Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-11 / 60. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! ifís;'. \ ' Sí-! fi

1?- -«• 1 r-^&'fíW ililf! J SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. március 11. péntek 30 fillér VIII. évfolyam. 60. szám HAZÁNK ÉLETÉBŐL A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom össz-szlovákiai konferenciájának első napja (V. G.) Tegnap délután Bratislavában a Művelődés Házában megnyitották a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom össz-szlovákiai konferenciáját, melynek küldöttei 700 000 szakszervezeti tagot képviselnek. A konferencia „A szakszervezetek fokozott tevékenységével a CsKP X. kongresszusa által kitűzött feladatok teljesítéséért, a köztársaság békéjéért és biztonságáért" jelszó jegyében folyik. Az össz-szlovákiai konferencia a szakszervezeti mozgalom alapszervezeteinek évzáró közgyűléseit, a szövetségi és kerületi konferenciákat követi és a szakszervezetek III. országos kongresszusát előzi meg. A háromnapos konferencián megvitatják a szakszervezetek szlovákiai tanácsa elnökének, Vojtech Daubner képviselőnek beszámolóját. A konferencián beszámol Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának képviselője, valamint František Zupka, a Szakszervezet Központi Tanácsának elnökhelyettese. A konferencia megnyitásán részt vett Oskár Jeleň, belügyi megbízott és a Megbízottak Testületének alelnöke, Alexander Horák távösszeköttetésügyi megbízott, J. Viktory, a Szlovák Testnevelési és Sportbizottság elnöke, a bratislavai helyőrség képviseletében Dérer ezredes, valamint több gazdasági, politikai és közéleti funkcionárius. A megnyitó beszéd és a vendégek üdvözlése után a konferencia jóváhagyta a tárgysorozatot és megválasztotta a konferencia munkaelnökségét. Azután a szakszervezetek szlovákiai tanácsának elnöke, Vojtech Daubner tartotta meg beszámolóját. További munkák gépesítésére készülnek A rőcei járáshoz tartozó jolsvai gép- és traktorállomás dolgozói a mezőgazdasági munkák további fajtáit gépesítik. Hogy megkönnyítsék a szövetkezeti tagok részére az istállótrágya felrakodását, a Zetor jelzésű traktorra külön rakodót szerelnek. A rakodó segítségével március végéig a mikolčani, licincei és rákosi egységes földművesszövetkezetek részére 1000—1000 köbméter istállótrágyát raknak fel és szállítanak ki a földekre traktorokkal. A szövetkezeti tagoknak segiten?k a kapásnövények, főleg a burgonya és kukorica ültetésénél is. Március végéig három burgonyaültetőt és három kukoricavetőt készítenek, amelyek segítségével a szövetkezeti mezőkön 65 hektárnyi burgonyát és 30 hektárnyi kukoricát ültetnek ki négyzetes-fészkes módszerrel. A jolsvai gép- és traktorállomás traktorosai továbbá elhatározták, hogy a tavaszi és nyári munkák folyamán az összes lánctalpas traktorokat két műszakban használják fel. A nyári munkák megkezdéséig újabb szövetkezeti tagokat és földműveseket nyernek meg és oktatnak ki a kerekes traktorok vezetésére, hogy a nyári munkák idején ezek is két műszakban dolgozhassanak. A gép- és traktorállomás dolgozói segítenek a szövetkezeti tagoknak az állattenyésztési termelés gépesítésében is. Kijelölték azt a géptechnikust, aki a szövetkezeti tehén- és sertésistállókban az új berendezések és gépek karbantartásával fog törődni A rőcei járás EFSz-eiben az állattenyésztési termelés gépesítésének tervét már e hó végére kidolgozzák. A szakszervezeti munka a kommunisták