Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-23 / 70. szám, szerda

f 2 lf J 1955. március 460. Július Ďuriš pénzügyminiszter beszámolója az 1955. évi állami költségvetésről a nemzetgyűlésben giabermelés közötti aránytalanságot, Ezért az idén energetikánk fejlesztésére 1789 millió koronát szánunk, vagyis 12 százalékkal többet, mint 1952-ben. Pártunk és kormányunk nagy figyelmet fordít a gépipar fejlesztésére és tökéletesítésére is, amely a nehézipar magva és kulcsfontosságú egész népgazdaságunk szempontjából a műszaki színvonal emelésére és ezzel az ipar és a mezőgazdaság munkatermelékenységének növelésére, valamint hadseregünknek legkiválóbb minőségű harci felszereléssel való ellátására is. \ Mezőgazdaság A párt és a kormány külön gondot fordít a mezőgazdasági termelés növelésére és az egységes földművesszövetkezetek további fejlesztésére, egész népgazdaságunk szükségleteinek megfelelően, amint azt a CSKP X. kongresszusa és a CSKP KB februári ülése megállapította. Az állami költségvetés pénzügyi eszközökkel biztosítja mindazokat az intézkedéseket, amelyek e feladat megoldását szolgálnék a mezőgazdaság szocialista és magánszektorában. Az állami költségvetés a nemzeti bizottság költségvetését is beleértve 1955-ben az állami gazdaságok saját pénzügyi forrásait is beszámítva, összesen 7952 millió korona kiadást irányoz elő a mezőgazdaság céljaira, vagyis 20,4 százalékkal többet, mint 1954-ben és 100 százalékkal többet mint 1952-ben. Ezenfelül az állam pénzügyi eszközeiből hosszúlejáratú beruházási hitelt biztosítunk a mezőgazdaságnak 1034 n>illió korona összegben, vagyis 45 százalékkal nagyobb összegben, mint 1954-ben. Ebből a hitelből évente 5 százalékot írnak le, ami 1954-ben 151 millió koronát tett ki. A növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztésére, tudományos kutatásra és a föld jobb kihasználására 1401 millió koronát irányzunk elő. Az EFSZ-ek beruházásainak támogatására a beruházási hitelek mellett 325 millió korona költségvetési kiadást vettünk tervbe. A mezőgazdasági munkák gépesítésére nagy összeget, 978 millió koronát szánunk, vagyis 91 százalékkal többet, mint 1954-ben. Az állami költségvetés a gép- és traktorállomások kiadásaira 2570 millió koronát irányoz elő, vagyis 36 százalékkal többet, mint 1954-ben és 71 százalékkal többet, mint 1953-ban. Ugyanakkor az állam pénzügyi hozzájárulásával jelentős engedményeket biztosítunk a gépállomások munkájának árából. A mezőgazdasági iskolaügy céljaira, a mezőgazdasági munkaerők toborzására és a határvidék betelepítésére 886 millió koronát szánunk. Csupán a mezőgazdasági iskolákra fordított költségek 722 millió koronát tesznek ki, vagyis 37 százalékkal többet mint tavaly. Ezek a jelentős állami kiadások, ez a nagy segítség, amelyet a munkásosztály és a szocialista ipar nyújt mezőgazdaságunknak, mind azt a célt szolgálják, hogy lényegesen növeljük a mezőgazdasági termelést, amely messze elmarad az ipar fejlődése mögött, gátolja egész népgazdaságunk fellendülését és nem képes biztosítani a városi és falusi dolgozók egyre növekvő fogyasztási igényét. Ezért növelnünk kell az élelmiszerbehozatalt, bár hazai mezőgazdaságunk nagy kihasználatlan tartalékokkal rendelkezik. Dolgozó népünk e köztársaság gazdájaként örömmel veszi számba, hogy munkája eredményeként a köztársaság építésének tíz esztendeje alatt szüntelenül emelkedik a nemzeti jövedelem, amely 1948 és 1954 között azonos árakra átszámítva 65 százalékkal nőtt és a szocialista szektor már 92 százalékban részesedik a nemzeti jövedelem létrehozásában. De éppen ezért mindnyájunknak gondot okoz az a körülmény, hogy a mezőgazdasági termelés lényegében a háború előtti