Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)
1955-03-31 / 77. szám, csütörtök
4 Vi $2O 1955. március 31. A dolgozók életszínvonalának további emelésére irányuló intézkedések és a párt feladatai leszállítása érdekében egyrészt állandóan meg kell teremteni az előfeltételeket, másrészt a megvalósítás után biztosítani kell az új árak állandóságát és a korona nagyobb vásárlóerejét. Ezeket a feladatokat csak a népgazdaság fejlesztése állami tervének minden mutatóban való következetes teljesítésével lehet biztosítani. Csak így lehet biztosítani a belföldi piac és a külkereskedelem számára a megfelelő alapokat, a felhalmozás alapját, amely a népgazdaság fejlesztését szolgálja, hazánk védelmi képességét erősíti és a népi demokratikus állam . további feladatainak teljesítésére szolgál. Népgazdasági tervünk feladatainak teljesítése feltételezi a termelési feladatok következetes és pontos teljesítését nemcsak a terv mennyiségi, hanem elsősorban minőségi teljesítését és túlszárnyalását. Ezért elsősorban három dologról van szó: 1. Biztosítani kell az ipari és mezőgazdasági termelés maximális növekvését, 2. el kell érni a munkatermelékenység állandó növekvését a népgazdaság minden ágazatában és a munkatermelékenység emelésének a tervben kitűzött arányát minimális feladatnak kell tekinteni, 3. a termelés növekedésével egyidejűleg biztosítani kell a legmagasabb gazdaságosságot a népgazdaság minden szakaszán. A maximális gazdaságosságért, a minimális költségekért folytatott harc ezen elvét különösen ki kell hangsúlyozni egész népgazdaságunkban. Az 1954-es évben a gazdaságosságban, a munkatermelékenység fokozásában és a termelés növelésében elért eredményekkel nem elégedhetünk meg. Nyugodtan kijelenthetem, hogy gazdálkodásunk múlt évi eredményei nem felelnek meg az 1954-ben foganatosított intézkedéseknek, melyeket lakosságunk életszínvonalának emelése érdekében tettünk és az 1954 április 11-i nagy árcsökkentésnek, amely nagyobbára a megtakarított tartalékok alapján valósult meg. Az ipari termelés ugyan 4,4 százalékkal emelkedett, azonban ez az iram nem biztosíthatja továbbra is kellőképpen nemzetgazdaságunk kiépítésének terjedelmes feladatait és az életszínvonal emelését. Gondot okoz továbbra is a mezőgazdasági termelés lemaradása. Érthető, hogy többek között ez a rossz időjárás hatása következtében történt, erre azonban terveinkben számítani kell. A növénytermelési terv nem teljesítése fékezte az állattenyésztési termelés tervszerű fejlesztését, amely 1954-ben csak 5,5 százalékkal emelkedett, annak ellenére, hogy a szükséges takarmány jelentős részét behozatal révén fedeztük. Még kevésbé kedvező a helyzet az állami terv ama mutatószámainak fejlődésében, melyek termelésünk minőségét, a munkatermelékenység fokozását és gazdaságosságát fejezik ki. Éppen ezért, különösen jelenleg még nagyobb figyelmet kell fordítanunk erre, mert ez a feltétele az árcsökkentés terjedelmének és megvalósításának. Különösen komoly kérdés a munkatermelékenység fokozásának lassú fejlődése, főleg ha ezeket a bérek emelkedéséhez viszonyítjuk. Pártunk Központi Bizottsága az utóbbi időben rendszeresen foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és az októberi ülésén elsősorban a munkatermelékenység fokozásának kérdését tárgyalta. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a munkatermelékenységet jelentős mértékben növelni kell. Több vitafelszólalásban még jobban elemezték a hiányosságok okait. Hiba azonban, hogy ezen a téren is csak elemeztük a hiányosságokat, de javulás nem állott be. Ez azért van, mert ha rá is mutattak a munkatermelékenység növelésének döntő tényezőire, a minisztériumok és a többi gazdasági szervek nem tudták felhasználni az összes lehetőségeket arra, hogy a munkatermelékenységet valamennyi üzemben növeljék. Annál súlyosabb hiba, hogy a pártszervek és a pártszervezetek sem értették meg teljes mértékben a munkatermelékenység növelésének szükségességét és a gazdasági szerveket, valamint az üzem vezetőségét nem vezették annak növelésére. E feladatok megoldásában nagy szerepe van a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak, mely dolgozóinkat azok teljesítésére mozgósítja. Ebben az évben komoly feladat áll előttünk, mivel a munkatermelékenység növelésében határozott fordulatnak kell bekövetkeznie. Ezzel egyidejűleg hangsúlyoznunk kell annak szükségességét, hogy valamennyi pártszervezet, kommunista ez árleszállítással kapcsolatban megmagyarázza dolgozóinknak, hogy az árleszállítás politikájának további megvalósulása és az életszínvonal emelése a munkatermelékenység jelentős fokozása nélkül lehetetlen. A termelés, vagyis a ráfordított élő és tárgyi alakot öltött munka minőségének összesített mutatója az önköltségcsökkentés ttrvének teljesítése. Az önköltség csökkentése a szocialista gazdálkodás jellegzetes vonása és elsősorban ebben kell látnunk a szocialista gazdasági rendszernek egyik tipikus előnyét a tőkés rendszer felett. A termelőeszközök társadalmi tulajdonának megvalósításával a dolgozóknak a társadalmi vagyon iránti felelősségteljes álláspontja, az üzemek, vállalatok és az egész népgazdaság eredményeiért érzett felelőssége fejlődik ki. Ezt az érzést azonban, amely nálunk az országunkban beálló forradalmi változásokból ered, tovább kell szilárdítanunk és fejlesztenünk, hogy összhangban álljon jelenlegi feladatunkkal, amikor soha nem ismert méretekben valósul meg hazánk gazdasági és kulturális fellendülése, s amikor egyben a nehézipar gyorsütemű fejlődésével növekszik a közszükségleti cikkek termelése is, valamint a különböző szolgáltatások és növekszik a lakásépítés. Az önköltség csökkentésében a múlt évben elért eredmények ki nem elégítők. Annak ellenére, hogy a 2,3 százalékban megállapított önköltségcsökkentés nem volt magas és ezért reális volt, ezt a feladatot sem teljesítették. Az elért csökkentés majdnem 1 százalékkal kisebb. Az önköltség csökkentése tervének nem teljesítéséért a fő felelősség elsősorban a Gépipari Minisztérium és a Kohóés Ércbányaipari Minisztérium vállalatait terheli. De az Építészeti, az Erdő- és Faipari, a Fűtőanyag és Energetikai Minisztériumok sem tudták sokkal sikeresebben teljesíteni a tervezett feladatokat. Az önköltség csökkentésének üteme visszatükröződik a munkatermelékenység növeléséért a termelés szervezési javításáért, az új technika széleskörű alkalmazásáért, a termelési berendezés jobb kihasználásáért, a nyersanyag, anyag, fűtőanyag, energia, stb. leggazdaságosabb kihasználásáért folytatott harc eredményeiben. Az elmúlt év eredményei azonban azt bizonyítják, hogy mindezek a kérdések még nem állnak az üzemek, a vállalatok, a minisztériumok felelős gazdasági dolgozói figyelmének középpontjában és egyben azt is bizonyítják, hogy a szakszervezetek és a pártszervezetek sem foglalkoztak eléggé ezekkel a kérdésekkel. A párt alapszabályzata meghagyja az alapszervezeteknek,' hogy a dolgozókat mozgósítsák a terv teljesítésére, vagyis nemcsak a termelési terv, hanem minden tervbe vett mutató és így a legnagyobb gazdaságosság teljesítésére is, ahogy azt feladatul tűzte ki a X. kongresszus. Ez annyit jelent, hogy az üzemekben a párt vezetésével kemény és meg nem alkuvó harcot kell folytatni azon mutatók teljesítéséért, amelyek közvetlen hatással vannak az önköltség csökkentésére, mint pl. a munkatermelékenység növelése, a béralapok kimerítésének kérdése, a