Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-11 / 60. szám, péntek

1955. március 11. S i J sz o 3 Eden beszéde az angol alsóházban Eden brit külügyminiszter március 6-án az alsóházat informálta bang­koki, és Nehruval folytatott delhi szágaiban tett útjának eredményeiről. Foglalkozott Dullessel folytatott bang­koki, és Nehruval folytatott delhi; tárgyalásaival és a Tajvan- és más kínai szigetek kérdésével. Eden megkísérelte mentegetni az USA agresszív akcióit a Kínai Nép­' köztársaság ellen Tajvan térségében Azután felhívta a Kínai Népköztársa­ság kormányát és a Tajvan-szigetét megszállva tartó csangkajsekistákat, akik az amerikai tengerészet és légi­haderő védelme alatt állnak, hiogy „hagyják abba az erőpolitikát." Eden ezzel akarta leplezni azt a szégyen­A Német Kommunista Part elleni per • Mint ai ADN hírügynökség jelen­ti, március 9-én folytatódott a karls­ruhei szövetségi bíróság előtt a Né­met Kommunista Párt elleni per. A bírósági tárgyalás első részében Fritz Rische, a Német Kommunista Párt képviselője visszautasította azt az elferdített vádat, hogy a NKP va­lamilyen „önkényuralomra" tör. Bár F. Rischetől több ízben megvonták a szót, bizonyítékok alapján bebizonyí­totta, hogy a Német Kommunista Párt azonnal a hitleri rezsim elpusztítása után erőfeszítéseket tett antifasiszta és demokratikus kormány megalakítá­sára, amelyet az összes demokratikus j pártok és szervezetek támogattak. Jelenleg is a NKP Németország demokratikus és békés egyesítésére | törekszik. A bonni kormány jogi képviselője azután megkísérelte, hogy a NKP-t „megvádolja" azzal, hogy segít a né­met-szovjet baráti társaságnak a szov­jetellenes uszítás megakadályozásában. Fritz Rische a bonni kormánynak erre a véleményére kijelentette: az elmúlt évek megmutatták, hogy a német nép számára mindig jó volt, amikor baráti kapcsolatban élt a Szovjetunióval és mindig rossz volt, amikor ezek a viszonyok meg­szakadtak. Dr. Heiiand szövetségi bíró ezután a vitában megtámadta a Szovjetuniót, ami a jelenlevők között nagy felhá­borodást keltett. A NKP jogi képvise­lője javaslatot tett, hogy utasítsák vissza Heiiand bíráskodását, mivel mint érdekelt fél kifejezésre juttatta szovjetellenes magatartását. A bíróság ezt a javaslatot elvetette. A bírósági tárgyalást ezután elnapol­ták. letes erőszakosságot, amelyet az Egye­sült Államok elkövettek, amikor ide­gen területre küldték fegyveres erői­set. Ellentétben Dulles terveivel, Eden követelte, hogy a csangkajsekisták ürítsék ki Quemoy és Macu partvi­üéki szigeteket. Eden elmondotta, hogy a Dullessal és Nehru indiai miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai során arra a megáilapítasra jutott, hogy jeitnleg még „nincsenek meg az alapfeltéte­lek" a Tajvan körzetében előállt hely­zet kérdésének megoldásara. A Reu­ter hírügynökség Eden nyilatkozatá­nak e részéhez fűzött kommentárjá­ban kifejtette, hogy Edém éppúgy, mint azelőtt, azt kívánja, hogy a csangkaisekistákat hívják meg ennek a kérdésnek a tárgyalására. Eden nyilatkozata megmutatta, hogy a brit miniszterelnök a Dulles­szel való ellentétek dacára, nem isme­ri el a kínai nép törvényes jogait. Azzal, hogy a kérdés megoldásánál arra hivatkozik, hogy „időre és türe­lemre" van szükség, Eden segíti az USA agresszív akcióit a Távol-Kele­ten. A bangkoki konferenciáról be­szélve, Eden amellett volt, hogy kö­zös akciókat kell folytatni a dél­kelet-ázsiai országokban ezeknek n területeknek a „védelmére" vala­milyen „veszéllyel" szemben. Eden ugyancsak kifejezésre iuttatta azt a véleményét is, hogy meg kell erősíteni a brit érdekeket Maláj­földön. Eden a SEATO bangkoki konferenciájának eredmenyeiről tar­tózkodóan nyilatkozott. A Közel-Kelet problémáival kap­csolatban Eden kijelentette, hogy a brit kormány csatlakozik a török­iraki paktumhoz. Ezeknek az intéz­kedéseknek célja, hogy a Nagy-Br: tannia és Irak közötti viszonyok „a Törökországhoz és az Északatlanti paktum más brit partnereihez való viszonyhoz legyenek hasonlók." Ä Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége plenáris ülésének határozata Budapest, március 10. (TASzSz) A magyar lapok március 9-i számuk­ban közölték a Magyar