Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-26 / 73. szám, szombat

1955. március 26. UJSZ0 3 A. A. Gromiko beszélgetése a TASZSZ londoni tudósítójával A. A. Gromiko, -n Szovjetunió külügyminiszterének helyettese, aki a Szovjetuniót képviseli az Egyesült Nemzetek Szervezete leszerelési albizottságának jelenlegi londoni ülésén, március 24-én nyilatkozott a TASZSZ londoni tudósítójának. A tudósító kérdései és A. A. Gromiko válaszai: Kérdés: A nyugati országok egyes államférfiai és sajtószervei azt állítják, hogy az ENSZ leszerelési albizottságának ülésein felmerült nehézségek okozója a Szovjetunió. Milyen álláspontot foglal el ön ezekkel az állításokkal szemben? Válasz: Egyes nyugati országok államférfiainak és bizonyos sajtöszerveinek hasonló állításait nem tekinthetjük másnak, mint olyan kísérletteknek, amelyekkel helytelen nézetet akarnak rákényszeríteni a nemzetközi közvéleményre abban a kérdésben, hogy a valóságban ki felelős azért a helyzetért, amely az államok

1 fegyverzetének csökkentéséről és az atomfegyver betiltásáról folyó londoni tárgyalások során kialakult. Nem újfajta kísérletek ezek. Mindannyiszor tnegpróbálkoztak velük, valahányszor a szovjet kormány, a nemzetek közötti béke megszilárdításári - irányuló politikáját következetesen valóra váltva, ilyen vagy amolyan javaslatokat tett annak érdekében, hogy véget vessenek a lázas fegyverkezésnek, csökkentsék az államok, elsősorban az öt nagyhatalom fegyverzetét és betiltsák az atom- és a hidrogénfegyvert. i Mindezt nyilván azért teszik, hogy lehetetlenné tegyék a nemzetközi megegyezést e kérdésben, hogy tovább folyjék a fegyverkezési hajsza, hogy növeljék a fegyveres erők létszámát, hogy még nagyobb mennyisegben gyártsanak atom- és hidrogénfegyvereket. Kérdés: Nem m

agyarázhatná meg, mi a lényege az albizottságban jelenleg megvitatott szovjet javaslatnak. már csak azért is, mivel a nyugati országok sajtójában olyan hírek jelentek meg, amelyek igyekeznek kételyeket előidézni a Szovjetuniónak a fegyverkezés csökkentése és az atomfegyver betiltása kérdésében követett politikájáról. Válasz: A szovjet kormány március 18-án az albizottság elé megvitatás céljából javaslatokat terjesztett oiyan nemzetközi egyezmény megkötéséről, amelynek értelmében csökkentik az államok fegyverzetét és betiltják az atom- és hidrogénfegyvereket, valamint más tömegpusztító fegyvereket. A Szovjetunió kormánya azt javasolta, hogy e megegyezés alapjául használják fel Franciaország és Anglia 1954. jűlius 11-i javaslatait, amelyek legfőbb pontjaikban nem térnek el a Szovjetuniónak a fegyverkezés csökkentése és az atomfegyver betiltása kérdésében elfoglalt álláspontjától. Ezek szerint az említett megegyezés alaptételei a szovjet kormány javaslata értelmében megállapítaná. Először: Az államok hat hónapon vagy egy éven belül a megállapított norma 50 O/'o-ával csökkentik fegyverzetüket, fegyveres erőik létszámát, valamint áz állami költségvetés katonai kiadásainak összegeit. A fegyverzet és a fegyveres erők létszámának csökkentésében az 1955. január 1-i állapotból indulnak ki, a hadikiadások csökkentésénél pedig az 1955. évi költségvetést veszik alapul Az államok kötelezik magukat, hogy a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséhez vezető úton azza! teszik meg az első iepést, hogy az 1955 január 1-i állapothjz képest nem növelik fegyverzetüket és fegyveres erőik létszámát, nem irányoznak elő nagyobb összegeket katonai célokra, mint az 1955. évben. • Az egyezménj megállapítaná, hogy léryegesen csökkenteni k'.