Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-17 / 41. szám, csütörtök

6 ÜISZ0 1955. február 17. 0(jdnai kimúka H, Lej Syetva, Gvetva, de sok öröm és bánat szállt el feletted. De sokan megénekeltek, s a regényes Poľana alatt temérdek keserűséggel és vidámsággal telesűrltett dalt énekelt néped, melyek holnap is meghatják az embereket. ' Néhány esztendővel ezelőtt, amikor először jártam földeden, — nyárutó volt. a Poľana felöl frissítő szél fújdogált és a dombjaidra felkapaszkodó parcellákon asszonyok gyűjtögették zsákjaikba a krumplit. Festőművész barátom meqállított és az asszonyok felé intett: — Hallgasd csak! — és odaszólt hozzájuk. És ők mintha egyszerre csak megszólaltatták volna a templom kisharangját, csengő, csilingelő hangon válaszoltak. Mennyire hozzáillett, szinte hozzánött hangjuk ehhez a hegyes vidékhez. — Sajnálom, hogv hangjuk csengését nem tudom vásznamra varázsolni — mondta barátom. Erre gondoltam, mikor most újra felkerestem Gyetvát. Nem a fájdalomtól átitatott, sem a sziklák közül kibuggyanó forrásként fel-felcsattanó szilaj dalaikról, hanem az emberek lelkében megbújó bánatról és örömről szeretnék írni. Mi más adhat életet dalaiknak és tetteiknek? A falu terén egy partizánokat ábrázoló szobor áll. Á talpazat márványtábláján ott találjuk azoknak nev^t is. akiket meggyilkoltak a gestapósok. Köztük van a húsz esztendőt élt Hanuska Miklós és a 15 évét betöltött Hanuska János neve is. Két fiatal hajtás életét oltották ki egy családból. Vajon élnek-e a szüleik? Élnek az öregek. Otbaigazitottak. Menjek csak a Poľana felől fürgén lecsörgedező patak mentén és rábukkanok a megjelölt házra. Kezdődjék hát itt a mi kis krónikánk. II. Ha Lanuskáék háza egyszerű,, frissen meszelt, akárcsak a többi falusi házjkó. Ott gubbaszt a főutcával szemben a kis magaslaton, ahol az út jobbra kanyarodik a temető felé. Ahogy beléptem az udvarukba, megugatott a ház kutyája. A konyhából feketébe öltözött. ráncosképű öregasszony iött ki. — Nem hallgatsz el, te! — kiáltott a kutyára. — Nem látod, hogy vendég jön a házhoz. .. Hát maga kit keres lelkem ? — szólt hozzám és igazgatni kezdte sötét kendőiét. Arcában, mélvenülő szemében érdeklődve csillogtak barna szemgolyói. — Hanuskáékat keresném ... — Sokan vaqvunk mi Hanuskák — válaszolta a néni. — Martin Hanuskáékat, akiknek ... — és torkomon akadt a szó. Arra a fájdalomra gondoltam, amely az asszony szivébe hasítana újra, ha elveszett fiait említeném. Hanuskáné talán megértette. mert bánatos hangon igenelt — Mi vagyunk azok, lelkem, fáradjon beljebb, ha velünk akar beszélni. És előre sietett. Tipegett, topogott a szobában, megigazította a széket, letörölte az amúgyis tiszta asztalt. Az asztal mögötti hosszúkás padról felállt a ház ura és hellyel kínált. Menynyi erő és férfiasság, jobban mondva „gyetvaiasság" van még most is benne, pedig már túljár a hét évtizeden. Derék, magas férfi. Csizmában, posztónadrágban van az öreg. Haja ősz, fogait megőrölte az idő, ígv ajkát összecsucsorítja, mintha csak állandóan savanyút enne. Széles pofacsontja alatt ráncokba húzódik a bőre és egyenes orra alatt néha meg-megsimogatja boglyas, színétvesztő bajúszát. Előveszi pipáját és szitaformájú dobozából dohánnyal töVndösi tele. Megy már kifelé a tél... — mondja