Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-10 / 59. szám, csütörtök

4 UJSZO 1955. március 10. Ű] iskola épül Nagykaposon Az érsekújvári Elektrosvit dolgozói kötelezettségvállalásaikat a legfontosabb leiadatok teljesítésére irányítják AZ ÉRSEKÜJVÁRI ELEKTROSVIT dolgozói az 1954. év utolsó negyedé­ben elért kitűnő eredményekkel új­ra elnyerték a legmagasabb kitünte­tést: a kormány vörös zászlaját. Már negyedszer nyerte el az üzem ezt a magas kitüntetést. Kétszer volt bir­tokosa a minisztérium vörös zászla­jának és kétszer a kormány vörös zászlajának. A figyelemreméltó eredmények el­éréséhez minden egyes dolgozó be­csületes alkotó munkájára szükség volt. Az eredményes munkában nagy szerepet játszott a szocialista mun­kaverseny. * » • AMIKOR AZ ÉV ELEJÉN az Elekt­rosvit dolgozói átnézték üzemük ál­lami tervét, rájöttek, hogy sokat kell javítaniuk munkájukon, hogy a fel­emelt tervfeladatokat teljesíthessék. Hiszen 1955-ben 182 százalékkal több hűtőszekrényt és 8 százalékkal több lámpát kell gyártaniuk, mint tavaly. Figyelembe vették art a tényt is, hogy ezeket a feladatokat azzal a be­rendezéssel kell teljesíteniük, amivel a tavalyi tervet teljesítették, tehát újabb befektetések nélkül. Megértet­ték, hogy hazánk dolgozói napról napra több terméket várnak üze­meinktől, olyan termékeket is, ame­lyek azelőtt luxusnak számítottak. Tudatosították, hogy ez az általuk gyártott hűtőszekrényekre és lám­pákra is vonatkozik. Ezért olyan mód­szert igyekeztek találni, amelynek se­gítségével a termelési terv feladatait valóra váltják. A műszaki, ipari és pénzügyi ter­vek összeállításába bevonták a dol­gozók széles körét. A műszaki-szer ­vezési intézkedések az Elektrosvitben nemcsak a vezetők és műszaki dol­gozók ügye, hanem minden dolgozóé. Elérték, hogy minden mester, min­den technikus és minden dolgozó munkája közben gondolkozik és al­kot. így az összeállított tervek reáli­sak Is valóraválthatók. A szocialista kötelezettségvállalá­sok, amelyeket a dolgozók hazánk fel­szabadításának 10. évfordulója alkal­mával tettek, arra irányulnak, hogy megoldják a legfontosabb feladatokat és kiküszöböljék azokat a hibákat, amelyek a múltban előfordultak. Az üzem dolgozói nem titkolják, hogy munkájukban eddig a szép gazdasá­gi eredmények ellenére sok hiba for­dult elő. Közös célúk minden követ­kezetlenség és hiba mielőbbi kikü­szöbölése. Az Elektrosvit dolgozói hazánk fel­szabadítása 10. évfordulójának tiszte­letére összüzemi kötelezettséget vál­laltak, amely szerint az 1955-ös év első felében 1 073 500 koronával csök­kentik az önköltséget. Hogyan akar­ják elérni az önköltségek ilyen nagy­mérvű csökkentését? A hulladék tö­kéletes felhasználásával és az anyag­normák felülvizsgálásával a hűtőszek­rények festésénél 37,8 tonna nyers­anyagot, a légsűrítők módósításával 5,25 tonna festéket és a csomagolás­nál 19,3 tonna csomagoló anyagot ta­karítanak meg. Mindenütt felülvizs­gálják az anyagnormákat. A csoma­golás újfajta megszervezése 193 köb­méter fa megtakarítását jelenti. Nagy figyelmet szentelnek a viHa­mosáram és a szén megtakarításá­nak is. Azzal, hogy megfelelő helyek­re kondenzátorokat szerelnek, 54 500 kilowattóra áram megtakarítást ér­nek el. A nagy kazánházban előme­legítőket szerelnek fel. Ezzel az üzem 180 tonna szénnel csökkenti szükség­letét. AZ ÉV ELSŐ FELÉBEN az újítók U nagymértékben hozzájárulnak a termelés olcsóbbátételéhez. Az újí­tók kollektívája kötelezettséget