Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-23 / 70. szám, szerda

1955. március 23. IftSZO 5 Július Ďuriš pénzügyminiszter beszámolója az 1955. évi állami költségvetésről a nemzetgyűlésben Ezzel célszerűtlenül nagy anyagi és pénzügyi eszközöket, munkaerőke' és tervezési kapacitást kötnek le. Nem készítik el idejében a beruházásokra a terveket. Ezzel elaprózzuk az építkezési munkákat és fölöslegesen meghosszabbítjuk időtartamukat. 1954. december 31-én 818 építkezésünk volt, amelyekre csak kevés munkaerőt és gépet juttathattunk. Ennek következtében az építkezések elhúzódnak és hallatlanul megdrágulnak. Ez késlelteti és drágítja a lakásépítkezéseket is. Ezért a végrehajtandó beruházások felülvizsgálásával egyidejűleg intézkedéseket kell tenni arra, hogy megjavítsuk a beruházások tervezését és okmányszerű előkészítését, olcsóbbá tegyük az építkezéseket, megjavítsuk az építő és szerelő vállalatok szervezetét, megjavítsuk az építőipari szervezetek munkáját, jobban és hathatósabban kihasználjuk az építőipari gépeket és gyorsabban alkalmazzuk az építőiparban az ipari munkamódszereket és az előgyártott elemek felhasználását. E téren fontos szerep jut a Beruházási Banknak, amely nemcsak a beruházásokhoz szükséges pénzösszegeket hivatott "a vállalatok rendelkezésére bocsátani, hanem konkréten támogatnia kell munkájukban az építőipari vállalatokat és az építtetőket és Említettem már, mily nagy feladatokat kell az idén teljesítenünk és pénzügyileg biztosítanunk, hogy tovább emelhessük népünk életszínvonalát. Sohasem felejthetjük, hogy az életszínvonal törvényszerűen összefügg a termelés és a nemzeti jövedelem növekedésével, népgazdaságunk minőségi mutatószámainak teljesítésével, elsősorban a munkatermelékenység és az önköltségek szakaszán. Munkatermelékenység Köztársaságunkban nincs olyan dolgozó ember, akinek személyes érdeke ne kívánná, hogy még több szenet bányásszunk, hogy még több villanyáramot termeljünk, földjeinkről még nagyobb termést gyűjtsünk be, hogy még több közszükségleti cikk, álljon rendelkezésünkre. Ezért a vállalatokban és az egységes földmüvesszövetkezetekben a díjazás alapja a munkaeredmény. A munkatermelékenység szüntelen Növelése és a végzett munka szerinti díjazás a szocialista országépítés fontos gazdasági törvénye. Ezeket a fontos törvényeket nem mindig tudjuk kellően felhasználni. Számos gazdasági ágazatban tavaly a munka termelékenysége kevésbé emelkedett, mint a bérek összege. A termelékenység és a bérek közötti aránytalanság alapvető oka az, hogy nem értik meg, hogy a bérek nem növekedhetnek gyorsabban, mint a termelékenység és a termelés, mivel csak azt oszthatjuk el, amit termeltünk. Ezért lehetetlen egyidejűleg csökkenteni az árakat és túllépm a tervbevett béreket. Ennek a törvényszerűségnek a megsértése at;ra vezet, hogy egyesek más becsületej dolgozók munkájának eredményeit sajátítják el. Ezért egyetlen dolgozó, mint gazda e köztársaságban nem érthet egyet azzal, hogy egyes vállalatokban a béralapot és a termelést úgy osztják fel hónapokra és negyedévekre, hogy azelső két hónapban a tervet könnyen túlteljesíthetik és ennek alapján pótjutalmakat fizethetnek ki, a harmadikhónapban aztán nem teljesítik a tervet. Egyes vállalatokban ezt tapasztalhattuk ez év első negyedévében is. A pénzügyi szervek, különösen a Pénzügyminisztérium és a bankok, de velük együttműködve a többj. minisztérium, a vállalatok vezetősége, a szakszervezetek és minden egyes dolgozó is fordítson fokozott gondot arra, hogy termelésünket és népgazdaságunkat ne veszélyeztessék ezek a komoly visszaélések, a végzett munka szerinti bérezés elvének megsértései és a béralapok túllépése. A munkatermelékenység és a termelés növelésében komoly fogyatékosság tapasztalható a teljesítménynormák terén, mégpedig a normák következetesen harcolnia kell azért, hogy megjavítsák a beruházási építkezések előkészületeit és érvényre juttassák építőiparunkban ^.gazdaságosság elvét. Közigazgatási apparátus Állami költségvetésünk az állarni közigazgatás céljaira 3469 millió koronát Irányoz elő, vagyis a költségvetési kiadások 4 százalékát. A múlt év.