csak úgy foghegyről, csakhogy valamiképp elkezdjük a beszélgetést. t-gymás mellett ül a két öreg és a saroícban az ablak előtt gyapjúpuloverben üldögél az egyik szomszéd, aki sejtve, hogy mi járatban vagyok, így ösztönzi az idős Hanuskát: — Beszélj csak jó sorodról! — csak ennyit mondott és többet nem is szólt. Gubbaszkodva ült egész idő alatt. Az öreg ráemelte mélységes, beszédes kék szemét. Vajon az egy hektár földecské.iére gondolt-e. mely mint mondotta, csak a kárára van. Az öccse dolgozta meg tavaly is és nem is tudta őt megfizetni a munkájáért. Vagv a fahordás járt-e az eszében. amikor hetekkel ezelőtt kihajtott az erdőre és a ráboruló kocsi bordáit törte. Most is be van kötözve. Dorgálta is őt az'orvos, nem öregembernek való az erdőbe iárás. Vagv talán a két fiatalon elhúnyt fiára gondolhatott, — mennyivel más. jobb élete lehetne, ha életben maradtak volna és segítenék őket öregségükben. Megnagyított fényképeik ott függnek az ágyak fölött, a szentkép mellett. Nem nem lehelhet már életet beléjük. Minden pótolható, csak az élet nem. Bele is nyugodott keserves sorsába az öreg. de azt, hogy idegen ember előtt teregesse ki minden bánatát, azt nem teheti. Tovább lát a maga gyötrelmein. Látja az egész életet. látja a megváltozott Gyetvát. — Vannak, akik azt mondják, hogv ma rossz, pedig ez már csak árnyéka a réqinek. — mondja Hanuska bácsi. — Keménv volt az élet, kemény volt a szeqény nép élete . .. A z első világháború előtt Pest környékén dolgozott egy nagybirtokon. Az úr egész héten a fővárosban dőzsölt. Hetenként egyszer vadászpuskával a vállán ellátogatott birtokára is. Látta a béreseket, akik olyanok voltak, mintha a farkasok közül szabadultak volna ki. Olyan tépettek, rongyosak. Megkérdezte tőlük, miért járnak mezítláb, hiszen ha az ökör a lábukra lép, fél évig nem tudnak dolgozni. A bakancs még három koronába sem kerül. Róstelt még ennyit is kivenni a mellényzsebéből. Majd 27 évig Gyetván, Galbavýnál, a brindzagyárosnál dolgozott Hanuska bácsi. — Hiába kértem tőle béremelést, azt felelte „fizetem érted a krankenkasszát, fizesd meg te, akkor valamicskét emelhetek.' Nehéz volt a hattagú családot eltartani. Két-három sertést is neveltünk, de nem ehettük meg meg kellett magunktól vonni a jó falatot, el kellett adnunk, mert arra is kellett gondolnunk, nehogy szétessen .fejünk felett a viskó. A hosszú évtizedek al^tt csak egy hektárnyi földet tudott az örökölt házikó mellé szerezni. Ködbevesző rossz álomnak túnik már mindez. Pedig mennyire kísért a múlt. Az emlékekben fel-feltünedezik és mardossa a szívet. Hogy tudná azt elfelejteni, amikor az első köztársaság idején tavasszal, vállukon tarisznyával csapatostól keltek útra a faluból messze, hogy idegenben keresenek munkát. Mennyi lenézésben, gyötrelemben volt részük. Urak. turisták keresték fel falujukat és mutogatták őket. mintha életük csak színpadon játszódnék le. Ha a városi úriasszonyoknak cselédre volt szükségük, vagypediq a környékbeli kulákoknak béres kellett, Gyetvára mentek, mert tudták, hogy az idevalósiak szorgalmasak és hűségesek. Az ügyvédek is kihasználták őket, kiismerték természetüket. Egy hasításnyi földért hej de tudtak verekedni. Azt se bánták, ha rájuk ment az egész vagyonuk. Az öreg Hanuska a padon