Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-31 / 77. szám, csütörtök

2 UISZ0 A dolgozók életszínvonalának további emelésére irányuló intézkedések és a párt feladatai Ľudmila Jankovcová elvtársnő beszéde a CSKP Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának 1955. március 29-én tartott együttes ülésén Néhány nap múlva ünnepeljük hazánknak a dicső szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulóját. Az elmúlt 10 év országunk munkásosztályának győzedelmes útját bizonyítja, amely Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével, szilárd szövetségben a parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel a testvéri Szovjetunió sokoldalú segítségével és támogatásával győzelmesen meg tudta oldani a hatalom kérdését, megvédte hazánk függetlenségét, megalkotta népi demokratikus államunkat és megvalósította a népgazdaság szocialista felépítésének és elsősorban a nehézipar fejlesztésének, a szocialista kultúra fellendítésének nagy művét. Az ötéves terv teljesítésével a népgazdaság fellendítésében elért sikereink szilárd alapját képeik a termelés további általános növekvésének és ezzel hazánk dolgozói életszínvonala további emelkedésének is. Az ötéves terv feladatai teljesítése előtt álló dolgozóinkhoz Klement Gottwald elvtárs a következő szavakat intézte: „Népgazdaságunkat úgy kell felépítenünk, hogy a lehető legjobban szolgálja mindennapi szükségleteinket, elsősorban a város és a falu dolgozó népe minden rétege életszínvonalának emelését." Büszkén mondhatjuk, hogy feledhetetlen Gottwald elvtársunk örökét sikeresen teljesítettük. A hatalmas nehézipar, elsősorban a gépipar felépítése az első ötéves terv során alapja lett valamennyi népgazdasági ágazat, így a mezőgazdaság arányos további fejlődésének is. Ez kialakította a termelés általános növelésének és tökéletesítésének feltételeit a legfejlettebb technika alapján. Ahogy a szocialista szektor folyamatosan átvette népgazdaságunk kulcspozícióit, ezzel arányosan nálunk is új közgazdasági törvények keletkeztek és növekedett hatásuk körzete; olyan közgazdasági törvények, amelyek a szocialista termelési viszonyokat, jellemzik, mint pl. a szocializmus közgazdasági alaptörvénye, a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének, a munkatermelékenység állandó növekedésének, a munka szerinti elosztás törvénye stb. Annak eredményeképpen, hogy a szocialista szektor döntő helyet foglal el népgazdaságunkban s majdnem száz százalékban felöleli valamennyi ágazatot, kivéve a mezőgazdaságot, melyben részesedése kb. 50 százalék, népgazdaságunkban ma döntő módon érvényesülnek a szocializmus közgazdasági törvényei. Az első ötéves terv teljesítésével népgazdaságunk fejlesztésében jelentős eredményeket értünk el és ezek kialakították annak feltételeit, hogy a párt és a kormány Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1953. szeptemberi határozata és különösen a X. kongresszus irányelvei értelmében hozzáláthatott a dolgozók életszínvonala további gyorsabb ütemű fokozásának politikájához. E politika következetes megvalósításának nélkülözhetetlen feltétele volt a jegyrendszer megszüntetése és az 1953. évi pénzreform. Ezen intézkedések sikeres megvalósítása kialakította a szocializmus közgazdasági törvényeit és a szocialista népgazdaság közgazdasági lendítő ereje kihasználásának feltételeit. Lehetővé tette, hogy a dolgozók jólétét a munka szerinti jutalmazás szocialista elve alapján emeljük és hogy a társadalmi szükséglet magas színvonala mellett növelhessük a személyi szükségleteket is. A X. kongresszus irányvonalának következetes megvalósítása magával hozta dolgozóink anyagi és kulturális színvonalának lényeges emelkedését, mind a városokban mind a falvakban. A három árleszállítás és a többi jelentős intézkedések egész sora hozzájárult az életszínvonal lényeges emeléséhez. Ezt a legjobban az a tény bizonyítja, hogy 1954-ben a személyi fogyasztás színvonala 16 százalékkal emelkedett az 1953-as évhez viszonyítva. 