színvonalon mozog és az ipar rohamos fejlődése következtében csökken a mezőgazdasági termelés része a nemzeti jövedelem kialakítás ban. Különösen lassan fejlődik az állattenyésztési termelés; a tehenek átlagos tejhozama pl. még a háború előtti színvonalat sem éri el. 1949 és 1954 között az iparban a termelő eszközök termelése 126 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelése 89 százalékkal emelkedett, ugyanakkor azonban a mezőgazdasági termelés aggasztóan elmarad az ipari termelés fejlesztése mögött. Mindnyájan tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés elégtelen fejlődése nem engedi, hogy leszállítsuk az élelmiszerek árát. Ez azonban nehézségeket okoz az iparcikekk árainak leszállításában is, mivel az iparcikkek alacsonyabb árai arra vezetnek, hogy fokozott kereslet nyilvánul meg élelmiszerek után. Említettem már, hogy pártunk és kormányunk intézkedései következtében a mezőgazdasági dolgozók reáljövedelme 1954-ben 3 milliárd koronával emelkedett, az állami költségvetés pedig az idén 7952 milliárd koronát bocsát a mezőgazdaság rendelkezésére, vagyis 20,4 százalékkal többet mint tavaly. Természetes, hogy az életszínvonal emelésének, a közös nemzeti jövedelemben való részesedés növelésének a mezőgazdaságban is az a feltétele, hogy egyre fokozzuk a mezőgazdaság részét a nemzeti jövedelem kialakításában, fokozzuk a mezőgazdasági termelés belterjességét és termelékenységét. Az ipari és mezőgazdasági termelés között fennálló aránytalanságot nem szüntethetjük meg a begyűjtési és felvásárlási árak emelésével és az állami költségvetés révén, hanem csakis azzal, hogy gyors ütemben fejlesztjük a mezőgazdaság termelését is. Az iparban az életszínvonal emelését azáltal igyekszünk biztosítani, hogy növeljük a termelést, tökéletesítjük a technikát, alkalmazzuk a szocializmus gazdasági törvényét a munkatermelékenység szüntelen növeléséről, valamint a végzett munka mennyisége és minősége szerinti d>jazásról. Ugyanakkor azonban nem hanyagolhatjuk el a mezőgazdasági termelést sem, amely messze elmarad az ipar fejlődése mögött. A szocialista ipar. á szocialista tervezés, a szocialista mezőgazdaság építése biztosítják annak előfeltételeit, hogy a vá^os és falu közti termelési és piaci kapcsolat a mezőgazdaságban is az eddig kihasználatlan nagy tartalékok mozgósítására támaszkodjék, amelyek lehetővé teszik a termelés növelését, a munkatermelékenység fejlesztését és a gazdaságosság rendszerének elmélyítését. Számos példás EFSZ, gépállomás és állami gazdaság gazdálkodásának eredményei bizonyítják, hogy a mezőgazdasági termelésben is a dolgozók jövedelmének megállapításában döntő szerepet játszanak elsősorban a munkatermelékenység, a piaci termelés mennyisége és a termelési egységre eső költségek Könnyen megérthető, hogy a jövedelmek nem növelhetők csupán az árak emelésével, ha az alapvető termelő eszközt, a földet nem használják ki teljesen, ha rosszul, vagy esetleg egyáltalában nem művelik meg. Ha egész termelőterületünkön a hektárhozamot — gabonára átszámítva — egy métermázsával növelnénk — és ezt a gabonát begyűjtési áron adnánk el, akkor a mezőgazdaságban a jövedelmek annyival emelkednének, hogy ez az összeg megközelítené a mezőgazdaság idei beruházási és fő javítási költségeinek felét, 2750 millió koronát. Ha minden egyes, mezőgazdaságunkban jelenleg istállózott tehén napi tejhozamát csupán egy literrel növelnénk és az így nyert tejet begyűjtési áron adnánk el, akkor ez a jövedelem jelentősen felülmúlná a mezőgazdaság gépesítésének idei költségeit, amelyeket 978 millió koronára irányoztunk elő. A termelés növeléséről és ezzel a szövetkezeti tagok és parasztok, állami gazdasági és gépállomási dolgozók jövedelmének gyarapításáról javarészt már most, a tavaszi munkák idején történik döntés, aszerint, hogy mennyi földet és hogyan művelünk meg, milyen agrotechnikai módszereket alkalmazunk, idejében végezzük-e el a tavaszi munkákat, milyen vetőmagot .