vál­lalt, mely szerint az e fél év folyamén 140 800 korona értékű megtakarításra adnak be újítási javaslatokat. A ter­mékek minőségének javítása egyik fontos célja az Elektrosvit dolgozói­nak. Nagyszámú kötelezettségvállalást tettek a selejt csökkentésére és a minőség javítására. Az 521-es szá­mú műhely dolgozói vállalták a selejt 0,5 százalékos csökkentését. Az 532­es számú részleg ebben az évben 1 százalékkal, az 533-as pedig 0,5 szá­zalékkal csökkenti a selejtet. E né­hány példából láthatjuk, hogy az ér­sekújvári Elektrosvit dolgozóiban meg­van az akarat több és jobb minőségű árut adni a legigényesebb vásárlóknak. Az üzem dolgozóinak célja az ön­költség csökkentése. Igyekezetüket számos siker koronázta. A múlt év folyamán sikerült a jégszekrénygyár­tásnál darabonként 600 koronás ön­költségcsökkentést elérni. Ez évben további sikerekre törekednek. Szabó Mihály és Alžbeta Martinkovičová el­határozták, hogy a teljesítménynor­mákat 10 százalékkal megszilárdítják. A hegesztők kollektívája 7,4 száza­lékkal szilárdította normáját. Már­cius 1-től Béták István, L'udevif Kri­hánek, Mende Károly és Július Hlin­ka 4—6 százalékkal szilárdított nor­mával dolgozik. Ezek az elvtársak tudják, hogy az olyan kötelezettség­vállalás a legértékesebb, amelynek teljesítése több áru termelését je­lenti. NAGY SÜLYT FEKTETNEK az Elekt­rosvit dolgozói az üzemen belüli ön­álló elszámolás bevezetésére is. Több részleg vállalta, hogy áttér az önálló gazdálkodásra. E részlegek dolgozói tudják, hogyha újabb eredményeket akarnak elérni, állandóan új, hatáso­sabb módszereket kell akalmazniuk a gazdaságosság terén. Alexander Ho­lubica, Jozef Mačkala és Kasala elv­társ kollektívái voltak az elsők, me­lyek bevezették a személyi megtaka­rítási számlákat. A legjobb részleg, műhely, műszak, mester és a legjobb dolgozó címért folyó verseny ez évben is továbbfo­lyik. A jövőben még jobban el akar­ják mélyíteni ezt a versenyt, úgy, nhogy ez a dolgozók kötelezettség­vállalásaiban megmutatkozott. A ver­sennyel szorosan összefügg az új munkamódszerek bevezetése az egyes munkahelyéken. A bakelitrészleg dol" gozói azzal, hogy az egyik műszak a másiknak a gépek leállítása nélkül adja át a munkát, a munkaidő jobb kihasználását éri el. Kuznyecov mód­szerével 8700 koronát takarítanak meg a szerszámműhely dolgozói. Ko­rabelnyikova és Panafiginy, valamint Roszijszkij módszerét minden mun­kahelyen bevezetik. Az Elektrosvit d>lgozói kötelezettségvállalásaikban arról sem feledkeztek meg, hogy mun­kahelyüket, üzemüket szebbé tegyék. Több mint 3000 brigádóra ledolgozá­sát -vállalták az üzemi park szépíté­sére. Az üzemben és az udvarakon kiszélesítik a füves és virágos terü­leteket. Az eladási osztály dolgozói ezen a munkán 200 brigádórát dol­goznak le. A bérelszámoló osztály dolgozói május l-ig 8—8 brigádórát dolgoznak le. Az üzem dolgozói külön védnökséyi kötelezettségvállalásban vállalták, hogy az érsekújvári gép- és traktorállomás munkáját segítik. Az 534-es részleg dolgozói a tavaszi munkák alkalmá­ból 8 órás brigádmunkát vállaltak az EFSz-ben. Tizenöt fiú és leány, köz­tük a CsISz üzemi bizottságának el­nöke, Brezovan József is vállalták, hogy egy évre a határvidékre men­nek. AZ ÉRSEKÚJVÁRI ELEKTROSVIT dolgozói kötelezettségvállalásuk tel­jesítésével elérik munkájuk sokolda­lú javítását. Továbbra is meg akarják tartani a kormány vörös zászlaját. Nem akarnak letérni arról az útról, amely a munka terén aratott győzel­mekhez