1953. harmadik negyedévéibe viszonyítva 1954. év végén a munkások, technikusok és hivatalnokok reálbére kb. 20 százalékkal emelkedett. Ebben négyötöd része van az árleszállításnak és egyötöd része a névleges bérek növekedésének. \ A pénzreform utáni intézkedések egész sora a mezőgazdaságban (a beadási normák csökkentése, a búza, rozs, árpa, tej, a vágómarha, cukorrépa, komló és más termények felvásárlási és begyűjtési árának emelése, a cukorrépa, len, gyapot eladásának kedvező rendezése, a mezőgazdasági termények szabad eladásának /és a mezőgazdasági vásárok bevezetése) rendkívül kedvezően hatottak a mezőgazdasággal foglalkozó dolgozóink jövedelmére. A közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árának leszállítása dolgozóink, munkásaink és dolgozó értelmiségünk reálbére növekedésének alapját és a mezőgazdasági jövedelmek növekedését jelenti. Pártunk és kormányunk politikája — az árleszállítással emelni népünk életszínvonalát — a munkások és a földművesek szövetségének további megszilárdításához vezetett. II. Ezért pártunk és kormányunk abból az egyedül helyes irányvonalból kiindulva, hogy az árak csökkentésével emelhető népünk életszínvonala, hazánk felszabadítása 10. jubileumi évében már negyedszer szállítja le 1955. április 1-től kezdve az élelmiszer és az árucikkek kiskereskedelmi árait. Ezzel dolgozóink évi átlagban számítva további 1,3 milliárd koronát nyernek. Az árleszállítás ismét a közszükségleti cikkek fontos fajtáit érinti, ezért minden család költségvetésében érezhető lesz majd. A szövetek árát átlagosan 8 százalékkal, némely fajtánál egészen 28 százalékkal, a lábbeli árát átlag 3,7 százalékkal, némely fajtánál 20 százalékkal, a szappan árát átlag 6,8 százalékkal, némely fajtánál 17,8 százalékkal, a növényi zsiradék árát 10 százalékkal, a rizs árát 8,5 százalékkal csökkentik. Ezenkívül csökkennek azon cikkek kiskereskedelmi árai, amelyek gyártásánál sikerült az utóbbi két évben lényegesen fokozni a termelést. Elsősorban azok a gyártmányok ezek, amelyek kellemessé teszik és megkönnyítik a háztartási munkákat, amelyek iránt állandóan nő dolgozóink kereslete. Ide tartozik a villanymosógépek árának 10 százalékos, a villanyjégszekrények árának 12,4 százalékos, a konyha Robot árának 25 százalékos, a porszívó árának 30 százalékos, a rádiókészülékek árának 3,15 százalékos árleszállítása iránti javaslat. Lényegesen csökkennek a többi villanygépek árai is. Egész sor cikk kiskereskedelmi ára először csökken a pénzreform óta, például a bútor átlag 5 százalékkal, aranyékszerek átlag 5 százalékkal stb. A kiskereskedelmi árak javasolt leszállítása nagyon sok közszükségleti cikk árszintjének további csökkenését jelenti. Különösen feltűnő ez a csökkenés a pénzreform utáni árszinthez viszonyítva. Az árucikkek legfontosabb csoportjainak 1955. április 1-től érvényes új árai a pénzreform kihirdetésekor érvényes árakhoz viszonyítva a következő százalékokban csökkennek: Az árak csökkenése %-ban Rizs Növényi zsiradékok Tea Sör Szövött fehérnemű Kötött és szövött árúk Szappan és mosópor Sportcikkek Lábbeli Gyapottszövetek Lenszövetek Gyapjúszövetek Felsőöltöny Bőr- és műanyagcikkek 42 10 34 14 37 37 25 31 18 32 47 57 33 43 Fényképezőgépek Rádiókészülékek Mosógépek Porszívók Jégszekrények Kályhák és tűzhelyek 39 33 28 55 54 19 Valamennyi eddig végrehajtott árcsökkentés terjedelme még jobban kidomborodik, ha összehasonlítjuk a fogyasztási árucikkek egyes fajtáinak 1953. június elsejei árait az 1955. április elsejei új árakkal. ár 1953. ár 1955. VI. 1. IV. 1. rizs la. 28,— 16,növényi étzsiradék kg 24,— 21,60 la minőségű kínai tea kg 260,— 180,— 10 fokos hordós-sör literje 3.60 19.90 Slávka ruhaanyag 1 m 29.