Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-10 / 59. szám, csütörtök

1955. március 10. UJSZ0 Védekezés a szarvasmarhák fertőzéses elvetélése ellen irta: Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus, o bratislavai Bioveta igazgatója A háziállatok fertőzéses elvetélése egyike azoknak a fertőző beteg­ségeknek, amely világszerte min­den olyan országban, amelyben az állattenyésztés magas színvonalon áll, rendkívül nagy károkat idéz elő. Különösképpen a nagyüzemi gazdálkodás keretében létesült te­nyészetekben szokott fellépése ese­tén komoly bajokat és károkat okozni. A betegség elleni védekezés ezért elsőrendű feladat nemcsak az állattenyésztést érő közvetlen veszteségek elhárítása végett, ha­nem azért is, mert a háziállatok fertőzéses elvetélésének elfojtása egyúttal az embernek is — e be­tegség ellen való megvédését szol­gálja, mert közismert, hogy ez az állati betegség az emberekre is átterjed, súlyos, lázas, hosszantar­tó betegedés formájában nyilvánul meg és elég nagy százalékban egész életre szóló súlyos máj- és idegrendszer megbetegedéseket idéz elő. Mint minden fertőző betegség el­leni védekezésnél, úgy ennél a be­tegségnél is az az elv, hogy köny­nyebb a bajt megelőzni, mint a már meglévőt felszámolni. Mi a védekezés a szarvasmarha fertőző elvetélése ellen? A vész­mentes állatállományokat általá­ban úgy lehet megvédeni a fertő­ződés ellen, hogy megakadályoz­zuk fertőzött állatoknak az egész­ségesek közé való jutását. Ennek legmegbízhatóbb módja a tenyészeteknek saját nevelésű állatokkal való feltöltése, de ha erre nincs mód és ha idegenből származó állatokat kell beállítani, előbb meg kell győződnünk róla, hogy ezek az újonnan beszerzett állatok fertőzéstől mentesek-e. De még ilyen esetben is célszerű az új állatokat a régi állománytól el­különítve tartani addig, amíg ma­gunk meg nem győződünk vér­próba segítségével a fertőzéstől való mentességükről. Ennek az el­különítésnek addig kell tartania, amíg két vérvétel háromheti idő­közben nem igazolja, hogy fertő­zéstől mentesek. A vészmentes ál­latoknak ilyen állapotban való megtartására egyébként is nagy gondot kell fordítani, mert a fer­tőzéses elvetélés fertőzött állatok beállításán kívül más utakon is bejuthat valamely vészmentes ál­lományba. így az emberek is be­viheti k a fertőzött anyagot lábbe­lijükön, vagy másfajta háziálla­tok, lovak, sertések is behurcol­hatják a járványt, sőt ma már is­meretes, hogy a rágcsálók és a mezei nyulak is terjeszthetik ezt a betegséget. Ezért ha vészmentes állományban elvetélés fordul elő, vagy ha az elléshez magzatburok visszatartás is társul, az állatot azonnal el kell különíteni. Ha a tehenészetben nincs mód arra. hogy minden elvetélést vagy el­lést elkülönítőben bonyolítsunk le, az állást a szomszédos állásokkal együtt azonnal fertőtleníteni- kell, mert számítani kell azzal, hogy a tehenészetbe valami módon fer­tőző anyag kerülhetett. Az állattar­tókkal minden rendelkezésre álló eszközzel tudatosítani kell azt a szabályt, hogy minden elvetélást és minden magzatburok visszatar­tást fertőző természetűnek tartsa­nak mindaddig, míg ismételt vér­próbák nem igazolják ennek ellen­kezőjét. Hogyan szabadulhatunk meg fertőzött állományban a járvány­tól? Az egyik módszer abban áll, hogy a vérvizsgálat pozitív ered­ménye alapján fertőzöttnek tekint­hető állatok kiselejtezésével fer­tőzéstől mentes állatcsoportot lé­tesítsünk. A fertőzöttnek minősí­tett állatokat, ha szánjuk nem nagy, vágóhídon' értékesíthetjük, különben pedig a fertőzött állato­kat a nem fertőzöttektől elkülö­nítve tovább tarthatjuk. Ezt az el­járást