vezet, hogy munkasikereik­kel a világbékét szilárdítsák. J. S. Küfpodtikai jegyietek Nyugat-Németország dolgozóinak békeharca, amely éppen a bonni parla­ment ratifikációs tárgyalásainak nap­jaiban oly sok lélekemelő tömegmeg­mozdulásban nyilvánult meg, a mi­nap új hatékony ösztönzést kapott. Á Német Demokratikus Köztársaság kormányfője, Ottó Grotewohl a népi kamara március 2-i ülésén nyilatko­zatot tett, melyben javasolta, hogy Németország mindkét részében nép­szavazás döntsön a párizsi háborús szerződések sorsáról. A népszavazás gondolata nem új­keletű, hiszen már az emlékezetes Majna-Frankfurt-i kiáltvány is síkra szállt érte. Elvégre is a párizsi szer­ződések a legközvetlenebbül érintik a német nép létérdekelt és — mint Grotewohl miniszterelnök mondotta — a „német nép élet-halál kérdésében nem lehet a döntést a bonni parla­ment 500 képviselőjére bízni; egy­felől azért sem, mert a bonni parla­ment összetétele ma már nem tük­rözi a lakosság akaratát, másfelől azért nem, mert a német nép fél­reérthetetlenül értésre adta, hogy maga kíván ebben a kérdésben dönteni." Ezt a tényt, különösen Ottó Kaiser, a német szociáldemokrácia egyik veze­tője is elismerte,, mikor kijelentette: „A népi kamara ésszerű javaslatot tett. A párizsi szerződésekről tartan­dó össznémet szavazás megmutatná a világ közvéleményének a német nép igazi felfogását." Az NDK kormányá­nak Grotewohl útján tolmácsolt nyi­latkozata, mint a jelek mutatják, a le­hető legkedvezőbb fogadtatásra ta­lált Nyugat-Németország legszélesebb rétegeiben is, amelyek nevében Ollen­hauer, a német szociáldemokrácia ve­zére a bonni parlamentben tiltako­zott a párizsi szerződések ratifikáció­ja ellen. Ámde Ollenhauer most, mikor mind égetőbbé válik a feladat, hogy a szo­ciáldemokrácia fokozódó tömegakciók révén hárítsa el a fegyverkezés sú­lyos veszélyét és gátat vessen a há­borús gyújtogatók sötét üzelmeinek, megint csak következetlen. Elutasítja a népszavazás gondolatát. Ollenhauer — úgy látszik — nem akarja elzárni a vészes következményű fegyverkezés útját. Taktikázása bátorítóan hat Adenauer bomladozó kormánykoalíciójára, mely­nek megszilárdításán lázasan dolgozik Conant amerikai főbiztos, akí a Saar­egyezmény kérdésében makacskodó Szabad Demokrata Pártot jobb belá­tásra akarja bírni... Egyes hírek szerint, Dehlerék kezdenek megértőbb magatartást tanúsítani. Ez a körül­mény még inkább amellett szól, hogy csakis a német nép szervezett és fo­kozódó ellenállása, csakis az egyre jobban elhatalmasodó tömegakciók húzhatják keresztül Adenauer számí­tásait. A lipcsei össznémet munkásértekez­let, amely néhány napja zajlott le 1200 különböző pártállású munkásfunkcio­nárius részvételével, megmutatta, hogy a nyugatnémet szociáldemokrata, szakszervezeti, keresztényszocialista és pártonkívüli küldöttek köreiben is megvan a harcos akarat a párizsi szerződések hatálytalanítására. Az NDK kormányának nyilatkozata — mejyet Gerstenmeyer, a bonni parla­ment elnöke kereken visszautasított, termékeny talajra hullott a lipcsei össznémet munkásértekezleten, mely­nek részvevői felhívást intéztek az összes német munkásokhoz és szak­szervezeti tagokhoz, hogy haladéktala­nul tegyenek meg minden gyakorlati intézkedést a népszavazás megindítá­sára. A küldöttek egységakciók szer­vezésére is felszólították a dolgozókat, egyben pedig követelték a Kommunista Párt el­len folytatott, megfélemlítést célo­kat szolgáló, minden jogalapot nél­külöző per azonnali