hátradőlve, nagyokat szippant pipájából. Bodros füstfelhőket ereget. Tekintete elmereng, mintha túl látna a szoba falán és kutatná a messzeséget. Az asszony is hallgat. Könyökére támasztja fejét és úgy fojtja magába kikívánkozó sóhajait. Milyen okosan is mondta az előbb az öreg, hogy a régi rossz napoknak csak az árnyékát látjuk és az is szűkül, szűkül, míg csak egyszerre el nem vész. Most szombat este nagy ünnepség volt itt Gyetván. A szabadság tíz évét ünnepelték. Az új, kétemeletes iskola színpaddal beépített tornatermében qyültek össze a polgárok. A pionírok harmonikát, gitárokat, tamburákat kaptak — az államtól, és zenekart, dalkört szerveztek. Most léptek fel először. Az izgatottságtól kipirult az arcuk. Jól esett látni, hallgatni őket és arra gondolni, hogy ez így van Gyetván is. Az új élet itt is felszántja a múlt göröngyeit és az öröm megvait hinti szét. Nemrég gyár épült a környéken, sok gyetvai dolgozik benne, mesterséget tanulnak. A vasútállomás felőli heg.víoldalon modern házak épültek már vagy háromszázan laknak benne. Ezenkívül még vagy kétszáz családi ház épült a községben és a hegyi tanyákon. És azelőtt? Negyvenet sem építettek évtizedek alatt. Üj éttermet, gőzsütődét nyitottak a faluban, tízről ezerre emelkedett a rádiók száma és tíz év alatt csaknem kétezren vásároltak új bútort is. Nagy ez a szám, de nagy a falu is. Több mint 9000-en lakják és ennek csak egyharmada él a faluban, a többiek a hegyi tanyákon. A, z új élet már akkor kezdődött, amikor a Pol'anán fellángoltak a partizán máglyák és tíz évvel ezelőtt Losonc felől a nehéz hegyi terepen, Podkriváňtól Koritárky, Piest hegyi tanyákat átölelő hegygerincen, délről északra törtek előre a szovjet katonák és az ágyútüztöl megfüstölt gyetvái határ hómezőiről is kiűzték a fasisztákat. Szabad lett Gyetva, szabad ... de a háború sok ember szívébe az öröm rózsái mellé a bánat tüskéit is beültette. III. Hogyan történt a szomorú eset? Az öreg csak sóhajt egyet. — Keserves idők voltak — mondja s újra a messzeséget kutatja tekintete. Hosszú szünet és újra néhány szó. — Volt az a két gvermekem és a gyalázatos németek ... — és újra. meg újra elakad a szava. Az asszonv zsebkendőiébe itatja könnyeit. — Mondd el te. Nekem nehezemre esik ... Hosszú lenne a történet, ha ott kezdenénk, hogv a legidősebb Hanuska fiú. Štefan. Dartizán volt. A németek elnyomták a felkelést, a Poľana erdőiének sűrűiébe szorították vissza a felkelőket. Kezdiük tehát ott. ahol a dráma is kezdődnék. A németek megszállták a( falut, az erdőbe, a hegyi tanyákra menekült akosságot csalogatták vissza. ígérgették. hogv nem lesz semmi bántódásuk. Sokan vissza is tértek, és akkor elkezdődött a vizsgálat, az igazoltatás Partizánok után kutattak. Több rókaravasz fasiszta a falusiak barátságát kereste és így puhatolództak a felkelők felől. A falu szélén fekvő TršoBánikék házában is járt egy német. Vasárnap, 1945 január 14-e volt. Ekkor is több fiú jött össze itt a házban, kártyáztak. A németnek sikerült végre bebeszélni a fiúknak, hogy ő már nem akarja Hitlert szolgálni, át akar állni a partizánokhoz, segítsenek rajta. S ők hittek szavainak. Egyikük elszólta magát, hogv itt van a faluban az egyik partizánvezető, Štefan Hanuska. A németnek több se kellett, azzal