>en ismét emelkedett a közigazgatási dolgozók száma. Ezzel kapcsolatban külön hangsúlyozni kell, hogy a szocializmusban az állami és gazdasági apparátus fontos gazdasági szervező szerepét csak akkor teljesítheti, ha szüntelenül gyarapítjuk az állami közigazgatás és a vállalati adminisztratíva dolgozóinak szakképzettségét, nem pedig azáltal, hogy növeljük számukat. A tervezés kezdeményező és operatív jellege, a gazdasági élet irányítása sem nyer azáltal, ha nagyobb összegeket fordítunk az úgynevezett papirosháborúra, javulást csakis úgy érhetünk el, ha alkalmazzuk a konkrét személyes irányítás elvét. Az a tény, hogy helytelenül növelni igyekeznek a hivatalok és vállalatok adminisztratív erőinek számát és felduzzasztják az adminisztratív munka költségeit, szükségessé teszi az adminisztratív dolgozók számának szüngyakorlati alkalmazásában és jelentőségük értelmezésében egyaránt. A teljesitménynormákat elsősorban a bérmegállapítás eszközének tekintik, nem pedig olyan tényezőnek, amelynek révén megjavíthatjuk a munkamódszereket, a műszaki színvonalat és a munka szervezését. Ezért a teljesítménynormák nem segítik elő kellősn a termalés tökéletesítését, eszközül szolgálnak az egyenlösdi fenntartására a bérezésben az érdemszerinti díjazás elvének érvényesítése helyett. A normák alacso•nyak és ezért jelentősen túlteljesítik őket. A Gépipari Minisztérium szakaszán például a múlt év harmadik negyedévében a normákat átlag 201,5 százalékra, a negyedik negyedévben 206 százalékra teljesítették túl. A díjszabások és normák fogyatékosságaival is gyakran visszaélnek. A minisztériumok, a vállalati vezetőségek és a szakszervezetek nem támaszkodnak eléggé a dolgozók segítségére, hogy biztosítsák a teljesítménynek megfelelő munkabéreket. Gyakran eltűrik azt is, hogy érdemteleneknek fizessenek ki pótjutalmakat, amelyek pedig fontos szerepet hivatottak játszani egész népgazdaságunk fejlesztésében. Ismeretes, hogyan élnek vissza a normákkal és a pótjutalmakkal pl. a községi vállalatokban. A községi vállalatokban a termelési terv teljesítését a bevétel szerint állapítják meg. A bevételeket — a nemzeti bizottságok és a fogyasztók elégtelen ellenőrzése következtében és megengedhetetlen módszerekkel növelik, hogy aztán nagyobb pótjutalmakat fizethessenek ki. A munkatermelékenység és a termelés fejlesztésében komoly károkat okoznak a végzett munkáról vezetett helytelen és nehezen ellenőrizhető feljegyzések. Egyes gépállomásokon előfordul, hogy a bérkimutatásban a számadatokat össze-vissza javítgatják, a kimutatásokat nem írja alá sem az alkalmazott, sem a bérkönyvelő. Az efféle hibák arra vezetnek, hogy pl. sok gépipari vállalatban tavaly túllépték a béralapot és a bérek gyorsabban emelkedtek, mint a munka termelékenysége. Ezek a hibák százmilliós károkat okoznak a dolgozóknak azzal, hogy csökkentik a nemzeti jövedelmet. A munkatermelékenységnek növelése, vagyis az élő munka részesedésének csökkentése a technika tökéletesítésével és ennek alapján az árak leszállítása és a reálbérek emelése valamennyi dolgozó legtermészetesebb érdeke. Ezért a termelés és a munkatermelékenység növelése mindig a döntő tényező — a dolgozó