Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)
1955-03-22 / 69. szám, kedd
1955. március 453. ffl I S žfl s HSÜÍIC^ Thorez " a f ran c^ a' sz0 VÍ e t szerződés számunkra, franciák számára a biztonság és a béke pótolhatatlan tényezője i iii.i.'ii nm Iliim liil;:ii!i •MlllliiiiiiiiiiiiMaiini A francia nép sohasem engedi, hogy háborúba kényszerítsék a Szovjelyníé ellen M aurlce Thoŕez, a Francia Kommunista Párt főtitkára, fogadta J. Zsu kovot és G. Rass za gylnt, a m oszkvai . Pravda"'tu dósitóit, akik megkérdezt ék, ml a v él eménye Franciaor szág legége tőb b politikai kérdéseiről. Feltett ék a kérdést, hogyan vélekedik T hore z elvtárs a párizsi Tgyezmények egyes hí veine k kijele ntéseiro C akik azt_ áfTítjákT ho gy al egyezményekot az „ atlant i szolidaritás" biztosítása érdekében ratifikálni kell Maurice Thore z a következőket válaszolta: „Már az a tény, hogy e politikusok a párizsi egyezmenyek latifikálásának kérdését csupán az „atlanti szolidaritás" megőrzésének szempontjából értékelik, azt mutatja, hogy idegen érdekeket helyeznek nemzetünk érdekei fölé. A párizsi egyezmények a bonni revansistáknak lehetőséget nyújtanak arra, hogy hadsereget állítsanak fel és ezzel közvetlenül veszélyeztessék Franciaországot és Németország többi szomszédját, akik országunk természetes szövetségesei. ' Ezek az egyezmények aláássák Európa biztonságát, pedig a francia kormány hozzájárulhatna e biztonság megszilárdításához, ha elfogadná a szovjet javaslatot, hogy hívjanak össze európai konferenciát a kollektív biztonság rendszerének megteremtésére." Thorez a továbbiakban kijelentette, •hogy Franciaország már hosszú ideje a német expanzió áldozata volt és a francia nép soha sem felejti el, hogy az Egyesült Államok és NagyBritannia már 1940-ben igyekezett valóra váltani hagyományos politikáját, amelynek célja a francia örökség hatalmukba kerítése. „A rosszhírű „atlanti szolidaritás" jelenleg csupán kendőzni hivatott az amerikai monopolisták érdekeit, — hangsúlyozta Thorez — akiknek a francia burzsoázia kormánykörei, népünk demokratikus erejétől aggasztva, 1947. után eladták nemzeti függetlenségüket. Gazdasági és ipari téren, valamint a tudomány és a kultúra terén e politika oda vezetett, hogy lemondtunk országunk felvirágoztatásának és szabad fejlődésének lehetőségeiről. Nemretközi viszonylatban az „atlanti szolidaritás" Franciaországot az Egyesült Államoktól tette függővé. Országunk ma már nem ura saját politikájának." ' Washington és London Franciaország olier, irányuló cselszövényeiről szólva Thorez elvtárs kijelentette: „Az, hogy lemondtunk független nemzeti politikánkról, országunkat másodrendű állammá tette és ennek következtében feláldoztuk nagyhatalmi érdekeinket is. A franciaországi uralkodó körök csak a maguk vetését takarítják be, ha kénytelenek meghallgatni Attlee-nek, az angol munkáspárt vezérének kijelentését, hogy Franciaország már nem számít teljesjogú partnernek és ezért háromhatalmi konferencia összehívását javasolja Franciaország részvétele nélkül. A brit miniszterelnök országunkat a .közepes", sőt „kis államok" sorába számítja és' a konzervatívpárti képviselők tapsai közepette üdvözli az „erős német fajt". Mihelyt ©országunk hozzájárul annak a 12 hadosztálynak a felállításához, amelyet kezdetben a bonni kormány követelt, a londoni és washingtoni urak többé nem tartják majd szükségesnek, hogy meghallgassák Párizs véleményét. Az „atlanti szolidaritás" egyértelmű Franciaország megalázásával és tehetetlenné tételével." San Marino Kommunista Pártjának V. kongresszusa Március 19-én San Marino városában megkezdte