Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-23 / 70. szám, szerda

, Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. március 23. szerda 30 fillér VIII. évfolyam. 70. szám A mai számban: Julius Ďuriš pénzügyminiszter jelentése az 1955. évi állami költségvetésről a nemzetgyűlésben (3. 4. és 6, old.) Csehszlovákia népgazdasága fejlesztésének 1955. évi állami terve Otakar Simúnek miniszternek, az Állami Tervhivatal elnökének törvényjavaslatról beszámolója a nemzetgyűlés elé terjesztett Tisztelt nemzetgyűlés! A népgazdaság fejlesztésének 1955-i állami tervéről szőlő törvényjavaslat, amelyet ma vitatunk meg, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja X. kong­resszusának irányelvein épül fel. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak X. kongresszusa azt a feladatot tűzte ki, hogy a munkatermelékeny­ség szüntelen emelkedésének és az önköltségek csökkentésének alapján biztosítsuk az ipari és mezőgazdasági termelés továbbgyarapodását a nép­gazdaság arányos fejlődésének törvé­nyével összhangban, biztosítsuk továb­bá az életszínvonal emelkedését és a társadalom egyéb szükségleteinek ki­elégítését. A X. pártkongresszus ez­zel kapcsolatban külön hangsúlyozta a tüzelőanyag- és ércbányászat, vala­mint az elektromos energia termelésé­nek fejlesztését és a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapítását. Ez az irányzat az első ötéves terv eredményeiből indult ki, tekintetbe vette a temelőerők nagyarányú gyarapodását, amelyet az első ötéves terv során elértünk, de nem felejtke­zett meg azokról a fogyatékosságokról sem, amelyek a népgazdaság fejlődé­se során az elmúlt években felmerül­tek. Mivel politikánkban elsősorban a nehézipart igyekeztünk fejleszteni, mint egész népgazdaságunk fejlődésé­rtek alapját, sikerült lényegesen emel­nünk a lakosság anyagi és kulturális színvonalát és megszilárdítanunk or­szágunk védelmi képességét. E munkákban minden téren a Szov­jetunió nagyvonalú segítségére és ar­ra a kölcsönös önzetlen együttműkö­désre támaszkodtunk, amely a béke­tábor országaival kapcsol össze ben­nünket. I. A népgazdaság fejlődésének legfontosabb eredményei 1954'ben A múlt évben mindenekelőtt lénye­gesen sikerült emelnünk az életszín­vonalat. Emelkedett a városi és falusi lakosság jövedelme, az 1954-ik évi árleszállítások révén a lakosság 5,9 milliárd koronát nyert. A személyes fogyasztás 1953-hoz képest 16 száza­lékkal nőtt, vagyis lényegesen gyor­sabban, mint az előbbi években. A fogyasztás emelkedése elsősorban a jobb minőségű árucikkeknél nvilvánult meg. A múlt évben 1953-hoz képest a cukor fogyasztása 19 százalékkal, a rizsé 112 százalékkal, a süteményeké 11 százalékkal, a vajé 29 százalékkal, a húskonzervek 34 százalékkal, a to­jásfogyasztás 21 százalékkal, a ká­véfogyasztás pedig 56 százalékkal nö­vekedett. 1954-ben, az előző évhez képest, lé­nyegesen emelkedett az ipari fogyasz­tási cikek eladása is, a választék bő­vült, az áruk minősége javult. Az ipari cikkek közül különösen a következők eladása emelkedett: gyapjúszövetek 51 százalékkal, gyapotszövetek 17 százalékkal, lenvásznak 21 százalék­kal, börlábbeli 15 százalékkal, szappan 25 százalékkal, rádiókészülékek 114 százalékkal, kerékpár 28 százalékkal. A közszükségleti cikkek választéka újabb gyártmányokkal bővül, mint pl. távolbalátó készülék, új típusú rádió­készülékek. zománc- és