Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-31 / 77. szám, csütörtök

Vietnam demokratikus kormánya az ország békés egyesítéséért küzd. Éz a béketüntetésen menetelő katona nemrég még partizánként harcolt az őserdőben. Mezőgazdasági hírek Lengyelországból AZ EGYESÜLT LENGYEL MUN­KÁSPÁRT KB második plenáris ülé­sének határozata értelmében a legkö­zelebbi években Lengyelországban 800 ezer hektár eddig műveletlen és parlagon heverő földet fognak meg­munkálni. A múlt év folyamán až or­szág különféle kerületeiben több mint 145 ezer hektár szűzföldet müveitek meg. A kosalini, szcezini és zeleno hcrski kerületekben új állami gazda­ságok létesültek. A Lengyel Ifjúsági Szövetség központi vezetőségének fel­hívására a fiatalok ezrei dolgoznak az üj állami birtokokon. A NÖVÉNYTERMELÉSI ÉS AKKU­MÁIIZÄLÔ INTÉZET dolgozói ,,íi­214"-es jelzésű új zabfajtát termesz­tettek ki a nagyon későn érő takar­mánynövények csoportjából. Az inté­zetben, valamint a különféle micsu­rini-körökben Lengyelország külön­böző kerületeiben folytatott kísérletek igazolják, hogy az új zabfajta hektá­ronként 30 métermázsa termést ad és hogy a kártevőknek ellenáll. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS fejlődésé­nek nagyon fontos tényezője az a verseny, amit 1952 óta a Lengyel Nép­köztársaságban évről évre rendez a földművesek önsegélyző szövetsége és a Nők Ligája. 1954-ben a versenyben mintegy 530 000 falusi asszony vett részt, vagy­is ötször annyian, mint az 1950. év­ben. A verseny részvevői nagy sike­reket értek el. A szarvasmarhaáMo­mány majdnem 268 ezerrel, a sertés­állomány 795 ezerrel, a juhállomány 230 ezerrel, a baromfiállomány 5 mil­lió 300 ezerrel és a házinyulak állo­mánya 381 ezerrel emelkedett. A verseny részvevői terven felül beszolgáltattak 13 és fél millió kilő vágómarhát és majdnem 59 millió li­ter tejet. Ezenkívül a falusi szövet­kezeti üzletekben nagymennyiségű tojést és gyapjút adtak át. A népi kormány vezetése alatt a fogyasztási szövet­kezetek széles alapokon nyugvó tömegszervezetté' váltak. Az 1954. év folyamán a falűsi szövetkezetek 60 szaza­lékkai több mezőgazdasági terméket vásároltak fel, mint 1953-ban és háromszor annyi ipari terméket adtak el, mint az előző évben. A legjobb eredményeket áz aradi, a szeeavi és jassyi kerület fogyasztási szövetkezetei érték el. • • • A bulgáriai kőszénbányászat fejlődése Építik a lengyel kohászok városát A román fogyasztási szövetkezetek sikere Krakkó közielében épült fel Nová Huta, a lengyel kohászok szocialista városa. Ma már 70 ezer lakosa van, s úgyszólván minden hónap­ban új hatalmas épületekkel bővül. Ű-jabb és űjájjb üzleteke.t. új bölcsődéket, óvodákat, klu­bokat, vendéglőket nyitnak meg. Nova Huta városának ma már 92 különféle üzlete, több mjnt 20 vendéglője és étterme, 13 klúb-ja van. Bz évben a tervbevett építkezé­sek 41'5 ezer köbméterre rúgnak, vagyis majd­nem annyira, amennyit öt év alatt építettek. Magyarország felszabadulásának 10. évfordu­lója tiszteletére széleskörű munkaverseny bon­takozott ki szerte az országban. Ebbe a mun­kaversenybe teljes mértékben bekapcsolódott a magyar ifjúság is, amelynek megvan a lehető­sége, hogy elsajátítsa a legkorszerűbb munka­módszereket. Képünkön egyik modern ipari tanuló-otthon műhelyét látjuk. Bulgáriáiban a kőszénbányászat termelése a második ötéves terv folyamán jelentősén emel­kedik. A