V. kongresszusát San Marino Köztársaság Kommunista Pártja. Gasperoni, a párt titkára tartott beszámolót a kongresszuson. Foglalkozott a köztársaság nemzetközi és belső helyzetével. Rámutatott az atomháború veszélyére és élesen elítélte az USA vezető köreinek agresszív politikáját. San Marino Köztársaságban a kommunista és szocialista párt van hatalmon, amelyek akciós egységre leptek. Az 1951. évi parlamenti választásoknál e két párt kapta a mandátumok többségét a nagy tanácsban. Arra a k érd ésre , hogy hozzájárul-e az említe tt egyezmények ratifikálása a fran cia-német^ „megbékéléshez", Thor ez elvtárs ezeket válaszolta: „Az ágyúgyárosok expanzív összeesküvését nem téveszthetjük össze a frkncia és a német nép megbékélésével. A párizsi egyezmények a francianémet barátság útjában állnak, mivel szabad kezet biztosítanak a német reakciónak. Nyugat-Németországban militarista és imperialista erők jutnak túlsúlyra." Thorez elvtárs a továbbiakban megemlékezett azokról az erőkről, amelyek Németországban szintén a békére törekszenek: a ..munkásosztály szervezeteiről és a német ifjúságról, amely „hosszú idő múltán először erélyesen visszautasítja az ágyútöltelék szerepét, amelyet az imperialisták szolgálatában neki szántak. Ezek a németországi erők lehetővé teszik, hogy létrejöjjön a megbékélés és a barátság a francia néppel. Arra a kérdésre, hogy lehetséges lesz-e a páriz si egyezmények ratifikálása utá n négyhatalmi értekezletet tartani a német kérdésről , amint azt eg yes francia politikusok állítják, Thorez elvtárs ezt válaszolta: „A probléma ilyetén megfogalmazása célzatos hazugság. Felelőtlenség lenne azt állítani, hogy a militarizmus feltámasztása Nyugat-Németországban a német, kérdés megoldására vezet. Hogyan tárgyalhatnának a Szovjetunió és a népi demokratikus országok nemzetei olyan egyezmények alapján, amelyek nyíltan az ő biztonságuk ellen irányulnak? Maga a német nép is megérti, hogy a német Wehrmacht feltámasztói lehetetlenné akarják tenni, hogy független, demokratikus és békeszerető államban egyesüljön, sőt ezek az erők testvérháborút készítenek elő, amelyben németek harcolnának németek ellen." A szovjet újságírók ezután feltették a kérdést, m i a véleménye Maurice Thoreznek a fr ancia-szov jet együttműködés rnegtartásáról és megszilárdításáról azzal kapcsolatban, hogy a páriz si e gyezmények ratifikálása a francia-szovjet s zerződé s hatálytalanítására vezetne ? Thorez elvtárs ezeket válaszolta: „Amikor a szovjet nép kijelenti, hogy az országaink között létrejött szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés összeegyeztethetetlen Franciaország részvételével a német militarizmus feltámasztására irányuló tervekben, akkor ezzel olyan nézetnek ad kifejezést, amely minden becsületes és jól értesült francia előtt világos. Az agresszív Wehrmacht feltámasztása feltétlenül ellentétben áll a szerződés szövegével, amely mindkét felet arra kötelezi, hogy együttesen „megtegyenek minden szükséges intézkedést, a Németország részéről fenyegető bármiféle újabb veszély megszüntetésére." Nyugat-Németország bevonása az atlanti rendszerbe, feltétlenül sérti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a szerződő felek abban az értelemben vállaltak, hogy „nem kötnek semmiféle olyan szerződést és nem vesznek részt semmiféle olyan hatalmi tömörülésben, amely a szerződő felek egyike ellen irányul", A franciaországi kormánykörök a párizsi egyezmények ratifikálásával tudatosan elkerülhetetlenné tennék a francia-szovjet szerződés hatálytalanítását. Ismeretes, hogy az 1948. március 17-én megkötött brüsszeli egyezmény