Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-12 / 61. szám, szombat

1955. március 12. UJSZ0 Fokozódó ellentétek az USA és Nagy-Britannia között Eden brit külügyminiszternek Tajvan és a többi kínai sziget kérdésében március 8-án tett nyilatkozatát az USA kormányköreiben hidegen fogadták. Azonnal Eden nyilatkozata után Dulles államtitkár kijelentette az „United Press" hírügynökség washingtoni tudósítójának, hogy „semmit sem tud" Eden ígéretéről, amelyet az „ENSz-ben levő kínai képviselet" kérdésének megtárgyalására tett abban az esetben, ha elfogadták a „tűzszünet" angol feltételeit. Suydan, az állami département képviselője egy sajtókonferencián megtagadta, hogy kommentálja Eden tajvani kijelentéseit. Mint az „United Press" hírügynökség kiemeli „Suydan nem volt hajlandó tudatni az állami département véleményét" Eden kijelentésével kapcsolatban, hogy tárgyalni lehetne Kína képviselőinek az ENSzbeli részvételéről brit feltételek alapján: „Suydan arra sem válaszolt, hogy Eden és Dulles tárgyaltak-e ebben a kérdésben." Újságírói körökben igen nagy figyelmet keltett az a hír, hogy Eisenhower elnök rendszeresen ismétlődő sajtókonferenciáját, amelynek március 9-én kellett volna lefolyni, a várakozás ellenére^elhalasztották. Az amerikai sajtó tartózkodik attól, hogy kommentálja Edennek az alsóházban tett nyilatkozatát és kommentárjaiban rámutat Dulles március 8-i harcias rádiónyilatkozatára. A reakciós lapok, amelyek reagáltak Dullesnek a Kínai Népköztársaság ellen irányuló fenyegetéseire, itt-ott mégis csak hoznak egy-egy Edenhez intézett ingerült megjegyzést, mert az angol külügyminiszter nem mutatott nagy hajlandóságot az USA tajvani agresszív kalandjainak támogatására. A „New York Times" beismeri, hogy Edennek a Quemoy és Macu partmenti szigetekre vonatkozó javaslata ellentétben áll az USA álláspontjával és az USA-t még nehezebb helyzet elé állítja. A „Daily News" ingerülten utasítja vissza ezt a javaslatot és felhívja a csankajsekistákat, hogy „javasolják Nagy-Britanniának, hogy Honkongot adják vissza a kommunista Kínának. A „Daily Mirror" még élesebben támadja Edent azért, hogy állítólag hajlandóságot mutatott „a kapitulációra". A lapok figyelmeztették Edent, elmélkedjék afölött, hogy „a térképen van Hongkong és Szingapúr is, amelyeket az angolok Amerika segítsége nélkUl nem tudnak megtartani." A „támogatással" való ilyen fenyegetés teljesen megfelel Dulles utolsó beszédje szellemének, melyben azt követelte, hogy Amerika összes szövetségesei és elsősorban Nagy-Britannia ismerjék el „az USA fenyegető katonai erejét", amelyet hadiflotta és repülőegységek formájában Tajvanra küldött, mint az „egyedüli döntő mozgatható hatalmat" az egész Távol-Keleten, Délkelet-Ázsiában és a Csendesóceán nyugati részén — Koreától egészen Malájföldig és Pakisztántól egészen Ausztráliáig. Ezen követelmény Nagy-Britanniának nyilvánvalóan nincsen ínyére. Erre mutat az is, hogy angol lapok Edennek az alsóházban tett nyilatkozatával kapcsolatos kommentárjaikban hangsúlyozták, hogy Anglia „nem hajlandó támogatni azt az amerikai tervet, amely a SEATO területén kívül eső erő létesítését célozza." Az USA kormányköreiben a jelenlegi angol-amerikai ellentétekkel kapcsolatos véleménykülönbségek kitűnnek Harrimann newyorki kormányzó beszédéből, amit a Demokrata Párt nemzeti bizottsága egyik szekciójának ülésén mondott. Az „United Press" sajtóügynökség szerint Harrimann beszédében felhívta a Demokrata Pártot, hogy változtassa meg külpolitikáját és támogassa Nagy-Britanniának a Kína és Formoza kérdésében elfogadott álláspontját. A párizsi egyezmények és a német militarizmus felújítása elleni nap A moszkvai közüet vezetőinek gyűlése Március 10-én a moszkvai közélet mintegy kétezer képviselője gyűlt össze a párizsi egyezmények és a német militarizmus felújítása elleni napra. A szakszervezetek oszlopcsarnokában összejöttek a munkások képviselői, közéleti tényezők és a tanuló ifjúság. A nagygyűlést V. I. Kresztjaninov, a szakszervezetek moszkvai területi tanácsának elnöke nyitotta meg. A jóakaratú emberek egész Európában tekintet nélkül politikai meggyőződésükre, ma kifejezésre juttatják békeakaratukat, és harcolnak az A szovjet kormány jegyzéke az USA-nak A Szovjetunió külügyminisztériuma március 10-én az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének a következő tartalmú jegyzéket nyújtotta át: „A Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetségének külügyminisztériuma tiszteletét fejezi ki az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének és közli a következőket: Az utóbbi időben az amerikai és a szovjet sajtóban nagy visszhangot keltett az a javaslat, amely az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti mezőgazdasági küldöttségek kicserélését célozza és amelyet a „The Moines Registr" USA-beli Iowa államban megjelenő újság kezdeményezett. A szovjet kormány azon a nézeten van, hogy a mezőgazdasági küldöttségeknek az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kicserélése igen hasznos lehet. A szovjet mezőgazdasági szervek hajlandók a Szovjetunióban fogadni az amerikai mezőgazdasági küldöttséget és szovjet mezőgazdasági küldöttséget küldeni az USA-ba. A fentiekre valő tekintettel a szovjet kormány tudni szeretné az USA kormányának álláspontját, az USA és a Szovjetunió közötti mezőgazdasági küldöttségek kicserélésével kapcsolatban. új háború gyújtogatói ellen, — jeV ntette ki Kresztjaninov. A párizsi egyezmények és a német Wehrmacht felújítása új, hallatlan szenvedéseket hozhat az európai dolgozóknak. Az Egyesült Államok reakciós köreinek agresszív külpolitikája fokozza a nemzetközi feszültséget és veszélyezteti Európa, Ázsia és a világ más részei népeinek biztonságát. A párizsi egyezmények és a német militarizmus felújítása elleni nap — mondotta Kresztjaninov — fontos állomása a világbékemozgalomnak. A szovjet emberek az európai népekkel együtt ma kifejezésre juttatják elszántságukat, hogy aktívan fognak harcolni az űj háború előkészületei ellen. A szovjet embereknek nincs és nem is lehet más céljuk, mint a béke megerősítése és országuk gazdasági és kulturális fejlesztése. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata a tervezési gyakorlat megváltoztatásáról a mezőgazdaságban Moszkva, március 11. (TASZSZ) A központi szovjet lapok közölték a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát: „A tervezési gyakorlat megváltoztatásáról a mezőgazdaságban." A határozat megállapítja, hogy a Szovjetunió állami tervező bizottsága, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma és a felvásárlási minisztérium a mezőgazdasági, tervezési gyakorlatban jelentős hibákat követtek el. Az eddigi tervezési rendszer nagy centralizációjával és a kolhozok, valamint gép- és traktorállomások, szovhozok számára megállapított nagyszámú mutatószámmal nem volt állami szükséglet. Ez a központi tervezés azt eredményezte, hogy a mezőgazdasági terményeket helytelenül osztották be és ä ko.'hozok nem tudták helyesebben szervezni a közös állattenyésztést és hogy a gép- és traktorállornások dolgozóinak kezdeményezése megbénult. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió Minisztertanácsa szükségesnek tartja új tervezés bevezetését a kolhozokban, amelynek az árutermelés terjedelméből kell kiindulnia. A mezőgazdasági termelés tervezését közvetlenül a kolhozokban és a szovhozokban kell kezdeni (a gépés traktorállomásokkal közösen) és tekintettel kell lenni a föld gazdaságosabb kihasználására. Mivel a kolhozok kötelező beadás formájában az államnak a "természetbeni jutalmazásra kapott és az eladásra való mezőgazdasági termékeknek csak egy részét adják át, s így annak jelentős része még náluk marad, az új tervezés a kolhozoknak több lehetőséget biztosít, hogy a kolhozok termelésének tartalékával gazdasági kezdeményezést hajthassanak végre. Az új tervezési módszer elősegíti a kolhoztagok, gép- és traktorállomások, szovhozok dolgozóinak kezdeményezését, a mezőgazdaság további felvirágoztatására, elősegíti a kolhozok, traktorálNÉHÁNY SORBAN I A SVÉD-SZOVJET TÁRSASÁG fennállása 20. évfordulójának alkalmából szovjet kultúrdelegáció érkezett Svédországba, élén A. I. Denisov profeszszorral, a külfölddel való kulturális kapcsolatok társasága elnökével. A szovjet küldöttség részt vesz a Svéd-Szovjet Társaság jubiláris ülésén. Mi történik Indokínában ? Adélkelet-ázsiai tervek keretében az amerikaiak lépésről lépésre kiszorítják a franciákat Indokínából és a franciáknak értésére adták, hogy Amerika nem tűr semmiféle ellenállást terveivel szemben. Az amerikai diplomácia lázas tevékenységet fejt ki ezen a területen, egyre-másra