Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-22 / 69. szám, kedd

4 UJSZÖ Í955. március 22; Á Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának jelentése Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély gyásszal jelenti, hogy 1955. március 19-én hosszú és súlyos betegség után elhunyt Leonid Alekszandrovics Govorov, a Szovjetunió marsallja, az SZKP KB jelöltje, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa képviselője, a Szovjetunió nemzetvédelmi miniszterének helyettese, a Szovjetunió fegyveres erői kiváló vezetőinek és építőinek egyike és a Nagy Honvédő Háború dicső hőse. L. A. Govorovnak. a Szovjetunió marsalljának temetése Moszkvában a Vörös téren lesz. L. A. Govorov, a Szovjetunió marsallja temetésének megszervezésére alakult bízottság jelentése L. A. Govorovnak, a Szovjetunió marsalljának földi maradványait tartalmazó koporsót a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában helyezik el. A nyilvánosság az elhunyt L. A. Govorovtól 1955. március 21-én délelőtt 11 órától búcsúzhat el. A Szovjetunió Minisztertanácsának határozata A Szovjetunió Minisztertanácsa el- i Szovjetunió marsallja (elnök), Sz. Sz. határozta, hogy L. A. Govorov, a Szovjetunió marsallja temetésének megszervezésére bizottságot alakít. A bizottság tagjai: V. D. Szokolovszkij, * Birjuzov, a Szovjetunió marsallja, K. Sz. Moszkalenkov, a Szovjetunió marsallja, A. F. Gorkin és M. A. Jasznov. Á Szovjetunió Nemzetvédelmi Minisztériumának jelentése A Szovjetunió Nemzetvédelmi Minisztériuma mély gyásszal jelenti, hogy 1955. március 19-én hosszú és súlyos betegség után elhúnyt Leonid Alekszandrovics Govorov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának jelöltje, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa képviselője és a Szovjetunió nemzetvédelmi minisztérének helyettese. A Szovjetunió fegyveres erői L. A. Govorov marsallban a Nagy Honvédő Háború kimagasló hadvezérét, a Szovjetunió fegyveres erőinek jelentős tagját és szervezőjét vesztették el. Pinay a köztársasági tanács külügyi bizottságában Pinay külügyminiszter pénteken délután ismét megjelent a szenátus külügyi bizottságában, és közölte a bizottság tagjaival, hogy nagyfontosságú levelet kapott Adenauer kancellártól. Beszámolt arról, hogy előzőleg levélben tolmácsolta Adenauernek azt a nyugtalanságot, amelyet a kancellár egyes kijelentései keltettek a Saar-vidéki megegyezéssel összefüggésben. Az ADN sajtóügynökség bonni tudósítója közli, hogy Adenauer levele a német szabad demokratikus kormánypárt és az „össznémet tömb" képviselői körében nagy nyugtalanságot keltett. N. Sz. Hruscsov beszéde a Szovjetunió délkeleti területei mezőgazdasági dolgozóinak tanácskozásán N. Sz. Hruscso

v, az SzKP KB titkára március 18-án beszédet mondott a Szovjetunió délkeleti területei mezőgazdasági dolgozóinak tanácskozásán. Hruscsov főképpen a kolhozok, a gép- és traktor állomások, a szovhozo