tagállamainak annak érdekében, hogy Nyugat-Németországot bevonják ebbe az egyezménybe, lényegesen meg kellett változtatniuk a szerződés eredeti szövegét. Az 1954. október 23-i jegyzőkönyv értelmében az egyezmény eredeti szövegéből törölték azt a cikkelyt, amely a „Németország részéről fenyegető agresszió politikájának megismétlődésével kapcsolatos intézkedésekről" szól. A tapasztalat azonban azt mutatja, — hangsúlyozta Maurice Thorez —, hogy a francia-szovjet szerződés Franciaország biztonságának és békéjének nélkülözhetetlen tényezője és a történelem megmutatta, hogy a Szovjetuniónak sokkal kisebb mértékben van szüksége Franciaország támogatására, mint Franciaországnak a Szovjetunió segítségére. A francia politikusok nem veszik figyelembe a múlt keserves tanulságait, Franciaország népe azonban soha sem engedi meg, hogy háborúba vonják be a Szovjetunió ellen, amelynek érdekei semmiben sem ellentétesek országunk érdekeivel. Ha a francia kormánynak sikerülne kierőszakolnia a párizsi egyezmények ratifikálását és ezzel hatálytalanítania a francia-szovjet szerződést, akkor a munkásosztály és a demokratikus körök megsokszorozzák erőfeszítéseiket népeink hagyományos együttműködésének megőrzése és kiépítése érdekében, amely természetes szükséglet számunkra. A francia hivatalos körök, amelyek fel akarják számolni a francia-szovjet szerződést, akkor majd meggyőződnének arról, hogy nem rombolható le az, ami létfontosságú érdekeink eleven erejével fűzi össze országaink népeit. A beszélgetés végén Maurice Thorez foglalkozott a Béke-Világtanács aláírási akciójával és hangsúlyozta, hegy a francia nép nagyrésze 'lelkesedéssel támogatja ezt az akciót Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a kapitalista országok néptömegei is szembeszállnak az amerikai imperializmus háborús politikájával és világuralmi törekvéseivel. A néptömegek a maguk érdekében használják ki a kapitalista államok között fennálló ellentéteket. Az emberiség történelmében páratlan, hatalmas arányú mozgalom egyesíti az egész világ minden békeharcosát, a béke minden igaz hívét. Ha a francia nép — fejezte be nyilatkozatát Thorez — megszabadul az idegenek uralmától és védelmezni fogja a béke érdekelt, a nemzetek biztonságának érdekeit, akkor ezzel biztosítja a maga számára a legfontosabb tényezőt, az imperialistaellenes világtábor támogatását, amelynek anyagi és erkölcsi erői szüntelenül gyarapodnak. Ezeket az erőket nem lehet legyőzni éppen úgy, amint nem lehet viszszafelé forgatni a történelem kerekét. Az ENSz európai gazdasági bizottságának X. ülésszaka Az ENSz európai gazdasági bizottságának X. ülésszaka megkezdte a különféle albizottságok jelentésének tárgyalását. P. N. Kumikin, a Szovjetunió küldötte az általános vita során rámutatott arra, hogy a IX. és X. ülésszak között az albizottságok és segédszervek aktívabban működtek, mint annak előtte. Az európai országok fokozottabb részvétele az albizottságok munkájában azzal magyarázható, hogy az albizottságok több figyelmet szenteltek az időszerű és gyakorlati kérdések megtárgyalásának. Kumikin javasolta a tudományos és műszaki tapasztalatok kicserélését. A tanácskozások során a nyugateurópai államok képviselői megerősítették a szovjet küldött véleményét. T. Junákov szovjet küldött kifogást emelt a bizottság titkárságának olyan szervezetekkel való együttműködése ellen, mint az „európai gazdasági együttműködés szervezete", „az európai tanács", „európai szén- és acélunió", „a közlekedésügyi miniszterek európai konferenciája", mert a bizottság elveivel és feladataival ezek a szervezetek nincsenek semmiféle