Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-26 / 73. szám, szombat

4 UJSZÖ 1955. március 26. Tanácskozások a Szovjetunió külügyminisztériumában az osztrák államszerződésről Az utóbbi időben Moszkvában V. M. Molotov a Szovjetunió kül­ügyminisztere két ízben is találkozott N. Bischoffal, az Osztrák Köztársaság szovjetunióbeli nagykövetével. Március 14-én és 24-én tárgyalt vele az osztrák államszerződésről. A március 14-i ülésen N. Bischoff, Ausztria nagykövete V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének átadta az osztrák kormány válaszát a szovjet kormány 1955. február 8-i javaslataira: „A szövetségi kormány nagy meg­nyugvással állapítja meg, hogy a szov­jet kormány nagyon fontosnak tartja az osztrák kérdésnek, a demokratikus Ausztria teljes függetlensége felújítá­sa kérdésének megoldását úgy, hogy az megfeleljen az európai béke meg­őrzésére és megszilárdítására irányuló törekvéseknek. Az osztrák kormány megnyugodva veszi tudomásul, hogy a Szovjetunió indokolatlannak tart min­den további huzavonát az osztrák ál­lamszerződés megkötésének ügyében. Az első ponthoz. A szövetségi kor­mány üdvözli az osztrák függetlenség bárminemű hatásos biztosítását és kezességét. A 'második ponthoz. A szövetségi kormány többször teljesen nyíltan ki­jelentette, hogy Ausztriának nincs ..szándékában semmiféle katonai szövet­séghez csatlakozni, vagy megengedni, hogy területén katonai támaszpontokat építsenek. A harmadik ponthoz. A szövetségi kormány meg van győződve arról, hogy az osztrák kérdés végleges meg­oldása elérhető az összes érdekelt ha­talmak konferenciáján Ausztria részvé­telével. A szövetségi kormány úgy véli, hogy az államszerződésnek speciális megtárgyalása a négyhatalom által Ausztria részvételével előmozdítaná a szerződés sikeres megkötését". Ezzel kapcsolatban V. M. Molotov a Szovjetunió külügyminisztere március 24-én fogadta N. Bischoff osztrák nagykövetet és átadta neki a szovjet kormány válaszát az osztrák kormány fenti nyilatkozatára: „A szovjet kormány tudomásul vet­te az osztrák kormány március 14-i válaszát. A szovjet kormány szüksé­gesnek tartja, hogy további felvilágosí­tásokat adjon az egyes kérdésekben. Az első ponthoz. A szovjet kormány tudomásul veszi az osztrák kormány nyilatkozatát. Ebből következik, hogy szükségesnek mutatkozik reális intéz­kedések megtétele, tekintettel a Nyu­gat-Németország újrafelfegyverzését célzó tervekre, amelyek növelik az Anschluss veszélyét. Ezzel kapcsolat­ban meg kell tárgyalni a négy hatalom megszálló katonasága távozásának ha­táridejét az osztrák területről, vala­mint azokat az intézkedéseket, amelye­ket a jövőben kell foganatosítani az esetben, ha előállna az Anschluss köz­vetlen veszélye. A második ponthoz. A szovjet kor­mány az osztrák kormány kívánsága szerint hajlandó tárgyalni arról, hogy milyen formában tehetné meg Ausztria a második pontra vonatkozó nyilatko­zatát. A szovjet kormány megerősíti annak szükségességét, hogy az USA, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányai a saját részükről erre vo­natkozólag kötelezettséget vállaljanak. A harmadik ponthoz. A szovjet kor­mány — hogy eleget tegyen az osztrák kormány kívánságának — beleegyezik abba, hogy a négyhatalmi konferencián Ausztria jelenlétében az osztrák kér­dést külön tárgyalják meg. Ezenkívül V. M. Molotov N. Bischoff előtt ezt a szóbeli nyilatkozatot