munkamulasztás, a munkaerőhullámzás, a balesetek kérdése, az anyagfogyasztási normák teljesítése, a hulladéknormák betartása, a selejtképződés és a penálék fizetésének kérdése stb. A dolgozóknak állandóan magyarázni kell, hogy minden pazarlás, a rendetlenség és a minőségi mutatók be nem tartása iránti minden megalkuvás az önköltségi terv teljesítését akadályozza, az állami terv feladatainak nem teljesítésére, a tervezett akkumuláció be nem tartására vezet és így az üzem nem tudja átvezetni az állami költségvetésbe a tervezett nyereséget. Ezzel veszélyeztetve van azon feladatok teljesítése, amelyeket az állami költségvetésnek kell pénzügyileg biztosítania, így tehát az árak csökkentése is. A múlt évi nagy árcsökkentést jelentős mértékben éppen az önköltség csökkentésével kellett volna biztosítani. Most egész nyíltan meg kell mondani az üzemek, építkezések, állami gazdaságok, a kereskedelem, a közlekedés dolgozóinak, hogy a látszólag kis rész, vagyis az önköltség csökkentése tervének teljesítéséhez hiányzó egy százalék, az adott feladat 43,5 százalékát jelenti és ez egyik fő oka annak, hogy az idei árcsökkentés az előbbihez viszonyítva csak kisebb mértékben valósítható meg. Hiszen csak a gépiparban a tervezett költségek egy száealékos túllépése olyan értékveszteséget jelent, amelyért 90 000 motorkerékpárt, vagy 440 000 villanymosógépet, vagy 2800 kétszobás lakást készíthettünk volna stb. A dolgozókat a gazdaságosság növelésére vezetni annyit jelent, hogy meg kell őket tanítanunk megérteni az önköltség összetételét, hogy a tervteljesítés eredményeit az egyes kiadások alapján elemezzék és arra, hogy idejében mozgósítsuk a hiányok kiküszöbölésére. Míg a tőkések idejében az volt érvényes jelszó: minél kisebb mértékben nyernek betekintést a dolgozók a gazdálkodásba, annál jobban kizsákmányolhatják őket, addig nálunk teljes mértékben érvényesek Lenin szavai, hogy dolgozóinknak minél szélésebb tömegei ismerik feladatainkat, annál jobb, annál nagyobb lelkesedéssel és meggyőződéssel teljesítik ezeket a feladatokat. Az önköltség csökkentésének nagy tartaléka az anyag, a segédanyag és a hulladék csökkentése. Az anyagkiadások gazdaságunkban az önköltség felét teszik ki és az itt megtakarított egytized százalék sok tízmillió koronát jelent. Emellett azonban biztosítani kell, hogy az anyagfogyasztás csökkentése ne menjen a termékek minőségének rovására, különösen a könnyű- és élelmiszeripar üzemeiben. Az ilyen irányzatok teljes ellentétben állnak azzal a feladattal, hogy biztosítanunk kell a dolgozók életszínvonalának emelését, akiknek a fogyasztási árucikkek minőségével szemben támasztott igényei állandóan és gyorsan növekednek. A nyersanyag és az alapanyag fogyasztási normáinak lazasága, be nem tartása és elégtelen csökkentése, a drágább anyagfajták alkalmazása, a technológiai hulladék túllépése, az anyagellátásban mutatkozó rendetlenségek, és a termelés elmaradt technológiája például csak egy negyedév folyamán népgazdaságunknak több tízmillió korona veszteséget jelent. A kohókban az anyagfogyasztási normák túllépése ezen időszakban kb. 85 000 tonna acél, az építkezési iparban az anyag túlméretezett fogyasztása kb. 90 000 tonna cement, a könynyűiparban a nyersanyag és alapanyag fogyasztásának túllépése három és háromnegyed millió méter ruhaszövet, a faiparban az anyagra fordított kiadások túllépése egy 1600 hektár nagyságú erdő elvesztését jelenti. Ezek a példák azt bizonyítják, milyen fontos feladata valamennyi kommunistának és szakszervezeti tagnak a dolgozókat a legnagyobb gazdaságosság eléréséért folytatott harcra mozgósítani. A Gépipari és a Könnyűipari Minisztérium üzemeiben arról lesz szó, hogy ne engedjék