és műtrágyát használunk fel és elsősorban hogyan javítjuk meg a tavaszi munkák megszervezését, hogy behozzuk a rossz időjárás okozta késést. Azok az egységes földművesszövetkezetek, amelyek biztosították a tavaszi és őszi munkák idejekorán való jó elvégzését, nagyobb hektárhozamokat értek el kenyérgabonában és cukorrépában, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok, bár egy-egy szövetkezeti tagra hat hektár termőföld jutott. Ennek következtében természetesen lényegesen emelkedtek az EFSZek bevételei, bankbetétjei és oszthatatlan alapjai. Kereskedelem A termelés és az életszínvonal emelkedésével karöltve fejlődik a szocialista kereskedelem is. A pártnak és a kormánynak a közszükségleti cikkek termelésének fokozásáról hozott határozata és ez intézkedések eddigi eredményei mutatják, mily nagy erőfeszítést fordít pártunk és kormányunk arra, hogy a termelés ne maradjon el népünk rohamosan növekvő igényeitől. A kiskereskedelmi áruforgalom tervét 1954-ben 100,4 százalékra teljesítettük. 1953-hoz képest azonos árakra átszámítva ez 20 százalékos emelkedést jelent. "Megjavult az áruk minősége, kibővült a választék, bár a termelésben és a kereskedelemben egyaránt még sok fogyatékosságot kell megszüntetnünk, amelyek fékezik a kiskereskedelmi forgalmat és a pénzforgalmat. A dolgozók reáljövedelmének és ezzel a korona vásárló erejének növelése megköveteli, hogy termelésünk az idén elégséges árualapot biztosítson, tovább javítsa a gyártmányok minőségét és kibővítse az áruválasztékot. A termelés és a kereskedelem közti szerződések megkötésénél tapasztalható fogyatékosságok megszüntetése szükségessé teszi, hogy a kereskedelem és a termelés sürgősen és konkrétan biztosítsa a városok és falvak zavartalan áruellátását, hogy elegendő mennyiségben álljanak rendelkezésre a mezőgazdasági szerszámok, ipari szerszámok és más hosszabb ideje hiányzó kisebb fogyasztási cikkek. Ugyanakkor fokozott gondot kell fordítani arra is, hogy kiterjesszük és megjavítsuk a dolgozóknak nyújtott fizetett szolgálatokat. Ezek az intézkedések annál fontosabbak, mivel a mezőgazdasági termékek elégtelen felvásárlása, az ipari termelés, az állami és szövetkezeti kereskedelem, valamint a községi vállalatok munkájának fogyatékosságai következtében elégtelenül fejlődnék a város és falu közötti piaci kapcsolat, a városi és falusi dolgozók kárára megnehezednék a városok élelmiszerellátása és a falvak ellátása iparcikkekkel. A termelés és az állami bevételek további nöyelése összefügg külkereskedelmünk további fejlesztésével is. Szocialista iparunk termelőképessége és fejlettsége lehetőséget nyújt a külkereskedelemnek és egyben kötelességévé is teszi, hogy növelje kivitelünket és biztosítsa a szükséges nyersanyagok és élelmiszerek behozatalát. Kulturális, egészségügyi és szociális intézkedések A kulturális, egészségügyi és szociális intézkedésekre, vagyis a dolgozók javát szolgáló úgynevezett társadalmi fogyasztásra fordított összegek állandó emelkedése azt bizonyítja, hogy népgazdaságunk fejlődése egyre nagyobb mértékben szolgálja népünk szüntelenül emelkedő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését. A kulturális, egészségügyi és szociális intézkedésekre fordított kiadások 1955-ben a költségvetési kiadások öszszegének 32,9 százalékát teszik ki. 1954-ben ez az arány 31,2 százalék volt. Az említett kiadások az ötéves terv folyamán 116 százalékkal emelkedtek. 