Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-31 / 77. szám, csütörtök

í 955. március 31. UJSZO Vaddisznók összeesküvése Á tavasz meleg napsugara végigcirógatta a csallóközi határ fehér hótakaróját. Az árkokban lassan csörgedezett a szennyes hólé. Beköszöntött a tavasz. A Vág felső szakaszán, ahol a gyors folyó vize a Dunába torkollik, a füzesekben is új élet kezdődött a tavasz érkezésére. A topolya-, nyír- és fűzfák ágai rügyeket bocsátottak. Az apró, fehér hóvirágok is elődugták fejecskéiket a téli lombtakaró alól és kedvesen hajlongtak. Ekkor történt, hogy a távolból szarkák közeledtek, s csörögve végigtekintették a füzest, majd az egyik nyárfára szállva, elégedetten beszédbe kezdtek. — Ez a legalkalmasabb hely a gyűlésre — csevegte a nyelves szarka néni. — Ide, ide, ide hívjuk a többieket is, itt nem zavarhat meg minket senki. A környék sűrű bokrai teljesen járhatatlanok és ez csakis javunkra lehet. Néhány perc múlva szarka úr már vezette is a mélyen tisztelt küldöttséget a kikémlelt gyülekezőhelyre. Útközben a tisztességtudó fiskális róka udvariasan engedte előre az elhízott Röfit, a nagyméltóságú, öreg agyarast. Róka koma azt gondolta magában, hogy a füzes úgyis járhatatlan, miért éppen ő törje az utat a többieknek. Kis várakozás után megérkezett a dél-szlovákiai kukoricatermelök ellen összeesküdt küldöttség valamennyi tagja. A terület-hódító gyülekezetnek képviselői, kilenc vadagyaras, két fiskális róka, két csevegő szarka, és egy remegőszívű tapsifüles. Az ülést az agyarasok legidősebb tagja nyitotta meg. — Mélyen tisztelt honfoglaló uraim, kedves barátaim, üdvözlöm önöket gyülekezetünkben. Térhódító barátaim, — röfögte mély hangján az öreg agyaras, — a mai első összejövetelünk nagy események fejlődésének kezdete. Tudatom önökkel, hogy a kegyetlen újságírók, a körlevelet, rendeleteket és felhívásokat kiadó hivatalok közösen alapos munkába kezdtek ellenünk A szövetkezetek és állami birtokok jóindulatú és öntudatos dolgozóinak soraiban már terjedni kezd az a hír, hogy ez idén feltétlenül sokkal jobb munkát fognak kifejteni, mint a múlt évben. — Arról is beszélnek, hogy ez évben minden mezei munkát határidőben akarnak elvégezni. A kukorica és burgonya magasabb hektárhozamát a négyzetes-fészkes ültetéssel akarják növelni. — Röf, hi... i... i. •ez nem is rossz, legalább nekünk is több lesz, — vigyorította ki agyarát Röfike, az öreg agyaras neje. — Rö —ö —hö, nocsak ne örvendezz és ne vágj a beszámolóba, — acsarkodott az öreg agyaras. — És azt akarom mondani, ha ezek a parasztok tényleg betartják a rendeleteket, akkor a mi területhódításunk kudarcba fullad. Kénytelenek leszünk télen is fennmaradni a hegyekben és makkot zabálni, mint évszázadokon keresztül. — Röf, röf, röf, márpedig a makk nagyon kemény az én agyaram alá. Igaz, hogy az sem rossz abrak, hisz ezt bizonyítja a múlt, amikor a gazdák is felhajtották a szelíd disznókat a hegyek közé makkolni. Nodehát a makk, az csak makk, s a kukorica mindig jobb ... MeghAt miért ne zabáljunk mi is jobbat, ha egyszer módunkban áll. Sínylődtünk a múltban éppen eleget, hát miért._ rágódnánk ma, ha nem muszáj. Őseink sosem ismerték Dél-Szlovákiát, nem ismerték a kukoricát és annak felséges ízét és ezért is volt nekik jó a hegyekben. De a fejlődés... hisz az EFSZ-ek és az állami gazdaságok jólelkű dolgozói gondoskodnak rólunk is, hogy jól érezzük magunkat itt a síkságon. — Nacsak, nacsák, mentül kevesebbet dicsekedjék