k kádereinek

, a ku

korica termesztéséne

k és a mezőg

azd

asági tudományo

s i

ntézetek kérdéseivel foglalkozott. Az alábbiakban közöljük beszédének főbb részleteit: A VEZETŐ HELYEKRE A LEGJOBBAKAT Az SZKP KB januári ülése — mondotta — részletes határozatot hozott a szemestermények és állati termékek termelésének növeléséről. Ez a határozat a párt, az egész szovjet nép lelkes helyeslésére talált. Ez a határozat valóban kulcsa annak, hogy mezőgazdasági termékbőséget teremtsünk országunkban. De, elvtársak, bármilyen jók legyenek is a határozatok, magukbavéve semmit sem adnak, ha a kolhozok, a gép- és traktorállomások és szovhozok élén nem állanak olyan emberek, akik meg tudják szervezni a tömegeket a határozatok végrehajtására. Állhatatosan folytatni kell — mutatott rá Hruscsov elvtárs — a kolhozok, a gép- és traktorállomások és a szovhozok megerősítését tapasztalt vezetőkkel. A pártmunkások, a szovjet funkcionáriusok, a mezőgazdasági szakemberek, a termelési szervezők legjobbjait kell erre a munkára ajánlani. Szeretnék emlékeztetni a nagy Leninnek alsó láncszemeink káderekkel való megszilárdításáról mondott szavaira. íme ezt írta V. I. Lenin: „Miért ne helyezzük át most a Szovjetek Központi Végrehajtóbizottságának néhány tagját, néhány kollégiumi tagot, vagy egyéb más magasállású elvtársat, akár járási munkára? Talán annyira „elbürokratizálódtunk", hogy ez „lesújtana" bennünket. akadnak nálunk tízesével olyan központi dolgozók, akik örömmel belemennek ebbe. Az egész köztársaság gazdasági építésének müve pedig igen sokat nyer ezzel, és a példás járásoknak nemcsak nagy, hanem egyenesen döntő történelmi szerep jut." íme, ilyen szemmel nézte Lenin a helyi szťfrvek megszilárdításának ügyét. Fö FELADATUNK A KUKORICATERMESZTÍfS Szemesterményünk igen sokféle van. A búza és a többi élelmiszernövény termelése nagyjelentőségű. A szemestermény és különösen az állattenyésztéshez szükséges szemestakarmány-termelés rohamos növelése megoldásának fő láncszeme azonban nézetem szerint a kukorica. Lehet-e kukorica nélkül olyan színvonalra emelni a szemesterménygazdálkodást, hogy teljesen fedezhessük az állattenyésztés szemestermény-szükségletét? Lehet, de ehhez igén sok időre és sok anyagi eszközre van szükség. Hogy a vetésterületek jelenlegi struktúrája mellett a szükséges mértékre növeljük a szemestermény-termelést, ahhoz erősen növelni kell a terméseredményt. Ehhez pedig többszörösére kell növelni a műtrágyagyártást, ami óriási beruházásokat tesz szükségessé. Elérhetjük azonban ezt a célt rövidebb idő alatt, kevesebb anyagi eszközzel is, ha különös figyelmet fordítunk a kukoricára. Az elvtársak felszólalásaiból láttuk, hogy a kukorica egyébként egyenlő körülmények között mindig kétszerte-háromszorta annyit terem, mint más növény. A dnyepropetrovszki terület Cskalov-kolhoza — öt év alatt hektáronként átlag ötven métermázsa kukoricát terA Pravda cikke a Churchill és Molotov között lezajlott levélváltásról j Az angol dipiomácia nemtelen játéka A Pravda szombati száma „Szemleíro" aláírással közli „Az angol diplomácia nemtelen játéka" című cikkét, amelyet az alábbiakban kivonatosan közlünk. A moszkvai Pravda pénteki száma közölte W. Churchillnek és V. M. Molotovnak Anglia és a Szovjetunió kormányfői találkozásáról szóló levelezését — olvassuk a cikkben. Mint a levelezésből kitűnik, az angol miniszterelnök múlt év július 4-én javasolta, hogy Anglia és a Szovjetunió kormányfői találkozzanak. Huszonhárom nappal később, 1954. július 27-én azonban elállott ettől a találkozástól. E leveleknek, valamint Churchill számos- e kérdéssel foglalkozó megnyilatkozásának figyelmes elemzése leleplezi, hogy az angol miniszterelnök a nagyhatalmak kormányfői találkozójának jqvaslásával gyakran olyan célokra törekedett, amelyeknek semmi közük sincs a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Ezt a meggyőződést alátámasztja az a tény, hogy Churchill a gyakorlatban semmit sem tett azért, hogy javaslatai valóra váljanak. Ismeretes például, mekkora zajt csaptak Churchillnek az alsóházban elhangzott. 