-H az ót nagyhatalom — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, a Szovjetunió — fegyverzetét és fegyveres erőit. A fegyverzet általános csökkentését szolgáló további intézkedések végrehajtása érdekében megállapítja, hogy 1955-ben világértekezletet hívnak^ össze a fegyverzet általános csökkentésére és az atomfegyver betiltására, az ENSz tagállamainak, valamint azokn k az államoknak a részvételével, anw-ly'k nem tagjai o szervezetnek. A fegyverkezés csökkentese nonr'nnak megállapításáról leszögezik hugj tekintetbe kell ven-'i azokat az elemi szempontokat, amelyekben megállapodtak, népmozgalmi, földrajzi, közgazdasági és politikai tényezőket, elsősorban azonban azi a célt kell szem előtt tarttni hogy megszilárdítjuk a világ '_<ekéJtl, a nemzetközi biztonságot és csökkentsük az agresszió veszélyei. A Szovjetunió javaslataiban nagy súlyt helyez arra, hogy nemzetközileg ellenőrizzék, hogyan teljesítik az egyes államok a megegyezésből származó kötelezettségeiket. Az egyezmény megállapítaná, hogy tüstént a fegyverzet csökkentését szotgálő intézkedések megvalósításának kezdetén megfelelő ellenőrző szervet kell létesíteni. Ezért az ENSZ biztonsági tanacsa mellett ideiglenes nemzetközi ellenőrző bizottságot alakítanának, amelynek joga lenne az egyes államoktól beszerezni a szükséges adatokat arról, hogyan hajtják végre a fegyverzet és a fegyve-es erők csökkentését szolgáló intézkedéseket. Az ideiglenes nemzetközi ellenőrző bizottságnak intézkedéseket kell tennie, hogy biztosítsa annak elknorzesét, hogyan teljesítik az egyes államok a fegyverzet, a fegyveres érik, vaian int a hadicélokat szolgáló költségvetési előirányzatok csökké - ;3sére vállalt kötelezettségeiket. Az ideiglenes ellenőrző nemzeti bizottság illetékességébe tartozik majd annak ellenőrzése is, hogyan teljesítik az egyes államok a fegyverzet, a fegyveres erők, valamint a katonai célokat szolgáló költségvetési kiadások korlátozására vállalt kötelezettségeiket. Az államok kötelesek lesznek megállapított időközökben rendszeres adatokat terjeszteni az ellenőrző bizottság elé, arról, hogyan teljesítik a megegyezést. Az említett intézkedéseket egyidejűleg kell végrehajtani. Másodszor: A Szovjetunió javaslatai értelmében a fentebb vázolt intézkedések végrehajtása után további intézkedések foganatosítandók a fegyverzet csökkentésére és egyidejűleg az atom- és hidrogénfegyverek, valamint más tömegpusztító fegyverek eltiltására. A Szovjetunió javaslatai értelmében az államoknak hat hónapon (illtetve egy éven) belül az 1955. január 1-i állapot és a megállapított norma közötti különbözet 50 százalékával kell csökkenteniök fegyverzetüket, fegyveres erőik létszámát és katonai kiadásaikat és le kell szállítaniuk az 1955. évben katona', célokra előirányzott költségvetési kiadásokat. Az említett időn belül teljesen be kell tiltani az atom- és hidrogénfegyvereket vagy más tömegpusztító fegyvereket, meg kell szüntetni e fegyverek gyártását és ki kell selejtezni e fegyvereket az egyes államok fegyverzeti állományából azzal, hogy az atomanyagot kizárólag békés célokra használják fel. Az atom- és a hidrogénfegyver teljes betiltásának rendkívüli fontosságára való tekintettel a Szovjetunió javaslatai megállapítják, hogy az e fegyvereket vagy más tömegpusztító fegyverekre vonatkozó fentebb említett intézkedéseket legkésőbb azokkal az intézkedésekkel egyidejűleg kell végrehajtani, amelyek célja a fegyverzet és a fegyveres erők színvonalának a megállapított normára való csökkentése. Az atom- és hidrogénfegyver gyártását azonnal be kell szüntetni, mihelyt a fegyveres erők és a fegyverzet, valamint katonai célokat szolgáló költségvetési előirányzatok csökkentésével elérik a megállapított normának 50 százalékát. Állandó nemzetközi ellenőrző szervet létesítenek, hogy biztosítsák a szükséges nemzetközi ellenőrzést afelett, hogyan tartják be az egyes államok a megegyezést. Ennek a nemzetközi szervnek akkor kell megkezdenie működését, amikor hozzáfognak a fegyverzet csökkentését és az atomilletve hidrogénfegyver eltiltását