ember alkotó munkájára támaszkodhatik. telen csökkentését és szakképzettségül növelését. Tavaly rendszeresítettük az állásokat a központi hivatalokban és a nemzeti bizottságok hivatali apparátusában, de ezáltal csak az állami közigazgatás hibáinak egy részét sikerült kiküszöbölni. A vállalatokban jelenleg foglalkoznak az igazgatás, megjavítását célzó intézkedésekkel. Honvédelem Országépítésünk békés mcmkája közben egy pillanatra sem feledkeztünk meg arról, hogy a nyugati reakciós erők új háborút akarnak kirobbantani, lehetetlenné akarják tenni békés életünket és fenyegetik nemzeteink szabadságát és függetlenségét. Ezért kötelességünk biztosítani, hogy néphadseregünk hűséges szövetségben a dicső szovjet hadsereggel megkapjon mindent, amire szüksége van mindannak megvédéséhez, amit népünk munkájával felépített, amire szüksége van ahhoz, hogy megvédje köztársaságunkat a nyugati imperialisták által feltámasztott és szervezett náci Wehrmachttal szemben. Ennek megfelelően állami költségvetésünk 10 430 millió koronát irányoz elő a köztársaság védelmének és biztonságának céljaira, vagyis a költségvetési kiadások 12,1 százalékát, az 1954. évi 8,9 százalékkal szemben. A fentiek bizonyítékául szolgál 63 példás vállalat felhívása és kötelezettségvállalása, amelyek közül igen jó erer

1 lényeket értek el például a bratislavai Energotrust, a détšíni gépgyár, a Hérman-kohó, a Veľké-pav- lovcei állami gazdaság, a šibicei gépállomás dolgozói stb. Önköltségek A dolgozók részesedése a nemzeti jövedelemben attól is függ, milyen ölcsón termelünk, mennyit fordítunk a társadalmi terményből az elhasznált termelőeszközökre és mennyi marad meg a fogyasztási és a felhalmozási alap számára. Az önköltségek csökkentésének tervét tavaly nem teljesítette a Gépipari Minisztérium, a Kohóipari és Ércbányászati Minisztérium, az Építészeti Minisztérium, a Tüzelőanyag- és Energetikaügyi Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, az Erdőgazdálkodási és Faiparügyi Minisztérium. Azzal, hogy túlléptük a költségkeretet, az iparban és az építőiparban sok százmillió koronát vesztettünk. A költségek túllépésének fő oka a selejt. A selejtképződésnek minden egyes dolgozó kárát látja. Legtöbb kárt a selejt a Gépipari Minisztérium, valamint a Kohászati és Ércbányaügyi Minisztérium vállalataiban okozott. Ezekben ai. iparágakban teljesítik a legrosszabbul a párt és kormány határozatát a gyártmányok minőségének megjavításáról. Külön hangsúlyozni kell, hogy 1949 óta szüntelenül emelkednek a szénbányászat költségei. 1949 óta egy tonna kőszén termelési költségei 45 százalékkal, egy tonna barnaszén termelési költségei 28,6 százalékkal emelkedtek. A költségkeret túllépése egyik oka annak, hogy évről évre nőnek az állami gazdaságok veszteségei. Az állami gazdaság gazdálkodásának hiányaira mutat rá a körülmény, hogy a Vyšší- Brod-i gazdaságban egy mázsa sertéshús termelési költségei 244 százalékkal nagyobbak, mint a palárikovoi gazdaságban. Egy liter tej termelési költsége a chomutovi állami gazdasagban 192 százalékkal több, mint a hlubokai gazdaságban. A dolgozóik érdekében nemcsak a termelés, hanem a kereskedelem költségeit is csökkenteni kell. Ezért kötelességünk megjavítani az állami és szövetkezeti kereskedelejp munkaszervezetét és gazdálkodását, hogy csökkentsük a forgalmi költségeket, elsősorban a nagy áruveszteségeket és ezzel korlátozzuk a beszerzési és eladási árak közötti különbözetet. Népgazdaságunknak komoly károkat okoz az, hogy rosszul gazdálkodunk a nyersanyagokkal, segédanyagokkal, tüzelővel és villanyenergiával. Nem biztosítjuk eléggé a termelési feladatokat indokolt és haladó