Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-11 / 60. szám, péntek

UJSZÖ 1955. március 11. Á demokratikus Németország v Nemzeti Frontjának nemzeti tanácsa felhívt* a német népet a párizsi egyezmények elleni harcra Március 9-én Berlinben összeült a demokratikus Németország Nemzeti Frontjának nemzeti tanácsa, a nyugatnémet nép minden rétegének képviselőivel, hogy együttesen megtárgyalják Németország mindkét része lakossagának nemzeti harcát a párizsi katonai egyezmények ellen, a békéért és az ország egységéért. Az elnökségben helyet foglalt dr. Johannes Dieckmann, a NDK népi kamarájának elnöke, Ottó Nuschke miniszterelnökhelyettes, dr. Lothár Bolz, az NDK külügyminisztere, Oskár Neumann, Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja és mások. Erich Correns, a Nemzeti Front nemzeti tanácsának elnöke beszélt a német nép harcáról és a német kérdés békés megoldásáról. A párizsi egyezményeknek a bonni parlamentben történt ratifikálását Németország nemzeti érdekei elleni árulásnak bélyegezte. Ha a német Török-libanoni kapcsoljatok Mint az újságok közlik, a libanoni kormány a török kormánytól meghívást kapott

v hogy Ankarába küldje el katonai misszióját, amely megismerkedne a török hadsereg szervezetével. A libanoni kormány elfogadta ezt a meghívást és elhatározta, hogy március 27-én Ankarába hattagú katonai missziót küld. Törökországnak ezt a lépését úgy értékelik, mint kísérletet arra, hogy Libanont bekapcsolják a felállítandó középkeleti katonai blokkba. nép meg akarja védeni országát a teljes katasztrófától, minden erejét össze kell szednie, és nem szabad visszariadnia semmiféle áldozattól, hogy megakadályozza ezeknek a katonai diktátumoknak megvalósítását. A szónok rámutatott arra, hogy a bonni parlamentnek a legkisebb joga sincs beszélni és cselekedni a nyugatnémet lakosság nevében, mivel ennek a lakosságnak többsége világosan kinyilvánította, hogy visszautasítja a felfegyverzést és az egységet akarja. Correns beszéde után a nyugatnémet dolgozók igen sok képviselője felszólalt. Egy Ruhr-vidéki pártonkívüli munkás arról beszélt, milyen nehéz körülmények között harcolnak munkatársai Adenauer végzetes politikája ellen. Semmiféle üldöztetés nem "tudja őket annyira megijeszteni, hogy hallgassanak és tétlenül nézzék azt, hogyan készíti elő Adenauer Németország romlását. A vitában felszólalt dr. Johannes Dieckmann, az NDK népi kamarájának elnöke is. A német nép, — mondotta — életérdekeinek védelmét vegye saját kezébe. A hitlerista generálisok vezetése alatt megújítandó új Wehrmacht veszélyeiről beszélt felszólalásában dr. Ottó John is. A gyűlés részvevői egyhangúlag elfogadták a német népnek szőlő felhívást. Ebben a felhívásban a demokratikus Németország Nemzeti Frontjának nemzeti tanácsa felhívja az összes német hazafiakat, munkásokat, földműveseket, értelmiségieket, a nőket és az ifjúságot, hogy harcoljon a párizsi egyezmények ellen. A felhívás rámutat arra, hogy milyen szörnyű szerencsétlenségbe jutna a német nép, hogyha ezeket a háborús egyezményeket megvalósítanák. Németország népe végzetes órákban kell, hogy az egységfront köré tömörüljön, hogy népszavazással és megfélemlíthetetlen harccal Iehetetlenne tegye a párizsi háborús paktumok megvalósítását. Adenauer kijelentései a Saar-kérdésben veszélyeztetik a párizsi egyezmények végleges ratifikálását A francia sajtó kommentálja a Saar-kérdésben kiéleződő ellentéteket Franciaország és Nyugat-Németország között. Azokból az adatokból, amelyeket a „Le Monde" című lap nyilvánosságra hozott, világosan kitűnik, hogy NagyBritannia, az USA és Nyugat-Németország kormányai most módokat keresnek a francia köztársasági tanács tagjainak megnyugtatására és arra törekednek, hogy a francia-német ellentétek élét letompítsák. A „Le Monde" című lap bonni tudósítója közölte, hogy az Adenauerkormány „igyekszik mérsékelni az ellentéteket Párizzsal a Saar-kérdésben, hogy ne következzenek be újabb zavaró körülményeit a párizsi egyezmények ratifikálásakor." A tudósító ezt írja: „Az a nézet alakult ki, hogy a kancellár kijelentései, amelyeket a szövetségi parlamentben á Saar-kérdésről tett, nagy nyugtalanságot keltettek