Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-23 / 70. szám, szerda

1955. március 23. ffl I S žf l s > Július Ďuriš pénzügyminiszter beszámolója az 1955. évi állami költségvetésről a nemzetgyűlésben A nemzetgyűlés kedden, március 22-én folytatta az 1955. évi állami költségvetés és az 1953. évi ál­lami zárszámadás megvitatását. A nemzetgyűlés ülésén részt vettek Karol Dacílek, Rudolf Barák, dr. Alexei Čepička, dr. Jaromír Dolanský, Zdenek Fier­linger, Václav Kopecký, Antonín Novotný, Viliam Široký, Antonín Zápotocký, a CSKP KB politikai irodájának tagjai, Otakar Šimúnek mérnök, a poli­tikai iroda jelöltje, valamint dr. Emánuel Šlechta mérnök, dr. Josef Plojhár, dr. Josef Kyselý és Vin­cent Pokojný, a Nemzeti Frcmt pártjainak kép­viselői. Az ülést Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés el­nöke nyitotta meg. František Timeš képviselő, a költségvetési bizottság elnöke előadói jelentésében I. A Csehszlovák Köztársas beszámolt az idei állami költségvetés és az 1953. évi állami zárszámadás egyes fejezeteinek megvita­tásáról a nemzetgyűlés bizottságaiban. Az állami költségvetést és az 1953. évi állami zárszámadást Július Ďuriš pénzügyminiszter ismertette. Kevéssel dél előtt megkezdték a javaslatok meg­vitatását. A vita során a következő képviselők szó­laltak fel: Vilém Krejči, Josef Holička, Jiri Hlavatý, Jozef Zaveta, František Mráz, dr. Karel Kacl, Jiri Baier, Antonín Bekr, Ladislav Wait, Anna Karlov­ská, Miloslav Braborec, Josef Škoda, Karel Zedník és Antonín Klecka akadémikus. Az utóbbi felszólalásával véget ért a nemzetgyűlés keddi ülése. A napirenden szereplő törvényjavasla­tok megvitatását szerdán, f. hó 23-án folytatják. népgazdaságának fejlődése Köztársaságunk szabad népe tíz esz­tendeje építi népgazdaságunkat. Ez az évforduló megköveteli, hogy a váro­sok és falvak dolgozó népe e köztár­saság egyetlen gazdájaként számot vessen munkájának eredményeivel és kitűzze a feladatokat a termelés to­vábbi növelésére, a köztársaság gazda­sági hatalmának és védelmi erejének gyarapítására, a dolgozók életszínvona­lának emelésére. Ezért a nemzetgyűlés vitája, amely­ének napirendjén népgazdasági tervünk és állami költségvetésünk szerepel, egész dolgozó népünket illeti. A beterjesztett állami költségvetés biztosítja az ipar, elsősorban a nehéz­ipar további építéséhez, a mezőgazda­ság gyorsabb ütemű fejlesztéséhez, a közszükségleti cikkek gyártásának to­vábbi kibővítéséhez, a dolgozók anyagi­és kulturális színvonalának szüntelen emeléséhez, a köztársaság védelmi erejének további megszilárdításához szükséges pénzügyi eszközöket. Az 1955. évi feladatok megállapítá­sánál azokra a nagy sikerekre támasz­kodunk, amelyeket a köztársaság épí­tésének tíz esztendeje alatt ért el dol­gozó népünk szorgos munkájával, a Szovjetunió áldozatkész segítségére tá­maszkodva, a többi népi demokratikus országgal testvéri együttműködésben. Népünk, melyet a Szovjetunió világ­történelmi győzelme szabadított fel, lerázta magáról az imperializmus igá­ját, biztosan kezébe vette államában a hatalmat és a gazdasági élet irányítá­sát, szabad alkotó munkájával új ér­tékekkel gazdagította köztársaságun­kat és megteremtette a nemzeti jöve­delem és a dolgozók életszínvonala szüntelen emelkedését, a nemzeti kul­túra felvirágzásának alapját. Az elmúlt évtizedben gyors iramban fejlődött ipari termelésünk. Elsősor­ban arra összpontosítottuk igyekeze­tünket, hogy tovább gyarapítsuk ne­héziparunkat, amely népünk nagy kincse és egész népgazdaságunk fel­virágzásának, a dolgozók életszínvona­la emelkedésének és a köztársaság vé­delmi ereje gyarapodásának tartós alapja. Valamennyi dolgozónk hasznát látja annak, hogy az ipari termelés 193/-hez képest 128 százalékkal emelkedett, a nehézipar termelése pedig 142 száza­lékkal. 