kapcsolatban. A lengyel-, a csehszlovák- és magyar küldött támogatta Junákov álláspontját. G. Myrdal, az ENSz bizottságának titkára azt válaszolta, hogy kapcsolatai a fentemlített szervezetekkel nem hivatalos jellegűek és hogy óvatosan jár el a velük való érintkezésben. A gazdasági bizottság X. ülésszakának további ülésén megtárgyalta a mezőgazdasági, erdőgazdasági, szénbányászati, vaskohászati, a villamosenergia, a szállítás és lakásépítkezés: bizottságok jelentéseit. A külkereskedelmi kérdésekkel kapI / csolatban a bizottság az intézkedések egész sorát javasolta azzal a célzattal, hogy a kereskedelmi kapcsolatok Kelet- és Nyugat között továbbra is fejlődjenek. P. N. Kumikin rámutatott annak szükségére, hogy a Kelet- és Nyugat közötti kereskedelmi kapcsolatok korlátozásai és akadályai megszűnjenek. Beszédet tartottak Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Jugoszlávia, Dánia, Görögország, Ausztria és Norvégia küldöttei, akik kormányaik nevében örömüket juttatták kifejezésre a Kelet- és Nyugat közötti kereskedelem fejlődésén. A norvég kiküldött jelentette, hogy a norvég kereskedelmi kapcsolatok a keleteurópai országokkal az utóbbi időben állandóan növekednek. Nagy megelégedéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió eleget tett Norvégia kívánságainak a gépalkatrészek szállítása tekintetében. A görög kiküldött szintén hangsúlyozta, hogy országa mind a Szovjetunióban, mind a többi keleteurópai országokban a kölcsönös kereskedelem kérdéseiben megértésre talált. Kijelentette, hogy a Szovjetunió és a keleteurópa: államok megbízható üzleti partnereknek bizonyultak. Kötelezettségeiket pontosan teljesítik. A Szovjetunió küldöttsége határozati javaslatot terjesztett elő, olyan értelemben, hogy az ENSz európai gazdasági hizottsága %ízza meg a bizottság titkárát, hogy az európai kereskedelemről szóló jelentés kidolgozásában, a külkereskedelmi fejlődés kérdéseiben szenteljen figyelmet e kereskedelem eddigi akadályainak és különösen annak a kérdésnek, hogy sok nyugateurópai államban léteznek árujegyzékek, amelyek felsorolják a kivitelre tiltott árukat. Az, USA küldöttségének ellenséges álláspontja dacára a javaslat körül élénk vita indult meg. A nyugateurópai küldöttek egyike sem igyekezett tagadni annak szükségességét, hogy hárítsák el azokat az akadályokat, amelyek gátolják az eutőpai kereskedelem fejlődését. Azonban a küldöttek felszólalásaikban elhallgatták az úgynevezett „tiltott áru" jegyzékének kérdését. Ezen jegyzékek védelmének feladatát NagyBritannia képviselője vállalta, magára és „nemzetvédelmi" argumentumokkal igyekezett azokat igazolni. Az európai kereskedelem további fejlődésének sikere — jelentette ki P. N. Kumikin — jelentős mértékben attól függ, hogy megtaláljuk-e rá az eszközöket és módokat, hogy kiküszöböljük az eddigi komoly akadályokat. Ezek az akadályok különfélék. Azonban minden tárgyilagos megfigyelőnek arra a következtetésre kell jutniS, hogy az európai kereskedelmet legfőképpen azok az akadályok gátolják, amelyek azokból a nyugateurópai „árujegyzékekből" erednek, melyek azokat az árukat tartalmazzák, amelyeket tilos a Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba szállítani. Hogy a Szovjetunió küldöttségének határozati javaslata által a küldöttekre gyakorolt hatást enyhítse, az USA képviselője ködös kijelentést tett arról, hogy kormánya törekedni fog az országok közötti kapcsolatok fej'esztésére. A bizottság a szovjet küldöttség határozatát 13 szavazattal 5 ellenében elutasította. A bizottság egyben annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a külkereskedelem