fontos feladata „Az én békeharcom - minél többet kihozni a földből Perhes- sötét az ég alja, szürke i hófelhök kergetik egymást, a magasból nagy pelyhekben hull alá a hó. Fehérbe borítja Zselíz utcáit, a háztetők roskadoznak a nehéz súly alatt. Nap nap után esik, mintha már sohasem akarna kitavaszodni. Az emberek azonban élnek, lélegzenek, az utcákon nagyobb a forgalom, mint valaha. Fiatal pirospozsgás lányok, üde menyecskék, téli kabátjaikba állig begombolkozott emberek törtetnek a magas hóban, utat taposva a járdákon. Hangoskodnak, egy-egy tréfa röppen el ajkaikról. A gyermekek, s a serdülő legénykék a legvidámabbak. Egészséges kacagásuk betölti a falut. Hógolyóznak, szánkáznak vagy éppen egy mellettük elsuhanó, csilingelő szánra kapaszkodnak fel. Boldog látvány, az ember szive megdobban az örömtől, amint elnézi az új, fiatal nemzedéket. Akaratlanul is felötlik az ember bensejében, mi lenne belőlük, ha háború litne ki. Hányan maradnának, kit hova vetne a sors. Képzelődés. Nem szabad, hogy mégegyszer háború legyen. Elég volt a borzalmakból, kiontott vérből. Még fel sem száradtak az anyák könnyei, az árván maradt gyermekek még apáikat várják, akik már sohasem térnek haza. Ki is akarna mégegyszer háborút. Közülük egyikük sem, az utcán hancúrozó gyermekek apái, anyái még kevésbé. Hogy ez igaz, legjobban bizonyítja az a sok békealáírás, amelyet kérgeskezű, de melegszívű parasztok, munkásemberek, anyák és reszketős kezű öreg anyókák vetettek papírra. És a többi lakosok, akiket még ezután látogatnak meg a kedves vendégek, megszámlálhatatlan, ezrekre rúg velük együtt a békét szomjúhozok száma. M ár egy hete gyűjtik a békealáírásokat és folytatják mindaddig, míg minden házat meg nem látogattak és minden lakótól meg nem kérdezték, akarják-e a békét? A múlt vasárnap bekopogtattak az agitkettősök Tóth Károlyékhoz egy faluvégi kis házba. A gazda kint az istállóban tesz-vesz az állatok körül, az asszony a konyhában sürgölődik, hogy idejében elkészüljön az ünnepi ebéd. Sietne, mégis beljebb szólítja a vendégeket. A gazda is észreveszi a látogatókat s munkáját félbehagyva ő is a szobába siet. Tudja már, hogy miért keresték fel és örül a látogatásnak. Szókepiros fiatal ember, alig harmincöt éves. Szép fiatal felesége és kedves gyermekei vannak. Dehogy akar ö háborút. Mi lenne az asszonnyal meg a gyermekekkel. Hogyis akarhatná! Volt már része ilyesmiben, éveket töltött kint a fronton. Tudja, mi a nélkülözés, mi az napokig nem enni semmit s lövészárokban várni a halált. Nem akarja ezt még egyszer átélni. Egy -szót sem szól, csak néz némán maga elé, s gondolatban most újra a harcok borzalmait éli át. Mikor feleszmél merevségéből, szemei lázas tűzben égnek, most talán egymaga eltaposná Nyugat összes háborús uszítóit, akik újra vérbe akarják borítani a világot s le akarják rombolni mindazt, amit az ő keze is segített felépíteni. Nem kérdez semmit, azt sem várja, hogy szóljanak hozzá, tudja, mi a kötelessége. Az asztalról ceruzát ragad fel, ujjai keményen szorítják, csakhogy ketté nem törik közöttük a vékony grafit és nevét odaírja az asztalra készített békeívre. Megtette a magáét s ezt felesége is utána csinálja. ebiükből könnyű sóhaj fakad fel, most már az ember merevsége is felenged, a nyelve is megered. Töredezve, akadozva beszél, a magafajta ember egyszerűségével. De amit mond, az a szíve legmélyéről fakad. Feleségéről, gyermekeiről beszél, akiket annyira imád. Majd