végzik a Szovjetunióban, ahol a fertőzött állatokat külön, szigorúan elzárt gazdaságokban tartják tovább, ahol tapasztalat szerint kb. 2—3 év alatt megsza­badulnak a járványtól, ha fogé­kony állatokat nem állítanak kö­zéjük. Ezzel az eljárással valóban meg lehet szabadulni a fertőzéses vetéléstől, különösen akkor, ha a baj még nem öltött nagyobb mé­reteket. A védekezésnek másik módja, melyet megfelelő viszonyok között jó eredménnyel lehet használni, hogy igyekszünk elérni azt, hogy a még nem fertőzött állatok fer­tőzését megakadályozzuk azáltal, hogy az elvetelésnek és az ellés­nek is a közös isttállón kívül, el­különített helyen kell történnie. A kis mértékben fertőzött gaz­daságokban elvetéltető, vagy ellő­helyeket kell berendezni és ezek­ben az állatokat külön ápolóval kell gondoztatni oly módon, hogy a fertőzött anyag az elkülönített helyről sem közvetve, sem közvet­lenül ne kerülhessen a tenvészis­tállóba. A legnagyob gondot arra kell fordítani, hogy minden te­nvészistálló személyzetével és az elkülönítőbe került állatok ápolói­val türelmes oktatással meg kell értetni teendőik célját és lénye­gét, meggyőzve őket féladatuk fontosságáról és a legkisebb mu­lasztás végzetes következményei­ről. Természetes, hogy az ered­mény az említett dolgozók gya­korlatától is függ. és azért csak olyan állományokban várható az eljárástól siker, ahol állandó sze­mélyzet látja el az állatok gondo­zását. A fertőzött állományokban a vemhes állatokat gondosan rneg kell figyelni, hogy azokat, ame­lyeken a közelgő ellés vagv elve­télés jelei mutatkoznak, azonnal el lehessen különíteni az ellőbe, vagy elvetélőbe. Ez lehetséges, mert el­tekintve a nagyon korai elvetélé­sektől, amelyek különben nem szok­tak fertőzéses elvetélésből eredni, úgy az elvetélés, mint az ellés je­lei már napokkal korábban jelent­keznek, illetve észrevehetők; ezért a jól kioktatott ápolónak, ha he­tenként kétszer gondosan megfi­gyel minden vemhes állatot, ide­jében észre kell vennie azokat a tüneteket, amelyek az ellést vagy Jól terem a föld, ha jól megművelik Molnár József oroszkai egyénileg gazdálkodó paraszt nemcsak a faluban, hanem az egész járásban köztiszteletben áll. Öt hektár földön gazdálkodik, s minden évben 120—130 százalékra teljesíti beadási kötelezettségét. Földjeit a legnagyobb szakszerűséggel kezeli s állatállományát sem hanyagolja el. Olyan állatok, mint az ö istál­lójában vannak, ritkák Oroszkán. Az idén pártunk X. kongresszusának határozatai alapján még szebb eredményeket akar elérni, mint a múlt évben, több mezőgazda­sági terményt fog juttatni az ország dolgozóinak, mint eddig. Vál­lalta, hogy beadási kötelezettségén felül 50 mázsa cukorrépát, 3 má­zsa kukoricát és 3 mázsa árpát ad be. Cukorrépája a múlt évben is olyan magas hektárhozamot adott, amilyenre nem emlékezik. 454 mázsát termelt 1,20 hektár földön. Az idén ezt is túl akarja szárnyalni és ha megkérdezik tőle, hogyan, így felel: — A föld szakszerű kezelésével, a megfelelő istálló és műtrágyák alkalmazásával, a szorgalom fokozásával és gépek alkalmazásával. Molnár József megértette, hogy a boldogabb jövő alapja, ha mi­nél többet ki tud venni földjéből és tudatában van annak is, hogy minden kilogrammal, amit terven felül bead, hozzájárul a béke megvédéséhez. Patyolat Sándor, Oroszka elvetélést megelőzik. Az ilyen lel­kiismeretes és önérzetes ápolók ezt szívesen meg is teszik és büsz­kék arra, hogy istállójukban nem kerül sor ellésre vagy elvetélésre. Az elkülönítőben lezajlott min­den ellés és elvetélés után a mag­zatburkokat, valamint az elhalt magzatot mély elásással ártalmat­lanítjuk, a