tette: „J. Raab osztrák kancellár nyilatko­zataiból a szovjet kormány előtt isme­retes, hogy Raab kancellár pozitív ál­láspontot foglalt el azzal a lehetőség­gel kapcsolatban, hogy Moszkvába lá­togasson az osztrák államszerződés megkötésével összefüggő kérdések megtárgyalására. A szovjet kormány — tekintettel Raab kancellár fenti nyilatkozatára — szívesen venné, hogyha Raab kancellár és Ausztria más vezető tényezői a leg­rövidebb időn belül Moszkvába látogat­nának. Sajtókonferencia Eisenhower elnöknél Washingtonban március 23-án le­folyt a szokásos sajtókonferencia, amelyen Eisenhower elnök felelt a sajtó képviselőinek kérdéseire. Ezek a kérdések főképp Georg demokrata­párti szenátor ama javaslatára vo­natkoztak, hogy ez évben hívják össze a négyhatalmi konferenciát. Eisenhowert megkérdezték, milyen álláspontot foglal el Georg szenátor javaslatával kapcsolatban, amely sze­rint az USA-nak kell kezdeményeznie a négyhatalmi konferencia összehívá­sát. Az USA elnöke válaszképpen ál­talánosságban azt állította, hogy több ízben kijelentette, hogy hajlandó' bár­mikor és bárhol tárgyalni, amennyi­ben ez hozzájárul a világbéke meg­szilárdításához. Azonban rögtön meg­kísérelte, hogy kétségbevonja a tár­gyalások módszerének hasznosságát és kijelentette, hogy a nemzetközi konferenciák több célt követnek és ezek egyike a propaganda. Az egyik kérdésre adott válaszában Eisenhower nagyon határozatlan for­mában kijelentette, hogy a Szovjet­unióval való előzetes tárgyalások si­keres lefolytatása érdekében hajlandó bizonyos engedményekre. A további kérdésekre Eisenhower azt a választ adta, hogy az USA továbbra is „az erőpolitika" alapján áll, más szóval csakis a párizsi egyezmények ratifi­kálása után tárgyal. A. A. Gromiko beszélgetése a TA8ZSZ londoni tudósítójával Vg. M > ^ VIPEK, { \ „WSITI,* A W «íi•I.»<íSUtBe/jCKC H IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉ SEK Versengés a Saar-vidékért Saar-vidék — az egyezmény szerint várgott ki. A hírek szerint a való­— a Nyugateurópai Unió részét al- ságban csak „elvi" megegyezésről volt Scotná s úgynevezett „európai biztos" szó, amely nem oldott meg semmit, igazgatása alá kerülne, aki a Saar- csupán arra irányul, hogy befolyásol­medence — helyesebben szólva, a ja a francia köztársasági tanács nagy­francia monopolisták — érdekeit vé- számú hitétlenkedőit, akik nem bíz­A Saar-vidék ügye az utóbbi idő­ben úgy Bonnban, mint Párizsban fel­kavarta a szenvedélyeket. Hiába csi­karta ki Mendes-France októbet 23­án Adenauernél a Saar-egyezmény delmezné. Mihelyt az egyezmény ér­vénybe lép, népszavazás dönt majd felette, de ha a szavazás az egyez­mény ellen is szólna, a helyzet lé­nyegében nem változna, a francia ne­a'áírását, amit arra használt ki, hogy. héz iP ar ne m vesztené el a Saar-me­m?g vásárolja a Nyugat-Németország dence felett i uralmát. Legalább is így újrafelfegyverzését ellenző jobboldali képviselők lelkét, a Saar-vidék körüli ellentéteket nem sikerült megszün­tetnie. Már a bonni parlament rati­fikációja során is nyilvánvalóvá vált, hogv a nyugat-német nagyburzsoázia értékelik a francia nagyburzsoázia szószólói az egyezményt, melynek hi­telességét az USA és Anglia lenne hi­vatott szavatolni... A valóságot azonban jól érzékel­tette egy karikaturista, aki Bonnt és nak egy újrafelfegyverzett imperia­lista Nyugat-Németország szerződé­seinek betartásában. Erre