búcsúzott, hogy egy fél óra múlva visszajön holmijával, hogy aztán átszökjön a partizánokhoz. Egy fél óra alatt rajta is ütöttek a fiúkon. Az öreg Hanuskáék négy fiúgyermeke közül hármat, Štefant, Miklöst és Janót el is vitték. A negyediknek, Eeronak. sikerült megszöknie. Az egyik házban, nem messze Hanuskáéktől rendezték be a börtönt. Kilencen voltak a foglyok, hét gyetvai és két magyar katona. akik szökni akartak a németektől. Köztük volt egy asszony is, Odzganová Anna. A fiánál fegyvert találtak és amikor elfogták őt a németek. az anya nem engedte. „Ha nem engeded, akkor te is velünk jössz!" — és vitték az anyát is. Kínozták, verték őket. Kezüket hátul dróttal kötözték össze. A fiúk véresek voltak, de még sem árultak el senkit. Szerdán történt, amikor Odz.ganová már nem bírta a fogságot, tüzelte társait „Fiúk, miért hagyjátok magatokat

1 Megyek vizet kérni, ti meg utánam, elbánunk az őrökkel!" Štefannak sikerült a kezét valahogyan kiszabadítani, feltépte az ajtót, ráeseU az egyik őrre, .elkapta fegyverét, megsebesítette a másik őrt és kifutott. A többiek nem merték követni. Még maguk csukták be az ajtót. Štefan úgy, ahogy volt, véres testtel, mezítláb, tépett inggel menekült fel a hegyre. Másnap kora reggel autóra ültették a foglyokat és kivitték őket a temetőbe. Hogy ne tartson soká. a fasiszta „ceremónia", a németek egy vízmosta árok helyén ásatták meg a foglyokkal a sírt. Egyenként lőtték agyon őket. mind a kilencet. Odzganovát hagyták utoljára. Fejkendőiével takarta le szemét. Letépték azt is róla és a fülébe kiáltották: „Nézd. hogyan hal meg a fiad!" így halt meg & két Hanuska-fiú. Ha Lanuskáné felzokogott. Nagy fájdalom szakadt rá, nem lehet azt kitörölni szívéből, majd elcsendesedett és így szólt: — Néhány napra rá jöttek az oroszok, annyian jöttek, mint amikor ömlik a víz. Akik betértek hozzánk, megvendégeltük őket tejjel, kenyérrel kínáltuk. Kérdezték is, hol vannak fiaink. Megölték őket. „Mama, mama, ne sírj! — vigasztalt az egyik. — Háború van, nekem sincs otthonom, házamat romba döntötték, családomat kiirtották... de lesz béke!" — Megölték a fiainkat — mondja most az öreg apa. — de megtanítottak gyűlölni is bennünket... s a mi Gyetvánkon a sok qvász és bánat ellenére is új emberek, úi dalok születnek melyekről öröm beszélni Petrőci Bálint Takarékos gazdálkodás — a jólét emelkedésének forrása Épül, szépül hazánk. Bármerre megyünk, vagy utazunk, a városokban és falvakon az. utcáknak hol bal, hol jobb oldalán szebbnél szebb és ízléses, újonnan épített több emeletes lakóházak ragadják meg figyelmünket. A nép jólétének emelkedése elképzelhetetlen a lakásépítkezés messzemenő fejlesztése, új színházak, mozik, kultúrházak, kórházak és iskolák építése nélkül. Mindezekhez az építkezésekhez rengeteg munkára, nyersanyagra, fűtőanyagra és sokmillió koronára van szükség. Ezért van nagy jelentősége a nemzetgazdaság fejlesztése és a dolgozók anyagi és kulturális színvonala emelése szempontjából a takarékosságnak. Számtalan módja és formája van a takarékosságnak, amelyek végül mind egy célhoz, hazánk dolgozó népének gazdagabbá tételéhez vezetnei<. Éppen ezért a takarékosság minden ember feladata, az összes dolgozók ügye. A takarékosság első és legfontosabb tartaléka az emberi mun«ával való