Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-31 / 77. szám, csütörtök

1955. március 31. III %lö 3 A dolgozók életszínvonalának további emelésére irányuló intézkedések és a párt feladatai állandó növelése és gazdaságossá tétele. Ezt bizonyítják azok a tervek és ^ határozatok, amelyeket pártunk és kormányunk a mezőgazdasági termelés és a közszükségleti cikkek termelése fejlesztésének érdekében elfogadott. A növekvő kereslet kielégítésében és a vásárlóerő gazdaságos célszerű felhasználásában sokat segíthetnek szocialista kereskedelmünk dolgozói. Ezzel kapcsolatban beszélni kell munkájukról. Annak ellenére, hogy a szabad piac fejlesztésével munkájuk lényegesen javult, még mindig vannak hiányosságok. A kereskedelmi dolgozóknak tudatában kell lenniök a szocialista kereskedelem jelentőségének, amely a szükségleti cikkek elosztásának alapformája. Ezért fontos, hogy munkájukat mindenképpen fejlesszék és tökéletesítsék. Kereskedelmi dolgozóinknak, kezdve az elárusítóhelytől a vállalaton, a főosztályon át, egészen a minisztériumig sokkal nagyobb figyelmet kell szentelniük a lakosság keresletének, amely a vásárlóképesség növekedésével menynyiségileg és minőségileg is növekszik. A kereskedelemnek tervszerűen kell hatni — sokkal jobban, mint bármikor — a termelésre, a termelt árucikkek választékának bővítésére és jóminőségű előállítására. Emellett arról is szó van, hogy a kereskedelem hivatása ne legyen egyoldalú, ne irányuljon csak a termelésre. A vásárlók ízlése és kereslete állandóan változik, éppen ezért a kereskedelemtől függ, hogy céltudatosan nevelje őket a szocialista reklám helyes felhasználásával. A kereslet így nemcsak serkenteni fogja a termelést, hanem maga a termelés és a megfelelő kínálat szabja meg a keresletet. Még mindig sok olyan elárusítóhely van, ahol az eladók viszonya a vásárlókhoz magán viseli a jegyrendszer idejének sok maradványát, amikor nem árusítottak, csak szétosztották az árut. Vásárlóink megkönnyítik munkájukat azzal, hogy érdeklődést és megértést tanúsítanak az új árucikkek iránt, ahogy ez megmutatkozott pl. a fagyasztott árucikkek és a tejkonzervek árusításánál. Ezek az árucikkek keresettekké váltak. Meg kell mondani az ilyen elárusítók címére, hogy tudatosítaniok kell magukban a kereskedelem közgazdasági funkciónak lényeges megváltozását és meg kell változtatniok a vásárlóhoz való viszonyukat. Ennek első alapelve a vásárlók kívánságainak és igényeinek respektálása és természetesen és főleg a teljes becsületesség az árak, a helyes mérték és mérés betartásában. Sajnálatos, hogy ezt a magától értetődő alapelvet nagyon sok elárusítóhelyen nem tartják be következetesen. Nagy feladata van a szövetkezeti kereskedelemnek a vidéki lakosság ellátásában. Földműveseink életszínvonala különösen a pénzreform óta rendkívüli módon emelkedett és megnőttek mezőgazdasági dolgozóink követelményei is a közellátással szemben. A szövetkezeti kereskedelem ma nem elégedhetik meg azzal, hogy a vidék lakosságát csak a napi szükséglet cikkeivel látja el. Egész népgazdaságunk fejlődése következtében gyorsan eltűnik az egykori szakadék a város és a vidék között. A vidéki lakosság szükségleteiben jelentős helyet foglal el a könyvek, a villanymosógépek, a motorkerékpárok, fényképezőgépek, sportcikkek kereslete. • Ezzel a valósággal feltétlenül számolnunk kell a szövetkezeti kereskedelem forgalmában. Egyidejűleg rendkívülien megnőtt az építőanyagok és a kisebb gazdasági eszközök utáni kereslet. Nem mindig az alapok, hanem elsősorban a szövetkezeti kereskedelem jő munkájának kérdése az, hogy a keresletet mindig kellő időben és gyorsan kielégítse a termeléssel és a helyi gazdaság vállalataival szorosan együttműködve. Földműveseink szükségleteinek folyamatos kielégítése a kisebb gazdasági eszközökben és a gazdasági szükségletekben fontos alkotó része a város és a falu gazdasági kapcsolatának, jelentős része van a mezőgazdasági termelés biztosításában. A termelés címére meg kell azonban jegyezni, hogy nem reagál elég gyorsan a