Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-10 / 59. szám, csütörtök

4 UJSZO 1955. március 10. Ű] iskola épül Nagykaposon Az érsekújvári Elektrosvit dolgozói kötelezettségvállalásaikat a legfontosabb leiadatok teljesítésére irányítják AZ ÉRSEKÜJVÁRI ELEKTROSVIT dolgozói az 1954. év utolsó negyedében elért kitűnő eredményekkel újra elnyerték a legmagasabb kitüntetést: a kormány vörös zászlaját. Már negyedszer nyerte el az üzem ezt a magas kitüntetést. Kétszer volt birtokosa a minisztérium vörös zászlajának és kétszer a kormány vörös zászlajának. A figyelemreméltó eredmények eléréséhez minden egyes dolgozó becsületes alkotó munkájára szükség volt. Az eredményes munkában nagy szerepet játszott a szocialista munkaverseny. * » • AMIKOR AZ ÉV ELEJÉN az Elektrosvit dolgozói átnézték üzemük állami tervét, rájöttek, hogy sokat kell javítaniuk munkájukon, hogy a felemelt tervfeladatokat teljesíthessék. Hiszen 1955-ben 182 százalékkal több hűtőszekrényt és 8 százalékkal több lámpát kell gyártaniuk, mint tavaly. Figyelembe vették art a tényt is, hogy ezeket a feladatokat azzal a berendezéssel kell teljesíteniük, amivel a tavalyi tervet teljesítették, tehát újabb befektetések nélkül. Megértették, hogy hazánk dolgozói napról napra több terméket várnak üzemeinktől, olyan termékeket is, amelyek azelőtt luxusnak számítottak. Tudatosították, hogy ez az általuk gyártott hűtőszekrényekre és lámpákra is vonatkozik. Ezért olyan módszert igyekeztek találni, amelynek segítségével a termelési terv feladatait valóra váltják. A műszaki, ipari és pénzügyi tervek összeállításába bevonták a dolgozók széles körét. A műszaki-szer vezési intézkedések az Elektrosvitben nemcsak a vezetők és műszaki dolgozók ügye, hanem minden dolgozóé. Elérték, hogy minden mester, minden technikus és minden dolgozó munkája közben gondolkozik és alkot. így az összeállított tervek reálisak Is valóraválthatók. A szocialista kötelezettségvállalások, amelyeket a dolgozók hazánk felszabadításának 10. évfordulója alkalmával tettek, arra irányulnak, hogy megoldják a legfontosabb feladatokat és kiküszöböljék azokat a hibákat, amelyek a múltban előfordultak. Az üzem dolgozói nem titkolják, hogy munkájukban eddig a szép gazdasági eredmények ellenére sok hiba fordult elő. Közös célúk minden következetlenség és hiba mielőbbi kiküszöbölése. Az Elektrosvit dolgozói hazánk felszabadítása 10. évfordulójának tiszteletére összüzemi kötelezettséget vállaltak, amely szerint az 1955-ös év első felében 1 073 500 koronával csökkentik az önköltséget. Hogyan akarják elérni az önköltségek ilyen nagymérvű csökkentését? A hulladék tökéletes felhasználásával és az anyagnormák felülvizsgálásával a hűtőszekrények festésénél 37,8 tonna nyersanyagot, a légsűrítők módósításával 5,25 tonna festéket és a csomagolásnál 19,3 tonna csomagoló anyagot takarítanak meg. Mindenütt felülvizsgálják az anyagnormákat. A csomagolás újfajta megszervezése 193 köbméter fa megtakarítását jelenti. Nagy figyelmet szentelnek a viHamosáram és a szén megtakarításának is. Azzal, hogy megfelelő helyekre kondenzátorokat szerelnek, 54 500 kilowattóra áram megtakarítást érnek el. A nagy kazánházban előmelegítőket szerelnek fel. Ezzel az üzem 180 tonna szénnel csökkenti szükségletét. AZ ÉV ELSŐ FELÉBEN az újítók U nagymértékben hozzájárulnak a termelés olcsóbbátételéhez. Az újítók kollektívája kötelezettséget vállalt, mely