Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-26 / 73. szám, szombat

4 UJSZÖ 1955. március 26. Tanácskozások a Szovjetunió külügyminisztériumában az osztrák államszerződésről Az utóbbi időben Moszkvában V. M. Molotov a Szovjetunió külügyminisztere két ízben is találkozott N. Bischoffal, az Osztrák Köztársaság szovjetunióbeli nagykövetével. Március 14-én és 24-én tárgyalt vele az osztrák államszerződésről. A március 14-i ülésen N. Bischoff, Ausztria nagykövete V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének átadta az osztrák kormány válaszát a szovjet kormány 1955. február 8-i javaslataira: „A szövetségi kormány nagy megnyugvással állapítja meg, hogy a szovjet kormány nagyon fontosnak tartja az osztrák kérdésnek, a demokratikus Ausztria teljes függetlensége felújítása kérdésének megoldását úgy, hogy az megfeleljen az európai béke megőrzésére és megszilárdítására irányuló törekvéseknek. Az osztrák kormány megnyugodva veszi tudomásul, hogy a Szovjetunió indokolatlannak tart minden további huzavonát az osztrák államszerződés megkötésének ügyében. Az első ponthoz. A szövetségi kormány üdvözli az osztrák függetlenség bárminemű hatásos biztosítását és kezességét. A 'második ponthoz. A szövetségi kormány többször teljesen nyíltan kijelentette, hogy Ausztriának nincs ..szándékában semmiféle katonai szövetséghez csatlakozni, vagy megengedni, hogy területén katonai támaszpontokat építsenek. A harmadik ponthoz. A szövetségi kormány meg van győződve arról, hogy az osztrák kérdés végleges megoldása elérhető az összes érdekelt hatalmak konferenciáján Ausztria részvételével. A szövetségi kormány úgy véli, hogy az államszerződésnek speciális megtárgyalása a négyhatalom által Ausztria részvételével előmozdítaná a szerződés sikeres megkötését". Ezzel kapcsolatban V. M. Molotov a Szovjetunió külügyminisztere március 24-én fogadta N. Bischoff osztrák nagykövetet és átadta neki a szovjet kormány válaszát az osztrák kormány fenti nyilatkozatára: „A szovjet kormány tudomásul vette az osztrák kormány március 14-i válaszát. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy további felvilágosításokat adjon az egyes kérdésekben. Az első ponthoz. A szovjet kormány tudomásul veszi az osztrák kormány nyilatkozatát. Ebből következik, hogy szükségesnek mutatkozik reális intézkedések megtétele, tekintettel a Nyugat-Németország újrafelfegyverzését célzó tervekre, amelyek növelik az Anschluss veszélyét. Ezzel kapcsolatban meg kell tárgyalni a négy hatalom megszálló katonasága távozásának határidejét az osztrák területről, valamint azokat az intézkedéseket, amelyeket a jövőben kell foganatosítani az esetben, ha előállna az Anschluss közvetlen veszélye. A második ponthoz. A szovjet kormány az osztrák kormány kívánsága szerint hajlandó tárgyalni arról, hogy milyen formában tehetné meg Ausztria a második pontra vonatkozó nyilatkozatát. A szovjet kormány megerősíti annak szükségességét, hogy az USA, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányai a saját részükről erre vonatkozólag kötelezettséget vállaljanak. A harmadik ponthoz. A szovjet kormány — hogy eleget tegyen az osztrák kormány kívánságának — beleegyezik abba, hogy a négyhatalmi konferencián Ausztria jelenlétében az osztrák kérdést külön tárgyalják meg. Ezenkívül V. M. Molotov N. Bischoff előtt ezt a szóbeli nyilatkozatot tette: „J. Raab osztrák kancellár nyilatkozataiból a szovjet kormány előtt ismeretes, hogy Raab kancellár pozitív álláspontot foglalt el azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy Moszkvába látogasson az osztrák államszerződés megkötésével összefüggő kérdések megtárgyalására. A szovjet kormány — tekintettel Raab kancellár fenti nyilatkozatára — szívesen venné, hogyha Raab kancellár és Ausztria más vezető tényezői a legrövidebb időn belül Moszkvába látogatnának. Sajtókonferencia Eisenhower elnöknél Washingtonban március 23-án lefolyt a szokásos sajtókonferencia, amelyen Eisenhower elnök felelt a sajtó képviselőinek kérdéseire. Ezek a kérdések főképp Georg demokratapárti szenátor ama javaslatára vonatkoztak, hogy ez évben hívják össze a négyhatalmi konferenciát. Eisenhowert megkérdezték, milyen álláspontot foglal el Georg szenátor javaslatával kapcsolatban, amely szerint az USA-nak kell kezdeményeznie a négyhatalmi konferencia összehívását. Az USA elnöke válaszképpen általánosságban azt állította, hogy több ízben kijelentette, hogy hajlandó' bármikor és bárhol tárgyalni, amennyiben ez hozzájárul a világbéke megszilárdításához. Azonban rögtön megkísérelte, hogy kétségbevonja a tárgyalások módszerének hasznosságát és kijelentette, hogy a nemzetközi konferenciák több célt követnek és ezek egyike a propaganda. Az egyik kérdésre adott válaszában Eisenhower nagyon határozatlan formában kijelentette, hogy a Szovjetunióval való előzetes tárgyalások sikeres lefolytatása érdekében hajlandó bizonyos engedményekre. A további kérdésekre Eisenhower azt a választ adta, hogy az USA továbbra is „az erőpolitika" alapján áll, más szóval csakis a párizsi egyezmények ratifikálása után tárgyal. A. A. Gromiko beszélgetése a TA8ZSZ londoni tudósítójával Vg. M > ^ VIPEK, { \ „WSITI,* A W «íi•I.»<íSUtBe/jCKC

H IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉ

SEK Versengés a Saar-vidékért Saar-vidék — az egyezmény szerint várgott ki. A hírek szerint a való— a Nyugateurópai Unió részét al- ságban csak „elvi" megegyezésről volt Scotná s úgynevezett „európai biztos" szó, amely nem oldott meg semmit, igazgatása alá kerülne, aki a Saar- csupán arra irányul, hogy befolyásolmedence — helyesebben szólva, a ja a francia köztársasági tanács nagyfrancia monopolisták — érdekeit vé- számú hitétlenkedőit, akik nem bízA Saar-vidék ügye az utóbbi időben úgy Bonnban, mint Párizsban felkavarta a szenvedélyeket. Hiába csikarta ki Mendes-France októbet 23án Adenauernél a Saar-egyezmény delmezné. Mihelyt az egyezmény érvénybe lép, népszavazás dönt majd felette, de ha a szavazás az egyezmény ellen is szólna, a helyzet lényegében nem változna, a francia nea'áírását, amit arra használt ki, hogy. héz

iP

ar ne

m vesztené el a Saar-mem?g vásárolja a Nyugat-Németország dence felett

i uralmát. Legalább is így újrafelfegyverzését ellenző jobboldali képviselők lelkét, a Saar-vidék körüli ellentéteket nem sikerült megszüntetnie. Már a bonni parlament ratifikációja során is nyilvánvalóvá vált, hogv a nyugat-német nagyburzsoázia értékelik a francia nagyburzsoázia szószólói az egyezményt, melynek hitelességét az USA és Anglia lenne hivatott szavatolni... A valóságot azonban jól érzékeltette egy karikaturista, aki Bonnt és nak egy újrafelfegyverzett imperialista Nyugat-Németország szerződéseinek betartásában. Erre pedig, a múlt tapasztalatai alapján meg-van minden okuk. Minthogy a Saar-kérdés a legközvetlenebbül érinti a fegyverkezési konjunktúra profitvadászait, nem kérdés, hogy az ellentétek rövidesen még jobban kiélesednek. A Saar-vidék azonban több, összehasonlíthatatlanul több, mint a francia és német imperialisták történelmi távlatot nélkülöző versengésének célpontja. A Saar-vidék sorsa a ^ rajta semmiképpen sem akar lemondani ar- p^

rj

7q

t «

a

arért wrwnnň két rw *.,.. , . r, ról a busás profitról és hatalmi pozi- ľ.IľlV ľľ?° ÜI21". e