magzatvizet, valamint az állat állását pedig 10 százalék fahamulúggal és frissen oltott mésszel fertőtlenítjük. Az elvetélt és leellett teheneket csak akkor szabad ismét vissza­helyezni a tenyészistállóba, ha már nincsen hüvelykifolyásuk és akkor is ajánlatos őket enyhe fer­tőtlenítővel alaposan lemosni. A tenyészistállókba visszakerült állatok, ha testükben történetesen életben maradtak kis kóranyagok, legfeljebb tejükkel fertőzhetik meg társaikat, de ha az istállóban tisz­taság uralkodik és ha a fejés al­kalmával az első tejsugarakat nem az alomra, hanem az e célra kéz­nél tartott edénybe fejik, amely­ben fertőtlenítő van és ha a fejő egyén minden állat fejése után alaposan megmossa a kezét, ak­kor gyakorlatilag az ilyen állatok sem veszélyesek társaikra. A kéz­mosás annál is inkább fontos, mert ennek elvégzésével a fejő saját egészségét védi. Ha minden gon dosság ellenére mégis történne el­vetélés vagy ellés magában a te­nyészistállóban, azonnal intézked­ni kell az állat elkülönítéséről és az illető istállórész fertőtlenítésé­ről. Az elmondott eljárásokkal, kellő megértést, tudást és gondosságot tételezve fel, néhány év alatt nem csak az elvetéléseket szüntetjük meg, hanem sikerül a fertőzéses elvetélés egyéb megnyilvánulásai tói is megszabadulni. Az eljárás eredményességét azonban a legkisebb hibák és mu­lasztások is kétségessé teszik, ezért azokban a gazdaságokban, ahol ezeket a rendszabályokat nem le­het valami ok miatt telies egészük­ben végrehajtani, a védekezés eredményességének fokozására és biztosítására a fogékony állatok védőoltását vezettük b­5 Az oltás veszélytelen a beoltott állatokra és ma már sok tízezer oltott álla ton végzett megfigyelések szerint az oltás a gyakorlati követelmé­nyeknek megfelelő ellenállást (im munitást) biztosít. Ezenfelül kiderült, hogy az ol­tott állatokból származott borjak teljesen egészségesen születnek és hogy a leellő tehenekben magzat­burok visszamaradás vagy más elégtelenség nem mutatkozik. A fertőzéses elvetélés p 1, oni hat­hatós és eredménytelíes küzdelem nem könnyű feladat. Ha egészében nézzük és látjuk ezt a betegséget, megállapíthatjuk, hogy az ellene folytatott küzedelemben nemcsak az állatorvosi tudomány eredmé­nyeit kell alkalmaznunk, hanem széles skáláját azoknak a felada­toknak, amelyek a higiéniai rend­szabályok betartásának körébe tartoznak, mindenekelőtt a meg­felelő tartási viszonyoknak, a jó szervezésnek és a fegyelmezett munkának. Az említett rendsza­bályokat tervszerűen kell végre­hajtani, ellenkező esetben hiába­való munkának bizonyulnak, ha történetesen valamely fertőzött állományban az ellésre váró vagy leellő, illetve elvetélt állatokat nem különítjük el, nem gondozzuk szak­szerűen és nem hajtjuk végre a higiénás rendszabályok elemi kö­vetelményeit. A betegség elleni hatásos be­avatkozásnak, mint látjuik, sok függvénye van és adott esetben megfelelő alkalmazásuk csak ak­kor helyes és célirányos, ha ennek végrehajtsa rendszeres és követ­kezetes, s ha a szakember — le­gyen az akár állatorvos, akár zoo­technikuis, vagy állatgondozó — tisztában van a betegséggel és kel­lő ismeretekkel rendelkezik. Tavasz előtti szemle a csata i szövetkezetben Még hó borítja a beláthatatlan határt, s a reggeli ke­mény fagyok is a telet hirdetik, az élet azonban lüktet a falvakban. Az utcák zsivajgó élettől hangosak, s már a kora reggeli órákban az emberek százai sietnek munkahelyeik felé, ki­ki a maga posztjára. Már messziről látszanak a vasutasok kék meleg ru­háikban, amint az állomás felé siet­nek. Mások az építkezésekhez vagy üzemekíbe igyekeznek, legtöbbjük^ azonban