Dolgozók Pártja határozatát a politikai helyzetről és a további feladatokról. A határozatot a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének március 2—4-1 plenáris ülésén egyhangúlag elfogad­ták. A határozat ismerteti a magyar dolgozók sikereit a szocializmus épí­tésében az eltelt tíz év alatt és rá­mutat arra is, hogy a szocializmus építésében a párt sok hibát követett el. „Pártunk 1951-től kezdve — mondja a határozat — a szocialista iparnak lehetőségeinket, gazdasági adottságainkat meghaladó üzemi fej­lesztésére vett irányt, a termelőszö­vetkezetek fejlesztésében nem volt tekintettel — egyes esetekben — az önkéntesség elvére s nem fordította a szükséges figyelmet az egyénileg gaz­dáikodó dolgozó parasztok termelési tartalékainak mozgósítására. 1953 jú­niusában pártunk Központi Vezetősé­ge megvizsgálta országunk helyzetét s bátor bírálattal és önbírálattal a szocializmus építésében elkövetett hi­bákat feltárta, s kidolgozta a • hibák kiküszöbölésére szolgáló intézkedése­ket. A Központi Vezetőség 1953 jú­niusi határozatai teljesen helyeseknek bizonyultak. De e helyes határozatok végrehajtásáért vívott eredményes harc mellett a végrehajtásban hibák és fogyatékosságok is voltak, sőt a határozatokat egyenesen opportunista, antimarxista módon eltorzították, ami káros jobboldali hibákhoz, jobbolda­li elhajláshoz vezetett. Ennek követ­keztében népi demokráciánk gazda­sági és politikai helyzetében néhány nyugtalanító jelenség mutatkozik. A népgazdaságunk helyzetében megmu­tatkozó komoly nehézségek okai mindenekelőtt abban keresendők, hogy az utóbbi időben, 1953 júniusa óta olyan jobboldali antimarxista, pártel­lenes, opportunista nézetek terjed­tek el a pártban, az államapparátus­Az angol munkáspárt vezetősége elhatározta, hogy Bevant kizárja a parlamenti csoportból Sajtójelentések szerint a Labour­párt parlamenti bizottsága határoza­tot hozott, hogy kizárja Bevant a munkáspárti csoportból. (Ezt a hatá­rozatot a csoport a jövó héten tár­gyalja meg.) Londoni politikai körökben a bi­zottság határozatát úgy értékelik, mint kísérletet arra, hogy einyomják a Labour-párt tagjai körében észlel­hető nyugtalanságot, mivel a párt ve­zetősége támogatja Nyugat-Németor­NÉHÁNY SORBAN A SAJTÓ KÖZLI, hogy a Román Nép­köztársaság nagy nemzetgyűlése el­nöksége a Román Népköztársaság Minisztertanácsának javaslatára 1955. március 7-én törvényerejű rendeletet adott ki a Románia és Németország közötti hadiállapot megszüntetéséről. Románia 1944. augusztus 24-én üzent hadat Németországnak. A Németországgal való hadiállapot megszüntetése nem érinti Romániának és Németországnak az érvényes nem­zetközi egyezményekből folyó kölcsö­nös jogait és kötelezettségeit. A NEW TIMES OF BURMA jelentése szerint Csang Kaj-sek laoszi bandita­haderőinek maradványait repülőgépen Burma és Laosz határára szállították. Január végétől február közepéig nagy­számú szállítórepülőgép vitte Csang­Kaj-sek katonáit a Laosz Phong Saly tartományában fekvő Outay térségéből a Burma és Laosz határán fekvő Moung Xin térségébe. A lap szerint ezek a Csang Kaj-sek­katonák Muong Xin térségébe érkezé­sük után azonnal szétszóródtak a kör­nyező erdős hegységekben. Ez idő sze­rint a Burma területén fekvő Mong Khan térsége felé haladnak, amely szomszédos a Kínai Népköztársasággal. Közben csatlakozni akarnak Csang Kaj-sek azon banditáihoz, akik már előbb hatoltak burmai területre, és együttesen készülnek megtámadni a kínai határt. A „NEW CHRONICLE" című lap március 9-én közölte Aneurin Bevan cikkét, aki az atom- és tömegpusztító fegyverek elpusztítása mellett és a Szovjetunióval való tárgyalásokért szállt síkra. AZ ELMÚLT NAPOKBAN a karlsru­hei bíróság 6 tagú büntető bírósága előtt lezajlott az újrafelfegyverzés el­leni német munkásbizottság elnöke és munkatársai elleni per. Mint az ADN hírügynökség jelenti, március 9-én Fritz Thrunt, a bizottság elnökét egy­évi börtönre és Kari Jungmannt, a bi­zottság tagját kétévi börtönre ítélték. szág felfegyverzését és a lázas atom­fegyverkezést, amelyet az angol kor­mány meg akar valósítani. Mint is­meretes, Bevan tolmácsolta az egy­szerű párttagok véleményét és beszé­dében előnyben részesítette