takarékosság. Végeredményben minden megtakarítás munka- és időmegtakarításra vezethető vissza, mivel mindent az emberi munka hoz létre. Az építkezéseken a dojgozók egy jó ötletének az eredménye, hogy ma már nem törik a tégla, a sok ide-oda rakodással, mer a téglagyárak kalitkábarakva szállítják a téglát az építkezésekre. Főleg ennek a szállítási módszernek a- er--' lénye, hogy a bratislavai ..Pozemné stavby" építővállalat az Hmúlt esztendőben kilenc kétszoba-konyhas és fürdőszobás lakás építéséh-z szükséges téglát takarított meg. Ebben az évben pedig a kalitkák visszaszállításának meggyorsításával, jobb kihasználásával 27 lakáshoz szükséges téglát fognak megtakarítani s újabb 22 munkaérő szabadul fel a nehéz anyaghordási munkától, akik más fontosabb beosztást kapnak majd az építkezéseken. — Igen nagyjelentőségű az anyaggal való takarékosság, mert az építkezési költségeknek több mint felét az anyagköltségek teszik ki — mondja Meló Lajos elvtárs, az üzemi tanács elnöke. -<- A betonozáshoz szükséges deszkaanyag többszöri felhasználásával 790 köbméter faanyagot takarítottak meg az elmúlt esztendőben. És a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennél még többet meg lehet takarítani, ha az ácsok még gazdaságosabban dolgozzák fel az épületfát. — Az anyag szakszerű kezelésével, a hulladék fokozott hasznosításával több mint mégegyszerannyi fát takaríthatunk meg — mondja Bundala József elvtárs, a 712. építőüzem pártszervezetének elnöke, aki maga is mint ács dolgozik az egyik épületen. Óriási megtakarítást jelentenek az építkezésen alkalmazott gépek, mint pl. a földgyalu. Nem ... már több mint földgyalu, mert a kubikosok rájöttek arra, hogy a hernyótalpas gép többre is Képes. Ezért emelvényt ácsoltak, amire a gép feltolja a földet, amely az emelvényről egyszerre hull a teherautóba. Az egész müvelet nem tart tovább, mint öt percig, és a teherautó már indulhat is a rakománnyal. A gép célszerű kihasználása négy ember munkáját helyettesíti és a rakodásnál az autó állási idejét másfél-két óráról öt percre rövidíti le. Továbbá az exkavátorok, földszállító kocsik és a hatalmas daruk is nagy megtakarítást eredményeznek, ha jól kihasználják őket. A Pozemné stavby kőművesei a legújabban vakológépet helyeztek üzembe. Nem mondanánk igazat, ha azt állítanánk, hogy minden kőműves bizalommal vagy örömmel fogadta a vakológép segítségét. Nem azért, mintha a gép beállítása a kenyértől fosztaná meg őket, mint a kapitalista rendszerben, hanem azért, mert megszokták a kőműveskanalat, a „fandlit", ahogy ők nevezik és talán azért is, mert a gép kezelése újabb tanulást követel meg tőlük. — Természetesen nem gondolkodik így mindenki — mondja Kršák János elvtárs, párttagjelölt, aki a tagjeióltség ideje alatt szorgalmasan tanulmányozza pártunk alapszabályzatát és ott olvasta, hogy minden kommunistának fejleszteni kell szakképzettségét, tudását, óvni és gyarapítani kell a közös vagyont. A gépek célszerű kihasználása pedig a takarékosság fokozását szolgálja. Igaz, kezdetben több malter volt a padlón mint a falon, de nem adta fel a reményt. A gyakorlat teszi az embert mesterré — bíztatta magát. Kršák elvtárs ma már megelégedetten, örömmel beszél a géppel való vakolás előnyeiről: felszabadulnak az emberek a