szénbányászat 64 százalékban gépe­sített, a szállítás 91,5 százalékban. Ez évben 'űj bányákat helyeznek üzembe évi 2 millió 275 ezer tonna kapacitással. A népgazdálkodás ré­szére jobban biztosíthatják így a szénszükség­letet, a lakosság pedig 40 százalékkal több tü­zelőanyagot kap, mint eddig. A második ötéves terv (1953—1957) végére a bulgáriai széntermelés összehasonlítva az 1-952. évi termeléssel 89 százalékkal növekszik. Tibetben új országutakat építenek E napokban kezdték meg Tibetben egy nagyon fontos országút építését, amely Sigacet, az ország második leg­nagyobb városát köti össze Gjance városával, Tibet délkeleti fontos ke­reskedelmi központjával. Az ország­út építését, amely a Himalája meredek oldalain, mintegy háromezer méter tengerfeletti magasságban halad majd, még ez évben befejezik. Tibet úthálózata — hála a népi kor­mány gondoskodásának — állandóan bővül. 1954 decemberében két új or­szágúton indult meg a forgalom, amely Tibetet Csikan és Csinhai kínai tar­tományokkal köti össze. Rövidesen megkezdik egy további országút épí­tését Lhassza és Sigace között. Az új országutakon megindult for­galomnak óriási jelentősége van Tibet gazdasági és kulturális élete szem­pontjából. • • • Egyezmény Kína és Bulgária között a tudományos és technikai együttműködésről Március 23-án Szófiában a Kinai Népköztársaság és a Bolgár Népköz­társaság között tudományor és tech­nikai együttműködésre vonatkozó egyezményt kötöttek, amelynek értel­mében mindkét ország kicseréli ta­pasztalatait a népgazdaság összes ágazataiban. Az egész kínai nép szereti és megbecsüli a kínai nép­hadsereget, amely felszabadította az országot. Ma Kína békés élete felett őrködik ez a hadsereg. Csekian partmenti tartomány lakói ajándékot adtak át a kínai néphadsereg^ nek hálájuk jeléül, hogy felszabadították a csangkajseki banditák uralma alól a partmenti szigeteket. Képünkön két kínai pionír egész faluja nevében leveleket és aján­dékokat ad át a katonáknak. • • * Sanghajban, a legnagyobb kínai városban egyre több parkot építenek. Áz utóbbi öt évben Sanghajban 18 új példásan rendben tartott parkot létesítettek. Az ötödik Chopin-versenyre Varsóba érkezett fiatal zongoristák egjy csoportja meglátogatta a Mazowsze ének- és táncegyüttest. Képünkön (balról-jobbra) Lidia Grychtolowna (lengyel), Lodzimierz Obidowicz (lengyel), Maiince Peris (ceyloni) és Naum Sztarkman (szovjet) az együttes egyik tagjával ismerkednek. Az egész világon nagy érdeklődés előzte meg a lengyelországi ötödik Chopin zenei versenyt. Sok-sok fiatal zeneművész neve­zett be. A versenyen egy egész sor kiváló tehetséges művész mutatkozott be Varsó zenekedvelő közönségének. Bulgáriában ólom- és cinkkohászati üzem épül A Bolgár Népköztársaságban rohamos ütemben fejezik be egy ólom- és cinkkohászati üzem építését. Az üzem épülete már teljesen kész. A műhelyekben most szerelik fél a gépeket. A villanyolvasztóban Kiril Bóriszov sze­relőbrigádja határidő előtt teljesíti minden feladatát. Most a transzformátorok szerelésén dolgozik és normáját naponta 160 százalékra teljesíti. Az üzem munkaegyüt­tese kötelezte magát, hogy május l-re a gyár üzemképes lesz. Meghajolva a Wallstreet és a nyu­gatnémet nehézipar fejedelmeinek kí­vánsága előtt, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke, Heuss aláírta a párizsi háborús egyezményeket. Meg­feledkezve