1953. május 11-i külpolitikai beszámolója körül. Churchill akkor a lakosság széles rétegeinek a vitás nemzetközi problémák rendezésével kapcsolatos kérdésére válaszolva, azt javasolta, hogy hívják össze a problémák megtárgyalására a nagyhatalmak vezetőinek tánácskozását. Churchillnek ezt a javaslatát a közvélemény mind Angliában, mind pedig más országokban kedvezően fogadta. A szovjet közvélemény érdeklődéssel tekintett Churchill javaslatának építő mozzanataira. A négyhatalom vezetőinek találkozójára vonatkozó javaslatot követően szinte azonnal feltűnt az az indítvány, hogy az Egyesült Államok, Anglia es Franciaország kormányfői tartsanak előzetes tanácskozást „közös vonal", illetőleg összehangolt álláspont kidolgozására". Ily módon a négyhatalmi tanácskozást a bonyolult nemzetközi problémák szabad és tárgyilagos megvitatása helyett a három nyugati hatalom egységfrontjának ténye elé akaiták állítani. A három nyugati hatalom az amerikai diplomácia kedvelt „eröpolitikájával" lépett volna fel e tanácskozáson. Más szóval az angol miniszterelnök javaslatának megtétele után azonnal átállott a vitás nemzetközi problémák megvizsgálását is, rendezését is szabotáló amerikai diplomácia álláspontjára. Az angol diplomácia ezt követő erőfeszítései arra irányultak, hogy segítsék az Egyesült Államok külügyminisztériumát. Az angol diplomácia aktív részvételével készítették elő 1953. decemberében az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányfőinek és külügyminisztereinek bermudai találkozását. Ezen a találkozáson dolgozták ki, mint ismeretes, a nyugati hatalmaknak a német kérdésben elfoglalt egységes álláspontját, amely nem csekély mértékben akadályozta, hogy a berlini tanácskozás kedvezően oldja meg ezt a kérdést. Mint a későbbi események megmutatták, az angol miniszterelnöknek nem volt komoly szándéka, hogy megszervezze Anglia és a Szovjetunió kormányfőinek találkozását. A hivatkozás arra, hogy az európai kollektív biztonság ügyében a Szovjetunió által az európai államok és az Amerikai Egyesült Államok részvételével javasolt értekezlet Anglia és a Szovjetunió kormányfőinek Churchill által javasolt találkozója helyébe lépett, teljesen indokolatlan. V. M. Molotovnak Churchillhez intézett üzenete teljes joggal rámutat arra, hogy az európai biztonság kérdésében javasolt európai értekezlet egyáltalán nem akadályozhatja Anglia és a Szovjetunió kormányfőinek nem hivatalos találkozóját. A szovjet külügyminiszter teljes joggal hangsúlyozta, hogy bizonyos nemzetközi problémák megoldásában az idő tájt a genfi értekezleten létrejött siker (az indokínai hadműveletek beszüntetéséről szóló egyezmény) elősegíthetné más fontos kérdések megtárgyalását és rendezését is. Hogy a két kormányfő találkozásától való elállás ürügye mennyire koholt, bebizonyítja Churchill 1954. július 7-i és ugyanazon év július 27-i üzenete közti nyilvánvaló ellentét. Churchill 1951. július 7-i üzenetében azt ígérte, hogy „néhány nap múlva válaszol V. M. Molotov üzenetére, viszont 1954. július 27-i üzenetében elutasítja az angol és szovjet államférfiak találkozásának eszméjét. Az angol miniszterelnök nyilvánvalóan azért halogatta húsz napig a válaszadást, mert ürügyet keresett saját javaslatának viszszavonására. Jellemző, hogy Churchill ugyanezen a napon, július 27-én egy aisóházi interpellációra válaszolva, kategorikusan elutasította még a találkozó gondolatát is. Míg az angol diplomácia a bermudai külön tanácskozásra készült, Churchill több ízben felhasználta az alsóház nyilvánosságát, hogy kijelentse, találkozni kiván a szovjet kormány képviselőivel. Churchill még 1953 októberiben hangoztatta, hogy kész ilyen tanácskozásra. „Churchill és Malenkov személyes tanácskozása — közölte október 7-én a Reuter — Anglia valamennyi politikai pártjának hatalmas támogatására találna." Churchillt azonban ez a „hatalmas támogatás" sem késztette arra, hogy a szavakról áttérjen a tettekre. Az angol miniszterelnök egyre inkább hajlott az amerikai külügyminisztérium álláspontja felé, az pedig ellenezte a négyhatalom vezetőinek találkozását. 1953 november elején, azaz egy hónappal a bermudai tanácskozás előtt a Daily Herald azt írta, hogy „Churchill kapitulált Dulles előtt, lemondott a szovjet kormány vezetőivel való találkozásról." A bermudai tanácskozás után Churchill újból hirdetni kezdte, hogy kívánatos a nyugati hatalmak vezetőinek találkozása a Szovjetunió vezetőivel. Az angol népnek a nemzetközi feszültség enyhítésére és a népek közti — mindenek előtt az Anglia és Szovjetunió kökti — együttműködés 'ejlesztésére iráfayuló kitartó törekvése időnként atra készteti Churchillt, hogy a szov tt kormán > ^"•ietű;\^''