1937-hez képest a villanyáram ter­V Tavaly jelentős sikereket értünk el abban a törekvésünkben, amelynek cél­ja népünk életszínvonalának további emelése az 1953. szeptember 15-i kor­mánynyilatkozat és a CsKP X. kong- I resszusán elfogadott irányelvek szel­lemében. A tavaly végrehajtott harmadik ár­leszállítás évente hatmilliárd koro­na megtakarítást eredményezett dol­gozóinknak. * Leszállítottuk a nőtlen és gyermek­telen dolgozók béradóját, ami további több mint egymilliárd korona megta­karítást jelent dolgozóinknak. Számos fontos intézkedést hajtot­tunk végre a szövetkezeti tagok, va­lamint az egyénileg gazdálkodó kis­és középparasztok érdekében. Emel­melése 231 százalékkal, a kőszéné 30 százalékkal, a barnaszéné 106 százaléka kal, a kokszé 92 százalékkal, a nyers­vas termelése pedig 67 százalékkal nőtt. Népi demokratikus rendszerünknek és nemzeteink testvéri szövetségének nagy eredménye Szlovákia építése. Szlovákiában az ipari termelés 1937­hez képest 368 százalékkal, a nehéz­ipar termelése 600 százalékkal emel­kedett. Köztársaságunk gazdasági egy­sége erősödött azáltal, hogy Szlovákia részesedése az ország egész ipari ter­melésében az 1937. évi 10 százalékról már 16,3 százalékra nőtt. Szlovákiában tervszerűen tovább folyik az ország­építés munkája. Az idén Szlovákia 26,5 százalékban részesedik az országos be­ruházásokból. A szocialista ipar e fellendülése le­hetővé teszi a nemzeti jövedelem szün­telen gyarapodását és a további beru­házási építkezéseket. Nemzeti jövedelmünk 1948-hoz ké­pest 65 százalékkal nőtt, a beruházá­sok értékét pedig az 1948. évi 6885 millió koronáról 1954-ben 20 000 mil­lió koronára emeltük. A szocialista ipar fejlődése a szo­cialista mezőgazdaság építésének és a mezőgazdasági termelés gyarapításá­nak anyagi és műszaki alapja is. Az idei állami költségvetés is arról ta­núskodik, hogy iparunk nagy segítsé­get nyújt mezőgazdaságunknak. A népgazdaság szüntelen fejlődése és az ötéves terv sikeres teljesítése alapján megszüntethettük a jegyrend­szert, végrehajthattuk a pénzreformot, az 1953. szeptember 15-i kormány­nyilatkozat és Csehszlovákia Kommu­nista Pártja X. kongresszusának hatá­rozatai szellemében emelhettük népünk életszínvonalát, három ízben Is leszál­líthattuk az árakat, növelhettük a dol­gozók jövedelmének reális értékét és koronánk vásárlóerejét. Népgazdaságunk szüntelen gyarapo­dásának bizonyítéka az is, hogy egyre bővül állami költségvetésünk és egyre nagyobb összeget fordítunk évről évre a termelés növelésére és dolgozó né­pünk szükségleteinek' kielégítésére Az 1955. évi állami költségvetés kiadásai azonos alapra átszámítva az 1946 év­hez képest 130 százalékkal emelked­nek és 86 039 millió koronát érnek el. Állami költségvetésünk 1949 óta év­ről évre aktív volt és felesleggel zá­tük a begyűjtési és felvásárlási ára­kat és leszállítottuk a beadási normá­kat, a műtrágya és a vetőmag árait, további leírásokat engedélyeztünk a I felvett hitelekből és a gépállomások