szol- I gálő azon intézkedésekhez, amelyeket a lefegyverzés e szakaszára állapítot- | tak meg. A szovjet kormány javaslata egyenesen megállapítja, hogy ez a nemzetközi szerv ellenőrző munkájában állandó jellegű felülvizsgálásokat foganatosít majd olyan méretben, hogy biztosítsa, valamennyi állam teljesíti-e a megegyezésben vállalt kötelezettségeit. A szovjet javaslatok továbbá hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi szervnek valamennyi, a megegyezést aláíró országban állandó saját ellenőrei lesznek, akik ellenőrző feladataik teljesítése során bármikor beléphetnek az ellenőrzendő létesítményekbe. Az ellenőrzés megvalósításánái nemzetközileg választott személyzetet alkalmaznak majd, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy e szerv hatásosan teljesítse feladatait. Harmadszor: A Szovjetunió abból indul ki, a megegyezésben megállapított intézkedések teljesítése érdekében fontos, hogy az államok tovább folytassák a fegyverzet csökkentésére irányuló törekvéseiket. Ezért javasolja, a megegyezés mutasson rá egyenesen arra, kívánatos, hogy az egyes hatalmak tovább csökkentsék fegyverzetüket és fegyveres erőiket, míg elérik azt a színvonalat, amely feltétlenül szükséges belső biztonságuk fenntartása és az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában vállalt kötelességek teljesítése érdekében. A Szovjetunió javaslatai tehát magukban foglalják a fegyverzet csökkentéséről, az atom- és hidrogénfegyver betiltásáról szóló nemzetközi megegyezés alapvető megállapítását és feltüntetik azt a sorrendet, amelyben végre kell hajtani a megfelelő intézkedéseket a fegyverzet, a fegyveres erők és a katonai célokat szolgáló juttatások korlátozásától kezdve, amely az első lépés az egyes államok fegyverzete és fegyveres erői csökkentésének útján. Hangsúlyozni kell, hogy a március 18-i szovjet javaslatok csak úgy mint az említett 1954. június 11-i francia és angol javaslatok rámutatnak arra, hogy kezdetben az intézkedések csak a szokásos fegyverekre vonatkoznak, mindaddig, míg e fegyverek és a fegyveres erők létszámát nem csökkentik a tárgyalások során megállapítandó norma felével. A Szovjetunió továbbá úgy véli, hogy a nemzetek közötti béke megszilárdítása és az atomháború veszélyének megszüntetése megköveteli, hogy azonnali és feltétlen tilalom alá vessék az atom- és hidrogénfegyvereket és kizárják e fegyvereket az államok fegyverzeti állományából. Ismeretes azonban, hogy e kérdésben nem sikerült megegyezésre jutni az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának állásfoglalása miatt, amelyek különféle ürügyek alatt szembehelyezkedtek e javaslattal, noha az megfelel a nemzetek egyre határozottabb követelésének, hogy tiltsák el az atom- és hidrogénfegyvereket és ezzel szüntessék meg a pusztító atomháború veszélyét. Az említett nyugati államok kormányai a leszerelési albizottság ülésein a szovjet kormánynak azzal a javaslatával sem értettek egyet, amelyet a londoni tárgyalások kezdetén terjesztett elő és amelyben azt indítványozza, hogy az államok semmisítsék meg az atom és hidrogénfegyverek készleteit és az atomanyagot kizárólag békés célokra használják fel, noha az e kérdésben elért megállapodás megkönnyítené, hogy megegyezésre jussanak az atomfegyverek teljes eltiltásának kérdésében, valamint a fegyverzet csökkentésének más kérdéseiben is. A szovjet kormány március 18-i javaslatai megállapítják, hogy először csak a szokásos fegyverzetet csökkentsék és ez a körülmény megkönynyíti a megegyezést, mivel hasonló javaslatot tesz a már említett francia-angol indítvány is. Igen nagy jelentőségű a Szovjetunió javaslata az öt nagyhatalom fegyverzetének lényeges csökkentésére. Eme intézkedés szükségessége és időszerűsége nyilvánvaló, mivel éppen e hatalmak fegyverzetének és fegyveres erőinek