alurninium­edények, újfajta szövetek és egyéb textiláruk. A társadalmi fogyasztás is emel­kedett: nagyobb összegeket fordítot­tunk az egészségügy, a kulturális in­tézmények és az iskolaügy fejleszté­sére. Az 1953 szeptemberi kormánynyilat­kozatban és a népgazdaság fejleszté­sének 1954-ik évi tervével azonban nemcsak az volt a célunk, hogy 1954­ben emeljük az életszínvonalat, hanem hogy megteremtsük az életszínvonal további rendszeres és tartós emelke­désének feltételeit is. Ezért helyezett a kormány súlyt a tüzelőanyag, az energetika és ércalap, valamint a me­zőgazdaság fejlesztésére. E téren is elértünk bizonyos sikereket. A nehéziparban főleg a szénfejtés és a villanyáramtermelés növekedett. Ezzel bizonyos mértékben csökkent ezeknek az ágazatoknak a lemaradása a nép szükségletei mögött. A kőszén­bányászat 1953-hoz képest 6 száza­lékkal, a barnaszénbányászat 10 száza­lékkal, a lignité 13 százalékkal emel­kedett. A népgazdaság tüzelőanyagel­látása az előző évhez képest javult. A villanyenergia termelése 10 száza­lékkal nőtt és gyarapodása 1953-hoz képest megkétszereződött. A múlt évben fontos sikernek szá­mít az is, hogy kedvező fordulatot értünk el a mezőgazdasági termelés anyagi ellátásában. így például a me­zőgazdasági beruházások összessége, amely elsősorban mezőgazdasági épü­letek, gépállomások építését és a ne­héz mezőgazdasági munkák gépesíté­sét szolgálta, 1953-hoz képest köze! kétszeresére emelkedett. A traktorok száma 16 százalékkal, a lánctalpas traktoroké 38 százalékkal, a gabona­kombájnoké 62 százalékkal, az istél­lótrágyaszóróké 58 százalékkal, a ve­tőgépeké 55 százalékkal emelkedett. A mezőgazdaság további gépesítése érdekében előállítottuk a csehszlovák gyártmányú gabona- és répakombáj­hok prototípusait, továbbá a három­léces traktorvontatású aratógépek, ké­vekötőgépek, silókombájnok és számos más mezőgazdasági gép prototípusát. 1954-ben lényegesen több műtrá­gyát bocsátottunk a mezőgazdaság rendelkezésére. 1953-hoz képest 31 százalékkal több nitrogéntartalmú mű­trágyát és 22 százalékkal több fosz­fortartalmú műtrágyát szállítottunk a mezőgazdaságnak. Kézzelfogható sikerek ezek, amelyek elősegítik fejlődésünket és megterem­tik népgazdaságunk további sokoldalú felvirágzásának és az egész dolgozó nép életszínvonala emelésének felté­teleit. Népgazdaságunk fejlődésében 1954 során komoly jelenség volt az, hogy nem volt kielégítő a munkatermelé­kenység emelkedése és az önköltségek csökkentése. Az iparban a munkatermelékenység csupán 2 százalékkal emelkedett. 1954-ben nemhogy általában és terv­szerűen csökkentettük volna az ön­költségeket, hanem ellenkezőleg egyes gyártmányok és egyes iparágak ese­tében e költségek nőttek. A kőszén­bányászatban például az önköltségek 5,5 százalékkal, barnaszénbányáinkban 7,8 százalékkal emelkedtek. Hasonlóan 'kedvezőtlen fejlődés tapasztalható a gépiparban és a könnyűiparban is. Kevés gondot fordítottunk a nyers­anyagmegtakarítás kérdéseire is. Meg kell érteni, hogy a feleslegesen nagy nyersanyag, üzemanyag és energiafo­gyasztás fékezi a feldolgozó iparágak fejlesztését, hogy a nyersanvagpo­csékolás csökkenti nyersanyag alapun­kat. Az ipari termelés fejlődésének üte­me az első ötéves terv időszakához képest lassúit és a bruttó ipari ter­melés 1954-ben 4,4 százalékkal gya­rapodott 1953-hoz képest. Elégtelenül alakult a munka termelékenysége is. 1954-ben