követeléseiből, intézkedéseket tettünk a határvidék megsegítésre stb. Mind­ezek az intézkedések a harmadik ár­leszállítással együtt évi három milli­árd koronával növelték a mezőgazda­sági dolgozók reáljövedelmét. Azoknak az intézkedéseknek a ré­vén, amelyeket pártunk és kormá­nyunk a pénzreform óta végrehajtott, a munkások, a parasztok és a dolgo­zó értelmiségiek 1954-ben kereken 12 400 millió koronát nyertek. így tehát a munkások geálbére az árleszállítások és az átlagbérek eme­rult. 1953. évi állami zárszámadásunk, amelyet jelenleg vitat meg a nemzet­gyűlés, 6620 millió korona felesleget mutat ki. Az 1954. évi állami költség­vétés is a rendelkezésünkre álló elő­zetes adatok szerint — szintén feles­leggel zárul. Az állami költségvetés alapvető 'és országos méretű pénzügyi tervünk és szoros kapcsolatban áll állami népgaz­dasági tervünkkel. Mint minden vállalatban a pénzügyi terv teljesítése valamennyi dolgozó munkájának eredményétől függ, úgy az állami költségvetés teljesítése is az egész dolgozó nép alkotó aktivi­tásának eredménye, amelynek munká­jából jön létre minden érték. Államunk a költségvetés révén terv­szerűen mozgósítja a népgazdaság pénzügyi eszközeit és tervszerűen el­osztja őket, hogy biztosítsa a termelés további fejlődését és az egész társa­dalom növekvő szükségleteinek kielé­gítését. A költségvetés anyagi alapja, a termelés, a termelés szüntelen gya­rapítása és gazdaságosabbá tétele. Népünk életszínvonalának további emelése, a köztársaság gazdasági ha­talmának és védelmi erejének fokozá­sa megköveteli, hogy még gyorsabb ütemben fejlesszük tovább népgazda­ságunkat, mégszüntessük a még fenn­álló hiányosságokat és aránytalansá­gokat különösen a mezőgazdaságban, a tüzelőanyag-, energetikai és ércalap fejlődésében és biztosítsuk a munka­termelékenység valamint a gazdasá­gosság gyorsabb növekedését. Népünk életszínvonalának szüntelen emelése igen nagy anyagi és pénzügyi eszközöket igényel. Erről tanúskodik az a tény, hogy az 1954. évi árle­szállítások következtében a forgalmi adó idei hozama 6 milliárd koronával csökkent volna, ha ezt a csökkenést nem egyenlítenénk ki a termelés nö­velésével, a munkatermelékenység fo­kozásával és a nagyobb gazdaságos­sággal. Az állami népgazdasági' terv és az állami költségvetés megvitatásával kapcsolatban mindnyájunknak, minden munkahelyen és minden családban szem előtt kell tartanunk, hogy pár­tunknak és kormányunknak a dolgo­zók életszínvonalának szüntelen eme­lésére irányuló programja nem valósul meg magától, hanem fáradságos mun­ka eredményképpen. lése következtében 1954-ben 20 szá­zalékkal nőtt. Mindezeknek az intézkedéseknek az alapján lényegesen emelkedett a mun­kások. parasztok és a dolgozó értel­miség reáljövedelme. A lakosság sze­mélyes fogyasztása 1953-hoz képest lT'54-ben 16 százalékkal növekedeti Az iskolaügyi. kulturális, egészség­ügyi és szociális kiadások összege 1953-hoz képest 11,4 százalékkal emelkedett. ' Népünk életszínvonalának emelésé­ről tanúskodik az a tény is. hogy a lakosság takarékbetétjei sokkal na­gyobbak, mint a pénzreform idején voltak. 1954-ben a betétek összege több mint ezermillió koronával, 1955 januárjában és februárjában további 434 millió koronával emelkedett. A betétek e szüntelen emelkedése azt tanúsítja, hogy a városi és falusi dolgozók bíznak a népünk életszín­vonalának szüntelen emelésére irá­nyuló párt- és kormányhatározatok következetes és eredményes végre­hajtásában. A betétek hozzájárulnak országépítésünk biztosításához, a gaz­daságosság rendszerének megszilár­dításához és fokozzák koronánk érté­két. A dolgozók életszínvonalának e je­lentős emelése szükségszerűen össze­függ a termelés fejlesztésével, a mun­katermelékenység növelésével és az önköltségek csökkentésével. Az 1953. szeptember 15-i kormány­nyilatkozat és a CSKP X. kongresz­szusán kitűzött irányelvek szellemé­ben a dolgozók életszínvonalának emelésére tett messzemenő intézke­déseket azonban tavaly egyes szaka­szokon nem biztosították kielégítően a termelés gyarapításával, a munka­termelékenység növelésével és a gaz­daságosság fokozásával. Az általunk elért sikerek azonban azt bizonyítják, hogy népgazdaságunk­ban megvan a további gyorsiramú fejlődés minden feltétele. Erről tanúskodnak azok a jó ered­mények, amelyeket a szénbányászat és a villanyáramtermelés fejleszté­sében tavaly elértünk. Ezért még na­gyobb igyekezetet kell kifejtenünk abban, hogy az idén szabatosan tel­jesítsük a szénfejtés tervét, amelyet az év első három hónapjában nem teljesítünk kielégítően. Tudjuk, mily fontos egész népgaz­daságunk és minden dolgozónk szá­mára, hogy 1953-hoz képest a szén­fejtés 8,6 százalékkal emelkedett, bár a vállalt terven felüli feladatokat nem teljesítették hiánytalanul, és hogy a villanyáramtermelés közel 10 száza­lékkal nőtt, úgyhogy nem kellett ki­kapcsolni az áramot. A városi és falusi dolgozók javát szolgálja, hogy a mezőgazdasági gé­pek termelése 1954-ben 150 százalék­Az 1955. évi állami költségvetés hi­vatott a szükséges pénzügyi eszközö­ket biztosítani a népgazdasági terv kitűzte feladatok teljesítésére, hogy tovább fejleszthessük népgazdaságun­kat, tovább emelhessük népünk élet­színvonalát és tovább szilárdíthassuk köztársaságunk védemni képességét. E fontos feladatok egyidejűleg csak akkor teljesíthetők, ha meggyorsítjuk a termelés, a munkatermelékenység növelését és az önköltségek csökken­tését. Široký elvtárs, miniszterelnök ezért hangsúlyozta az 1954. december 13-i kormánynyilatkozatban, hogy „azokat a feladatokat, amelyeket a munkater­melékenység és az önköltségek kér­désében az 1955. évi állami terv tűz elénk, minimális feladatokrak kell te­kintenünk." Az 1955. évi állami költségvetés bevételei 86 209 millió koronát tesz­nek ki. Az 1955. évi állami költség­vetés kiadásai 86 039 millió koro­nát tesznek ki. Az előirányzott költségvetési felesleg tehát 170 mil­lió korona. A költségvetési bevételek és ki­adások összege 1954-hez képest, mai árakra átszámítva, kereken 8 száza­lékkal emelkedett, bár számszerűen az adatok kisebbek, mint 1954-bén. Az előirányzott költségvetési ki­adások megoszlása a következő: 1. A népgazdaság fejlesztésére 51% 2. Kulturális, egészségügyi és szociális célokra 32,9% 3. Az állam védelmére 12,1% 4 Közigazgatási célokra 4% A beterjesztett 1955. évi állami költségvetés továbbra is népgazdasá­gunk szüntelen fejlesztésének vona­lát követi. A CSKP X. kongresszusa határozatainak szellemében biztosítja mind a termelőeszközök termelésé­nek, mind a közszükségleti, cikkek termelésének tervszerű és arányos kai emelkedett és hogy megnőtt és javult a közszükségleti cikkek ter­melése is. Ezért fokozottabb erővel kell össz­pontosítanunk törekvéseinket azoknak a fogyatékosságoknak a megszünte­tésére, amelyek a termelés gyorsabb fejlesztésének a munkatermelékeny­ség növelésének és a gazdaságosság elmélyítésének útjában állanak. Az 1954. évben azoknak az intézke­déseknek végrehajtásánál, amelyeket pártunk és kormányunk foganatosított népünk életszínvonalának emelésére, felhasználtuk az elmúlt években terem­tett anyagi és pénzügyi tartalékokat is, 1955-ben nem élhetünk már a múlt évekből származó tartalékokkal, hanem fokoznunk kell a termelés fej­lesztésének és a gazdaságosság elmé­lyítésének ütemét, új anyagi és pénz­ügyi tartalékokat kell teremtenünk azoknak a feladatoknak a megvalósí­tására, amelyeket a második ötéves tervben tűzünk majd magunk elé gaz­daságunk további fejlesztése, népünk életszínvonalának további emelése ér­dekében. $ Az iparban és mezőgazdaságban még távolról sem használtuk ki népgazda­ságunk teljesítőképességét. Népgaz­daságunkban ma is vannak és tör­vényszerűen szüntelenül kialakulnak egyre újabb tartalékok. Ezért az a körülmény, hogy az elmúlt évben a fejlődés irama egyes szakaszokon nem volt kielégítő, ellentétben áll a nép­gazdaságunkban rejlő nagy lehetősé­gekkel, népünk egyre növekvő szük­ségleteivel és azzal a feladatunkkal, hogy tovább építsük és erősítsük köz­társaságunkat. Minden minisztériumban, vállalatban, egységes földművesszövetkezetben és egyéni parasztgazdaságokban most az a legfontosabb feladat, hogy a dolgo­zók alkotó közreműködésével feltár­juk ezeket a kimeríthetetlen lehetősé­geket és megvitassuk velük, hogyan növelhetjük tovább a termelést és a munkatermelékenységet, hogyan szi­lárdíthatjuk a gazdaságosság rendsze­rét. fejlődését. A népgazdaság fejleszté­sére az állami költségvetés 43 864 millió koronát szánt, vagyis arányo­san átszámítva 5,9 százalékkal töb­bet, mint a múlt évi teljesítés össze­ge. A párt és a kormány továbbra is kü- , lünleges gondot fordít a nehézipar fejlesztésére, amely a szocializmus építésének, az életszínvonal emelésé­nek, a fogyasztási cikkeket gyártó ipar és mezőgazdaság fejlesztésének, az állam gazdasági hatalma és véd­ereje további gyarapodásának anyagi alapja. Ipar 1955-ben az állami költségvetés az ipar további fejlesztésére a vállalatok saját anyagi forrásain kívül 14112 millió koronát fordít, az 1954. évi 13 555 millió koronával szemben. Az ipar műszaki fejlesztését és a földtani kutatásokat az állami költ­ségvetés 1603 millió koronával fede­zi, az 1954. évi 1168 millió koronával szemben. Az ipar fejlesztésére szánt össze­gekből a legnagyobb rész a szén- és ércbányászat, a villamosenergia ter­melés fejlesztését, valamint a kohá­szat, a gép- és vegyiipar további fej­lesztését és tökéletesítését szolgálja. E: célokra a költségvetés a vállalatok saját anyagi forrásain kívül össze­sen 10197 millió koronát irányoz elő, az 1954. évi 9985 millió koronával és az 1952. évi 9226 millió koronával szemben. A szénfejtés fejlesztésére, gépesíté­sére, bányák építésére, új szénkész­letek feltárására 3978 millió koronát fordítunk, vagyis 70 százalékkal töb­bet mint 1952-ben. Népgazdaságunk arányos fejlődése megköveteli, hogy a szénbányászat fejlesztése mellett biztosítsuk továb­bi villanymüvek építését is és ezzel megszüntessük a népgazdaság szük­ségletei és az elégtelen villanyener­II. 1954. évi gazdálkodásunk eredményei III. Az 1955. évi állami költségvetés — a népgazdaság és az életszínvonal további fejlesztésének eszköze

Next

/
Thumbnails
Contents