l°. tobb szazeze

r ^met dolgozó létcióról, amit a Saar-vidék feletti uralom jeier.t. Bír az amerikai tőke ellenőrzése alatt álló Európai Szén- és Acélszövetségben Nyugat-Németország még a Saar-vidék nélkül is fölényben van Franciaországgal szemben, a német nehézipar nem elégszik meg e fölénynyel és mist, hogy a párizsi szerződés ratifikációja utat nyitott a féktelen fegyverkezés megindításához, minden akadályt el akar terjeszkedési törekvéseinek útjából hárítani. A Saar-medence évi széntermelése 17 millió tonna, kohóiparáé pedig 2,3 miľió tonna nyersacél és 2,6 millió tonna nyersvasnál is több. Szóval „zsíros falat", melynek birtokában Franciaország — ha gyengébb fél is — biztosltja az Európai Szén- és Acélszövetség nyereségéből részesedését. j Mint á statisztikából kitűnik, a Saarvidék már 1952-ben negyedannyi acélt és szenet termelt, mint Franciaország, melynek szénbárói és acélmágnásui a Saar-egyezményt tabunak szeretnék nyilváníttatni. Ez az egyezmény maga után vonná, hogy a francia monopolisták tartósan *uralnák a Saar-vidéket, mely gazdasági unióba lépne Franciaországgal, bekapcsolódna ennek pénzügyi rendszerébe. míg Nyugat-Németországgal szemben vámhatárt tartana fenn. A ripaként ábrázolta, amelyek gyeplője érdeke, akik éppen nemrég vívott hatalmas méretű és eredményes bérharcukkal megmutatták, hogy nem az USA dollárhatalmának kezében van. Adenauer és Edgár Faure, attól való félelmükben, hogy a Saaregyezmény — melynek elvetése a ratifikáció meghiúsítását jelentené — súlyos bonyodalmakhoz vezethetne, cinkostársak módjára mindent elkövetnek, hogy az egyetértés látszatai keltsék. A Pinay francia külügyminiszter és Hoffmann saar-vidéki miniszterelnök által vezetett küldöttségek — március 20-án — „megállapodtak a francia saar-vidéki együttműködésre vonatkozó konvenció fő pontjában — állapítja meg az ez alkalomból kiadott közlemény, A megállapodás részleteiről azonban semmi sem szihajlandók ölhetett kezekkel nézni a monopolisták kizsákmányoló politikáját. Bérharcuk egyúttal a német egységért is folyt, kifejezve a NyugatNémetország újrafelfegyverzésének elvetését és törekvésüket a békéért. Mind a francia mind a német proletariátus igazi szószólói — a kommunista párttal az élen. — a leghatározottabban elutasítják a párizsi egyezményeket s így a Saar-egyezményt is. Nem szüntetik meg harcukat, míg nem számolják fel véglegesen az USA ellenőrzése alatt harácsoló francia és német monopolisták átkos hatalmát. S. J. (Folytatás, a 3. oldalról.) \ tan szembehelyezkednek ezzel a javaslattal. A ( nyugati hatalmak képviselői minden úton-módon igyekeznek kitérni az elől, hogy megállapítsák ama határidőket, amelyekben a fegyverzet csökkentését és az atomfegyver betiltását szolgáló intézkedéseket végre kell hajtani. Nagy-Britannia képviselője például makacsul igyekezett bebizonyítani, hogy a megegyezésben egyáltalában nem kell feltüntetni a határidőket, amelyekben végre kell hajtani a fegyverzet csökkentését és az atomfegyverek betiltását szolgáló intézkedéseket. A nyugati országok képviselői a határidőkkel, például a fegyveres erők létszáma csökkentésének határidejével kapcsolatban gyakorlatilag azt javasolják, hogy e kérdés megoldását az ellenőrző szervre bízzák, egyszóval ki akarnak bújni a határidők megállapítása alól. Felesleges részletesen beszélni arról, hogy nem sokat érne egy olyan megegyezés, amely nem tüntetné fel, milyen határidőig kell elvégezni a szokásos fegyverzet csökkenésére szolgáló intézkedéseket és mikorra kell végrehajtani az atom- és hidrogénfegyverek betiltását célzó intézkedéseket. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Kanada képviselői a Szovjetunió képviselőjének határozott követelése ellenére mind ez ideig nem hajlandók megvitatni a szovjet kormány részletes javaslatait azokról az intézkedésekről, amelyek célja az atom- és hidrogénfegyverek betiltása. E kérdésben mindeddig csak számos megjegyzésre szorítkoznak abban az értelemben, hogy nézetük szerint a fegyverzet csökkentését és az atomfegyverek betiltását szolgáló valamennyi intézkedés sorsa attól függ, elfdgadják-e álláspontjukat az ellenőrzés kérdésében. Mindabból, amit mondottam a nyugati hatalmaknak a szovjet javaslatokkal kapcsolatos álláspontjáról, levonható a következtetés, hogy a valóságban ki gördít akadályokat a leszerelési albizottság működésének útjába. Ezenfelül szembetűnő az a tény, hogy ugyanakkor, amikor a leszerelési albizottság megkezdte munkáját, a nyugati államférfiak beszédeikben az őrült fegyverkezés fokozását követelték, elsősorban az atom- és hidrogénfegyverek szakaszán és szembeszálltak e fegyverek betiltásával, egyidejűleg pedig fokozták az ezirányú propagandát a nyugati országok sajtójában is. Ez a tény szintén