megfontolandó jelenség­geknek számítottak a mezőgazdasági termelésben, különösen a növényter­mesztésben tapasztalható fogyatékos­ságok, e téren — részben a kedve­zőtlen időjárási viszonyok következ­tében is — nem értük e! a legfonto­sabb terményeiméi a tervbevett ered­ményeket. Az állattenyésztési termelés feladatait sem teljesítették kielégítő­en. Mindez azt mutatja, hogy 1954­ben nem következett be mezőgazda­ságunkban a szükséges kedvoző for­dulat. Komoly fogyatékosságnak számít, hogy nem teljesítettük a lakásépítés tervét és általában a beruházás epír­kezések tervét, amelynek kerete álta­lában az 1953-ik év színvonalán ma­radt. Különösen kedvezőtlen jelenség, hogy nem helyeztünk üzembe egyes fontos üzemeket, amelyek termelésé­vel a népgazdasági terv már számolt. Általában tehát az 1954-ik év ered­ményeit abban foglalhatjuk össze, hogy lényeges sikereket értünk el az élet­színvonal emelésében, bizonyos ered­ményeket tapasztalhatunk a szénbá­nyászat és a villanyenergia termelés fejlesztésében, de továbbra is komoly íogvatékosságok állnak fenn különö­sen a me/óoazdasági termelés, az épí­tőipar fejlesztésében, továbbá a gaz­dasajoiság kérdéseinek ;nef? daasába-: a munkatermelékenység V'akulásábnn és a -ende kezésünkre r:'ló valamt.iny; lehetőség kihasználásáoan. II. A népgazdaság fejlesztésének legfontosabb feladatai 1955-ben A párt és a kormány irányelveivel egybehangzóan a népgazdaság fejlesz­tésének 1955. évi állami tervéről szó­ló törvényjavaslat fő feladatul azt tűzi ki hogy a termelés növelése a mun­katermelékenység fokozása a gazdasá­gosság minden téren való szilárdítása, a népgazdaság tüzelőanyag, energetikai és nyersanyagalapjának további kibő­vítése és a mezőgazdasági termelés sürgős fejlesztése alapján biztosítsuk a lakosság életszínvonalának emelését és szilárdítsuk oiszágunk védelmi képes­ségét. Pártunk és kormányunk az 19r>3 szeptemberi kormánynyilatkozat­ban, Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának határozataiban és az 1954 decemberi kormánynyilatko­zatban hangsúlyozta a közszükségleti cikkek termelése fejlesztésének és a mezőgazdasági termelés fejlesztésének jelentőségét, mint az életszínvonal emelésének eszközét. Ugyanakkor azonban pártunk és kormányunk alap­vető fontosságot tulajdonít annak, hogy elsősorban a nehézipart fejlesszük, amely az agasz népgazdaság, tehát a mezőgazdasági termelés és a kóz­.szükseg tti cikkek gyáriása fejleszté­sének is alapja. Ez kifejezésre jutott abban is, hogy anyagi eszközeinket már 1953-ban arra összpontosítottuk hogy megszüntessük a nehézipar leg­fontosabb nyersanyagtermelő ágazatai­nak lemaradását. Az 1955-ik évi tervben is a legfőbb súlyt a nehéziparra helyezzük és anyagi eszközeinket a tüzelőanyag-, energeti­kai és ércalap fejlesztésére összponto­sítjuk. Ezzel tehát csak folytatjuk azt az utat, amely már gyakorlatilag bevált és amelyen első ötéves ter­vünkkel indultunk el. 1955-ben megteremtjük a feltétele­ket ahhoz, hogy 1956-ban, népgazda­ságunk fejlesztése második ötéves ter­vének első évében teljes sikerre! folytathassuk munkánkat. 