, folytatandó tanácskozás hívének képében tetszelegjen. 1955 január 1-cn megengedte a _„Star" cimű_ lapnak, hogy közölje: az anqo' miniszteréinek talá'ítozni szándékszik a szvv.et k >rmímy fejével. Az angol miniszterelnök azonban ezúttal sem tett semmit, hogy valamilyen gyakorlati lépéssel alátámassza szavait. Március 14-én Attleenek, a munkáspárti ellenzék vezérének bíráló megjegyzésére válaszolva Churchill — nem reklámmentesen — beszélt a V. M. Molotovval Anglia és a Szovjetunió kormányfőinek találkozása kérdésében folytatott levelezéséről. Az angol miniszterelnök vázlatosan ismertette a levelezést, nem idézte Churchill, illetőleg V. M. Molotov üzeneteinek pontos szövegét, szabadon értelmezte a szovjet külügyminiszter üzeneteit. A nyilvánosságra hozott okmányok helyreállítják az igazságot. Az okmányokból kitűnik, hogy a szovjet kormány egyáltalán nem javasolta, hogy tartsanak egyszerre két tanácskozást. Ellenkezőleg, hangsúlyozta, hogy e tanácskozásokat nem_ szabad egymástól függő helyzetbe hozni. Az angol miniszterelnök javaslatot tett ugyan, de nem akarta javaslatát a gyakorlatban végrehajtani. Churchillnak az a törekvése, hogy politikai tőkét kovácsoljon e levelezés nyilvánosságra hozatalából, akaratlanu, is arra a gondolatra vezet, hogy ezt a levelezést éppúgy, mint az angol miniszterelnöknek . e fontos nemzetközi kérdésben elhangzott sok más megnyilatkozását is, olyan meggondolások diktálták, amelyek nagyon is távol állanak a nemzetközi feszültség enyhítésének céljától. Nehéz megszabadulni attól a benyomástól, hogy az angol diplomácia az angol népnek és más népeknek a nemzetközi együttműködésre irányuló széles körben elterjedt törekvesere spekulálva nemtelen játékot űz, arra használja fel a szoviet kormány vezetőjével való találkozás eszméjét, hrtgv megerősítse helyzetét amerikai partnereivel folytatott alkujában. A Szovjetunió kész a legkomolyabban és teljes lelkiismeretességgel megvizsgálni minden olyan javaslatot, amelynek célja n béke és az államok közti minél széleíebb gazdasági és kulturális kapcsolatok biztosítása. Étre mindiq kész volt és kész is marad A múló parlamenti, vagy parlamenten kívüli hatásra számitó diplomácia, játék nem nyerheti el sem a népek támogatását, sem helyeslesét melt. Felszólalt itt a Nanszen-sertéstenyésztő szovhoz igazgatója. Ez a szovhoz a múlt évben első ízben vetett kukoricát és bár a nyár aszályos volt, 39 métermázsa szemeskukoricatermést ért el. Próbáljanak ki bárminő növényt, amit csak ismernek, nem érnek el ekkora termést. Felszólalt ezen a tanácskozáson Dolinyuk elvtársnő, ukrán kolhoz-parasztasszony. Munkacsoportja több mint 200 métermázsa kukoricát termelt hektáronként. Ki vállalkozna önök közül, akár a legtapasztaltabb is, hogy ilyen terméseredményt érjen el bármely más növényből? Nincs más ilyen növény. Korlátozott lehetőségeink vannak arra, hogy érett szemes kukoricát nyerjünk. Viszont, ha a kukoricát teljes