öreg. — vágott közbe a fiskális róka — talán csak nem azt akarja mondani, hogy magukat nagyon szeretik itt. A múltkor voltam egy éjjeli felderítésen Muzslán és volt szerencsém meggyőződni, mennyire szeretik, szívlelik önöket. Az öreg éneklő vadkan, torkában érezte szíve dobogását és alig tudott szóhoz jutni. — Röf, röf, röf... hát ön, ön, ön ... ilyen ravasz, hogy nékem nem is szólt kalandos útjáról. Biztosan megint rabolni volt a muzslai parasztok baromfitanyáján. No, de ezért csak ne sértődjék meg, kedves fikális úr, hogy zsiványnak nevezem, hanem kérem önt, beszéljen, mit hallott! — Kvaú, ú, ú... hát hogy is kezdjem ... úgy történt, ahogy ön mondja, néha szükséges, hogy betekintsek a faluba. Késő este volt, amikor útra keltem. Muzslán mindenütt csend, sötétség honolt. Végigosontam a kertek alján, s arra lettem figyelmes, hogy az egyik ház ablakából fény szűrődik az utcára. Bevallom, kíváncsi voltam, mint mindig, s éppen azért bekukucskáltam az ablakon. — Hej, tisztelt hallgatóim, ha látták volna, hogy mennyi szép leány és asszony volt• abban a házban. Hangos kacaj mellett tollat fosztottak. Ha jól emlékszem, Mariska néni vitte a szót, magukról beszélt. ^ — Röhi. čmi, röhi... mit hallott, kezdtek izgulni az agyarasok. — Azt, azt, azt, hogy az agronómus úgy fenékbe lőtt a maguk falkájából két disznót, hogy ott nyomban elnyúltak és még vakkantani sem volt idejük. Erre az asszonyok között hangos kacaj tört ki, és hogy még mit mondtak, mit nem mondtak, azt már nem értettem meg. — Röf, böf, röf,... ami igaz, az igaz, — sóhajtott az öreg agyaras, — dehát melyik területhódítás nem került még áldozatba? A mi kalandunknak két legjobb felderítőnk az áldozata. De ezen nincs mit nevetni a muzslaiaknak. Inkább azon gondolkoznának, nem lett volna-e helyesebb, ha az agronómus a munkacsoportvezetöket lőtte volna fenékbe. Nem a mi hibánk, hanem az övék, hogy felderítőink a kukoricásba tévedtek. Miért nem takarították be idejében? Ha jól dolgoztak volna, akkor nem állna még most is vágatlanul a kóró és mi sem ízleltük volna meg a kukoricát ... nem jöttünk volna le a hegyekből. — Víju... jiu ... mit beszél ön, Röfi agyaras' — kapott ismét a szón az öreg diplomata róka. — Ön elhajló lett. Gondolkozzék logikusan. ha a parasztok ősszel idejében és jól elvégezték volna a betakarítást, akkor máguk most felszáradt hassal kóborolnának a hegyekben. — Igaz... igaz... hallatszott innen is, onnan is a helyeslés. — Most egy hatalmas feladat hárul reánk, — szakította meg a vitát Baboska sörényes, az öreg agyaras veje. — Bosszút kell állni a parasztokon, de főképpen a muzslaiakon, a két derék felderítőnkért. Ajánlom, hogy még a mai nap fogjunk hozzá és turkáljuk fel az egész határt. — Nem, ez nem helyes — csörögte iparkodva az élesnyelvű Szarka néni. — Ha önök a földet feltúrják, azzal csak a parasztoknak segítenének a tavaszi munkák elvégzésében. — Én azt javasolom — szólalt fel ismét a nemrég letromfolt öreg agyaras, Röfi — hogy nyár idejére vonuljunk vissza az erdőbe. Hisz a hó még csak most tűnik el és én már érzem, hogy a hájam in olvadni kezd. Viszont itthagyjuk az ötödik hadosztályt, a fiskális rókát, a tapsifüles nyulat és a csevegő szarka úréküat. Kérem, az önök munkája lesz az állandó megfigyelés és a köztünk való kapcsolat fenntartása. Rendszeresen figyelmeztetni fognak minket, hogyan dolgoznak a kukoricát termelő parasztok. Ha esetleg úgy dolgoznának, mint a múlt éven, akkor mi télire