kereskedelem követelményeire, amennyiben új árucikkek bevezetéséről van szó, főleg ott, ahol ez sem nagy befektetést, sem pedig sok munkaerőt nem igényel. Az eddiginél sokkal gyorsabban kell áttérnie az új árucikkek gyártására, amelyeknél teljes mértékben érvényesíteni lehet a technika fejlettségét és népünk nagy művészi adottságát. Az elmúlt évben a helyi gazdaság vállalatainak és a termelési szövetkezeteknek nagyobb részük volt a lakosság ellátásában., Hangsúlyozni kell, hogy a helyi ipar és a termelő szövetkezetek nem vesztik el jelentőségüket a fejlett szocialista ipar létezésével, ellenkezőleg, a nagyipar fejlődése feltételezi a termelés növelését a helyi ipar vállalataiban, főleg az apró közszükségleti cikkek termelésében. Az idén szükséges lesz, hogy e vállalatok jelentősége a lakosság ellátásában tovább növekedjék. Amig a helyi gazdaság vállalatainál és a termelési szövetkezeteknél a szükségleti cikkek gyártásában sikeres emelkedést figyelhetünk meg, a közszolgáltatásban a helyzet a Központi Bizottság, a párt és a kormány állandó bíráló figyelmeztetései ellenére továbbra sem kielégítő. Szükséges tehát, hogy a dolgozóknak nyújtott közszolgálatok fejlesztésében gyors és gyökeres javításokat eszközöljünk. Ez azt jelenti, hogy nagyobb mértékben kell megszervezni a lábbeli, ruhanemű javítását, a fehérnemű mosását, a lakások és házak karbantartását stb. Természetes, hogy a bérek és fizetések reálértékének emelésével, ami a kiskereskedelmi árak csökkentésének következménye, nő a lakosság igénye mindenféle közszolgáltatással szemben. A helyi gazdaság és a termelési szövetkezetek fő feladata, hogy a közszolgálat iránti keresletet teljes mértékben kielégítsék. A kiszolgálásra ugyanaz érvényes, mint a közszükségleti cikekk növekvő keresletére. Emellet biztosítani kell, hogy lakosságunk kiszolgálását gondosan, pontosan és lelkiismeretesen végezzék. Még mindig előfordulnak panaszok a javítások elvégzésére, azok hosszú idejére és a vásárlók becsapására. Különösen ezeket a tüneteket kell felszámolni, hogy a lakosság személyi szükségletei kielégítésének ezen a terén is biztosítva legyen az, hogy a kiszolgálást jobban és becsületesebben végezzük el, mint a kapitalizmus idejében. IV. Az új, negyedik árleszállításra az előzőkhöz hasonlóan jellemző az ipari szükségleti cikkek nagyobb arányú leszállítása az élelmiszereknél. Az árpolitikai tendenciája, amely az élelmiszer- és az ipari cikkek arányában változást jelent, a pénzreform óta az árleszállítás vonalát követi, mert az ipari szükségleti cikkek árai gyorsabban csökkennek, mint az élelmiszereké. Ez a fejlődés egyrészt teljesen megfelel szocialista iparunk eredményeinek és összhangban van gazdaságunkka^, annak felépítésével és színvonalával, másrészt mezőgazdasági termelésünk lemaradását és azt mutatja, hogy az élelmiszercikkek szükségletét a mezőgazdasági termények aránytalanul nagy behozatalával kell fedeznünk. Iparunk hatalmas fejlődése, különösen' a nehéziparé, mely egész népgazdaságunk további fejlődésének alapja, biztosítja népünk jólétének állandó növekedését. Az eddigi árleszállítások, amelyek lakosságunknak jelentős megtakarítást jelentettek főleg az ipari cikkek árának leszállításával, hazánk ipari fejlődését bizonyítják. Iparunknak nagy jelentősége van nemcsak belpiacunk szempontjából és az életszínvonal emelése terén, hanem külkereskedelmi szempontból is. Ezt tudnunk kell különösen azért, mert a negyedik árleszállítás alkalmával egész sor iparcikk árát csökkentettük, amelyek túlnyomó részét behozott nyersanyagból állítjuk elő — és ugyanez érvényes az élelmiszercikkekre is. Szocialista iparunk ezen az úton is biztosítja a lakosság életszínvonalának emelése, és az árleszállítás irányvonalának betartását. Ezért az a lakosság életszínvonalának emelésében elért eddigi sikerek elsősorban iparunk sikeres munkájának eredményei s egyidejűleg szocialista iparosítási politikánk helyességének bizonyítékai. Annál súlyosabb a baj, hogy üzemeink, különösen a gépipari, de más üzemek is, például