nehéz munkától, a malter talicskázásától, mert a gép 30 méter távolságra fújja gumicsövön keresztül a maltert. Könnyen búcsúzik a „fandli"-tól is, mert elég nehéz volt vele reggeltől estig a maltert a falra csapkodni, hiszen két kiló is lehetett, ha jól megmerítette. Kršák János elvtárs az utolsó üzemi értekezleten, ahol többek között a gépek jobb kihasználásáról, a munka-, termelékenység fokozásáról volt szó, vállalta, hogy 60.000 négyzetméter falat vakol be ebben az évben a vakológépével és nyolc munkatársával. Tehát a géppel és nyolc emberrel 240 szakképzett kőműves munkáját végzi el. Maxim Gorkij mondotta: A kéz tanítja a fejet, aztán az okosodó fej tanítja a kezet, az okos kezek pedig újból és már fokozott mértékben segítik elő az agy fejlődését." A szakképzettség növekedése nemcsak a munkatermelékenység fokozásával, hanem a munka minőségének javulásával is együtt jár. A nagyobb takarékosságért, a munkatermelékenység emeléséért és a minőség javításáért folyó harc kiszélesítése azonban lehetetlen a szocialista munkaverseny fejlesztése nélkül. A bratislavai Pozemné stavby, amelynek több üzeme van, az elmúlt esztendőben nem teljesítette* tervét. Ezt a tényt létszámhiánnyal, átmeneti anyaghiánnyal mentegetik. Ezek az okok azonban csak részben magyarázzák meg az elmaradást. Ehhez ugyanis hozzájárul az, hogy a takarékosságért való harc nem vált tömegmozgalommá. A szocialista munkaversenybe a dolgozóknak csak fele volt bekapcsolódva. Nagyon fontos, hogy a Pozemné stavby üzemi pártszervezetei okuljanak a múlt év hibáiból és necsak általában, hanem konkréten foglalkozzanak a szocialista munkaversennyelf A pártszervezeteknek az a feladatuk, hogy jobban irányítsák és ellenőrizzék a szakszervezetben dolgozó kommunisták tevékenységét, nyújtsanak konkrét segítséget az elvtársaknak, hogy ezek képesek legyenek elvégezni a verseny szervezésének nagy feladatai. Akkor dolgozik jól a pártszervezet és a pártbizottság, ha igyekszik összehangolni a gazdasági, műszaki vezetők és a szakszervezet versenyszervező munkáját. Ha állandóan ébren tartja a verseny szellemét, ha neveli és szervezi a kommunistákat, hogy élenjárjanak a versenyben, s példamutatásukkal ragadják magukkal a pártonkívüli dolgozókat is. Ehhez azonban szükséges, hogy a pártszervezet bizottsága állandóan kapcsolatban legyen az épületeken dolgozó kommunistákkal. Erdősi Ede A felszabadulás tiszteletére terven felül 4000 tonna szenef feftenek ki a pótori bányászok A kékkői szénbanyák pótori üzemeinek bányászai hazánk a szovjet hadsereg által való felszabadításának 10. évfordulója alkalmából értékes kötelezettséget ^vállaltak a tervezett feladatok túlteljesítésére. Összüzemi kötelezettségvállalásukban 4000 torma szén terven felüli kifejtését tűzték ki célul, valamint 218 méter bányafolyosó terven felüli feltárását A kötelezettségvállalás oroszlánrészét a pótori Bukovec-bánya bányászai vállalták, akik 2500 tonna szenet fejtenek ki és 70 méter folyosót törnek át terven felül. A bukoveci bányászok ígéretét tettek követték. Felajánlásukat eddig közel 180 százalékra teljesítették. Hasonló szép eredmények elérésével a többi bányaüzem is hathatósan hozzájárulhat az összüzemi kötelezettségvállalás határidő előtti teljesítéséhez. Miroslav Ulík, Pótor