ségének kérdése a kis- és középpa­rasztokkal. Ez alapvető feltétele a népi demokratikus államhatalom szi­lárdításának és a szocializmus felépí­tésének. Némely elvtársak, nern is­merve a marxi-lenini elméletet, nem értették meg, hogy a parasztokkal való szövetség nem üres jelszó és nem valamilyen ideiglenes manőver, hanem tartós irányvonal, amelytől egy tapodtat sem térhetünk el. Azt a tényt, hogy ezek a hiányok az ala­csony elméleti színvonal következté­ben léptek fel, nagyon meggyőzően bizonyította például a bratislavai ke­rületi pártbizottság plénumának leg­utóbbi ülése. Megmutatkozott, hogy a parasztpolitikában éppen ott követ­ték el a legkomolyabb hibákat, ahol a funkcionáriusok a leginkább elma­radoznak a marxi-lenini oktatásban. A kerületi pártbizottság feltárta a közvetlen kapcsolatot és összefüggést a pezinoki járás funkcionáriusainak alacsony elméleti színvonala és akö­zött, hogy ebben a járásban hiányok mutatkoztak a termelési és begyűj­tési szerződések megkötésében. Ter­mészetesen az elméleti színvonal nem lehet magas, ha a járási pártbizott­ság a pártoktatást és különösen a funkcionáriusok egyéni tanulmányait az utolsó helyre helyezi, ha az egész járásban V. I. Lenin műveit kisebb példányszámban veszik, mint ahány tagja van magának a járási bizottságnak. Pedig éppen Lenin mü­veinek legutóbb megjelent kötetei­ben találjuk meg a proletariátus dik­tatúrájáról és a munkásosztálynak a dolgozó parasztsággal valő szövetsé­géről — mint a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet nélkülözhe­tetlen feltételeiről — szóló alapvető tételeket. Még mindig vannak olyan funkcio­náriusok, akik nem tanulmányozzák állandóan a marxizmus-leninizmus klasszikusait, sőt gyakran nem szen­telnek megfelelő figyelmet a napi pártsajtónak sem. Azok a pártdolgo­zók, akik nem sajátítják el a marxiz­mus-leninizmust, prakticizmusbá es­nek és könnyen beadják derekukat a helytelen káros nézeteknek. A paraszt­politikában ez elsősorban a szociál­demokrata opportunizmus és a balol­dali szektánsság. A szociáldemokrata opportunizmus abban nyilvánul meg. hogy kételkednek abban, hogy a pa­raszti tömegek a munkásosztály ha­tékony szövetségesévé válhatnának társadalmunk szocialista átformálásá­ban. Sőt történtek olyan estek is, hogy néhány előadó nem akart a pa­rasztoknak ' és a szövetkezeti tagok nak előadást tartani, mivel „a parasz tok nem értik meg politikánkat." Azok h pártszervek, amelyek hacsak kis mértékben is, létjogosultságot adtak ilyen nézeteknek, nem tudták felven ni a harcot a nemzeti bizottságok, a begyűjtési apparátus és a gép- és traktorállomások, vagyis azon szer­vek bürokratikus és adminisztratív módszerei ellen, amelyeknek feladata szilárdítani a dolgozó parasztsággal való szövetséget. A szövetkézetek irányában ezeknek a helytelen nézeteknek karos hatása abban nyilvánult meg, hogy a szövet­kezetek alakításánál nem tartották mindig tiszteletben a meggyőzés elvét és hogy a szövetkezet megalakítása után gyakran nem gondoskodtak an­nak megszilárdításáról, a szövetkezeti tagok munkájáról, gazdálkodásuk­ról és iskoláztatásukról. A mun­kásosztálynak a kis- és közép­parasztokkal való szövetsége le­becsülése abban is megnyilvánul, hogy ugyan elvben ezt a szövetséget' el­ismeri, azonban a gyakorlat egészen más. Tudatában kell lenni annak, hogy :tt nincs szó ennek a szövetségnek valamilyen általános formában való elismeréséről, hanem