1955-ben a lakosság életszínvonalá­nak emelése, országunk gazdasági és politikai erejének gyarapítása érdeké­ben gyorsabb ütemben kell fejleszte­nünk népgazdaságunkat, mint 1954­ben. Ennek a feltétele az, hogy kihasz­náljuk mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel népgazdaságunk rendelke­zik. Amennyiben nem használnánk ki minden lehetőséget az ipar, a mező­gazdasági termelés, az építőipár és a közlekedés maximális fejlesztésére, úgy ez országunk gazdasági és védel­mi erejének gyöngülését jelentené. Az 1955. évi népgazdasági tervről szóló törvény kormányjavaslata ezért min­denekelőtt a szénbányászat, a villany­ai amtermelés fejlesztésével és az érc­alap bővítésével számol, mivel ez taszi lenetövé az egész népgazdaság gyor­sabb fejlesztését. Az 1955. évi terv értelmében a szén­iejtés 5 százalékkal, a villanyenergia termelése közel 10 százalékkal emel­kedik. A kőszén és a barnaszén bá­nyászatának fejlesztése érdekében a szénbányászati dolgozóknak, a minisz­tériumtól kezdve az egyes bányákig elsősorban biztosítaniok kell, hogy teljesítsék a gépesítés terén előttük álló feladatokat, ami egyben meg­könnyíti bányászaink nehéz munkáját és növeli a munka termelékenységét. 1955-ben tehát lényegesen több szenet bányászunk a legkorszerűbb gépi be­rendezések, kombájnok segítségével. A szénbányászati dolgozók fontos fel­adata, hogy biztosítsák a terv teljesí­tését a rendes munkaidőben, hóvégi hajrák nélkül. 1955-ben biztosítanunk kell a szén­bányászat további fejlesztésének felté­teleit egyrészt az építkezések és feltárások tervének teljesítésével, másrészt a földtani kutatás felada­tainak megoldásával, amelyek 1Ô55­ben az eddigiekhez képest jelentősen megnőnek. Az erőmütelepek építésére is nagy figyelmei kell fordítanunk. Az en^gt­tikai dolgozóknak harcolniuk kell az üzemzavarok csökkentéséért, mirt csak így vehetik elejét az áramkikap­csoiá soknak. Nem szabad, hogy ön­elégültséget ébresszen bennük az idei év első hónapjainak aránylag kedvező helyezete. Az 1955. évi tervben biztosítjuk an­nak feltételeit, hogy minél előbb be­fejezzük a nagy villanymüvek építését. •\z energetikai alap lemaradásának megszüntetése és fejlődési előnyé­nek biztosítása érdekében szüntelenül arra kell törekednünk, hogy idejében kidolgozzuk a további villanymüvek építkezési terveit. Az ércalap fejlesztése érdekében, ahol egyelőre a legnagyobb lemara­dást tapasztalhatjuk, a terv nagy összegeket szánt az ércbányászat kié­pítésére, bányák további gépesítésére és a földtani kutatásra. Fontos kulcsiparágunk a gépgyártás. Fő feladata, hogy iparunkat, mezőgaz­daságunkat, építőiparunkat és közle­kedési vállalatainkat ellássa a legkor­szerűbb gépekkel, biztosítsa beruhá­zási építkezéseinket és ezáltal döntő mértékben hozzájáruljon a munkater­melékenység növelésének és a terme­lés műszaki színvonalának emelés'éhez. Gépiparunk már számos gép- és gépi berendezés prototípusát készítette el energetikai, elektrotechnikai, szén- és ércfeldolgozó, vegyi, fa-, papir- és élelmiszeriparunk számára és megvan minden feltétel ahhoz, hogy e felada­tát teljesítse. Gépiparunk fontos szerepet játszik­külkereskedelmünkben is. Gyártmányai döntő részét alkotják kivitelünknek és ezért gépiparunk termelésétől függ nagyrészt a szükséges behozatal biz­tosítása. Gépiparunknak ezért határ­időre kiváló minőségű gyártmányokat kell külkereskedelmünk rendelkezésé­re bocsátania. Az idén lényegesen növeljük a pót­alkatrészek gyártását is. 1954-hez ké­pest e termelést egyharmadával nö­veljük és ezzel megteremtjük annak feltételeit, hogy biztosítjuk az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság szükség­leteit, valamint a szükséges