szerint az e fél év folyamén 140 800 korona értékű megtakarításra adnak be újítási javaslatokat. A termékek minőségének javítása egyik fontos célja az Elektrosvit dolgozóinak. Nagyszámú kötelezettségvállalást tettek a selejt csökkentésére és a minőség javítására. Az 521-es számú műhely dolgozói vállalták a selejt 0,5 százalékos csökkentését. Az 532es számú részleg ebben az évben 1 százalékkal, az 533-as pedig 0,5 százalékkal csökkenti a selejtet. E néhány példából láthatjuk, hogy az érsekújvári Elektrosvit dolgozóiban megvan az akarat több és jobb minőségű árut adni a legigényesebb vásárlóknak. Az üzem dolgozóinak célja az önköltség csökkentése. Igyekezetüket számos siker koronázta. A múlt év folyamán sikerült a jégszekrénygyártásnál darabonként 600 koronás önköltségcsökkentést elérni. Ez évben további sikerekre törekednek. Szabó Mihály és Alžbeta Martinkovičová elhatározták, hogy a teljesítménynormákat 10 százalékkal megszilárdítják. A hegesztők kollektívája 7,4 százalékkal szilárdította normáját. Március 1-től Béták István, L'udevif Krihánek, Mende Károly és Július Hlinka 4—6 százalékkal szilárdított normával dolgozik. Ezek az elvtársak tudják, hogy az olyan kötelezettségvállalás a legértékesebb, amelynek teljesítése több áru termelését jelenti. NAGY SÜLYT FEKTETNEK az Elektrosvit dolgozói az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetésére is. Több részleg vállalta, hogy áttér az önálló gazdálkodásra. E részlegek dolgozói tudják, hogyha újabb eredményeket akarnak elérni, állandóan új, hatásosabb módszereket kell akalmazniuk a gazdaságosság terén. Alexander Holubica, Jozef Mačkala és Kasala elvtárs kollektívái voltak az elsők, melyek bevezették a személyi megtakarítási számlákat. A legjobb részleg, műhely, műszak, mester és a legjobb dolgozó címért folyó verseny ez évben is továbbfolyik. A jövőben még jobban el akarják mélyíteni ezt a versenyt, úgy, nhogy ez a dolgozók kötelezettségvállalásaiban megmutatkozott. A versennyel szorosan összefügg az új munkamódszerek bevezetése az egyes munkahelyéken. A bakelitrészleg dol" gozói azzal, hogy az egyik műszak a másiknak a gépek leállítása nélkül adja át a munkát, a munkaidő jobb kihasználását éri el. Kuznyecov módszerével 8700 koronát takarítanak meg a szerszámműhely dolgozói. Korabelnyikova és Panafiginy, valamint Roszijszkij módszerét minden munkahelyen bevezetik. Az Elektrosvit d>lgozói kötelezettségvállalásaikban arról sem feledkeztek meg, hogy munkahelyüket, üzemüket szebbé tegyék. Több mint 3000 brigádóra ledolgozását -vállalták az üzemi park szépítésére. Az üzemben és az udvarakon kiszélesítik a füves és virágos területeket. Az eladási osztály dolgozói ezen a munkán 200 brigádórát dolgoznak le. A bérelszámoló osztály dolgozói május l-ig 8—8 brigádórát dolgoznak le. Az üzem dolgozói külön védnökséyi kötelezettségvállalásban vállalták, hogy az érsekújvári gép- és traktorállomás munkáját segítik. Az 534-es részleg dolgozói a tavaszi munkák alkalmából 8 órás brigádmunkát vállaltak az EFSz-ben. Tizenöt fiú és leány, köztük a CsISz üzemi bizottságának elnöke, Brezovan József is vállalták, hogy egy évre a határvidékre mennek. AZ ÉRSEKÚJVÁRI ELEKTROSVIT dolgozói kötelezettségvállalásuk teljesítésével elérik munkájuk sokoldalú javítását. Továbbra is meg akarják tartani a kormány vörös zászlaját. Nem akarnak letérni arról az útról, amely a munka terén aratott