Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-10 / 59. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. március 10. csütörtök 30 fillér VIII. évfolyam, 59. szám A mezőgazdasági termelés fellendítéséért • * * Szipócs Lajos és Lőrincz Jenő traktorosok naponta 50 tonna trágyát hordanak ki a határba Csípős, hideg szél fut végig a hólepte határon. Imitt-amott azonban már kikandikálnak a keményre fagyott rögök a hótakaró alól. Egy kis napos idő és eltűnik a hó, beköszönt a tavasz. Tudják, érzik ezt a pódatejedi szövetkezet tagjai is. A vetőmagot már gondosan megtisztították, úgy várják a tavasz beköszöntését. Kint a falu végén az istállók közelében szintén folyik a munka. Hordják a trágyát a földekre. Hordják ám, de hogyan. Lovak helyében traktorok pöfögnek a trágyadomb körűi. A traktorosbrigád tagjai segítenek a szövetkezetnek kihordani a trágyát A szövetkezeti tagok közül csak Kovács Ferenc van a traktorosokkal. Hósapkáját erősen a szemére húzza, csak az orra piroslik ki a felhajtott kabátgallérból. — Úgy dolgoznak ezek a traktorok, •— mondja — hogy itt ránk nem is nagyon van szükség. A trágyát saját maguk rakják fel és el is hordják. Nézzük meg közelebbről, hogyan is dolgoznak a traktorosok. Szipócs Lajos, és Lőrincz Jenő traktorosok hordják a trágyát a földekre. Ismárt Lajos pedig pillanatok alatt megrakja az üres pótkocsikat. Ne gondoljuk azonban, hogy kézzel rakják a trágyát a pótkocsira. Nem ám, mert a traktorállomásról kaptak egy trágyarakó gépet. Az egész gépezet egy traktorból és arra rászerelt daruszerü karból áll. Ez a gép könnyedén elvégzi 8—10 ember munkáját. Kovács Lajos traktoros

1 szerint a gép segítségével naponta 50 tonna trágyát is fel tudnak rakni és el tudnak szállítani. Sz. L így aztán könnyen megy a munka. A haladó módszer segítségével Német Ferenc, a pálóci EFSz példás sertésápolőja és etetője. A múlt évben összesen 28 kocát gondozott es kiváló eredményeket ért el. Németh elvtárs már nem fiatal, 60 éves, de még jól bírja a munkát. Bizony kevés etető dicsekedhetik vele, hogy kocánként átlag 14,4 malacot nevelt lel és 15 kg-os súlyban adta őket át továbbnevelésre. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan tudta elérni ezt a szép eredményt, mosolygott, mintha azt gondolná, lijgy túlságosan kíváncsi vagyok. De büszkén mondja: — Az összes anyasertésnél bevezettük Ljuskova munkamódszerét ezért nem volt nehéz elérni. — Ha csak a »okat a kocákat vennők, melyek a legjobbak, átlag menynyi malac jutna egy-egy kocára? — A legjobb 18 kocától átlag 18 malacot neveltem fel, voltak köztük 17 kilogrammosak is. A legjobb anyakoca a múlt évben 18-at malacozott és valamennyit felneveltem. Igen, ez a becsületes munka eredménye és ezekért az eredményekért tüntették ki Németh elvtársat, az EFSz-ek II. országos kongresszusán az ..Érdemes dolgozó" címmel. Krajcsovlcs Ferdinánd, Galánta A könyv — leghűségesebb barátunk, tanácsadónk és segítőtársunk munkánkban Ha jó a vezetőség, jobban megy a munka Hét új tag lépett be az idén a mogyorósi szövetkezetbe A nagyfcaposi járásban Mogyorós egyik í a legkisebb községeknek. Még annál is kisebb a községben működő EFSz. Ebben még nem volna semmi különös, hiszen 148 hektáron 16 szövetkezeti tag eredményesebben tudott volna gazdálkodni, ha meg lett volna köztük az egyetértés. De éppen ez volt az, ami hiányzott a mogyorósi szövetkezetben. Maga a vezetőség volt az, amely naponta megsértette a szövetkezeti demokráciát, és az alapszabályokat. Ennek következtében távolról sem érték el a termelésben a tervezett eredményeket, kivéve a búzánál és a rozsnál. Érthető, hogy az ilyen eredménnyel nem hatottak a tagokra túlságosan meggyőzően. így a. tagság nem érezte magát érdekelve a közös munkában, senki sem igyekezett