— 19.90 lenvászonhuzat 90 cm széles 36.— 18.40 hubertus anyag 160 cm széles 200.— 97.— Jarmila női szilonharisnya 108.— 36.— fíú-hubertus 10—12 éves számára 370.— 265,— lenvászon férfi munkaruha 44—45-ös nagyság 120.— 77.— pehely-paplan 1300.— 630.— disznóbőr női félcipő. 5026, 6474 fajta 136.— 92.— színszappan 62%-os zsír10.40 tartalommal kg 16.10.40 négyrugós mély 460.— gyermekkocsi 610.— 460.— 406 V típusú Vltava rádiókészülék 1520.— 800.— Virena mosógép 1800.1325 — Manet jégszekrény 6200.— 2870.— V 300 típusú porszívó 1620.— 750.— Klub-kályha "730.— 500.— Krémszínű K—103 típusú konyhaberendezés 2468.— 2200.— Épp úgy mint az előző árcsökkentéseknél, most újra csökkentették a gyermekárucikkeket és így gondoltak a gyermekes családokra. Természetesen az árcsökkentés következtében elérhető megtakarításban nem részesednek majd például azok a Plzeň-vidéki pánikkeltők, akik felültek a „Szabad Európá"-nak és abban az igyekezetükben, hogy semmiről ne késsenek le, mivel szerintük elsejétől kezdve csak rubelekért lehetett volna vásárolni, március folyamán felvásároltak mindenféle felesleges dolgot, amire tíz év alatt sem lesz szükségük. Mivel elsősorban textiliákról van szó, ha ezeket a ruhaanyagokat időközben nem is eszik meg a molyok, a rendszeres árcsökkentés következtében elvesztik értéküknek legalább a felét. Az állami kiskereskedelmi árak 1953. óta bekövetkezett csökkentésével — beleértve a jelenlegi csökkentést is — a lakosság évi átlagban 12 milliárd korona megtakarítást ér el. Az 1953. évi árcsökkentés évi átlagban 4,8 milliárd korona, az 1954. évi 5,9 milliárd korona és a jelenlegi 1,3 milliárd korona megtakarítását jelenti. Ezenkívül 1954-ben és ez év elején a lakosság minden kategóriájánál sor került a normális járadék további növelésére. A nőtlen, hajadon és a nős gyermekteleneknél megvalósult a béradó lényeges csökkentése, amely évente kb. 1 milliárd korona megtakarítást jelent. Ezenkívül különösen a kereskedelem, a közlekedés, a könnyűipar, a gép- és traktorállomások dolgozóinál néhány fizetésrendezés valósult meg, amely arra irányult, hogy ezen ágazatok dolgozóit anyagilag érdekeltebbé tegye a munka termelékenységének fokozásában. A dolgozók anyagi és kulturális helyzete javítására irányuló politikánk fontos vonása az, hogy a személyi fogyasztás növekvésével egyidőben állandóan növekszik a társadalmi fogyasztás is. Ezt bizonyítják az 1955. évi állami költségvetés adatai, amely feltételezi, hogy a kultúra, egészségügy, a járadék- és betegsegélyzői biztosítás fejlesztésére több mint 28 milliárd koronát fordítunk, vagyis 7,4 százalékkal többet mint 1954-ben. Az 1950-es évhez viszonyítva az egy lakosra eső kiadások 1955-ben az iskolaügyben például 90,5 százalékkal, az egészségügyben 70,5 százalékkal nagyobbak, a kultúrügyben több mint kétszeresét érik el, a biztosításban 46,3 százalékkal nagyobbak. III. Az árcsökkentési politika és különösen az állami kiskereskedelmi árak múlt évi lényeges csökkentése és a lakosság személyes szükségletének ezzel kapcsolatos gyors