győzelmekhez vezet, hogy munkasikereikkel a világbékét szilárdítsák. J. S. Küfpodtikai jegyietek Nyugat-Németország dolgozóinak békeharca, amely éppen a bonni parlament ratifikációs tárgyalásainak napjaiban oly sok lélekemelő tömegmegmozdulásban nyilvánult meg, a minap új hatékony ösztönzést kapott. Á Német Demokratikus Köztársaság kormányfője, Ottó Grotewohl a népi kamara március 2-i ülésén nyilatkozatot tett, melyben javasolta, hogy Németország mindkét részében népszavazás döntsön a párizsi háborús szerződések sorsáról. A népszavazás gondolata nem újkeletű, hiszen már az emlékezetes Majna-Frankfurt-i kiáltvány is síkra szállt érte. Elvégre is a párizsi szerződések a legközvetlenebbül érintik a német nép létérdekelt és — mint Grotewohl miniszterelnök mondotta — a „német nép élet-halál kérdésében nem lehet a döntést a bonni parlament 500 képviselőjére bízni; egyfelől azért sem, mert a bonni parlament összetétele ma már nem tükrözi a lakosság akaratát, másfelől azért nem, mert a német nép félreérthetetlenül értésre adta, hogy maga kíván ebben a kérdésben dönteni." Ezt a tényt, különösen Ottó Kaiser, a német szociáldemokrácia egyik vezetője is elismerte,, mikor kijelentette: „A népi kamara ésszerű javaslatot tett. A párizsi szerződésekről tartandó össznémet szavazás megmutatná a világ közvéleményének a német nép igazi felfogását." Az NDK kormányának Grotewohl útján tolmácsolt nyilatkozata, mint a jelek mutatják, a lehető legkedvezőbb fogadtatásra talált Nyugat-Németország legszélesebb rétegeiben is, amelyek nevében Ollenhauer, a német szociáldemokrácia vezére a bonni parlamentben tiltakozott a párizsi szerződések ratifikációja ellen. Ámde Ollenhauer most, mikor mind égetőbbé válik a feladat, hogy a szociáldemokrácia fokozódó tömegakciók révén hárítsa el a fegyverkezés súlyos veszélyét és gátat vessen a háborús gyújtogatók sötét üzelmeinek, megint csak következetlen. Elutasítja a népszavazás gondolatát. Ollenhauer — úgy látszik — nem akarja elzárni a vészes következményű fegyverkezés útját. Taktikázása bátorítóan hat Adenauer bomladozó kormánykoalíciójára, melynek megszilárdításán lázasan dolgozik Conant amerikai főbiztos, akí a Saaregyezmény kérdésében makacskodó Szabad Demokrata Pártot jobb belátásra akarja bírni... Egyes hírek szerint, Dehlerék kezdenek megértőbb magatartást tanúsítani. Ez a körülmény még inkább amellett szól, hogy csakis a német nép szervezett és fokozódó ellenállása, csakis az egyre jobban elhatalmasodó tömegakciók húzhatják keresztül Adenauer számításait. A lipcsei össznémet munkásértekezlet, amely néhány napja zajlott le 1200 különböző pártállású munkásfunkcionárius részvételével, megmutatta, hogy a nyugatnémet szociáldemokrata, szakszervezeti, keresztényszocialista és pártonkívüli küldöttek köreiben is megvan a harcos akarat a párizsi szerződések hatálytalanítására. Az NDK kormányának nyilatkozata — mejyet Gerstenmeyer, a bonni parlament elnöke kereken visszautasított, termékeny talajra hullott a lipcsei össznémet munkásértekezleten, melynek részvevői felhívást intéztek az összes német munkásokhoz és szakszervezeti tagokhoz, hogy haladéktalanul tegyenek meg minden gyakorlati intézkedést a népszavazás megindítására. A küldöttek egységakciók szervezésére is felszólították a dolgozókat, egyben pedig követelték a Kommunista Párt ellen folytatott, megfélemlítést célokat szolgáló, minden jogalapot nélkülöző