ígéretéről, nem várta be a karlsruhei alkotmányi bíróság döntéséi a Német Szociáldemokrata Párt által benyújtott panasz ügyében, amely két­ségbevonta a Saar-egyezmény törvé­nyességét. így tehát „szentesítették" a német nemzeten elkövetett gyaláza­tos árulás és a világbéke ellen szer­vezett merénylet okmányát. A nyugatnémet nehézipar most már „törvényes" alapon készülődik az új­rafelfegyverzésre, mely a monopolis­táknak növekvő profitot ígér, a mun­kásokra nézve pedig — mint maguk a nyugatnémet nagyipari szövetségek vezetői kiszámították — legalább 10 9/ó-kal nagyobb kizsákmányolást ered­ményez. A Német. Szövetségi Köztársaság vá­rosaiban már serényen tevékenyked­nek a „toborzó-irodák", a páncélko­csikkal felszerelt nyugatnémet határ­vidéki csapatok teljes kiképzést kap­nak, a különféle nyugatnémet tarto­mányok készültségi rendőralakulatai hadgyakorlatoznak s mint a „Neues Deutschland" című lap írja, kiképzik őket „a felkelési területek lecsendesí­tésére." Mindez persze csak ízlelítő abból a háborús készülődések jegyében álló politikából, melynek éle elsősorban a békéért, a nemzeti függetlenségert és egységért küzdő osztályöntudatos munkásság és a szakszervezeti moz­galom ellen irányul. Különösen figyelmet érdemelnek az úgynevezett katonai szövetségek talál­kozói: — Nyugat-Berlinben is mind­jobban előremerészkedik a hírhedt fa­siszta Kyffhaeuserbund, mely kihívóan fenyegeti Németország dolgozóit. A fasiszta szervezetek a megfélem­lítés eszközeihez nyúlnak, hogy lesze­reljék a német ifjak ellenállási moz­galmát, akikről a Blank-Hivatal* (vagyis a mostani nyugatnémet hadügymi­nisztérium) ejjyik vezetője, Dr. Barth kijelentette, hogy 80—90%-uk ellenzi úgy a kényszersorozást, mint a zsol­dos-hadsereg felállítását. A francia köztársasági tanácsban is kierőszakolták a párizsi háborús egyezmények ratifikálását. Edgár Faú­ré miniszterelnöknek újra meg újra köz­be kellett lépnie, hogy biztosítsa az ame­rikai és angol imperialisták parancsá­nak, fenntartás nélküli végrehajtását. A kommunista és más hazafias érzésnek engedő szenátorok ellenvetéseivel szemben, melyeknek több mint 1500 küldöttség, sok ezer tiltakozó gyűlés és távirat, s a szabadságszerető francia nép zömének szenvedélyes békeakarata adott súlyt, Edgár Faure állandóan csak a már annyiszor elcsépelt és meg­cáfolt érveket ismételgette. Hol arra hivatkozott, hogy Franciaország eluta­sító magatartása mit' sem változtatna a bonni ratifikáción, hol arra, hogy az Atlanti Szövetségben üresen maradt bársonyszéket — mint Churchill fe­nyegetőleg mondotta — más foglal­hatná el, hol pedig igyekezett meg­cáfolni, hogy Franciaországot szövet­ségesei zsarolják. Nem hiányoztak a Szovjetunió elleni rágalmazások sem, melyekben különösen Pinay külügymi­niszter „jeleskedett." Edgár Faure, a kormány feje mindenről beszélt, csak a francia népről nem, melynek nevé­ben Joanny Berlioz kommunista sze­nátor a jobboldali szocialistákhoz for­dulva megkérdezte: „Hogyan lehetsé­ges, hogy a francia szocialisták Hitler örököseit támogatják és nem hallják meg a német elvbarátaik hangját, akik nem akarják a felfegyverzést?" Sü­ket maradt az USA pórázán vezetett jobboldal a haladó szellemű Petit tá­bornok szavaival szemben is, aki ezt mondta: „Németország felfegyverzése er­kölcstelen, sérti halottaink emlékét. A német-francia megbékélés csak úgy jöhet létre, ha a