a közös vagyont gyarapítani. Ügy dolgozott a tagság, mint a volt nagyuradalmakban; senki sem törődött a szövetkezeti vagyonnal. Az EFSz bomlásnak indult, s mármár olyan volt a helyzet, hogy szétesik. Hála Albert János instruktor és Majoros István HNB titkár felvilágosító és jó népnevelő munkájának, a szövetkezet mégsem esett szét. Az igazi változás az évzáró gyűlés után állott be, amikor a szövetkezet élére a legpéldásabb tagokat választották meg. Azóta öröm a szövetkezetbe menni. Már újabb hét taggal szaporodtak, s újabb kis- és középparasztok készülnek a közös gazdálkodás útjára lépni. Majoros elvtárs, akit a tagság elnökül választott meg, azonnal hozzálátott a szövetkezetben meggyökeresedett helytelen szokások, nézetek kiküszöböléséhez. Első feladatául a vezetőség és a tagság közötti szoros kapcsolat megteremtését tűzte ki. Úgyszintén előtérbe helyezte a kollektív vezetés azonnali megvalósítását s a kritika és önkritika naponkénti alkalmazását. így tehát megvan minden remény arra, hogy megszilárdul a szövetkezeti demokrácia. Meg kell emlékeznünk arról a néhány kommunistáról is, akik fáradságot nem ismerve, minden igyekezetükkel azon dolgoznak, hogy szövetkezetüket minél virágzóbbá tegyék. Hornyák és Petrik elvtársak munkája nem volt hiábavaló. A hároméves fejlesztési terv olyan távlatokat nyit meg a tagság előtt, ami biztosítékot nyújt arra, hogy nem sokáig fogják őket az utolsók között emlegetni A termelés növelése érdekében olyan perspektívákat tűztek ki, mint bármelyik jólmenő szövetkezet a járásban. S ehhez már a tél folyamán megteremtették a szükséges előfeltételeket. A szövetkezetben lévő kommunisták kötelezettséget vállaltak, hogy az elpártolt tagoíkat újra megnyerik a szövetkezeti gazdálkodásnak. Már f áidig is eredményeser. dolgoztak, minek bizonyítéka a hét új tag. Munkájukat az egész község figyelemmel kíséri. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy adott szavukat valóra is váltják Most, a tavaszi munkákra való felkészülés időszakában, ahogy elnézzük a nagy szorgoskodást, önkéntelenül is felvetődnek előttünk az elmúlt évek. Míg akkor a sok értékes műtrágya egy halomban felhasználatlanul hevert, az idén már elvégezték az istállótrágya kihordását, elkészítették a műtrágyát a földekre. A tagok lelkesen készülnek új elnökükkel a tavaszi munkákra, bátran néznek a kitűzött feladatok elé mert meg vannak győződve róla, hogy meg is valósítják őket. A tavaszi vetésihez gondosan előkészítették a vetőmagvakat. Állandó munkacsoportot is létesítettek. A munkákat a szocialista verseny megszervezésével akarják javítani, továbbá bevezetik a haladó munkamódszereket az egyes munkaszakaszokon. A munkák igazságos jutalmazásával megjavult a közös munka iránti érdeklődés. A tél folyamán nem ültek a tagok tétlenül. Cj tehénistálló építésén dolgoznak, melyet, mihelyt az idő felenged, be akarnak fejezni. Komoly változás állt be a mogyorósi EFSz-ben, de még korántsem mondhatjuk, hogy ezzel már minden rendbejött. Még nagyon sok tennivalójuk van, hogy bátran elmondhassák magukról — munkánkat jól végeztük. Kaszonyl István Március folyamán országunk valamennyi kerületében fontos kulturális akciót folytatunk le: a könyvhónapot. A nemzeti bizottságok, könyvkiadóvállalatok, kulturális és népművelési szervek, tömegszervezetek közreműködésével köztársaságunk kerületeiben, városaiban és falvaiban, a gyárakban, az iskolákban és a fegyveres alakulatoknál könyvvitákat és önálló irodalmi estéket rendezünk, amelyeken részt vesznek íróink. Propagációs kiállításokat és könyvvásárokat, irodalmi pályázatokat szervezünk, a könyvbizalmiak értekezletekre gyűlyek össze, megvitatják az olvasók problémáit az írókkal és a könyvtárosokkal, stb. Mindezek a rendezmények azt a céit