per azonnali beszüntetését. Mint ismeretes, február 25-e óta ülésezik Londonban az ENSZ leszerelési albizottsága, melynek tanácskozásain a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, iNagykapos ma még azok közé a községek közé tartozik, ahol ha az idegen a magyar nyolcéves középiskolát keresi, egyszerre négy helyre is utasítják: — Itt is van egy a drogéria épületében, a másik a Zöldfa-kocsmával szemben, a harmadik Kiskaposon és a negyedik az állomás közelében található meg. Ez iskolák közül az állomás közelében lévő a legnagyobb, tehát ez a központ, itt van az igazgatói iroda és a nagyon szűkre szabott tanítói szoba. Két tanteremben folyik itt a tanítás. A legforgalmasabb téren lévő drogéria épületében is található tanterem. Sötét, nehezen szellőztethető helyiség, valamikor mint korcsma szolgálta a köz „javát." A harmadik hely — egy régi iskolaépület — több, mint egy kilométerre van a főépülettől. A negyedik épület szintén iskola volt, csak itten már pontosan két kilométer távolságról beszélhetünk. Hogyan közlekednek a tanítók? Strausz tanító elvtársnak nem probléma a távolság. Nemcsak kitűnő futballista, hanem kitűnő futó is. Az öt-tíz perc szünet alatt könnyen lefutja ezt az egy-két kilométert. Banykó tanító elvtárshoz pedig már éppúgy hozzátartozik a biciklije, mint juhászhoz a kutyája. Gyalog járni nagyon kevesen látták még őt Kaposon. így ő sem esik kétségbe a nagy távolság miatt. Csak hát a tizenhat tanító között akad nehezebb mozgású is, aki legjobb igyekezetével sem bírja megtenni oly rövid idő alatt a rája mért utat, s bizony sokszor a tanítási óra megrövidítését okozza a tantermeik szétszórtsága. De nemcsak az a baj, hogy a nyolc terem négy különböző helyen van, hanem ehhez még hozzájárul az is, hogy a 360 tanulónak kevés a nyolc tanterem. így váltakozó tanítás folyik. A tanítók nemcsak délelőtt, hanem délután is lőtnak-futnak, ki gyalog, ki biciklivel hordja szét a tudást. Eddig ezt a munkát bosszankodva, panaszkodva végezték, most már azonban vidámabbaknak látszanak, s jobb kedvvel sietnek egyik tanteremtől a másikig. Strausz elvtárs is mintha még jobban meghúzná lépését. Az örökké komoly Banykó elvtárs pedig mostanában mosolyogva veszi biciklijével a drogéria mellett a kanyart. Ennek természetesen megvan az oka is: lerakták már a várva várt Oj iskolaépület alapjait. Franciaország és Kanada küldöttei vesznek részt. Az értekezlet ugyan titkos, de egyáltalán nem titkos a Szovjetuniónak a katonai kiadások csökkentésére és főleg az atomfegyverek betiltására vonatkozó álláspontja, amely következetes békepolitikájának természetes folyománya. Ezzel a célkitűzéssel azunban merőben ellenkeznek a nyugati iiatalmak nézetei, amelyeknek egyik legfőbb szószólója Winston Churchill nem állhatta meg, hogy éppen most, mikor nagyban folynak a leszerelési albizottság tárgyalásai, ne vágjon ki egy a legféktelenebb fegyverkezési hajsza és háborús előkészületek politikájának igazolására szolgáló parlamenti beszédet. Mint a moszkvai „Pravda" írja, Churchill a hirhedt „atomveszéllyel" rémítgeti honfitársait, akiket — szerinte — a Szovjetunió fenyeget, másrészt pedig az Egyesült Államokat olyan országként reklámozza, melynek a világon egyesegyedül van atompotenciálja. Nem jutunk semmire, ha ebben az okfejtésben akárcsak egy jottányi logikát is keresünk. — Most már bízom, hogy hamarosan elkészül — mondja Csizmár tanító