a négy­hatalmi tárgyalásokat a német kér­désről Németország újrafelfegyverzé­sével szemben. Néhány újság a Bevan kizárásával kapcsolatos kommentárjában azt ír­ja, hogy ez az óvintézkedés nem tudja megakadályozni a pártban ke­letkezett ellentéteket, mivel nem any­nyira Bevanról van szó, mint inkább igen sok munkáspárti angol vélemé­nyéről, akiket Bevan képvisel. Végül is a „Daily Telegraph and Morning Post" című lap. amely B e varana 1 szemben teljesen ellenséges maga­tartást foglal el, megállapította szer­kesztőségi cikkében, hogyha Bevant ki is zárják a párt­ból, nem lesz hiány olyan embe­rekben, akik kifejezzék azt az ál­láspontot, amelyet ő képvisel. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Ugyanazt a nótát fújják! (A bukaresti ,,Előre"-ből.) ban s más területeken, amelyeknek hatására iparunk fejlődése megtor­pant, csökkent a szocialista felhal­mozás, romlott az állami és állam­polgári fegyelem. A káros jobboldali nézetek minde­nekelőtt a szocialista iparosítás he­lyes politikájának elferdítésében mu­tatkoznak meg. Pártunk 1953 júniu­si határozatai, a III. pártkorfgresszus határozata s más fontos párthatáro ­zatok világosan leszögezik, hogy a szocializmus építésének fő eszköze a szocialista iparosítás, hogy a terme­lőeszközök termelésének elsődleges­ségét biztosítani kell. *A szocialista iparosítással kap­csolatos jobboldali nézetek nemcsak abban jutnak kifejezésre, hogy hir­detőik elvetik a nehézipar fejleszté­sének elsődlegességét, hanem abban is, hogy lebecsülik a termelés, a ter­melékenység állandó növekedésének, valamint az önköltség állandó csök­kentésének szerepét és jelentőségét. Ez veszedelmes demagógia a nép megtévesztésére. „A munka terme­lékenysége, — mutatott rá Lenin — ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzel­me szempontjából." Leninnek ezt az alapvető tanítá­sát szem elől tévesztve. Nagy Imre elvtárs gyakorta elkövette azt a hi­bát, hogy elfeledkezett erről a szo­cializmus győzelme szempontjából leg­fontosabb és legfőbb dologról, a munkatermelékenység rendszeres eme­lésének szükségességéről, ami nélkül az ország nem tudja megerősíteni és fellendíteni gazdaságát, ami nélkül a dolgozók életszínvonalának felemelé­séről tett összes ígéretek megalapo­zatlanok és üresek, s a dolgozók fél­revezetését jelentik. Különösen nagy kárt okoztak azok a marxizmus-leninizmustól idegen, jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpolitikájának fő kérdéseiben jelentkeztek. Pártunk Központi Veze­'ze tősége leszögezi, hogy a munkás­osztály és a dolgozó parasztság kö­zötti szövetség további megszilárdí­tását egyik legfontosabb feladatának tartja. A határozat kipellengérezi az úgy­nevezett „teoretikusokat", akik a me­zőgazdaság szocialista átszervezésé­nek parancsoló szükségességét tagad­ni kezdték és ezen a címen a termelő­szövetkezeti mozgalom elgáncsolására vettek irányt. Az ilyenféle nézeteknek nagy sze­repük van abban, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalmunk az elmúlt évb^n számszerűleg nem nőtt, sőt valame­lyest csökkent, jóllehet a termelőszö­vetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb, mint az egyé­nileg gazdálkodó középparasztoké. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy tovább kell foly­tatni erőfeszítéseinket a szövetkezeti mozgalom népszerűsítéséért az egyé­nileg gazdálkodó parasztság körében s rámutatni arra, hogy ez a fejlődés egyetlen járható útja. A megerősödött jobboldali opportu­nista elhajlás megmutatkozott a párt vezető szerepének lebecsülésében is, — egyesek tagadták a párt vezető szerepét a hazafias népfrontban ... A népfrontot a népi demokrácia leg­átfogóbb tömegszervezetévé akarták tenni és ezzel lényegében a hazafias népfrontnak nagyobb szerepet akar­tak adni, mint a helyi tanácsoknak, amelyek tudvalevőleg a legátfogóbb tömegszervezetek és az államhatalom helyi szervei is, s amelyeket a vá­lasztásokon maga a dolgozó nép hoz létre. Ezek a jobboldali nézetek lénye­gében a proletariátus diktatúrájáról szóló marxi-lenini tanítást akarták revírió alá venni. A legfontosabb a népi demokrácia rendszerében a munkásosztály forra­dalmi pártjának irányító, vezető sze­repét