visszatérünk, ötvenedmagunkkal. Segíteni fogunk megint a kukorica és a kóró betakarításában! A javaslatot a hegyek valamenynyi agyarasa elfogadta. Urbán József. rdfLéfii alkatámh octsinyí 3Co ttt ávo ttt ba ti i^icsi löik im Eső veri az ablakot, asztalomon papírlapot teszek, veszek. Latolgatok, nézegetek, a legszebbik melyik lehet: Ez az! Nem az! Ajtó nyílik, bekandikál, kicsi fiam, szép napsugár: Ku-kukk! Ku-kukk! Ajka édes szép azamóca, szeme huncut, csupa móka. Megvagy! Te vagy! Rájöttem most valamire, hagy ránéztem a kicsire bizony, bizony. Menjen félre minden írás, Te vagy a legszebb valóság: kicsi Tibi! Mojzes Ilona Ha Valak i Komárom nevét említi előttünk akaratlanul is a nagyszerű hajógyárra, a gyorsan fejlődő iparvárosra gondolunk, pedig a felszabadulás utáni évek Komáromra nemcsak a hajógyár, az Ipari fejlődés, a szép új lakónegyedek építése jellemző, hanem a pezsgő kultúrélet is. Közel három éve, hogy a Magyar Területi Színház is Komáromban nyílt meg. De Komárom kultúréletének nem csupán e színház működése a fokmérője, hiszen ez igen keveset játszhat otthon, Komáromon kívül egész Szlovákia magyarlakta területén kell játszania. Komáromban a hivatásos színházi együttesen kívül működnek tehetséges műkedvelő csoportok is, amelyeknek munkájával foglalkoznunk kell. A műkedvelő nehéz napi munkája után a pihenés idejéből veszi el azt a pár órát, amit színpadi munkájának szented. Ebben az öreg, de évről évre fiatalodó Komáromban most folyik a népi alkotások versenye. A városi hirdetőoszlopokon és kirakatokban plakát plakát mellett hirdeti a különféle kultúrprogramokat: A Csemadok ifjúsági színjátszói a Csipkerózsika ifjúsági mesejátékot játsszák Jánoska Flóra nagyszerű fordításában. A Csemadok idősebb gárdája, Csizmarek Mátyás népszerű magyar író „Bújócska" című vígjátékával teszi hangulatossá a komáromi estéket. A pedagógiai gimnánázium országszerte híres tánccsoportja is új műsort tanul és mutat be a népi alkotóversenyen. A Csemadok kultúrháza ablakából esténként kihallatszik a népdal. Schmidt Viktor karnagy vezetésével készül az énekkar a verseriyre. Műsorukon a legszebb magyar népi kórusművek szerepelnek. A komáromi utcán ebben a még télre emlékeztető tavaszi estében a hajókürtök búgásába, a hajógyári munkazaj ütemébe az énekkar, hangja a népi zenekarok muzsikája vegyül. Az emberek színházba sietnek. Van választás elég. Pezseg itt az élet a kultúra és művészet minden ágában. -v A Csemadok komáromi helyi csoportja ku túrtermében a felnőttek színjátszó-csoportja' Csizmarek Mátyás „Bújócska" című rendkívül mulatságos vígjátékával vett részt a népi alkotóversenyen. Nagyon szerencsés választás volt, mert a színmű szórakoztat és egyben nevel is. A helyzetkomikumok mellett — bár a darab eseményei Budapesten játszódnak le — van eszmei mondanivalója nekünk, csehszlovákiai dolgozóknak is. A zólyomi színház szlovákra fordítva telt házak mellett játsza a darabot, és a MAJD MINDEN városnak, történelmi nevezetességén kívül, megvan az egyéni jellegzetessége. Léva például híres libafertályáról, Chrudím a bábjáték hagyományáról, Mélnfk a boráról. Es Prága? Sok mindenről nevezetes, de a legsajátságosabb, a legprágaibb benne a Vencel tér. Ha egy vidéki kijelenti, hogy „Prágába utazom", ez alatt ugyanúgy érti a letnai, dejvicei, libeni városrészeket, VENCEL-TÉR tóség, hogy vásárlási kötelezettség * ÜTK' gosan megtárgyalják a legújabb sporteseményeket. Rég nem látott ismerősök