emelkedése megnyilvánul az egyes árucikkek iránti kereslet rendkívül lendületes növekvésében Például fel lehet hozni, hogy 1952höz viszonyítva 1954-ben két és félszer annyi rizst, négy és félszer annyi hüvelyest, 17 százalékkal több cukrot, 15 százalékkal több nemcsokoládés cukorkát, 6 százalékkal több vajat, 13 százalékkal több húst, 49 százalékkal több húskonzervet, 35 százalékkal több szárnyast, 92 százalékkal több halat, 33 százalékkal több zsírt, 64 százalékkal több sajtot, 14 százalékkal több kávét és 26 százalékkal több teát adtak el. {• { az ipari árúcikkeket illeti, 1954ben 1952-höz viszonyítva 39 százalékkal több selyemszövetet adtak el, vagyis 16,2 millió méter helyett 22,6 millió métert, 12 százalékkal több gyapjúanyagot, 30 százalékkal több felsőruhát és 8 százalékkal több lábbelit, amelyből 1954-ben 43,4 millió pár fogyott el, vagyis minden lakosra számítva 3,3 pár. A villanymosógépek eladása 8000-ről majdnem 120 000-re emelkedett, vagyis a tizenötszörösére, a jégszekrényből 3700 darab helyett 13 800 darabot adt^k el, vagyis 3,'/-szer annyit, mint 1952-ben, 107 900 darab kerékpár helyett 1954-ben 172 800 fogyott el, va-is eladásuk 60 százalékkal növekedett, a varrógépek eladása 27 200 darabról 46100 darabra emelkedett, vagyis 70 százalékkal, a motorkerékpároké 19 százalékkal, a cementé négyszeresére, a tégláé 2,3 szorosára, a toaletszapanné 12 százalékkal stb. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a közszükségleti árucikkek minden alapvető fajtájában, de különösen a hosszútartamú személyi fogyasztási tárgyaknál növekedett a fogyasztás, az utóbbiaknál többszörösére is és egyben ezek a cikkek mind szélesebb tért hódítanak a falu és a város dolgozóinak minden rétegében. Ha éppen ezen árucikkeknél tudjuk újra jelentősen csökkenteni az árakat, ez azt bizonyítja, hogy a nehézipar állandó fejlesztése lehetővé teszi a fogyasztási árucikkeket termelő ipar fellendítését, amely megnyugtatóan fedezni tudja az árcsökkentések következtében növekvő keresletet. A párt és a kormány elvárja, hogy az állami kiskereskedelmi áraknak új csökkentése és ennek következtében a dolgozók életszínvonalának további emelkedése új munkalelkesedést vált ki dolgozóinknál, amely biztosítja az ez évi gazdasági terv nagy feladatainak teljesítését, az ipari, építkezési és mezőgazdasági termelés fellendítését és a második ötéves terv sikeres megkezdését. Mily óriási különbség mutatkozik itt bármely tőkés országgal szemben! A kapitalista államokban a gazdaság fejlődését a kapitalizmus alaptörvénye szabja meg és ezért a dolgozók életszínvonala ellentétes irányban fejlődik, mint nálunk. Ezt bizonyítják például a nyugati statisztikák hivatalos adatai, amelyek szerint 1954-ben 1952-höz hasonlítva csak a megélhetésre fordított kiadások Angliában 14 százalékkal, Belgiumban 4 százalékkal, , Norvégiában 20 százalékkal nőttek. Hasonló növekedést láthatunk itt a ruházati cikkekre, a tüzelőanyagra, a világításra stb. fordított kiadásoknál is. A kapitalista országokban az életszínvonal állandóan csökken. A legutóbbi jelentések szerint Nagy-Britanniában további áremelkedéssel számolnak, Dániában a parlament már elfogadta a közszükségleti árucikkek utólagos megaláztatásáról szóló intézkedést, amelynek következtében az árucikkek ára egészen 20 szazalékig terjedően emelkedik. A további példák egész sorát hozhatnók fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a kapitalistáknak az új háború kirobbantására irányuló törekvése és a fegyverkezésre fordított hatalmas kiadások nyomorba döntik saját országúk és a tőlük függő országok lakosságát és mindjobban növelik a létfentartási költségeket. A munkásosztály helyzetét a kapitalista országokban még rosszabbá teszi a munkanélküliség állandó növekvése. 