elvtársnő, amint odaérünk az építést végző ^munkásokhoz. Az építkezés vezetőjétől megtudjuk a részleteket is: az épület kétemeletes, 32 métter széles és 75 méter hosszú lesz. 14 osztálytermet, s ezenkívül fizikai és kémiai előadótermet, szertárakat és más olyan hely.ségeket terveztek bele. amelyek egy korszerű isicolához szükségesek Nem feledkeztek meg a tornateremről sem. Ez 24x12,5 méteres lesz. Novemberben kezdték az építkezést s gépek segítségével télen át is dolgoztak. így a tervbe vett időben: 1956 harmadik negyedében átadhatjak az iskolát rendeltetésének. Ebben az épületben kap helyet mind a magyar, mind pedig a szlovák nyolcéves iskola. Bár a két iskola részére még mindig nem iesz teljesen elegendő ez az egy épület, mégis közelebb jutnak már egy lépéssel a probléma teljes megoldásához, és ezzel is sokat segítenek majd a tanítók munkáján. Az iskolaépület lerakott alapjai mellett már két egyemeletes tanítói lakás csaknem készen áll. A két épületben összesen 6 kétszoba-konyhás, 2 egyszoba-konyhás. és 2 egyszobás lakásegység van. így megoldották a tanítók lakáskérdését is. Az épületbe már lassan beköltöznek, viszont a vízellátás megoldása és a csatornázás még mindig nem történt meg. A tanítói lakások építése a nagykaposi közüzemi vállalat munkája. C munka mellett azonban nem mehetünk el kritika nélkül. Sok kifogásolni való van a kivitelezésben. Még át sem adták a lakást, de már van benne olyan hely, ahol hullámzik a parkett. Az egyik fal sinos megelégedve függőleges helyzetével, s minden aron a vízszintes felé közeledik. A lépcsők szűkek, meredekek, nehezen járhatók. Jobb munkát várunk a közüzemi vállalatoktól. Reméljük, még kijavítják, ami javítható és március 15-én már átadják a^ új lakások kulcsát a lakóknak. U j iskola, új tanítói lakások. Rövidesen minden vágyuk teljesül a nagykaposi tanítóknak. Ezért megy vígabban a munka, ezért megy gyorsabban a gyaloglás is. Ha egyik tanteremből a másikba sietnek, bizakodva vetnek egy-egy pillantást a kertrk alá, ahol egyesek új otthona, köz"etlen mellette pedig mindnyájuk közös munkahelye: az új iskola épül. J. I. Egyenesen elképesztő, hogy Churchill, miközben az atomháború szörnyűségeit ecseteli és az emberiség jövője miatt sopánkodik, a hidrogénfegyver bevezetésével fenyegetőzik. Megfeledkezve arról, hogy Anglia normális diplomáciai kapcsolatokat tart fenn a Szovjetunióval, sőt mi több, még szövetségi szerződés is létezik közöttük, Churchill nem riadt vissza attól, hogy a Szovjetuniót az atomfegyverrel fenyegesse. Ez a beszéd annál visszataszítóbb, mivel Churchill igen jól tudja, hogy a Szovjetunió nemcsak senkit nem fenyeget, hanem az összes atom- és hidrogén-bombakészletek megsemmisítését s az atomanyagoknak kizárólag békés célokra való felhasználását javasolja. Churchill — bár szemrebbenés nélkül állítja az ellenkezőjét — azt is tudja, hogy a Szovjetunió elfogadja a nemzetközi ellenőrzés rendszerét. Churchill tehát struccpolitikát folytat, amit hiába igyekszik az angol reakciós sajtó leplezni. Bármennyire is jeremiáskodó apostolként tünteti fel őt, az angol néppel nem sikerül elhitetni, hogy a Szovjetunió NagyBritannia létét veszélyezteti. Az angol nép békére vágyik, egyre elégedetlenebb Churchill háborús politikájával, aminek beszédes bizonyítéka az angol munkáspárt jobboldali vezetősége és a Bevan vezette baloldali szárny közt mindjobban mélyülő szakadék. S. J. * * i ^