1955-ben további 7,4 százalékkal növekednek és elérik a 28 276 millió koronát. A nemzeti biztosításra szánt kiadások 12 023 millió koronára rúgnak és a múlt évhez képest 3 százalékkal emelkednek. A következő kimutatás meggyőzően bizonyítja, mekkora gondot fordít pártunk és kormányunk a nép anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelésére: Költségvetési kiadások 1950. Kčs iskolaügyi kiadások egy lakosra átszámítva 179,20 egészségügyi kiadások egy lakosra átszámítva 225,85 kulturális kiadások egy lakosra átszámítva 49,48 A nemzeti biztosítás kiadásai egy biztosított. személyre átszámítva 1563,44 1955. Kčs 341,30 385,07 101,23 2287,23 Növekedés százalékban 90,5 70,5 104,6 46,3 A dolgozók életszínvonalának megítélésében rendszerint és helytelenül csak a bérek és árak összegét veszik tekintetbe. Megfeledkeznek azokról az óriási összegekről, amelyeket államunk a nemzeti jövedelemből ingyenes vagy engedményes áruszolgáltatások formájában bocsát a lakosság rendelkezésére. A lakosság így aztán gyakran nem értékeli ezeket a társadalmi fogyasztásra fordított óriási összegeket. A rendelkezésre bocsátott pénzügyi eszközökkel rósszul gazdálkodnak, gyakran nem használják ki a lakosok rendelkezésére bocsátott szolgálatokat és engedményeket. Emellett ezeket az ingyenes szolgáltatásokat gyakran a végzett munka szerinti díjazás elvét elhanyagolva, bocsátják a lakosok rendelkezésére. A termelés, a munkatermelékenység és az életszínvonal szüntelen emelése érdekében azonban nemcsak az a fontos, hogy mennyi társadalmi terméket hoztunk létre egy év alatt, mennyit számítunk le belőle a felhasznált termelőeszközökre és menyny jut belőle a nemzeti jövedelemre, hanem fontos az is, hogy hogyan osztjuk el ezt a nemzeti jövedelmet a felhalmozási alapra, valamint a személyes és társadalmi fogyasztás alapjára és hogyan gazdálkodunk ezekkel a munkánk által létrehozott anyagi eszközökkel. A kapitalista Csehszlovákiában drága volt az orvosi kezelés, sokba kerültek az orvosságok. Ma az állam majdnem teljes egészében viseli a gyógykezelés költségeit. Az 1954. évi költségvetés kiadásaiból 5260 millió korona jutott az egészségügyi szolgálatra, a lakosság e célra csupán 336 millió koronát adott ki. Az orvosságok és gyógyszerek fogyasztása az 1948. évi 506 millió koronáról 1954ben 1114 millió koronára emelkedett. Ebből az összegből a lakosság 1951ben 30 százalékot, sőt 1954-ben csupán 20 százalékot fedezett. Ismeretes, hogyan gazdálkodnak a gyógyszerekkel, hogyan pazarolják őket. Gyakran nem becsülik meg és helytelenül használják ki a fürdőhelyi kezelést és az üdüléseket is, bár 1954ben az állam 307 millió koronát fordított a gyógyfürdői kezelések és szakszervezeti üdültetések biztosítására, vagyis egy fürdőhelyen kezelt személyre 1310 korona, egy üdülőre 359 korona jutott. Nem lehetünk elégedettek azonban a természetjárás fejlődésével. Különösen rá kell mutatni arra, hogy rosszul gazdálkodunk azokkal az óriási értékekkel, amelyeket világhíres fürdőhelyeink és üdülőhelyeink jelentenek. A vasúti közlekedés a háború előtti évekhez képest több mint egyharmadával olcsóbbodott. Az utasok 70 százaléka kedvezményes áron utazik. Az egész személyszállításban a kedvezmények összege 1872 millió koronát tesz ki, az összes bevétel pedig kereken 3211 millió koronát Nem tartjuk i azonban megfelelően karban az állomásépületeket és a vasúti szerelvényeket. Sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk arra is, hogy megfelelően gazdálkodjunk a lakóépületekkel, mivel karbantartásuk valamennyi dolgozó érdeke. Számoljunk azzal, hogy a lakóházak karbantartására és tatarozására évente legalább az egész lakástulajdon értékének egy százalékát, vagyis legkevesebb 2200 millió koronát kell fordítani. Lakbér fejében azonban évente csupán 1045 millió korona folyik be, ami a tatarozási költségeket sem fedezi és semmi sem marad új lakóházak építésére. Az 1931—32-es évek statisztikája szerint egy munkáscsalád háztartásában a lakbér átlag az összes kiadások 6,1 százalékát tette ki. Ma ez az arány 2,2 százalék. Hivatalnokcsaládban a lakbér a kiadások 8,5 százalékára rúgott, ma az arány 2,8 százalék. Ennek ellenére azonban nem mindenütt fizetik rendszeresen a lakbért. 1937-ben Csehszlovákiában 3 millió 275 ezer személyre vonatkozott a beteg- és járadékbiztosítás. Ma 5.198 000 személy tartozik a nemzeti biztosítás keretébe. 1937-ben a beteg- és járadékbiztosítás illetményeinek fejében összesen 4575 millió koronát fizettek ki a dolgozóknak, 1948ban 5112 millió koronát, 1955-ben pedig 11889 millió koronát fizettek ki, vagyis a költségvetési kiadások egyheted részét. A nemzeti biztosítás hátralékos díjai 1075 millió koronára rúgnak, és főként a földművesek nem egyenlítették ki a biztosítási díjakat. Röviden megemlékezem még arról, hogy az idén 2944 millió koronát fizetünk ki családi- és gyermekpótlékok címén. Eddig 256 000 fiatal házasnak fizettünk ki kölcsönöket 1400 millió korona összegben; ebből az összegből a született gyermekek után 200 millió koronát írtunk le. Nagy összegeket fordítunk az üzemi étkezdék munkájának biztosítására és egyéb szolgáltatásokra. Ezeket a példákat annak bizonyítására hoztam fel, hogy a nemzeti jövedelem mily nagy részét fordítjuk népünk anyagi és kulturális színvonlának emelésére és igyekeztem velük rámutatni arra, hogy sokkal gondosabban és takarékosabban kell gazdálkodnunk ezekkel az értékekkel, amelyeket népünk munkája hozott létre. Az emberről való gondoskodás, az ember szeretete és megbecsülése, az ember anyagi és kulturális fejlődéséről való gondoskodás a szocializmus legfontosabb alapelve. A kultúra és az iskolaügy, a tudomány és a technika fejlesztése, dolgozóink ügyességének, tapasztalatainak és tudásának, dolgozó népünk alkotó szellemének teljes kifejlesztése — mindez nemzeteink nagy, közös kincse. Ezért népünk és köztársaságunk felszabadulásának 10. évfordulóját is pártunk, kormányunk és egész dolgozó népünk azon törekvésének jegyében ünnepeljük, amelynek célja az emberről való gondoskodás további elmélyítése. Tíz esztendővel ezelőtt a Szovjetunió hős seregei a hitlerista fasizmust legyőzve, az emberért és az emberiségért vívott harc jegyében hozták meg nekünk a győzelmet és a szabadságot. A Szovjetuniónak köszönhetjük mindazt, ami nálunk, vagy bárhol a világon jobb, emberségesebb és kulturáltabb, mint azelőtt volt. Beruházások A szocialista népgazdaság évről évre a nemzeti jövedelem nagy részét fordítja beruházási építkezésekre. A termelés növelése, a technika tökéletesítése, az életszínvonal emelése szükségessé teszi nemcsak a termelőeszközök és közszükségleti cikkek termelésének szüntelen megújítását, hanem kiszélesítését is. Ezért az állami költségvetés javaslatában beruházásokra 22 800 millió koronát irányoztunk elő az 1949 évi 10116 millió koronával szemben. Újból nagy összeget szánunk Szlovákia építésére. A beruházások nagysága természetesen attól is függ, hogyan gazdálkodunk a beruházásra szánt anyagi eszközökkel. Ezt a követelményt azonban beruházási építkezéseinken nem mindig tartják be. A minisztériumok és az egyes vállalatok néha olyan beruházási feladatokat is tervbe vesznek, amelyeknél nem vizsgálják felül kellően, hogy valóban szükségesek-e és hogy kifizetődnek-e. A beruházási tervben gyakran nagyobb összegek szerepelnek, mint amennyit valóban teljesítenek. k