a kohó, könynyűipari, a faipari üzemeink ezt az évet ismét a külkereskedelmi szállítások rossz teljesítésével kezdték meg. Komolyan meg kell mondani, hogy a X. kongresszus ama figyelmeztetése után, hogy a külkereskedelmi szállítások teljesítésében tarthatatlan a helyzet és azután, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Közppnti Bizottságának októberi és decemberi ülése is figyelmeztetett erre, nem mehetünk el ezek mellett az állandóan ismétlődő és semmivel sem igazolható hiányosságok mellett szó nélkül. A külkereskedelem a szocializmus táborának országai közötti gazdasági együttműködés egjyik fő formája. Ez az együttműködés lehetővé teszi a szocialista tábor országainak, hogy felszámolják a fejlődés egyoldalúságát, amelyet a kapitalizmustól örököltek és hogy megteremtsék a szocialista iparosítás, a lakosság életszínvonala emelésének, gazdaságuk arányos fejlődésének kedvező feltételeit. A külkereskedelmi szállítások késedelmes teljesítésével politikai és gazdasági károkat okozunk a testvéri országoknak. Nem szabad vállalatainkban megtörténnie semmilyen esetben sem annak, hogy késedelmesen vagy nem jó minőségben intézik el a Szovjetunióba szóló szállítást, amely sokoldalú segítségével lehetővé tette iparunk kiépítését és rohamos fejlesztését, s amelyre minden nehézségünkben támaszkodunk. Komolyak azok a politikai károk is, amelyeket a kapitalista piacokra való szállítások késedelmessége okoz. Mennyivel nagyobbak lehetnének gazdaságunk sikerei s így az árleszállítás eredményei is, ha a mezőgazdasági termelés nem maradna le az ipari termelés mögött, ha pártunk X. kongresszusa irányelveit következetesebben betartanók minden ipari üzemünkben, s elsősorban mezőgazdaságunkban. 1949-től az ipari termelést 108 százalékkal növeltük, a mezőgazdasági termelés azonban lényegében a háború előtti színvonalon mozog. Ennek ellenére a párt és a kormány intézkedései különösen 1953-tól mezőgazdaságunkban a begyűjtési árak emelésével s a beadási kötelezettségek csökkentésével hozzájárultak ahhoz, hogy földműveseink jövedelme a termelés jelentéktelen növekedése és a személyi szükségletek fokozása ellenére emelkedett. Lényegesen megjavult az egységes földművesszövetkezetek pénzügyi helyzete, nagyobb lett a munkaegység értéke, emelkedett az állami gazdaságok dolgozóinak átlagos keresete. Eddigi ár leszállítási politikánk különösen mezőgazdasági dolgozóink szempontjából kedvező. Mezőgazdasági dolgozóink sokkal több olyan iparcikket és olyan élelmiszereket vásárolnak, melyek ára gyorsabban esik, s amelyeket külföldről hozunk be az ipari cikkek ellenértékeként. (Rizs, tea, növényi zsiradék stb.) Ezért a földműves családok kiadásai gyorsabban csökkennek, mint a munkáscsaládoké. Az állami ^ statisztikai hivatal által megfigyelt családi számlák szerint minden olyan cikknek, amelyet a munkáscsaládok a pénzreform óta vásároltak, 17 százalékkal csökkent az ára. Mezőgazdasági dolgozóink jövedelmeinek lényeges emelkedését biztosítja a párt és a kormány ama határozata, amellyel 1955. március 1-től emelték a vágómarha, a cukorrépa, a komló, és más termények felvásárlási árait. Ezzel az intézkedéssel ez idén 372 millió koronával emelkedik az EFSZ-tagok és az egyénileg gazdálkodó földművesek jövedelme a tervezett begyűjtés teljesítése esetén. A tervezett hozamok túlteljesítése tartalékot jelent e jövedelmek emelkedésében. A beadási normák 1953. évi csökkentése és a felvásárlási, valamint a begyűjtési árak többszörös emelése, beleszámítva az utolsót, az 1955. márciusit is, azt jelentik, hogy földműveseink jövedelmei a fontosabb mezőgazdasági termények beadásából az 1952-es évhez viszonyítva csak a begyűjtési és a felvásárlási árak emelkedése következtében egy évben 2,3 milliárd koronát jelentenek a termelés azonos terjedelme mellett. A mezőgazdasági termelés növelésének érdekében az elkövetkezendő kéthárom évre pártunk és kormányunk a legkülönfélébb intézkedéseket teszi anyagi — főleg mezőgazdaságunk termelési-technikai alapja megerősítésére. Egyidejűleg