pótalkat­részek kivitelét is. 1955-ben lényegesen nagyobb gon­dot kell fordítani arra, hogy megjavít­suk a gépipari gyártmányok minősé­gét és betartsuk a gépek és berende­zések szállításának határidőit. Gépiparunk termelőképessége, szak­képzett káderei és nagyszerű hagyo­mányai biztosítékul szolgálnak ahhoz, hogy eleget tegyen feladatainak. Az egész népgazdaság arányos fej­lődése lehetetlen a mezőgazdaság fej­lesztése nélkül. Országunk dolgozóinak egyre gyarapodó jóléte, a kiskereske­delmi árak rendszeres leszálítása nem lehetséges a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztése nélkül. A népgazdaság fejlesztésének 1955. évi állami tervéről szóló törvényjavas­lat elsősorban azt kívánja mezőgazda­ságunktól, hogy a termelés gyarapítása érdekében 120 000 hektárral növelje a termőterületet. Kétségtelen, hogy -t a feladat reális és teljesíthető. Hisz a termőterület bővítéséért folyó harc nemcsak a földműveseknek, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgo­zóinak ügye, hanem magáévá teszi egész dolgozó népünk, amint azt ezer meg ezer fiu és leány példája bi­zonyítja, akik önként jelentkeznek a határvidéki parlagon heverő földek megművelésére. A mezőgazdasági szer­vek és a nemzeti bizottságok feladata, hogy megszervezzék a fiatal emberek lelkesült kezdeményezését és megte­remtsék annak feltételeit, hogy az ál­taluk felajánlott segítség állandó té­nyezőként járuljon hozzá mezőgazda­sági termelésünk fejlesztéséhez. Az 1955. évi terv azzal számol, hogy lényegesen növeljük mezőgazdasági termelésünk belterjességét. Az idén a legfontosabb gabonafajták hektár­hozamait egyötödével, az olajos növé­nyek hektárhozamait 30 százalékkal, a komló hektárhozamát 10 százalékkal kell növelni. Nem kevésbé fontos terv­feladat az is, hogy fokozzuk a takar­mánynövények termelését és az állatál­lomány hasznosságát; e feladatok tel­jesítésétől függ, hogyan fokozzuk a hús, a tej, a tojás és más mezőgazda­sági termények termelését. A terv messzemenő anyagi segítsé­get biztosít mezőgazdaságunknak. Mezőgazdaságunk még soha sem ka­pott annyi műtrágyát és annyi gépet, mint azt az 1955. évi terv számításba veszi. Ezek az anyagi eszközök azonban csak részben biztosítják a mezőgaz­dasági termelés gyarapítását. Most elsősorban arról van szó, hogy jó poli­tikai és gazdasági szervezőmunkával biztosítsuk, hogy ezek a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátott anyagi esz­közök valóban biztosítsák az élelmiszer és ipari növények többtermelését és ezáltal a szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok életszínvonalának eme­lését. Említettem, hogy tavaly növeltük a mezőgazdaság műtrágyaellátását. A leltározások során azonban megállapí­tást nyert, hogy a mütrágyakészletek sokkal nagyobbak, mint eredetileg feltüntették, ami arról tanúskodik, hogy az illetékes mezőgazdasági szer­veknek nincs kellő áttekintésük arról, hogyan gazdálkodnak a "műtrágyával a valóságban. A mezőgazdasági termelés jelentős mennyiségekkel csökkent és ezáltal kisebbedik a parasztok jövedelme is, mivel nem használjuk ki megfelelően az istállótrágyát és nem tartjuk be az agrotechnikai határidőket. Teljesen ki kell használni a haladó munkamódsze­reket, amelyek gyakorlatilag alkalmaz­zák a tuddmány vívmányait, élenjáró mezőgazdáink, valamint a fejlett szov­jet mezőgazdaság tapasztalatait. Mind­\

Next

/
Thumbnails
Contents