beszüntetését. Mint ismeretes, február 25-e óta ülésezik Londonban az ENSZ leszerelési albizottsága, melynek tanácskozásain a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, iNagykapos ma még azok közé a községek közé tartozik, ahol ha az idegen a magyar nyolcéves középis­kolát keresi, egyszerre négy helyre is utasítják: — Itt is van egy a drogéria épü­letében, a másik a Zöldfa-kocsmával szemben, a harmadik Kiskaposon és a negyedik az állomás közelében ta­lálható meg. Ez iskolák közül az állomás köze­lében lévő a legnagyobb, tehát ez a központ, itt van az igazgatói iroda és a nagyon szűkre szabott tanítói szo­ba. Két tanteremben folyik itt a ta­nítás. A legforgalmasabb téren lévő drogéria épületében is található tan­terem. Sötét, nehezen szellőztethető helyiség, valamikor mint korcsma szolgálta a köz „javát." A harma­dik hely — egy régi iskolaépü­let — több, mint egy kilométerre van a főépülettől. A negyedik épület szin­tén iskola volt, csak itten már pon­tosan két kilométer távolságról be­szélhetünk. Hogyan közlekednek a tanítók? Strausz tanító elvtársnak nem probléma a távolság. Nemcsak kitűnő futballista, hanem kitűnő futó is. Az öt-tíz perc szünet alatt könnyen le­futja ezt az egy-két kilométert. Banykó tanító elvtárshoz pedig már éppúgy hozzátartozik a biciklije, mint juhászhoz a kutyája. Gyalog járni na­gyon kevesen látták még őt Kaposon. így ő sem esik kétségbe a nagy tá­volság miatt. Csak hát a tizenhat tanító között akad nehezebb mozgású is, aki leg­jobb igyekezetével sem bírja meg­tenni oly rövid idő alatt a rája mért utat, s bizony sokszor a tanítási óra megrövidítését okozza a tantermeik szétszórtsága. De nemcsak az a baj, hogy a nyolc terem négy különböző helyen van, ha­nem ehhez még hozzájárul az is, hogy a 360 tanulónak kevés a nyolc tanterem. így váltakozó tanítás folyik. A tanítók nemcsak délelőtt, hanem délután is lőtnak-futnak, ki gyalog, ki biciklivel hordja szét a tudást. Eddig ezt a munkát bosszankodva, panaszkodva végezték, most már azonban vidámabbaknak látszanak, s jobb kedvvel sietnek egyik tanterem­től a másikig. Strausz elvtárs is mint­ha még jobban meghúzná lépését. Az örökké komoly Banykó elvtárs pedig mostanában mosolyogva veszi bi­ciklijével a drogéria mellett a ka­nyart. Ennek természetesen megvan az oka is: lerakták már a várva várt Oj iskolaépület alapjait. Franciaország és Kanada küldöttei vesznek részt. Az értekezlet ugyan titkos, de egyáltalán nem titkos a Szov­jetuniónak a katonai kiadások csök­kentésére és főleg az atomfegyve­rek betiltására vonatkozó álláspont­ja, amely következetes békepolitiká­jának természetes folyománya. Ezzel a célkitűzéssel azunban merőben ellenkeznek a nyugati iiatalmak néze­tei, amelyeknek egyik legfőbb szószó­lója Winston Churchill nem állhatta meg, hogy éppen most, mikor nagyban folynak a leszerelési albizottság tárgyalásai, ne vágjon ki egy a legféktelenebb fegyverkezési hajsza és háborús előkészületek poli­tikájának igazolására szolgáló parla­menti beszédet. Mint a moszkvai „Pravda" írja, Churchill a hirhedt „atomveszéllyel" rémítgeti honfitár­sait, akiket — szerinte — a Szov­jetunió fenyeget, másrészt pedig az Egyesült Államokat olyan országként reklámozza, melynek a világon egyes­egyedül van atompotenciálja. Nem jutunk semmire, ha ebben az okfej­tésben akárcsak egy jottányi logikát is keresünk. — Most már bízom, hogy hama­rosan elkészül — mondja Csizmár ta­nító elvtársnő, amint odaérünk az