bevezettük a ' mezőgazdasági tervezés új • módját, amely a legnagyobb lehetőségeket megadja földműveseinknek alkotó kezdeményezésük fejlesztésére, a föld természetes gazdagságának és az időjárási viszonyoknak kihasználására, amelyek a termelés további lényeges növekedésében s ezzel a földművesek jövedelmeinek emelkedésében mutatkoznak meg. Jelentős feladata van itt az állami begyűjtésnek, amelynek segítségével földműveseink előnyösen értékesíthetik terményeiket beadási kötelezettségük teljesítése után. Az állami felvásárlásnak jelentős a szerepe mér most is. Az egyénileg gazdálkodó földművesek és az egységes földművesszövetkezetek részesedése az állami felvásárlásban az egész begyűjtéshez viszonyítva a vágómarha felvásárlásánál az 1952. évi 2 százalékról 1954-ben 14 százalékra, a sertéseknél 6 százalékról 24 százalékra, a tejnél 4,5 százalékról 15,4 százalékra, a tojásnál 5 százalékről 18 százalékra, a cukorrépánál 20 százalékra, a komlónál 23 százalékra növekedett. A begyűjtési árak legutóbbi rendezése annyit jelent, hogy például egy földműves jövedelme egy 450 kg-os tehérmél 630 koronával, a komló begyűjtésénél egy hektárról 1954-ben 1000 koronával emelkedett. Az 1954. év eredményei már világosan bizonyítják, hogy egységes földművesszövetkezeteink tagjainak jövedelme emelkedik, így pl. a krnovi járás Dubnice községének egységes földművesszövetkezetében 1954-ben egy munkaegységre 36,14 koronát fizettek. A sedlčani járás pŕišovi egységes földművesszövetkezete 32 koronát, a horoméricei egységes földmüvesszövetkezetben 27 koronát fizettek egy munkaegységre a természetbenieken kívül. A repovi egységes földművesszövetkezetben 30 koronát fizettek egy munkaegységre. Korychová szövetkezeti tag 26 000 koronát, Zimová 29 000 koronát, Kopalová 24 000 koronát kapott. Mindent megtettünk tehát a neovedik árleszállítással együtt az egyénileg gazdálkodó földművesek és az EFSZ tagok anyagi érdekeltségének emelésére, a mezőgazdasági termelés növelésére, hogy földműveseink életszínvonala maximális ütemben emelkedjék. A párt és a kormány ezen intézkedések megtételénél elsősorban azzal számol, hogy a megvalósított intézkedések arra lelkesítik a dolgozó parasztokat, hogy teljes mértékben megműveljék az egész mezőgazdasági földterületet, növeljék a mezőgazdasági termelés intenzitását és így továbbfejlesszék a város és a falu közti termelési és piaci kapcsolatok kibontakozását, még jobban megszilárdítsák a munkás-paraszt szövetséget, A parasztjainkra, a gép- és traktorállomások, az állami gazdaságok, a mezőgazdasági igazgatás dolgozóira, a nemzeti bizottságok funkcionáriusaira és elsősorban valamennyi pártszervezetünkre, kezdve a falusi szervezetekkel, ebből háruló kötelezettséget még egy ténnyel kell megindokolnunk. A mezőgazdasági termékek begyűjtési és felvásárlási árainak emelése korlátozza nemcsak az élelmiszereknél, hanem az ipari árucikkeknél is a kiskereskedelmi árak csökkentésének lehetőségeit. A mezőgazdaságban dolgozó lakosság jövedelmének növelése tehát az egész felhalmozás számlájára megy, ennek minden következményével, amit a felhalmozási alap csökkentése von maga után. Ezért állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a lakosság életszínvonala tartós emelése az árcsökkentések útján csak azzal a feltétellel valósítható meg, ha állandóan növekszik a termelés a népgazdaság minden ágazatában a legnagyobb gzdaságosság betartásával. Tehát egyáltalában nem lehetünk elégedettek mezőgazdaságunk jelenlegi színvonalával. Annál kevésbé sem, mivel a további árcsökkentés lehetősége közvetlenül összefügg azzal a feltétellel, hogy saját mezőgazdasági termelésünk segítségével növeljük a lakosság ellátását szolgáló központi alapokat. Ezért oly fontos, hogy feltétlenül teljesítsük a mezőgazdaság termelési feladatait pártunk X. kongresszusa irányelveinek és a Központi Bizottság februári plenáris ülése határozatainak értelmében, hogy teljesítsük és túllépjük 1955-ben a begyűjtés és az állami felvásárlás tervét. . A begyűjtés teljesítése azonban