feltétlenül biztosítani. Ennek biztosítása nélkül nincs népi demok­rácia! A megerősödött jobboldali nézetek, — mondja a továbbiakban a határo­zat — pártunk belső élete, egész har­ci tevékenysége, valamint a párt egy­séges, szilárd vezetése biztosításának alapvető elve, a demokratikus centra­lizmus elve ellen irányultak. Ez jobb­oldali opportunista álláspont s ha a párt nem lépett voina fel ellene, végső soron megfosztotta volna pártunkat, mint a munkásoszály for­radalmi pártját, élcsapat, szervezett csapat jellegétől. Megszüntette volna a párt akarategységét, • ajtót-kaput nyitott volna különböző csoportosulá­soknak a párton belül. A Központi Vezetőség rámutat arra, hogy a jobboldali veszély meg­nyilvánul a kritika és az önkritika kispolgári elferdítésében és anarchi­kus jellegében és leszögezi: „Bátran ki kell bontakoztatni az alkotó kom­munista kritikát, amely nélkül nem biztosítható pártunk jó munkája és épülő szocialista társadalmunk előre­haladása". A határozat harcra szólít egyik leg­veszedelmesebb jobboldali elhajlás, a nacionalizmus és a sovinizmus ellen és hangsúlyozza, hogy: „népünk neve­lésében döntő szerep jut nagy felsza­badítónk, a szocialista Szovjetunió né­pei iránti mélységes hála és szeretst ápolásának". A jobboldali nézetek pártunkban és államunkban azért válhattak ilyen ve­szélyessé, mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben és cikkeiben támogatta ezen antimarxista nézeteket, söt első­sorban ő volt ezek hirdetője. Nagy Imre elvtárs jobboldali vona­lának egyik alapvető vonása abban mutatkozott meg, hogy tagadta és le­becsülte a párt által elért nagyszerű győzelmeket és rendszeresen elhall­gatta az eredményeket. Nagy elvtárs, a minisztertanács elnöke, valamint egyes gazdasági, párt- és szakszerve­zeteink nem törekedtek a munkásosz­tály mozgósítására, a termelési ter­vek teljesítésére és túlteljesítésére, az ipar minőségi mutatóinak megja­vítására, a munka termelékenységé­nek emelésére, az önköltség csökken­tése, a technika jobb kihasználása ér­dekében. Nagy elvtárs és néhány más elvtárs a minisztériumokban, a sajtó­ban demagóg ígéretekkel tévedésbe ejtették a munkásosztályt, a meg­nyugvás, a sült galamb várás han­gulatát terjesztették a munkásosz­tályban, alkalmazkodtak a munkások elmaradott rétegeihez és ezzel a bom­lás bizonyos elemeit vitték be a mun­kásosztályba. Az ipar 1954. évi nem kielégítő munkájának fő oka ebben áll." A határozat befejező részében meg­határozza a párt feladatait a szocializ­mus építésében. A Központi Vezetőség hangsúlyozza, hogy a szocialista építés sikere érdekében „következetesen ér­vényesíteni kell pártunk fő irányvona­lát, a szocialista iparosítás politikáját, biztosítva a nehézipar fejlesztésének elsőbbségét a népgazdaságban. A szo­cialista ipar, benne mindenekelőtt a nehézipar fejlesztése erősíti elsősor­ban a szocializmus anyagi alapjait. A szocialista iparosítás politikájának kö­vetkezetes megvalósítása — mondja a határozat — elengedhetetlen feltétele a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sének, amelynek fő útja a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesztése, a dol­gozó parasztok önkéntes szövetkezése révén. A dolgozó nép életszínvonalának következetes emelése megköveteli, hogy szakadatlanul növekedjék mind az ipari, mind a mezőgazdasági terme­lés." A Központi Vezetőség elrendeli, hogy a párt III. kongresszusának szel­lemében a politbüró dolgozzon ki rész­letes útmutatást a második ötéves tervre, különös tekintettel a nehézipar elsőrendű fontosságára és mindenek­előtt a termelőeszközök gyártására, amelyek szükségesek a mezőgazdaság gépesítésének további fejlesztéséhez, a mezőgazdaságban a szocialista alap megteremtéséhez, valamint a szükség-, leti cikkek termelésének további nö­veléséhez. „A Központi Vezetőség szilárdan meg van győződve arról, hogy a ma­gyar dolgozók harcedzett pártjának minden szervezete s egész tagsága, a dicső magyar munkásosztály, dolgozó népünk milliói lelkes, szívós, odaadó munkával valóra váltják azokat a nagy nemzeti feladatokat, amelyeket e ha­tározat országunk felemelkedésére, né­pünk boldogulására kitűzött."

Next

/
Thumbnails
Contents