a szövetkezet irodája felé veszi az útját, ahol megkapják a napi munkabeosztást. Azért, hogy kemény az idő, akad munka a szövetkezetben is. Igaz az a közmondás, hogy a jó gazda mindig talál munkát. így vannak ezzel a csatai szövet­kezetesek is. A zimankós hideg, a vastag hólepel mit sem számit, min­dig akad tennivaló. Meg azután már­cius dereka feilé járunk, készülődni kell a tavaszi munkákra. Mindennap jóra válhat az idő, hamar kitavaszod­hat, s nem akarják, hogy készület­lenül érje őket. Amerre nézel, min­denütt nagy készülődés folyik, s ég a munka a dolgos kezek nyomán. Lent a bognárműhelyben fúrnak­faragnak az emberek. Egy pár törött szekér vár a javításra, s kocsikerék is jócskán akad, amibe küllő kell. Közben az ügyes mesterek új szeke­reket is csinálnak. Szerszámfa van elég, nem okoz gondot a beszerzése. A szövetkezetnek 24 hektár erdeje van, amiből még eladásra is jut. Egy­re-másra készülnek el a megrongálódott szekerek, amelyeket azon nyomban a fészerek alá húzhatnak, hogy he­lyükbe az újonnan eltörött, vagy meg­rongálódottakat hozzák. Mire nyílik az idő, készen kell lenni mindnek. A kovácsműhelyek felől tompa ka­lapácsütések hangzanak, amint az át­tüzesedett vasat verik, hogy formás alkatrészekké kalapálják. Egy pár új szekér vár vasalásra, új síneket kap­nak. De van még ott egyéb is. Vető­gép, ekevas és sok más gazdasági eszköz vár sorsára. Nem szabad, hogy egyetlen rossz kocsi, vagy hasz­navehetetlen gép maradjon tavaszrd. •A többtermelés eléréséhez jól megja­vított gépek és szerszámok szüksé­gesek. A kovácsok homlokán kiüt a verejték a serény munkában. Cseng az ülő a rávert kalapácsütésektől és az izzó sínt nagy gonddal húzzák a kerékre, hogy tartós legyen. De nemcsak a műhelyben szorgoskodnak, a földeken is folyik a munka a mezőgazdasági termelés gyarapításáért. A csatai szövetkeze­tesek megértették Široký elvtárs sza­vait a mezőgazdaság fellendítésével kapcsolatban. Ahogy Široký elvtárs kijelentette, a több termés egyik alapja az is, hogy több .stállótrágyái használjunk. A szövetkezeti tagok tehát jobban istállótrágyázzák földjei­ket, mint a múlt évben. Már jóideje tizenkét szekér állandóan a trágyát hordja a földekre, pedig először úgy számították, hogy csak ősszel fogják kihordani. Azután elolvasták Široký elvtárs beszámolóját és újra meg­kezdték a trágya kihordását. A táb­lák végére, nagy kupacokba rakják, hogy ősszel csak szét kelljen horda­ni. A tagoknál éveken át összegyűlt trágyát mind kiszállítják Hatalmas felfogó gödröket ástak és nem en­gedik elfolyni a trágyáié ve c sem, mert e? is emeli a hektárhozamokat. Mű­trágyát is többet adnak a földnek, tudják, hogy többszörösen visszakap­ják az árát a földből. A kertészetben is nagy a készülő­dés. A melegágyakat többnyire már elkészítették, s a 21 hektáron elvé­gezték az előkészületi munkákat. Ké­szen várja a palántákat, csak a si­mítózás, boronálás van hatra. A korai káposzta, karfiol, karalábé és papri­kamagvakat már elvetették. Nagy jö­vedelmet akarnak a kertészetből és éppen ezért idejében hozzáfogtak a pa­lánták előkészítéséhez. Száz ablak alól pikiroznak majd, s a felesleges palán­tákat eladják. Nemcsak a föld felett, de a föld alatt is folyik a munka. A pincékben burgonyát csíráztatnak, s gondosan ládákba rakják, hogy időre új csírát hajtson. Két hektár korai krumplit ültetnek, a földet még ősszel elkészí­tették alá, már csak simítózni' kell. és ha az idő engedi, elültetik. Négy­zetesen vetik el, hogy jó termésük le­gyen. Hektáronként 320 mázsa istál­ló* és 4,5 mázsa műtrágyát szórtak széjjel. Még 8 hektár nyári krumplit is vetnek, amit a