műszaki-gazdasági átlagnormák révén. Sok vállalatnak nincsenek konkrét időtervei a normák kiterjesztésére és szilárdítására, nem tartják nyilván a normák teljesítését és gyakorlati alkalmazását. A fogyasztási normák hiányosságai megnehezítik a forgóeszközök csökkentését, hozzájárulnak a normánfelüli készletek kialakulásához és ezzel a vállalatok fizetési nehézségeihez, valamint idegen pénzeszközök szabályellenes felhasználáshoz. Sok vállalat nem utalja át idejében azokat a pénzöszszegeket, amelyekkel az állami költségvetés számol, nem törleszti a bankhiteleket, nem fizeti ki idejében a szállítók számláit és jogtalanul használja fel ezeket a pénzeszközöket. A vállalatok tervező és termelést irányító munkájának megjavítása, a munkatermelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a normánfelüli készletek felszámolása, a könyvelési, statisztikai és operatív műszaki nyilvántartás megjavítása összefügg az ónálló elszámolás rendszerének bevezetésével és elmélyítésével. A legtöbb minisztérium nem teljesítette azt a kormányhatározatot, amelynek értelmében 1954. év végéig bizonyos kiválasztott vállalatok legfontosabb üzemeiben és műhelyeiben be kellett volna vezetni az önálló elszámolás rendszerét és a vállalatoknak legalább a felében tömegesen be kellett volna vezetni a személyes megtakarítási számlákat. Ezért a minisztériumoknak, a főosztályoknak és a vállalatoknak a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal szorosan együttműködve ki kell dolgozniok az önálló elszámolás bevezetését szolgáló szervezési intézkedések tervét, hogy 1955. évben a vállalatok javarészében bevezessék az önálló elszámolást. Az önálló elszámolás bevezetésénél minél nagyobb mértékben ki kel! fejleszteni a munkások és műszaki dolgozók alkotó kezdeményezését. A., vállalatok szocialista kötelezettségvállalásai és a vállalások eredményei azt mutatják, hogy népgazdaságunknak megvan minden feltétele a termelés és a gazdaságosság gyorsabb növelésére. Csak az említett 63 példás vállalat kötelezettségvállalásai jelentős összegeket hoztak dolgozóinknak: 25 millió kófonával növelik a nyereséget, 30 millió koronával csökkentik a forgóeszközök értékét és egyebekben 9 millió korona megtakarítást eredményeznek. A pénzügyi dolgozók 1954-ben közelebbi kapcsolatba kerültek a termelő munkával, jelentősebb mértékben támogatták a termelést, de még mindig nem tettek eleget azoknak a követelményeknek, amelyeket népgazdaságunk fejlődésének érdekei támasztanak velük szemben. A nagyobb gazdaságosság megköveteli, hogy a pénzügyi szervek dolgozói még konkrétabban seNépgazdasági tervünk és állami költségvetésünk fontos jellemzője, hogy a nemzeti bizottságok révén kidolgozásukba és . végrehajtásukba bevonjuk a városok és falvak egész dolgozó népét. A nemzeti bizottságok, mint a dolgozó nép államhatalmának szervei és az állami közigazgatás szervei, a maguk hatáskörében a párt és a kormány irányelvei szerint irányítják a gazdasági és kulturális országépítést, biztosítják a dolgozók millióinak részvételét ^ az állam igazgatásában, és a gazdasági élet irányításában. Jó gazdákként naponta és kitartóan gondoskodnak a népgazdaság tovíibbfejlesztéséről, valamint a körzetünkben a dolgozók szükségleteinek kielégítéséről. A nemzeti bizottságoknak saját költségvetésük van, amelyek biztosítják a feladataik teljesítéséhez szükséges pénzeszközöket. A nemzeti bizottságok kiadásaira ez idén összesen 15 524 millió koronát irányozunk elő, vagyis 7,5 siázalékkal többet, mint tavaly. A nemzeti bizottságok költségvetései révén mezőgazdaságunknak 791 millió koronát juttatunk, vagyis 23,6 százalékkal többet, mint a múlt évben. A