építést végző ^munkásokhoz. Az építkezés vezetőjétől meg­tudjuk a részleteket is: az épület két­emeletes, 32 métter széles és 75 mé­ter hosszú lesz. 14 osztálytermet, s ezenkívül fizikai és kémiai előadó­termet, szertárakat és más olyan he­ly.ségeket terveztek bele. amelyek egy korszerű isicolához szükségesek Nem feledkeztek meg a tornaterem­ről sem. Ez 24x12,5 méteres lesz. Novemberben kezdték az építkezést s gépek segítségével télen át is dol­goztak. így a tervbe vett időben: 1956 harmadik negyedében átadhat­jak az iskolát rendeltetésének. Ebben az épületben kap helyet mind a ma­gyar, mind pedig a szlovák nyolcéves iskola. Bár a két iskola részére még min­dig nem iesz teljesen elegendő ez az egy épület, mégis közelebb jutnak már egy lépéssel a probléma teljes megoldásához, és ezzel is sokat segí­tenek majd a tanítók munkáján. Az iskolaépület lerakott alapjai mel­lett már két egyemeletes tanítói la­kás csaknem készen áll. A két épü­letben összesen 6 kétszoba-konyhás, 2 egyszoba-konyhás. és 2 egyszobás lakásegység van. így megoldották a tanítók lakáskérdését is. Az épületbe már lassan beköltöz­nek, viszont a vízellátás megoldása és a csatornázás még mindig nem történt meg. A tanítói lakások építése a nagyka­posi közüzemi vállalat munkája. C munka mellett azonban nem mehe­tünk el kritika nélkül. Sok kifogá­solni való van a kivitelezésben. Még át sem adták a lakást, de már van benne olyan hely, ahol hullámzik a parkett. Az egyik fal sinos megeléged­ve függőleges helyzetével, s minden aron a vízszintes felé közeledik. A lépcsők szűkek, meredekek, nehezen járhatók. Jobb munkát várunk a köz­üzemi vállalatoktól. Reméljük, még kijavítják, ami javítható és március 15-én már átadják a^ új lakások kul­csát a lakóknak. U j iskola, új tanítói lakások. Rö­videsen minden vágyuk teljesül a nagykaposi tanítóknak. Ezért megy vígabban a munka, ezért megy gyor­sabban a gyaloglás is. Ha egyik tan­teremből a másikba sietnek, bizakod­va vetnek egy-egy pillantást a ker­trk alá, ahol egyesek új otthona, köz­"etlen mellette pedig mindnyájuk kö­zös munkahelye: az új iskola épül. J. I. Egyenesen elképesztő, hogy Chur­chill, miközben az atomháború ször­nyűségeit ecseteli és az emberiség jövője miatt sopánkodik, a hidrogén­fegyver bevezetésével fenyegetőzik. Megfeledkezve arról, hogy Anglia normális diplomáciai kapcsolatokat tart fenn a Szovjetunióval, sőt mi több, még szövetségi szerződés is létezik közöttük, Churchill nem ri­adt vissza attól, hogy a Szovjetuniót az atomfegyverrel fenyegesse. Ez a beszéd annál visszataszítóbb, mivel Churchill igen jól tudja, hogy a Szovjetunió nemcsak senkit nem fe­nyeget, hanem az összes atom- és hidrogén-bombakészletek megsemmi­sítését s az atomanyagoknak kizárólag békés célokra való felhasználását ja­vasolja. Churchill — bár szemrebbe­nés nélkül állítja az ellenkezőjét — azt is tudja, hogy a Szovjetunió el­fogadja a nemzetközi ellenőrzés rend­szerét. Churchill tehát struccpolitikát folytat, amit hiába igyekszik az angol reakciós sajtó leplezni. Bármennyire is jeremiáskodó apostolként tünteti fel őt, az angol néppel nem sikerül elhi­tetni, hogy a Szovjetunió Nagy­Britannia létét veszélyezteti. Az angol nép békére vágyik, egyre elé­gedetlenebb Churchill háborús poli­tikájával, aminek beszédes bizonyí­téka az angol munkáspárt jobboldali vezetősége és a Bevan vezette bal­oldali szárny közt mindjobban mé­lyülő szakadék. S. J. * * i ^

Next

/
Thumbnails
Contents