hazájáról, drága szülőföldjéről mond szépeket, amelyet családja után a legjobban szeret. Az apja, de még a nagyapja is itt született, ez a föld ad kenyeret neki is és bizony meg nem tudna válni tőle. Parasztember, két és félhektáros kisparaszt. Büszke is erre, nem állhatja, hogy meg ne dicsérje a paraszti sorsot. Szabad hazában szabad paraszt büszke is lehet rá. De sokat gürcölt a múltban, még sem ment semmi. Kis földecskéjét apjától örökölte, aki sok-sok keserves éven át, keserves munkával kereste. Még egyénileg gazdálkodik, nem tagja a szövetkezetnek, de lehet, hogy hamarosan meggondolja magát. Ogy mondja el mindezeket, olyan őszintén önti ki lelkét, hogy lehetetlen el nem hinni minden szavát. Még egy ideig szóval tartja a kedves vendégeket, csak amikor azok búcsúra készülnek, kérdezi: — Mit gondolnak, csupán aláírással megvédjük a békét? — Majd így fűzi tovább gondolatait: — Az aláírás egymagában nem elegendő. A békéért többet kell tenni. A béke csak akkor lesz meg, ha becsületesen megálljuk helyünket a poszton. A békéért dolgozni kell és egyre hasznosabban dolgozni. Én megteszem a. magam kötelességét, hogy senki se mondhassa rólam, hogy kevesebbel járulok a béke megvédéséhez, mint mások. Termelni fogok többet és jobbat — fejezi be mondanivalóját. ^ Jjjgyszerű, de megható beszéde után egy másik ívet is kitölt, ami talán még nagyobb nyomatékkal bír a béke ügyében, mint az aláírás. Tóth Károly kötelezettségét veti papírra, mely legszebb valamennyi eddigi kötelezettségvállalás közt Zselízen. Arra kötelezte magát, hogy szerződéses sertéshús beadásán felül lead még egy 200 kg-os disznót és marhahúsból is 380 kg-al ad többet az ország dolgozóinak a kötelesnél. Arra is kötelezte magát, hogy műtrágyát és több istállotrágyát használ földjein, s ezáltal a búza hektárhozamát 100 kgal, az árpáét is 100 kg-al és a kukorica hektárhozamát 150 kg-al növeli. Ezután mind a két ívet átadta a vendégeknek, s büszkén nézett szemükbe. Halász Ambrus Most tartják Bratislavában a szakszervezetek szlovákiai értekezletét. 500 küldött, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom legjobbjai 3 napos ülésén megvitatja, hogyan dolgoztak Szlovákiában a szakszervezeti tagok a szakszervezetek II. országos komgreszszusa óta eltelt időben, hogyan valósították meg munkahelyükön Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelveit és a szakszervezeti szervek határozatait. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjainak nem kis részük van népgazdaságunk óriási átalakulásában, egész népünk életében. A dolgozók nagy forradalmi harcai óta egységes szakszervezeteink szabad életünk 10 éve. alatt a párt vezetésével történelmi fejlődésen mentek keresztül a szocializmus építésében, fiatal munkásosztályunk nevelésében és az új társadalom aktív építői lettek. Eddigi munkájuk eredményei megcáfolnak minden olyan ellenséges elméletet, amely szerint a szakszervezetek a szocializmus építése során elvesztik forradalmi küldetésüket. Hisz valamennyi dolgozó szabad, egyre gazdagabb és kulturáltabb életének építése a legforradalmibb feladat. Szlovákiában a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjainak száma az elmúlt hat esztendő alatt több mint kétszeresére nőtt, a dolgozók milliói öntudatosan kapcsolódnak a szocialista munkaversenybe, tevékenyen részt vesznek a kulturális és nevelőmunkában, egyre nagyobb méreteket ölt az újítómozgalom stb. Bár országunk építésében nagy