1954-ben Nyugat-Németországban 1 790 000 személy, Olaszországban 1 934 000 személy, az Egyesült Államokban 1955 februárjában 3 800 000 személy volt teljesen munka nélkül. Emellett természetesen számításba kell venni azt is, hogy izeket az adatokat a kapitalista statisztika célzatosan elferdíti. Nálunk ezzel szemben mindenkinek van munkája, sőt a kulcsfontosságú gazdasági szakaszok egész sorában munkaerőhiány mutatkozik. Feladatunk tehát, hogy valamennyi dolgozónkat a lehető legcélszerűbben helyezzük el és foglalkoztassuk, mivel 1955. évi tervünk azzal számol, hogy a termeléstervezet növekedését döntő mértékben a munkatermelékenység fokozásával biztosítjuk. Egyes árucikkek fokozott fogyasztásával egyidőben a pénzreform óta jelentős változásokra került sor a vásárolt árucikkek összetételében is. Jellegzetes változás az, hogy a kereslet elsősorban a jobbminőségű élelmiszer és iparcikkek felé irányul, gyakran tekintet nélkül arra, hogy egyes ilyen cikkek ára nem csökkent. Ez elsősorban az állattenyésztési élelmiszerek (hús, zsiradék) és a behozott élelmiszerek, (rizs, kávé, déligyümölcs) iránti fokozott keresletben nyilvánul meg. Ügyszintén emelkedik a péksütemény, különösen a finom és a vajas péksütemény fogyasztása, mig a pénzreform óta a kenyérfogyasztás csökkent. Hasonló a helyzet a zsiradékoknál, ahol lényegesen növekedett a zsírfogyasztás, a sörnél, ahol gyorsan növekszik a több fokos sörök fogyasztása stb. Ugyanilyen irányzatot figyelhetünk meg az iparcikkeknél is, pl. a toalettszappan fogyasztása sokkal gyorsabb ütemű volt, mint a színszappané, nagymértékben emelkedik a jobbminőségü cigaretták, bőrlábbeli stb. fogyasztása. A jobbminőségü termékekre való orientálódás törvényszerűen egybekapcsolódik a lakosság életszínvonalának emelkedésével. Ezzel a fejlődéssel ezért összhangba kell hozni a közszükségleti cikkek termelését, megfelelő módon kell növelni az iparban és a mezőgazdaságban a nyersanyagok termelését és feltétlenül biztosítani kell a mezőgazdasági termékek begyűjtési feladatait. A kisker .skedelmi árak csökkentésével nyert megtakarításnak azonban egy részét használja csak fel lakosságunk azon árucikkek magasabb szükségletére, amelyek ára csökkent. A kiskereskedelmi árak csökentésével nyert megtakarítások túlnyomó részét a hús és vaj vásárlására használják fel dolgozóink. Ezeket az élelmiszereket azonban a mezőgazdasági termelés lemaradása és a nagy menynyiségű behozatal folytán ez ideig lényegesen nagyobb mennyiségben nem adhatjuk piacra. Az árleszállítás folytán nyert további megtakarítást olyan árucikkek vásárlására használjuk, amelyeket eddig fényűzési cikkeknek tekintettünk. Ezt csak a jobb minőségű áru iránti keresletet és olyan áruk iránti kereslet bizonyítja, amelyek nem feltétlenül szükségesek, csupán állandóan gazdagabb és örömteljesebb életünk szükségletei. Ez is egyik oka annak, hogy némely árucikkeknél miért nem elégíthetjük ki a gyorsan növekvő keresletet, például a húsnál és a vajnál, annak ellenére, hogy a mennyiséget évről évre növeljük. Ha azonban ismerjük az ilyen törvényszerűségeket, akkor nem nézhetjük ezeket tétlenül. Számunkra elfogadhatatlan az az út, amelyet a kapitalisták választanának — azaz az árak növelése — sem pedig a kötött gazdálkodási formához való visszatérés, mert ez ellentmond az érdem szerinti jutalmazás szocialista elvének. Egyetlen út számunkra a termelés t