mind Franciaországban, mind Németországban és befolyásolhatják a párizsi egyezmények végleges ratifikálását." A francia nemzetgyűlés elfogadta a költségvetési javaslatot A francia nemzetgyűlés 367 szavazattal 228 ellenében elfogadta az „általános kiadásokra" vonatkozó költségvetési kormányjavaslatot. Legnagyobb ellentétek mutatkoztak az állami alkalmazottak fizetése kérdésében. A kommunista és szocialista képviselők és a haladó republikánusok szövetsége bírálta a kormányjavaslatot. René l.amps képviselő kifejtette, hogy azok az emelések, amelyeket a kormány javasol, nevetségesen csekélyek, mivel azok értelmében az állami alkalmazottak fizetését az egyes kategóriákban 27 franktól 887 frankig emelhetik havonta, míg az állami alkalmazottak 4000 frankos havi átlagos- emelést követelnek. Edgár Faure miniszterelnök a szavazás előtt kategorikusan követelte a költségvetési javaslat elfogadását és kijelentette, hogy a szavazás eredményétől függ kormányának további sorsa. Ez a bizalmi kérdés felvetését jelentette. Akadnak alakok, akik életük nagy részét végig hazudozzak- és van ország, ahol ebből a „mesterségből" fényűzően lehet élni. Sőt, ittott kancsal szemekkel még a dicsőség is rákacsingatott , a hazugság, hamis tanúskodás nagy mesterére, mikor Amerikát még a keleti szellőktől is féltő McCarthy szenátor, „nagy hazafi", „Amerika hű fia" címekkel titulázta őkegyelmét. Az pedig nem csekélységé ha az USA rettenthetetlen védangyala ilyen gyöngéd, maqasztalő jelzőket adományoz valakinek. Azért aztán derekasan helyt kell állni „az emberi jogok, a demokrácia védelmének frontján." De azt. nem is lehet állítani, hogy ezzel baj volt. Matusow hivatásos hamis tanú rászolgált kenyéradója elismerésére. Hiszen hozzávetőleges becslések szerint mintegy 200 haladó amerikai közéleti személyiséget ítéltek el alaptalan, koholt tanúvallomásai alapján. Az amerikai igazságügyminiszter kiszemelt valakit, akiről megsejtette. hogy nem támoqatja szívvel-lélekkel a vezető körök népellenes politikáját, Matusownál megrendelték a tanúvallomást és Matusow a legrövidebb időn belül szállította is. így ment ez évekig, mint egy jól megolajozott masinéria. De egyszeresük a kiszámíthatatlan, szeszélyes „sors" melyet eddig még nem igen sikerült az igazságügyminisztérium szolgálatába ,A nagy hazafi" egyszer igazat mond szerződtetni — csúnyán elárulta a szent ügyet. Ki tudja, mi szállt az „igen tapasztalt" tanúba. Talán sértette az önérzetét, hogy neki nem sikerült felhazudni magát a szenátorságig, mint a többieknek. Elég az hozzá, hogy egyik szép napon a hamis tanúvallomások szállítója Matusow, „a nagy hazafi..." igazat mondott. Nem tudom, mit érezhetett, mikor egyszer valódi igazságot mert kiejteni a száján, de hogy ez az USA igazságügyminisztériumának s néhány namifeiüneX- nagyon kellemetlen volt, az holtbiztos, mert amint bevallotta az utóbbi "vek során kifejtett „nemzetmentő ténykedését" nyomban megidézte a belső biztonság szenátori albizottsága. Itt aztán megkíséreltek minden lehető fogást, hogy Matusow vonja vissza nyilatkozatát. De a néhai hűséges tanú csökönyös maradt. A „New York Post" (február 23-án) azt írta, hogy „Matusoivot durván fenyegették, hogy bebörtönzik a hamis tanúvallomásért." Micsoda ostoba helyzet. Amíg sorozatokban gyártotta a hazugságokat „Amerika hű fia" volt, egyszer aztán igazat szólt, hát le akarják csukni. A fenyegetés pedig nem váltotta ki a remélt hatást, mert Matusor azt válaszolta bíráinak, hogy felkészült a börtönre, de reméli, hogy akkor vele megy az igazságügyminiszteriumból az egész gárda. Müt lehet erre válaszolni?! Az' albizottság azzal próbálta puhítani, hogy ráfogta Matusowra. hogy komm.nnisto és ő is valamilyen államellenes „öszszeesküvé&en" sántikál, ezért akarja a konqresszusi vizsgálóbizottságot és az igazságügyminisztériumot befeketíteni a világ előtt. Matusow kijelentette, hogy jelenleg a republikánus párt mormon szektájának tagja. De hát ki hihet már ennek a hazug Matusownák. A jobbnál jobb ..káderekkel" rendelkező igazságügyminisztériumnak, vagy McCarthy bizottságának kiváló repertoárjából nem lesz nehéz eqy új „tanút" előállítani, aki ha