fejlesztésére alaku't albizottság a továbbiakban is aktívan fog működni. Jules Moch előadása a Sorbonne-egyetemen Jules Moch Franciaország képviselője az ENSZ leszerelési bizottságában, március 19-én este a Sorbenneegyetemen előadást tartott „A tudomány és a totális háború" címmel. A sajtó és a „rádió jelentése szerint Jules Moch kijelentette előadásában, hogy . Franciaországnak nem kellene megfeízdeni az atom- és hidrogénfegyverek gyártását, „ez a presztízskérdés alapján tett méregdrŕga intézkedés mindííi tekintetben felesleges és sajnálatos lenne". Jules Moch rámutatott arra a veszedelemre, amelyet háború esetén a termonukleáris fegyverek használata jelentene minden ország s így Franciaországa számára is. Moch nézete szerint Franciaországnak az atom- és hidrogénbomba gyártása helyett utat kellene mutatni az ellenőrzött lefegyverzésben, a klasszikus fegyverek csökkentésében és a tömegpusztító fegyverek betUtásában. Előadása befejező részében Moch kijelentette, hogy Franciaországnak fokoznia kell erőfeszítéseit, hogy le ne maradjon az atomenergia békés felhasználásában. A béke és a haladás útján Franciaország nagyobb dicsőséget szerezhet, mintha „késve bekapcsolódik a lázas atomfegyverkezésbe". Bevan kizárása miatt sokan ki akarnak lépni a Labour-pártból A Labour-párt helyi szervezeteiben erősödik a jobboldali vezetők manőverezése elleni elégedetlenség. Sok vezető- és alapszervezet határozottan tiltakozik Bevannak a parlamenti csoportból való kizárása ellen azért, mert nem helyeselte a jobboldali vezetők politikáját. Harold Wilson képviselő március 19-én Huytonban kejelentette, hogy a párt vezetősége gyakran olyan poltikát folytat, amelyet semmiképpen sem helyeselhetnek a Labour-párt egyszerű tagjai. A Labour-párt ifjúsági szervezete levelet írt Bevannak, amelyben biztosítja, hogy teljes mértékben egyetért politikájával. Marcus Lipton munkáspárti képviselő választóihoz intézett beszédében kijelentette, hogy sok olyan levelet kapott, amelyek arról számolnak be, hogy többen kl akarnak lépni a munkáspártból Bevan kizárása miatt. A jobboldali vezetők most mozgalmat indítottak Bevan kizárására a pártból is. Faure nyomására megszavazták „a pénzügyi törvényt" Március 20-án véget ért a francia nemzetgyűlésben „A pénzügyi törvény" tárgyalása, amely meghatározza az állami bevételt az 1955-ös költségvetési évre. „A pénzügyi törvényt" 392 szavazattal 211 ellenében néhány szakasz kivételével elfogadták, amelyeket egyenként fognak megvitatni. Edgár Faure miniszterelnök kérte a képviselőket, hogy vonják vissza az összes „ideiglenes határozatokat". Nyomást gyakorolt a képviselőkre és ha nem is nyíltan, felvetette a bizalmi kérdést. Kijelentette, ha kéréseit nem teljesítik, „szükség lesz új kormányt alakítani". Faure ugyanakkor a képviselők emlékezetébe idézte a párizsi egyezmények közeledő ratifikálási vitáját a köztársasági tanácsban. — A következő héten döntő jelentőségű vita vár bennünket, — mondotta. — Most kell határoznunk, mert ha a kormány bizonytalankodik, külföldön nem igen értik meg a vita elnapolásának indokait. A jobboldali képviselők többsége visszavonta javaslatait Ezután az uralkodó többség elvetette a baloldali képviselők által benyújtott „ideiglenes határozatokat". AZ ASSOCIATED PRESS hírügynökség közölte, hogy Tajvan-szigetén lelepleztek egy hatalmas korrupciót, amelyben része van a legmagasabb kuomintang köröknek is. Kiderült, hogy egy nagy kuomintangista hajóstársaság vezetője - magasállású kormányhivatalnokokkal közösen — eltulajdonított több mint egymillió amerikai dollárt az „Amerikai segélyalapból". f< I t k