pedig, a múlt tapasztalatai alapján meg-van minden okuk. Minthogy a Saar-kérdés a legközvetlenebbül érinti a fegyver­kezési konjunktúra profitvadászait, nem kérdés, hogy az ellentétek rö­videsen még jobban kiélesednek. A Saar-vidék azonban több, össze­hasonlíthatatlanul több, mint a fran­cia és német imperialisták történelmi távlatot nélkülöző versengésének cél­pontja. A Saar-vidék sorsa a ^ rajta semmiképpen sem akar lemondani ar- p^ rj 7q t « a arért wrwnnň két rw *.,.. , . r, ról a busás profitról és hatalmi pozi- ľ.IľlV ľľ?° ÜI21". e l°. tobb szazeze r ^met dolgozó lét­cióról, amit a Saar-vidék feletti ura­lom jeier.t. Bír az amerikai tőke ellenőrzése alatt álló Európai Szén- és Acélszö­vetségben Nyugat-Németország még a Saar-vidék nélkül is fölényben van Franciaországgal szemben, a német nehézipar nem elégszik meg e fölény­nyel és mist, hogy a párizsi szerző­dés ratifikációja utat nyitott a fék­telen fegyverkezés megindításához, minden akadályt el akar terjeszkedé­si törekvéseinek útjából hárítani. A Saar-medence évi széntermelése 17 millió tonna, kohóiparáé pedig 2,3 miľió tonna nyersacél és 2,6 millió tonna nyersvasnál is több. Szóval „zsí­ros falat", melynek birtokában Fran­ciaország — ha gyengébb fél is — biztosltja az Európai Szén- és Acél­szövetség nyereségéből részesedését. j Mint á statisztikából kitűnik, a Saar­vidék már 1952-ben negyedannyi acélt és szenet termelt, mint Franciaor­szág, melynek szénbárói és acélmág­násui a Saar-egyezményt tabunak sze­retnék nyilváníttatni. Ez az egyezmény maga után vonná, hogy a francia monopolisták tartósan *uralnák a Saar-vidéket, mely gazda­sági unióba lépne Franciaországgal, bekapcsolódna ennek pénzügyi rend­szerébe. míg Nyugat-Németországgal szemben vámhatárt tartana fenn. A ripaként ábrázolta, amelyek gyeplője érdeke, akik éppen nemrég vívott ha­talmas méretű és eredményes bér­harcukkal megmutatták, hogy nem az USA dollárhatalmának kezében van. Adenauer és Edgár Faure, at­tól való félelmükben, hogy a Saar­egyezmény — melynek elvetése a ra­tifikáció meghiúsítását jelentené — súlyos bonyodalmakhoz vezethetne, cinkostársak módjára mindent elkö­vetnek, hogy az egyetértés látszatai keltsék. A Pinay francia külügyminiszter és Hoffmann saar-vidéki miniszterelnök által vezetett küldöttségek — már­cius 20-án — „megállapodtak a fran­cia saar-vidéki együttműködésre vo­natkozó konvenció fő pontjában — állapítja meg az ez alkalomból ki­adott közlemény, A megállapodás részleteiről azonban semmi sem szi­hajlandók ölhetett kezekkel nézni a monopolisták kizsákmányoló politiká­ját. Bérharcuk egyúttal a német egy­ségért is folyt, kifejezve a Nyugat­Németország újrafelfegyverzésének el­vetését és törekvésüket a békéért. Mind a francia mind a német proletariátus igazi szószólói — a kom­munista párttal az élen. — a legha­tározottabban elutasítják a párizsi egyezményeket s így a Saar-egyez­ményt is. Nem szüntetik meg har­cukat, míg nem számolják fel végle­gesen az USA ellenőrzése alatt hará­csoló francia és német monopolisták átkos hatalmát. S. J. (Folytatás, a 3. oldalról.) \ tan szembehelyezkednek ezzel a ja­vaslattal. A ( nyugati hatalmak képviselői minden úton-módon igyekeznek kitér­ni az elől, hogy megállapítsák ama ha­táridőket, amelyekben a fegyverzet csökkentését és az atomfegyver be­tiltását szolgáló intézkedéseket végre kell hajtani. Nagy-Britannia képviselője