kell, cáfolhatatlan bizonyítékokat szolgáltat arról, hogy Matusov a Szovietunióba akart lógni egy titkos kobaltbombával a szivarzsebében, vagy ha kell, arra is akad koronatanú, hogy szocialista forradalmat szervezett. Csak egy eredendő nagy veszély, illetve ellentmondás reilik ebben a módszerben. Mi lesz, ha egy szép napon a szög megint kibújik a zsákból? McCarthy szenátor úr, Herbert Bronwell igazságügyminiszter úr nem, jobb lenne talán az igazságot gyökerestül kiirtani? Ez jó megoldás lenne ugyebár? SZŰCS BÉLA. A burzsoánacionalizmus ellen, a szocialista hazaiiságéri és proletár nemzetköziségért írta: Elena Filová, az SzIKP központi pártiskoláján a dialektikus és történelmi materializmus tanszékének vezetője Az Üj Szó 1955. január 28-i száma hírt adott az 1954. december 3-án és 4-én Bratislavában, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságánuic agitprop osztálya által rendezett szemináriumáról, amely a burzsoánacionalizmus kérdéseivel foglalkozott. Ugyanebben a számban közöltük Lőrincz Gyula elvtárs: „A magyar burzsoánaciónalizmusról Csehszlovákiában" című előadását. Mai számunkban kivonatosan közöljük Elena Filová elvtársnőnek a szlovák burzsoánacionalizmus megnyilvánulásaival foglalkozó előadását, majd következő számaink egyikében V. Bil'ak elvtársnak az ukrán burzsoánacionalizmus kérdéseivel foglalkozó előadását. A CsKP k. kongresszusa számot adott eddigi munkánk eredményeiről. Ez a számadás elénk tárja nagy sikereinket, Csehszlovákia dolgozó népének nagy sikereit. A második világháború befejezése, nemzeti és demokratikus forradalmunk diadala óta eltelt alig tíz esztendő hallatlanul gazdag olyan eseményekben, amelyek messzemenő jelentőségűek további fejlődésünk szempontjából. Az 1945 májusában kialakult helyzetből két szögesen ellentétes út vezetett ki; az egyik a masaryk—beneš-féle polgári demokráciához, vagyis a burzsoázia diktatúrájához, a másik a népi demokráciához, a proletariátus diktatúrájához vezetett. Pártunk ebben a történelmi helyzetben ki tudott használni valamennyi kedvező feltételt, a német fasizmus vereségét, a Szovjetunió döntő részét a fasizmus legyőzésében, hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítását, a néptömegek forradalmi hangulatát — annak érdekében, hogy népünket sikerrel vezesse a másik úton, a népi demokrácia, a proletariátus diktatúrája felé. Külön fiflyelmet érdemel Szlovákia akkori helyzete. Szlovákia hosszú ideig a köztársaság gyenge pontja volt. Az ellenség és árulók vagyonának elkobzása igen lassan és hiányosan ment végbe, a földreform ügye alig-alig haladt előre, a közellátás zavaros volt, virágzott a feketepiac stb. Az 1946. évi választások után a burzsoá reakció fontos politikai pozíciókat szerzett az állami apparátusban. Szlovákiában a reakció fellépését megkönnyítette, hogy egyrészt a legyőzött fasiszta elemek a demokrata párt támogatásával legális pozíciókat foglalhattak el, másrészt a reakció célkitűzéseit tudatosan támogatták a Szlovákia Kommunista Pártjába befurakodott burzsoánacionalisták. Az SzIKP IX. kongresszusán leleplezték, ideológiailag szétzúzták a burzsoánacionalizmust, leálcázták legtöbb képviselőjüket, Husákot, Novomeskyt és társait. A nyílt burzsoánacionalista ügynökség ellen vívott harc és eddigi tapasztalatai meggyőznek arról, hogy a burzsoánacionalizmus nem lép fel mindig ugyanolyan alakban, hanem alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz és körülményekhez és erőfeszítéseit a legérzékenyebb helyekre összpontosítja, hogy meghiúsítja legfőbb feladataink megoldását politikai, gazdasági és kulturális téren. A X. pártkongresszus fő feladatunkká tette, hogy tovább szilárdítsuk népi demokratikus rendünket, egész dolgozó népünk egységét és ez egység magvát, a munkások és a parasztok szövetségét. A burzsoánacionalizmus ezt a szövetséget azzal igyekszik gyöngíteni, hogy szembeállítja egymással a különböző nemzetiségű munkásokat és parasztokat. A szlovák munkásokba bizalmatlanságot akar oltani nemcsak a cseh munkásosztály ,_^hanem a magyar és az ukrán dolgozók iránt is és hasonlóan jár el a parasztok körében. A burzsoánacionalizmus fő célkitűzése az, hogy elszigetelje a