szolgálják, hogy még közelebb hozzák könyveinket a széles tömegekhez, rámutassanak a könyv fontosságára életünkben, további dolgozókat nyerjenek meg könyvkereskedelmünk hálózatának kibővítéséhez és az olvasók további ezreit nyerjék meg, akiknek a könyv elválaszthatatlan barátjuk, munkájukban tanácsadójuk és segítőtársuk lesz. A könyv fontes fegyver harcunkban, amelyet a szocializmusért folytatunk, népünk nevelésének, politikai öntudata és erkölcsi ereje gyarapításának, kulturális fejlődésének nélkülözhetetlen eszköze. Arról, mit jelent népünk számára a könyv és milyen erőt képvisel életünkben, az olvasó megfelelő képet csak akkor nyer, ha összehasonlítja a jelenre és a múltra vonatkozó számadatokat. 1957-ben a megjelent könyvek átlagos példányszáma 2 900 volt. 1953-ban a könyvek átlagos példányszáma 10 480-ra emelkedett. 1937-ben Gorkij „Az anya" című regényét 3000 példányban adták ki, a felszabadulás óta 1953-ig ez a könyv országunkban 212 000 példányban jelent meg. Mane Majerová ismert bányászregénye, a „Sziréna" 1936-ban és 1937-ben két kiadásban összesen 5000 példányban jutott el az olvasókhoz. Jelenleg a regény kiadásainak együttes példányszáma közel van a 300 000-hez. Tovább folytathatnók ezt az összehasonlítást és rámutathatnánk arra, milyen óriási fellendülés tapasztalható a Dolitikai irodalom, a tudomán-os és műszaki irodalom, a népszerű, ismeretteriesztő irodalom terén. Képzeljük csak el, az első ötéves terv folyamán összesen 20 ezer könyv jelent meg 336 millió példányban. Ez azt jelenti, hogy a könyv népünk legszélesebb rétegeinek tulajdona lett. És nem akármilyen könyvekről van szó! A München előtti köztársaság idején a kiadványok jelentős része kétes értékű sajtótermék volt. Olyan könyvek jelentek meg, amelyeknek az volt a céljuk, hogy tovább éltessék a babonákat, elkendőzzék az - igazságot, a nép megtévesztésére pedig reakciós politikai irodalmat adtak ki, hogy szellemi rabságban tartsák az olvasók tömegeit. Ugyanez mondható a szépirodalom túlnyomó részére is, a kispolgári ízlést kielégíteni igyekvő álirodalomtól kezdve a detektív és cowboy-regények és édeskés ize re Imi históriák tömkelegét. Ma ilyesféle könyveket nem adunk ki. Olyan könyvek jelennek meg, amelyek elősegítik a nép szellemi fejlődését, tágítják az emberek látókörét, a leghaladóbb eszmék szellemében nevelik őket és kialakítják jellemüket, igazat mondanak az életről és a társadalomról, hozzájárulnak ahhoz, hogy a dolgozók elsajátítsák a tudomány és a technika legnagyszerűbb vívmányait és megizilárdítják az emberekben a szocialista eszmék mélységes humanizmusát, fenkölt érzésekre lelkesítik népünket és gazdagítják, elmélyítik szellemi életét. Ma már nincs olyan munkaszakasz, ameilyel ne foglalkoznának tucatszámra a megjelent könyvek. A könyvek segítették és segítik hozzá élmunkásainkat ahhoz, hegy elsajátítsák az úi munkafolyamatokat és munkamódszereket, a szocialista munkastílust, szakmájuk legújabb vívmányait. A könyv falusi dolgozóink nélkülözhetetlen segítőtársa lett az új agrotechnikai módszerek bevezetésében, tájékoztatja szövetkezeti tagjainkat a zootechnika haladó módszereiről, beavatja őket az agrobiológia titkaiba, hozzájárul ahhoz, hogy felszámoljuk lemaradásunkat a növénytermesztésben és az állattenyésztési termelésban. Érdekünk, hogy ezek a könyvek még jobban teljesítsék hivatásukat és itt kell rámutatnunk a könyvbizalmiak fontos feladatára, akik figyelmeztessék erre 8 dolgozókat és a könyvtárosok nagy feladatára, akiknek gondoskodniuk kell arról, hogy a könyvek ne porosodjanak a polcokon, hanem eljussanak az olvasókhoz. Könyvkiadásunk hatalmas arányú fellendülése elképzelhetetlen lenne, ha a könyv — a múlthoz hasonlóan — magánkezekben lenne, ha kiadását a vállalkozó kénye-kedve és profitéhsége irányítaná, nem pedig a közérdek. Társadalmunk a könyvet a kulturális nevelés legnagyobb értékének tekinti és csupán ez tette lehetővé, hogy a könyv eljusson a széles tömegekhez. E fellendülésben része van könyvkereskedelmünk új szervezetének is, amely lehetővé tette, hogy a könyv eljusson a legtávolabb eső falvakba is és hogy kielégíthessük az olvasók igényeit, örvendetes és figyelemreméltó még egy körülmény, mégpedig az, hogy egyre nagyobb könyvéhség nyilvánul meg, persze csak értékes olvasmányok iránt, hogy r.