sikereket értünk el, mégis tagadhatatlan, hogy Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk sem tett meg mindent gazdaságunk gyorsabb fejlődése, a nép életszínvonalának szüntelen emelkedése érdekében. Pártunk X. kongresszusa felhívta minden kommunista figyelmét arra hogy ne csak szavakkal ismerjük el, hanem következetesen valóra is váltsuk azt a lenini elvet, hogy a szakszervezetek a kommunizmus iskolái. A fogyatékosságok fő oka továbbra is az, hogy a párt szervei és szervezetei keveset foglalkoznak a szakszervezeti szervek munkájával, a szakszervezetekben működő kommunisták tevékenységével. A múlt évben pl. az SzlKP žilinai, eperjesi és kassai kerü leti bizottságának pártirodája csak egy-egy ízben foglalkozott a kerület szakszervezeteinek munkájával. A helyzet azonban az idén sem változott. Mindeddig csak az SzlKP kassai és nyitrai kerületi bizottságának, pártirodája foglalkozott az üzemek szakszervezeti szervei 1954 végén lefoly tátott választásainak értékelésével. A szakszervezeti szervek munkájának rendszertelen és hiányos értékelése az egyik legfőbb oka annak, hogy egyes kommunisták lebecsülik a szakszervezeti munkát, hogy az üzemekben visszamarad a szocialista munkaverseny. hogy kevés figyelmet fordítanak a munkafeltételek megjavítására, hogy késik a kollektív szerződések megkötése, pang a védnökség munkája stb. Felbecsülhetetlen jelentőségű az is. hogy fellendítsük a tömegek alkotó kezdeményezését. Ebben az alkotó kezdeményezésben, amely a szocialista munkaverseny fejlettebb formáiban jut kifejezésre, rejlik a fogyatékosságok megszüntetésének kulcsa. Valaki talán azt hinné, hogy ma már senkit sem kell meggyőzni a szocialista munkaverseny jelentőségéről és erejéről. De ez nem mindenütt van így. A Május 9. gépgyár Kubrában, Trencsén mellett nem teljesíti tervét és túllépi az önköltségek előirányzatát. A pártszervezet keveset törődik a szakszervezet munkájával és még kevesebb gondot fordít arra, hogy fellendítse a szocialista munkaversenyt, mozgósítsa a tervteljesítés e legfőbb eszközét. A dolgozók azonban érdeklődnek a munkaverseny iránt és értékes egyéni és kollektív vállalásokat tesznek a felszabadulás 10. évfordulójának tiszteletére. De mit használ mindez, ha a kötelezettségvállaluse i Trnka elvtárs asztalában porosodnak, akinek „gondjaira" bízták a szocialista munkaversenyt. A kubrai Május 9. gépgyár így aztán egyike azoknak a gyáraknak, amelyek még nem tettek üzemi kötelezettségvállalást hazánk felszabadulásának 10. évfordulója riszteletére. Mennyire másképpen járnak el pártszervezeteink számos erőműben, pl. a zsolnai és a kassai áramelosztóban, továbbá a lédeci cementgyárban és egyebütt. Az üzemi pártszervezetek rendszeresen gondoskodnak ezekben a gyárakban a szakszervezetek munkájáról és ez a terv teljesítésében is kifejezésre jut. Hasznára van ez népgazdaságunknak, de e gyárak dolgozóinak is, akik nagyobb keresetet érnek el és pótjutalmakat is kapnak. A szakszervezetek egyik legfontosabb feladata a kulturális nevelőmunka. Különösen azért van rá szükség, mert fejlődésünk gyors ütemével karöltve rohamosan gyarapodik munkásosztályunk száma is. Az emberek nevelése azt jelenti, hogy minden gondunkat és igyekezetünket a szocialista ember erkölcsi tulajdonságainak fejlesztésére kell összpontosítanunk, hogy olyan embert neveljünk belőle, akinek megváltozott a viszonya a munkához, a társadalmi tulajdonhoz, az emberekhez. A CsKP