sertések részére szántak. A földet ez alá is előkészí­tették és tavasszal még megsimítóz­zák és megfogasolják, hogy a gyom­magvakat kiirtsák. A szövetkezeti tagok nagyrésze az erdőn dolgozik. Tisztítják a fák al­ját és irtják ott, ahol sűrű, hogy szép sudár erdejük legyen. Az Ipoly men­tén 6,5 hektár hasznavehetetlen te­rületet még erdősítenek. A vizenyős, sovány talajba kanadai topolyt ültet­nek, mely jól bírja a vizenyős talajt. Egy darabka földet sem hagynak ki­használatlanul. Rövidesen, amint az idő megengedi, megkezdik a 15 000 gödör kiásását, s a csemeték kiülte­tésében már az asszonyok is segíte­nek. Pár év múlva nagy jövedelmet hoz majd a szövetkezetnek. A csa­toiak ésszel dolgoznak, s arra tö­rekszenek, hogy mindenből elegendő legyen. Bent a szövetkezeti irodában már terveznek, számolnak, hogyan is vetik majd a cukorrépát, árpát és a kukoricát. A földek készen várják a tagokat, csak eljöjjön a tavasz. Cu­korrépát 51 hektáron termelnek, s a 320 mázsa istállótrágyát jó mélyen még novemberben beszántották. Műtrágyá­val is megszórták és még most is, simltózás után újabb 2,5 mázsát szór­tak széjjel hektáronként, amelyből 1 mázsa szuperfoszfát és 1,5 mázsa Thomasz-salak. Utána boronálják majd, s amint lehet, földbe teszik a magot. A földeket a cukorrépa alá háromszor szántották, s az utolsó mélyszántást 28 cm mélyen végez­ték. Árpát 140 hektárt vetnek, a földe­ket még ósszel előkészítették. Már megtisztították az összes vetőmagot és együtt van a vetésre szánt 260 mázsa gyönyörű árpa a raktáron. Mindezt sűrűsorosan vetik majd el és hektáronként 190 kg-ot adnak. Csu­pán mütrágyázni kell a földeket, amit simltózás előtt végeznek el. Más­fél mázsa szuperfoszfátot adnak egy hektárra, amit azután beleboronálnak a foldl-e. Csak vetés előtt pár nap­lal csávázzák a vetőmagot és akkor is csak annyit, amennyi szükséges lesz, hogy a megmaradt árpa elhasz­n-3'ható legyen. Az idén több kukoricát termelnek, hogy sertésállományukat növelni tudják. ötvennyolc hektárt vetnek be belőle négyzetes módon. Tavaly csak 10 hektárt ültettek négy­zetesen, de a hektáronkénti 10 má­zsás különbözet meggyőzte őket ar­ról, hogy érdemes ezt az új vetési módszert alkalmazni. Gépekkel vetik el, s már meg is kötötték a szerző­dést a traktorállomással. Ügy számí­tanak, hogyha csak 10 mázsával is lesz nagyobb a termés mint tavaly az egyszerű vetéssel, ak)*or is 580 má­zsa kukoricatöbbletet nyernek, ami kb. 50 mázsa sertéshús előállításához elegendő. .Tői számítanak a csatai szö­vetkezeti tagok, s nem bánják meg, ha az új munkamódszerek szerint dclg .znak. Nagyobb lesz a tagság jö­vedelme, gazdagodik, gyarapodik a közös vagyon és több kenyeiet, több húst adhatnak az ország dolgozóinak is. Azt is tudják azonban, hogy csak közös akarattal, jő munkával, az ag­rotechnikai határidők betartásával, a gépek jó kihasználásával tudják meg­valósítani a X. pártkongresszus hatá­rozatait. Ezért a lázas munka min­denféle, a tervezés és szervezés. Hogy jó úton járnak a csatai szövetkeze­tesek, azt bizonyítja az is, hogy nin­csenek elmaradva a munkával és jól felkészültek a tavaszi munkákra. Csu­pán 26 hektár van felszántatlanul, amibe rizst és kendert vetnek. A két DT—54-es lánctalpas, ami a fészer alatt készen áll, biztosíték arra, hogy amint kitavaszodik, két nap alatt ezt is felszántják. A további jó munkát hirdeti az is, hogy a tagok létszáma napról napra emelkedik. Az idén újabb 7 tag jelentkezett a szövetkezetbe, hogy segítsenek megvElósitani azt a ->agy feladatot, amit pártunk és kor­mányunk a mezőgazdaság elé tűzött. Halász AmbruJ. I

Next

/
Thumbnails
Contents