közszükségleti cikkek és építőgítsék a termelést, személyes kapcsolatok révén tudomást szerezzenek a termelés lehetőségeiről és fogyatékosságairól és ezáltal következetesen érvényre juttassák a gazdaságosság elvét. Az állami költségvetés bevételei Az állami költségvetés bevételei 1955-ben 86 209 millió koronát tesznek ki. Az állami költségvetés a termelés és a munkatermelékenység növelésére, valamint az önköltségek csökkentésére támaszkodik. A szocialista gazdasági rendben az állami költségvetés döntő tényezői a szocialista vállalatok gazdálkodásának eredményei. A beterjesztett költségvetésben ezek a bevételek az összes költségvetési bevételek 84,8 százalékára rúgnak. A legfontosabb bevétel a forgalmi adó és a teljesítményi adó, amelyek az állami bevételek 52,1 százalékát teszik ki, kereken 44 935 millió koronát. A tavalyi árleszállítás következtében a forgalmi adó 6000 millió koronával csökkent. A term

BIés növelésével a forgalmi adó az 1954. évi bevételekhez képest mai árakra átszámítva 10,4 százalékkal emelkedik. Az állami költségvetés másik legfontosabb bevételi tétele a vállalatok nyereségéből származó összegek; ezek azoknak a tételeknek a leszámítása után, amelyeket a vállalatok a beruházások biztosítására és forgóeszközül használnak fel, a költségvetési bevételek 15,1 százalékát teszik íű, vagyis kereken 13 043 millió koronát. Ezenfelül a szocialista szektorból az állampénztárba kerülnek a felesleges forgóeszközök, azok a? összegek, amelyeket a vállalatok a nemzeti biztosítás céljaira fizetnek, a szövetkezetek jövedelmi adója stb. A költségvetési bevételek - között szerepelnek" továbbá a lakosság adói, amelyek az állam bevételeinek csupán 11,9 százalékát, vagyis 10 256 millió korofiát tesznek ki. Az állami költségvetés végül különféle illetékekkel és kisebb bevételekkel is szátnol, amelyek a költségvetési bevételek 3,3 százalékát teszik ki. 1954-ben a vállalati nyereségek tervét különösen a Vegyiipari, a Könnyűipari és az Élelmiszeriparügyi Minisztérium teljesítette sikerrel. Ezzel szemben a legnagyobb összegekkel a Gépipari, a Kohóipari és Ércbányászati, az Építészeti Minisztérium, a Tüzelőanyagés Energetikaügyi Minisztérium maradtak adósai az állami költségvetésnek és a dolgozóknak. 1954-ben a forgalmi adó és teljesítményi adó tervét 100,5 százalékra teljesítettük az 1953. évi 98,1 százalékkal szemben. I anyagok termelésének további kiépítésére, a lakosság számára való szolgáltatásokra, lakásépítésekre, a városok és községek rendezésére, a helyi közlekedés biztosítására s hasonlókra 2562 millió koronát szánunk, vagyis a tavalyinál 16,2 százalékkal többet. Az iskolaügyre, kulturális, egész"ségügyi és szociális célokra 10 612 millió koronát irányzott elő, ami 615 millió koronával, vagyis 6,1 százalékkal több, mint az 1954. évi hasonló kiadások összege. A nemzeti bizottságok révén fedezzük az iskolaügyi kiadások 81 százalékát és az egészségügyi kiadások 86 százalékát. Ez arról tanúskodik, hogy a nemzeti bizottságok valóban hivatottak biztosítani a dolgozók mindennapos szükségleteinek kielégítését. A nemzeti bizottságok előirányzott kiadásaikat csak 19,3 százalékban fedezik saját bevételeikből. A fennmaradó rész fedezésére szolgál a 'forgalmi adóból, a szövetkezetek jövedelmi adójából, a lakosság fizette adókból és a gépállomások bevételeiből származó részesedésük. Vlindez azt mutatja, hogy a nemze.ti bizottságok bevételeinek legfőbb forrása a termelés, a terv minőségi mutatószámainak teljesítése, elsősor(Folytatás a 6. oldalon.) IV. Az életszínvonal további emeléséért a termelés és a gazdaságosság növelése útján V, A nemzeti bizottságok gazdálkodása