jelennek meg itt az amerikai megbízottak és nemrégiben Dulles külügyminiszter is „ellenőrzési úton" volt Dél-Vietnam fővárosában. Mi ennek a lázas tevékenységnek az oka? Laoszban és Kambodzsában ez év áprilisában, Észak- és Dél-Vietnamban pedig 1956 júliusában választások lesznek és ezzel függ öszsze az amerikaiak tevékenysége, mert a genfi egyezmények által előírt választásokon a nemzetközi bizottságok ellenőrzése alatt titkos szavazással kell dönteni a három ország népeinek arról, hogy hogyan akarnak tovább élni. A régi módon, vagyis a gyarmatosítók szolgálatába szegődött bábkormányok uralma alatt, vagy új módon úgy, ahogy az észak-vietnami nép él. A „Le Figaro" című francia polgári lap meg is jegyezte, „hogy ha sor kerülne szabad választásokra, akkor a nép 80 százaléka a kommunista rendszer javára szavazna". Az amerikaiak tehát meg akarják akadályozni a választásokat, és DélVietnamot haditámaszponttá és amerikai gyarmattá akarják kiépíteni. Az amerikai terv lényege az, hogy DélVietnam ingadozó feudális rendszerét „korszerűsítik" és klerikális-katonai diktatúrát vezetnek be. Ugyanakkor felszámolják a francia befolyást és ezzel az Egyesült Államok gazdasági és politikai térhódítása teljessé válik. Dél-Vietnamban 'rendkívül zavaros és bizonytalan a helyzet. Az országnak legalább a felét két egymással vetélkedő fegyveres szekta tartja uralom alatt. Mindkét csoportnak erős hadserege van. A szekták csapatai még a múlt évben is szabályszerű csatákat vívtak egymással olyan területek birtokáért, amelyekről a vietnami néphadsereg a genfi megállapodás értelmében kivonult. A hatalom ezen a területen a hadsereg és a fegyveres szekták kezében van. Az amerikaiak ezt a helyzetet használták ki, amikor saját diktátorjelöltjüket, a katolikus és megátalkodottan reakciós Ngo Dinh Diemet tették meg miniszterelnöknek. Diem nem rendelkezik népi támogatással, hiszen Dél-Vietnamban csupán 200 ezer katolikus él, de még a szekták és a hadsereg támogatását sem élvezi. Nincs tehát semmi jogcíme a hatalomra, csupán az, hogy vakon végrehajtja az amerikaiak parancsát és attól sem riad vissza, hogy honfitársainak tízezreit legyilkoltassa. Ezek után az Egyesült Államok átvette a dél-vietnami hadsereg irányítását és vállalta, hogy az új hadsereget teljesen felszereli. A kiképzést is O'Dániel amerikai tábornok vezeti 350 amerikai tiszttel és 4200 francia altiszttel. A délkelet ázsiai katonai paktum (SEATO) bangkoki értekezletén tárgyalások folytak arról, hogy Dél-Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát teljesen bevonják az agresszív háborús tömbbe. Az értekezlet után Dulles szatnélyesen látogatott el a három indokínai államba és Szajgonban tárgyalt Ngo Dinh Diemmel, a dél-.vietnami miniszterelnökkel és a választások problémáját is megvitatta vele. Hogy mi történt itt, nem tudjuk. A „Le Monde" ezt írja: „A szajgoni hivatalos körök semmisnek mondják a genfi megállapodásokat és a nemzetközi fegyverszüneti ellenőrző bizottság feloszlatását követelik ... Nehéz elképzelni, — folytatja a lap —, hogy a dél-vietnami kormány ilyen messzire menjen, ha előzőleg nem bátorítják amerikai tanácsadói." Mit szól mind ehhez a dél-vietnami nép? Szajgonban minden megfigyelő elismeri, hogy a lakosság 90 százaléka a Vietnami Demokratikus Köztársasággal és Ho Si Minh elnökkel rokonszenvezik. Az amerikai szuronyok és dollárok nem tudják megakadályozni a nép akaratának megnyilvánulását. Ezt bizonyítja a francia katonai intézmények 30 ezer alkalmazottjának sztrájkja. Ebben a sztrájkban a sztrájkolók a délvietnami amerikai katonai beavatkozás megszüntetését követelik. A vietnami nép nyolc éven át ontotta vérét a legádázabb gyarmati háborúban és ezt nem azért tette, hogy most a francia imperializmus helyébe az amerikai imperializmus lépjen. A nép jól tudja, hogy csakis az ország egyesítése és a demokratikus rendszer bevezetése hozhatja meg a nép jólétét és boldogságát. V. I. A WARNOWI hajóépltőüzerpek háromezer munkása gyűlésén a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának javaslata mellett foglalt állást. Rendezzenek népszavazásokat az egész Németország területén. A gyűlést a párizsi egyezmények ellen tiltakozó nemzetközi napon, március 10-én tartották meg. Az ADN hírügynökség jelentése, szerint egyik hajóépítőműhely szakszervezeti csoportjának