például makacsul igyekezett bebizonyítani, hogy a megegyezésben egyáltalában nem kell feltüntetni a határidőket, amelyekben végre kell hajtani a fegy­verzet csökkentését és az atomfegy­verek betiltását szolgáló intézkedé­seket. A nyugati országok képvise­lői a határidőkkel, például a fegyveres erők létszáma csökkentésének határ­idejével kapcsolatban gyakorlatilag azt javasolják, hogy e kérdés meg­oldását az ellenőrző szervre bízzák, egyszóval ki akarnak bújni a határ­idők megállapítása alól. Felesleges részletesen beszélni ar­ról, hogy nem sokat érne egy olyan megegyezés, amely nem tüntetné fel, milyen határidőig kell elvégezni a szo­kásos fegyverzet csökkenésére szol­gáló intézkedéseket és mikorra kell végrehajtani az atom- és hidrogén­fegyverek betiltását célzó intézkedé­seket. Az USA, Nagy-Britannia, Francia­ország és Kanada képviselői a Szovjetunió képviselőjének határo­zott követelése ellenére mind ez ideig nem hajlandók megvitatni a szov­jet kormány részletes javaslatait azokról az intézkedésekről, amelyek célja az atom- és hidrogénfegyve­rek betiltása. E kérdésben mindeddig csak számos megjegyzésre szorítkoznak abban az értelemben, hogy nézetük szerint a fegyverzet csökkentését és az atom­fegyverek betiltását szolgáló vala­mennyi intézkedés sorsa attól függ, elfdgadják-e álláspontjukat az ellen­őrzés kérdésében. Mindabból, amit mondottam a nyu­gati hatalmaknak a szovjet javasla­tokkal kapcsolatos álláspontjáról, le­vonható a következtetés, hogy a való­ságban ki gördít akadályokat a le­szerelési albizottság működésének út­jába. Ezenfelül szembetűnő az a tény, hogy ugyanakkor, amikor a leszere­lési albizottság megkezdte munkáját, a nyugati államférfiak beszédeikben az őrült fegyverkezés fokozását kö­vetelték, elsősorban az atom- és hid­rogénfegyverek szakaszán és szembe­szálltak e fegyverek betiltásával, egyidejűleg pedig fokozták az ezirányú propagandát a nyugati országok saj­tójában is. Ez a tény szintén azt mu­tatja, hogy míg a Szovjetunió igyek­szik hozzájárulni a fegyverzet csök­kentésére, az atom- és hidrogénfegy­verek betiltására szükséges megegye­zés eléréséhez és ezzel elősegíteni a nemzetközi feszültség enyhítését és az új háború veszélyének megszünte­tését, addig a nyugati hatalmak to­vább folytatják a fokozott örült fegy­verkezés irányvonalát, ami ellentétben áll az ENSZ _ közgyűlésének határoza­tával, amely az albizottság kötelessé­gévé tette, hogy keresse a fegyver­zet csökkentéséről, az atom- és hid­rogénfegyverek betiltásáról intézkedő szükséges megegyezés elérésének le­hetőségét. Ami a Szovjetuniót illeti, képvi­selője az albizottságban továbbra is arra törekszik, hogy e fontos kér­désben elérjék a szükséges meg­egyezést. Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa folytatta ülését Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa ne­gyedik funkciós időszakának első ülését március 23-án tartotta. Március 24-én folytatta munkáját. Az ülésen a kép­viselőkön kívül vendégek is részt vet­ték: a moszkvai üzemek dolgozói, tu­dósok, írók és művészek. Az ülés megtárgyalta az Orosz SZSZSZK álla­mi költségvetésének jelentését. Ivan Marcsenko képviselő Moszkva építésének nagy munkájáról tartott beszámolót. A lakás- és kulturális építkezésre a műit évben négy és fél milliárd rubelt fordítottak. Az Orosz SZSZSZK egész területén, amely mintegy 17 millió négyzetkilo­métert