találkoznak véletlenül. És mielőtt hazatérne az esti közönség, okvetlenül bekap nélkül akárhányszor végigsétálhat a még két roston sült szafaládét. A helyiségen, hogy először csak szemmel, gondolatban kóstoljon meg mindent, majd bölcs megfontolás után fehérkötényes, gőztői kipirult arcú szakács, kis sátrában fáradhatatlanul tálalja a friss kenyérből, mártásból mint a belvárost. De ha egy prágai is nehéz ellenállni, ha otthon készen azt mondja, ma „Prágába megyek," vár az ebéd. válassza ki azt, amire a legnagyobb és a két szélén nyíló tulipánhoz hagusztusa támadt — mindez olyan csá- sonlóan bevagdosott, ropogósra sült bitó körülmény, amelynek még akkor szafaládéból álló utóvacsorát. Elcsendesül a város, elcsendesül a akkor arra mérget vehetünk, hogy aznap a Vencel téren, helyi tájszólással libuszok, a dudáló autók zajától hana Václavákon és az abból nyíló Rríkopyn, vagy a Na mústkun' találkozunk vele. Végignézi a kirakatokat, betér több üzletbe, álldogál a pultoknál, válogat táruló képet. Igaz, nem vagyunk egyeVencel tér is. A félig üres villamosA CSILINGELŐ VILLAMOSOK, tro- ban ülv

e elgondolkozunk, mennyi történelmd eseménynek volt színhelye ez a hosszúkás, térnek nevezett, de a valóságban inkább széles út. Itt tüntettek a kommunisták az első közgos Vencel tér a Nemzeti Múzeum méltóságteljes épületébe torkollik. A Múzeum előtti kőkorlátra támaszkodva nyugodtan élvezhetjük az elénk társaság idejé

n. ltt és a

z óváros téaz áru között és ami megnyeri tetszését, azt megveszi. Persze ugyanazt megkapná lakhelyétől egy ugrásra ;s, de a „Prágában" vett dolognak lényegesen nagyobb a varázsa. A Detský dúm áruházba szintén bemegy, hátha kaphat valami újdonságot. Végül a sok mászkálástól fáradtán megáll az egyik büfében, vagy cukrászdában és megeszik három-négy szendvicset, vagy ugyanannyi cukrászsüteményt. Kétségtelen, hogy az ilyen kutyafuttában elfogyasztott ebéd százszor jobban ízlik, mint a terített asztai mellett. A zsúfolt büfé, különféle ételek ínycsiklandozó illata, a többi jó étvággyal falatozó ember, a lehedül. Itt soha sincs az ember egyedül. De egymást nem zavarva, szótlanul állunk és nézünk. Nézzük a hangyabolyhoz hasonló nyüzsgést, a fel-alá hullámzó tömeget, ezt a megszokott, nap • nap után ismétlődő, de sohasem egyforma látványt. Mellettünk egy türelmetlen fiatalember folyton az óráját nézi. Eljön? Nem jön el? Titokban vele izgulunk. Este, mikor kigyulladnak a lámpák, megindul az emberáradat a mozik, színházak, szórakozóhelyek felé. Sokan program nélkül, „csak úgy" séren gyűlt össze a főváros lakossága az emlékezetes februári napokban, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul eltiporja a reakciónak súlyos áldozatok árán kivívott szabadságunk ellen irányuló utolsó megmozdulását. Itt manifesztál a dolgozók százezres tömege május elsején. Lelkesen ünnepli a boldog, napfényes jelent és az évről évre szebbnek ígérkező jövőt. Itt vigad és táncol a fiatalság felszabadulásunk ünnepén, a Győzelem napján. A VENCEL TÉR — egyszerű héttálgatnak a neon reklámoktői fényes köznapok és történelmi események Vencel téren. ' Közben megállnak a kirakatban játszó televízor előtt. Hanszínhelye — Prágának pezsgő élettel lüktető szíve. Kis Éva kassai szlovák Nemzeti Színház is rövidesen műsorára tűzi. A komáromi Csemadok-csoport, amely a „Vitézek és hősök" szlnrehozatalával bebizonyította, hogy nagyobb színművek bemutatásában is megállja a helyét, most a könnyebb műfaj, a