tagjai 40 egyéni és kollektív munkakötelezettséget vállaltak. MÁRCIUS 10-ÉN kezdődött Budapesten a kohászati munkások konferenciája, melyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa hívott össze. A magyar kohászati ipar feladatairól Csergő János, a kohó- és gépipari miniszter mondott beszédet. A „FRIHETEN" című újság jelentése szerint március 8-án Oslóban nagygyűlést rendeztek a nemzetközi nőnap tiszteletére. Ragnar Forbeck lelkész, a Béke-Világ tanács tagja és Sigrid Nerup Gunderud, a Norvég Demokratikus Nők Szövetségének elnöknője beszédeikben tiltakoztak az atomfegyver felhasználása és Németország újrafelfegyverzése ellen. A LA VALETTA-ból (Malta szigete) érkező hírek szerint március 7-én közölték a maltai parlamenti választások eredményeit, amelyek február végén zajlottak le. Az uralkodó nacionalista párt vereséget szenvedett, 23 helyet a 40-ből a Labour-párt nyert el. Ez a párt az Angliával való szoros gazdasági és politikai kapcsolatok mellett van. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 10. évfordulójának tiszteletére Prágában, Brnóban, Bratislavában és Kassán április 1. és 7. között Magyar Filmhetet rendeznek, amelyen részt vesz a Magyar Filmdolgozók küldöttsége is. A hét keretében négy új magyar filmet mutatnak be: „Életjel", „A hintónjáró szerelem", a „Rokonok" és a ,.Város alatt" címűeket. lomások és szovhozok felelősségérzetének növelését, olyan mennyiségű mezőgazdasági termelésért, amilyenre az államnak, az egész szovjet népnek szüksége van. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa elhatározta, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének tervében, amelyet a Szovjetunió Minisztertanácsa hagy jóvá, a növényi és az állattenyésztési termelés beadásának olyan mennyiségét kell megállapítani, amely biztosítja a lakosság élelmiszerszükségleteinek, az ipar mezőgazdasági nyersanyagszükségletének fedezését, valamint a traktorral végzett munkák mennyiségét, amelyeket a traktorállomásoknak a kolhozokban el kell végezniük. Az állami tervek szerint — mondja a határozat az elkövetkező év feladatait a kolhozoknak és traktorál tamásoknak legkésőbb folyó év szeptember l-ig jelenteniük kell. A feladatok szerint, amelyek a növénytermelés és az állattenyésztés állami beadásából és a kolhozok és kolhoztagok szükségleteinek kielégítéséből erednek, a kolhozok meghatározzák a traktorállomás részvételével saját belátásuk szerint az egyes termények vetésterületét és a mezőgazdasági állatok hasznosságát, valamint számukat fajták szerint. A határozat hangsúlyozza, hogy a közös gazdálkodás tervének összeállításánál abból a szükségszerűségből kell kiindulni a kolhozoknak, hogy maximálisan és intenzíven ki kell használni minden földdarabot, mint a kolhozgazdaságok alapjait és emelni kell a termelékenységet a konkrét talaj-, éghajlati és gazdasági viszonyoknak megfelelően. A továbbiakban a határozat kimondja, hogy a traktorállomással közösen k dolgozott vetéstervei és az állattenyésztés /ejlesztésének tervét a kolhozok taggyűlésein meg kell vitatni c".s jóvá kell hagyni. A határozat megállapítja a gép- és traktorállornások új tervezésének módját is. A határozat megbízza a Szovjetunió Állami Tervbizottságát, hogy a mezőgazdasági tervezésnél összpontosítsa figyelmét a távlati tervek kidolgozására, a mezőgazdasági termékek helyes szétosztására a Szovjetunió gazdasági, természeti és földrajzi övezeteinek megfelelően, a mezőgazdaság és a nemzetgazdaság más ágazatai közötti arányosságra. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa í^gy véli — mondja a határozat befejező részében —, hogy a tervezés új módja minden kolhoznak és szovhoznak lehetővé teszi a termőföld jobb kihasználását és a növénytermesztés és az állattenyésztés lényeges növelését. A kolhoztagok, gép- és traktorállomások és szovhozok dolgozóinak alkotó kezdeményezése a mezőgazdasági tervezésben hozzájárul ahhoz, hogy minél előbb teljesüljön az egész szovjet népre bízott feladat, lényegesen emelni a mezőgazdasági termelést és elérni a búza, hús, tej, burgonya, zöldségfélék és más mezőgazdasági termékek bőségét és az ipar nyersanyagszükségletei teljes mértékű kielégítését. A határozatot aláírták: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára és N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke v f