X. kongresszusa, valamint a CsKP KB és az SzlKP KB februári plenáris üléseinek határozatai részletesen rámutattak arra, hogy miiyen feladatokat kell teljesíteniük a szakszervezeteknek a gyárakban, a gépállomásokon, az állami gazdaságokban a mezőgazdasági termelés gyarapítása érdekében. A gyárakban nagyobb gondot' kell fordítanunk arra, hogy idejében leszállítsák a gépeket, a műtrágyát, teljesítsék a mezőgazdaság beruházási tervét és közszükségleti cikkekkel lássák el a falvakat. A védnökségek munkájában jelentős fogyatékosságok tapasztalhatók. A gyárak kevéssé támogatják a parasztokat, a gépjavításokban, könyvelési munkákban, és nem kielégítő a politikai támogatás sem. Éppen ezekre a kérdésekre kell összpontosítani figyelmüket az üzemi pártszervezeteknek is, mert jelentősen hozzájárulnak a munkásosztály és a parasztság szövetségének megszilárdításához. A párt szerveinek és szervezeteinek sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a szakszervezetek munkájára az állami gazdaságokban és a gépállomásokon. A mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatos feladatok teljesítése megköveteli, hogy e fontos helyeken lényegesen megjavítjuk a szakszervezetek munkáját. Ezért semmi esttre sem elégedhetünk meg azzal, hogy Szlovákiában a gépállomások és az állami gazdaságok alkalmazottainak csak 81,2 százaléka tagja a szakszervezetnek. Az illetékes szakszervezeti szövetség 1954-ben nemhogy gyarapította volna tagjainak számát, hanem ellenkezőleg, a létszám 1953-hoz képest 4,2 százalékkal csökkent. A szakszervezetek munkájában tapasztalható fogyatékosságokban nem kis része van annak, hogy a felső szakszervezeti .szervek irányító tevékenysége aránylag alacsony színvonalú. Gyárainkban az utóbbi évek folyamán jelentősen emelkedett a dolgozók szaktudása és politikai érettsége. Egyre több a főiskolai képzettségű dolgozó, sokan elvégezték a pártoktatás különböző fokozatait. Ezekhez a tényekhez képest a szakszervezeti szervek funkcionáriusai és dolgozói elmaradnak fejlődésükben, elsősorban szaktudásuk gyarapításéban. így aztán nem egyszer előfordul, hogy vonakodnak személyesen meglátogatni a gyárakat és a közvetlen eleven kapcsolatot levelezgetésekkel igyekeznek helyettesíteni. Mindeme fogyatékosságok ellenére legnagyobb tömegszervezetünk, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom számos sikert ért el. Az üzemi szakszervezeti szervek és az FSzM szövetségei kerületi bizottságainak választása fordulatot jelent a szakszervezetek munkájában. A funkcionáriussoknak több mint a fele új ember, aki mindeddig nem dolgozott a szakszervezeti mozgalomban. Az üzemi szakszervezeti szervek legutóbbi választásai alkalmával 85 ezer üzemi bizottság', és műhelybizottsági tagot, több mint 25 ezer részlegbizalmit és 10 ezer további szakbizottsági tagot választottak meg. Ez a közel 200 ezer főnyi szakszervezeti aktíva csupán üzemeink>«n óriási erőt képvisel és ezért mege.'demli, hogy pártunk szervei és szervezetei teljes mértékben támogassák munkájában. Sokoldalú mozgósítása és helyes irányítasz biztosít bennünket arról, hogy sikerrel teljesítjük az iparban és mezógnzdaságban előttünk álló fel -latokat A szlovákiai szakszfrvf'..:t) é-rekezts't, amely a dolgozók ť '•••>?,-.tt b ^keharcának és országépi-ö munkájának jegyében ül össze, fontos tépés azon az úton, amely biztosítja, hogy az SzlKP kongresszusa elé szakszervezeteink jól végzett munkájuk büszke mérlegét terjeszthessél*