viaszérésben szedjük le és konzerválva silózva elraktározzuk, akkor a kukorica elterjedési körének határai nálunk lényegében eltűnnek. Tudósok és gyakorlati szakemberek, mindenki, aki e kérdés tanulmányozásával foglalkozott, bebizonyította, hogy a kukorica teljes értékű takarmány akkor is, ha tejes-viaszérésben, silózva használják fel takarmányozásra, sőt ilyenkor a szervezet még jobban feldolgozza. Felmerül a kérdés, miért ne erősítenénk a mezőgazdaságot a kukoricával? TÉVES NÉZETEK A KUKORICA TERMESZTÉSÉRŐL N. Sz. Hruscsov rámutatott, hogy az utóbbi időben egyes helyi funkcionáriusok körében az a hibás vélemény terjedt el, hogy a kukorica a többi növényhez vizonyítva a legmunkaigényesebb. Természetesen, ha öszszehasonlítjuk azt a munkamennyiséget, amennyi egy hektár kukorica, egy hektár zab és több más növényfajta termeléséhez szükséges, akkor a kukorica bizonyul a legmunkaigényesebbnek. Ez az összehasonlítási módszer azonban helytelen, tudományellenes. Valamely növényfajta munkaigényességét nem azzal kell mémi, menynyi munka szükséges egy hentár megműveléséhez, hanem aszerint, hogy mennyi munka szükséges egy terményegységhez. Ha ebből a szempontból nézzük a kukoricát, akkor kiderül, hogy ez a legkevésbé munkaigényes növény. Engedjék meg, hogy adatokat idézzek arra vonatkozólag, mennyi munka szükséges a különböző növényfajták termelékenységéhez. Vegyük, hogy egy hektár kukorica termésben van 90 q csöves, illetve 30—35 mázsa száraz, szemes tengeri és 210 mázsa szár, ami 6750 takarmányegységnek felel meg. Ha a takarmány egységekben feltüntetett kukoricamennyiség termelésére fordított munkát száz százaléknak vesszük, akkor kiderül, hogy ugyanilyen mennyiségű takarmányegységhez a kukoricához viszonyítva a következő mennyiségű munka szükséges : cukorrépánál 500 százalék burgonyánál 413 ' „ takarmányrépánál 610 „ napraforgónál 197 „ zabnál 120 „ tarlórépánál 1407 „ E számadatok alapján tóm nehéz belátni: a kukorica abban az értelemben, hogy mennyi munka szükséges egy termékegységhez, valójában a legkevésbé munkaigényes növényfajta. A FtlVES-HERÉS RENDSZER Szeretnék néhány szót mondani a földművelés rendszeréről — jelentette ki Hruscsov elvtárs. Volt fűvesherés rendszerünk, amelyet V. R. Viljamsz dolgozott ki. Az élet bebizonyította, hogy a sztyeppés, aszályos vidékeken ez a rendszer nem felel meg. E rendszer sablonszerű alkalmazása komoly károkat okozott a mezőgazdaságban. Ezért jogos bírálat érte a füves-herés rendszert, s a sztyeppés és aszályos vidékek nagy kiterjedésű övezete szempontjából ezt a rendszert elvetették. Befejezésül Hruscsov elvtárs kifejezte azt a meggyőződését, hogy a délkeleti területek pártszervezetei, szovjet- és mezőgazdasági szervei, kolhozparasztjai, a gép- és traktorállomásainak és szovhozainak dclgozói, mezőgazdasági szakemberei minden erejüket latba vetik, hogy még az idén jelentősen növeljék a gabonanemüek termelését és az állaltenyésztés hozamát.