vígjáték terén szerzett újabb babérokat. Reméljük, hogy a Bújócskát sokáig műsoron tartják még. A Csemadok komáromi helyi csoportja azonban nem feledkezik meg a legkisebbek kultúrigényeinek kielégítéséről sem. A Csin-bum cirkuszi előadások sikersorozata után most mesejátékkal örvendeztette meg Komárom ifjúságát (valljuk be, minket idősebbeket is), színrehozta a Csipkerózsikát, gyermekkorunk kedves meséjének színpadi változatát. Löwinger László ifjúsági rendező jó munkáját dicséri a siker. Nem csekély feladat nyolcvankét gyermekszereplőt betanítani, és a követelményeknek megfelelően mozgatni a színpadon, nem egyszer tömegjelenetekben. Az előadás kiegyensúlyozott volt, szép és látványos, amelyhez nagyban hozzájárultak a Boček Zsuzsa kosztümtervei alapján készült jelmezek is. A díszletek Mester elvtárs jó munkáját dicsérik. A Csemadok e kis mesejáték bemutatásával nagy szolgálatot tett, mert nemcsak szórakoztatta az ifjúságot, hanem be is kapcsolta őket a színjátszásba. Az építési vállalat színjátszóinál, az iskolákban, a munkaerótartalékok intézetében és még sok más helyen szintén lelkes műkedvelők készülnek, tanulnak, hogy a versenyen bemutathassák tudásukat, egyévi munkájuk gyümölcsét. Gerley Tibor elvtárs, a nyitrai kerületi tanacsadó vezetője, boldog mosollyal jár-kel Komárom utcáin. A sok sikerben része van az ő jó munkájának is, hiszen lankadatlan szorgalommal látja el tanáccsal a műkedvelőket. Király Dezső elvtárs, a Magyar Területi Színház tagja mint kerületi instruktor szintén lelkesen kapcsolódott be a műkedvelők irányításába ós tanácsaival nrfgyban hozzájárult a Bújócska és a Csipkerózsika sikeréhez, így segíti a hivatásos színész a műkedvelőt. Bizonyítéka ez annak is, hogy ahol hivatásos színház van, ott nem nyomják el, hanem ellenkezőleg, segítik a műkedvelő színjátszást. Ma mi látogatjuk a műkedvelő előadásokat, holnap ők tapsolnak nekünk A szevillái borbély vagy a Finom úriház előadásain a színházban. Bejárnak próbáinkra és mi szeretettel látjuk őket, boldoggá tesz minket munkánk iránti érdeklődésük. Komárom büszke műkedvelőire, azok munkájára és eredményeire. A verseny sikere igazolta a párt és a kormány kultúrpolitikájának helyes valóra váltását: Komáromban a nép legszélesebb tömegeit vonták be a kultúrinunkába. SIPOSS JENŐ, a Magyar Területi Színház tagja. A NÉPI EGYÜTTESEK VEZETŐINEK ÉRTEKEZLETÉRŐL Bratislavában értekezletet tartottak a műkedvelő népi együttesek vezetői. Énekkar-, zenekar- és tánccsoportvezetők gyűltek össze a kerület minden tájáról, hogy megtárgyalják eredményeiket és az együttesek problémáit. Vajda József, a Csemadok titkára, tartott bevezető előadást. Rámutatott eddigi eredményeikre és hibáikra. A népi táncművészetről Hemerkáné Ládler Olga tartott előadást. Hangsúlyozta a tánc jellegének és tartalmának fontosságát. Beszélt a népi táncok kialakulásáról éi történetéről. Kórusmozgalmunkat és népi zenénket Szíjjártó Jenő értékelte. Megmagyarázta, hogyan kell népdalgyűjtést végezni, kórusokat betanítani, vezényelni és állandóan fejleszteni az éneklés készségét az emberekben. Népi zenekaraink tagjait figyelmeztette, hogy az elméleti tanulást, a kottaolvasást ne becsüljék le. A népviseletek helyes felhasználásáról és felújításáról Bocsek Zsuzsa tartott ismertető előadást. Az értékes ideológiai és szakelőadásokat vita követte, melyben a jelenlevők a Csemadok központ hiányos segítségét bírálták, valamint eddigi sikereikről beszéltek. V, J. \