tesz ki, a szovjet emberek békés építő munkával foglalkoznak. N. Szmirnov, az Orosz SZSZSZK hús- és tejiparügyi minisztere kije­lentette, hogy az 1955. évben az 1950. évhez hasonlítva 80 százalékkal több húst, 51 százalékkal több füstöltárut, 50 százalékkal több húskonzervet és 23 százalékkal több vajat termeltek. Az Orosz SZSZSZK a Szovjetunió egész vetésterületének mintegy két­A Francia Kommunista Párt parlamenti csoportjának javaslata A köztársasági tanács március 24-i délelőtti ülése Jean Chaintron beszé­dével kezdődött, aki a kommunista párt parlamenti csoportjának nevében „ideiglenes határozati javaslatot" ter­jesztett a köztársasági tanács elé. A határozati javaslat a többi között a következőket tartalmazza: „A jelenlegi- nemzetközi helyzet­re és a párizsi egyezmények cikke­lyeinek tartalmára való tekintettel a köztársasági tanács visszautasít­ja a párizsi egyezmények ratifiká­lását és elrendeli a francia kor­mánynak, hogy haladéktalanul te­gye meg a négyhatalmi tanácsko­zás megrendezésére szükséges in­tézkedéseket a német kérdés és az európai kollektív biztonság meg­szervezés megvitatásának céljá­ból." A köztársasági tanács napirendjé­nek értelmében erről a javaslatról a párizsi egyezmények egyes törvény­cikkelyeinek megvitatása előtt kell szavazni. Ezután felszólaltak Yvon Coudé du Fcresto MRP-párti, Marcel Champeix szocialista és Jean Chapalain szociális köztársasági párti tanácstag. harmad részét foglalja magában. Több képviselő beszédében a gabonaterme­lés és állattenyésztés további fejlő­désének kérdéseivel foglalkozott. A csehszlovák küldött beszéde az ENSZ európai gazdasági bizottságának ülésén Az ENSZ európai gazdasági bizott­ságának X. ülésén március 23-án Ró­bert Schmelz, a külkereskedelemügyi miniszter helyettese, a csehszlovák küldöttség vezetője tartott beszédet. Beszédének bevezető részében foglal­kozott az 1954. évi európai gazdasági helyzettel. Beszédének további részé­ben foglalkozott azokkal az okokkal, amelyek az európai államok közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődését gátolják. Részletesen foglalkozott a csehszlovák gazdasági élet hatalmas fejlődésével. Beszédének "befejező részében kiér­tékelte az ENSZ gazdasági bizottsá­gának eddigi munkáját. NÉHÁNY SORBAN MÄRCIUS 24-ÉN Moszkvában a Szakszervezetek Házának oszlopcsar­nokában megnyitották a „Gyermek­könyv Hét"-ét. Ezt az akciót a Szov­jet írók Szövetsége, a Szakszervezeti Ház, a Gyermekkönyv Háza és az Ál­lami Gyermekkönyvkiadó szervezi. A REUTER HÍRÜGYNÖKSÉG Dja­kart-i tudósítójának közlése szerint az Aranypart is elfogadta az ázsiai­afrikai államok konferenciájára szóló meghívást, amit az indonéziai Ban­dungban tartanak meg április köze­pén. A KlNAI SAJTÓ közlése szerint a Kínai Ifjúság Üj Demokratikus Ligája KB teljes ülést tartott. A Liga mű­ködéséről szóló évvégi beszámolót Hu Jao-pan a Kínai Ifjúság Üj De­mokratikus Ligája KB titkára tartot­ta. Mint ahogy azt a teljes ülésen hangsúlyozták ez az ifjúsági szervezet Kína Kommunista Pártjának hű tá­mogatója. Nagy munkát végzett Kí­na ifjúságának a szocialista építésbe való bevonásában. A REUTER sajtóügynökség delhi tu­dósítójának közlése szerint Nehru in­diai miniszterelnök március 24-én nyugtalanságának adott kifejezést ^afölött, hogy az ENSZ titkársága mellőzi az ázsiai országok képviselői­nek segítségét / y

Next

/
Thumbnails
Contents