ö az olvasók igényessége, akik a boltokban a legjobb tudományos és szépirodalmi müveket keresik. Ezek a művek megjelenésük után néhány nappal rendszerint az utolsó példányig elfogynak. Könyvkiadásunk eme nagy sikerei nagy felelősséget rónak mindazon szervezetekre és intézményekre, valamint egyénekre, amelyek, illetve akik Munkájukkal hozzájárulnak a könyv megjelentetéséhez. Tudományos dolgozóink, művészeink, íróink és költőink legfőbb feladata továbbra is az, hogy az olvasók kezébe művészi értékű, egyszerűen, világosan és érthetően írott műveket adjanak, ugyanakkor azonban egy jottányit se engi d jenek abból a fenkölt művészi igényességből, amelyet olvasóközönségünk e könyvektől elvár. Nem hagyhatjuk ugyanakkor figyelmen kívül, hogy még mindig sok olyan könyv jelenik meg nálunk, amelyeknek szerzői nem tartják szem előtt e követelményt. Megjelennek fölösleges könyvek, amelyek nem elégítik ki az olvasót, amelyek már régen elavultak fejlődésünk gyors sodra következtében, és amelyek messzi elmaradnak a nép követelményeitől. Ugyanez vonatkozik számos műszaki és népszerű tudományos kiadványra, amelyek színvonala gyakran igen alacsony. Az efféle könyveknek semmi hasznuk, kár a munkáért, amelyet előállításukra fordítottak. Nem juthatnak el az olvasó szívéhez olyan szépirodalmi művek sem, amelyeket az élet szükséges ismerete híján írtak, lelkesedés nélkül, olyan könyvek, amelyek sszmeileg és művészileg homályosak, nem tipikus helyzeteket és nem tipikus alakokat ábrázolnak, kitérnek az életünk felvetette eleven kérdések elől. Könyvkiadó vállalataink és az illetékes szervek őrködjenek irodalmunk ľ.agas, egyr emelkedő színvonalán, keltsék fel a szerzők igényességét, nyújtsanak nekik segítséget a hibák kiküszöbölésében és lépjenek fel egyre nagyobb igényekkel velük szemben % Könyvkiadásunkban még számos további olyan jelenség tapasztalható, amely nem elégíthet ki bennünket. A könyvek példányszámának megállapításánál nem követik mindig a kultúrpolitikai és eszmei szempontokat. Egyes könyvek esetében a példányszámok túl nagyok, más fontos műveknél pedig túlságosan alacsony példányszámot állapítottak meg. E téren is megfontoltan kell gazdálkodnunk a papirossal, ezzel az értékes nyersanyagunkkal. Ha elsietetten olyan könyveket adunk ki, amelyek nem érik el a kívánt színvonalat, úgy ezzel csak feleslegesen a raktárakat töltjük meg. Szüntelenül javítani kell a könyvkereskedelem munkájának színvonalát is, gondoskodni kell arról, hogy arányosan és célszerűen lássuk el városainkat és falvainkat értékes olvasmányokkal, nemcsak azzal kell törődnünk, hogy a könyvet eladjuk, hanem azzal is, hogy oda kerüljön, ahol a legnagyobb szükség van rá és ahol a legnagyobb hasznát látják. Ennek érdekében gyarapítanunk kell a könyvterjesztő vállalatok dolgozóinak szakképzettségét, a propagáció terén cselekvőképesebb munkát kell végeznünk és nagyobb gondot kell fordítanunk a könyvek árusítására különösen falvainkon. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy megjavítsuk könyveink grafikai színvonalát. A jó könyv propagálásában fontos szerepet játszanak az újságokban és folyóiratokban közölt ismertetések. E téren sem lehetünk elégedettek » (Folytatása a 2. oldalon.) i