csökkentése döntő jelentőségű volna, ha a „lényeges csökkentés" fogalmát nem korlátozná puszta kijelentésekre, és gyakorlati keresztülvitele elől nem térnének ki, amint azt a nyugati hatalmak megtenni kísérlik. Ugyanez vonatkozik a Szovjetuniónak az atom- és hidrogénfegyver betiltását célzó javaslatára is. "Ez a javaslat megállapítja: először, hogy az atom- és hidrogénfegyverek gyártását azonnal be kell szüntetni, mihelyt megkezdik a fegyverzetnek a normán felüli második 50 százaléka csökkentését; másodszor: e fegyverek teljes betiltása nem valamikor a bizonytalan jövőben következik be, hanem legkésőbb akkor, ha a szokásos fegyverek színvonalát a megállapított normákra szállítják le. Nem nehéz felismerni, hogy igen nagy jelentőségű lenne a béke megszilárdítása szempontjából, ha e kérdésben megegyezés jönne létre. Mint már mondottam, a Szovjetunió javaslatai hangsúlyozzák a fegyverzet csökkentését, az atom- és hidrogénfegyver betiltását szolgáló intézkedések nemzetközi ellenőrzésének fontosságát és különösen a felügyelet jelentőségére mutatnak rá. Ez egyszer s mindenkorra lehetetlenné tenne minden olyan koholmányt, hogy a Szovjetunió állítólag nem kívánja annak nemzetközi ellenőrzését, hogyan teljesítik az egyes államok a megegyezésből származó kötelezettségeiket. Hangsúlyozni kell azoknak a javaslatoknak rendkívüli fontosságát is, hogy már 1955-ben hívjanak össze nemzetközi értekezletet a fegyverzet általános korlátozására és az atomfegyverek eltiltására és hogy ezáltal további hathatós intézkedések megvalósítását tegyék lehetővé a fegyverzet csökkentésére. A nemzetközi biztonság szempontjából igen nagy jelentőségű lenne, egy ilyen értekezlet összehívása, amelyen az államok széleskörű részvételével megvitatnák mindazokat a problémákat, amelyek érintik valamennyi ország népeinek érdekeit. Ennek az értekezletnek az összehívása lehetőséget nyújtana minden államnak, nagy és kis államoknak egyaránt, hogy tevékenyen részt vegyenek a világ nemzetei számára létfontosságú kérdések megvitatásában. A Szovjetunió javaslatai tehát jó alapul szolgálnak ahhoz, hogy megegyezés jöjjön létre a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között. Ezek a javaslatok — amennyiben elfogadják őket — biztosítják a fegyverzet csökkentésével, az atom- és hidrogénfegyver betiltásával kapcsolatos feladatok kellő megoldását és ezzel az új világháború fenyegető veszélyének megszüntetését is. Mindez azt mutatja, hogy a szovjet kormány március 18-i javaslataival a Szovjetunió ismét jelentősen hozzájárul azokhoz a törekvésekhez, amelyeknek célja a fegyverzet csökkentése és az atomfegyver betiltása. Kérdés: Megmondhatná-e, milyen álláspontot fog

laltak el az USA, NagyBritannia^ Franciaország és Kanada képviselői a Szovjetuniónak az albizottságban megvitatott javaslatával sz

emb

en és hogyan értékeli ön e képviselők állásfoglalását? E kérdés már azért Is érdekes, mivel a nyugati országok egyes sajtószervei nyilván e

gyoldalúan számolnak be e kérdésről és az albizottság tárgyalásainak helyzetéről^ Válasz: Mindenekelőtt meg kell állapítani. hogy a február 25-én a bizottság elé terjesztett szovjet javaslatok megvitatása során, amelyek azt követelték, hogy az államok semmisítsék meg atom- és hidrogénfegyverkészleteiket és a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséhez vezető út első lépéseként korlátozzák fegyverzetüket, fegyveres erőiket és katonai kiadásaikat, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország képviselői szembe helyezkedtek e szovjet javaslatokkal és azt követelték, hogy minél előbb fogjanak hozzá a szovjet kormány javaslatának megvitatásához, amelynek tárgya a fegyverzet csökkentéséről, valamint az atom- és hidrogénfegyverek betiltáséról szóló egyezmény megkötése. Ennek az egyezménynek a