konkrét tény­kedésről a begyűjtésnél, az állami gép- és traktorállomások, az állami és szövetkezeti kereskedelem mun­kájában, az agitációban és az üzemek védnökségi tevékenységében. Itt, az egyénileg gazdálkodó parasztokkal és a szövetkezetekkel való mindennapi kapcsolat során kell nekik nyújtanunk sokoldalú termelési és politikai se­gítséget, hogy megismerjék a mun­kásosztállyal való szövetség jelentő­ségét és súlyát és ezen az alapon jobban teljesítsék kötelességeiket. A baloldali szektánsság, amely a munkások és parasztok szövetségét leszűkíti a szövetkezeti tagokkal való szövetségre, éppoly káros, mint a szo­ciáldemokrata opportunizmus. Ez a szektáns álláspont volt az oka annak, hogy sok falun és járásban nem tá­mogatták az egyénileg gazdálkodó kis­és középparasztok termelési igyeke­zetét, akik jelentős mértékben része­sednek a mezőgazdasági összterme­lésben. Csak az egyénileg gazdálko­dó parasztok felajánlási mozgalma nyitotta ki sok dolgozó szemét, meg­győzte őket arról, milyen nagy rej­tett tartalék van a dolgozó paraszti tömegek alkotó kezdeményezésében, ha baráti szóval közeledünk hozzá­juk, ha ezt tettekkel is, a gép- és traktorállomások segítségnyújtásával, műtrágya-szállításokkal és hasonlók­kal igazoljuk. A parasztok iránti ilyen kapcsolat és nem az adminisztratív és gazdasági nyomás nyeri meg őket a szövetkezetek számára, amelyek gazdaságilag és erkölcspolitikailag szi­lárdak lesznek. A szövetség erősítésénél felelősség­teljes feladat hárul a nemzeti bizott­ságra* A nemzeti bizottság az a hely, ahol nap nap után edződnie kell a munkások szövetségének a dolgozó parasztokkal. Ez természetesen meg­követeli, hogy sok nemzeti bizottság számoljon le a régi gyakorlattal, ami­V.or csak abban az esetben fordultak a parasztokhoz, ha valamit akartak tőlük: a termelési és begyűjtési szer­ződések aláírásánál és a felvásárlás­nál. Ennek a helytelen gyakorlatnak maradványai megmutatkoznak abban is, hogy az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok felajánlási mozgalmában csak a szerződésen felüli beadásra helye­zik a hangsúlyt, de elhanyagolják a kérdés másik oldalát, hogy köteles­ségük elsősorban segítséget nyújtani a parasztoknak termelésük növelésé­ben. Pártunkba és a mezőgazdasági igaz­gatás dolgozói körébe behatoltak a mezőgazdasági termelés közgazdasági kérdéseivel kapcsolatos szűklátókörű, kasztszerű kártékony nézetek is. Pro­pagandánknak sokkal meggyőzőbben kell megmagyarázni a parasztoknak és a mezőgazdaság dolgozóinak, hogy csak a munka termelékenységének, a hektárhozamoknak és az állatállomány hasznosságának növelésével érhetik el a jólétet. Ez az a néhány komoly elméleti kér­dés, amely a X. pártkongresszus irány­vonalának megvalósításáért folytatott harcban előtérbe kerül. Ezek a kérdé­sek a munkások és parasztok szövet­ségének lényegét érintik és ezért csak teljes megértésű fegyvere vértezheti fel a mezőgazdasági szakaszon dolgo­zókat, hogy öntudatosan, teljes ügy­ismerettel küzdjenek a párt és kor­mány intézkedéseinek megvalósításá­ért, a szocialista falu felépítéséért, a mezőgazdasági termelés fellendítéséért. Pártszervek és szervezetek újra és elkerülhetetlenül hibát követnének el, ha nem hatolnának a CsKP Központi Bizottsága februári ülése határozatai­nak lényegébe, ha elméletileg nem értenék meg a gyakorlati intézkedések (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents