Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-23 / 70. szám, szerda

4 m s 2 0 1955. március 25. Csehszlovákia népgazdasága fejlesztésének 1955. évi állami terve ez a szövetkezeti tagok, gépállomási dolgozók és egyénileg gazdálkodó pa­rasztok közös feladata, akiket az ál­lam teljes mértékben támogat a ter­melés növelésére irányuló igyekeze­tükben. A mezőgazdasági termelés biztosí­tásában, az agrotechnikai határidők betartásában és a haladó munkamód­szerek alkalmazásában fontos gazdasá­gi, szervező és politikai szerepet ját­szanak gép- és traktorállomásaink, amelyeknek jelenleg az a legsürgősebb feladatuk, hogy sikerrel befejezzék a tavaszi munkák előkészületeit. A mezőgazdasági szerveknek sokkal nagyobb figyelmet keli fordítaniok arra is, hogy biztosítsák és idejében elosszák a vetőmagot és állandóan ja­vítsák annak minőségét. A nehézipar és a mezőgazdaság fej­lesztésével kapcsolatos feladatoknak megfelelően állapítja meg az 1955. évi terv a beruházások elosztását is. Bár az 1954. évi beruházások össze­ge 1953-hoz képest terjedelmében nem emelkedett, a rájuk szánt összegeket elsősorban hazai nyersanyagalapunk kibővítésére, a mezőgazdaság fejlesz­tésére és a lakásépítésekre összponto­sítottuk. A helyes beruházási politika rendkívül fontos elsősorban azért, hogy biztosítsuk népgazdaságunk fej­lődésének távlatait. A dolog lényege nemcsak abban áll, hogy mekkora összeget juttatunk az egyes ágazatoknak, hanem abban is, hogyan használjuk ki a beruházásra szánt összegeket. A beruházásokat úgy kell kihasználnunk, hogy biztosít­suk a termelési kapacitás maximális növekedését, a haladó technika teljes érvényesítését és ezzel a termelés gaz­daságosságát. Megfontolandó tény, hogy a beruházások összegében jelen­tős helyet foglalnak el az építkezési és szerelési munkák, ami csökkenti a be­ruházások hatásosságát. Ez arról ta­núskodik, hogy az új üzemek terveinek kidolgozáséban komoly fogyatékossá­gok vannak, a tervek drága építkezé­sekkel számolnak ahelyett, hogy a tu­lajdonképpeni célt követnék: minimá­lis anyagi befektetéssel maximális és műszakilag minél tökéletesebb telje­sítményeket elérni. Népgazdaságunk egyes ágazatai necsak igényeljék a beruházásokat, hanem gondoskodjanak arról is, hogy a beruházásokat tökéletesen ki is hasz­nálják. Ha nem teljesítjük a beruhá­zási építkezések tervét, úgy az fölös­legesen megköti anyagi eszközeinket, fékezi a népgazdaság fejlődését és az életszínvonal emelkedését. Hisz a ma épülőfélben levő üzemek javarésze a második ötéves tervben olyan alapvető fontosságú gyártmányokat fog ter­melni, amelyektől egész népgazdasá­gunk felvirágzása függ. Ezért az épülőfélben levő üzemek befejezése és az épülőfélben levő léte­sítmények számának csökkentése álta­lában, továbbá más építkezések gondos és lekiismeretes előkészítése a beru­házási építkezések terén 1955-ben legfontosabb feladatunk lesz. A beruházási építkezések végrehaj­tásában fontos szerep jut építőipa­runknak. Az építkezési költségek csök­kentése, az építkezési munkák célsze­rűségének és gazdaságosságának biz­tosítása a tervek kidolgozásától kezdve, elsősorban tipizálás révén, továbbá az építkezési munkák céltudatos és ered­ményes irányításának biztosítása, ez az az út, amelyen biztosíthatjuk az ipari, mezőgazdasági létesítmények, kulturá­lis és egészségügyi intézmények, vala­mint lakóházak minél eredményesebb és gazdaságosabb építését. A termelés gyarapodása, a nemzeti jövedelem 1955-ré tervbevett növeke­dése és elosztása lehetővé teszi, hogy tovább emeljük dolgozó népünk anya­gi és kulturális színvonalát. Az élelmiszeriparban növeljük az ed­digi árufajták termelését, megjavítjuk minőségüket és bővítjük a választékát, így pl. a tejtermékek termelését több mint 10 százalékkal, a halkészítmények termelését 25 százalékkal, a vaj ter­melését 18 százalékkal növeljük. A könnyűipar szakaszán a gyapjú­szövetek gyártágát 9 százalékkal nö­veljük, emellett nagyobb mértékben gyártunk majd könnyű- és közepes fésült gyapjúszöveteket. Azáltal is megiavítjuk a textiláruk minőségét, hogy fésült fonalból készült szövetek­ben növeljük a gyapjúfonál arányát. A közszükségleti cikkek termelése terén gépiparunknak az eddiginél sok­kal jobban, tettrekészebben és kez­deményezőképesebben kell teljesíte­nie feladatait, ki kell használni azokat a lehetőségeket, amelyeket nagyobb szerkezeti felkészültsége biztosít, job­ban ki kell használni termelési kapa­citását, valamint a rendelkezésre bo­csátott nyersanyagokat és az eddiginél sokkal több közszükségleti cikket kell gyártani. Az 1955. évi terv szerint pl. 50 százalékkal több mosógépet, 135 szá­zalékkal több hűtőszekrényt kell gyár­tani. Lényegesen növelni kell a sze­mélygépkocsik és motorkerékpárok gyártását. Valamennyi minisztériumnak gon­doskodnia kell arról, hogy biztosítsa a közszükségleti cikkek gyártását és a gyártmányok kiváló minőségét. Ez a feladat egyaránt vonatkozik vala­mennyi, a közszükségleti cikkek gyár­tásában érdekelt minisztériumra. Dolgozó népünk egyre határozot­tabban követeli igényeinek kielégíté­sét, bővebb választékot, jobb minősé­gű árut kíván. A közszükségleti cik­keket gyártó dolgozóknak ezért nagy gondot kell fordítaniok a gyártmá­nyok minőségére és választékára, az áruk csinosságára és le kell számol­niuk az egy kaptafára készült gyár­tási eljárás kényelmes megoldásával. A lakosság igényeinek kielégítésé­vel kapcsolatban külön hangsúlyozni kell a községi és szövetkezeti válla­latok munkájának jelentőségét. Ezek­nek a vállalatoknak arra kell töre­kedniük, hogy az eddiginél hatható­sabban biztosítsák a javítómunkák el­végzését és jó minőségét, valamint a helyi nyersanyagforrásokból előállított közszükségleti cikkek gyártását. Állami és szövetkezeti kereskedel­münk munkájával támogassa a ter­melést fontos feladatainak megoldá­sában és nyújtson segítséget a fo­gyasztónak abban, hogy szükségleteit jó árucikkekkel célszerűen kielégít­hesse. A szövetkezeti kereskedelem­nek további feladata, hogy biztosítsa a falu jobb áruellátását és a város és falu közti piaci kapcsolatok kibőví­tésével hozzájáruljon a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság szövet­ségének megszilárdításához. 1955-ben az életszínvonal emelésé­ben fontos szerepet játszik a lakás­építés. Az állami terv értelmében 1955-ben egyharmadával több lakás­nak kell elkészülnie, mint 1954-ben. Gazdaságunk további ágazataiban is meg kell javítanunk a fennálló hely­zetet, mivel a terv számol a kultúra, az iskolaügy és az egészségügy to­vábbi fejlesztésével is. Az állami terv­ben azonban nem sorolhatunk fel és részletezhetünk minden egyes intéz­kedést külön-külön és ezért # kér­déseidre kinek-kinek a maga munkája szakaszán fokozott figyelmet kell for­dítania. Az életszínvonal emelésével kap­csolatban azonban nem szabad figyel­men kívül hagynunk azt sem, hogy e feladat teljesítésében második alap­vető feltétel a gazdaságosság rend­szerének megszilárdítása, amely a vá­sárlóerő reális növelésének biztos útja. A nagyobb gazdaságosság alapja a munkatermelékenység növelése, a szó legszélesebb ertelmében. A mun­kanap teljes kihasználása, a munka­folyamat célszerű megszervezése, a meglevő termelési kapacitások maxi­mális kihasználása, a selejt csökken­tése — mindez hozzájárul a gazda­ságosság növeléséhez. Következetesen be kell tartanunk a fogyasztási és minőségi normákat. A kormány megköveteli a kohászat­ban, a vegyiiparban, az építőiparban és a többi iparágban az anyagfogyasz­tási normák következetes betartását. A szigorú gazdaságosság rendsze­rének bevezetésében fontos szerepet játszik az üzemi dolgozók széleskörű kezdeményezése, akik legjobban isme­rik a megtakarítás lehetőségeit és feltárhatják a tervfeladatok .túltelje­sítéséhez szükséges tartalékokat. A közlekedésügyben is biztosíta­nunk kell a nagyobb gazdaságosságot, azzal, hogy csökkentjük a vagonok forgalmának időtartamát, növeljük a szerelvények tonnasúlyát, ami egy­ben fokozza a vasúti közlekedés tel­jesítőképességét is. Népgazdaságunk valamennyi szaka­szán meg kell követelni a vezető gaz­dasági dolgozóktól, a vállalati igazga­tóktól kezdve a miniszterig, hogy szüntelenül gondoskodjanak a legfon­tosabb mutatószámok betartásáról, amelyek együttvéve képet adnak b gazdaságosság színvonaláról. Az ön­költségcsökkentés mutatószámairól van szó. Azóta, hogy a szovjet hadsereg fel­szabadította hazánkat, országunk ter­melő erőit a Szovjetunió felbecsülhe­tetlen műszaki és anyag: támogatá­sanak alapján a béketábor többi or­szágával együttműködve, fejlesztet­tük. Ennek az együttműködésnek az alapja az a közös törekvésünk, amely­nek célja a szocialista társadalom fel­építése. Ezért 1955. évi tervünkben annak szükségéből indulunk ki, hogy tovább mélyítsük, szilárdítsuk és bő­vítsük ezt az együttműködést. Fejlett népgazdaságunk lehetővé teszi, hogy a függetlenség, egyenjogúság és köl­csönös előnyök biztosítása alapján ki­terjesszük kereskedelmi kapcsolatain­kat más országokkal is, mivel ezek a kapcsolatok erősítik a nemzetek bé­kés együttműködését. Ezért az 1955 évi terv is azzal számol, hogy növel­jük külkereskedelmünk feladatait ki­vitelben és behozatalban egyaránt. Külkereskedelmünknek a fogyasztók igényeit és szükségleteit azáltal ke 1.! biztosítania, hogy idejében leköti a szállításokat, nagyobb gondot fordít a külföldi rendelők tájékoztatására. Másrészt hangsúlyoznunk kell, hogy külkereskedelmünk csak akkor telje­sítheti feladatait, csak akkor bizto­síthatja népgazdaságunk ' s-zámára a szükséges nyersanyagokat és lakos­ságunk ellátását, ha a kivitelre szállí­tó minisztériumok felelősen és cse­lekvőképesen biztosítják az export­árukat, gondoskodnak azok jó minő­ségéről, megfelelő választékáról és a szállítási határidők betartásáról. III. Hogyan biztosítsuk az 1955. évi tervfeíadatokat Azok a sikerek, amelyeket orszá­gunkban a szocializmus építésében elkönyvelhetünk, nem születtek meg maguktól. E sikereket népünk áldo­zatos és szorgos munkájával értük e'. Amennyiben ezt a nagyszerű erő­forrást nem mindig használjuk ki tel­jesen a nép javára, tigv ennek — amint azt már 1952-ben megállapí­totta Klement Gottwald — az az oka, hogy különböző íokú szerveink nem teljesítik kielégítően irányító felada­tukat. Kétségtelen, hogy a gazdasá­gi szervező munka megjavítása a minisztériumoktól egészen az üzeme­kig' a legfőbb feltélele annak, hogy megoldjuk azokat a nagy feladatokat, amelyek az idén és a következő évek­ben előttünk állnak. Az irányító gazdaság: apparátus gazdasági szervező munkájának meg­javítása attól függ, hogyan emeljük dolgozóinknak szakképzettségét és eszmei színvonalát. A gazdasági szer­vezőmunka megjavítása csak akkor lehetséges, ha megszabadulunk a bü­rokratikus irodai módszerektől, ame­lyek fékezik dolgozó népünk kezde­ményezését. A vezető gazdasági dolgozóknak minden képessegükkel és erejükkel arra kell törekedniök, hogy biztosít­sák az állami tervben kitűzött fel­adatok teljesítését. Ellenőrizniük kell a kitűzött feladatok elvégzését es na­gyobb ügyismerettel kell irányítaniuk az alsóbbfokú szervek munkáját. Har­colniuk kell a terv egyenletes telje­sítéséért, mivel csakis ez biztosíthat­ja a termelés gyarapodását és gaz­daságosságát. Nem tűrhetik a napi a tlag termelés nagyobbarányú inga­dozását, amint azt például ez'év feb­ruárjában a gépipari minisztérium és a könnyűipari minisztérium szakaszán tapasztalhattuk; végleg le kell szá­molniuk a hóvégi hajrázással és egyéb visszásságokkal, amelyek akadályoz­zák a terv mennyiségi és minőségi érték jelzőinek teljesítését. Azok a tapasztalatok, amelyeket 1954-ben és a folyó év első két hó­napjában szereztünk az állami terv kitűzte feladatok teljesítésében, azt mutatják, hogy a minisztériumok még mindig kevés gondot fordítanak arra, hogy biztosítsák az állami terv leg­fontosabb feladatainak valóra váltá­sát. Megcáfolhatatlan tény, hogy a minisztériumok gyakran úgy teljesí­tik a nyerstermelés tervét, hogy gyakran nem teljesítik az állami terv­ben megnevezett feladataikat és túl­lépik a többi gyártmányok tervét. Ez elsősorban a gépipari minisztérium­ra. továbbá a vegyiipari és építészeti minisztériumra vonatkozik. Valamennyi minisztérium tekintse legfőbb kötelességének, hogy bizto­sítsa az állami tervben megnevezett feladatainak teljesítését és túlteljesí­sét. Bár az 1955. januári és februári adatok számos esetben arra mutat­nak, hogy az 1955. első negyedévének feladatait teljesítik, esetleg túltelje­sítik, egyes gyártmányok esetében le­maradás tapasztalható. Néhány mi­nisztérium adósa maradt népgazda­ságunknak oly fontos nyersanyagokkal és gyártmányokkal, mint pl. barna­szén, piritkoncentrát, nyersvas, hen­gerelt vas, kátrány, autóbenzin, am­móniák, szóda, nitrogéntartalmú mű­trágyák, kordselyem, gyapotfonal, pré­selt üveg és számos gépipari gyárt­mány. A másik fontos körülmény, amely az 1954. év és az idei első két hónap tervteljesítés elemzése útján meg­állapítható, a tervfeladatok egyre is­métlődő egyenetlen teljesítése a ne­gyedév, illetve az egyes hónapok fo­lyamán. A gépipari éš könnyűipari minisz­térium, de egyes más minisztériumok szakaszán is az állanr terv feladatait úgy teljesítik, hogy a hónap első ti­zedében a termelés messze elmarad a terv kitűzte feladatoktól, a harma­dik tizedben pedig hajráznak és lé­nyegesen növelik a termelési volu­ment. így pl. ez év februárjának utolsó 10 napjában a mezőgazdasági gépek termelése három és félszer, a golyóscsapágyak termelése pedig há­romszor nagyobb volt, mint a hónap első tizedében. A könnyűipari minisz­térium szakaszán február első tize­dében a tervet 97,9 százalékra, a hó­nap utolsó tíz napjában pedig 107,5 százalékra teljesítették. Az egyenetlen tervteljesítés okait ab­Lan kell keresni, hogy nem megfe­lelő a munka szervezése és irányítá­sa és fogyatékosság tapasztalható a vállalatok operatív tervezésében is. Az állami terv feladatainak egye­netlen teljesítése egyrészt rámutat azokra a nagy tartalékokra, amelyek iparunkban rejlenek, másrészt pedig megdrágítja a termelést, a gépek és gépi berendezések fölösleges túlter­helésére, túlórázására, vasárnapi mun­kára vezet, és végeredményben az a következménye, hogy rosszul, vagy nem teljesítik az önköltségek csök­kentésével kapcsolatos feladatokat, nem növelik a munka termelékenysé­gét és aránytalanság támad a mun­katermelékenység és az átlagjöve­delmek alakulása között. A termelő munka irányításának és szervezésének megjavítása, a terv ará­nyos és egyenletes teljesítésének biz­tosítása, vállalataink ütemes termelő munkájának biztosítása megkívánja, hogy valamennyi minisztérium sokkal több gondot fordítson a terv teljesí­tésének rendszeres és hathatós ellen­őrzésére, az elért eredmények állan­dó elemzésére, hogy így már jókor felfedjék a kialakuló aránytalanságo­kat és megállapítsák, hol fenyeget­heti lemaradás a népgazdaság szem­pontjából fontos feladatok teljesíté­sc't. A minisztériumok, főosztályok és vállalatok szakaszán a munka irányí­tásának és szervezésének megjavítá­sa érdekében a vezető gazdasági té­nyezők és valamennyi dolgozó törek­vését arra kell összpontosítani, hogy naponta, szüntelenül ellenőrizzék és biztosítsák a termelést és a terv minden minőségi mutatószámának kö­vetkezetes betartását. A terv 100 szá­zalékos teljesítése és túlteljesítése minden üzemben, vállalatban és mi­nisztériumban a legfontosabb módja annak, hogy megszüntessük a nép­gazdaságunkban fellépő zavarokat és biztosítsuk népgazdaságunkban a terv előrelátta arányos fejlődést. Ezek a kérdések egész népgazdasá­gunkra vonatkoznak és elsősorban az irányító munka színvonalával kapcso­latosak. Véleményem szerint például közlekedésünk jobb irányításával az egész közlekedés menetét lényegesen meg lehetne javítani. A vezető dolgozók vonják le a hiá­nyos munka tanulságait és következ­ményeit és cselekvőképesen küszö­böljék ki az akadályokat, használják ki jogaikat, éljenek hatáskörükkel és ne bízzák a döntéseket felettes szer­veikre olyan ügyekben, amelyeket a maguk hatáskörében is megoldhat­nak. Csakis így javíthatjuk meg álla­mi és gazdasági apparátusunk gazda­sági szervező munkáját. Ezzel kapcsolatban fontos szerepet játszik a népgazdaság tervezése. Meg kell állapítanunk, hogy már 1954-ben — elsősorban a Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának X. kong­resszusán elhangzott bírálat követ­keztében — e téren a munka bizonyos megjavulását és elmélyülését tapasz­talhatjuk. A tervezés módszerei le­egyszerűsödtek elsősorban a mezőgaz­dasági termelés szakaszán és bizonyos decentralizációt hajtottunk végre, kü­lönösen az anyagi-műszaki ellátás sza­kaszán. A kerületi nemzeti bizottságok nagyobb mértékben bekapcsolódtak a terv előkészítésébe. Ennek ellenére népgazdaságunk ter­vezésében még bizonyos komoly prob­lémák állnak fenn, különösen a brut­tó termelés szervezésében. E téren az állami tervben névlegesen nem szereplő gyártási folyamat esetében alacsonyan szabják meg a termelés fejlesztését, ezáltal nem biztosítják népgazdaságunk szükségleteinek tel­jes kielégítését és lehetővé teszik, hogy egyes vállalatok és miniszté­riumok könnyűszerrel túlteljesítsék a tervet. Ezeket a jelenségeket nem mindig sikerült idejeben lelepleznünk. A kormány úgy véli, hogy továbbra is folytatni kell a tervezés decentra­lizálását és az állami terv mutatószá­mainak korlátozását. E téren megtet­tük a szükséges előkészületeket an­nak érdekében, hogy 1956-ban és a további években egyszerűsítsük a ter­vezési módszereket. A jelenlegi hely­zet alapján azzal számolunk, hogy az % állami tervben megnevezett feladatok számát 40 százalékkal, a műszaki és anyagi ellátás terve alaptételeinek számát egy harmadával csökkentsük. Kétségtelen, hogy a tervezés de­centralizálása lehetővé teszi mind a központi szervek, köztük az Állami Tervhivatal, mind pedig a vállalatok és népi közigazgatási szervek mun­kájának leegyszerűsítését. A decent­ralizáció a központi hivataloknak le­hetőséget nyújt arra, hogy tüzeteseb­ben foglalkozzanak a népgazdaság leg­fontosabb problémáival, gondosabban vizsgálhassák felül a terveket és biz­tosíthassák teljesítésüket. A decentralizáció lehetővé teszi azt is, hogy a helyi szervek a fel­adatok megállapításánál nagyobb mér­cékben vegyék tekintetbe a helyi adottságokat, messzemenőbben hasz­nálják ki a helyi segédf orrá sokat, amjlyekről a központi szervek nem tudhatnak. A kormány elvárja, hogy a decent­ralizáció emeli a tervezési munkák színvonalát, minden fokozaton megja­vítja egész népgazdaságunk munkájá­nak minőségét és színvonalát. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a tervezés decentralizálása új feladato­kat állít különböző fokozatú tervezési szerveink elé. A hatáskör bővítése növeli a felelősséget is. E felelősség elsősorban a tervezés operatív jelle­gére és az illető munkaszakasz irányí­tására vonatkozik. Valamennyi szerv kezdeményezésé­nek fejlesztését ezért arra kell irá­nyítani, hogy valóra váltsuk a népgaz­daság fejlesztését célzó állami terv legfőbb irányelveit. • * • Az 1955. év a népi demokratikus Csehszlovákia fennállásának 10. éve. E tízéves időszakban, amely orszá­gunknak a dicső szovjet hadsereg ál­tal történt felszabadításával vette kez­detét, megvetettük a szocializmus építésének biztos alapjait, megszilár­dítottuk a dolgozó parasztsággal szö­vetkezett munkásosztály államhatal­mát és megerősítettük országunk vé­delmi képességét. Az 1955. év a cseh­szlovák népgazdaság fejlődésének fon­tos éve lesz. A népgazdaság fejlesztésének öt­éves terve, amelyet most dolgozunk ki, a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok gazdasági fejlődése egybehangolásának eredménye lesz. A népgazdaság fejlesztését célzó 1955. évi állami terv teljesítése és túlteljesítése újabb bizonyítéka lesz annak, hogy helyes az az út, amelyen Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya vezet ben­nünket. A kormány megvan győződve arról, hogy e fontos feladat teljesítésében számíthat a nemzetgyűlés képviselői­nek, a néphatalom valamennyi szer­vének és Csehszlovákia egész dolgozó népének teljes támogatására. A kormány nevében javaslom, hogy a nemzetgyűlés hagyja jóvá a nép­gazdaság fejlesztését célzó állami tervről szóló törvényjavaslatot.

Next

/
Thumbnails
Contents