meg a feleslegesen költséges kooperáció tervenfelüli elburjánzását, amelyet tavaly a munka termelékenységének papíron történő emelésére használtak fel és ezzel elferdítették a nyerstermelés terve teljesítésének adatait. Népgazdaságunk szempontjából az anyagi megtakarítások kérdésének rendkívüli jelentősége van azért is, mivel a nyersanyagok nagy részét, elsősorban a textil-nyersanyagot, a bőrőket, a fémeket, a színesfémeket és az élelmiszeripar számára nagymennyiségű nyersanyagot külföldről hozzuk be. Az önköltség összetételében különleges figyelmet kell fordítanunk a műhely és az üzemi kiadások, a veszteségek, a selejt stb, kérdésére, amely különösen a múlt évben nem lett megoldva és népgazdaságunknak nagy veszteségeket okoz. Nagy tartalékok vannak még a magas selejtszázalékban, amely elsősorban a termelés egyenetlensége, a dekádok, hónapok és negyedévek végén előforduló rohammunka, a dolgozók szakképzettségében mutatkozó hiányok, sőt gyakran a felelőtlenség és hanyagság okoz. Az ilyen hiányok iránti megalkuvás, amely az. alkalmazottak anyagi felelőssége elvének következetlen érvényesítésében nyilatkozik meg, öszszeegyeztethetetlen az üzemek vezető párt- és gazdasági dolgozóinak feladataival. Ügyszintén le kell számolni a közös vagyon kártevői elleni harcban a következetlenséggel és a megalkuvással azokkal szemben, akik a szocialista tulajdon iránti helyes viszonyt megszegik. Ez annyit jelent, hogy következetesen meg kell akadályoznunk az építkezési üzemekben, az állami gazdaságokban, a faiparban, a vasútakon, a hús- és tejipari üzemekben, az üzletekben és másutt a lopások ismétlődését annál ís inkább, mivel a nyilvántartás alacsony színvonala következtében nem tudjuk megállapítani, milyen nagy értéket veszít el így népgazdaságunk és minden becsületes dolgozó. Ez annyit jelent, hogy minden munkahelyen, a raktárakban és a termelésben következetes rendet, jó szervezést és ellenőrzést kell biztosítani, vagyis az üzemi szervezeteknek pártunk alapszabályzata értelmében következetesen érvényesíteniök kell az ellenőrzés jogát. Az állami kereskedelem bratislavai vállalatai a Központi Nemzeti Bizottsággal együttműködve ebben az évben is megrendezik a hagyományos tavaszi vásárt. A bratislavai vásárcsarnok emeletén a tavaszi vásár már március 25én megkezdődött. A vásáron az élelmiszeripari vállalatok az élelmiszerek bő választékával, gyümölccsel, édességekkel, cukorkákkal vesznek részt. Itt rendezik meg a tej- és a pékipari termékek kiállítását is. A vásár április 7-ig tart. A Bazár nemzeti vállalat március 22-től április 7-ig rendez tavaszi vásárt a Halászkapu mellett. A vásárlók részére a különféle ipari cikkek gazdag választékát készítették elő. A bratislavai központi vásártéren április 5-től 7-ig tavaszi mezőgazdaZétény község egyénileg dolgozó parasztjai így válaszoltak a bolyiaknak Mi, zétényi kis- és középparasztok örömmel vettUk a bolyiak versenyfelhívását tudva azt, hogy mindezt egy célért, a közösség jólétéért, a szocializmus felépítéséért és a világbéke megvédéséért tesszük. Ugyancsak egyetértünk azzal, hogy gazdálkodásunkban felhaszáljuk a haladó agro- és zootechnika elveit, s arra törekszünk, hogy fokozzuk a termelést és ezzel eleget tegyünk a CSKP X. kongresszusa irányelveiben kitűzött leiadatoknak. (A zétényiek határozatát több egyénileg dolgozó paraszt írta alá.) Svédországban sikerrel folyik a Béke-Világtanács aláírási mozgalma. A „Ny Dag" c. napilap közli, hogy a fémmunkások szakszervezeti szövetségének linköpingi helyi csoportja elhatározta, hogy támogatja a BékeVilágtanács felhívását. „Követeljük az atom- és hidrogénfegyver betiltását — így szól a linköpingi szakszervezeti gyűlésen elfogadott