nácizmust tel­jesen kisöpörték Németországból." Nem akarta a megátalkodott reakció Aubert szocialista szenátor szavait sem megérteni, aki világosan megmondot­ta, hogy a felfegyverzés fenyegeti Franciaország biztonságát és. a békét. „Vajon azok, akik ma Németország fel­fegyverzése mellett szavaznak, elfe­lejtették már a csizmák kopogását a párizsi utcákon, vagy a kivégző-oszta­gok fegyvereinek ropogását a hajnali órákban" kérdezte Aubert, majd hoz­zátette: „Nem gyűlölöm a németeket; a volt frontharcosok sohasem gyűlöl­ték őket, de hű vagyok bajtársaim em­lékéhez. Nem vagyok Európa-ellenes, de szeretném, ha Európát gazdasági és szociális alapon építenék fel, nem pedig a német hadsereg alapján."* A szavazás minden zsarolás, fenye­getés és diplomáciai fondorlat ellenére sem leplezhette azt a tényt, hogy az egyes burzsoá pártcsoportokon belül komoly bomladozások észlelhetők. Bár a kommunista pártnak csak 14 szená­tora van, mégis a köztársasági tanács­nak csaknem egyharmada, tehát több mint száz szenátor szavazott a ratifi­káció ellen. így hát, ha ugyan nem is azonos meggondolásból, de a kommu­nistákkal együtt figyelemreméltó szá­mú haladó, radikális, szocialista, füg­getlen és más pártbeli védte hazafi módjára Franciaország becsületét. De ez a kép távolról sem tükrözi tel­jesen az ország legszélesebb népré­tegeinek hangulatát, akik halálosan gyűlölve a fasizmust, meg az amerí­kai-angol imperializmust összes csat­lósaival, a békeszerető, egységes és demokratikus Németország megte­remtésére, a békére vágyódnak. Tudja ezt azonban Edgár Faure is, aki tárgyalásokat ígért a Szovjetunióval, hogy áltassa az ingadozó szenátorokat és csendesítse a békeszerető francia népet, amely a Szovjetunióban és a népi demokráciákban látja a világbeke legfőbb támaszait. A Köztársasági Ta­nácsban kierőszakolt ratifikáció sem­miképpen sem csüggeszti el Francia­ország dolgozóit. Ellenkezőleg: harcu­kat még az eddiginél is nagyobb erély­lyel folytatják A nagyhatalmak kormányfői tanácskozásának lehetőségei, melyeket egyébként Dwight Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke március 23-i sajtóértekzeletén latolgatott, kedvező visszhangot keltettek a szovjet kor­mánynál. A Szovjetunió kormánya minden al­kalmat, amely előmozdítja a nemzet­közi feszültség enyhítését, készséggel megragad. így cselekedett mindig a múltban és következetes békepolitikát folytat továbbra is. Mikor tehát az el­múlt napokban a TASZSZ munkatársa megkérdezte N. A. Bulganyint, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökét, mit szól a szovjet kormány Eisenhower nyilatkozatához, Bulganyin elvtárs ki­jelentette, hogy a szovjet kormány, mint azelőtt is, kedvező állást foglal el az Egyesült Államok elnökének a négyhatalmi tanácskozásokra vonatk- ­ző elgondolása tekintetében. Ugyanak­kor utalt arra. hogy a szovjet kormány már javasolta, tartsanak a legrövidebb időn belül olyan négyhatalmi tanács­kozást, melyen meg lehetne oldani az osztrák államszerződés kérdését. A Szovjetunió kormánya tehát konk­rét kezdeményezéssel is módot ad az amerikai kormánynak, hogy hatéko­nyan hozzájáruljon a nemzetközi fe­szültség egyik okozójának kiküszöbö­léséhez. Mint a nyuňati sajtó számos megnyilatkozása mutatja, a Szovjet­unió békepoli tiká iának őszinteségét je­lentős burzsoá csoportok sem von­hatják kétségbe. X. i I

Next

/
Thumbnails
Contents