legfontosabb pontjait a Szovjetunió — mint ismeretes — megvitatás céljából az ENSZ közgyűlésének legutóbbi ülésszaka elé terjesztette. Amikor azonban az albizottság megkezdte a Szovjetunió március 18-i, az említett egyezmény megkötését célzó javaslatának megvitatását, a nyugati országok képviselői ismét különféle ürügyeket kerestek, hogy szembe helyezkedhessenek ezekkel a javaslatokkal is. A szovjetunió javaslata megvitatásának kezdetétől fogva szembetűnő volt a nyugati hatalmak képviselőinek törekvése, hogy kitérjenek a fegyverzet csökkentését, az atom- és hidrogénfegyver betiltását szolgáló intézkedések megvitatása elől és a vitát a nemzetközi ellenőrzés kérdésére korlátozzák. Amikor a szovjet képviselő felhívta figyelmüket arra, hogy a szovjet javaslatok a hathatós nemzetközi ellenőrzés szükségével is számolnak és hogy ezért elsősorban a fegyverzet csökkentését és az atomfegyverek betiltását szolgáló intézkedések kérdésében kell megállapodni, a nyugati hatalmak képviselői kitartottak amellett az álláspontjuk mellett, hogy e kérdések megvitatását háttérbe kell szorítani. Nyilvánvaló volt, hogy a nyugati hatalmak képviselői egyáltalában igyekeznek meghiúsítani a nemzetközi ellenőrzéssel kapcsolatos megegyezés lehetőségét. Ez elsősorban abból a követelésükből látszik, hogy az ellenőrzést a fegyverkezés csökkentésére és az atomfegyverek betiltására szolgáló intézkedések jellegére való tekintet nélkül^ valósítsák meg. Azt akarják, hogy a megegyezésben állandó nemzetközi ellenőrző szervet hozzanak létre, amelynek felhatalmazása magában foglalná a felügyeleti jogot már az első stádiumban, amikor még nem történnek intézkedések az atom- és hidrogénfegyverek betiltására. Nem nehéz megérteni, hogy e kívánság mögött az az igyekezetük rejlik, hogy egyoldalú ellenőrzést hozzanak létre, amely nem a legveszélyesebb fegyvernemekre, az atom- és hidrogénfegyverekre vonatkozik majd. Ezzel természetesen nem lehet egyetérteni. Arra a kérdésünkre, vajon a nyugati hatalmak beleegyeznek-e abba, hogy a szokássos fegyverek csökkentésére és az atomfegyverek betiltására szolgáló intézkedéseket egyidejűleg hajtsák végra, mihelyt a nemzetközi ellenőrző szerv működni kezd, a nyugati hatalmak képviselői határozottan kijelentették, hogy ezzel nem értenek egyet. Ezzel újfent bebizonyították, hogy az ellenőrzés kérdését csak azért szorgalmazzák, hogy lehetetlenné tegyék a megegyezést mind az ellenőrzés, mind az ellenőrizendő intézkedések ügyében. Ez feljogosít arra a következtetésre, hogy a valóságban nem kívánnak komolyan tárgyalni a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, az atom- és hidrogénfegyver betiltásának kérdéséről. Ugyanezt kell mondanunk a nyugati hatalmak állásfoglalásáról az öt nagyhatalom fegyverzete és fegyveres erői lényeges csökkentésének, valamint a fegyverkezés csökkentése normáinak kérdésében , is. Képviselőik színleg egyetértenek azzal, hogy az öt nagyhatalom lényegesen csökkentse fegyverzetét. , Amikor azonban konkrét tárgyalásokra került sor e kérdésről, megmutatkozott, hogy egyáltalában nem gondolnak lényeges csökkentésre. Ezt éppen az bizonyítja, hogy a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentésének megállapítandó normái helyett a fegyverzet és a fegyveres erők színvonalának kérdését szorgalmazták, ami saját beismerésük szerint, ürügyül szolgálhat ahhoz, hogy egyes esetekben a fegyveres erők és a fegyverzet növeléséről is sző lehet majd. Ezzel kapcsolatban igen jellemző állásfoglalásuk azzal a javaslattál szemben, hogy egyharmadával csökkentsék az öt nagyhatalom fegyverzetét, fegyveres erőit és katonai célokat szolgáló költségvetési kiadásait és hogy ezt az' egyharmadot fogadják el a megegyezés alapjául szolgáló normának. A nyugati hatalmak képviselői határozot(Folytatás a 4. oldalon.) . V