határozat. — Felszólítjuk a svéd kormányt, használjon fel minden lehetőséget nemzetközi méretben a nagyhatalmak közötti ellentétek csökkentésére, hogy ezáltal elősegítse a fegyverkezés korlátozását." Hilding Hagberg, a Švéd Kommunista Párt elnöke a nynäshamri gyűlésen mondott beszédében hangsúlyozta azt a követelést, hogy a svéd Valamennyi dolgozónak világosan meg kell magyarázni, hogy a terv teljesítéséért minden szakaszon folytatott harc, a maximális gazdaságosságért és a maximális akkumulációért folytatott küzdelem elsősorban a szocializmus közgazdasági alaptörvényének megvalósításáért, népünk anyagi és kulturális színvonala növeléséért folytatott harcot jelenti. Külön említést érdemel a személyi kiadások kérdése népgazdaságunkban és ezzel kapcsolatban a bérek fejlődésének kérde/ se. A népgazdaság fejlesztésének állami terve évről évre számol az alkalmazottak számának növekedésével, a béralapok és valamennyi kategóriájú alkalmazott átlagos keresetének állandó növekedésével. A nominális bérek tervezett emelkedése gazdasági rendszerünk jellegzetes vonása, eszköze az érdemszerinti jutalmazás elve következetes érvényesítésének és a dolgozók életszínvonala emelésének egyik tényezője. Ezzel szemben másképp áll a helyzet a kapitalista világban, ahol a tartós munkanélküliség alapján a tőkések igyekeznek csökkenteni a munkások bérét, hogy így növeljék munkanélkül szerzett jövedelmüket (Ľudmila Jankovcová elvtársnő beszámolójának befejező részét az Oj Szó holnapi számában közöljük.) sági vásárt rendeznek. Árusítani fogják az EFSZ-ek, a kis- és középparasztok terményeit, valamint ipari cikkeket. A ruházati bolt is felkészült a tavaszi vásárra. Meghosszabbították az eladási időt, a Molotov-utcai elárusítóhelyeken kiállítást rendeznek a különböző árucikkekből, a Sedlárská-utcai elárusító helyen pedig tavaszi készruha-kiállítást rendeznek az utcán. < A tavaszi vásárt gazdagon ellátták lábbelivel is. Az egyes üzletek a legújabb lábbelik eladásával kapcsolatban kiállítást rendeznek. A bratislavai apró szükségleti cikkeket árusító üzlet a tavaszi kiállításon kerékpárokat állít ki és a kiállításon bemutatja az egyes kerékpártipusok fejlődését egészen a mai legkorszerűbb típusig. A Csemadok járási titkársága, a járási kultúrotthon és a népkönyvtár vezetősége március 19-én vitaestet rendezett Királyhelmecen Egri Viktor államdíjas író részvételével. A helyiséget zsúfolásig megtöltötték a dolgozók és az iskolák tanulói. Egri elvtárs ismertette a szocialista irodalom célját, az író feladatát és beszélt a könyvírás módjáról. Utána vita következett „Márton elindul" című regényéről. 2B50 éves újság A ,,King-Ku" (a mostani kiejtés szerint „Csing-Ku") című kínai lap szerkesztői nemrégiben ünnepélyes keretek között zárták le a lap 2350: évfolyamát. Az újság időszámításunk előtt 396 óta megszakítás nélkül megjelenik. Nyolcszázharminchat évfolyam példányait hiánytalanul őrzik a pekingi Konfúcius-templomban. kormány foglaljon állást az atomfegyver betiltása mellett. Hagberg megelégedéssel mutatott rá arra a tényre, hogy a svéd kormány visszautasította a katonai parancsnokság, a jobboldal és a néppárt vezetőségének azon kívánságát, hogy Svédország szerezzen be atomfegyvert. Az atomfegyver — hangsúlyozta Hagberg — nem szilárdítaná meg Svédország védelmét, hanem ellenkezőleg, halálosan veszélyeztetné országunkat. A svéd kormánynak — mondotta beszéde befejező részében Hagberg — arra kell törekednie, hogy az atomfegyver gyártását betiltsák és ez intézkedések végrehajtása felett hatásos ellenőrzést vezessenek be. Tavaszi vásár Bratislaváhan n IV 1® r • p/ 1 n ü ik L • & i * * • Svédország népének harca az atomfegyver betiltásáért k