azt mutatja, hogy míg a Szovjetunió igyekszik hozzájárulni a fegyverzet csökkentésére, az atom- és hidrogénfegyverek betiltására szükséges megegyezés eléréséhez és ezzel elősegíteni a nemzetközi feszültség enyhítését és az új háború veszélyének megszüntetését, addig a nyugati hatalmak tovább folytatják a fokozott örült fegyverkezés irányvonalát, ami ellentétben áll az ENSZ _ közgyűlésének határozatával, amely az albizottság kötelességévé tette, hogy keresse a fegyverzet csökkentéséről, az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáról intézkedő szükséges megegyezés elérésének lehetőségét. Ami a Szovjetuniót illeti, képviselője az albizottságban továbbra is arra törekszik, hogy e fontos kérdésben elérjék a szükséges megegyezést. Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa folytatta ülését Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa negyedik funkciós időszakának első ülését március 23-án tartotta. Március 24-én folytatta munkáját. Az ülésen a képviselőkön kívül vendégek is részt vették: a moszkvai üzemek dolgozói, tudósok, írók és művészek. Az ülés megtárgyalta az Orosz SZSZSZK állami költségvetésének jelentését. Ivan Marcsenko képviselő Moszkva építésének nagy munkájáról tartott beszámolót. A lakás- és kulturális építkezésre a műit évben négy és fél milliárd rubelt fordítottak. Az Orosz SZSZSZK egész területén, amely mintegy 17 millió négyzetkilométert tesz ki, a szovjet emberek békés építő munkával foglalkoznak. N. Szmirnov, az Orosz SZSZSZK hús- és tejiparügyi minisztere kijelentette, hogy az 1955. évben az 1950. évhez hasonlítva 80 százalékkal több húst, 51 százalékkal több füstöltárut, 50 százalékkal több húskonzervet és 23 százalékkal több vajat termeltek. Az Orosz SZSZSZK a Szovjetunió egész vetésterületének mintegy kétA Francia Kommunista Párt parlamenti csoportjának javaslata A köztársasági tanács március 24-i délelőtti ülése Jean Chaintron beszédével kezdődött, aki a kommunista párt parlamenti csoportjának nevében „ideiglenes határozati javaslatot" terjesztett a köztársasági tanács elé. A határozati javaslat a többi között a következőket tartalmazza: „A jelenlegi- nemzetközi helyzetre és a párizsi egyezmények cikkelyeinek tartalmára való tekintettel a köztársasági tanács visszautasítja a párizsi egyezmények ratifikálását és elrendeli a francia kormánynak, hogy haladéktalanul tegye meg a négyhatalmi tanácskozás megrendezésére szükséges intézkedéseket a német kérdés és az európai kollektív biztonság megszervezés megvitatásának céljából." A köztársasági tanács napirendjének értelmében erről a javaslatról a párizsi egyezmények egyes törvénycikkelyeinek megvitatása előtt kell szavazni. Ezután felszólaltak Yvon Coudé du Fcresto MRP-párti, Marcel Champeix szocialista és Jean Chapalain szociális köztársasági párti tanácstag. harmad részét foglalja magában. Több képviselő beszédében a gabonatermelés és állattenyésztés további fejlődésének kérdéseivel foglalkozott. A csehszlovák küldött beszéde az ENSZ európai gazdasági bizottságának ülésén Az ENSZ európai gazdasági bizottságának X. ülésén március 23-án Róbert Schmelz, a külkereskedelemügyi miniszter helyettese, a csehszlovák küldöttség vezetője tartott beszédet. Beszédének bevezető részében foglalkozott az 1954. évi európai gazdasági helyzettel. Beszédének további részében foglalkozott azokkal az okokkal, amelyek az európai államok közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődését gátolják. Részletesen foglalkozott a csehszlovák gazdasági élet hatalmas fejlődésével. Beszédének "befejező részében kiértékelte az ENSZ gazdasági bizottságának eddigi munkáját. NÉHÁNY SORBAN MÄRCIUS 24-ÉN Moszkvában a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában megnyitották a „Gyermekkönyv Hét"-ét. Ezt az akciót a Szovjet írók Szövetsége, a Szakszervezeti Ház, a Gyermekkönyv Háza és az Állami Gyermekkönyvkiadó szervezi. A REUTER HÍRÜGYNÖKSÉG Djakart-i tudósítójának közlése szerint az Aranypart is elfogadta az ázsiaiafrikai államok konferenciájára szóló meghívást, amit az indonéziai Bandungban tartanak meg április közepén. A KlNAI SAJTÓ közlése szerint a Kínai Ifjúság Üj Demokratikus Ligája KB teljes ülést tartott. A Liga működéséről szóló évvégi beszámolót Hu Jao-pan a Kínai Ifjúság Üj Demokratikus Ligája KB titkára tartotta. Mint ahogy azt a teljes ülésen hangsúlyozták ez az ifjúsági szervezet Kína Kommunista Pártjának hű támogatója. Nagy munkát végzett Kína ifjúságának a szocialista építésbe való bevonásában. A REUTER sajtóügynökség delhi tudósítójának közlése szerint Nehru indiai miniszterelnök március 24-én nyugtalanságának adott kifejezést ^afölött, hogy az ENSZ titkársága mellőzi az ázsiai országok képviselőinek segítségét / y