az év elejétől kezdve ki nem elégítő, éspedig nemcsak a marhahúsnál, hanem a kedvező állományok ellenére a sertéseknél ís. Az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk az állami gazdaságok begyűjtésére is. A hústermeléshez hasonló nehézségekkel küzdünk a takarmánybegyűjtésben is. Az állami gazdaságokban azonban a hiányos ellenőrzés következtében ennek ellenére megtűrjük hogy januárban 126,9 %-ra, februárban pedig 123,3 %-ra lépték túl darabonként és naponként a tervezett takarmányfogyasztást. Hacsak az állami gazdaságokban teremtenénk rendet, sok ezer tonna húst nyernénk bármilyen befektetés nélkül. Nem a központi alapokat kell ígényelniök és nem Prágához kell fordulniok a párt és a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak a húsellátás terén mutatkozó helyi nehézségek megoldásában, hanem elsősorban következetesen meg kellene követelniök az állam és a polgárok iránti kötelességek teljesítését minden szektor helyi mezőgazdasági üzemétől. A begyűjtés növelése érdekében a begyűjtési árak rendezésén kívül az intézkedések egész sorát valósítottuk meg. Bevezettük és kibővítettük a szerződés szerinti sertés-, marhaés borjúhúsfelvásárlást, a legszélesebb mértékben engedélyeztük az egyes mezőgazdasági termékfajták begyűjtésénél a helyettesítést és a múlt év vége felé széles mértékben engedélyeztük az indokolt esetekben a be nem szolgáltatott termékek leírását Mindennek célja volt, hogy a mezőgazdaságban dolgozókat érdekeltté tegye e kötelező beadás rendes teljesítésében és túllépésében. Egyet azonban elhanyagoltunk, nem ellenőriztük következetesen és idejében az egyes kerületekben és járásokban a gazdasági állatállományt, a begyűjtés minden lehetőségét, a begyűjtést nem írtuk szét rövid időszakokra és az egyes községekre, hogy így biztosítsuk a begyűjtés sikerét a gazdasági és állami szervek által a nemzeti bizottságok vonalán és minden pártszervezet politikai segítségévei. Most arról van szó, hogy a mezőgazdasági földterület minden hektárján a termékek maximumát érjük eL Ezzel éppen most kell tisztában lennünk, amikor a hideg időjárás következtében megkéstek a tavaszi munkák és már lejárnak az agrotechnikai határidők. És éppen ezért annál gyorsabban és annál jobban kell a tavaszi munkákat végrehajtani, hogy így a vegetációs időszaknak a késéssel járó lerövidítését kiküszöböljük. Arról van továbbá szó, hogy az állami gazdaságok és az egységes földművesszövetkezetek necsak jobb eredményeket érjenek el a termelésben, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok, hanem hogy nagyobb mértékben részesüljenek a lakosság ellátását szolgáló központi alapoknak való juttatásban az általuk megművelt föld minden hektárja arányában. Arról van szó, hogy gyorsan és mélyrehatóan megjavítsuk az egész államapparátusnak, a nemzeti bizottságok minden végrehajtó szervének gazdasági-szervezői munkáját, elsősorban a mezőgazdasági termelés szakaszán, és mozgósítsuk a széles tömegek élén álló pártot a X. kongresszus és a Központi Bízottság februári ülése által kitűzött feladatok teljesítésére. Arról van szó, hogy a mezőgazdaság minden szakaszán mozgósítsunk a jelentős termelési tartalékok teljes kihasználására. Megvan minden kedvező feltételünk arra, hogy lényegesen növeljük a mezőgazdasági termelést és teljes mértékben gépesítsük a mezőgazdaság minden ágazatát. Erős munkásosztályunk ,van, amely a kommunista párt vezetésével 10 éve alatt soha nem ismert színvonalra emelte egész népgazdaságunkat, elsősorban az ipari termelést és erre képes lesz a mezőgazdaság szakaszán is. Lelkes ifjúságunk van, amely örömteljes alkotó törekvésével áldozatkészen harcol a határvidéken az elhanyagolt és parlagon heverő földek megművelésében. Mellettünk áll hatalmas segítőtársunk és támaszunk a tapasztalatok kincsestára, a Szovjetunió. V. Az állami kiskereskedelmi árak negyedik csökkentésének megvalósítása épp úgy mint minden előző árcsökkentés a dolgozó nép közös igyekezetének gyümölcse. Az árak maximális irányelveinek és a központi bizottság