szlovák parasztokat a cseh munkásosztály befolyásától, csökkentse a cseh munkásosztály nyújtotta segítség jelentőségét a szlovákiai ipar és mezőgazdaság elérte sikerekben és ezáltal szembeállítsa a parasztokat a párt és a kormány politikájával. Azt állítják például, hogy Szlovákiában a fajállattenyésztést az akadályozza, hogy a csehországi EFSz-ek és állami gazdaságok sok tenyészállatot visznek piacra, vagy pedig arról beszélnek, hogy Szlovákiában már fölösleges teljesíteni az állatbeadást, mert kivinnék az állatokat Csehországba. Mindenki előtt világos, hogy az efféle burzsoánacionalista törekvések eredménye csak a munkás-paraszt szövetség gyöngítése, tehát az egész dolgozó nép egységének gyöngítése lehet. Az efféle politika gyöngíti köztársaságunk nemzeteinek testvéri barátságát, mindenekelőtt a cseh és a szlovák nemzet testvéri egységét. A nép egységét azonban nem csekély mértékben megzavarják a szlovák sovinizmus megnyilvánulásai a szlovákoknak a magyarok és az ukránok iránti viszonyában és fordítva. A magyar "és ukrán dolgozók különösen azóta, hogy lelepleztük Husák, Ottó, Novomesky és más burzsoánacionalisták működését, nem kis sikereket értek el helyzetük megjavításaban Meg kell azonban állapítani, hogy a nemzeti bizottságok egyes dolgozói még mindig kevéssé támogatják a magyar és ukrán dolgozókat abban, hogy egyenjogúságukat minél teljesebben kihasználják anyagi helyzetük megjavítására, politikai öntudatuk és kulturális fejlődésük gyarapítására úgy, hogy a maguk életének tapasztalatain győződjenek meg róla: népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságunk az ő hazájuk is. A burzsoánacionalizmus igyekszik aláásni rendszerünk politikai alapjait és szétzúzni a Csehszlovák Köztársaság népeinek egységét. E törekvésében nem szorítkozik pusztán politikai kérdésekre. Nagy veszélyt jelentenek a gazdasági téren megnyilvánuló burzsoánacionalista nézetek és törekvések, amelyek igyekeznek megbontani a köztársaság gazdasági egységét, a szocialista országépítésnek egységes, tervszerint történő irányítását. Kétségtelen, hogy a szlovák nép nagy győzelmeket ért el a szocializmus építésében és ezek méltán keltik fel büszkeségét. A burzsoánacionalizmus azonban ezzel az érzéssel viszszaélve azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy Szlovákiának már nincs szüksége -senkitől segítségre. Ezekből a teljesen helytelen és lényegükben szeparatista-nacionalista elkepzelésekből ered a minisztériumok intézkedéseivel szemben tanúsított ellenállás. Ebből fakad az az irányzat, hogy Szlovákiát önálló gazdasági egységként építsék ki. Egyes gazdasági dolgozók az egyenjogúság elvét úgy magyarázzák, hogy minden Csehországban hozott intézkedésnek Szlovákiában is megfelelője kell, hogy legyen. A fentebbi okokra vezethető vissza a termelési terv módosításaival szemben tanúsított ellenállás, különösen a nehézipari üzemekben, de a könnyűiparban is. Néha azzal érvelnek, hogy Szlovákia szempontjából másfajta termelés lenne célszerű, máskor pedig azzal, hogy Szlovákiában olyan megrendeléseket helyeznek el, amelyeket már egy cseh üzem sem akar vállalni, vagy pedig amelyek kisebb kereseti lehetőségeket nyújtanak. Az efféle nézetek azonban végeredményben mindenképpen nacionalista jellegűek, mert igyekeznek elszigetelni Szlovákiát a cseh országrészektől, lebecsülik az országos érdekeket és túlbecsülik Szlovákia különleges adottságait, vagyis az úgynevezett szlovák érdekeket. A káderpolitikában különösen szembetűnően nyilvánul meg az országos érdekek lebecsülése és az úgynevezett szlovák érdekek túlértékelése. Elsősorban a cseh szakértők munkájáról van szó a szlovákiai iparban. .-. cseh dolgozókkal szemben az ellenszenv különféle formákban nyilvánul meg. Előfordul, hogyha Szlovákiában egy cseh elvtárs foglal el egy állást, bizonyos szlovák dolgozók azt kérdik, hogy nincs-e Szlovákiában elég alkalmas ember az illető feladatkör betöltésére. Megfeledkeznek arról, hogy a szlovákiai főiskolák még jelenlegi rohamos fejlődésük mellett sem nevelhetnek egyenlőre annyi szakembert, amennyit Szlovákiában az országépítés munkája igényelne. A mi szerencsénk, hogy a cseh szakemberek V